Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-08-06 / 32. szám

Lelki kérdésedről beszélgetünk Vele együtt „mindent”? Textusunk Róm 8, 32: „aki- tulajdon Fiát nem kímélte, ha­nem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk Ve­le együtt mindent?” — s a té­mánk az utolsó pár szó: „Vele együtt mindent”. Beszélgetésünk elején emlékeztetek a múltkori esténkre. Akkor a „bármi” körül forgott társalgásunk, most a központba került a „minden”. De ne felejtsük a hangsúlyt, nem egyszerűen „minden”, hanem „Vele együtt minden”. > Szerintem ebbe a mondat­ba az egész Biblia bele van sűrítve. Amit Isten adott, amit Jézus elvégzett és a mi egész életünk. Dióhéjban az egész Biblia. — Akár „bármi”, akár „minden”, az első szó Jézus neve. Ez nemcsak formális do­log. Arra figyelmeztet, hogy először Jézusra van szüksé­günk. Minden egyéb utána jön. Vagy Vele jön. — Sokszor azt halljuk, hogy első a megélhetés és a kul­turális, szellemi dolgok a má­sodik helyen állanak. — Majdnem mindenki így beszél. Segíts magadon, és Is­ten is megsegít. Vagy ahogy az angolok mondták: imád­kozzál, de tartsd szárazon a puskaport. Nem magyar vagy angol ta­lálmány ez. Ez a gondolkodás velünk születik. Hányszor küz­dött ez ellen már Jézus is. Ha jól emlékszem, a Hegyi beszéd­ben beszélt arról, hogy az első helyén áll Isten országa, és min­den egyéb csak ráadás. A köz­keletű vélekedés Jézus szerint pogányság. Ha hívjuk, azt mond­ják: ha ráérek... ha nem jön közbe semmi... ha nem akad más dolgom ... S persze legtöbb­ször nem érnek rá, valami köz­bejön és mindig akad valami munka. Sajnos, ez így van. — Függetlenül attól, hogy mit mondanak az emberek, nekem imponál Pál néhány mondata: „hogyne adna...!” Vagyis számára egyszerűen nem kérdés a gondviselés, a kenyér, munka, boldogság, egészség, hiszen, ha nem kí­mélte Fiát érettünk, hát ak­kor „hogyne” (!) adna meg Vele együtt mindent?! Szeret­ném én is ilyen egyszerűnek látni a dolgokat életemben. Számomra a „Vele együtt” azt jelenti, hogy Jézus szeretete testi és lelki dolgaimat átfogja. Jézus nemcsak a legnagyszerűbb pszi­chiáter, nemcsak a kegyelem spe­cialistája. Testemnek-lelkemnek, egész életemnek Megváltója. Aki ezt nem hiszi, az rajongó, ál­szent. — Régebben én is külön láttam életem két 1 területét, ügy véltem, hogy itt lelki szempontok az irányadóak, ott pedig a világi, anyagi törvé­nyek uralkodnak. Sokáig za­vart a templomban az igék­nek társadalmi és világi ösz- szefüggése. Fölösnek tartot­tam. Miért nem marad meg mindenki a maga kaptafájá­nál? Ahogyan jobban megis­mertem Jézust, úgy nőttem ki ebből a látásból. Ma már ak­kora számomra Jézus szerete­-- te, hogy belefér az egész éle­tem, sőt az égési világ. — Furcsa dolog ez a „min­den”. Jézus nélkül (!) máris hatalomvágyat jelent és a gaz­dagság hajszolását. Valláso­san, de még mindig Jézus nélkül (!) pedig beteges asz- ketizmus lesz belőle. Két ré­gi barátunkra gondolok, ne­vük nem fontos. Jézus nélkül élnek. Az egyik könyököl, he­lyezkedik. mindenre kénes pénzért és pozícióért. A másik pedig hibáztatta tavaly laká­somban az új képünket. Hogy lehet ennyi pénzt kidobni egy festményért. S amikor' meg­hallotta. hogy feleségemmel színházbérletünk van, alig köszönt és elpárolgott. A vég­szava az volt,, hogy el fogunk kárhozni. — Egyik utat sem lehet „Vele együtt" járni. Jézus gyakran mondta, hogy tanít­ványai szeretettel szolgálja­nak mindenkinek. Másrészt ellenségei azzal vádolták, hogy ..nagyétkű és részeges”, ami biztosan óriási hazugság volt, de annyit megmutatott, hogy Jézus nem gondolkodott „cop- fok”-bán. Én például akkor jutottam autóhoz, amikor már kikészültek ízületeim a moto­rozástól. Butaság arra gondol­ni. hogy a volán mögött nem ülhetnek keresztyén emberek. Nekem a kocsi nélkülözhetet­len munkaeszköz. Jézus szere- tetét éreztem abban, hogy megkaptam. Amikor kellett. Nagy öröm volt számomra a mai beszélgetés. Magam is így élek és gondolkodom. Még teo­lógus koromban megértettem a páli vallomást: „Jézussal együtt tudok bővölködni és tudok szű­kölködni is”. Nincs szó sem el- világiasodásról, sem rajongás­ról. Mindent Jézus kezéből ven­ni. amit ad és boldogan élni ajándékaival. Egy váratlan kül­földi pihenés, amit az egyházi vezetőség biztosít számomra, nem zökkent ki, s ha van néha anyagi problémám, nem aggaszt. Nem mindig sikerül ilyen szé­pen. De ez az út, s örülök, hogy valamennyien így látjátok. Ma­radjon is meg szívünk vallomá­saként ez a pár szó: „Vele együtt — minden!” Balikő Zoltán KRISZTUS NYOMÁBAN A láthatatlan Isten látható lett, és szín-igazból volt ember-ruhája.' Várták... és elfeledték, mennyi jót tett, s gyilkos kezek vitték a Golgotára. De Ö még ott is másokat karolt át, a szögeket is tűrte szótlanul, s kiomló vére úgy teremtett oltárt: ott bűneink bilincse porba hull... így lett utunk, hol véd a Roskadó Váll s a hontalannak is hazfet ígér. A láthatatlan Isten látható már, s az ember, míg nyomát nem veszti: él! Esti Gyula Istentiszteletek n Balaton mellett Badacsonytomaj protestáns imaház: a hónap első vasárnapján de. 9. Bala- tonakali evangélikus templom: júni­us 18, július . 2, július 16, július 30. augusztus 13, augusztus 27, szeptember 10. szeptember 24, de. 10. Balatonal­mádi evangélikus templom (Bajcsy- Zsilinszky u. 25.) minden vasárnap du. 4. Balatonbofflár református ima­ház r a hónap első és harmadik vasár- naoján de. 9. Balatonfcnyves refor­mátus imaház: a hónap első és har­madik vasárnapján du. fél 3. Balaton- füred református templom: a hónap első vasárnapján de. fél 8. a hónap többi vasárnapján de. 8. Balatonfűzfö református templom (József Attila u.): a hónap első és harmadik vasár­napján du. fél 6. Balatonkenese re­formátus templom: a hónap utolsó vasárnapján du. háromnegyed 3. Ba- latonlelle református ímaház: a hó­nap első és harmadik vasárnapján de. fél 11. Balatonszárszó evangélikus üdülő (Jókai u. 41.) : minden vasárnap de. 10. és református templom: a hó­nap második és negyedik vasárnap­ján de. 10. Balatonszemes evangélikus imaház (Fő u. 32.): a hónap második és negyedik vasárnapján de. fél 9. Balatonszepezd: június 25. július 9, július 23. augusztus 6, augusztus 20. szeptember 3, szeptember 17. du. 2. Balatonvilágos Drenyovszky villa (Zrínyi u. 36.): júliusban és augusz­tusban minden vasárnap du. 3. Fo­nyód protestáns templom: a hónap első és harmadik vasárnapján du* fél 2. Gyenesdiás evangélikus szeretetott­hon (Béke u. 57): minden vasárnap de. 10. Keszthely evangélikus temp­lom (Deák F. u. 18.) : minden vasár­nap de. 10. Köröshegy református templom: a hónap második vasárnap­ján du. 1. Kövágóőrs evangélikus templom: június 18. július 2, július 16, július 30. augusztus 13 augusztus 27, szeptember 10. szeptember 24. du. 3 és június 25. július 9. július 23. augusztus 6. augusztus 20. szep­tember 3 szeptember 10, de. II. Révfülöp evangélikus templom": Turn­us 25, július 9. iúlius 39. augusztus f, augusztus 20, szeptember 3, szeptem­ber 17. de. 10. Siófok (Fő u. 93.): min­den vasárnap de. 11. Sümeg protes­táns templom (Széchenyi u.): a hó­nap negyedik vasárnapján du. fél 4. Tapolca protestáns templom (Darányi u. 133.): a hónap második vasárnap­ján du 4., a hónap negyedik vasárnap de.. 10. Zamárdi evangélikus imaház (Aradi u. és IVl köz sarok): a isónap második: és negyedik vasárnapján de. fél 12. Zánka evangélikus imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de. 11. — Szentháromság után a 11. vasárnapon az oltárteritő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Lk 18, 9—14; az ige­hirdetés alapigéje: Jer 9, 23—24. — SEGÉDLELKÉSZI KIKÜL­DÉSEK AZ ÉSZAKI EGYHÁZ­KERÜLETBEN. D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke a most végzett teológu­sokat az alábbi gyülekezetekbe küldte ki: Sztojanovich Andrást augusztus 1-i hatállyal Sámson- liázára, Zügn Tamást szeptember l-i hatállyal Vönöckre, Koháry Ferencet szeptember l-i hatállyal Bezi-Enesére segédlelkészi szol­gálatra, Deme Dávidné Smidé- liusz Katalin lelkészi munkatár­sat augusztus l-i hatállyal kise­gítő szolgálatok ellátására a Vasi Egyházmegyébe. — RÁKOSCSABA—PÉCEL— ISASZEG. A Lutheránus Világ- szövetség Dar es-Salaamban tar­tott világgyülése témáját szólal­tatták meg az előadók a társgyü­lekezet évtizedek óta szokásos nyári csendesnapján. Július 9-én Isaszegen Gáncs Péter helyi lel­kész mellett Szikszai János isa- szegi református lelkész és Har­mati Béla Deák téri igazgató­lelkész szolgáltak „Üj közösség Krisztusban” címmel. A csendes­napra evangélikus és református gyülekezetekből is többen eljöt­tek. — AJKA. A gyülekezet igen nagy áldozatkészséggel részben átalakíttatta és teljesen renovál- tatta temploma belsejét. A meg­újított templomban július 16-án tartották az első istentiszteletet, amelyen dr. Vámos József teoló­giai akadémiai tanár szolgált igehirdetéssel. A renoválási mun­kákról Győr Sándor lelkész adott összefoglalót. — HALÁLOZÁS. Széles Gyula a kőszegdoroszlói és a cáki gyü­lekezet kántortanítója, volt isko­laigazgató, rövid szenvedés után, 92 éves korában elhunyt. Negy­venhárom esztendeig tanított az említett gyülekezetekben. Teme­tése július 8-án volt Szombat­helyen, Lehel Ferenc szombathe­lyi lelkész szolgálatával. „Hosszú élettel elégítem meg, és meglát­tatom vele üdvösségemet. A Hívsek vés nélkül Jer 9, 22—23 Miért ne dicsekedjék bölcsességével, hatalmával, gazdagságával az, akinek van? Hát nem nagyszerű dolog a tudás, ismeret, az, hogy valaki felismeri az élet, a világ, a