Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-03-26 / 13. szám
\ Lelki kérdésekről beszélgetünk Valóban szeretet-e a szeretetem? Hétről-hétre az Istentől való születés csodájáról beszélgetünk. Most kerüljön arra a hangsúly, hogy Isten szeretette szüli újjá a benne hívőket. „Aki szeret, az Istentől született” — olvashatjuk János levelében (1 Jn 4, 7). Ez nem is lehet másként, mert a gyermek hasonlít szülőjére. „Isten pedig szeretet” — vallja János a következő versekben. Tulajdonképpen ez a szeretet a tartalma az Istentől kapott új életnek. A hit kapcsol Istenhez, a reménység tart meg nála, de a szeretet az, amely Isten szerete- téből táplálkozva kitölti életünket. Akkor is, amikor a hit látássá válik majd, a reménység beteljesedik. Ezért mondhatta Pál „a szeretet himnusza” végén: „A három közül a legnagyobb a szeretet” (1 Kor 13, 13). — Hadd egészítsem ki a mondottakat: A szeretet fontosságát ma már a tudomány is hangsúlyozza. Kísérletek bizonyítják, hogy szeretet nélkül a magasabb rendű élőlények nem képesek egészségesen fejlődni. — Talán a kívülállók még jobban tudják, hogy a szeretet elengedhetetlen tartozéka az Isten gyermekei életének mint maguk a keresztyének. Mert az első, amit elvárnak tőlünk: a szeretet. Igen, ez így van.. Bár jó, ha ezt a mértéket ki-ki önmagára is alkalmazza. Ügy gondolom azonban, hogy a szeretet helyét az életünkben még pontosabban kell megfogalmaznunk. Sok keresztyén a szeretetben az új életnek csupán egyik vonását látja. Pedig az Újszövetség teljes egyöntetűséggel vallja, hogy a szeretet az új élet minden megnyilvánulásának alapja. Ezért írja Pál: Még ha prófétátok is, rendelkezem minden bölcsességgel, hegyeket mozdít a hitem, vagy a legnagyobb áldozatot hozom, szeretet nélkül mégis semmi vagyok (1 Kor 13. 1—2). A szeretet a törvény betöltése (Rm 13, 10), az első a Lélek gyümölcsei közül (Gál 5. 22), a mindent összetartó kötél (Kol 3, 14). — Ügy beszéltünk eddig a szeretctről. mintha az keresztyén sajátosság volna. Pedig a szeretetnek szép példáit találhatjuk Krisztusban nem hívők között is. — Én viszont úgy látom, hogy az embertől csak bizonyos határok közt telik szeretet. Azokat tudjuk szeretni, akik szimpatikusak nekünk, vagy találó magyar szóval, szeretetreméltóak. Örülök ezeknek a megjegyzéseknek, mert a szeretet lényegére tapintanak. Való igaz, hogy nem keresztyének között is találhatunk keresztyéneket is megszégyenítő megnyilvánulásokat. Már hallottunk róla, hogy minden ember „Isten nemzetségébe” tartozik (Csel 17, 28), és ezért hordoz magán valamit Isten lényének vonásaiból. De az is igaz, hogy ez a természetes emberi szeretet megváltásra szorul. Jézus szerint a szeretetünknek olyan határtalannak kell lennie, hogy még az ellenség is beleférjen (Mt 5, 44). Mert Isten is így szereti a vele szembe fordult ember gyermekeit, és ilyen szeretetni szüli újjá a benne hívőket. Vagyis Isten szeretetével kell szeretniük az embereket. Tehát nemcsak szülője. hanem mintája is a teljes szeretetnek. Erre vonatkozik Jézus szava: „legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes”. Tökéletesek ,.a szeretetben!” Erre a szeretetre van szükségünk, ha a gyűlölet sebeit be szeretném gyógyítani. • — De helyes-e ez a megkülönböztetés nélküli szeretet? Vajon egyformán kell szeretnem az erőszakost, elnyomót és az áldozatát? — Én attól félek, hogy igy túl elvonttá lesz a szeretet. A házasságban például egyenesen bántóvá lehet a könyörületeskedés. — Sőt, azt kell mondanom, olykor káros a szeretet. Egy művezető nem nézheti el szerétéiből, hogy selejtesen dolgozzék valaki az üzemrészében. A kérdésekből a szeretet gyakori félreértése ütközik ki. Jogosak volnának a kérdések, ha a szeretet megmaradna az érzelem síkján. De sokkal több annál, úgyhogy a Biblia egy egyébként ritkán használt görög szóval, az „agapé”-val jelöli meg. Ez az önzetlen szeretet. A jól értett szeretet tulajdonképpen pályamódosulás. A maga körül forgó, önző ember rááll egy mások körül forgó pályára, és szavait és cselekedeteit az ő szempontjaik szerint mérlegeli. Felelőssé válik értük. Ezért, ha szükség van rá, a szeretet haragudni is tud. mint ahogy Jézus is haragudott a farizeusokra. Csak értük haragudott, és nem ellenük. Ezért, akiben szeretet van, tekintettel van a helyzetre, és aszerint cselekszik. A házasságban nem csak adja, hanem igényli is a szeretetet. Bár éppen a házasságban lesz nyilvánvaló, hogy a szeretetnek egyoldalúságot is kell tudnia hordozni. Ezért a szeretet meg tudja ítélni, hogy mikor van szükség ^elnézésre, és mikor a sebész határozottságára a műtétnél. — Bibliaolvasásom során gyakran találkozom a keresztyén testvérek egymás iránti szeretetének követelményével. Nem leszűkítése ez a szeretetnek? Valóban a keresztyénség történelme során gyakran megelégedett az egyivasúak iránti szeretettel. De a Biblia nem akar korlátokat állítani a szeretet elé, amikor a gyülekezet tagjait egymás iránti szeretetre akarja buzdítani. Ugyanis az egy hiten levők között kerül igazán próbára a szeretet. Hiszen olyan embereket kell itt elhordozni, akiktől hitük alapján többet és jobbat várna az ember. A szeretet mindig az adott körben mozog, de életének körei egymásba fonlaltak, koncentrikusak. A szeretet természetéhez tartozik. hogy nem hanyagolja el a szűkebb köröket, de egyre nagyobb hatókörben kíván érvényesülni. Tegyük még hozzá: egyre nagyobb hatásfokkal. Ma meg kell tanulnunk, hogy a háború ütötte sebek begyógyításánál több a háború megelőzése, az ínségkonyhánál a mindenkinek becsületes munkát adó társadalom megteremtése. Ilyen szamaritánu- si cselekedeteket vár ma Krisztus az ő népétől. Cserh£y sándor „Szülőhaza - any ászén tégy ház; a keltő együtt az otthonom” Korén Emil írásai KORÉN EMIL: KORKÉP c. kötete első oldalán a fenti címben leírt önvallomás-szerű mottót olvassuk. A benne levő Írások ennek átérzelt és megélt igazságáról vallanak. — Az írót, a Budai egyházmegye esperesét, nem kell olvasóinknak bemutatni, hiszen jól ismerjük lapunk hasábjain megjelent cikkeiből, és ezeken túl mindazokból az írásaiból, amelyek a Somvirág ban, Evangélikus naptárainkban, vagy az Ismert önálló kötetében , (Irgalmadat éneklem) napvilágot láttak. A Körké p-et kezembe véve, óhatatlanul arra kell gondolnom, bizony nehéz válogatás lehetett a 12 kötetnyi írásgyűjteményéből (melyekben a közel fél évszázad írásait tárolja), a mai kor emberéhez leginkább szóló közel öt- venet úgy kiemelni, hogy az anyag a szerző széles skálájú írói tevékenységének hű tükre, egyben a gyülekezeti, egyházpolitikai, társadalmi és természetesen a lelki igények kielégítője legyen. Hiszen Koren Emil évtizedek óta rendszeresen ír: tanulmányokat, igemagyaraza tokát, egyház- és társadalompolitikai cikkeket, novellákat, verseket. Finnből magyarra irodalmi fordításai közismertek. Kedvelt témája egyházi énekeink keletkezésének kutatása.. Köszönet és elismerés illeti sajtóosztályunkat a szép kiállítású kötet megjelentetéséért, különösen a mindenki által elérhető áráért (a 170 oldalas könyv 40 Ft-ba kerül). — Benne — az előbb már említettek folytán — igen változatos anyagot tataiunk. Az egyes fejezetek: Szülőhaza — anyaszentegyház, Tanulmányok, Az ige mellett, Riportok, Arcélek, Szépírások, Vándorúton (útleírások). — Valamennyi az írónak önmagába néző, véleményt alkotó, vagy azt érzékeltető kifejezői — egyben az olvasót is magába tekintésre, véleményformálásra, elgondolkodásra készteti: de ez is a célja. Némelyik írás kedves humorú, másik felrázó, vagy éppen megdöbbentő. Írásai éietszagúak; érezni lehet, hogy valóban átélt történések. Az Ezüst jubileum-ban az Egyház és Állam Egyezménye aláírásának 25. évlordulóján — az aláírásnál való személyes jelenléte révén! — írt emlékezése ma már történelem. — A nemes derű hangja szólal meg a Farsangról, derűről, humorról című írásában. — Az ige mellett fejezetben prédikációkat találunk; olyat is amely külföldi rádióban és sajtóban is helyet kapott. — A Szerzőnek a riport erős oldala: nagyon hűen, valóságízűen tud ,.riportálni”. Döbbenetes a Hans volt az utolsó riportja, amely a vecsesi templomunk oltárképén Krisztus szivének egy SS katonától 1944-ben történt átlövését írja le (a felrobbantott templom új alapkőletételének apropójából). — Kedves írás a Gyulán című: ebben egyik ielkészcsaládunk bájos két gyermekéről ír — a háttérben, vagy inkább az előtérben azonban Gyula város és evangé- likusságának története áll. Es megjelenik előttünk az írásban egy ingujjas ember is, azzal, hogy „rendezzük ezt az úlcát, tisztelendő úr, s úgy akarjuk, az egyháznak is jó legyen. A tanácselnök volt.” — Ehhez a részlethez, azt hiszem, nem kell kommentár. Élet befoglalt bizonysága az egyház és á'llam jó kapcsolatainak. Az Arcélek fejezet elé Káldy Zoltán püspök-elnökünk vezérszavai kerültek nagyon találóan: „Csak azokat érdemes elővenni a múltból, akiket meg lehet kérdezni a ma felül is.” Szépírásai kedvesek, jellemzőek; Gabika konfirmációja olyan szívbemar- koló — mert sajnos igaz! —, hogy azon kellett elgondolkoznom, azt hogyan tudták átszenvedni Gabika is, szülei is. Csak Isten megerősítő erejével! — Betű nélkül írásában arról az időszakról ad számot, amikor szemműféte után hetekig mozdulatlanul kényszerült feküdni, és mit jelentett ez a „nélküliség” az ó számára. — Vándorúton c. részben külföldi csatangoíásairói ír: Svájc, Szovjetunió, Románia tájai, emberei jelennek meg előttünk. Szeretettel ajánljuk a könyvet olvasmányul, eigondolkodta tóul önmagunknak, de ajándékul is — amíg kapható! Odor István VASARNAPIGEJE Ujfongás hungju Zsolt 118, 14—24 AZ ÜR HATALMASAN MUNKÁLKODIK! Ennek meg tapasztalását ujjongva-énekelve mondja el a zsoltár ismeretlen szerzője. Közben alig szól arról, hogy tulajdonképpen mi is történi vele. Körülvették gyűlölői, bekerítették ellenségei: mint a méhek, úgy rajzot- tak körülötte. Emberektől várt segítséget — hiába. Már a halállal kelleti számolnia, de ö Istent hívta segítségül és megmenekült. Életben maradásának célját és értelmét abban látja, hogy „hirdesse az Űr cselekedeteit". Szavaiból a veszélyes helyzet és a szabadulás eseménye egészen halvány körvonalakban rajzolódik ki. mert énekét egészen Isten hatalmának és jóságának magasztalására összpontosítja. Ezért kelt visszhangot a zsoltár mindig es mindenütt azokban, akik megtapasztalják Isten jóságát és kegyelmét. Szívesen énekelték a zarándokok, amikor felmentek Jeruzsálembe és bevonultak a templomba, hogy megünnepeljék a páska ünnepéi a szabadulás emlékére és a szabadulás reménységében. Jézus idézte belőle a szegelet- kőröl szóló verseket, és bizonyára tanítványaival együtt énekelte ezt a zsoltárt is, amikor az utolsó vacsora után kimentek az Olajfák hegyére (Mt 21. 42; 26, 30). Ismeretes az is, hogy Luther ebből a zsoltárból vette kedvelt jeligéjét: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Ür cselekedeteit!" JÉZUS FELTÁMADÁSÁNAK ÜNNEPÉN bennünk is visszhangzik a zsoltár örömujjongó hangja. Az a tény, hogy Jézus feltámadt és él, mindennél meggyőzőbben tanúskodik számunkra arról, hogy .jiz Ür hatalmasan munkálkodik", és bizonyságtételünk így egybecseng á zsoltáréval. Arra természetesen senki sem gondol, hogy ez a zsoltár eredeti értelme szerint Jézus feltámadásáról lesz bizonyságot. Erről a zsoltárról nem tudott és nem is tudhatott, mert „amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az öt szeretőknek” (1 Kor 2, 0). De amikor a zsoltárt húsvét örömével olvassuk, akkor szaval az eredetinél mélyebb, teljesebb és igazabb értelmet nyernek számunkra. DÖNTŐ FORDULATOT JELEZ a zsoltár hasonlata az épitöktöl elvetett kőről, amely szege le tkővé lett. Nem tudjuk, csak találgatjuk, milyen esemény állhatott eredetileg a hasonlat mögött. Lehet, hogy a zsoltáríró saját esetére gondol. Ellenségei nem számoltak Isten hatalmával, de megszégyenültek amikor megszabadította a zsoitárirót ellenségei kezéből. Jézus feltámadására azonban mindenképpen illik ez a hasonlat. Sőt, éppen ez a hasonlat világítja meg legjobban a feltámadás fordulatot hozó jelentőségét. Az evangéliumok egybehangzó tanúsága szerint elvetették Jézust nemcsak a nép vezetői, nemcsak maga a nép, hanem saját tanítványai is. Mi ennek az oka és háttere? Jézus körül kiéleződnek az ellentétek a szombatnapi munkatilalom megszegése, a bűnösökkel való közössége, az Isten hatalmának igénye miatt. Tanítványai viszont nyilván azért csalódnak benne, meri tőle a világuralom felállítását, maguk számára pedig a világuralomba való részesedést remélik. Ezért vitatkoznak még az utolsó vacsora közben is azon. hogy melyikük kap előkelőbb tisztséget Jézus birodalmúban fLk 22, 24—27). Jézus egyértelműen kijelenti vitázó tanítványainak, hogy nem azért jött, hogy uralkodjék, hanem hogy szolgáljon, és életét adja válságul sokakért (Mk 10. 42—45). Amikor azután kitűnt, hogy mindvégig kitart emellett, akkor tanítványai is megtagadjak és elhagyják öt. Erre következett a döntő fordulat Jézus feltámadásával. Maga Isten igazolta öt és az ö útját. Az elvetett kő szegeletkövé lett! így lett Jézus feltámadása nemcsak az ö személyének igazolásává, hanem a szolgáló életfolylatás és a szolgáló egyház kiindulópontjává. A zsoltár szavaival élve: „Az Űrtől lett ez'.” Húsvét öröme ezért egy a szolgálat örömével. AZ ÉLET ÖRÖMÉT ÉS GYŐZELMÉT hirdeti a zsoltár szerzője, miután megszabadult a halálos veszedelemből: „Nem halok meg, hanem élek”, mert az Űr „nem adott át a halálnak". Ezzel elemi módon fejezi ki az ember élni alcarását ás szembenállását a halállal. Az élet örömének hátterében ott áll a haláltól való irtózás szorongató érzése. Mélyen emberi érzés ez. amelyet nem lehet megszokni, A zsoltáríró azonban nem az élet múlandóságán, az élet. veszélyeztetettségén kesereg, hanem Isten kezét látja megszabadulásában. Ebből megérzi, hogy nemcsak az ember, hanem Isten is szemben áll a halállal, és akarja, menti az életet. Amit igy megsejtett, ami sok ember szíve vágya, az igazolja és arról tanúskodik Jézus feltámadása a halálból. Mi is úgy látjuk, mint ahogyan a zsoltár mondja: „Csodálatos ez a mi szemünkben” — sőt. egyenesen hihetetlen. Ezzel azt a kérdést tettük fel újra, amely kétezer év óla számtalanszor elhangzott minden oldalról: De valóban feltámadt ű? Kétségtelen, hogy ebben a kérdésben rá vagyunk utalva a keresztyénség első nemzedékére, a szemtanúkra, az apostolokra, akik szemtől szembe találkoztak a Feltámadottal. Az apostolokkal szemben azonban nem kell szégyellnünk kételkedő kérdéseinket, hiszen ők maguk is kételkedtek a feltámadásban. Tanúskodásuk szavahihetőségét éppen az A tény húzza elé, hogy ők is kételkedtek, hogy ők sem hittek, amíg meg nem látták a feltámadott Urat. Ha pedig ö valóban feltámadt és él, akkor ez azt jelenti, hogy maga Jézus is akarja az életet. Sőt, azt is akarja, hogy követői hasonlóképpen védjék az életet. Védjék a mindennapi életveszélyekkel szemben, a gazdasági és társadalmi igazságtalanságokból folyó veszélyekkel szemben és az emberiségét fenyegető háborús veszélyekkel szemben. Húsvét üzenete, az öröme ezt az elkötelezettséget is magában foglalja. Csak igy, az életért folytatott önfeláldozó harc közben köszönthetjük egymást oz ősi húsvéti köszöntés ujjongó hangjával: ,,Krisztus feltámadt! Krisztus valóban feltámadt!” Az életért végzett szolgálatunk teszi ezt ma is hitelessé. _______________ ___________ Prőhle Károly IM ÁDKOZZUNK! Halát atlnnk neked, Istenünk, azért a bizonyosságért, hogy Jézus Krisztus, a mi Megváltónk feltámadt és él. Teremts minket újjá Szentlelkeddel, űzd ki belölünk a halál félelmét, állíts minket az élet szolgálatába, és add meg nekünk az örök élet örömét, az élő Cr Jézus Krisztus által. Ámen. — SZÜGY. Február 26-án sze- — SOPRON. Február 26-án szere! etvendégségen Schultz Jenő retetvendégség volt a gyülekezet- vanyarci lelkész szolgáit „Asszo- ,ben, amelyen Bárány Gyula espe- nj'ok szolgálata a családban és a rés tartott előadást „önfenntar- r gyülekezetben” címmel. • tás, vagy élet másokért?” elmen.
