Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-09-10 / 37. szám

„Uram, nincs emberem!”

Ezekkel a szavakkal panaszolja el bánatát Jézusnak a betesdai béteg, akitől csak egy lépésnyire volt a gyógyító vjzű forrás, de nem volt senkije aki a vízbe vitte volna alkalmas időben.

NINCS EMBEREM! Milyen sokan panaszkodjak ma is, és keresik sokszor eredménytelenül, magukba fojtott keserűséggel a társat, az irgalmas felebarátot, akivel megoszthatnák gondjaikat. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a járóbeteg rendeléseken megjelenők, sőt a kórházi betegek tekintélyes része is valamilyen lelki bajjal, megoldhatatlannak tűnő élethelyzetekkel küszködik és testi betegségeik a lélek babának külső jelei. Arról is tudunk, hogy a környezet közönye sok embert betegít meg, bénít le és tesz életunttá.! De szükségszerű, hogy a környezctTinkben élő magányos emberek kórházba kerüljenek ezért, hogy észrevegyük őket és egy kicsit többet törődjünk velük? Vizsgáljuk meg lelkiismeretűnket.!

Évekkel ezelőtt nagy sikerű olasz filmet játszottak, az Előzést, melynek főszereplője bemutatta korunk gátlástalan figuráját, aki az országúton és az életben is csak a „gázpedált” ismeri. Rohanásának tragikus következménye egy fiatalember halála lett. De ez a kis írás most nem azokról szól, akik mindenen és mindenkin keresztülgázolva élnek' maguknak, hanem azokról, akik néznek, de nem látnak, hallanak, de nem értenek, van kezük, de nem segítenek. Közülük is azokról lesz szó, akik mindig kezüket mossák, akik „mit tehettem volna”? jelszóval mentegetőznek és azokról a kö- zönyösökről is, akik cinikusan odavágják, ha felebarátaik sorsáról kérdezik őket: „avagy önzőié}.. vagyok-e az én atyámfiának”? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

A KÖZÖNY SOHA SEM ÁRTATLAN. A közöny bűn, „mert aki tudna jót cselekedni, de nem cselekszi, bűne az annak”. Mert kevés és hamisan csengő ennek a mondatnak igazsága: „én nem bántok senkit, engem se bántson senki”. Ez ugyan logikus, mint ahogy logikusnak kell tartanunk

a következőt is: „én nem segítek senkinek, rajtam se segítsen senki”. A társadalmi átalakulással úgy tűnik, nem tartott lépést a tudati és erkölcsi átalakulás. Régi beidegződések, tetszetős áligazságok továbbra is hatnak, s az is tény, hogy világunk rossz híreit, a naponként hallható tragikus események sokkoló hatását sem tudjuk feldolgozni lelki károsodás. nélkül. Ezért úgy védekezünk, hogy feldolgozatlanul elengedjük a fülünk mellett, továbblapozunk az újságokban és magunkat is „áthangoljuk” egy másik csatornára. De ezzel még nem oldódik meg a baj, nem enyhül a szenvedés, csak szívünk kérgesedik tovább.

GARAT GÁBOR: VERNEK EGY EMBERT című versében egy kocsmai verekedés félelmetes eseményében mutatja be a bűnös nemtörődömséget. „A söntésben vannak még vagy húszán / Ők mit tesznek eközben? / ők csevegnek tovább rendületlen közönyben.” Ismerve világunk nagy bajain az éhséget, háborús feszültséget, diktatúrák áldozatait, fajgyűlöletet, érzünk-e szánalmat testvéreink sorsáért, • akarunk-e segíteni rajtuk, vagy pedig „csevegünk tovább rendületlen kö-. zönyben”? Vizsgáljuk meg lelki-, ismeretünket!

A betesdai beteg története azzal folytatódik, hogy Jézus megszánja és meggyógyítja. Jézus ma is közösséget vállal az elesettekkel, éhezőkkel, kizsákmánvoltak- kal, és ma is Ő ion hozzánk az elesettekben, a világ éhezőiben és kisemmizettjeiben. „Amit ezekkel cselekesztek, velem cselekszi- ,tek.” Ez Jézus felhívása hozzánk.

TÁRSADALMUNK NAGYON SOKAT TESZ AZ EMBERÉRT. Szociális juttatások sora jelzi társadalmunk alapvetően humánus jellegét. Az egyházak is Jézus követésében végzik intézményesen szolgálatukat, de ezek nem teszik feleslegessé, sőt-igénylik az emberi, személyes kapcsolatok melegségét, a' személytől induló és személynek szóló szeretetet. Mit tettem én?

Vizsgáljuk meg lelkiismeretün- Veczán Pál

Falvakon, tanyákon

J 0

• •

Öregek —falun '

MESSZE A MÚLTÉ AZ A FALUSI „IDILL”, amikor a ház előtti kis pádon üldögélve tárgyalták meg a falu és a „világ” eseményeit az idős emberek. A mi vidékünk jellegzetessége, a tanyavilág általában a munkabíró emberek otthona volt. A legtöbb családnak volt háza is a faluban, vagy a városban, és az idős családtagok ott laktak, s kintről látták el őket mindennel. Így alakullak ki a mindennapos reggeli istentiszteletek, ahová a ráérő idős emberek jártak. Azután nagyot fordult a világ, és valami olyan történt, ami gyökeresen megváltoztatta minden korosztály életét és ennek egyik megnyilvánulása: a nyugdijlehe- töség. Aki csak teheti, még idősebb korban is. ha másképp nem, háziipari szövetkezetek bedolgozójaként, de ledolgozza a nyugdíjjogosultságot jelentő bűvös számot, a tíz évet. Elkorhadhat nyugodtan a kis padok lába. nem kell kicserélni, úgysem ül rá sénkj. Mert nagy értéke lett az időnek. nem lehet azt csak úgy el- prédálni.

KINCS A NAGYMAMA! A HÁZNÁL, mert ha nincs, akkor pénzért kell fogadni valakit a gyerek mellé, ha nincs még esetleg bölcsőde, vagy gyakran beteg a gyerek. A nagyapa meg jószápot nevel, sorban áll a tápért. hazacipeli, le is adja a jószágot és csak a pénzért kell egy kicsit hízelegni, hogy új bútor kellene, meg nagyapáéknak már

„Egyenesen megszégyenítőnek” mondbtta Gottfried Naether bay- reuthi esperes (NSZK) azt a tényt, hogy a jelenlegi egyházi gyakorlat szerint bárkit minden további nélkül elfogadnak keresztszülőnek. Alig van olyan lelúgysem kell az a pénz, nekik meg megérkezett az autójuk és tudják, ugye. hogy városon milyen nehéz spórolni. És a nagyszülők. akik a városból kiérve, levették a papucsot. hogy ne kopjon, és az ünneplő ruhát hosszú-hosszú évekig hordták, csodálkozva, de elhiszik, ha a gyerekek így mondják... hogy 5—6 ezer forintból nem lehet spórolni, pedig ők, a nagyszülők még a 260 forintos járadékból is tudtak megtakarítani. Meg is kapják gyakran: „Ma már nem lehet úgy élni. ahogy maguk éltek valamikor”, s bizalmatlanul méregeti egymást a két generáció. a két. világ. De azért a napy- szülök mindent megtesznek a fiatalokért. Különös szeretetéh- séggel kényeztetik a kicsiket, unokáikat, dédunokáikat, és nem hiszik el semmiképpen, hogy a kicsiknek mindent kedvükre hagyva, minden kívánságukat teljesítve, mennyi önzést, alkalmazkodni nem tudást ültetnek el a gyermeki szívben.

MÉG EGY ÁLDOTT SZOLGALATOT is végéznek sok családban a kicsik között: az imádsággal, á templommal, Jézussal. egyházi életünkkel ismertetik őket, É$ az. Isten ügye — úgy érzik — néha kishitűen. de többször őszinte felelősséggel, marattuk áll. hiszen a fiatalok „nem érnek rá” imádkozni. Amikor végignéztem 70 fölötti gyülekezeti tagjainkat, amint birkóztak a templom tatarozásához vett 8— 10 mázsás rönkökkel, igazat is

készi hivatal, mely a keresztszü- lőséggel kapcsolatos igazolást kérne vagy ilyet megfontolás után állítana ki. „Annak alapján, ahogyan most kezeljük a keresztszülői tisztet, semmit sem lehet várni tőle” — mondottá az esperes.

adtam nekik. Az emberi részből, amit Isten ránk bízott, sok múlik rajtuk, öregeinken.

És érzik felelősségüket a társadalom felé is. Amikor arról volt szó. hogy községünk társadalmi hozzájárulást fog kérni óvoda és öregek napközi otthonának a kialakításához. azt mondták: a gyerekeinknek és magunknak csináljuk.

De időnként vitázni is kell öregeinkkel. hisz sokan közülük félnek az újtól, tékozlásnak gondolják. ha a gyülekezetben valamit ki kell cserélni, újabb fel- szerelési tárgyat, bútort kell venni. De fájón üres marad a helyük.. ha búcsúzni kell tőlük.

ÖREGÉK — A TEGNAPOK FIATALJAI, fiatalok — a jövő öregei, s köztük az egyetlen helyes kapocs: a szeretet, amely legyőzhet minden különbözőséget vagy ellentétet. Mert a szeretet meg tudja értetni a fiatalokkal. hogy valamikor csak úgy lehetett boldogulni, ahogy öregeink éltek. És a szeretet tudja megláttatni az idősekkel, hogy ma már nem kell úgy élni', ahogyan ők éltek és ez megértővé teheti őket a fiatalokkal szemben.

MIÉRT OLYAN NAGY HATALOM A SZERETET? „Mert a szeretet Istentől van” és célja az emberi élet boldogsága fiatalon és öregen egyaránt. Ez a lelkűiét segít abban, hogy ne azért fáradozzék valaki öregen is a gyerekeiért. hogy azok le legyenek kötelezve, vagy, hogy több legyen nekik, mint a másiknak. Hanem a sepíteni akarás őszinte szándéka vezeti. Biztosítani az otthon melegségét, jó hangulatát, ami értékesebb minden anyagi jónál. S ebben az őszinte, baráti légkörben az idős ember tanácsa sem hangzik kioktatásnak, hanem elgondolkoztat, és előbbre v'sz- Nobik Erzsébet

__________________________________________________i

___________

KE

RESZTSZÜLŐ — JELENTŐSÉG NÉLKÜL

Születésének százötven éves fordulóján

Lev Tolsztoj

A VILÁGIRODALOM egyik legnagyobb alkotójának az élete kérdőjeleket rajzol elénk, művészete ellenben fényesen ragyog, regényei élnek, halnak szerte a világon, nálunk is.

Száztíz év telt el a Háború és béke megjelenése óta, spázegy esztendő az ■ Anna Karenina első példányainak kézbevétele után, s a Feltámadást is kilenc évtized választja, el napjainktól. De varázsuk nem kopik, frissen maradtak az idő múlása ellenére. A mai embernek is hiánytalan olvasmányélményt nyújtanak Tolsztoj e fő művei, s rajtuk kívül több kisebb regénye, mint a Kozákok, vagy a Hadzsi Murat és elbeszélések, például egyik legszebb novellája, a Szergij atya.

Viszont Tolsztoj, az ember és a gondolkodó, akit naplójából, leveleiből, tanulmányaiból, cikkeiből, vallomásaiból és élettörténetéből megismerünk, furcsa, ellentmondásos képet mutat. Tulajdonképpen önmagával és emberekkel való meghasonlásbán élte hosszú életét. A meghasonlás fő gyökere, első pillanatra bármennyire is különösen hangzik, az erkölcsi tökéletességre való törekvése volt. Ez a nemes szándék, mely élete második felében mint evangéliumi életeszmény jelentkezett, nála is vezethet belső és külső ellentmondáshoz, mint ahogyan vele történt. Az ellentét állandó volt a fiatal kora óta maga elé tűzött életszabályok és a megvalósításuk között. Olykor túlzó torzításba vitte az erkölcsi eszményt, amelynek elérhetetlensége alatt azután szenvedett, a külső szemlélő előtt pedig visszás figurának, sót képmutatónak tűnt, amint az őt csodáló Gorkij is nyi’a'kozik róla.

A nemi erkölcs, házasság, család jelentette életében az egyik küszködő területet, a másikat pedig az elnyomott orosz nép szeretete. Az ifjúkori kilengések és megbánások, majd a házasságnak a magasztalása után eljutott a házasságban való teljes önmegtartóztatás hirdetéséig, s elbukásnak érezte, hogy nem

tudja megtartani. Sokat vergődött a családja elhanyagolása, sőt elhagyása kísértésével. Élete végén, 82 éves korában, végre is hajtotta a menekülést az otthonából; alig pár hét múlva halt meg, szinfe útközben.

A SZEGÉNY NÉP iránti felelősségben, mely fokozódóan végigkísérte az életét, is jellemezte — mély és áldozatos emberbaráti tettei ellenére — a jóhiszemű próbálkozás, megtorpanás, gyakran különcség. Hosszú, alapos előkészítés után iskolát létesít jobbágyai gyermekeinek és pedagógiai lapot indít a népnevelés érdekében — nagy. jelentőségű tett volt ez akkor! —, két év múlva abbahagyja, Az arisztokrata földesúr ember- szeretetét azzal akarja kifejezni, hogy saját kezűleg varr cipőt egyik régi jobbágyának, ügyetlenül erőlködve. Testvéri szolidaritásból parasztinget viselt; a családi asztalnál neki külön■ közönséges ételt szolgált fel a — kesztyűs inas. Vagyonát átíratta feleségére, hogy őt ne nyomassza többé a magántulajdon, de. nem mondott le hátaslovairól és a régi szalonjukban fogadta tisztelőit, tanítványéit. Szembeszállott nem egyszer a cárral a sok jogtalan börtön, száműzetés, halálos ítélet miatt, mely az elégedetlenkedőket érte, de a forradalmi törekvéseket elutasította.

A valláshoz való viszonya is különösen alakult, ötvenéves kora után belső változáson ment át, és az evangéliumot akarta követni — valójában az evangélium lényege és az egyház nélkül. A Hegyi Beszéd erkölcsi követeléseit magáénak vallotta, Jézust megvalósítandó példaképnek tekintette, de elutasította Krisztust, a Megváltót és elvetette az

orosz ortodox egyházat, amelyben felnőtt, a keresztyénség alapvető dogmáival együtt, mint Krisztus istensége, a Szentháromság-tan, az úrvacsora szentsége. Keresztyén szempontból nem csodálkozhatunk azon, hogy aszketikus és radikális erkölcsi tökéletesedést vágya a bűn- bocsánat kegyelmének megragadása nélkül szakadatlan belső hányódásba juttatta.

DE A MŰVÉSZ föléje nőtt benne az egyoldalú gondolkodónak és a különc embernek. Regényeiben az író nem tudott ellenállni a valóság vonzásának. Ahogyan írni kezdett, a történet szálai szinte maguktól kezdtek tovább bonyolódni és világos célirányossággal értek a valóság kényszerítő erejével diktált véghez. Ez Tolsztoj hallatlanul nagy tehetségének, valóságismeretének, igazság- szeretetének" és ehhez ragaszkodó igazmondásának a diadalmaskodása saját eszméi és életvitele felett! Két példát lássunk csak!

Az Anna Karenina, talán legszebb regénye, az író első vázlataiban egészen más képet mutat. Látszik, hogy az író nem szereti elképzelt hősnőjét, elítéli az erkölcs nevében, s ennek érdekében csúnyának, lelkében teljesen romlottnak akarja ábrázolni. De írás közben megszereti alakját — a varázsát ragyogtatja fel és a tragédiáját bontja ki. Neki „drukkol” már az író, és -vele az olvasó is; sajnálja szívből őt. Anna lesz a regény legnagyobb személyisége. A másik példa arra, ahogyan Tolsztojban a művész a saját eszméivel szemben kénytelen írni szépet, igazat, emberségeset a cselekmény tovahömpölygése során: a Feltámadás egyik mozzanata. Ebben a

késői regényében veszi először szemügyre közelebbről a forradalmárokat. S noha Tolsztoj az erőszakmentesség híve, ennek ellenére a forradalmárok ábrázolását a történetben az íróművész rokon- szenve színezi: érződik a tisztelete irántuk. /

MÉGIS BENNE VAN az ember-Tolsz- toj nagyon is a müveiben. Gondolatait, elképzeléseit regényeinek egyes férfihö- sei ajkára adja. Saját életének tapasztalatait. megtörtént eseményeit, a hozzátartozói, ismerősei alakját beleveszi műveibe. Az ellentétes végleteket, a különböző felfogások érveit, melyeknek bele- dolgozására a valóságszeretet indítja, azért tudja teljes hűséggel, belülről megvilágítani, mert ö maga ellentétes szerepeket is végigélt saját életében. Alakjainak bensőjét bámulatős beleérzéssel vetíti elénk, éspedig gyakran külső eszközökkel: egy-egy mozdulat, tekintet, vagy alkati sajátosság leírásával nyomban lélektani folyamatokat érzékeltet. Az ember lelkivilágának ábrázolásában igazán mester Tolsztoj, ha nem is dosztojevszkl- ji mélységekben.

Nem a tanításával, hanem írói művészetével van a legnagyobbak között, s ezzel szolgál ő maga is az embereknek —, bármennyire elutasította is késői éveiben a művészet igazi értelmét és megtagadta regényírói működésének jelentős részét. Mindezek ellenére nagy volt a tolsztoji tan, a tolsztojianizmus jó hatása a világban. Gandhi tőle tanulta az erőszakról való lemondást, hogy elérje India szabadságát. Az orosz nép társadalmi felszabadulásában is segített Tolsztoj elszánt küzdelme aZ elnyomottak igazságáért. A Hegyi Beszéd kiragadásával, meg a szegények életét vállalni próbáló sajátos életpéldájával pedig elgondolkoztathatja minden idők hivő keresztyénéit, mert ö furcsán, sokszor torzan. de halálos komolyan vette Jézus követését.

Veöreös Imre