Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-02-05 / 6. szám

Szeretet és szolgálat Presbiterek konferenciája Nagytarcsán Hasznos alkalom egyházunk életében a presbiterek találkozá­sa. A felkészülés és a szolgálat­ban megerősödés egy-egy körzet presbitereinek a konferenciája. Az emberi kapcsolatok felvételén, az ismerkedésen, a vendégszereteten túl az elhangzott előadásokban, igehirdetésekben útmutatást kap­tak presbitereink arra, hogyan végezhetik felelős szeretetben szolgálataikat — úgy, mint gyülekezeti presbiterek — az egyházért, népünkért, az ember- világért. NAGYTARCSÁN január 15-én az aszódi, a csömöri, a domonyi- vácegresi, a hévizgyörki, az ik- ladi és a nagytarcsai presbite­rek voltak együtt mintegy 160-an. A találkozón a presbiteri eskü mondatai: a diakóniai gondolko­dás, döntés és életforma megvi­lágításában kaptak hangsúlyt. AZ IGEHIRDETÉSEKBEN (Győri János és Baranyai Tamás) és az előadásokban (Keveházi László esperes, Vetre János és Solymár Péter) összecsengően ju­tott kifejezésre az, hogy a szol­gálat betöltéséhez a reális (igazi) jézusi szeretetre van. szükségünk. Ez a szeretet ugyanis nemcsak a közvetlenül hozzánk tartozó em­bertársért, a saját gyülekeze­tünkért, de az egész egyházunk­ért, társadalmunkért, az ember­világ nagy családjáért, annak jobb és emberibb életéért, bé­kéjéért égő szeretet, fgy és ebben él a presbiter példásan, látja el feladatát hűséggel és szolgál a törvényes rendért. EGYHÁZUNK UTJÁN UGYA­NIS egyre topább erre kerül a presbiteri tiszt hangsúlya: a ma­gyarországi evangélikus egyház egyik gyülekezetének a presbite­re vagyok. Kiss Pál egyházme­gyei felügyelő mutatott rá sza­vaiban arra. hogy ennek a tu­datnak és felelősségnek a meg­erősítését jelenti egy-egy pres­biter-találkozó. Keveházi László esperes egyházunk életéről adott tájékoztatója pedig a presbiterek szemét és szívét a közegyház fe­lé nyitogatta. Detre János egy­házmegyei 'sajtólelkész az Evan­gélikus Élet olvasására tette a hangsúlyt, amely hetente egyhá­zunk valamennyi szolgálati terü­letéről ad — híreivel, tudósítá­saival. , igehirdetéseivel — eliga­zító képet, egyúttal megjelöld az egyház útját. A KÖSZÖNET SZAVÁT ez­úton is elmondjuk a nagytarcsai gyülekezetnek azért a kedves vendéglátásért, amellyel szintén emlékezetessé tették a konferen­ciára érkezett 120 vendég számá­ra és saját örömükre ett a va­sárnapot. Egyházunk szeretetben szolgáló közösség a Jézus Krisztus kö­vetésében. S ebben presbite­reink — ha jól szolgálnak — a szeretet melegével végzik szép hivatásukat. Derte j.nos „Boldog új év” («algagután Új gyülekezeti terem felszentelése ÚJÉVI ÜNNEPÜNK eltért a szokásostól. Délután is szép szá­mú gyülekezetei hívtak össze a templom harangjai. Erre az alka­lomra Garami Lajos, a Nógrádi Egyházmegye esperese is elláto­gatott hozzánk. Az ünneplő gyü­lekezet a templomban várakozott. Innen vonultunk át az új gyüle­kezeti terembe, amelynek meg­nyitására ez alkalommal került sor. AZ ÜJ GYÜLEKEZETI TE­REM kulcsát Pleva Pál felügyelő adta át az esperesnek. A liturgi­kus mondatok után felcsendült a konfirmandus fiatalok ajkán a „Megnyílt immár házad nékürnk” kezdetű ének. Ezt követően vette a gyülekezet birtokába a termet. „Mérföldkő ez a nap a gyüleke­zet életében” kezdte Garami La­jos esperes az igehirdetését. „Hi­szen másfél éves megfeszített munka gyümölcsének örül most a gyülekezet.” Ez idő alatt — Strohmayer Ju­dit és férje, Batizi László építész­mérnökök terve alapján — kor­szerűsítették a lelkészlakást. Elő­ször a vízvezeték-szerelésre ke­rült sor. Majd szép fürdőszobát építettünk, még az ősz folyamán a konyhát és egy szobát újítot­tunk fel. Téli pihenő után nyárom folytattuk a munkát. A lakás töb­bi szobájában is kicseréltük a régi padlót parkettára. Mikorra kisgyermekük megszületett, a mázolási munkák is elkészültek. Így a gyülekezet erre az örömal­kalomra a megújított lakással ajándékozta meg a lelkészcsalá­dot. A SZÉP HOSSZÚ ŐSZ PEDIG LEHETŐVÉ TETTE, hogy gyüle­kezeti termet alakítsunk ki. Té­len itt tartjuk istentiszteleteinket is, hiszen kis lélekszámú gyüle­kezet vagyunk. Az eredmény a legmerészebb terveket is felülmúlta. Eredetileg erre az évre csak a laikás felújí­tását terveztük. „Szemeimet a hegyekre emelem, onnam jön az én’ segítségem” — utalt többször is az esperes igehirdetésében a 121. zsoltár első mondatára. „Nem embereket dicsérünk, Isten dicső­sége mutatkozott meg előttünk.” Sok áldozatra volt szükség, amíg eddig eljutottunk. Terveink meg­valósulása közben csodálatos mó­don tapasztaltuk meg Isten segít­ségét és az emberek segítőkész szeretatét. A gyülekezet nagy ál­dozatán túl az egyházmegye is (segített A gyülekezet tagjai ugyancsak nagy értékű szak. és segédmunkával járultak hozzá a megújuláshoz. ♦ ITT AZONBAN NEM SZERET­NÉNK MEGÁLLNI. Tavaszra tervezzük az iroda kialakítását és a külső tatorzást. Örömünket nö­velte, hogy a gyülekezeti terem használatba vétele utáni első is­tentiszteletre a 70 db új szék máris kevésnek bizonyult. A munka kellős közepén egy­szer valaki megkérdezte, mikor érünk a végére? Azt feleltem rá, amíg élünk, nem. Az a remény­ségünk, hogy ebben a gyülekezet­ben sem ér véget az épülés, szé- pülós, mint ahogy a bennünket körülvevő világban szerte ha­zánkban is és evangélikus egy­házunkban ez a tapasztalatunk. Ebben erősít meg bennünket a fent idézett zsoltárige is. Szabó Vilmos — LUTHER-kabátot szakszerűen ké­szít Dóczi Zoltán szabómester. 1061 Budapest, VI.s Majakovszkij u. 6, zenés áhítat t lesz február 12-én, vasárnap délután 6 órakor a fasori templomban (VII., Gorkij fasor 17.) Műsor: Bach: Esz-dúr prelúdium és fúga Hassler: Ünnepre jöttünk Bach: Jézus életemnek — korái Schütz: Zárókórus a Máté passióból Mendelssohn: d-moll szonáta Igehirdetés Kodály—Weöres: öregek Kodály: Esti dal 114. Genfi zsoltár Liszt: Weinen, klagen variációk Orgonái: Peskó György Közreműködik a Homérosz énekkar Peskó György vezetésével Igét hirdet: SZIRMAI ZOLTÁN Istentiszteleti rend Budapesten, 197*. február 5-én Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Mun- tag Andorné. Dózsa György üt 7. de. fél 9. (ürv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 19. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Tlialy Kálmán o. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.). Vaj­da Péter u. de. fél 12. (úrv.). Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. (úrv.) Boros Károly. Rákosfaiva de. 8, Boros Károly. Gyarmat u. 14. de fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Bencztir László, Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán ü. de. 8. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsé­bet de. 10. Viragh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pest­lőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. lo. Kispest Wekerletelep de. 3 Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de 8. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston. Sas­halom de. 9. Karner Ágoston. Mátyás­föld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fé! 3. Kístarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 0. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Fe- renczv Zoltán. Rákosiidét de. 10. Kása Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsiltapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német) de. 11. (úrv.), Bárány Gyula, du. 5. Szeretet- vendégség: Bárány Gyula. Torockó tér de fél 9. Korén Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.). Görög Tibor, du 5. Szeretetvendégség*. Boros Károly. \n„ Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthideekút de. fél 11. Ruttkay Ele­mér. Modor! u. 6. de. 10. Munez Fri­gyes Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. fél 10. Missura Tibor. de. 11. (úrv.) Ottlyk Ernő, du. 6. Missura Tibor. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Ottlyk Ernő. Nagytétény de. fél 9 Kelenvölgv de. 9. (úrv.). Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.), Rözse István. Csillaghegy de. fé] 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — ORGONÁHOZ sípok, villanyfúj­tató eladó. Érdeklődés levélben. Bu­dapest, XIX., Zalaegerszeg u. 44. Bus- sányi. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyháí Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VHL. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszán: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 78.0133 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető; Soproni Béla vezérigazgató Reggeli szürkületben róttam az utcát. Sapkámat mélyen homlo­komra húztam, mert erős ködszi- tálás volt. Hirtelen gyermekhang ütötte meg a fülemet. — Anyu, anyukám, siess haza, úgy várlak! A hang irányába néztem. Az egyik emeleti nyitott ablakban háióingben egy gyermek állt. Az arcát nem láttam tisztán, de el­képzeltem, hogy most ugorhatott ki az ágyából, a meleg takaró alól. mert amikor az előszobaajtó becsapódott, akkor ébredt a tu­datára annak, hogy egyedül ma­radt, már mindenki elment hazul­ról a reggelije ott van a konyha- asztalon, a ruhácskája a széken, mellette iskolatáskája, és ma, ezen a ködös téli reggelen, olyan rossz igy egyedül. Ha anyu most itt lenne, mint azelőtt, amikor még kicsiny volt! És akkor oda­rohant az ablakhoz, hogy megra­gadja az utolsó lehetőséget és visszahívja édesanyját. — Anyu. siess haza. úgy vár­lak! Az anya felnézett az ablakra, cigarettára nyújtott és előremen- ve. megfordulás nélkül hátrafelé integetett. Az útkereszteződésnél egy fia­talember gyermekkocsit tolt a csikorogva fékező kocsik előtt. Aktatáskája a gyermek lábára dobva, futva igyekezett át a „ti­Azután maga mellé vette a ti­zenkettőt és igy szólt hozzájuk: Most felmeg.vünk Jeruzsálembe és az Emberfián beteljesedik mind­az, amit a próféták megírtak (Lk 18,31). VASÁRNAP. — „Az Úrhoz me­nekülök.” — „Boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Zsolt 11,1 — Jn 20.29 — Lk 18.31—43 — Zsolt 31,10—17). Nagy kegyelem, ha kézzelfogható események, csodák láttán hit támad a szívünkben. Köszönjük meg Istennek. De nem kisebb kegyelem az sem. hogy igéjében szól, meggyőz szereteté- ről és bátorít a jóra. A hitet éb­reszti, erősíti és tartja meg így. Meneküljünk hát Hozzá és hall­gassuk buzgón szavát. A mai nap éppen erre való. „Jövel Szentlélek Isten, Tarts meg minket igédben; Ne legyünk setétségben. Marad­junk igaz hitben" (286. ének 1. vers). HÉTFŐ. — „Közietek járok és Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.” — „Akik egykor nem az ö népe voltatok, most pe­dig Isten népe vagytok, akik nem számíthattatok kegyelemre, most pedig kegyelmet nyertetek” (3 Móz 26,12 — 1 Pt 2,10 — Lk 13,31 —33 — Jn 7,19—24). Jézus Krisz­tusban jött egészen közel hozzánk az Isten. Itt járt közöttünk. Igéje által Szentlelkével ma is keres, hogy gyermekeivé formáljon. Bűneinkkel vívott harcunkban bizton számíthatunk kegyelmére! „Mit árthat a bűn és halál. Mel­lettetek az Isten áll. Maga Krisz­tus küzd értetek. Isten Fia van veletek” (132. ének, 4. vers). KEDD. — „A lisztesfazék nem ürült ki, az olajos korsó sem fo­gyott ki. az Úr ígérete szerint.” — „Tudok szerényen is élni, tu­dok bővelkedni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jólla- kásba és éhezésbe, a bővelkedésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Min­denre van erőm abban, aki meg­erősít engem” (1 Kir 17,16 — Fii 4.12—13 — Lk 9.18—23 — Jn 7.25 —30) A sareptai szegényasszony és a fogoly beteg Pál ugvanazt a szócskát tanulták meg: Elég! de nehéz ezt megtanulni. Jézus erőt ad hozzá. „Hogvne dicsérném az Istent lengedező énekkel. Ki dol­gában oiv bölcs, oly szent. És jót tesz mindenekkel .. ." (7. ének 1. vers). Hogyne dicsérném Jézuso­mért? SZERDA. — „Az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tőle.” „Kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen” (1 Sám 1, 27 — Jn 16, 24 — Mt 6, 16—21 — Jn 7. 31—39). Amíg a magunk ne­vében, tehát magunkban bízva, magunk körül forgolódva tudunk csak imádkozni, hamar elkedvet­lenedünk. Csak Jézus nevében, vagyis a meghallgatás bizonyos­ságával és a hit bátorságával lesznek imádságaink beteljesült imádságok. És szép örömmé ma­ga az imádkozás is. „Az ö nevét imádom. Most mindenek felett, Jézus az én királyom, imámra fe­lelet, Imámra felelet” (783. ének, 3. vers). Maga Jézus a meghall­gatott imádság. CSÜTÖRTÖK. — „Vége lesz a bölcsek bölcsességének.” „Isten titkos bölcsességét szóljuk” (Ézs 29. 14 .— 1 Kor 2, 7 — 1 Móz 15, 1—6 — Jn 7, 40—52). Istentiszte­let előtt szoktunk-e imádkozni az igehirdetőért, hogy ne saját böl­csessége megnyerő szavaival, ha­nem a Lélek bizonyító erejével szóljon a gyülekezethez? És bib­liaolvasásunkkor kérjük-e a Lé­lek világosságát, hogy igéjében megismerhessük őt. Az igazi hit Isten igéjének erejében gyökere­zik. „Mi Urunk s édes Atyánk, Add . nekünk Szentlelkedet . . . Hogy tisztán megismerjük Te igaz törvényedet, És hamis tudo­mánytól Megőrizzük igédet” (292. ének, 1. vers). PÉNTEK. — „Az ember rövid életű, tele nyugtalansággal.” „A szombati nyugalom, tehát még ezután vár az Isten népére. Igye­kezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba” (Jób 14, 1 — Zsid 4, 9. 11 — Ézs 58, 5—12 — Jn 7, 53— 8, 11). Rövidke életünk telve nyugtalansággal. De nyugtalanit-e a sok elvesztett óra, tovarohanó idő. hogy ma kevesebb jót tet­tem, mint. tegnap, s megint nem szerettem igazán? „Gyorsan folyó időmet Az Űr nem adta hiába, De azért, hogy erőmet Gyakoroljam jó munkában: Hogy mint drága vagyonnal Éljek vele haszonnal” (453. ének, 1. vers). SZOMBAT. — „Veled van az Úr, nem kell többé veszedelem­től félned.” „Krisztus feljebb van minden méltóságnál és hatalmas­ságnál, minden erőnél és uralom­nál, sőt minden névnél is ., (Zof 3, 15 — Ef 1, 21 — Mk 9, 14 —29 — Jn 8, 12—20). Feltámadá­sával Jézus legyőzte a gonosz legveszedelmesebb" hatalmát: a halált iá. Mindenek Ura lett. El­veszi szívünkből a félelmet. „Mért félne szívem? Él az én Uram, Bé­kesség királya, Benne nyugta van. Ő a diadalmam. pajzsom, életem. Azért nincs szívemben semmi fé­lelem ..(773. ének. 3. vers). Dubovay Géza Siess hasa! los“ úttesten. A gyerek aludt. Még nem zavarta az sem. hogy teste egyik oldalról a másikra billent, aszerint ahogy a kövek simák vagy töröttek voltak. A férfira egyik kollégája ráköszönt: — Edződik a kislegény? — kér­dezte a lógó fejű alvóra mutatva. — Az asszony tanfolyamra jár, most én viszem. — És rohant to­vább az úttest hullám vasút ján. A munkahelyemen kis kolléga­nőm sírva fogad. Gyermekét ma vitte először óvodába. — Olyan nagyon sírt szegényke — mondja —, hogy anyu maradj velem, ne hagyj itt. nem akarok itt lenni. És ez olyan borzasztó volt nekem. Dehát mit tegyek? Mindketten dolgozunk. — Majd megszokja. Annyi mindent megszokunk egy életen át. — Igen, de nekem is olyan borzasztó. Mindig együtt voltunk a születése óta. Olyan anyás. Az ország nagy áldozatot vál­lalt. amikor törvénybe iktatta az anyasági segélyt. lehetőséget nyújtva, hogy a kismamák három évig segéllyel, és ha akarják, még utána is gyermekük mellett ma­radhatnak. Nem vesztik el állásu­kat és nem kaphatnak visszatér­tükkor rosszabb beosztást. Elgondolkodtató, hogy milyen kevesen élnek azzal a lehetőség­gel. hogy segély nélkül is .gyer­mekük mellett maradjanak. , Miért vonzóbb az írógép katto­gása. a sokszor órákig tartó tár­gyalások sora. akár a külföldi út is egy gyermek fizikai és lelki fejlődésének kibontakozásánál, miért jelent többet a cigarettával kísért fekete hivatali elfogyasz­tása. egy kolléga oda nem illő bókja, és sok egyéb, egy gyermek első szavánál, első imájánál, al­vás közben kipirult arcánál? Nem hagyjuk-e túl korán el ki­csinyeinket. nem korai-e ez az úszólecke az élet vizein? Talán kevesebb lenne a későbbiek fo­lyamán a panasz és több lenne á megértés a fiatalok túlkapásai és az óregek túlérzékenysége miatt. Mert ezeknek a gyökere itt van, ebben a fogékony korban, amikor minden új és úgy marad, meg a gyermekben, ahogy maga körül látja, hallja. A féltő szeretet íratta velem ezt a pár sort. Mert nagyon sze­relem embertársaimat, egyformán féltem felnövő ifjúságunkat és búcsúzó öregeinket, szeretném, ha még idejében kezet fognának egymással. És ebben a fiatal anyák és apák tehetnének a leg­többet. Figyelni kellene, mert olyan kérőn hangzik onnan az ablak­ból: Anyu, siess haza, úgy várlak! Gyarmathy Irén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom