Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-09-10 / 37. szám
öKumené í|> öKumené ^ öKumené Az Európai Egyházak Konferenciája siófoki tanácskozása elé 2. Európa egyházai és a leszerelés kérdése Dr. Ferencz József unitárius püspököt köszöntjük Hetvenedik születésnapján ünnepi ülésen köszöntötte a Magyar- országi Unitárius Egyház képviselötanácsa dr. Ferencz József püspököt. A hazai és külföldi szolgálatai során népünk és társadalmunk érdekeit és az emberiség békéje ügyét is képviselő megbecsült egyházvezetőt, a Munkaérdemrend arany fokozatának, az Országos Béketanács kitüntető jelvényének birtokosát Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is felkereste, kifejezésre juttatva államunk jókívánságait. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa munkájában résztvevő egyházak vezetői és tagjai mindig is tisztelettel tekintettek a már második szolgálati ciklusban tevékenykedő püspökre, aki egyháza megfigyelöjeként vesz részt és támogatja a hazai egyházak közös törekvéseit. Állásfoglalásait figyelemmel kíséri a JARF, az unitáriusok világszövetsége is, amelynek végrehajtóbizottsági tagja, de más nemzetközi együttléteken is. ahol Bartók Béla főgondnokkal együtt gyakran képviselik a rájuk bízott közösséget. Felkészültsége, amelyet Kolozsvárott és több külföldi egyetemen szerzett s aminek értékét jelezte a chicagói egyetem teológiai fakultásától kapott tiszteletbeli doktorátus, valamint népünk és az emberiség iránti felelőssége méltán kelt megbecsülést az egyébként csendes szavú és alázatos püspök iránt. v Lapunk munkatársai, olvasóink nevében mi is szeretettel és megbecsüléssel köszöntjük hetvenedik születésnapján dr. Ferencz József püspököt. * Uj nagyhatalom AZT A SZÓT, HOGY „VILÁG", számtalan összefüggésben Mondjuk és írjuk. A világ kicsivé lett, játékszerré zsugorodott, labdázunk, játszadozunk vele, mint az emlékezetes Chaplin-filmben a Diktátor egy léggömbbel. Már korántsem az a bűvös, lenyűgöző és ismeretlen csoda, amelynek őseink vélték, akik meghajoltak végtelensége előtt, káprázott szemük, amikor titkairól ismereteket tettek közzé. Ma játszópajtásunk, mint a fogalom, amelyet úton-útfélen használunk, s alig-alig vált ki belőlünk meglepetést, ha általa valami nagyot, elképesztőt akarunk kifejezni. Ügy érzem, vissza kellene állítani hitelét és súlyát ennek a kifejezésnek, mint sok másnak. Nem játékszer a világ, s ezt nekünk, keresztyéneknek, különösen is illene tudnunk. Jelentősége és átkarolhatatlansága éppen az első hitágazatban jut kifejezésre és válik súlyosabbá. Ebben a vallomásban a teremtő Isten végtelenségéből aláhullt „morzsa” int alázatra bennünket, s parancsol tiszteletadásra a „világ”-gal kapcsolatban. Most mégis újra a „világ" szót hozom előtérbe. A gondolat maga nem is az enyém. Pethő Tibor irta a napokban: „Az új nagyhatalom születését a történelem WroClaivban jegyezte be, 1948 nyarán.” Ezt a témát bővítem tovább, hogy ti. harminc éve a világ új nagyhatalom születésénél bábáskodhatott. Akkor tehát, harminc éve a világ öt nagyhatalmat jegyzett. Nevük úgy került a ranglista élére, hogy győztesen kerültek ki — roppant véráldozat után — a fasizmus elleni háborúból. Időközben az öt nagyhatalom leolvadt két szuper- hatalommá, már ahogyan a világ egyes részein elnevezték a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat. > DE WROCLAWBAN, 1948-BAN, amikor kristályosodni látszottak a második világháború utáni állapotok, amikor egy gomba alakú felhő árnyéka borult földünkre, s a rendeződés következtében két táborra szakadt világ közé vasfüggönyök és jéghegyek torlódtak, egy új hatalom született. Értelmiségiek — 45 országból' közel 400, tehát nagyon kevés — írták chartáját, határaiktól felszedve a szögesdrótokat, az aknákat, s a „birodalom” területét kiterjesztették az öt világrészre, elveik befészkelték magukat a köztudatba, céltudatos akaratuk belopakodott minden kunyhóba és palotába, utcák és terek lettek hangosak követeléseiktől, odaállították képviselőiket „minden kilométerkőhöz”, arra az útra, amelyen az emberiségnek el kellett haladnia. A hatodik, vagy ha úgy tetszik, a harmadik nagyhatalom született meg. Wroclawban. Semmiféle egyezményre, szerződésre nem volt szükség, hogy nagyhatalmi igénnyel lépjen fel. Semmiféle nemzetközi jog nem garantálta jövőbeni tevékenységét. De még a delegátusok sem gondoltak arra, hogy 1948. év augusztus 25. és 29. között tartott megbeszélésükön egy „határtalan”, mélységében és jelentőségében elképesztő méreteket öltő „világbirodalom” alapkövét rakták le. Pedig ez történt! Az értelmiségiek wroclawi üléséből nőtt ki a békemozgalom, a Béke-világtanács, milliókat a háborúellenes barikádokra szólító ,,szuperhatalom”, amely harminc év alatt minden kétséget kizáróan formálta világunk arculatát, elgondolkodtatott, cselekedett, tiltakozott és követelt, s soraiba toborzott hivő és nem hivő, vallásos és ateista tömegeket, de minden esetben jószándékú embereket, akik felelősen nézték az emberiség jövendőjét. ELGONDOLKODHATUNK FELETTE ÉS MEGÁLLAPÍTHATJUK, hatása oly nagy volt, hogy üzenetét nem kerülhette meg a teológia sem. A világon nincs olyan egyház, vallásos közösség, amely a három évtized alatt ne foglalkozott volna e nagyhatalom programjával, s ne kényszerült volna állásfoglalásra. A magyarországi evangélikus egyház pedig igen hamar, megelőzve ezáltal sok testvéregyházat, felismerte a béke teológiájában rejlő lehetőségeket, kereste és megtalálta Jézusnak, a békesség Fejedelmének akaratát és hűségesen képviselte a Szentírás idevonatkozó üzenetét. Wroclawról, mint korunk új színezetű tömegmozgalmának bölcsőjéről egyházunk is hálával emlékezik meg. r '■ 1 - Pál TÍZ KÖZÜL CSAK EGY A KERESZTYEN, DE HAT IMÁDKOZIK * Űjabb jelentős nemzetközi egyházi tanácskozás színhelye lesz hazánk ez év szeptember 26. és 29. között. Az Európai Egyházak Konferenciája — száztizenkét európai egyház ökumenikus szervezete —- Siófokra hívta össze III. Helsinki-konzultációját, hogy megvitassa a kontinensünk egyházaira és keresztyénéire váró feladatokat a mai világ „első számú kérdésében”, a fegyverkezési verseny megállításáért és a leszerelésért folytatott erőfeszítésekben. Három Helsinki-konzultáció Az Európai Egyházak Konferenciája (EEK) húsz évvel ezelőtt alakult meg és azóta foglalkozik — az Egyházak Világtanácsával, a Keresztyén Békekonferenciával és az egyes egyházak világszervezeteivel együttműködve — Európa egyházainak időszerű teológiai és gyakorlati problémáival. Anglikán, ortodox, protestáns és szabadegyházak működnek együtt az EEK keretei között huszonhat európai országból, Ciprustól Izlandiig és Portugáliától a Szovjetunióig. Az európai egyházak ökumenikus szervezetének két fő munkaterülete van: az „európai öku- menizmus”, tehát a kontinensünk egyházai közötti teológiai és gyakorlati együttműködés elősegítése, másfelől a „béke diakóniája”, tehát Európa egyházainak közös szolgálata Európa népeinek együttműködéséért, kontinensünk és a világ békés jövőjéért. Az „európai ökumenizmus” területén három fontos EEK-kon- ferencia volt a legutóbbi évek során: az európai teológia új feladatairól (Genf, 1976), az egyházak „konciliáris közösségéről” (Szófia, 1977) és Európa ortodox, protestáns és római katolikus egyházainak vezetői között a keresztyének egységéről és az egyházak szolgálatáról Európa békéjéért (Chantilly — Franciaország, 1978 tavaszán). Az EEK másik, nem kevésbé fontos munkaterülete a kontinensünk népei és országai közötti békés együttélés és együttműködés. A legutóbbi három éy során itt elsősorban a helsinki egyezmény állt az előtérben. Az Európa és Észak-Amerika 35 országa között 1975 augusztusában létrejött megegyezés után alig néhány héttel hívta össze az Európai Egyházak Konferenciája első „Helsinki-konzultációját”, — az európai egyházak feladatainak megvitatására ezen a területen (Buckow — NDK, 1975 október). A második Helsinki-konzultáción (Gallneukirchen — Ausztria, 1977 március) az Európa és a világ fejlődésben elmaradt, szegény országai közti kapcsolatok, illetve az egyházak ezzel kapcsolatos feladatai szerepeltek a napirenden. Mindkét, nagy érdeklődéssel kísért nemzetközi egyházi találkozó jelentős javaslatokat tett az európai egyházaknak. Ezek megvitatása az egyes egyházákban folytatódott. A III. Helsinki-konzultáció témája — ugyancsak a helsinki egyezmény összefüggéseiben — ez lesz: „Biztonság, leszerelés és gazdasági élet — Szociáletikai feladatok az európai egyházak és keresztyének számára Helsinki és Belgrád után”. A Magyarországi ökumenikus Tanács meghívására Siófokon gyülekezik majd össze az európai egyházak és a többi nemzetközi egyházi szervezetek hivatalos kiküldöttjeinek ez az újabb találkozója. Miről lesz szó a siófoki nemzetközi konferencián? Egy megelőző cikkben foglalkoztunk már azzal a kérdéssel, miért áll ma a fegyverkezési verseny és a leszerelés kérdése az első helyen a világ égető problémát között? Az EEK siófoki nemzetközi tanácskozása szorosan kapcsolódik majd más világi és egyházi nemzetközi szervezeteknek erről az égető mai világproblémáról folytatott tanácskozásaihoz. Dr. Simái Mihály profesz- szor, az EN SZ-.Társaságok Világ- szövetségének elnöke ad majd beszámolót az Egyesült Nemzetek rendkívüli leszerelési üléséről. Az Egyházak Világtanácsa és a Keresztyén Békekonferencia egy- egy képviselője ismerteti az EVT és a KBK eddig végzett munkáját ezen a területen. A siófoki találkozó elsősorban a fegyverkezési verseny következményeivel, gazdasági összefüggéseivel és a világméretű, a leszerelésért folyó küzdelemben az egyházakra és keresztyének millióira váró feladatokkal foglalkozik maid. A leszerelés gazdasági összefüggéseiről dr. Bognár József közgazdász-professzor, e kérdés világszerte ismert szakembere tart előadást. Egy nyugatnémet és egy finnországi előadó is szerepel a konzultáció programján. A megnyitás után Koutsenkov moszkvai, Lindquist helsinki és Ttuh berni professzorok folytatnak vitát a tanácskozás főtémájáról. Minden alkalommal bibliatanulmány vezeti be a napi munkát. Siófokon egy örmény ortodox teológus vezeti majd a Szentírás- stúdiumot. A konzultáció három munka- csoportban vitatja meg az előadásokat és dolgoz ki ajánlásokat, javaslatokat az EEK tagegyházainak. Hálásak vagyunk az új lehetőségért, hogy Európa egyházainak képviselői megint hazánkban — a magyarországi egyházak vendégeiként — tanácskozhatnak majd az emberek százmillióit, világunk földi jövőjét a legközvetlenebbül érintő kérdésekről. És bizonyos, hogy az egyházak szavának annyi súlya lesz maid a világ fórumán ebben a kérdésben, amennyire híveink, gyülekezeteink imádságai is ott lesznek a felelős egyházi testületek és a nemzetközi egyházi tanácskozások munkája mögött. Dr. Nagy Gyula Trondheim (Norvégia) két főiskolai hallgatója kérdést intézett 600 társához vallásos hitükre és tevékenységükre vonatkozóan. A megkérdezés arról tanúskodik, hogy az imádság a legáltalánosabb vallásos tevékenység, és a legáltalánosabb imádság az Istenhez intézett kérés személyes kérdések megoldására. Tíz megkérdezett közül csak egy mondotta magát keresztyénnek, de tíz közül hat mondotta, hogy többé-kevés- bé rendszeresen imádkozik. A kökérdés tanúsága szerint a vallásos beállítottságra meghatározó hatása van a nemnek, a szülők hitének és annak, milyen jellegű közösségben nőtt fel valaki. A diákokat megkérdezték a keresztyén hit alapvető tanításai felől is. A válaszok szerint tíz közül heten hisznek Valamilyen módon Istenben, és tíz közül csak egy nevezi magát ateistának. A felmérést végző hallgatók úgy látják, hogy az egyháznak meglehetősen szilárd helye van a főiskolai hallgatók gondolkodásában. Azok között is, akik nem mondják magukat keresztyénnek, sokan vannak, akik az egyház jelenlegi helyzetének és befolyásának megtartása mellett' foglalnak állást. Csorba Győző: SZÓLALJ MEG BENNEM! Vérembe nem döntsz, hegyre sem emelsz, nem hajtogatsz, mint friss-kezű szellő a nádat, nem törődsz velem, Istenem, sorsom mélyén hallgatsz, mint föl nem robbant bomba aluvó vizek mélyein. Tornyosodik a bűn a szívemen, és már csak tompán érezem: mi bűn, mi nem bűn, normáim elmentek veled, nincs már külön a sáros és a tiszta, elkeveredtek bús hiányodon. Szorongok, mint vihar előtt a föld: lapulok, bújok, pislogok csönded szemébe, minden dörgésnél rémesebb, ijesztőbb minden cifra átkozásnál, — a halott anyák hallgatnak csak így. Szólalj meg bennem, régen-hallgató! mozgass meg. légy szél, szél, ami voltál is egyszer, törődjél velem, Istenem! mindegy: vetéssel vagy simogatással, csak érezzem hogy van hozzám közöd. „ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEK”, 1978. könyvnap. Segédlelkész-kiküldések a Déli Egyházkerületben Az Evangélikus Teológiai Akadémián ez évben végzett és felavatott segédlelkészeket, illetve lelkészi munkatársakat dr. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke az alábbi gyülekezetekbe küldte ki szolgálatra: Adámi Lászlót Pilisre, GyarEgyházunk műkincsei A homokbödögei ónkancsó . mati Istvánt Orosházára, ifj. Fe- renczy Zoltánt Mezőberény I. kerületbe, Deme Zoltánt Kisapos- tagra, Drobina Erzsébetet Bp.- Angy alföldre. Deme Dávid eddigi kisapostagi segédlelkészt a püspök átengedte az Északi Egyházkerületbe. Több szép, történeti emlékű műtárgya van a Veszprém megyei Homokbödöge evangélikus gyülekezetének. Két művészi fa- ragású fapadja például arról tanúskodik, hogy Mária Terézia idején a vallásgyakorlásuktól megfosztott pápai evangélikusok ide jártak istentiszteletre, aminek emlékére hálából készítették az oltár két oldalán elhelyezett díszpadokat. Ennél is jelentősebb az itt látható, 25 cm magas, szép ón úrvacsorái kancsó. Felirata: „T. T. N. N. Hrabowszky György senior és palotai prédikátor ajándéka, aki H.Bödögén született 1762. 8. Mart.” — A neves lelkipásztor többek között Uraiújfalu, Várpalota, Kissomlyó és Lajoskomá- rom prédikátora is volt. Jelentős írói tevékenysége mellett úttörő diakóniai munka fűződik a nevéhez: hallei hatásra evangélikus árvaházat alapított mind a várpalotai, mind a kissomlyói gyülekezetekben. F. T. I
