Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-09-03 / 36. szám

ORSZÁGOS EVAN GÉLIKUS ET/LAP XLIII. ÉVFOLYAM 36. SZÁM 1978. szeptember 3. Ára: 3,50 Ft Lelkészavatások és szolgálatra bocsátás * az Északi Egyházkerületben püspök Sámsonházára küldte ki segédlelkészi szolgálatra Szto.ia- novics Andrást. Megható volt, ahogyan körülvette a sámsonházi gyülekezet szeretete az ifjú se­gédlelkész házaspárt, ahogyan a gondnok köszöntötte, ahogyan a sámsonháziak vendégszeretete megnyilvánult. A sámsonházi lel­készlakot gondosan előkészítette a gyülekezet. Egy évig volt Sám- sonháza helyi lelkészi szolgálat nélkül, most annál inkább meg­becsüli fiatal segédlelkészét. RÉPCELAK Vas megye egyik erős gyülekezete. Vas megyében különösen fs várják a fiatal lel­készt munkaerők szolgálatát, mert jelenleg hat lelkész van 70 éven felül a megyében. Nagy érdeklő­déssel fogadták a lalkészi mun­katárs szolgálatba bocsátásának istentiszteletét. Mintegy ezer em­ber volt a templomban; 20 Lu- ther-kabátos lelkész élén lépett az oltárhoz a püspök, D. dr. Profi­le Károly teológiai tanár és Smi- déliusz Ernő, helyi lelkész kísé­retében. — A püspök Jézus Krisz­tus missziói parancsát szólaltatta meg, amelynek középpontjában az Ő emberszerető magatartása áll. Isten szerétetének hirdetői­ként küldi ki Jézus tanítványait, hogy ma is ott legyenek, ahol az embert kell szolgálni. — A 20 lel­kész 20 áldó igéje Isten drága ajándékát nyújtotta annak, aki elindul a hivatalos szolgálatba, valamint mindazoknak, akik be­fogadják az Isten beszédét. Smidéliusz Katalin, a Teoló­giai Akadémia záró szigorlatán minden tantárgyból jeles ered­ményt ért el. Szorgalma és hűsé­ge közismert. A lelkészi munka­társi szolgálatba való kibocsátá­sa napján volt az esküvője is De­me Dávid ostffyasszonyfai segéd­lelkésszel. A szolgálatot a két lel­kész édesapa, Smidéliusz Ernő répcelaki és Deine Károly kon- dorosi lelkész végezte. Ostffyasz- szonyfán nem volt helyi lelkészi szolgálat fél év óta. A gyülekezet lelkész iránti szeretete mutatko­zott abban, ahogyan előkészítet­ték a segédlelkész házaspár szá­mára a lelkészlakot. De ezen a gyülekezeten túl is fognak fel­adatok várni a fiatalokra, mert a környék 70 éven felüli lelké­szeinek pótlását az újonnan szol­gálatba indulóktól várják. MINDHÁROM SZOLGALAT­BA ÁLLÍTÁS gazdag lelki él­ményt nyújtott arról, hogyan gon­doskodik Isten az evangélium folyamatos szolgálatáról, hogyan tudja emberek tömegeit egybe- g.yűjteni az istentiszteletre és úr­vacsora vételére, valamint az eb­ből fakadó emeberszeretetre és másokért végzett szolgálatokra. Istené legyen a hála e három szolgálatba induló fiatalért, és az általuk örvendező gyülekezete­kért. SOPRONBAN, hazánk legré­gibb evangélikus gyülekezetében július 2-án, szombat délután voll Zügn Tamás avatása, hogy í győr-soproni egyházmegye leiké szei is részt vehessenek. A sop róni gyülekezet presbiterei teljes számban megjelentek. Lehotka Gábor orgonaművész szolgálati nagy élményt jelentett. A/ orszás legnagyobb evangélikus orgonájá. nak muzsikája felemelő érzéssé töltötte el a hatalmas gyülekeze­tét. — D. dr. Ottlyk Ernő püspök igehirdetése a lelkészi szolgálat­nak azt a vonását emelte ki amellyel a gyülekezetben kapcso­latot, sőt közösséget tud terem­teni az emberek között, az élei megpróbáltatásaiban az evangé­lium erejéhez tud vezetni, abból pedig új élet. új indulás: ismét talpraállás. a Biblia nyelvén meg­térés következik. A lelkész is egy­szerű ember, de Jézus ereje által mégis sokakat gazdagítóvá tehet Dr. Groó Gyula teológiai tanár és Bárány Gyula esperes szolgálatá­val hangzott el a lelkészi eskü a fiatal szolgatárs részéről. Mindig megkapó része a leikészavat.ó is­tentiszteletnek az. amikor a lel­készek egv-egy igével áld’ák meg a felavatottat. Az igék tartalma és mondanivalója gyönyörű útra- valót ad annak, aki elindul a lel­készi életpályán. Isten Szemléi­kének a munkája volt., hogy a7 úrvacsorára szóló hívást igen so­kan követték ebben részt vett a felavatott lelkész is. Zügn Tamás, a sporoni gyüle­kezet „neveltje” volt. az ottani if­júsági munkából indult el a Teo­lógiára. A német nyelvben is jár­tas, már teológus korában részt vett egyházunk ifjúsági delegá­tusaként a nyugatnémet. Arnold- sh a ínban tartott „magyar hét” konferenciáján. A püspök most a nyugdíjazás folytán megürese­dett Vas megyei vönöcki lelkészi állás helyettesítésére küldi, ahol nagy szeretettel és reménységgel várják a fiatal segédlelkészt. A BUDAVÁRT GYÜLEKEZET gyakrabban tanúja lelkészavatás­nak, mert püspöki székhely, de itt is rendkívüli méretű gyüleke­zet sereglett egybe. Az örvende­zés és az Isten iránti hála érzé­seit ébresztette Peskó György or- gonamíívész átélt szolgálata. Dr. Groó Gyula teológiai tanár és dr. Koren Emil esperessel, püspök- helyettessel végezte a püspök az istentiszteletet. Igehirdetésében Jézus Krisztus Hegvi Beszédben mondott szavait állította közép­pontba, amelyek a boldogság út­járól szólnak. Mindenkihez szól­nak Jézus szavai, de különösen is drágák az evangélikus lelkész számára,, aki Jézus szavára építi életét, és aki másokat is Jézus útiára akar hívni és elvezetni. A lelkészavató istentiszteletet kö­vető úrvacsoraosztásban a püs­pökkel és esne resse! együtt az úi lelkész is részt vett. Szükség is volt a három szolgálattevőre, mert a szokott vasárnapi úrva- csorázók számának ötszörösé tér­delt az oltárhoz. Sztoianovics András régóta hű­séges tagia volt a budavári gyü­lekezetnek. Alig volt 9 órai isten- tisztelet, amelyen édesanyjával együtt ne vett volna részt, de a szombat esti ifjúsági óráknak is állandó résztvevője volt. A lel­készavató istentisztelet napján, délután újra megtelt a templom, amikor a felavatott lelkész eskü­vője alkalmából a püspök végez­te a szolgálatot Nemcsak a meny­asszony és a vt'.egény családja, a budavári gyülekezet tagiai. ha­nem nagy számban jöttek el a sámsonházi gyülekezetből is. A f D. Ordass Lajos ny. püspök Augusztus 14-én elhunyt D. Ordass Lajos nyugalmazott püspök. Ordass Lajos 1901. február 6-án született Torzsán. Apja evangé­likus tanító volt. A bonyhádi evangélikus gimnáziumban érettségizett 1920-ban. Teológiai tanulmányait 1920—1924 között végezte, előbb a budapesti Teológiai Akadémián, majd a Halle—Wittenbergi Egyetemen, végül a pécsi Erzsébet Tudományegyetem soproni Hittudományi Karán. D. Raffay Sándor bányakerületi püspök avatta lelkésszé Buda­pesten 1924. október 5-én. Segédlelkészi szolgálatát 1924. október 1-én kezdte Hartán. Innen segédlelkészként Mezőberénybe, Budapestre, majd Soltvadkertre ke­rült. Egy esztendőn át, 1929—30-ban a honvédségnél is végzett lel­készi szolgálatot. Ezt követően bányakerületi másodlelkész lett. Köz­ben 1927—28-ban egy évet töltött tanulmányútön Svédországban, Lundbany majd Uppsalában az egyetemen. A ceglédi gyülekezet 1931-ben választotta meg lelkészévé. Itt tíz esztendőt szolgált, 1941. november 1-ig. Ceglédről a budapest-kelen- földi gyülekezet hívta meg lelkészévé. Négyévi kelenföldi szolgálat után a Bányai Evangélikus Egyházkerület választotta meg püspöké­vé, ugyanakkor a Pesti Egyházközség lelkészévé. A püspöki tisztet nyugalomba vonulásáig töltötte be. A Lutheránus Világszövetség két alkalommal választotta meg a végrehajtó bizottság tagjává és egyik alelnökévé. Testvéri kapcsolatok fűzték az északi országok evangélikusságá- hoz, különösen a svédekhez. Nyelvüket is beszélte. Svéd nyelvből magyarra fordította Bo Giertz püspök „Házát kősziklára építette” és „Hitből élünk” című köyveit. Izlandi eredetiből magyarra fordí­totta Hallgrimur Petursson (1614—1674), Izland legnagyobb költőjé­nek „Passió-énekek” című művét, melyet Reykjavikban adtak ki. -Norvégből: „A gyermekek áhítat könyvé”-t. Temetése augusztus 19-én volt Budapesten, a Farkasréti temető­ben. írásban hagyott végakarata az volt, hogy egyszerű liturgikus rend 'szerint, énekkel, igeolvasással, imádsággal, prédikáció nélkül, a helyi gyülekezet lelkésze temesse. Kívánságának megfelelően a budahegyvidéki evangélikus gyülekezet lelkészei, Csengődy László és Ruttkay Elemér temették. A Magyarországi Evangélikus Egyház elnökségét dr. Káldy Zol­tán püspök-elnök képviselte a temetésen. A temetésen a Lutheránus Világszövetség és több külföldi testvér­egyház is képviseltette magát. Gyászolják felesége Ordass Lajosné sz. Kimer Irén, gyermekei Barnabás, Sára, Zsuzsanna és Erzsébet, vői, unokái, egy testvére és a széles körű rokonság. Temetésén ezt az igét olvasták: „Amikor pedig (ez a romlandó ro- molhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” (1 Kor 15, 54— 55). Amikor e cikket írom, még so­kan a nyári szabadság napjait töltik itthon és külföldön egy­aránt. Egy kicsit azonban mar mindenki előre tekint. Az ország gazdaságáért és gazdálkodásáért felelős vezetők a nagy őszi kam­pánymunkára, amelynek első üte­me a kenyér betakarítása volt, a családok pedig, ahol iskolaköte­les vagy éppen pályakezdő gyer­mekek vannak, izgalommal és re­ménységgel várják az új tanév kezdetét. Mi tagadás, bennem is az öröm és szorongás érzése lük­tet. Lányom most kezdi az ál­talános iskolai tanulmányait, örülök, hogy megértem, s vele együtt óhajtom, hogy ne csak a kezdet, de a folytatás is jó le­gyen. Az emberek egy része talán még ma is úgy gondolja, hogy a tanulás, magánügy, esetleg csa­ládi ügy. Eszembe jutnak bölcs mondások, s azok közül is egy: Amit megtanulsz, azt senki el nem vehet’ tőled! Csakhogy ná­lunk a tanulás nem csupán ma­gánügy. A TANULÁS A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN KÖZ­ÜGY. Ennek látható jelei van­nak. Egyfelől azok a jelek, ami­ket mindenki lát: új iskolák évülnek, a meglevőket pedig ál­lamunk évről évre szépíti és kor­szerűsíti. Nincsenek pontos adataim, de érzésem szerint hazánkban mil- liárdokat áldozunk arra, hogy a Szeptemberi köszöntő jövő nemzedék az élet minden területén és vonatkozásában meg­állja helyét. Ennek érdekében az államháztartás nemcsak anyagi, de technikai és szellemi feltéte­leket is igyekszik biztosítani. A modern világ, fejlődő életünk megkívánja, hogy allami veze­tőink újra és újra mérlegre te­gyék oktatáspolitikánkat. Ez utóbbi szó talán sokak fülének idegenül cseng, mégis használ­juk bátran. Éspedig azért, mert az oktatás és tanutas nálunk po­litika is. Nem elég ugyanis az is­meretek ,és tudás birtokába ke­rülni, hanem azokat a köz ja­vára kell fordítani. Ezzel máris átfogalmaztam egy kicsit a régi mondást: „Amit megtanulsz, nem vehetik el tőled!" — úgy, hogy amit megtanulsz, kamatoztasd mások javára! A TANULÁS A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN NEM KIVÁLTSÁG, hanem nagy lehe­tőség is. Általános szinten kötelező, más tekintetben pedig nemcsak aján­latos, de egyenesen az élet kény­szerít rá. Szocialista államunk nemcsak felkínálja a tanulás le­hetőségét, de igényit is a tudást, a rátermettséget és a szakértel­met a termelő munka minden területén. Ezért meg is hoz min­den áldozatot. A napokban olvas­tam egyik napilapunkban, hogy a tőkés világban egy egyetemista évi taníttalási Költsége több ezer dollár. Ezzel szemben Teológiai Akadémiánktól az állami egyete­mekig bezárólag a hallgatóiak az állami dotáción túl még ösztön­díjat is kapnak, hogy tanuljanak. Érdemes ezen elgondolkodni. Volt idő, amikor az igény és szel­lemi kapacitás adva volt egy-egy fiatal számára, de családja anya­gi lehetőségei oly szűkre szabot­tak voltak, hogy a tanulás csak álom maradt. A tanulóifjúság előtti lehetőségek és eddigi ered­mények alakulását jót szemlélte­ti a legújabb statisztika, misze­rint a fiúk 55, a lányok 80 szá­zaléka meghaladja apáik, illetve anyáik iskolai végzettségét. Fel­tűnő, hogy anyagilag lényegében gondtalanok a tanulás évei. Leg­felsőbb fokon is csak a kezdők 15 és a végzők 18 százalékát kísértik anyagi természetű gondok. A száraznak tűnő számadatok is arról győznek meg. hogy ma tanulni nem kiváltságot jelent, hanem lehetőséget és ajándékot. Tanulóifjúságunk ajándéknak te-> kiütheti azt, hogy nyugodtan és gondtalanul tanulhat. KICSIT RENDHAGYÓ EZ A SZEPTEMBERI KÖSZÖNTŐ, mert túllép a hangulatok és ér­zelmek határán. Amit megszok­tunk, az természetes, így vagyunk azzal is, hogy kezdődik a tan­év, megszólalnak az iskolacsen- gök, kitárulnak az iskolák és egyetemek kapui. Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy 30 éve folyik a tanítás állami iskolákban, ami azt jelzi, hogy egy nemzet ügyévé lett a tanulás. Tisztelettel és Isten iránti há­lával gondolunk a volt egyházi iskolákra, melyek az ismeretek továbbadásán túl emberségre és hazaszeretetre nevellek. Ugyan­akkor azt is elismerjük, hogy a társadalmi fejlődés teimészetsze- rü következménye az is, hogy a tanítás és tanulás nem csupán hit- és felekezeti kérdés, hanem társa­dalmi ügy, sőt világméretű ügy is. Az egyházak, köztük a mi egy­házunk is, a maya idejében és lehetőségeihez mérten sokat tett az oktatás és nevelis terén. Is­tennek köszönjük meg az akko­ri lehetőségeket, s neki adunk hálát azért, ami viszont ma áll egész magyar tanulóifjúságunk rendelkezésére. HAMAROSAN MEGSZÓLAL­NAK AZ ISKOLACSENGÖK, be­népesülnek az iskolák udvarai% és egyetemek folyosói. Kisiskolások — nagy diákok, jó munkát kí­vánunk! Szülök szeretete és fe­lelőssége, tanáraitok türelme, mindnyájunk imádsáaa és kísérje az új tanévben munkátokat! Szalay Tamás EVT-ULÉS INDIÁBAN Az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházalkotmány Bizottsága 1978. augusztus 15—30. között ülést tartott az indiai Banga- loreban. Az ülés fő témája volt; „Számadás a bennünk levő re­ménységről.” A világ minden ré­széről érkezett küldöttek megvi­tatták a keresztyén reménység szerepét az egyházak egységének munkálásában, és megtárgyalták az emberiség nagy szociáletikai és társadalmi gondjaival össze­függésben a keresztyén remény­ségből fakadó teendőket. Hazánkból az ülésen D. dr. Prőhle Károly professzor, az öku­menikus Tanács főtitkára volt je­len.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom