Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-04-23 / 17. szám

Lelki kérdésekről beszélgetünk

Végre is féljek vagy ne féljek ?

Arra törekszünk, hogy Isten gyermekeinek az életét lehetőség szerint teljes gazdagságban rajzoljuk meg. Legutolsó alkalommal már befejeztük a beszélgetést. amikor az itt jelenlevők egyike kérte, hogy a következő alkalommal pz ..Istentől való félelemről” folyjék az eszmecsere, különös tekintettel erre az igére: „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, abban nem lett teljessé a szeretet”. (1 Jn 4, 1B>.

— Mindjárt a beszélgetés elején szeretném megnehezíteni dolgunkat. Noha az előbb idézett bibliai szakasz egyértelműen állítja, hogy „a szeretetben nincs félelem”, egy másik szakasz éppen ennek ellenkezőjét mondja: „félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket”. (Fii 2, 12).

— Azt lehetne gondolni, hogy János apostol másképpen tanít, mint Pál. Csakhogy ugyanaz a Pál, aki „félelemre és rettegésre” szólít fel, egy másik helyen ezt írja: ..Mert nem a szolgaság lelket kaptátok, hogy ismét féljetek ...” (Rm 8, 15).

— Hallgatva az érveléseket,

most már igazán nem tudom,

hogy féljek vagy ne féljek?

Azzal kell kezdenem, hogy János apostol leveleiben nem valami általános félelemről van szó. Tehát nem a „sors”-tól, jövőtől, betegségtől, haláltól, emberektől való félelemről. Ezekről a félelmekről a Biblia más részéiben olvashatunk és azok feloldásáról is. János apostolnál a félelem az Isten előtti bizalom, bátorság, sőt bátor bizalom (görög eredeti: par- rézia) ellentéte. Vagyis nem akármilyen félelemről, hanem. Istentől éspedig az ítélő Istentől való félelemről van itt szó. Arról, hogy Isten nemcsak megítél, hanem el is ítél bennünket bűneink miatt. Ez „belső félelmet” okoz!

János apostol nyilvánvalóan ismerte a gyülekezet tagjainak ezt a belső félelmét. Azt a félelmet, amelyet a bűntudat, bűnmardo- sás és a bűnbánat okoz az Isten gyermekeinek életében. Ez a félelem „megszállva” tarthatja a keresztyén ember életét: Isten „behajtja rajtam bűneim büntetését már itt!

De ez a félelem kivetítődik „ama nap”-ra is. az ítélet napjára, amikor „mindnyájunknak leplezetlenül kell odaadnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemelt” (2 Kor 5, 10).

— Talán ezzel összefüggésben hallhatnánk valamit a „szolgaság lelkének” félelméről?

Pál apostol használja ezt a kifejezést. Megkülönbözteti az „Isten fiai”-nak állapotát az azt megelőző állapottól, amikor még nem a kegyelem, hanem a „törvény" (Isten követelő parancsa!) alatt álltak. Az Istennek van velünk emberekkel szemben jogos követelése: parancsainak teljesítése. De ez a jogos követelés az embert szolgává teszi és életét rettegéssel tölti el, mert nem tud Isten jogos követelésének eleget tenni és ezért fél, hogy Isten ítélettel sújtja. Emlékezzünk csak arra, hogy Luther is hogy rettegett ettői. Ez a szolgai félelem!

— Miután most már világos előttünk, hogy a „félelem” az ítélő Istentől való félelem, és nagyon keserves dolog állandóan rettegésben élni, — félve Isten haragjától, — hogyan szabadulhatunk meg ebből?

Éppen erre a kérdésre ad feleletet János apostol, amikor így tesz bizonyságot: „Abban lett teljessé a szeretet köztünk, hogy bizalommal tekintünk az ítélet napja felé” (1 Jn 4, 17). Tehát a félelmet felváltja a „bizalom” Isten iránt és ezzel együtt az ítéletet tartó Isten iránt is! Hogyan és miért? Erre utal a beszélgetésünk elején idézett Ige: „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet”. Itt elsősorban Istennek irántunk való szereteté- röl van szó, amelyet Isten gyermekei megtapasztaltak újonnan születésükkor, a bűnbocsánat és új élet ajándékozásában. Tehát Istennek irántunk való szeretete az alapja az Isten iránti bizalmunknak. sőt az ítélő Isten iránti bizalmunknak is. fgy is mondhatom: bizalmunkat Isten iránt az Istennek irántunk való szeretete teremti meg. Az a szeretet, amely a Fiát adta értünk, „hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem

örök élete legyen” (Jn 3, 16). Ez a szeretet és arról való bizonyosság kiszorítja szívünkből a félelmet. Ez a szeretet nem fér meg bennünk a félelemmel. Azzal ösz- szeférhetetlenségben van! Istennek ez a szeretete bennünk is szeretetet gyújt Isten Iránt! Tehát Isten szeret minket, mi pedig őt. Ennek a szeretetnek teljességre jutása abban nyilvánul meg Isten gyermekeiben, hogy bizakodással tekintenek az eljövendő ítéletre és már most „félelem nélküli életet” élnek. Bizonyosak ugyanis benne, hogy Isten Krisztusért szereti őket, bűneiket megbocsátotta és üdvösségüket elkészítette. Ezért nem félnek.

— Ezt én is így vallom, sőt tapasztalom, hogy a „teljes szeretet kiűzi a félelmet”. Éppen ezért — az elmondottak alapján pedig különösen is — nem értem Pál apostol felszólítását: „félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket".

Egy pillanatra se gondoljuk azt, hogy Pál apostol János apostollal szemben az állandó félelemben való élést, az Isten haragjától való rettegést tartja a keresztyén élet jellemzőjének. Hiszen ő is egyértelműen mondja: „nem a szolgaság lelkét kantátok, hogy ismét felietek”. Arról sincs szó. hogy üdvöségünket Isten és „mi” együtt munkáljuk, (szüner- gizmus!) Pál is vallja, hogy Jézus Krisztus kegyelméből az üdvösség máris a miénk: „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak”. Hanem arról van szó, hogy • Isten gyermekei itt a földön élnek és bizony nem tekinthetik magukat tökéleteseknek. Megkísértheti őket az önelégültség. Még az is előfordulhat, hogy a ,,hit”-üket kezdik olyan alapnak tekinteni, amelyen megállva „nyugodtan” várhatják Isten ítéletét. így azután nem az Istennek irántunk való szeretete űzi ki belőlük a félelmet, hanem saját maguk „érdemének” tekintett hitük! Arra figyelmeztet tehát Pál, hogy Isten előtti alázatosságban, nem pedig félelemben éljünk. Pál apostolnál a ..félelem és rettegés”-re való felszólítás egyenlő az alázatosságra való hívással.

— És miért mondja Luther valamennyi parancsolatának magyarázatánál: „Istent félnünk és szeretnünk kell...”?

Luther nem az Istentől való félelemre szólít fel, hanem nagyságának és dicsőségének tiszteletére. Arra. hogy Előtte való hódolatban éljünk. Káldy ZoUán

— Húsvét után a 4. vasárnapon U oltárteritő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jk 1, 16—21; az igehirdetés alapigéje: Mt 21, 14—17.

— EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A RADIOBAN. April is 30-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet FEHÉR KAROLY alsósági lelkész.

— BAKONYSZOMBATHELY.

Március 19-én Turmezei Erzsébet szolgált a gyülekezetben és a ba- konybánki filiában.

— VASAROSFALV. A Beledhez tartozó filiában böjti igehirdetés-sorozat volt ..Mit kaptunk Jézusban?” címen. A szolgálatokat csütörtök esténként Valti- nyi Gábor, Foltin Brúnó. Goszto- la László. Krämer György és Joób Olivér soproni lelkészek végezték.

— DUNAEGYHÄZA. A gyülekezet presbiterei és hívei társadalmi munkában eay szombati nanon a falut temetőkertjét tisztították. rendezték. A munkát a tanács szervezte. A gyülekezet tagjainak jó munkájáért a tanácselnök köszönetét fejezte ki a gyülekezet vezetőségének.

KÜLDETÉS

Eget vallató próféták igéit szülöm újjá az ünnepnapok kupolás sátrai alatt csíraterhes magokat hintve a hétköznapok barázdáitól felszántott földek ölébe ha kikelnének mielőtt felkapkodnák őket

az ég madarai.

— A GYŐR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE Lelkészi Munkaközössége március 29-én tartott ülésén Kovács Géza győri lelkész előadásában méltatta Rát Mátyásnak. a győri gyülekezet Türelmi Rendelet utáni újjászervezőiének igehirdető munkáját. Az ülés végén a Lelkészi Munkaközösség tagjai koszorút helyeztek el a komventépület előtti téren álló Rát-emlékműnél. A koszorú felirata: „Rát Mátyásnak, a magyar nyelvű tömegtájékoztatás elindítójaként Isten beszéde ékes hirdetőiének emlékére Isten iránti hálával a Győr-Sopron megyei késői lelkésztársai”. Rát Mátyás a Pozsonyban megjelenő Magyar Hírmondó első szerkesztője volt.

Jakus Imre

— PILIS. Március 5-én a gyülekezet vendége volt a soltvad- kerti gyülekezet lelkésze és énekkara. A délelőtti istentiszteleten Káposzta Lajos soltvadkerti lelkész hirdette az igét. az énekkar pedig több szép éneket énekelt. Délután a két énekkar meglátogatta a faluban levő Fővárosi Leánynevelő Intézetet. Az esti istentiszteleten a soltvadkertiek „Jézus élete” címen adtak műsort. végigvezették a hallgatókat énekkari számokkal és. igemagyarázattal Jézus születésétől feltámadásáig. Szolgálatuk a pilisi gyülekezetnek maradandó élmény volt. a pilisiek pedig azt remélik, hogy vendégszeretetükről jó bizonyságot és szép emléket vittek haza a soltvadkertiek.

VASARNAP IGEJE

Éj Közösség — üj ének

Máté 21, U—17

CANTATE VASÁRNAPJÁNAK EVANGELIUM! ALAP1GÉJE sok történeti érdekességet és sok aktuális mondanivalót rejt magában. Hajoljunk most — fiatalok es öregek, egészségesek es betegek — együtt az ige fölé és keressük meg múlt és jelen metszőpontjában az élő Jézus élő üzenetét.

Bizonyára kevesen tudják — még igeolvasók sem nagyon figyeltek fel talán a tényre —, hogy a vakok és a sánták, akikről igénkben szó van, a dávidi időktől fogva ki voltak zárva a templomi gyülekezetből. Ennek történeti okát abban kell keresnünk, hogy amikor Dávid uralomra jutott, királyi székét előbb Hebronban állította fel, Sámuel második könyvéből tudjuk, hogy amikor hétévi uralkodása után megtámadta a Jeruzsálemet megszálló jebusziakat (jebezeuso- kat), azok e szavakkal fenyegették meg: „Nem jössz ide be, hiszen még a vakok és sánták is elűznek téged!" Mivel azután a győztes Dávid e jeruzsálemi sántákat és vakokat meggyúlölte, azok utóbb sem lehettek tagjai a salamoni templom gyülekezetének (2 Sám 5, 6—9).

Még kevesebben tudják talán ezzel kapcsolatban azt, amit a közelmúltban nyilvánosságra került kumráni leletek bizonyítanak: a kum- ráni közösségekbe és azok messiási szertartásaiba sem voltak felvehetők a vakok és a sánták, csakúgy, mint az elmebetegek, csonkák, süketek vagy némák.

AMIKOR JÉZUS ELÉ JERUZSÁLEMI BEVONULÁSA ÉS A TEMPLOM MEGTISZTÍTÁSA UTÁN — igénk szerint — éppen a vakok és sánták járulnak, s ö meggyógyítja azokat, akkor ezzel is messiási jelt tesz: eltörli a régi, hátrányos megkülönböztetéseket, s testi egészségük visszaadásával egyidejűleg befogadja őket is messiás i gyülekezetébe. A sioni szikláknál erősebb fundamentumon épült egyházának üj közössége van tehát, s abból ö nem rekeszt ki senkit.

Ugyanígy tette az új közösség tagjaivá az eddig abból kizárt gyermekeket is. Már korábban is többször — sőt az írástudókkal szemben feltűnő határozottsággal — foglalt állást mellettük, amikor példaképül állította őket, megáldotta őket, s nem engedte, hogy eltiltsák tőle őket. Sőt, egyenesen „o bölcsek és értelmesek fölé” helyezte őket (Máté 11. 25; 19, 13—15 stb.j.

E kétirányút „rehabilitáció” — amely messiási igényű és diakóniai jellegű volt egyszerre — olyan merésznek tűnt a jeruzsálemi főpapoknak és írástudó teológusoknak, hogy attól tartottak: beavatkozik majd a, római államhatalom is a megszokott rend megbontása és egy esetleges messiási mozgalom kibontakozásától való félelem miatt.

Jézus tudatos igenje (16. v.) arra utal, hogy egyfelől vállalta messiási igényű tettét, másfelől a Szentírás olvasásával kapcsolatban feltett visszakérdezésével meg akarta szégyeniteni és el is akarta hallgattatni ellenfeleit.

AZ ELSŐ ÉS LEGFONTOSABB. AMIT IGÉNK MAI ÜZENETEKÉNT MEGTANUL,HATUNK az, hogy Jézus minden cselekvése egyszerre szolgálta Isten dicsőségét és az emberek javát. Egyszerre láthatjuk öt. ma is Urnák, aki bátran szüntet, meg embertelen emberi rendelkezéseket, s egyszerre látjuk szolgáló diakónusnak, gyógyító orvosnak, aki mindenkin segít, aki hozzáfordul.

Sem egyéni lelki munkánk, sem egyházi, gyülekezeti vagy teológiai életünk nem szűkülhet le „Isten ügyére”, mert Isten igazi ügye egyúttal mindig az ember ügye is. Jaj annak a hívőnek, aki Istenre hivatkozva kitér az emberek problémái elől! Jaj annak az egyháznak, amely úgy diagnosztizál, hogy a terápiáról — ami a ..gyógyítás” görög szava a 14. vers végén — végül is megfeledkezik! És jaj annak a bármilyen jól „megtalpalt” teológusnak — legyen az professzor vagy hallgató —, aki Isten követeként nem tud egyúttal emberek orvosa vagy ápolója, ügyvédje vagy szószólója lenni!

A MÁSIK MA IS MEGSZÍVLELENDŐ TANlTASA IGÉNKNEK AZ. hogy mi senkit ki nem rekeszthetünk Isten népének a közösségéből. Senkire nincs jogunk kimondani, hogy nem alkalmas. Igaz, hogy Jézus is beszél azokról, akik az eke szarvára vetik kezüket és hátratekintenek, s ezért nem alkalmasak Isten országára. Ennek a megítélése azonban soha nem az embereknek, hanem egyedül a mindentudó Istennek a feladata. ítélet helyett irgalmasságot kell gyakorolnunk, ez a mi feladatunk.

Jézus ott, az ősi jeruzsálemi templom előcsarnokában tettével új közösséget teremtett. A benne bitók hozzá ragaszkodók, őt szeretők hálás, szent közösségét. Beletartoztak — és beletartoznak ma is — vakok és sánták, gyermekek és öregek, szegények és gazdagok egyaránt. Ezért csendül fel nemzedékről nemzedékre ennek az új közösségnek az új éneke, amely ma is betölti a földet — egykor pedig betölti a mennyet is. Fabiny Tibor

1ÜI1ÁHK ÓZZ KINK!

Istenünk, mennyel Atyánk, akit az angyali seregek szüntelenül imádnak és dicsőítenek, kérünk Téged, küldd el hozzánk Szcntlelke- det, hogy megtanulhassuk angyalaiddal együtt zengeni dicséretedet, $ eljuthassunk oda, ahol majd szemtől szembe láthatunk Téged a mi Erünk Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel mint való* ságos Isten él és uralkodik mindörökké. Ámen.

— HARTA. Március hónapban

istentisztelet keretében iktatta be a gyülekezet lelkésze. Sárkány Tibor az úionnan választott tiszt- séKviselőket: Schnautigel János gondnokot, Bemert Péter; Gott- schall Henrik, Gröb János, Klein Salamon. Knodel Henrikné, Pfundt Fiilöpné. Schneider Péter- né, Schuckert Andrásné. Teli Henrik és Weber János presbitereket. A gyülekezet történetében először választottak asszonyokat is a presbitérium tagjai közé. hoav a nők a gyülekezetnek ne csak az életében de a vezetésében is résztvegyenek.

— VÄC. A húsvéti gyülekezetnek nagy örömben volt része.

mivel ekkor adták át rendeltetésének, azt a művészi kalocsai ol- tárterítőt és szószékterítőt, amelyet Králik Mihályné kismarosi testvérünk készített és ajándékozott a gyülekezetnek. Isten áldása legyen a gyülekezetét nagyon, szerető testvérünk életén és munkáján !

— SZEPETNEK. Március 19-én dr. Karner Ágoston országos főtitkár szolgált a gyülekezetnek, akit elkísért felesége is. Az istentisztelet után a főtitkár tájékoztatta a híveket a Gyülekezeti Segély munkájáról, maid elindította a Gyülekezeti Segély 1978. évi gyűjtési akcióját.