Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-11-12 / 46. szám
GYERMEKEKNEK Hogyan várjuk Jézust? Mt 24, 15—28 Amikor Jézus az olajfák hegyéről felment a mennybe, azaz újból felvette láthatatlan létformáját, Isten angyala ezt az ígéretet adta a tanítványoknak: Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el majd ismét hozzátok, ahogyan láttátok öt felmenni. Búcsúbeszédeiben maga Jézus is beszélt arról, hogy a világ végén vissza fog jönni övéihez Mai igénk Jézus búcsúbeszédének egy részlete, amelyben Jézus azt mondja el, hogy milyen jelek fogják megelőzni az ő visszajöve- telét »JÉZUS MINDENEK ELŐTT. ARRÓL SZÓLT, hogy az ő visz- sZajövetelét sok borzalmas háború és .természeti katasztrófa fogja megelőzni. Jézus mindezt azért mondta tanítványainak, hogy bármilyen nehéz helyzetbe is kerülnek, soha ne veszítsék el hitüket és reménységüket. Tartsanak ki hűségesen, mert a sok földi szenvedés és nyomorúság után az ö dicsőséges megjelenése örömöt és békességet hoz az embereknek. Visszajövetelével ő véget vet minden földi kínnak és nyomorúságnak. Olyan állapotot teremt, ahol nem lesz háború és szenvedés, ő letöröl majd az emberek szeméből minden könnyet. Jézusnak ez az ígérete nemcsak a hitben való megállásra ■ ad erőt és kitartást a keresztyéneknek, hanem arra indítja és serkenti a hivő embereket, hogy maguk is küzdjenek a szenvedéseket okozó háborúk és természeti katasztrófák ellen. Az emberek sokáig azt hitték, hogy a háborúkat nem lehet megakadályozni. Ma már tudjuk, hogy a háborúk az emberi bűnnek és rosszindulatnak a következményei, ezért következetes küzdelemmel meg lehet őket akadályozni. Ezért küzdenek a hivő emberek a jóakaratú emberekkel együtt a háború ellen. A természeti katasztrófákat, földrengéseket vagy árvizeket pedig, ha teljesen nem is tudjuk kiküszöbölni, hatásukat emberi összefogással és a tudomány eszközeivel csökkenteni tudjuk. JÉZUS ARRÓL IS BESZÉL, hogy az ő visszajövetelét megelőző másik jel az, hogy hamis krisztusok és hamis próféták jelennek meg, és el akarják hitetni, félre akarják vezetni a hivő embereket. Ezért figyelmezteti Jézus tanítványait, hogy ne hallgassanak senki másra, csak az ő szavára figyeljenek. Az emberek sok' mindent kitalálnak, hogyan lehetnének igazán boldogok. Az emberi boldogságnak és békességnek azonban ma is egyetlen és biztos útja az, amit Jézus mutatott meg: tiszta szívből szeretni egymást és önfeláldozó szolgálattal mindent megtenni a másik boldogságáért. Ha ezt az utat járjuk, a saját boldogságunkat is megtaláljuk és soha nem fogunk csalódni. A keresztyén hithez hozzátartozik Jézus visszajövetelének várá- sa. Ez a várakozás azonban nem tétlen ábrándozás csupán. Ügy várjuk helyesen Urunk visszajövetelét, ha mindent megteszünk az emberi nyomorúság enyhítésére és Jézus igéjére figyelve járjuk a szolgáló szeretet útját Selmeczi János „írok nektek, ifjak... 99 A kimondott szó, mint áldozat „...ajkunk gyümölcsét áldozzuk neked.” (Hós 14, 3) ÁLDOZATRÓL SZERETNÉK ÍRNI, az egyik legnagyobbról, melyet a ma embere bemutathat. Ajkunk gyümölcsét aidozstúl adni nem más, mint beszedünket áldozati komolysággá! íoirmájni. Ez minden ember feladata. Szavaink olykor felelőtlenebbek, éppen ezért merészebbek, és félelmetesebbek, mint tetteink. Nem engedhetjük meg azonban, hogy szavaink csupán egy cselekedetektől független szellemi kaland eredményei legyenek. Kimondásuk közben mindig figyelnünk kell gondolatformáló, cselekedetre indító hatásukra. A Biblia sem üres hangot, nem csupán egyszerű gondolat- közlő eszközt lát a szóban, hanem a szó hatékony erővel rendelkezik. Korunkban is sokan vannak, beszédüket nem megza- bolázók. Vannak, akik képtelenek felelős beszédre, mert gondolataikban is gerinctelenek. Sokan buknak el beszédükben. A Bibliában sem nehéz példát találni erre. Történetei közül gondoljunk csak Péter fogadkozására: „Ha mindenki megbotrán- kozik benned, én meg nem bot- ránkozom. „Utána háromszor tagadja meg Jézust. Öt, aki fölöslegesnek ítéli az eskűdözést, mivel tudja, hogy az' ember esküjét önmagától úgysem tudja, teljesíteni. Mert nem beszédáldozat a fogadkozás, hanem csak szószaporítás. Ajkunk ifeazi gyümölcsét kell Istennek és társainknak is adni, és ehhez szeretet kell. Ha ez hiányzik, akkor Pál szavaival élve beszédünk zengő érc, vagy pengő cimbalom csupán. A szeretetnek felelősnek kell lennie, mely gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket irányítja. Hiszen e három Jézusnál sem különül el egymástól. Vigyázzunk, hogy ne legyünk olyanok mint az a jeruzsálemi nép, melynél a gondolat, szó és cselekedet nem tartozott össze. Isten ezért Ézsaiás által fenyegető próféciában juttatta kifejezésre haragját: „Mivel a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőit engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig betanult emberi parancsolat csupán, azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme homályos marad.” (Ézs 29, 13—14) MIKOR JELENT VALÓBAN ÁLDOZATOT beszédünk? Kétféle helyzetre, a leölt, és a kimondott szó áldozatára gondolok. Áldozat az, ha el kell nyelni bizonyos szavakat. Le kell ölni a kikivánkozó indulatot, úgy mint .az áldozatot. Nem kimondani, mert bántó lenne. Emlékezzünk arra, hogy Jézus soha nem mondott korholó szót keresztrefeszí- tőinek feltámadása után sem, pedig tehette' volna. Kiölni magunkból a szeretetlen, bá,ntó szavakat, ez nehéz és véres áldozat. (Ajkunk tulkait áldozatul adni, ahogy Károli ezt a részt fordította.) A másik a kimondott szó áldozata. Mert az is áldozat, hat nem akarunk valamit kimondani semmi kincsért, de mégis ki kell mondanunk. Kimondani azt a szót, hogy „megbántam”. Milyen nagy áldozat volt ez a tékozló fiútól, amikor ki tudta ezt mondani: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.” Ehhez el kellett jutnia a disznók vályújáig. És kimondani érte a megbocsátó szót, az is áldozat volt. A SZÓ CSAK AKKOR VÁLIK „EMBERIVÉ”, ha az ember méltó marad ahhoz a fogalomhoz, melyet ennek a szónak tükröznie kellene. Mert ahogy Juhász Ferenc írja: „A nyety, amelyben élünk kifejezője létünknek, jö- vönknek, reménységünknek.” A szó Isten egyik legnagyobb ajándéka. De vigyázzunk a kimondott és leírt szóval, hogy az valóban felelős legyen. Boccaccio írja, hogy a költő feladata „abban csúcsosodik ki, hogy. valamely igazságot ékes és választékos nyelven költői mezbe öltöztessen.” Itt az igazságon éppen olyan hangsúly van, mint az ékes és választékos nyelven. A KIMONDOTT SZÓ FÖLÖTT nincsen már hatalmunk. Előbb kell meggondolnunk. A kimondott szó tönkretehet, megsebezhet, de építhet is. Befejezésül Portalatini „Csöndes litániáját” idézem minden megjegyzés nélkül: „A szóért, mely bőrünk alatt lüktet A szóért, amelytől szomjazunk A szóért, amely ködbe vonja a derűs horizontét A szóért, mely hangja a nyelvnek A szóért, mely szakadék felé visz El ne vedd tőlünk testté lett igédet Uram A szóért: bomba A szóért: rakéta A szóért: halál El ne vedd tőlünk testté lett igédet Uram!” .. T . . Nagy László Képek az ősatyák életéből 4. Háromszázhetvenöt éve történt A kassai templom MAI KÉRDÉSEINK: 1. Az ősatyák történetének melyik jelenete jut eszünkbe a képről? 2 Hol van megírva a történet a Bibliában? 3. Milyen ma is használatos szólásmondás kapcsolódik a történethez és.mikor szoktuk ezt használni? 4. Írjátok le színesen, hogyan képzelitek el és hogyan mondanátok el kis testvéreteknek a történetet. Az oslói Ulleval stadionban 18 000. főként fiatal ember gyűlt össze,' hogy meghallgassa Billy Graham igehirdetését. Négyszázan léptek ki a hallgatóságból arra a felszólításra, hogy ki kötelezi el életét Jézus Krisztus mellett. Nyolcszáz tanácsadó fogadta őket, hogy segítségükre legyen valamely keresztyén közösségbe való bekapcsolódásukban. Billy Graham már 1955-ben is járt Oslóban és hallgatósága az- v-óta nem kisebbedett, mégis az 'egyik riporter így,vélekedett: „24 évvel ezelőtt az Ulleval stadion katedrálishoz -hasonlított, melyben figyeltek az emberek, és nem akartak tüntetni és tiltakozni.” Most azonban sok tüntetés volt. Bizonyos.csoportok keresztyénellenes tüntetésnek szánták. A Válaszotokat 1978. november 26-ig küldjétek be a következő címre: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 1088. A legtöbb pontot elérők a sorozat végén könyvjutalmat kapnak, a leírások közül pedig a legsikerültebbeket közölni fogjuk az Evangélikus Életben. stadionban egy lány mászott fel egy 30 méter magas lámpaoszlopra és feliratot bontott ki rajta: „Adjatok hatalmat a keresztyéneknek és ölni fognak”. Több letartóztatásra is sor került és a közvélemény elítélte a tüntetéseket. Egyetlen kivétel volt Levi Fragell, az igazságügy-minisztérium sajtótitkára, aki korábban pünkösdi prédikátor volt, jelenleg pedig a keresztyénellenes mozgalom vezetője. Ö úgy vélte, hogy a tüntetések „az egészség jelei”. Ezeknek a megnyilvánulásoknak nemcsak keresztyénellenes színezete volt, hanem többen bírálták Billy Graham teológiáját és módszerét is. Egészében véve azonban az emberek hallgatni akarták őt és sok nézője volt a teLevíziós közvetítéseknek. Rudolf császár és király 1603. november 11-én elrendelte, hogy a kassai főtemplomot, — ahol ma Rákóczi fejedelmünk hamvai nyu- gosznak — el kell venni az evangélikusoktól. A gyönyörű dómot még Nagy Lajos királyunk építtette. A reformáció idején Kassa magyar és német lakossága evangélikus lett. A nagytemplom is, több évtized óta evangélikus templom volt. Bécsből azonban gyűlölettel tekintettek Kassára, mint „a lutherség főbástyájára NÉZZÜNK EGY KICSIT AZ ESEMÉNYEK MÖGÉ. Az ország Mohács után három részre szakadt. Az ország nyugati része és a Felvidék a királyi Magyarország része. A Habsburg birodalom feje, a spanyol neyelésű Rudolf császár — elmebetég. A prágai Hradsinban elzárkózvá rémlátások között él. Aranycsinálás- sai játszik, csillagjóslatokkjul foglalkozik. Élete fő feladatának a magyarországi protestantizmus kiirtását látta. A viszony a magyar nemzet és a külföldön székelő, beteg király között, egészen megromlott. A császári udvar koholt ürügyek alapján, főként a gazdag, felvidéki evangélikus nagybirtokosok ellen felségsértési vádakat emelt, hogy őket fej- és jószágvesztésre ítélhessék, birtokaik pedig a királyi vagyont gyarapítsák. A kirátyt körülvevő tanácsosak méltatlan, kapzsi és lelkiismeretlen emberek voltak. Idegen zsoldosvezórek hatalmaskodtak a Felvidéken és Erdélyben. A császár és király „szövetségesei” voltak, nyomukban könny, elkeseredés és koldussors volt. KASSA KÖRÜL BELGIOJOSO BARBIANO GRÓF főkapitány valóságos rémuralmat gyakorolt. Erdélyben Básta György, albán— olasz származású zsoldos bandita rabolt, gyilkolt. A szegénység és állaitihány miatt Erdélyben az ekét, — „Básta szekerét” — emberek húzták. A királyi tanácsosok szerint a szabad királyi városok lakói királyi jobbágyok csupán, akiknek életével, hitével és vagyonával, feleősség nélkül a király rendelkezik, mint földesuruk. A csészár a magyar népet, polgárságot és nemességet semmibe vette, a magyar alkotmányt sutba vágta. Jellemző Barbi.ano mondása: „Most van ideje a meggazdagodásnak, tehát ne pihenjünk!” Nem is pihentek. „Munkájúk” nyomán folyt a könny és a vér, sarcoltak, elkoboztak, fejet vettek. Sötét fekete felhők borították az eget a Felvidék és Erdély fölött, az ország közepén pedig a török pusztított embert, állatot és földet. Pedig a Felvidékről és Erdélyből sokan még a szultán védelme alá menekültek! Ha nem lennének hiteles feljegyzések abból a korból, talán el sem hinnénk, milyen aljasságokat követtek el erőszaktól és gyűlölettől megszállott katonák és más császári, királyi zsarnokok. Ebben a helyzetben indították el Bécsből és Prágából a katolikus hitre való erőszakos visszatérítést és ebben az időben indult meg a fegyveres ellenreformáció a többségében majdnem teljesen protestáns magyar nép ellen. . Minit látjuk tehát, elsősorban is nem felekezeti kérdések ezek, hanem népünk élethalálharcának eseményei. ‘A magyar népet akarták megalázni, naint ennek az évszázadnak a vége felé Kollonits Lipót bíboros mondta: koldussá, németté és katolikussá tenni. A MEGINDULÓ FEGYVERES TÁMADÁSBAN AZ ELSŐ ÁLDOZAT Kassa volt. Néhány évvel ezelőtt a török elöl ide menekült a pécsi, nagyváradi, majd később az egri püspök, valamint az egri káptalan. Rudolf császár rájuk gondolva adta ki rendeletét, hogy a nagytemplomot el kell venni az evangélikusoktól. Rájuk gondolt, — de a magyarságon ütött egy hatalmasait. A templomelvétel gyászos eseménye a következő év, 1804. január 7-én történt meg. Belgiojoso Barbiano „gróf, és a Felvidék főkapitánya” kora reggel maga elé idézte a város vezetőségét. Bocatius, a város főbírája, több tanácstaggal ment fel a királyi házba, ahol közölték velük a királyi parancsot: az Er- zsébet-székesegyházat köteles a város átadni az egri káptalannak, — éspedig még ma! Futótűzként terjedt el a hír az evangéligus vallásai városban. A városi közgyűlésen Vedáni Ferenc, a magyar evangélikus lelkész felháborodott lélekkel indítványozta: kérdezzék meg a polgárokat, átengedik-e templomaikat, vagy életük árán is készek azoknak elvételét megakadályozni? A főbíró tanácstalan. De tanácstalan és a félelemtől megrettent az egész gyűlés is. Császári katonaság lepte el a várost, a piacteret, a nagytemplom körül ágyúkat állítottak fel. Eközben Belgiojoso Barbiano ismételten sürgette a templomkulcsok átadását. Végre is a fegyverek árnyékában, a zsarnoki erőszaknak engedett a várasd tanács. A koalán beálló téli est sötét szürkeségében, feketén ásító ágyúk torka előtt, fáklyák lángjánál Barbiano a városbírótól átadott kulcsokkal felnyittatta a dóm kapuját. Forgách Ferenc nvitrai püspök a kulcsokat átvette és még aznap este a templomot újból felszentelte ... Rudolf császár, Barbiano és társaik vérszemet kaptak. Megtiltották, hogy Kassán evangélikus lelkész prédikáljon. Az elkeseredett polgárság azonban mindebbe nem nyugodott bele. Szabó György gazdag kereskedő házában Vedáni Ferenc lelkész istentiszteletet tartott. Á főkapitány Szabót ezért börtönre ítélte, akit néhány nap múlva 1500 arany, 60 kád bor, 100 köböl zab és 4 török rab fejében szabadon bocsátott, A lelkészeket a városból kiűzték, bár a főkapitány háromheti halasztást kegyes volt adni nékik — 300 aranyért. Egy Lipp- hard nevű gyógyszerészt 100 aranyra büntetett, mert vasárnap titokban az evangéliumot olvasna. MEGINDULT A TENGERNYI SOK FÁJDALMAT HOZÓ ELLENREFORMÁCIÓ. Elűzték a protestáns lelkészeket, tanítókat, (Folytatás a 6. oldalon) TÜNTETÉSEK BILLY GRAHAM ELLEN NORVÉGIÁBAN