történelem, a tudomány összefüg­géseit, s a maga és mások tapasztalatai alapján szebb és jobb életet tud kialakítani? Nem nagy dolog, ha valaki előbbre jut és magasabb pozíciót szerez? Nem nagyszerű, ha valakinek annyi pénze van, hogy abból mindent meg tud szerezni, amit csak akar? A történelemben, az emberiség fejlődésében éppen ennek a három dolognak jutott a fő szerep. Mi, mai emberek könnyen jutunk arra a gondolatra, hogy Jeremiás próféta nagyon régi ember, és tévedett, amikor ezeket tá­madta. Meg kell-e szólaltatnunk ma ezeket az igéket? NEM A BÖLCSESSÉG, HATALOM ÉS GAZDAGSÁG ELLEN SZÓL EZ A MAI IGE, HANEM A DICSEKVÉS ELLEN. Ha ezt ész­revesszük, másképpen hallgatjuk a régi próféciát. A dicsekvés való­ban ellenszenves magatartás. A dicsekvő ember megalázza ember­társait, azokat, akiknek kevesebb az ismeretük, nincs hatalmuk és szegényebbek. A dicsekvő ember uralkodni akar embertársain tudá­sával, hatalmával és vagyonával. Ez a magatartás hozta létre a tör­ténelem folyamán az egymást elnyomó társadalmi osztályokat, ebből fakadt mindig a kizsákmányolás és ez volt mindig az emberpusztitó háborúk oka. Mégiscsak érdemes ma megszólaltatnunk ezt a két és fél ezer éves próféciát, és mégis jó figyelni rá ma is! A „nagy emberek” mindig szerények voltak, távol állt tőlük a di­csekvés. A nagyságnak éppen az az ismertetőjele, hogy nem dicsek­szik. Van valami ősi ismeret vagy sejtés e mögött a szerénység mö­gött: az, hogy nem teljes még ez a bölcsesség, hatalom, gazdagság, és az, hogy ezek. birtoklása elkötelezést jelent. Az ilyen szerény „nagy” emberek mindig tudják, hogy bölcsességüket, hatalmukat, vagyonu­kat jóra, az emberek javára kell használniuk. Így nem bűvöli el, nem ejti rabságba őkét az a nagy kincs, amelynek birtokába jutot­tak, hanem félismerik felelősségüket. Mi olyan korban élünk, ami­kor az emberiség élet-halál kérdésévé vált ennek a felelősségnek a felimerése. Ilyen, általános értelemben is aktuális, Jeremiásnak ez a próféciája! DE NEMCSAK ALTALANOS IGAZSÁGOK SZÓLALNAK MEG A MAI VASÁRNAP ALAP1GÉJÉBEN. Ez az ige elsősorban is ne­künk, az Isten népének, az egyháziak szól. Az egyház története ta­núskodik arról, hogy a dicsekvés kísértése milyen sokszor megejtette Isten hivő népét. Hányszor tartotta és tartja magát az egyház a böl­csesség egyedüli birtokosának, kioktatva az egész világot, ahelyett, hogy igazi bölcs módjára, kész lenne mindig másoktól is tanulni! Hányszor törekedett és törekszik hatalomra a világban, ahelyett, hogy a rábízott szolgálatot végezné! És hányszor szerzett magának mérhetetlen gazdagságot, ahelyett, hogy eladta volna minden vagyo­nát, és Agy követte volna Urát (Mk 10, 21)1 Nekünk azt is tudnunk kell, hoby a „dicsekvés” Isten ellen való vétek,-mert elbizakodottság van mögötte. Azért törekszünk bölcsességre, hatalomra, gazdagságra, mert a magunk és az egyház életét akarjuk így biztosítani, ahelyett, hogy teljesen és mindenestől Istenre bíznánk magunkat és végez­nénk azt a szolgálatot, amelyre ő rendelt minket. A „D1CSEKVÉS”-NEK ÜJ ÉRTELMET AD EZ A MAI IGE. Az a szó, amelyet a próféta itt használ, így is fordítható: „híresnek lenni valamiről”. Ez már nem a körülöttünk levők megalázása, kioktatása, hanem bizonyságtevés. Bizonyságtevés arról az Űrről, aki a szeretet, jog és igazság Istene. Arról, aki minden bölcsességét, hatalmát és gazdagságát az emberek javára használja, akinek „abban telik ked­ve”, hogy az emberek szeretetben és igazságban éljenek a földön, és aki éppen ezért megalázta magát, emberré lett és szolgált az ember­nek: önmagát áldozta fel értünk (Fii 2, 7—8). Ez az evangélium szó­lal meg az egyház igehirdetésében és szolgálatában az egész világon. Erről a bizonyságtevésről kell „híreseknek” lennünk! AZ EGYHÁZNAK, MINDEN KERESZTYÉN EMBERNEK KÜ­LÖNLEGES ELKÖTELEZETTSÉGE, hogy magatartásával és szolgá­latával képviselje ezt az Istent a világban. Fel kell ismernünk, hogy ha kaptunk valami bölcsességet, akkor azzal szolgálnunk kell az egész emberiség javát. Ha van valami hatalmunk, akkor azt a jog és igazság érvényesítésére kell használnunk, hogy a békét és a tár­sadalmi igazságot szolgáljuk vele. És anyagi javainkat a szeretet cse­lekedeteire kell fordítanunk, hogy kevesebb legyen az éhező, nyo­morgó, munkanélküli ember a világban. És ha mindezt megtettük, akkor tudjuk, hogy csak a kötelességünket teljesítettük. Az a jutal­munk, hogy bizonyosak lehetünk benne: Istenünknek „ebben telik kedve”, ez az ö jóságos akarata. Muntag Andor 11 VASÁRNAP IGÉJE IMÁDKOZZUNK! Urunk, sokszor keressük a magunk és az egyház biztonságát böl­csességünkben, saját erőnkben és gazdagságunkban Nem tudunk egyedül kegyelmes szcretetedben bízni. Növeld hitünket és szerete- tünket, hogy mindazzal, amit nekünk adtál, embertársaink javát szolgáljuk, szerényen, alázatosan, hogy ne minket dicsérjenek, hanem Téged, aki szeretetedet és igazságodat megmutattad Jézus Krisztus­ban. Ámen. „KÖZÖSEN TENNI, AMIT A franciaországi evangélikus és református egyházak vezetősége 1972 óta rendszeresen összeül az ún. „állandó tanácsban”, hogy ösztönzést adjon és közös akció­kat határozzon el. így valósítják meg határozatukat, hogy közösen teszik, amit nem kell külön ten­ni. Három-négy évenként kibőví­tett ülést tartanak, melyre a tag- egyházak több képviselőjét is meghívják. Az idei kibővített ülés március elején volt Lyon­ban. Az elmúlt négy év tevékeny­ségét, vagyis az 1974 február óta végzett munkát, amikor az első kibővített ülés volt, az „Együtt­élés” témával tekinte/tték át. A franciaországi protestáns egyházak szorosabb kapcsolata NEM KELL KÜLÖN...” 19!59-ben kezdődött, s azóta egyre szélesedett. A mostani ülés csoportmegbe­szélésein is kifejezésre jutott, hogy a francia protestánsok a gyülekezetekben nem látják vi­lágosan, mi választja el egymás­tól az evangélikusokat és refor­mátusokat. Inkább családi örök­ség vagy a lakóhely határozza meg, hogy valaki evangélikus vagy református gyülekezethez tartozik. Mégsem akarják a min­den áron való egységet. Tudják, hogy a különböző közösségek tör­téneti fejlődését nem lehet figyel­men kívül hagyni. Ezért elvetik az egyformaságban való egységet és a (párizsi) centralizmust és ehelyett inkább a konciliaritás gondolatát részesítik előnyben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom