Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-12-10 / 50. szám

GYERMEKEKNEK Miért késik az utolsó ádvent? Lk 13, 6—9 megtalálja ezeket a gyümölcsö­Két ádventről szoktunk beszél­ni. Az első ádventen Jézusnak arra az eljövetelére gondolunk, amikor közel kétezer esztendő­vel ezelőtt eljött e világra, meg­született Betlehemben, tanítvá­nyokat gyűjtött, tanított, gyógyí­tott és meghalt értünk a keresz­ten harmadnapon feltámadott és felment a mennyekbe. Jézus azonban megígérte, hogy egyszer majd újra eljön hatalommal és dicsőséggel és akkor ítéletet tart a világ felett. Jézusnak ezt az el­jövetelét nevezzük második, vagy utolsó ádventnek. Ádvent máso­dik vasárnapján erre a második ádventre figyelünk. Mai igénkből azt tudhatjuk meg, hogy miért késik ez a második ádvent, Jé­zusnak dicsőséges vissza jövetele. Jézus a fügefáról szóló példá­zatban válaszol erre a kérdésre. A példázat így hangzik: Egy em­bernek volt egy fügefája a szőlő­jében. Egyszer kiment, hogy gyü­mölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincel­lérjének: íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a helyet hiába? A vincellér azonban így válaszolt neki: Hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és meg­trágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki. Keresztyén életünk célja és ér­telme a gyümölcstermés, azaz a másokon való segítés és a mások­nak való szolgálat. Az utolsó íté­let alkalmával Jézus'ennek alap­ján fog megítélni bennünket. Csak azok mennek be vele együtt az örök életre, akiknek életében két, akik szolgáló szeretettel ve­szik körül embertársaikat. Akik­nek életében nem találja meg Jé­zus ezeket a gyümölcsöket, azok az örök kárhozatra mennek, ahol Jézus szeretete nélkül, örömtelen élet vár reájuk. Jézus azt szeretné, hogy az utolsó ítéletkor minél több olyan embert találjon, akiknek életében megvoltak -a szeretetnek ezek a gyümölcsei, és akik bemehetnek vele az örök életbe. .Azért ha­lasztja el utolsó visszatérését, hogy az embereknek legyen al­kalmuk a megtérésre, a szolgálat­ra és a szeretet gyakorlására. Mindez Jézusnak hosszútűrő ke­gyelmét mutatja. Sokan vannak azonban, akik Jézusnak ezt a hosszútűrését ar­ra használják, hogy elkényelme- sedjenek. Azt mondják maguk­ban: Késik az utolsó ítélet, rá­érünk még megtérni, jót csele­kedni. Ezek az emberek azon­ban nagyon könnyen pórul jár­hatnak, mert a második ádvent. Jézusnak utolsó visszajövetele bármikor itt lehet. Különben is, senki sem tudhatja, meddig tart földi élete. S ha egyszer földi éle­tünk lejár, ezzel együtt lejár a kegyelmi idő is, mert halálunk után nincs többé módunk a sze­retet gyakorlására. Jézus hosszú­tűrő kegyelme indítson hát ben­nünket arra, hogy használjuk ki jól a kegyelmi időt, igyekezzünk úgy hasznosítani életünket, hogy azzal minél több örömet és bol­dogságot szerezzünk másoknak, S. J. Képek as ősatyák életéből „írok nektek, ifjak...” Boldog könnyek A Családi kör műsora a tele­vízióban. Jó néhány iskolás korú gyereket kérdeznek: mit éreztél, milyen volt a családi hangulat, amikor édesanyád beteg volt és kórházban feküdt. Kicsit több zökkenővel, de ment az élet to­vább.- Főztünk, mostunk, takarí­tottunk. Semmi különösebb probléma nem volt. Egyetlen kisfiú válaszol másként: nem az a probléma, hogy volt-e ebé­dünk, hanem az, hogy aggódtunk az édesanyánkért és egyáltalán: hiányzott. Valami hiba volt? Rosszul kérdezett a riporter? Mellékap­csoltak a gyerekek? Vagy a leg­szűkebb és legtermészetesebb körből, a családból is hiányoz­nak, az érzések? Ha figyelembe vesszük, hogy a tizenévesek kor­osztálya törvényszerűen zánkó- zottabb, akkor is fölveti ez az eset a kérdést: vajon, nem let­tünk nagyon szegények érzelem dolgában? Ha gondolatban vé­gigtekintünk barátaink, ismerő­seink körén, ijesztően sok eset­ben az az egyszavas jellemzé­sünk, hogy zárkózott. Már szinte lemezzé vált az értékelés: ő olyan típus, aki nem tudja „ki­mutatni” az érzéseit. S máris előttünk van szülők arca, akik megelégszenek ennyivel: reggel­től estig a családomért, a gyere­keimért dolgozom, küszködök, fá­radok. Mi kell ennél több? Vagy házastársak megalkuvása: úgyis tudja a másik, hogy szeretem, s ha nem tudja, az ő baja. Kinek van ideje figyelemre, gyengéd­ségre, „fölösleges” szép szavak­ra? A születésnapi ötszázasokról kár is beszélni: veszel rajta, amit akarsz, fogalmam sincs, mi­re van szükséged. S mi maradt? Munka, rohanás, vita, zsörtölő- dés és tömény unalom még rit­ka ünnepnapokon1 is. KARÁCSONY KÖZELEDTÉN NEM ÁRT MEGKÉRDEZNI MA­GUNKTÓL, micsoda ünnep az, ahol mindenki megkapja a neki járó, forintokat, az előre kialku­dott ruhát; ahol tán még gyer­tyagyújtás sincs, mert az fölös­leges romantika és szégyellni va­ló gyengeség a fa alatt egy-két szép, karácsonyi éneket együtt énekelni, s aztán olyan asztalhoz ülni, amelynek a terítéke is ün­nepi. Lényegében mit szégyelltünk ? Azt, hogy szeretjük a körülöt­tünk élőket? Azt, ha örömet szerzünk valakinek? Ha könnyí- tünk a terhein, szepbé tesszük a napjait, vigasztaljuk, ha bánata van? Olyasmit szégyellünk és ra­bolunk el másoktól, ami nélkül egyikünk sem képes élni. Mert a szeretetet nem elég tudatosíta­nunk és megértenünk, azt érez- nünk kell. Márpedig nem hasz­nálhatjuk azt, amit lakat alatt őriznek, gondosan titkolnak és nem tudnak, mert nem hajlan­dók megmutatni és a rendelke­zésünkre bocsátani. Annyit ér a szeretetünk, amennyi nyilvánva­ló belőle. Nem valószínű, hogy boldog az az ember, áki ennél lejjebb adja. Nagyon szegény az a család, ahol csak megbeszélnek dolgokat (anyagiakat, munkát, napi bosszúságokat, terveket), de. nem tudnak beszélgetni. Nem ve­szik észtre a másik hangján, te­kintetén, hogy valaminek örül, valami miatt szorong, fáradt vagy rosszkedvű, kiegyensúlyo­zott vagy komoly problémákkal küzd. , SZÜKSÉGSZERŰ, HOGY MEGFOGALMAZZUK A KÉR­DÉST: megtettem-e mindent (nemcsak munkával, áldozattal, pénzzel) azokért, akiket rám bí­zott Isten? Szerettem-e érezhe­tő, felfogható módon eket? Vagy lusta voltam és gyenge? S addig rejtettem véka alá érzéseimet, míg szép csöndesen elfogytak? Addig takargattam, míg végül nem volt mit takarni? Rengeteg a hibánk, megszám­lálhatatlan a mulasztásunk ezen a téren. De még mindig legalább két út áll előttünk. Lehet a vég­sőkig tiltakozni. Vádolni környe­zetet, okozni nevelést és adottsá­gokat. Hivatkozni körülmények­re és mostoha sorsra. De szabad őszintének lenni, és ez a boldog­ság felé vezető út. Nagyon rossz a memóriánk. Főleg a saját vét­ségeinket felejtjük iszonyú gyor­san. De azért talán felvillan előt­tünk néhány kép. Könnyek, ame­lyeket m,i okoztunk. Csalódás, amely minket terhel. Szürkévé tett ünnepek, nehéz nappalok, nyugtalan éjszakák. Válasz nél­kül maradt kérdések, visszafoj­tott sóhaj. Sok-sok szép, amelyet megakadályoztunk, mielőtt ki­bontakozhatott volna. Dühösen zokogni, csalódottan piityeregni olcsó dolog. Az önsajnálat köny- nyei a leghamisabbak és a leg- taszttóbbak. Azok az igazi köny- nyek, amelyeket saját hibáim, gyengeségem, mulasztásom okoz. Jézus szava nem a tökéleteseket vigasztalja. Nem is azokat, akik úgy sajnálják magukat, hogy a könnyük is kicsordul. Hanem azokat, akik elég őszinték ahhoz, hogy felismerjék a kárt, amit okoztak és teljes szívükből bán­ják. Szabóné Mátrai Marianna — KITÜNTETÉS. Roszik Já­nos ny. igazgató-tanítót, a szar­vasi új templomi gyülekezet fel­ügyelőjét a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki az Elnöki Tanács. MAI KÉRDÉSEINK: 1. Az ős­atyák történetének melyik jele­nete jut eszetekbe a képről? 2. Hol van megírva a történet a Bibliában? 3. Milyen újszövetsé­gi vonatkozása van ennek a tör­ténetnek? 4. Írjátok le színesen, hogyan képzelitek el, és hogyan mondanátok el kis testvéretek­nek a történetet. Válaszaitokat december 24-ig küldjétek be a következő címre: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 1088. — A legtöbb pontot elérők a soro­zat végén könyvjutalmat kapnak. A beküldött leírások közül pedig a legsikerültebbeket közölni fog­juk az Evangélikus Életben. — MOSONMAGYARÓVÁR. — November 19-én hálaadó isten­tiszteleten emlékezett, meg a gyü­lekezet arról, hogy Zámolyi Gyu­la lelkész és felesége 25 éve kezdte meg szolgálatát a gyüle­kezetben. Az ünnepi istentiszte­let szolgálatát Bárány Gyula be- ledi lelkész, a Győr-Soproni Egy­házmegye esperese végezte. Az ünnepi közgyűlésen Pócza Zoltán egyházmegyei felügyelő, a refor­mátus és a római katolikus gyü­lekezetek képviselői és a gyüle­kezet tagjai köszöntötték az ün­nepeiteket és adták át ajándékai­kat. Az évforduló emlékére a gyülekezet egyik nőtagja új ol- tárterítőt adományozott a temp­lom részére. — CSÖNGE-ACSÁD. Az acsádi szociális otthon legidősebb lakó­ja, a csöngei származású özv. Bokkon Pálné, sz. Csepregi Lí­dia november 18-án ünnepelte százegyedik születésnapját. Ez alkalomból felkereste őt szülőfa- luia gvülekeze+ének küldöttsége Szerdahelyi Pál csöngei lelkész vezetésével. Az idős asszony 92 évet töltött szülőföldjén és 9 éve lett a szociális otthon lakója. Is­ten csodálatos kegyelme, hogy százegyedik születésnapját is jó erőben és egészségben érhette meg. — KECSKEMÉT. November 26-án teológusnap volt a gyüle­kezetben. Az anyagyülekezetben dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója, Helvécián Ba- kay Péter I. évf., Orgoványban Seben István IV. évf., Kerekegy­házán Varsányi Ferenc IV. évf., Nagykőrösön Pecznyik Ilona III. évf. hallgató szolgált igehirde­téssel. Minden gyülekezetben be­számoló is hangzott el a teoló­gusok életéről. A gyermekek kö­zött Karcsics Magdolna I. évf. hallgató szolgált. A délutáni sze- retetvendiégségen a hallgatók az óegyházi evangélium alapján „Vigyázzatok!” összefoglaló cím­mel tettek bizonyságot hitükről, reménységükről. A gyülekezet a teológusnao alkalmából 3140 Ft offertóriummal támogatta lel- készképzésü niket Emberi jogok napján DECEMBER 10-E AZ EMBE­RI JOGOK NAPJA. Elvileg az ENSZ-tagálLamok ezen a napon emlékeznek meg arról, hogy har­minc évvel ezelőtt az Egyesült Nemzetek Szervezete ünnepélye­sen deklarálta az emberi jogo­kat. E jogok érdekében a har­minc év alatt sok minden tör­tént, de koránt sem elég, mert még mindig akadnak hatalmas foltok világunkban, ahol kétség­beejtő állapotok uralkodnak az emberi jogok területén. De ha minden rendben volna, akkor is aktuális maradna megemlékezni a deklarációról. Ez az idő azon­ban várat magára és a szembe­tűnő ellentmondások csak kieme­lik e napnak jelentőségét. Okkal, ok nélkül, de az utóbbi időben a nemzetközi politikában is egy­re több szó esik az emberi jo­gokról, s emlékezetes, hogy pl. az Európa biztonsága belgrádi értekezlete az elmúlt évben ép­pen az emberi jogok értelmezé­sével kapcsolatban provokált vi­ta és nézetkülönbség zavarta és Lassította az eredményesebb elő­rehaladást. Az persze szembetű­nő, hogy $ppen az enyhülést el­lenzők, a hidegháborúért kan- doskodók, akiknek bőven volna okuk a saját házuk táján söpör­ni, az emberi jogok kérdését tűz­ték zászlójukra, ezzel is mélyít-, ve a Kelet és Nyugat közötti szakadékot. Egy szóval, ez a kérdés még hosszú időn keresztül aktuális marad. De legalábbis addig, amíg világunkban m<“fmvugtató mó­-1 el nem intéződik ez a kér­dés, amíg fel nem számolják az elnyomást, a megkülönböztetést, a gazdasági elmaradottságot, a társadalmi igazságtalanságokat. Más szóval, meg nem teremtik az emberi jogok kibontakozása - hoz az összes alapfeltételt. E néhány soros megemlékezé­semet nem vitairatnak szántam. Lesszívesebben „szerkesztettem” volna e rövid cikket, idézve ben­ne olvan alapvető törvénvt és megállapítást, amelvet a közvé­lemény . elé tárhatnánk hazánk­kal kaoesolatbao. vagy éppen evanzZIilms egyházunk nézetével összefüggésben. Néhány közis­mert dolgot azonban mégis meg- ismétlek. . , A MAGYAR ALKOTMÁNY­BAN 16 PARAGRAFUS, 28 BE­KEZDÉS kapcsolatos az emberi jogokkal. Maga a kifejezés ugyan csak az 1972-es módosított al­kotmányba került bele, de érte­lemszerűen az 1949-es alkotmá­nyunkban is benne volt. A leg­fontosabb azonban az, hogy al­kotmányunk nem pusztán ün­nepélyes deklaráció, hanem tár­sadalmunkat mélyen átható va­lóság. Az 54. § első bekezdése szerint „A Magyar Népköztársa­ság tiszteletben tartja az embe­ri jogokat”. Ezt követőleg az ál­lampolgárok jogairól és köteles­ségeiről szóló paragrafusok so­rában a szocialista jogértelme­zés humanizmusa szellemében biztosítja az emberi jogok sorát, melyek között szerepel a ben­nünket, hivőket közelebbről érin­tő 63. § is.: „A Magyar Népköz- társaság- biztosítja az állampol­gárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát”, és „A lelkiismereti sza­badság biztosítása érdekében a Magyar Népköztársaság az egy­házat külön választja az állam­tól”. Az idézetekkel az emberi jogok egyik legexponóltabb kér­désére tettem mutató ujjamat. De egyúttal ailáihúzom azt is, hogy a valóságos életet kodifi­kállak e paragrafusok. Alkotmá­nyunk emberi jogokkal kapcso­latos oaraarafusaá hason! óképnen az előzőhöz, felölelik mindazt, amit az ENSZ harminc esztendő­vel ezelőtt deklarált. AZ ÜNNEPÉLYES HANGU­LATOT NEM ZAVARVA, a ma­gyarországi evangélikus egyház állásfoglalását is idézném, annál is bátrabban, mivel ezt az ál­lásfoglalását egyházunk a Luthe­ránus Világszövetségen (Dar es Sa!:a,»m-i gvűlésén) keresztül a viláig nyilvánossága elé tárta. A gondolatok klasszikus megállapí­tásai egy olyan egyháznak, amely korunk válságait, fájdalmait, igazságtalanságait lelfciismereté- ben hordozza -és Krisztushoz kö­tődésében magáévá tette. Mély­séges felelősségtudat alapján je­lenti ki: „Az emberi jogokkal kapcsolatban ma nem az embe­ri jogok deklarálása a legége­tőbb kérdés: ez ma már majd­nem mindenütt megtörtént. Ége­tő és sürgető kérdés az emberi jogok megvalósítása. Emberek milliói nem realizálhatják az élethez való jogukat, mert első életévüket sem érik meg, és még többen éheznek. Hiába van kodi­fikálva a munkához való jog. ha milliók vannak munka nélkül, vagy nem kapják meg munká­juk ellenértékét. Még szélesebb probléma a művelődéshez való jog egy olyan világban, amely­ben terjed az analfabétizmus, és áz emberiség nagy része a leg­elemibb művelődéshez való jogát sem tudja gyakorolni.” Íme, a felelősség diktálta hang! Drámaian igaz minden szó ben­ne, mert abból az alapigazságból indul ki, hogy az emberi jogok kiteljesedéséhez, értelmes megva­lósításához, az életben való gya­korlásához a társadalmi, gazda­sági, politikai és egyéb alapokat kel.1 elsősorban megteremteni. Egyebekben levegőben lógnak a legszebb és legtökéletesebb jogi formulák. Erre nézve így vall egyházunk: „Az egyenlő embe­ri jogok egyenlő megvalósítását lehetetlenné teszik azok a;z igaz­ságtalan politikai, gazdasági, tár­sadalmi és kulturális különbsé­gek, amelyek jelenleg az embe­riség világhelyzetét jellemzik.” A PROBLÉMA TEHÁT NEM CSEKÉLY. Az egyház népe együtt egész társadalmunkkal ezen a napon szolidáris azokkal a né­pekkel, emberekkel, akik jog­fosztottak, akik igazságtalanul szenvednek, akik munkanélkü­liek, éheznek és betegek, noha minden lehetőség meglenne éle­tük változtatásához, s könyörög azért, hogy az Isten képére és hasonlatossá sara teremtett em­ber felemelt fejjel járhasson, méltóan a teremtés koronájához, és Isten adja meg azt a lehető­séget, hogy az emberi jogok az egész világon realitássá legye­nek. Récley Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom