Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-05-06 / 18. szám

^ öKumené ^ ÖKumené öKumené @ Ortodox szerbek Magyarországon A Keresztyén Békekonferentia legújabb eseményei EGYHAZUNK KEZDETTŐL FOGVA nemcsak vészt vett a Ke­resztyén Békekonferencia munkájában, hanem anyagilag is. és sze­mélyi erővel is, támogatta azt. Lapunk olvasói nagy figyelemmel kí­sérték 1978 nyarán a KBK V. nagygyűlésének eseményeit, hiszen ott a világ minden tájáról érkezett keresztyének fejtették ki álláspont­jukat a béxe aktuális kérdéseiben. Azóta most folyt le a következő kiemelkedő esemény a KBK szolgálatában, amikor a keresztyén bé­kemozgalom legfőbb irányító szerve, a Munkabizottság ülésezett Helsinkiben, április 3—7-ig. HELSINKIBEN minden világrész 26 országából 78 protestáns, or­todox és katolikus egyházi szentély gyűlt egybe. A finn egyház és a finn állam megbecsülte a KBK szolgálatát, vezető személyiségeken keresztül. Nikolaineh, Helsinki evangélikus püspöke ..A bé.ce a Bib­liában” címmel tartott előadást. A finn külügyminisztérium munka­társa pedig ,.Az enyhülés politikájának fejlődése a helsinki doku­mentumok után” címmel adott elő. A finn külügyi államtitkár a kül­ügyminisztérium épületében fogadta a Munkabizottság tagjait. A magyar nagykövetség is fogadást adott a KBK képviselői számára. Mind állami, mind egyházi részről kiemelték, hogy az 1975-ös állam­közi megállapodások óta ..Helsinki szelleme” az enyhülés politiká­jának szimbólumává lett. Erre épít a keresztyén békemozgaiom is. A BIBLIAI ÉS A TEOLÓGIAI ALAPVETÉS állandó jellemzője a KBK munkájának. Az első reggel bibliatanulmánnyal szolgálhattam. Az a meggyőződés vezeti a keresztyén békemunkát, hogy Isten fel akarja használni övéit eszközként, a világ és az emberiség megmen­tésének szolgálatában. Jézus Krisztusban való hitünk indít azokra a cselekedetekre, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítését, a emberi együttélés rendjének biztosítását munkálják. Ez adja meg az indítást és az aktivitást a keresztyén békeszolgálathoz, amelynek részleteit és politikai döntéseit az emberi értelem fényénél kell konkréten és ak­tuálisan megoldani. Melvek ezek? KORSZAKUNK KÖVETELMÉNYE: AZ ENYHÜLÉS POLITIKÁ­JÁNAK ERŐSÍTÉSE. A felszólalások határozottak voltak: nincs más alternatíva, nincs más lehetőség, csak a nemzetközi feszültség eny­hítésének munkálása. Ennek az ellenkezője katasztrófához vezet. A Munkabizottság felhívást bocsátott ki az egyházak és egyes keresz­tyén emberek számára, hogy mindent tegyenek meg a népek közötti megértés, együttműködés, sőt barátság érdekében. Természetes, hogy ebben az átfogó ügyben szorosan kell együttműködni minden béke­erővel. mindenekelőtt a béke-világmozgalommal. Az egyhülés el­lenségei a kiváltságaikat akarják megtartani és a fegyverkezési ver­senyből hasznot akarnak húzni. A/. Imperializmus mindig és minden­hol ellensége a békének. Képviselői fenyegetéssel, féligazságok han­goztatásával. s a békét fenyegető nyílt katonai erővel lépnek fel. a népek érdekével szemben. Tanúi vagyunk annak, hogy az enyhülés politeteája melyen benne gyökerezik minden nép óhajában és re­ménységében. Jellemzően fejezte ezt ki a Munkabizottság felhívása: „Az enyhülés jövője a kezünkben van!” Az egyházak és a keresztyén embereik ezt a maguk morális tekintélyével és tömegeik közvéle­ményt is befolyásoló elejével erősíthetik. A LESZERELÉS ÉRDEKÉBEN TETT minden lépés segíti a nem­zetközi helyzet enyhülését. A felszólalások megdöbbentően mutattak arra. hogy a szocializmus sohasem követett el agressziót a kapita­lizmus ellen. Ellenbep^a gzpvjet,uinjót háromszor érte nyugati táma­dás. Kétszer a polgárháború idején és harmadszor a fasiszta Német­ország agressziója idején. A szocialista országok természetszerűen állnak a leszerelés oldalán, alapelvük a béke megvalósítása. A ke­resztyén ember sem állhat máshol, mint a béke és a leszerelés ügye mellett. Világosan kell látni, hogy korszakunkat és az emberi világ­történelmet fenyegeti a fegyverkezési ^ers„ny. 1978-ban összesen 490 milliárd dollárt adtak ki fegyverkezésre. Ennyit vettek el az éhezők­től, akiket meg lehetett volna elégíteni, a betegektől, akiket jobban lehetett volna gyógyítani, a szegény népektől, amelyeket fel lehetett volna emelni. De a leszerelés nemcsak gazdasági kérdés, hanem er­kölcsi is. A lövésre kész fegyver megmérgezi a nemzetközi légkört. Ma minden férfit, nőt, gyermeket, sokszorosan meg lehet semmisíte­ni a tömegpusztító fegyverekkel. Tönkre lehet tenni az emberi életet és az egész természet életét. Ilyen helyzetben lehetetlen meg nem szólalni a keresztyén lelkiismeretnek. A SALT II. aláírása és a SALT III. tárgyalásainak megkezdése a legégetőbb kérdés ebben az ügy­ben. A DÉLKELET-ÁZSIAI HELYZET MEGÍTÉLÉSE tekintetében szintén dokumentumot készített a Munkabizottság. Erre feltétlen szükség volt. mert a pekingi vezetők tudatosan és tervszerűen száll­nak szemben az enyhülés politikájával, a leszereléssel, sőt a szélső­jobboldali nézetekkel együtt ellenzik a szovjet—amerikai SALT II. egyezmény érvénybe lépését. Ennek a békeellenes koncepciónak az alapján követett el agressziót a pekingi vezetés a sokat szenvedett vietnami nép ellen. A felszólalások a nemzetközi jog és a nemzet­közi erkölcs nevében élesen bíráltak Kína „büntető hadjáratát” Viet­nam ellen, s teljes szolidaritásukról biztosították Vietnamot, amely a francia, majd amerikai, s most a kínai agressziótól szenvedett olyan sokat. A Munkabizottság két vietnami keresztyennek a meg­rendítő szavait is meghallhatták, akik fényképeken mutatták be szenvedéseiket. Bizony, könny is csillogott a szemekben! Az együtt­érzés szép. mély emberi érzelmei is közrejátszottak abban a döntés­ben. hogy a KBK kérni fogja tagegyházait a Vietnam érdekében történő adakozásra. A KERESZTYÉN LELKIISMERET SZAVA még igen sok más kér­désben is megszólalt. Ilyen volt a Közel-Kelet helyzetének megne­hezítése az amerikai befolyásra létrejött egyiptomi—izraeli külön­beké nyomán. De ilyen volt Afrika számos égető kérdése, a felsza­badítani mozgalmak erkölcsi segítése. A testvéri együttérzés kifeje­zése Latin-Amerika diktatúrái alatt szenvedők iránt. Mindezeket a problémákat elsősorban dr. Tóth Károly püspöknek, a KBK elnöké­nek átfogó előadása összegezte. A JÖVŐBEN IS NAGY AKTIVITÁS fogja jellemezni a KBK mun­káját. Ebben az évben fog ülésezni az afrikai és az ázsiai regionális konferenciája a KBK-nak. A tanulmányi bizottságok közül ebben az évben a nemzetközi ügyekkel foglalkozó és a Közel-Kelet kérdéseit áttekintő bizottságok üléseznek. Ezen kívül a nemzetközi szerveze­tek és konferenciák hosszú során át fogja képviseltetni magát a KBK. A tavalyi nagygyűlésen a KBK működése tetőfokára jutott, ezt a lendületet tovább tudja tartaná, sőt fejleszteni fogja a jövő­ben. MEGBÍZHATÓ ADATOK SZERINT HAZÁNKBAN már a törölc hódoltság előtt is éltek or­todox hitű szerbek. Hazánkról szólva itt most természetesen a korábbi történelmi Magyaror­szág területére kell gondolnunk, s a szerbek annak főleg déli ré­szein jelentek meg nagyobb számban. Nem lehet véletlen, hogy az egykorú okmányok az ortodox népekről beszélve, a szerbeket úgyszólván mindig az első helyen említik, sőt néha csak őket emelik ki a többi or­todoxok közül: ..Ra.iciani et ce- teri huiusmodi schismatici” (1481: 111. te.) Ez a tekintélyük nem annyira számbeli túlsúlyuk­kal hozható kapcsolatba, mint inkább azzal a körülménnyel, hogy az összes hazai ortodoxok közül a szerbeknek volt először magasabb hierarchiájuk, még ha ez minden kétséget kizáró mó­don nem is mutatható ki. Az 1689. évi nagy osztrák bal­káni hadjárat, amely Magyaror­szág felszabadítása után is eleinte sikeresnek ígérkezett, a következő évben kudarcba ful­ladt. Amikor tehát 1690-ben a törökök visszahódították az oszt­rákok által felszabadított szer­biai vidékeket, az ott élő és az osztrákok mellett magukat ex­ponált szerbek kénytelenek vol­tak a Habsburg fennnhatóság alatt álló dél-magyarországi vi­dékekre menekülni. Ez volt az 1690. évi nagy szerb bevándor­lás, melynek során Csernojevics Arzén pétyi (ipekil pátriárka vezetésével 70—-89 ezer szerb ke­resett Magyarországon menedé­ket. Az így hazánkba került szerbek számára több osztrák császári diploma biztosította a nemzeti és egyházi autonómiát, pátriárkájukat pedig egyházi nemzeti vezetőnek, ethnarchá- nak ismerte el. Sőt, a szerb pát­riárka egyidejűleg egyházi • -fejé lett a Magyarországon élő va­lamennyi ortodox nemzetiség­nek. Arzén pátriárka Karlócát választotta székhelyéül. Miután pedig Pétyben (Ipekben) az ott maradt szerb egyház új pátriár­kát választott, Arzén pátriárka utóda —. már mint karlócai inetropolita —.. az új pétyi pát­riárka exarchá ja (képviselője) lett. Amikór azonban 1776-ban pétyi (ipeki) pátriárka tus önáll- lósága megszűnt. a karlócai metropolita eo ipso autokefál egyházfővé lépett elő. és később felvette a pátriárkái címet is. A HAZAI SZERB ORTODOX EGYHÁZ belső szervezetét az 1779. évi Reseriptum Declarato- ■finnt lllyricae Nationis szabá­lyozta. Ezt váltotta fel 1868-ban „A pörög keleti szerb metropólia egyházi, iskolai és ezekre vonat­kozó alapítványi ügyeinek sza­bályozásáról" szóló legfelsőbb rendelet. A magyarországi szerb ortodox állam- és egyházjogi életformájának sajátosságai kö­zé tartozott, hogy a püspöki zsinat fölött volt még egy, nem­zetiségi par! ámen tszerű politi- kai-egvhaz: szerve: a nemzeti egyházi kongresszus. Ennek szervezetét egy 1875. évi királyi rendelet szabályozta véglegesen, amely csak 1912-ben került ha­tályon kívül. Az ortodoxok — s köztük a azerjjek is — 1790-ben nyertek magyar polgárjogokat, püspökeik 1792-től hivataliból tagjai lettek a magyar országgyűlésnek. Az 1868. IX, te. az addig egysege» ké’fioe»! metropóliát kettéosz­totta, megalapítva a tőle függet­len, román jellegű nagyszebeni metropóliát. Többé-kevesbé ez az állapot maradt meg az első világháború végéig, amikor is az 1920. évi trianoni szerződés értelmében Magyarorszag déli területei az újonnan alakult SHS királyság­hoz (későbbi nevén: Jugoszlá­viáihoz) csatoltattak át. A karló­cai metropólia akkor zömében jugoszláv területre került, s ott a szerbiai ortodox egyházzal egyesülve, megalkotta a Belgrádi P»triarkátust. Egy egyházmegyé­je azonban Magyarország terü­leten maradt: a budai egyház­megye, élén Zubkovics György püspökkel. A főpap akkor abba a különös helyzetbe került, hogy egyszerre volt tagja a belgrádi főpapi szinódusnak és a magyar felsőháznak, mely utóbbi tiszt­séget korábban is viselte. A hazai szerb ortodoxiára néz­ve súlyosan esett iatba az a kö­rülmény, hogy az új határokon belül maradt Délvidékről es a Duna menti helységekből a szerb lakosság tömegesen optált Jugoszláviába. így a budai egy­házmegye lélekszámú érezhetően megcsappant, sőt egyes egyház­községei teljesen el is néptele- nedtek. A második világháború után a hazai szerb ortodoxia helyze­te annyiban változott meg, hogy a püspöki szélihely Budáról Szentendrére került át, az egy­házmegye élén pedig a püspök 1951-ben bekövetkezett halála óta püspöki vikárius áll Vuji- csics Dusán személyében. A BUDAI EGYHÁZMEGYE JELENLEGI HELYZETÉNEK ismeretéhez tartozik még. hogy jóllehet az országban közel 50 temploma van, élő egyházközsé­gei száma alig éri el a húszat, s ezek közül sincs mindegyiknek állandó parókus- lelkésze. Növeli a gondokat, hogy a legtöbb meg­maradt gyülekezet lédekszáma nagyon csekély, és hogy a leg­újabb generáció sok helyen már nem tud szerbül, noha bizonyos hagyománytiszteletből, most is öntudatosan „rácnak” vallja ma­gát. A nyelv kérdésé a hazaa szerb ortodox egyházban azért jelent komoly problémát — természe­tesen ott. ahol a gyülekezet már nem ért szerbül —. mert az is­tentiszteleti nyelv az egyházi ószláv (amelyet a szerbül tudók is csak részben értenek), az ige­hirdetés és az ügyvitel nyelve pedig a szerb. Hozzá kell tennünk még. hogy a budai egyházmegye — jugo­szláviai anyaegyházához hason­lóan — a juhán naptárt követi. A hazai szerb ortodoxia jövő­jét illetékes vezetői általában szkeptikusan ítélik meg, mert szembe kell nézniük a további lassú elmagiiarosodással. amelv- lvel az egyház az istentiszteleti éleiben nem szándékozik lépést tartani, hiszen kifejezetten és kizárólagosan szerb jellegűnek va'Üa maeát. Látva azonban a főváros közvetlen közelében le­vő szerb községeket ahol há­rom évszázad múltán is még mindig szerbül beszélnek, és is­merve hazánk demokratikus nemzetségi politikáját, nem fel­tétlenül indokolt a borúlátás. Dr. Berki Feriz — VOIPIO MARTTI finn es­peres, szociális tanácsos felke­reste Dr. Káldv Zoltán püspök­elnököt s az 1981 -re Finnország­Otllyk Ernő ba tervezett finn-ugor lelkész­kongresszus szervezéséről tár­gyalt. mint az e célra kiküldött finn bizottság tagja, Kortekan- gas püspök megbízásából. Kalász Márton: ÖRÖKSÉG ) Sohase láttajn táncolni anyámat t- a szőlő gálic-pettyes kacsait tördeli máig is emlékeimben két zsák búzáért, nvolc véka rozsért. Arról se tudok: ő fiatalon széoarcú volt vajon, szitakötő testét csodálták a részaratók, s szőke apám pünkösdi nyargalakor csak házuk elé kötözte lovát? Én csupán szárizét láttam vagdalni téli hajnalon a tűzhely előtt, zsákot foltozni csöndes udvaron; . aztán szőlőbe menni s alkonyaikor virágot lopni titkon holt apámnak, így zuhog bennem az emlékezés, s most ádáz örvényként dobatta lelkem — anvám. akinek húsa homályában gyilkos ágait növelte a rák. s nem segíthetett rajta senki sem, ílv örökséget hagyott a fiára. Nem okolás ez: szájába, tudom, átok sohase fért .. . Csak a szegénység looott ki mindent érhálós kezéből. Hisz, cseléd voltam, s fél napig gyalog ettött utánam a messzi tanyára, sovány pénzét, maradék krumpliját, hogy tanulhassak, rám költötte el; s ha ab'akde-z.kan róttam korai verseim rendiét, valami ezüst csillant meg fáradt szemén — az öröm. Aztán elment . . . Sohase látta meg első könyvemet: pénzt ruhára, sóra már nem rejthettem vánkos alá — a temetőben hangtalan agyaggá zsírosul! csontja, homloka helyén nyaranként gyökeredzik a virág. S én örökségét egyre hordozom: arcomon a szomorúság jelét, néma alázat terheit masamban; s tudom, a szeeénvség komor világát halálomig se felejthetem el — egymáshoz fűzve járunk maid örökké, mint legelőn az egvigás lovak. (Megjelent „SZIMFÓNIA’' című gyűjteménye* kőiéiben. 1977.) * W

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom