Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-03-26 / 13. szám

\ A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek! JANUÁRI KÉMÉNY HIDEG­BEN JÁRTAM A TANYA VILÁ­GOT egy idős presbiterünk társa­ságában. Alig vártuk, hogy meleg szobába lépjünk. A hajdan jobb napokat is látott portán öreg, om­ladozó vólyogház, az ajtóban fris­sen vágott nyers gally — tűzre- való. Az ajtó nyitva — ugyan ki járna itt, aki elől be kellene zárni? — a szobában a szemet vakító füsttől látni sem lehet. Magányos öregember a gazda, ott ül a rakott tűzhely mellett, nagy­kabátban. Melegszünk? — kérde­zem. Csak melegednék! — vála­szol szűkszavúan. Ki főz és mos a bácsira? — érdeklődöm tovább. Én, ha van kedvem, s ha nincs van, ahogy van. Majd csak elmú­lik egyszer ez az öregség is! — int az elmondottakhoz egyked­vűen. Szívfacsaró nemcsak a kör­nyezet, de az a tehetetlen bele­törődés is, ami kibuggyan az öregember szívéből. AZ ÚJJÁÉPÍTETT ÉLIM GYERMEKOTTHONUNK UD­VARÁN igyekszem befelé. Nyom­ban körülvesznek az ott ápolt gyerekek. Félig artikulátlan han­gon, de mérhetetlen örömmel új­ságolta egyikük: Itt járt a pót­mamám, babát hozott nekem! Ezt hallva a másik, tűzbe-lázba jön és, hogy ő is mondjon valami új­ságot, közli: Két napra elvittek Erzsiké riéniék, nem is tudom megmondani, hogy milyen jó volt. Elgondolkozom. Két gyerek­nek egy-egy tulajdonképpen hét­köznapi emberi mozdulat ünnepet teremtett az életében. Vajon a többinek nem lehetne ezt az örö­möt megszerezni ? FIATAL HÁZASOK KÖRÉ­BEN BESZÉLGETEK egy új, 20 ezer lakosú városrész modern la­kásában. — Jó itt lakni? — kér­dezem. — Igen. Itt van minden: központi fűtés, meleg víz, szem­ben az ABC, közel a buszmegál­ló. Teljes a kényelmünk, de hát ez kell a mai embernek! — vála­szolják! — És a szomszédok? — próbálom faggatni tovább őket: — Nem, nem ismerjük közelebb­ről azokat, akik ebben a. házban laknak. Dolgoznak ők is, korán elmennek, este hazajönnek, nincs problémánk. TÉNYLEG NINCS PROBLÉ­MÁNK? — hadd folytassam a fiatalok válaszából folyó kérdés­sel, hogy rámutasson emberi együttélésünk érzékeny sebeire és hiányosságaira, de egyúttal éb- resztgessen is, hogy az emberi kapcsolatainkat ápolni, s ahol nincs, ott meg megteremteni kell. Vendégszeretetről lévén szó, nyilván mindenkinek az jut az eszébe, hogy magyaros vendég­szeretetünk messze földön híres. Kora tavasztól késő őszig turisták ezrei veszik célba kis országun­kat, hogy vendégként több-keve­sebb időt nálunk töltsenek. A megnövekedett szabad idő és kul­turáltabb életmód pedig magá­val hozta, hogy mi is gyakrabban keressük meg szeretteinket, bará­tainkat. Így hol vendégek, hol vendégvárók, vendéglátók va­gyunk. Van mód tehát a vendég- szeretet gyakorlására. AZ ÚJSZÖVETSÉG SZÓHASZ­NÁLATÁT és mai értelemben vett üzenetének teljes megszólal­tatását figyelembe véve, a ven­dégszeretet élése és gyakorlása azonban többet jelent annál, hogysem otthonunk ajtaja nyitva áll szeretteink meg jó barátaink előtt. Jelenti a szívélyességet, a felebarátom, embertársam válla­lását. Másként kifejezve olyan magatartást, amely személy váló-( gatás nélkül, szívből fakadó őszin­te szeretettel ápol és teremt em­beri kapcsolatokat és vállal sze­retetve szoruló életeket. A cikk elején különböző élethelyzetben levő és bemutatott embertársaink pontosan erre a szívességre, jó­akaratra, a mi szívünk „megin­dulására” • várnak. Egyáltalán nem mindegy, hogy a közösség, amelyben munkálkodunk olyan közösség-e, ahova nemcsak mi vágyunk, hanem az embertár­saink is, és nemcsak mi érezzük jól magunkat, hanem mások is. Nem mindegy, hogy bármely em­beri* közösségben valaki otthon érzi-e magát, vagy azt érzi, hogy megtűrt, idegen, vagy éppen ma­gára maradott! KÖZHELLYÉ VÁLT MON­DÁS : Rohanó világban élünk. Túlságosan is beprogramozott az életünk. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy emberi kapcsolataink formálisak, hivatalosak vagy ér­dekkapcsolatok legyenek. A szí­vességnek, szívélyességnek, kész­ségnek, jóindulatnak és az em­bertársam teljes, vállalásának nem lehet sem az idejét, sem az alkalmát előre meghatározni. Az élet, az együttélés, a különböző helyzetekben való találkozások adják elénk az alkalmakat a sze­mélyválogatást nem ismerő szere- tetre. A MÁSIK EMBER ELŐTT MEGNYÍLÓ SZÍV ÉS AJTÓ egész társadalmunk ügyét előre­lendítő erő lehet. S itt fontos sze­repet kap egy beteglátoéatás, egy magányos öreg embertársunkról való gondviselés, a velem dolgo­zókkal és élőkkel való közösség­vállalás ^ legkisebb mozdulata is. Szalay Tamás Séta Dunaegyházán fiúsvét táján... Március 6-án írom e sorokat. Mátyás nagy örömünkre megtör­te a jeget. De félünk Gergelytől, hogy megrázza a szakánál is új­ra kifehéred'ik a táj. A Bakony felöli kemény böjti szél fúj. Most • érkeztem a Duna partjáról, ahol egy magyar és szlovák anyanyelvű gyülekezet­ben szolgáltam. A szere teiveh - dégségen istenes magyar népme­sék és Krisztus-legendák útján együtt barangoltunk Jézussal és Péterrel, sokat tanultunk és de­rültünk. Este 9 óra volt már, amikor arra kértem őket: segít­senek nekem, mert az ország evangélilkusságának asztalára kell tennem a még ma is élő húsvéti szokásokat. Olyanná vált egyszer­re a. zsúfolt te rom. mint egy munkaközösség, Egymásután éled­tek a régi emlékek, alig győztem jegyezni őket. Íme egy csokorra való belőle. SZORGOS TAVASZI MUN­KÁK KÖZEPETTE kívül-belül sok jelét láthatjuk a közeledő ün­nepnek. Nem volt szabad a böjti időben semmi vigalom. A kocs­ma is csendes volt: Esténként nem járták végig karonfogva leá­nyok és legények a falut nóta- szovai. A falu hangulatára érvé­nyes volt a régi mondás: „olyan csendes, mint a nagypénteki mé­szárszék”. Nincs lakodalom, ke­resztelő ... Csend van. Templom­ban mindenki fekete ruhában jelent meg. Böjt külső képe sokat válto­zott. Nincs csend ... fekete ruhát is csak az öregek öltenek. Azok­ban a családokban, ahol- még ma is élő a hit, ott azért.' áltálában .még ma sem rendeznek ebben áz időben lakodalmat és keresztelőt. Virágvasárnapján tele volt a templom barkós ágakkal. Az in­duló élet első jeleivel elhalmoz­ták a templomot. Ezt ma is meg­teszik, csak nem olyain gazdagon, mint 'régen. Nagy csütörtök este. Testben és lélekben készült a család az úr­vacsoravételre. Kezdődött a láb­mosással. Legtöbbször az édes­anya, vagy pedig a legidősebb leány mosta meg a család Lábát. Bibliát olvastak, sokat énekeltek, elkészítették tiszta ruhájukat s így tértek nyugovóra. M-a már nem ismerik a lábmosást, de az ének és az itgeolvasás sok család­ban még ma is felhangzik nagy- csütörtök estjén. Nagypéntekre virradólag a lá­nyok kimentek a patakhoz és az északra folyó részén megmosa­kodtak. Mielőtt, a templomba mentek háromszor imádkoztak. Nem füstöltek a kémények... pattogatott kukoricát ettek, so­kaknak ez volt egész napi táp­lálékuk. Más helyeken halleves és mákosderelye járta. A legszebb e szokások között talán az volt, hogv ilyenkor, de' húsvétkor is, úrvacsorára készülőben felkeres­ték egymást és bocsánatot kértek, megszerezték egymástól az „od- pusztyot”. Ha a Család Valame­lyik tagja nem vett úrvacsorát, akkor a többi sem. Ennek bizo­nyára az volt az oka, hogy nem kért, vágj’ nem tudott bocsánatot kérni s mivel nem voltak tisz­ták, nem ment az úrasztalához senki sem. Ezt még rria is így gyakorolják. Az oltár feketében van, a képet fekete lepel takarja, töviskoszorú van az oltár aszta­lán. A gyertyákon is fekete szalag látható. Talán ezen a napon van a legkevesebb változás a ma és a régi századok között. Egyetlen vigságot hozó vonása van és volt e napnak, hogy a földvári híres bábos felverte sátrát a templom közelében s a gyermekek megikapták a tükrös szívet és lovat, amit az ablak kö­zé tettek. Egy kis versengés volt köztük, melyik gyermek ablaká­ban van. több belőle. Néhány éve meghalt a bábos s ez a derűs szín azóta eltűnt a nagypénteki templom környékéről. Nagyszombaton is munkaszü- hetet tartottak. Este ősi szokás szerint a vacsora: aszalt szilva volt. ÍGY VIRRAD RÁNK HŰSVÉT ELSŐ NAPJA. Még mindág fe­ketében van a falu. Első napján szlovák istentisztelet volt, s így akkor inkább az öregek mentek a templomba és főleg óik vettek úrvacsorát is. Ma már mindkét napon, magyar nyelvű, az isten- tisztelet, így vegyesen, az egész család együtt van a templomban. Ünnepi ebéd volt és van. S eb- ban nincs változás. Minden asz­talon ott a húsleves, húsok, töl- tóttkáposzta, tészták sokásaga. Este sonka, tojás kalács ... Csak a legbelsőbb rokonság jár össze e napon. Böjt múltával oszlik a csend, ami másnap már tetőfo­kára hág. Régen a legények nem szagos- vízzel, hanem vödrökkel jártak s az utcákon levő ostoros kutak­hoz vitték s ott öntötték meg őket, hogy el ne hervadjanak. Volt a zsebükben üveg is s ben­ne „klincsoková ooda” ... ezt úgy készítették, hogy rozsdás ikulcsot áztattak az üvegben levő vízben. Masok szegfűszeget, vagy legtöb­ben a nyárfa duzzadt bimbaját áztatták ki s ezzel loosoiták meg a lányokat. A locsolóversek közül hadd kö­zöljek egyet, úgy, ahogy szlová­kul elhangzott ezen az estén és évszázadokon át: Ja som maly korenicok, Pisovsom si pre trnicok. Trnicok mi dajte, , a na mna sa nehnevajte ... (Én egy kis sarj vagyok, eljöt­tem a növendékért. A növendé­ket adjátok nekem s rám ne ha­ragudjatok ...) Dudla Imre, a gyülekezet gond­noka mondta ezt el nekem. M.a más mondókakfcal és illatos- par­fümökkel, de felkeresik a „sar­jait a növendékeket”. (Régen italt kaptak a legények és minden leánytól virágcsokrot, amit a mellükre helyezték. Mire a temp­lomba értek s a karzaton elhe­lyezkedtek, élő virágfák voltak. Ha valaki feltekintett a kórusra, piros arcú, vidám legényeket lá­tott hatalmas virágerdőben. Ez a szép, színfolt, sajnos ipa már nem- látható. Elmúltak az ünnepek s kez­dődtek a munkás hétköznapok. A munka dandárja indult, de ilyen előzmények után Istentől kapott erővel, megtisztított új élettel, keményen, hittel, reménységgel. Hernád Tibor Megjelent Koren Emil: KÖRKÉP című szépirodalmi könyve Ára: 40,— Ft Kapható a Sajtóosztályon Két művet tartogattam magamban a mai magyar kultúrából húsvéti írásom tárgyául. Szépségük miatt kívánkoznak ünnepi számba. De ezen túlmenően nyel­vünk Igét hordozó erejének és múltunk­ból származó írások élő bizonyságtételé­nek kapcsán is. RUFFY PÉTER ÜJ KÖNYVE. BUJDO­SÓ NYELVEMLÉKEINK az ifjúsági mü­vekkel toglalkozó Móra Ferenc Könyv­kiadónál jelent meg. Szép dolog, hogy ezt a művet a felnövő nemzedék kezébe ad­juk. de sietek kiigazítani: a könyv szán­dékában, tartalmában és stílusában lega­lább annyira szól a felnőttekhez, tehát az egész magyar olvasóközönség kincse. A szerző ismert, színes tollú újságíró, riporter; közkedveitek a főként egyik na­pilapunkban megjelenő cikkei. Ez a könyv most feltárja immár húsz éve tar­tó szenvedélyét. Azóta jár a régi magyar nyelvemlékek, kéziratok nyomában. Ami­kor utazóit és ismerkedett a magyar nyelv ősi és újabb századokbeli emlékeivel, nem fáradságot érzett — vallja —, „hanem mindig gyönyörűséget s gyakran fájdal­mat is. ha eltűnt emlékeinkre gondoltam. Anyanyelvűnk élete, és története tele van rejtekező, eltűnt, fölfedezett s minden­képpen sokáig bujdosó nyelvemlékekkel’. így, egybefűzve a nyelvemlékeink ka­landos sorsát, az olvasót élményszeruen ragadta meg. hoay milyen érdekfeszítő, különös úton-módon süllyedtek el. buk­kantak fel. maradtak meg. rejtőznek még. vagy örökre eltűntek régi irodalmunk kézírásos ereklyéi. A legmeglepőbb, hogy nem egy közülük éppen az utolsó évtize­dekben lépett elő az ismeretlenségből vagy elfelejtettségből. Aki ezt « sok egy­korú képpel díszített könyvet elolvassa, nemcsak izgalmas, az élet által írt törté­neti regény-részletekkel találkozik, ha­nem érzéseit, gondolatvilágát átjárja a magyar nemzeti múltnak és az anyanyel­vűnknek az összefonódó varázsa. Hogy csak néhányat említsek a tihanyi a lapító­levéltől a bori noteszig, a tömegsírból elő­került utolsó Radnóti-versek megrendítő kéziratáig, terjedő sorból: Mátyás király corvinái, Balassi Bálint szerelmes versei­nek kézírásos másolata. Mikes Kelemen levelei, Kazinczy fogságának naplója. Az ember tragédiája és Arany János Kap­csos könyve... Nekünk akiknek az anyanyelvűnk az evangélium hordozójává is vált, hiszen Isten magyarul szólított meg bennünket az életünk során és az élő Krisztus ma is magyarul beszél hozzánk —, különösen is szívdobogtató a kötet néhány darabja. 4 közel nyolcszáz éves Halotti Beszéd és Könyörgés a középkori magyar egyház temetési szolgálatának töredék darabja. A hazai lutheri reformációt pártoló Ná- dasdy Tamás főúr sárvári nyomdájában 1541-ben készült első. Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyv. Syl- veszter János Új Testamentuma. Sajno- incs János műve 1770-ből a magyar és lapp nyelv rokonságáról. Ez a tordasi származású magyar pap, híres csillagász és nyelvész, egy dán szigeten lapp ha­lásszal találkozott. A jelenlevő dán lel­kész kérésére a halász Sajnovics előtt el- imádkozta a lapp Miatyánkot. "Szavai Sajnovicsra úgy hatottak, .mintha csak magyar ember szájában formálódtak vol­na’.’’ KURTAG GYÖRGY: BORNEMISZA PÉTER MONDÁSAI című zeneművének hanglemezkiadása ié friss ajándék. (A le­mez kisebb részletén megzenésített Pi- linszky-versek is hallhatók.) A szoprán hangra és zongorára irt • concertót Kroó György zenetudósunk néhány évvel eze­lőtt úgy jellemezte, mint a zeneszerző „élete eddigi föművét, a második világ­háború utáni magyar zene legnagyobb alkotását”. Kurtág az ötvenes évek máso­dik felében megjelent magyar Borne- misza-kiadványok lapjain találkozott a XVI. század nagy magyar lutheránus pré­dikátorával „A találkozás lazba hozta, évekig hatása alatt élt, dolgozott, és ih­letése nyomán alakította, komponálta” a negyven perces művet. Az énekszöveg négy részre tagozódva huszonnégy rövidebb-hosszabb idézetet hoz Bornemisza Péter prédikációs köny­veiből, a postillákból. Ehhez a segítséget Nemeskürthy István szemelvények gyűj­teménye adta; Kurtág másik fórása Schu- lek Tibor még 1939-ben megjelent Borne- misza-monográfiája volt. A zenemű első része személyes vallo­mást tartalmaz az Ördögi kísértetek-ből. A második rész a bűnről szól. Ennek a résznek első, szép és végtelenül találó mondata: „A bűn mint egy sűrű köd, avagy sötét felhő, avagy kemény kőfal: elfogja szemünk elől az Istent": A har­madik rész címe: Halál. Milyen költői ha­sonlat: „Mint az mezei virágok, mint az árnyékok, mint az buborék, mint az álom, csak oíyak vagyunk . . A negyedik résznek ez a címe: Tavasz. Ebben a szakaszban azonban nemcsak a kikelet festői és életteli leírását halljuk Bornemiszától, meg ilyen szívderítő, a Teremtőre is utaló mondatokat: „Vala­midén az napot, holdat, csillagot és az eget látjuk, higgyük, hogy mindazok mo­solyának minekünk. Neked mosolyának ezek!”. De itt van ebben a részben „Bor­nemisza Péter mondásainak summája” is: „Az hit a szívnek oly bizodalma, kivel a bűnös az ő maga bocsánatát hiszi, és el­nyeri ingyen kegyelemből!”. Kurtág György zenéje úgy mai és ere­deti. hogy kapcsolódik az európai zene nagy korszakainak hagyományaihoz: Schütz. Monteverdi. Bach. századunkból IVebem és Bartók az elődjei. A szöveget Sziklay Erika énekli mély átéléssel, szív­be markoló hatással, gyönyörűen. A zon­gorán Szűcs Lóránt játszik a műhöz mél­tóan. Senkinek nem akarok csalódást okozni, ezért, elmondom: iziq-vérig mo­dern zene ez. tehát sokak fülének még mindig idegen. De nagyon szeretnék min­denkit biztatni: ha először szokatlanul hangzik is neki a lemez, tegye fel és hall­gassa minél többször. Ez a módszer szá­zadunk zenéje megszerelésének egyetlen egyszerű útja. A zenemű Csúcspontja — híven Bor­nemiszához — az idézett mondat a hitről. Pillanatnyi csend után a zongorán szólal meg hozzá hosszabb hangulati, befejező erejű bevezetés, azután énekhangon fel­hangzik a szöveg: ......a szívnek oly bi­zodalma . kivel a bűnös az ő maaa bocsá­natát hiszi”. S ekkor hirtelen, váratlanul az énekhang átvált beszédhangra, és így halljuk, mintha templomban hirdetnék élőszóval: „és elnyeri ingyen kegyelem­ből!". Veöreös Imre Falvakon, tanyákon Anyanyelvűnk — igét is hordoz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom