Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-11-12 / 46. szám
> öKumené 4s> öKumené ÖKumené ^ II. János Pál az új pápa Október 16-án, hétfőn este hat óra tizennyolc perckor fehér füst szállt föl a római Sixtus-kápol- na kéményéből. Ez jelezte, hogy a tragikus hirtelenséggel, mindössze 33 napi pápaság után elhunyt I. János Pál utódjaként a pápaválasztásra összejött 111 bíboros megválasztotta Róma püspökévé és ezzel a római katolikus egyház vezetőjévé Carol Wojtyla lengyel kardinálist Krakkóból. Az egyháztörténelem első len- ~gyel pápája a II. János Pál nevet vette föl. Ez a névválasztás tudatosan azt jelenti, hogy az új pápa nagy elődjeinek, XXIII. Jánosnak és VI. Pálnak a nyomában folytatni akarja azok munkáját, és ezzel a névvel tisztelettel adózik elődjének is. Az új pápa Krakkó ^özeiében, Wadovicében született 1920-ban, munkásszülők gyermekeként. A gimnázium elvégzése után irodalomtudományi tanulmányokat kezdett Krakkóban. A német megszállás alatt kőbányákban és vegyi gyárban dolgozott, majd Krakkóban végezte' papi tanulmányait és 1946-ban szentelték pappá. Ezután Rómában folytatta tanulmányait 1948-ig, ahol filozófiai doktorátust szerzett. Hazájába visszatérve gyülekezeti szolgálatokat végzett teológiai munkája mellett, és a krakkói egyetem diákjainak volt lelkésze. Megszerezte a teológiai doktorátust és Lublinban, majd a krakkói egyetemen az etika professzora volt. 1958-tól segédpüspök, majd 1964-től kezdve Krakkó érseke. Részt vett a II. Vatikáni Zsinat tanácskozásain és jelentős részt vállalt az egyház és a világ viszonyáról szóló konstitúció megszerkesztésében. Pápává történt megválasztása alkalmából több hírforrás emlékeztetett arra, hogy a konstitúció vitájában "a zsinaton hangsúlyozta, hogy az egyháznak nem „kitanítani” kell „felülről” a világot, hanem az egyháznak arra kell már nyelv- használatával is igyekeznie, hogy megmutassa, a mai emberek nehéz kérdéseinek a megoldását őszintén keresi. Egyházmegyéjében 14 éves Vezetése alatt számos új templom épült és igyekezett a világiakat is belevonni az egyház életébe és szolgálatába. Több könyvet jelentetett meg az erkölcs mai kérdéseiről. A lengyel római katolikus püspöki kar alelnöke volt. A Püspöki Szinódus, a római katolikus egyház püspökeinek vi- lágzsinata munkájában is tevékeny részt vállalt és tagja volt a főtitkári tanácsnak. A Vatikán különböző vezető testületéiben, kongregációiban éveken keresztül együtt dolgozott más egyházak vezetőivel és szakembereivel, így neve és tevékenysége ismert volt. Amikor a bíborosok őt jelölték a római katolikus egyház új vezetőjévé, olyan egyházi emberre adták szavazatukat, akinek tevékenysége általánosan ismert volt és akit a bíborosok közül személyesen sokan nagyon jól ismertek. Így az a tény, hogy hosszú idő után II. . János Pál az első nem olasz származású pápa, egyáltalán nem meglepő. A szocialista országok egyházai, római katolikusok és más egyházakhoz tartozók is örömmel fogadták, hogy olyan főpap került a pápai székbe, aki jól ismeri Keletet. Az lehet a reménységünk, hogy vezetése alatt tovább erősödnek és mélyülnek azok a jó kapcsolatok, amelyek a legutóbbi években a szocialista országok kormányai és a Vatikán között kialakultak. A protestáns és ortodox egyházakat egyesítő egyházi világszervezetek azt várják az új pápától, hogy XXIII. János és VI. Pál nevét hordozva folytassa elődeinek ökumenikus, az egész ke- resztyénségre néző egyházkormányzását, keresse a kapcsolatokat és az együttmunkálkodás lehetőségeit. Az új pápa október 20-án a Vatikánba akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői számára fogadást adott. Ezen többek között kijelentette: „Az egyház igyekszik része lenni a társadalmi életnek és arra törekszik, hogy hozzájáruljon a népek és országok fejlődéséhez, hogy a maga eszközeivel szolgálja a békét és a társadalmi igazságosságot.” Harmati Béla A Református Egyház debreceni ünnepsége KÉT KIEMELKEDŐ ESEMÉNYT ünnepelt a Magyarországi Református Egyház legfőbb testületé, a zsinati tanács a debreceni nagytemplomban október 20-án. Egyrészt az állam és a református egyház között kötött Egyezmény harmincadik évfordulója, másrészt a debreceni református kollégium ősi épülete renoválásának befejezése alkalmából rendezték meg a hálaadó ünnepséget. A református egyház valamennyi püspöke, főgondnoka, az egyházvezetós munkatársai, a zsinati tanács tagjai, az Állami Egyházügyi Hivatal, Hajdú megye, Debrecen város képviselője, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tag'egyházainak küldöttei, a református egyház doktori kollégiumának tagjai — köztük sok neves hazai és külföldi teológus — jelentek meg az ünnepségen. A nagytemplomot zsúfolásig megtöltötte a gyülekezet. AZ EGYEZMÉNY történelmi jelentőségét D. dr. Bartha Tibor, tiszántúli püspök, a zsinat lelkészt elnöke méltatta. Kifejtette, hogy a református egyház a szolgálat útján jár, amelyen a hivő. ember iS értékes és hasznos tagja lehet társadalmunknak. Az Egyezmény szelleme egyre jobban érvényesül a kölcsönös bizalom alapján. Dr. Tóth Károly, Duna melléki püspök, a Keresztyén Békekonferencia elnöke előterjesztette a zsinati tanács ünnepélyes deklarációját az Egyezmény aláírása harmncadik évfordulója alkalmából. Dr. Makkal László professzor megemlékezett az Egyezmény előkészítőjéről és egyik aláírójáról, Dr. Révész Imre, akkori tiszántúli püspökről, aki élen járó szerepet töltött be abban, hogy a református egyház megtalálja helyét az új társadalomban. A DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM ősi épületének helyreállítása befejeződött. Dr. Bakos Lajos, dunántúli püspök számolt be a hatalmas vállalkozásról, amely 1966-tól 1978,ig tartott, összesen 52 millió forintos költséggel. A műemléképület ta- tarozási munkálataihoz tízmilliós összeggel államunk is segítséget nyújtott. ÁLLAMUNK köszöntését Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, írásban küldte meg, amit dr. Pozsonyi László főosztályvezető olvasott fel, mivel az államtitkár a kormányküldöttség tagjaként Rómába utazott az új pápa beiktatási ünnepségére. Köszöntésében kiemelte a református egyház kiemelkedő szerepét a magyar állam és a hazai egyház együttműködése területén. EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNK és a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa nevében a kollégium, épületében D. dr. Ott- lyk Ernő püspök mondta el köszöntését, kiemelve azt a közös utat, amelyen az Egyezmény szellemében egyházaink együtt szolgálnak úgy, hogy ebből hazánk, szocialista társadalmunk és a béke ügye magas erkölcsi célkitűzései is morális segítségnyújtásban részesülnek. Puszta Sándor: FELED megnevezhetetlenül icipici parányi szívükkel vonulva feléd ők megtalálnak a fény ,a virágok a napsugár s a bogárkák ők megtalálnak nem téved el egy sem a fák közül ők és a madarak meg „nézzétek a mezők liliomait” ők megtalálnak s kiegészítik az érthetetlen értelmét ők megtalálnak s veled maradnak az árulók a tékozló fiú közülünk való . Megjelent a költő „SZEMÉLYRESZÖLŐN” című kötetében 1978-ban. KERESZTYÉNEK SZOLGÁLATA ÉS AZ EVANGÉLIZÁCIÓ Olyan, látszólag világi cselekedetek, mint amilyen például az éhezők táplálása „Isten szerete- tének jelévé válhat, ha a cselekvő ‘ kéz nyilvánvalóan olyan közösséggel van kapcsolatban, mely Istent imádja” — mondotta dr. Emilio Castro, az Egyházak Világtanácsa Világmissziói és Evangélizáeiós Bizottságának igazgatója egy előadásban, melyet az amerikai Ventnorban tartott idén májusban. Dr. Castro nyomatékosan hangsúlyozta a fenti tételt, mivel „növekvő egyetértés van a keresztyének között afelől, hogy az evangélizáció és a keresztyén szolgálat között kölcsönhatás áll fenn, csakúgy, mint Jézus Krisztus evangéliuminak hirdetése és az emberi felszabadításban való részvétel között”. Azok a vallásos rendek, melyek a szegények szolgálata, a ne- Velés, az egészségügyi munka, az , igehirdetés, az elmélyedés és az imádság mellett kötelezik el mä- gukat, nagyon fontos szerepet töltenek be az egész részeiként — mondotta Castro, de óvott attól, hogy „az egészet arra korlátozzák, amit különleges elhívásuk alapján, ők végeznek”. Ebben az esetben „nyilvánvalóan elferdítik és leszűkítik Isten szeretetének valóságát, amely átfogja a nagyobb egészet”. Békekongresszus előtt Hogyan prédikálok a békéről ? MIKOR EZT A SZEMÉLYES HANGZÁSÚ CÍMET LEÍROM, kicsit úgy érzem magam, ahogy a kezdő riportalany érezheti magát. A nagy nyilvánosság színe előtt kell hivatásomról, meggyőződésemről rövid tömörséggel számot adnom. Sikerül-e? Ki tudom-e úgy fejteni, hogy az több legyen szokványos szavaknál, magam-mutogató önvallomásnál? Tudok-e szavaimmal érdeklődést keltve másokat mozgósítana, együttgondolkodásra, az ügy mellé állásra késztetni? Mert személyes meggyőződésemről van szó. Végső soron minden igehirdetés ebből fakad, hiszen régen túl vagyunk azon a koron, mikor valaki ragyogónak tartott prédikációt mondhatott belső meggyőződés nélkül. Isten gondoskodott •arról, hogy egyházi, gyülekezeti életünk, igehirdetéseink középpontjába az a Krisztus kerüljön, akiiben „békességet szerzett az Ö keresztjének vére által”, úgy, hogy a benne való hit, bizalom és reménység ne csupán egyszerű tan legyen, vagy kegyes beszédformula, hanem az események sodrában megvalósuló élet. AZ ÜJTESTAMENTUM JÉZUS URUNK MEGVÁLTÓ MÜVÉT egyetlen kifejezésbe foglalva summázza igy: békességet szerzett általa Isten. Ez összecseng a próféták által adott ígéretekkel és az Ótestamentum kegyeseinek reménységével, hogy a Megváltó a béke fejedelme lesz, aki örökkévaló országával elhozna annak teljességét. Jézus vált- sága Istenhez való viszonyunkat alapvetően rendezi, ezért az általa szerzett békesség nem csupán a szív csendessége, hanem a bűn rontó hatalmának megtörése az élet egész teljességében. Ez azt jelenti, hogy életünkből kiirtja mindazt, ami harag, ellen- ségeskedé*. gyűlölet, ami emberek és közösségek egymáshoz való viszonyát megrontja, mérgezi és tönkreteszi. Hitünk meggyőződése, hogy aki a világ iránti nagy szeretetéből Egyszülött Fiát halálra adta, hogy benne és általa békességet szerezzen neki, az a történelem folyásában is ezt munkálja. Ha nyilvánvalóan nem is látjuk, de az Ö békét szerző keze rejtőzik az események mögött. A gonosz rontásának Ö vet gátat és Ö munkálkodik a jó szándékú emberek akaratában. Ö ad békét a békétlenségtől, háborúktól szenvedő világnak addig is, míg el nem hozza a teljességet az Ö országában. A Krisztusban megbékéltek magatartása ezért csak az lehet, hogy ebből a teljességből igyekezzenek megvalósítani, amennyit csak lehet, már ezen a világon. Hitünk késztet bennünket erre. MÁR TUDATOS KORBAN LÁTTAM A- HÁBORÚ PUSZTÍTÁSÁNAK BORZALMAIT.. Rom- badőlt házakat, alóluk előszedett holtakat. Hallottam és átéltem hozzátartozók iszonyú, fájdalmas, jajgatását. Láttam félele.mtől fél- őrült embereket, sebesültek százait és ezreit, emberi csonkokat és halálba indulókat. Láttam sárba tiprását és pusztulását kultúrának és igazi emberi értékeknek, megcsúfolását az emberségnek. Mindazt, ami együtt jár ezzel a szóval: háború. Ezért nemcsak az állandó háborúktól sokat szenvedett ótestámentomi nép prófétáit értem meg, akik a Messiás üdvkorát ebben a szóban foglalják össze: béke országa, de mindazokat, akik „nem”-at kiáltanak a háborúra. Tudom, hogy az egyre borzalmasabb szuper- fegyverek idején a béke vagy háború kérdésében egyetlen észszerű választás van. a béke. > A józan ész is erre indít. BÉKÉRE VALÓ TÖREKVÉSÜNK MÉGIS TÖBB, mint a borzalmakat elkerülni igyekvő, megalkuvó meghunyásZkodás. Ha ez a történelemben a világ javára „és érdekében cselekvő Isten akaratának felismerése, akkor ez elkötelezést jelent a világ minden szenvedésének és sebének enyhítésére és gyógyítására. Az igazi béke ugyanis csak az, amelyben az ember igazságos elosztásban, emberi jogainak csorbítása nélkül élhet Isten teremtésben adott ajándékaival. Ott kezdődik ennek gyakorlása családunkban és munkahelyünkön, hogy egyre inkább érvényre jusson a szeretet,. emberség és igazság. De folytatódik tágabb közösségeinkben egészen hazánk viszonylatáig. Az igazságosságért és emberségért munkálkodni itt, ez a béke építő munkája. Az igazságot és emberséget azonban világviszonylatban is érvényre kell juttatni. Meg kell kérdeznem: a kívánatos béke-e az az állapot, melyben ugyan hallgatnak a fegyverek, de vannak részei a világnak, ahol valaki nem ülhet be egy templom padjába csak azért, mert bőrének 6ZÍne fekete, s az ott a fehérek temploma? A kívánatos béke-e az, mikor a föld lakóinak többsége csak tengeti életét, s milliók pusztulnak el az éhség és alultápláltság miatt, míg mások dúskál- ■kodnak? Nyilván nem. Nekünk azért a békéért kell küzdenünk, amelyben igazság és igaz emberiesség érvényesül. EBBEN A KÜLÖNÖS, RIPORTER NÉLKÜLI INTERJÚBAN kettős kérdésre igyekeztem feleletet adni: mi az oka, hogy a békéről prédikálok, és mi a tartalma ennek az igehirdetésnek. Tartozom azonban még arra is válaszolni, igehirdetői elkötelezettségemen túl, mi értelme van emberileg annak, hogy ezt képviselem. Szemnyitogatás az- igazság látására, melyet ha megértenek és követnek, nem volt hiábavaló, hiszen cseppecske ugyan a tengerben, de azoknak összessége alkotja az óceánt is. Bánfi Béla EGYHÁZI SAJTÓ AZ NSZK-BAN A Német Szövetségi Köztársaságban és Nyugat-Berlinben az egyházi újságok és folyóiratok együttes példányszáma eléri a 21 milliót. Több mint 11 millió példányban jelenik meg 100 római katalikus folyóirat és újság, 10 millió példányban pedig 400 evangélikus lap. A két nagy egyház sajtóreferensének véleménye szerint a NSZK: FOGYATÉKOSOK A Német Szövetségi Köztársaságban az egyházak és gyülekezetek 200 speciális intézményben példányszámok alapján még nem lehet véleményt mondani a felekezeti sajtó hatásáról. Általános benyomás, hogy az egyes példányok kevesebb olvasó kezébe kerülnek, mint a világi lapok esetében. Hangsúlyozzák, hogy a sajtómunkában az erőforrások koncentrálására és a tartalom és újságírói módszerek felülvizsgálására van állandóan szükség. EGYHÁZI GONDOZÁSA 35 000 fogyatékos embert gondoznak.
