Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-08-06 / 32. szám
Hétköznapi imádságok Ez az évtized is a tiéd, Iram Sokan azt mondják, Uram, hogy a te könyved idejétmúlt. Hogy aligha van mondanivalója annak számára, aki igazán modern. Aki szívvel-lélekkel benne él a mában és a mai feladatokban. Mások azt mondják, hogy az a könyv jelenthet még valamit a gyerekeknek, akik szeretik a színes történeteket. Vagy az öregeknek, akik mintha messze múltjuk gyermekkorában élnének. De azok számára, akik bent élnek a valóságos élet valóságos tényei és gondjai, feladatai es örömei között, alig van valami életformáló jelentősége. És ha nyitott szemmel járunk és élünk és nyitott füllel hallunk és figyelünk mai munkahelyeken, iskolákban, lakásokban, vagy az utcán, számtalan -jelenség arra mutat, hogy ez az évtized nem sokat törődik veled. Mintha régen sokkal többen figyeltek volna rád és követtek volna téged. Csak az a különös, hogy aki jóvoltodból megtanulta azt, hogy hogyan kell jól olvasni ezt a könyvet, sok olyan dolgot talál abban, ami éppen a mai emberekhez szól. S bizonyos vagyok abban, hogy mások is sokan úgy találnák, ha könyvedet nyitott lélekkel és elcsendesedett szívvel tudnák olvasni. Eszembe jut a példázat az irgalmas samaritánusról, aki a jerikói úton egy kifosztott és megsebesített emberre talált. Ha a történet nem a messze múltba vezetne vissza, azt gondolhatnánk, hogy gengszterek kezébe esett. Nem szívesen gondolunk arra, hogy az ilyen esetek mindennapiak, s van, aki azt hiszi, hogy egyre inkább azok lesznek. Egyre gyakrabban olvasunk például az újságban arról, hogy gázoló autósok cserbenhagyják áldozataikat. Az emberrablásokra pedig lassan külön rovatot szánhatnának az újságok, annyi van belőlük. Ha ilyenekről hallunk, még jó, ha egyáltalán érdekelnek bennünket. Ha megbotránkozunk vagy felháborodunk vagy okosnak vélt magyarázatokat keresünk. Azt azonban nem ismerjük be, hogy mások bűnében, ha másként nem, úgy, hogy áldozatain segíteni készek nem vagyunk, részesek vagyunk mindnyájan. Valahogy úgy, mint a pap meg a lévita az irgalmas samaritánus példázatában. » Uram, neked mindig volt hatalmad arra, hogy felesleges és használhatatlan embereket hasznossá formálj, kérlek, győzz az én közömbösségem felett is. Ne engedd, hogy nélküled járjam a mindennapok jerikói útjait. Napról napra új utak, gyakran váratlanok nyílnak meg mindnyájunk számára. Azok számára is, akik a jólét kényelmes biztonságába merevedtek bele és azok számára is, akiknek szeretetét zúgolódás és elégedetlénség bénította meg. Adj erőt és éberséget, hogy mai életutak irgalmas samaritánusa legyek azok között, akiket önzés és gyűlölet halálosan megsebesített. Ezért könyörgöm hozzád, Uramnak és Szabadítömnak, Jézus Krisztusnak áldott és szent nevében. Ámen. Simo Talvitie: Arkisia rukouksia (Hétköznapi imádságok) című könyve alapján: Schreiner Vilmos. „THE LUTHERAN” A 3,1 millió tagot számláló Lutheránus Egyház Amerikában (LCA) havi lapja, a «The Lutheran” tovább tudta nöyplni, előfizetőinek számát, és jelenleg 584 616 példányt ezek a megrendelők kapnak. Ezenkívül még mintegy 7000 példányt nyomnak terjesztési célokra. Az eddigi fő- szerkesztő, dr. Albert P. Stauder- mann (Philadelphia) 27 évi munkásság után nyugalomba vonul, október 1-én utódja, Edgar R. Trexler lelkész veszi át tőle a szerkesztést. Istentiszteleti rend Budapesten, 1978. augusztus €-an Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly. du. 7. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Szirmai Zoltán, üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédéy Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.). Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.). Zugló de. 11. (úrv.) Mainz Pál. Rákosfalva de. 3. Matúz Pál. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Matúz Pál. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Fran- gepán u. de. 8. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázv Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vlrágh Gyuja. Soroksár-Üjte- lep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. W). Matúz László. Pestlőrinc, Szemere-telep de. háromnegved 8. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest- Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota, MÁV- telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos- palota-Xairytemplom de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. (úrv.) Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cin- kota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil. de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil. du. 6. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de! 9. Görög Tibor, de 10. (úrv.) Görög Tibor. XII.. Tartsay Vilmos it. ll. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Lehel László. Kelenföld de. 8. Missura Tibor. de. 11. (úrv.) Missura Tibor. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Ruttkay Miklian Géza. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgv de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Budafok de. ll. (úrv.) Bencze Imre. Csillaghegy de. fél ío. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél ll. — HARANGÖNTÉST, javítást, szolgáltatást, le- és felszerelést, vasállványok és kömnyűhúzású koronák készítését. átalakítását vállalja ..Slezák László aranykoszorús harangöntő utóda és fia”. Gombos Lajos harangöntő mester. 2162 Örbottyán, Pf. 2. — LUTHER-kabátot szakszerűen készít Dóczi Zoltán szabómester. 1061 Budapest VT., Majakovszkij u. 6. — TORONYÓRÁK javítása, karbantartása, felújítása. Mechanikus felhúzásúról elektromos felhúzásúra való átalakítás. Villanyórák szerelése a toronyba. (±10 perc eltérés évenként.) Garancia minden esetben. Pere Gyula órás. 4440 Tiszávasvári. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház ' Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelő? kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VTIL. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár; egy évre 160,— Ft Árusítja a Magyar Posta index: 25211 ISSN 0133—130? '78.2.287 Athenaeum Nyomda-, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató PÜSPÖK A NYOMORNEGYEDEKBEN Michael Marshall anglikán püspök, aki 41 évével a legfiatalabb anglikán püspök, el kívánja hagyni 320 000 NSZK márka költséggel létesített szolgálati lakását, mely London előkelő Dulwich negyedében fekszik, és a város,délkeleti részében, Lewishamben egy lakóközösséghez akar csatlakozni. Ez a rész nyomornegyed. A lakóközösség egy húsz helyiségből álló egyházi épületben rendezkedik be, és színesek, munkanélküliek, valamint más vallá- súak is tartoznának hozzá. „Dulwich-ban senki sem jön hozzám” — mondta Marshall egy londoni sajtókonferencián, „de Lewishamben korunk emberei között fogok élni.” Elhatározása, hogy egy lakóközösséghez csatlakozik és ott „természetesen” a háztartási munkában is részt vesz nem „hóbort”, hanem megfelel a keresztyén hagyománynak: „A püspökök csak kereken háromszáz éve laknak előkelő házakban. Korábban gyülekezetükben éltek.” Marshall a Southwark egyház- kerülethez tartozó Woolwich segédpüspöke. Már elődei között is voltak olyanok, akik feltűnést keltettek, így John A. T. Robinson, akinek könyvét számos nyelvre lefordították (Honest to God; Gott ist anders). „Hasonlóképpen ti ifjabbak, engedelmeskedjetek az időseknek. Egymás között pedig mindnyájan öltözzétck fel az alázatosságot, mert Isten a kevélyek- nek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (1 Pt 5, 5). VASÁRNAP. — „De én hiszem, hogy még meglátom az Űr jóságát az élők földjén” (Zsolt 27, 13 — Zsid 11, 10 — Lk 18, 9—14 Zsolt 113). Életünk erőforrása a reménység. Az a tudat, hogy Isten munkája egyformán ott van a múltban, a jelenben, de a jövőben is. Ebből a munkából és tervezésből nincs kirekesztve egyetlen élet sem. Hisszük-e mi is? Reménységet sugárzó életünkkel megelégedést és békességet árasztunk-e magunk körül? „Benned bízom, mert jól tudom, Megadhatod Istenem, E világon s a másikon, ami szükséges nekem” (366. ének 5. v.). HÉTFŐ. — ,,A mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal” (1 Jn 1, 3 — 2 Móz 34, 9 — Mk 9, 33—37 — 2 Sám 11, 14—27). A gyülekezeti közösség jelentősége, hogy nemcsak emberek tartózkodnak benne, hanem maga Isten is ott van. Életfolytatásának méltónak kell lennie az Űr jelenlétéhez. A gyülekezeti közösségben az Ürral való találkozás vágyával kell résztvennünk. És ennek á találkozásnak az áldásait és örömét tovább kell adni. „Itt az Isten köztünk, Hőn imádva, félve Jertek járuljunk elébe. Szent a jelenléte. Minden csöndre térve Hulljon im előtte térdre ...” (750. ének 1. v.). KEDD. — „Ha a sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom” (Mik 7, 8 — Jn 8, 12 — Dán 9, 1—5 — 2 Sám 12, 1—‘15a). Életünk körülményei, gondjai, fájdalmai sokszor áthatolhatatlan sötétségként vesznek körül bennünket. De a keresztyén ember nem nézhet csak a körülményekre, nem hagyhatja számításon kívül Isten munkáját. Aki ki tud bennünket segíteni a reménytelen helyzetekből is, még több megértésre, alázatra, szolgálatkészségre. még őszintébb imádságra akar általa megtanítani. „Te vagy reményem sziklaszála, Erősségem én Istenem! • Deríts fényt, Boríts homályba Bízom Tebenned szüntelen!... (24. ének 1. v.). SZERDA. — „Pedig a mi vétkeinkért kapott sebeket, bűneink miatt törték össze” (Ézs 53, 5 — Zsid 10, 10 — Lk 7, 1—10 — 2 Sám 12, 15b—25). Elgondolkoztunk-e már azon, hogy a golgotái kereszt nemcsak a Krisztus korabeli zsidók miatt állt? Jézus azon a kereszten a mi hitetlenségünkért, szeretetlenségünkért, békétlenségünkért, közönyünkért, irigységünkért, másokat ítélgető magatartásunkért, örökös elégedetlenségünkért, vagyis a „mi bűneinkért” is szenvedett. „A mi vétkeinkért, álnok tetteinkért Szenved kínhalált, Világ gonoszsága Vert a keresztfára Ki mennyből leszállt. Szíved mégis megbocsát.., (193. ének 2. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1, 14 — Zsolt 21. 17 — Ap Csel 12, 18—25 — 2 Sám 15, 1—23). Milyen lényegbevágó különbség van Krisztus és az ember dicsősége között. Az emberi dicsőség mások fölé emel, sok embert zsarnokká tesz. Krisztus dicsősége kegyelemben lesz láthatóvá. S aki Krisztus követőjének vallja magát, ebben is követnie kell Mesterét. Keresztyénségünk nem mások fölé emel, hanem a kegyelem és igazság cselekvésére szólít. „Dicsérd én lelkem a dicsőség örök királyát...” (10. é. 1. V.). PÉNTEK. — „Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké!” (Jel 19, 1 — Zsolt 74, 22 — 2 Sám 16, 5—14 — 2 Sám 15, 24—37). Hatalmas Istenünk van! Ebből a bizonyosságból élő hit nem lehet siránkozó, bizonytalankodó, mert érzi, tapasztalja Isten kegyelmes munkáját a saját és embertársai életében. „Nagy Úristen dicsérünk, Magasztaljuk nagy erődet. Menny és föld is mivelünk Látja s áldja műveidet, Mindöröktől. aki vagy VáMozhatatlan Ür vagy” (702. ének 1. v.). SZOMBAT. — „Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus” (Ef 2, 20 — Ezsd 3, 11 — Ézs 57, 15—21 — 2 Sám 18, 1—18). Az emberi élet egyik nagy ellensége a bizonytalanság. A Krisztust ismerő ember megszabadulhat ettől a gyötrő érzéstől, mert abban a biztos tudatban élhet, hogy Jézusra minden körülmények között lehet számítani. Segítségére, szereteté- re, bűnbocsánatára, hűségére minden élet ráépülhet. „Rád bízom sorsomat Uram mindhalálig, Akárhogy intézed Csak javamra válik ...” (398. ének 1. v.). Nobik Erzsébet TRAJTLER GÁBOR LÜBECKBEN Lübeckben (NSZK) július. 30. és augusztus 5. között konferenciát tartottak orgonaszakértők vészére. Trajtler Gábor egyházzenei igazgató elutazott a konferenciára. • Kópék a nagyvilágból Áldás — bocsánat Fenséges hegyóriások ölében csendesen ringott a tó. Bátor kis fenyők kapaszkodtak maroknyi földben a sziklás oldalon. Apró házak támasztották hátukat a meredek hegyoldalnak. Tenyérnyi hely nem volt kihasználatlan. Virág — mindenütt. Ablakban, erkélyen, ház előtt, a bokrokon, vadon az útszélen. Reggel volt. Az apró ablakok nyitva, tárva a házak ajtaja- Ember csak hébe-hóba. Ha mégis, minden szembejövő köszön. Barátnak is, idegennek is. (Kár, hogy nálunk ez lassan elmarad!) A kis tóparti falu sziklára építette templomát. Kettőt. Itt, a nagy hegyek árnyékában mintha kézzelfoghatóbb lenne az isteni közelség szükségessége. Karcsútorriyú fazsindelyes templomot hagytak utódaikra az ősök. És az utódok megbecsülik a drága örökséget, meglátszik mindenen. Hárman lépünk be egyszerre a templomi csendbe. Három barát. Magam utolsónak. Az utolsó sorba ülök, mintha odahaza lennék. Nézem az ódon falakat, az előttem imádkozó kettőt és lassan, akadozva indul meg szavam. — Uram, áldd meg az előttem imád- kozókat és minden imádkozót szerte a világban. Annyi kérés száll Hozzád, any- nyi a szenvedés az emberi szívben, éltünk úgy simul Hozzád, mint apró földi házaink a sziklához. Létünk szereteted roppant vizén békén pihen. Örök reggel van Nálad. Fénnyel, napsugárral bélelt drága, éltető csend. Köszönjük Neked. A virágokat is, a madárdalt is, hogy vannak templomok, hogy van megbocsátás és kegyelem. Tiszta szándékomat a teljesebbért, kérlek, segítsd, Uram. A templom köré sírok gyülekeztek. Az újak részére a sziklában vájnak helyet. A sírok kicsik, mint a porrá vált ember. Virágtakaró borul a holtakra. Nézem a feliratokat. .. Istenben boldogult jó nagybátyánk, drága apánk, felejthetetlen testvérem, egyetlen édesanyám. Mind egy sírban. Minden felirat Istennel kezdődik és Vele végződik. A két háborúban elhunytak nevei egy közös márványtáblán. A végén „Nem akarunk újabb hősi halottakat”. Én sem. Mi sem. Az egyik sírnál hosszan időzöm. Ami jót tettem, áldd meg, ami rosszat, bocsásd meg. Uram! Két sorban egy élet! Áldás és bocsánat. Melyikből van többem? A tó ring. Vizén évezredek tükröződnek. Hallgat. Add meg hát magad a választ! Halott listák? Szokásommá vált, hogy ahová sorsom elvet, legyen világváros vagy eldugott kis falu. először megkeresem a templomot, azután a gyülekezet lelkészét, őszinte vágy indít a keresésre. Szeretnék találni egy biztos' pontot, ahol otthon érzem magam. Egy evangélikus templomot, egy evangélikus lelkészt, aki talán szavak nélkül is megérzi, mi látogatásom célja, megérzi kérdéseimből érdeklődésemet hittestvéreink élete, sorsa iránt. Tanulni egymástól, gazdagodni a közös történésekből, megtapasztalásokból. Az ember magából indul ki. Legszívesebben kitárnám a karomat, megölelve a másikat: itt vagyok, örülök, hogy gyorsan megtaláltam, hogy egy kicsit elbeszélgethetek: hogyan tovább modern korunk kiutat kereső új világában? Mi a mi dolgunk, mit tehetünk mi a lélek időtlen dolgainak megőrzésében? Ezzel a szándékkal nyitottam be a nagy hegyek oltalmába megbúvó kis osztrák falu evangélikus lelkészéhez. Modern külsejű, fiatal, szakállas férfi fogad. Mosolygó szemű, pirospozsgás arcú. Leülünk az irodájában, beszélgetünk. Előlegezek őszinteséget, baráti szót, testvéri szeretetet, egy prédikációra való emberséget. Megfordul. A mögötte felsorakozó dossziékra mutat. Itt vannak a hívek adatai. 600 lélek. Nemrégen jöttem ide. Még ismerkedem velük. Sok az üdülő. Ezek minden vasárnap megtöltik a templomot. — Az itteniek? — Tiz. tizenöt jön el. __ — A többi? — A dossziékra mutatok. — Halott listák? — Mindent élőről kell kezdeni, szinte a „menjetek el és tanítsatok minden népeket” útbainditástól. Prédikálni kell! — Nem elég — mondom nagy költőnk szavával —, tenni is kell. És nem elég hívni őket. el is kell menni hozzájuk. És nem elég mondani, élni is kell. Nem elég hinni, de vállalni is kell egész szívvel, ember és világ előtt, hívő és nem hívő előtt, eldugott kis falvakban és metropolisok kőrengetegében, mindig, minden körülményben, mert csak igy lesznek a halott listák hivő, élő emberekké. Elbúcsúzunk. Sokáig ott áll a kapuban. Integetek. Biztos vagyok benne, hogy még aznap új dossziét nyit és beírja az első nevet, az élő lista első sorába. Egy öntudatos bit lesi ver A színhely: Velence, Szent Márk-temp- lom. A fiúcska nyolcéves. Ütitársam egy IBUSZ-csoportban. Ott állunk a világhírű festőművész világhírű madonnája előtt. — Vedd le, kisfiam, a sapkádat — súgom neki —, most templomban vagyunk. — Nekem nem kell itt, én evangélikus vagyok! — húzza ki magát. — Aztán honnan került ide egy ilyen „kemény hitsorsos”? — Békéscsabáról! (Jó, jó — gondolom —, de ennyire?) Gyarmathy Irén
