Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-02-05 / 6. szám

Eszköz, vagy bálványt A televízió hatásai életünkben AHVASÁRNAP igéje Jaj a képmutatóknak! Máté 23,23—36 Ritkán szól, Jézus ilyen keményen, ily metsző éllel, mint itt, Máté feljegyzése szerint a képmutatók ellen. S éppen a farizeusokat és írástudókat éri e megsemmisítő bírálat. Vagyis azokat, akik Jézus korában komolyan és elszántan akartak vallásosak lenni, s ennek ér­dekében buzgón tanulmányozták a Szentirást. Mégis szembekerültek Isten akaratával, s kihívták Jézus ítéletét. S ezzel tükröt tartanak elénk, amelyben megláthatjuk minden emberi „vallásosságnak”, nem, a Szentiélektől munkált kegyességnek a kárhozatos voltát. Jézus íté­lete ma is a keresztyén képmutatókat sújtja. Azokat, akik a kegyes­ségnek csak a látszatára törekednek, akik önzőén csak a saját üd­vösségükre gondolnak, s éppen ezért engedetlenekké válnak Isten és irgalmatlanokká a felebarát iránt. JAJ A KÉPMUTATÓKNAK, AKIK Ä KEGYESSÉGNEK CSAK A LÁTSZATÁRA TÖREKEDNEK A farizeusok azzal akarlak különö­sen vallásos embereknek látszani, hogy nemcsak minden jövedel­mük után adtak tizedet, hanem még a fűszerek — menta, kömény, kapor — után is. Vagyis jelentéktelen kis összegeket. S megszűrték minden italukat, nehogy valami tisztátalanság — vallási értelemben véve — kerüljön bele. S közben „lenyelték a tevét”, vagyis vaskos módon vétettek Isten lényeges parancsolatai ellen. Megtagadták a felebarát szeretetét. Pedig hányszor hirdették a próféták: Isten az irgalmasság cselekedeteiben leli kedvét s nem szertartások külsöséges betartásában. Ma is él a kicsinyes, szőrszálhasogató kegyes embernek ez a tí­pusa. Nagyra van templom ozásával, agyháziasságával, s közben szíve hideg és könyörtelen a „világ”, az emberek, a társadalom, az embe­riség dolgai iránt. ' /■ JAJ A KÉPMUTATÓKNAK, AKIK CSAK A SAJÁT ÜDVÖSSÉ­GÜKRE GONÜOLNAKI Mindenáron igazolni akarták magukat Isten előtt, s mindenkinél különbnek látszani az emberek előtt. A farizeu­sok gondosan megtartották a rituális étkezést, tisztasági szabályokat. Közben szívük tele volt irigységgel, szeretetlenséggel. Olyanok voltak, mint a Páska ünnep előtt — előírás szerint — frissen bemeszelt sír­emlékek, Kívül tetszetős, belül élettelen. Maguknak akarták megtar- l ni életüket, — s így elvesztették a földit s az örök életet is. Ma sem ismeretlen ez a típus: a maga üdvét biztosítani akaró val­lásos ember, a maga létét mentegető egyház. Pedig önigazság kere­sése helyett, a felebarát jogának biztosításán kellene fáradozni. S a keresztyén gyülekezet csak az irgalmassag cselekedeteiben szolgáld életben találhatja meg léte értelmét. így lehet hűséges Urához, akt szolga lett érettünk. Ez az az igazság, amely kell hogy messze felül­múlja az írástudókét (Máté 5,20), amit Jézus népétől ma is elvár. JAJ A KÉPMUTATÓKNAK. MERT BUZGÓ IGYEKEZETÜKBEN ENGEDETLENNÉ Válnak ISTEN IRÁNT! Isten ótestamentomi népe oly sokszor tette hallatlanná a hozzá küldött próféták szavát, sőt fellázadt ellenük, sót üldözte, s megölte őket. Végül keresztre jut­tatta az igazság legfőbb bizonyságtevőjét (János 18,37), Jézust magát is. Az engedetlenség ma is kísértése Isten népének. Az, hogy a maga feje és ízlése — és nagyon is emberi, önző érdekei szerint — akar Istennek szolgálni. Ahelyett, hogy figyelmesen és alázatosan keresné Ura mai akaratát Az egyház missziójának, küldetésének dimenziói sokszor újak és váratlanok, s ezekre fel kell figyelni. Jézus tanúinak — és vértanúinak — sorát ma ilyen nevekkel kell kiegészíteni, mint Bonhoeffer, vagy Martin Luther King, ök mutatták meg, hogy hol a helye és mi a feladata ma Isten népének: az elnyomottak, a kizsák­mányoltak, az üldözöttek mellett. JAJ A KÉPMUTATÓKNAK, MERT ELHAGYJÁK ISTEN AKA­RATÁNAK VELEJÉT: AZ IRGALMASSÁG GYAKORLÁSÁT. Pedig ez a legfőbb parancsolat Isten törvényében. Értéktelen és értelmetlen minden kegyesség, amiből a másik embernek, a társadalomnak, a környezetnek nincsen haszna A farizeusi irányzat már nevében is mutatta végzetes eltévelyedését: Elkülönültek”, Távoltartották ma­guktól a megvetett utca népét, a föld népét — „hálát adok, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember” (Lukács 18,10) — különbnek tar­tották magukat azoknál. S ezéri könyörtelenek, érzéketlenek voltak mások sorsa, ügye, szenvedése, érdeke iránt. JÉZUS KEMÉNY BESZÉDÉNEK CÍMZETTJE A MA ÉLÓ GYÜ­LEKEZET IS. Böjtelö utolsó vasárnapján, a böjti időszak küszöbén önvizsgálatra késztet. Kegyességeikben, vallásos életvitelünkben mennyi az őszinte, hit, s az ebből fakadó becsületes fáradozás ember­társaink javán. Vagyis egész népünk, társadalmunk, az emberiség előmenetelén való munkálkodás. Mert ezek ma az Irgalmasság, jo­gosság és hűség" cselekedetei, amiket tőlünk Urunk elvár. Istent csak az Ö akarata szerint lehet és kell tisztelni, s nem a magunkválasz- totta, szájunk íze szerint való kegyesség módján. Ez volt annak ide­jén a reformáció, Luther nagy felismerése is. Az evangélikus gyüle­kezet az irgalmasság tetteivel készül a böjt útjára. Groó Gyula IMÁDKOZZUNK! Istenünk, Atyánk és Urunk! A Te néped vagyunk, de bizony ke­véssé válunk dicséretedre. Gyülekezeted lennénk s joggal veted sze­münkre, hogy egyenként és együtt mindig újra engedetlenkedünk. Nagy irgalmasságod, hogy mindig újra követésedre hívsz. Szabadíts meg minden hamisságtól, és képmutatástól, világosítsd meg szívün­ket* Jézus Krisztus által, hogy igédnek megtartói, olyan emberek le­hessünk, akikben kedved telik. Ámen. EGY KÖZELMÚLTBAN SU­GÁRZOTT tv-hifadóbeli jelenet hírt ádbtt árról a nagyszerű ese­ményről, amidőn Villanyt vezet­nek be egy tanyasi iskolába és la­kóházba. Az ott iakók boldo­f an újságolják a riporternek, ogy élőször mosógépet kívánnak Vásárolná s rögtön utána t ele ví­ziót. így kapcsolódnak be a mo­dern technika régóta áhított vi­lágába. Másik emlékem egy fővárosi szociális otthonhoz kötődik, ahol meglepetésemre legutóbb már nemcsak a közös helyiségekben, de egyes szobákban is láttam tv- készülékeket, még olyat is, amely áz ágy végére veit szerelve, hogy a mozgásában évek óta korláto­zott beteg fekve, a többieket sem zavarva nézhesse a műsort Egy idős és az életbe már bele­keseredett férfi kérdésemre el­mondta, hogy leginkább az isko- latelévíziö adásait és a tudomá- nyos-lsmeretterjesztö műsorokat szereti, így szerzi meg azokat az ismereteket, amelyekre, munkás­életében nem jutott idő és erő. NAPJAINKNAK SOKÁGŰ, KOMOLY KÉRDÉSE a televízió­zás szétepe és helye életünkben. Tanyasi emberektől szociális ott­honok lakóin át a dolgozó embe­rek milliói, fiatalok és öregek, vezetők és beosztottak, családban élők és magányosak, szegényes körülmények között, kis lakások­ban élők és jómódban, tágas la­kásokban élők egyaránt nézik az adásokat. Óriási a felelősségük azoknak, akik műsorokat tervez­nek és készítenek, hiszen egy új­ságcikket, színházi előadást, ke­rékasztal-beszélgetést szakmai tá­jékoztatást a lakosságnak csak egyes rétegei olvasnak, néznek, hallgatnak — a tv-músorokat egyszerre több millió ember nézi, és engedi, hogy gondolatait, érzé­seit, ismereteit egy bizonyos irányba tereljék a műsor alkotói. Munkahelyeken, társaságban, családban, iskolai osztályokban, alkalmi közösségekben gyakori vitatéma a tv-műsor és a legfris­sebb látott-hallott alkotások. Gyakran negativ kicsengésűek ezek a viták, vagyis a műsorral való elégedetlenségnek adnak hangot a résztvevőnek mégis az Az érzése, hogy sokan minden műsorról véleményt alkotnak, te­hát nézik, azt is, amit kevésre ér­tékelnek, akkor is, amikor mást is csinálhatnának. Ez azt is jelen­ti, hogy sok család életében a te­levízió a „főhelyre” kerül, befo­lyásolja és ,.hatalmában tartja" a család életét leköt, majd minden energiát ami a napi munka el­végzése után még marad a csa­ládtagokban. Ezért is foglalkozunk ezzel a kérdéssel lapunk hasábjain is. Gyülekezeti lelkészek állandó ta­pasztalata, hogy híveinket ottho­nukban csak az általános munka­idő vége és a tévé főanűsorideje közötti szűk időben kereshetik fel anélkül, hogy kellemetlenséget okoznának. Gyermekek, konfir­mandusok tanítása során kitűnik, hozzászólásaik, kérdéseik alapján, hogy mindenről tájékozottak és élményanyaguk nagy részét a tv- müsorokból merítik. NYILVÁNVALÓ, HOGY EB­BEN A JELENSÉGBEN van sok elfogadható, még hasznosnak is értékelhető vonás. A televízió jól tájékoztat a világban történő ese­ményekről, nehéz politikai-társa­dalmi kérdésekben a legszakava­tottabb magyarázatok segítik he­lyes eligazodásunkat. Ismeretter­jesztésben, kulturális kincsek ter­jesztésében, a műveltség növelé­sében óriási szerepe van. Társa­dalmi, emberi gondok és problé­mák megvilágításában, állásfog­lalásra késztetésben, mind az em­beri szivekben, mind a gyakorla­ti cselekvés elősegítésében a hu­mánum terjesztője, lelkiismeretek ébresztője lehet. A munkában el­fáradt emberek számára a pihe­nés óráit színesítheti, a szükséges kikapcsolódáshoz és szórakozás­hoz jó segítséget nyújthat. De az itt felsorolt szerepek csak akkor valósulhatnak meg, ha az ember nem elégszik meg az őt ért hatások befogadásával, hanem életfolytatásában fel is használja azokat. Ha pedig megkísérli fel­használni, akkor máris le kell „döntenie” a főhelyről a televí­ziót, hiszen az csak egy eszköz, nem is a legfontosabb eszköz, éle­tünk alakításában. A családi élet bensőséges meg­élésében és a gyermeknevelésben nem pótolhatja a személyes kap­csolatok melegségét, az őszinte beszélgetések, egymás meghallga­tását, az együttiét örömének csendjét. A műveltség tágításá­ban nem pótolhatja a könyvek, folyóiratok olvasását a zenesze­retőknek a hangverseny-látoga­tást a színházbarátoknak az élő színjátszás élményeit, a világot megismerni vágyóknak az uta­zást, a tudománykedvelőknek a tudomány mélyebb rétegeibe való hatolást. Társadalmi-politikai fe­lelősségben nem pótolhatja az ak­tív részvételt társadalmunk életé­ben, a hallott és talán kitűnően összefoglalt elvek gyakorlati megvalósítását emberi közössé­gekben. Még a szórakozási igé­nyünket sem elégítheti ki telje­sen, hiszen más dolog szórakoz­ni otthon, házi öltözetben, vacso­rát majszolva, sötét szobában, és más elmenni valahová, aktivizál­ni magunkat a szórakozásban is. Hasonlatként elmondhatjuk, hogy a rádió egyházi félórája sem pótolhatja az élő gyülekezet együttlétét. az igehirdetés szemé­lyes erejét, annak a számára, aki nincs ágyhoz kötve. — ötvened vasárnap az oltár- terítö színe: zöld. A délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: 1 Kor 13, I—13; az igehirdetés alapigéje: Mt 23, 23—36. — VESZPRÉM. 1977. december il-én Hegyháti János iharosbe- rényi lelkész szolgált a gyüleke­zetben. Istentiszteleteken Veszp­rémben és Balatonalmádiban igét hirdetett, majd este a refor­mátusokkal közösen rendezett szeretet vendégségen vetítettképes előadást tartott a Luther-váro- sokról. — HERN AD TIBOR veszpré­mi lelkész kapta a megyei hely- történeti pályázat 1977. évi har­madik díját Gyenesdiás készülő monográfiájának két fejezetéért. — KOPPÁNY JANOS tótkom­lóst lelkész „Népi szokások az evangélikus gyülekezet ístenti&z­A TELEVÍZIÓNAK VANNAK „MEGSZÁLLOTTÁI” és „meg- győződéses ellenzői”. Az igazság bizonyára a kettő között van. Az alkotóknak, szerkesztőknek igen nagy a felelősségük, hogy milyen irányban és milyen színvonalú produkciókkal igyekeznek halni az 1978-ban hazánkban élő embe­rekre és emberi közösségekre. De legalább ekkora (íz egyszerű né­zők felelőssége is, hogy milyen helyet biztosítanak egyéni, csalá­di, közösségi életükben a televí­ziónak; mennyiben tudnak válo­gatni a megnézendő műsorok kö­zül; mennyire tudnak úrrá válni a tunyaság és lelki-szellemi rest­ség kísértése fölött; és végül mennyire tudják felhasználni azt a sok jót, amit így kiválogatva a maguk számára elfogadnak és be­illesztenek gondolati világukba a tévé műsorain keresztül. Sok mindent pótolhat tehát a televízió, de még több emberi kö­vetelményt nem tud és nem is akar pótolni. Jobb, megértőbb, cselekvőképesebb, tájékozottabb, egyéni és társadalmi életünkben nagyobb felelősséget vállaló em­berekre van szükség. Ebben a te­levízió is sokat tehet, jó hatásai lehetnek, de sok-sok más eszköz­re és indításra is szükségünk van, az élet minden területén. teleti éleiében” című dolgozatát a bíráló bizottság III. kiemelt díjjal jutalmazta az országos néprajzi pályázaton. — CSORVÁS. Január 15-én szeretetvendégségen dr. Kiss Ist­ván, a Kelet-Békési Egyházmegye felügyelője előadással szolgált „Biblia és az igazság” címmel. Igehirdető ifj. Kendeh György gyulai lelkész volt, aki az öku­menikus alkalmon az imahét üzenetéről szólt: „Nem vagyunk idegenek”. Csór v ás különböző felekeze leinek érdekkkiő tagjai évek óta közösen tartják meg az imahetet. s felváltva jönnek össze egymás templomaiban és imatermei ben. Az imahét. záró ést-éjén igét hirdetett Aíefcis Adám, a Kelét-Békési Egyház­megye esperese, a békéscsabai gyülekezet tagjai , több énekkari számmal szolgáltak. — HÁZASSÁG. Selmeczi János villamosmérnök és Tóth Ilona. fogorvostan-hállgátó január 21-én házasságot kötötték. Házasságuk megáldósát a vőlegény édesapja, dr. Selmeczi János, ä Teológus Otthon igazgatója végezte a bu­davári templomban. „A szeretet soha el nem múlik” (1 Kor 13. 8), — HALÁLOZÁS. Wolf László, a miskolci gyülekezet több évtize­den át hűséges presbitere hosszú szenvedés után 88 éves kerábán elhunyt. „Áldjad én leikém az Urát és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.” — Csabai Károly, az ajkai gyü­lekezet húsz éven át volt felügye­lője hosszú és súlyos szenvedés után 75 éves korában elhunyd Temetése igen nagy részvét rriél- léf.t január 17-én volt. Az igehir­detési szolgálatot Győr Sándor aj­kai lelkész végezte, a sírnál Mátra István gyénésdiást és Mátis And­rás Sikátesri lelkész szolgált. Szirmai Zoltán ÉNEKELNEK! „Ujjongva énekeljetek, hegyek!” Ésaiá.s 19, 13 Hegyek hófehér ragyogásban, vagy tavaszvárón, dísztelen, az ősi kérést mostanában annyiszor elismételem, s várakozva nézek felétek. Mi lenne, hogyha hirtelen mind énekelni kezdenétek! Ti kedves budai hegyek, s « Bakony, Börzsöny, Mecsek, Mátra, meg a Kárpátok koszorúja .., Az Alpok, Andok, Himalája és minden hegye a világnak, ha óriás, gyönyörű karban egyszerre mind felujjongnának, s hegyek kara hirdetné szerteszét Isten szeretetét! De lehet, hogy az antenna hiányzik. Ti ujjongtok és énekeltek, de azt a csodálatos éneket csak szivünkkel lehet meghallani.. és ott hiányzik valami, ott bent... talán a csend! S nem halljuk, hogy hallelüjátok átzengi az egész világot és betölti a végtelent... s hogy krescsendója hogyan halkul el, ha a Golgota a váltság titkáról hegyek karában szólót énekel, mert ott hullt értünk Jézus drága vére. Isten Lelke, taníts meg minket halló szívvel, csendben figyelni hegyek ujjongó énekét-e! Tűrmezei Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom