Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-12-24 / 52. szám
\ XLIII. ÉVFOLYAM 52. SZÁM 1978. december 24. Ára: 3,50 Ft 0_R^ZÁG0S EVA NGÉLIK P „Nincs hova fejét lehajtania 99 Gondolom, karácsonykor nem ilyen címet várnak a lap olvasói: „Nincs hova fejét lehajtania”. Én mégis úgy gondolom, hogy még a karácsonyi angyalok éneke sem feledtetheti, hogy az a Jézus, aki karácsonyikor megszületett, olyan Jézus, akire éppen ez volt a jellemző egész földi életében. „Fejét nem tudta hova lehajtani.” Teljes egészében a textus így hangzik: „A rókáknak barlangja van, az égi madárnak fészke, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania (Mt 8, 20). AZ, AKI KARÁCSONYKOR MÁRIA ÖLÉBEN ÜLT, MAGÁT „EMBERFIÁNAK” MONDJA. Ez a kifejezés Dániel próféta könyvében tűnik fel először ebben a formában: „Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt”. Jézus ezt a kifejezést magára alkalmazta éspedig úgy, mint aki a világ Bírájaiként fog majd eljönni. így mondta ezt: „És akkor meglátjátok az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel’’ (Mk 13. 26). Ezek a textusok kétségtelenül azt mutatják, hogy Jézus mint Emberfia, hatalommal és dicsőséggel rendelkezik. Űr, akinek engedelmeskedni kell, Bíró, aki ítél. KARÁCSONY UGYANEZT AZ EMBERFIÁT EGY MÁSIK OLDALRÓL MUTATJA BE. Amikor Jézus arról beszél, hogy „a rókáknak barlangja van, az égi madárnak fészke, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania”, akkor úgy állítja magát elénk, mint egy ember fiát, mint aki egy az emberek közül, tehát valóságos ember. Éppen ennek a valóságos embernek nem volt hova fejét lehajtania. EBBEN AZ ÖSSZEFÜGGÉSBEN AZ EMBERFIA KIFEJEZÉS Jézusnak az egész emberiséghez való viszonyát jelöli meg. Jézus az egész emberiség nagy csaladjának egy tagja! De még helyesebb, ha azt mondjuk, hogy Ő tette az egész emberiséget családtagjaivá. Nemcsak közéjük jött, hanem egy lett közöttük, vállalva őket, egy- gyé lett velük. MINDEZ AZÉRT OLYAN MEGLEPETÉS, mert O Isten Fia, aki teljhatalommal beszél és cselekszik. Kitűnik ez abból, hogy lepráso- kat gyógyít, visszaadja az egészségét a kapernaumi százados szolgájának, elveszi az emberek erőtlenségét és minden nyomorúságát. Tehát Ur! Ugyanakkor ez az Ür ágiról beszél, hogy még a rókának is van barlangja és még az égi madárnak is van fészke, de neki nines otthona. Tehát ez az Úr egyben Szolga! Vállalja a szegénységet, a kiszolgáltatottságot, a hatalomnélküliséget, az otthontalansá- got, a szenvedést, a keresztet. EZ AZ EMBERFIA A MAGA SZÁMÁRA SEMMIT SEM IGÉNYEL. Valójában semmije nincs. De éppen azáltal tud gazdagítani másakat, hogy Ő maga a teljes szegénységet vállalta. Azáltal tud betegeket gyógyítani, hogy „ö betegségeinket viselte”. Azáltal vesz el fájdalmakat, hogy „fájdalmainkat hordozta”. Azáltal teremt otthont számunkra, hogy ö maga otthontalan volt. Azáltal ajándékoz életet nekünk, hogy Ö maga meghalt a kereszten. Azáltal ajándékoz közösséget nekünk Istennel és a benne hívőkkel, hogy Ö egyedül maradt. Világos-e előttünk éppen karácsonykor, hogy az egyház — ameny- nyiben ez az egyház valóban az Ö egyháza -— csak akkor követi Öt, ha nem saját hatalmat, a jogait, a kíválságait, a méltóságát és „nagy” történelmét emlegeti, hanem követi Urát a szolgálat útján. Nem magát állítja a központba, hanem önfeledten szolgál azoknak, akik köze küldetett. Nem a maga előnyeit hajszolja, hanem azokért él, akikért Ura meghalt. Újra és újra meg kell tanulnia a mindenkori egyházmik, hogy az egyház nem egyoldalúan az Ür Jézus egyháza, hanem az Emberfia egyhaza is, vagyis azé a Jézusé, aki nemcsak földi életében volt Szolga, hanem ma is szolgaként bizonyítja meg Úr-voltát. Es milyen összefüggése van mindennek a „róka barlangjával és az égi madarak fészkével”? Mit jelent számunkra az, hogy Jézusnak valójában nem volt otthona, még akkor sem, ha hosszabb-rövidebb iáéig Kapernaumban megpihentJézus szolgálatát nem úgy végezte el, hogy otthon ült, hanem úgy, hogy vándorolt. Nem otthonülő bölcs tanácsadó volt, aki várta „hivatalos óráiban", hogy felkeressek őt mint egy hivatalban. O örökmozgó volt! Járta ,a városokat és falvakat. Gyógyította a betegeket, törölte a könnyeket, felemelte aZ elesetteket, bún bocsánatot adott a bűneik miatt zárlatot taknak. Úgy is mondhatjuk, hogy mindig mindenütt ott volt, ahol rászorultak segítségére, szavára, bátorítására és erősítésére. A 20. században élő egyház tehet-e mást, mint amit ez a Szolga- Krisztus tett? Ha csak. nem akar leszakadni Urától, nem tehet mast, mint azt, hogy „mozdul” utána. Felveszi Krisztus ritmusát és megy oda, ahol segíteni, bátorítani, erősíteni kell. Jézus után mozduló egyház nem szűkítheti le munkaterületét egyházon belüli munkamezőre. Bele kell mennie azokba a problémákba, amelyekkel az egész emberiség küzd. Hiszen Jézus nemcsak Isten Fia, hanem Emberfia is! Családja valóban az egész emberiség. Ez a Jézus nem hunyja be a szemét a hat világrész egető problémái között, hanem azokat magára veszi és arra küldi követőit, hogy munkálkodjanak a megoldásokért, a békéért, az igazságosságért, a faji egyenlőségért, az éhség legyőzéséért, az emberi méltóság megbecsüléséért, minden kizsák- manyolás megszüntetéséért. Igen, az Emberfia nem embertelen, hanem a legemberségesebb ember és igy Ur. Külön érdekessége textusunknak, hogy Jézus éppen egy írástudónak — aki hozzá jött — mondotta ezt: „Az Emberfiának nincs fejét hova lehajtania”. Ez az írástudó egy teológus volt. Nyilván Jézusnál remélte a nagyszerű teológiai gondolatok kiteljesedését. Igen, a gondolatokét! Ezzel szemben Jézus arra hívta fel figyelmét, hogy önéin a szép es érdekes teológiai gondolatok kiteljesítöje, hanem önmagának jeláldozása árán is — egész az otthontalanságig — szolgál az embereknek. Nem szép teológiai gondolatokat szül, hanem .ténylegesen segít. Azután megint csak segít! Ez az Ö „teológiája”. A szolgálat teológiája. A diakónia teológiája. KARÁCSONYKOR AZ OTTHONTALAN JÉZUS KERES OTTHONT: a szívekben, a családokban, az egyházban. Az Emberfia igaz emberséggel, szívbeli békességgel és benne való hittel akar megajándékozni. Kaldy Zoltán Jézus és a család KARÁCSONY AZ ESZTENDŐ KÜLÖNLEGES NAPJA, amikor mindnyájan együtt vannak, akik szeretik egymást, s egy család kötelékébe tartoznak. Karácsonykor elcsitul harag és gyűlölködés, mindenki igyekszik a meghitt alkalomnak megfelelően viselkedni, kedvessé és jóvá válni, AZ EVANGÉLIUMOK AZÉRT HANGSÜLYOZZÁK olyan szemléletesen Jézus Krisztus születése emberi vonásainak egyszerű körülményeit, hogy lássuk, Isten Jézusban a mi testvérünkké, testünkké és vérünkké lett, velünk mindenben osztozott, a teljes és valóságos embersorsot vette mahogy szeretet és béke legyen. Ilyenkor messzi vidékről összejönnek a családtagok, hozzátartozók, hogy együtt örüljenek. A gyermekek kerülnek középpontba. Örömtől csillogó szemükben tükröződik a megaján- dékozottság boldogsága. A Jézus Krisztusban való hit pedig a karácsonyi evangélium kincsével ajándékozza meg a családot. Jézus nieimsak karácsonykor Megváltó, hanem evangéliumának ereje mindig kitárul előttünk. KÉTEZER ESZTENDŐVEL EZELŐTT a sziklas-negyes Júdeábán északról délre igyekezett egy emberpár. Az asszony sapadt, gyenge, alig bírja a járást, közel van gyermeke, meg- szutetesenek napja. Férje aggódva keres szállást Betlehemoen, mert bármelyik percben megszülethet, akit annyira vártán. De hiába minden, nincs hely számukra a vendégfogadó házban. Bizonyára könyörületból kaptak egy istállót, a szalma volt az anya párnája és ágya, s a jászol a kisgyermek bölcsője. gára. Isten Fia testté lett, az ő teste és a miénk között nincs más különbség, mint hogy ő bűn nélkül való, mert a Szentiélektől íögantatott. Isten Szűz Mária tes- tét-lelkét úgy töltötte be Szentielekkel, hogy Jézus Krisztust bűn nélkül foganta, hordozta mé- heben es szülte meg. EZ AZ ÜR KRISZTUS, a valóságos isten most valóságos emberment csupán törékeny, kis ccsecs.emő, aki nem királyi palota pompája közt látta meg a napvilágot, hanem feiismernetó- segenek éppen az a jeie, hogy is- teiigyermekkent bepólyázva, já- szolDan fekszik a legegyszerű oo emberi körülmények között. Ez pedig Istentől akart jel. Isten tervezte úgy, hogy a testté lett Ige az emoer valóságos testvérévé legyen, hogy Isten Fia egy gyengéd, fiatal szűz gyermeke legyen, hogy istensége és urasága az alacsonyság és alazatosság palástjába legyen burkolva. AZ ISTENT DICSŐÍTŐ MENNYEI SEREGEK sokasága mögtt Isten hatalma és ereje tűBoldog; békés karácsonyt kívánunk Olvasóinknak, gyülekezeteinknek és híveinknek ezen a mostani karácsonyon. Tesszük ezt abban a Magyarorszagi Evangélikus Egyházban, amelyik megbízatásánál fogva hirdeti a testbe öltözött Isten Fiáról szóló evangéliumot és szolgál hazánkban, magyar ■népünk között, szocialista társadalmunkban és a világban. Ázt a Jézus Krisztust hirdetjük, aki Ur és Szolga, aki Ura egynázának és népének és szolgája minden embernek. Azt a Kyrios és Diakanos Krisztust hirdetjük, aki lehajolt az elesettekhez, vigasztalta a gyászolókat, aki enni adott az éhezőknek és asztalhoz ült a lenézettekkel, a kisemmizettekkel. Az Ur és Szolga Krisztus ma is szolgál, elsősorban egyházán keresztül és így szolgálatra rendeli egyházát ma is. Ezért szolgál egyhazunk minden embernek. Szolgai az evangéliummal, de szolgál akkor is, amikor sikraszáll a béke ügyéért, a kizsákmányolás, a faji megkülönböztetés megszüntetéséért, az elnyomottak igazságáért, az éhezőit: kenyeréért. Egyházunk a diakónia lelkületével vallal részt az emberiség boldog holnapjáért, a békéért folytatott világméretű küzdelemben. Adjunk hálát ezen a mostani karácsonyon azért, hogy a mi karácsonyunk boldog és békés, és imádkozzunk és tegyünk meg minden tőlünik telhetőt annak érdekében, hogy az egész világon béke legyen. Ezekkel a gondolatokkal kívánunk Olvasóinknak, gyülekezeteinknek, híveinknek Istentől gazdagon megáldott, boldog, békés karácsonyt. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL nik elő, hogy ezzel adja megfelelő kontrasztját a gyermek gyengeségének és kiszolgáltatottságának. Az angyalok Isten dicsőségét hirdetik. De éppen azért, mert Isten embert megmentő terve a földre irányul, hogy Jézus Krisztus által végezze el a megváltás csodáját, az angyalok énekének másik része a földre vonatkozik. Isten nem a maga számára tartja meg a dicsőségét és hatalmát, hanem kiönti azt az embervilág megmentésére Jézus Krisztus által. A dicsőséges Isten a földön békességet és az emberek közötti jóakarat megnyilvánulását akarja látni. A SZENT CSALÁD lép előtérbe karácsonykor, azzal. a szere- tetközösséggel együtt, ahogyan József gondoskodik’ Máriáról, ahogy Mária szíve teljes szere- tetével veszi körül gyermekét, akiben egyúttal a világ Megváltóját öleli magához, « táplálja önmagából. Ezzel kiemeli és aláhúzza a keresztnyén családi élet benső meghitt melegségének az értékét. Ezt élte a világ elé Luther Márton, az első protestáns családfő is. Nemhiába van a keresztyénség lutheri típusának családszerető jellege is. A keresztyén élet szervesen beágyazódott a családi közösségbe. Itt kell gyakorolnunk az Isten akarata szerinti keresztyén életet, amelynek konkrét feladatai az életbe vezetnek. Ahogy Isten Jézus Krisztusban megjelent kegyelme valóságos, ugyanúgy kell tanítványainak is valóságosán élniük keresztyén életüket. Ez napi feladatokra, hétköznapi helytállásokra kötelez. A SZERETET MEGVALÓSULÁSÁNAK HELYE a család. Lehet, hogy vannak korok, amelyekben átalakulnak régi szokások, újrarendeződik a családi élet összefüggése, de mindez nem változtat azon a kérdésen: lehet-e másként elrendezni az emberi élet rendjét, mint a családban? Lehetnek egyesek, akiknek életsorsa másként alakult, s a. szőkébb családi élet keretein túl csak a tágabb család maradt meg, de mindez nem változtat azon a kérdésen: nem a legtermészetesebb szeretetközösség a családi kötelék? Nem ez-e a hitvestársak. a gyermekek és szülők igazi szeretetközösségének a helye? A MAI CSALÁDBAN Jézus szeretetet és békét akar teremteni, a hi íves társak között, hogy amit Isten egybeszerkesztett, ember ne válassza széjjel. Amit Isten keresztyén házasságnak tervezett. azt a hűtlenség, parázna- ság, elidegenedés ördöge fel ne dúlja. Amit Isten az öröm és boldogság forrásának szánt, azt a durvaság, a haragtartás, gyű- lölség tönkre ne tegye.' Jézus Krisztus azt akarja, hogy Isten negyedik parancsolatának eleget tegyenek az emberek: a gyermekek tiszteljék apjukat és anyjukat, viszont a szülők az apostoli tanítás értelmében óvják, szeressék, gondozzák, neveljék gyermekeiket, hogy így létre tudjon jönni a keresztyén családi életnek az a belső melegsége, amelyben Jézus Krisztus otthont talál, amely az ő nyája és tanítványi közössége. OTTHONAINKBAN életre szólóan maradjon közel hozzánk Jézus Krisztus a maga szeretetével és békességével, tisztítsa meg a családi kapcsolatokat, szentelje meg életünket, hogy övéi maradhassunk, nemcsak ezen az ünnepen, hanem minden időben, Ottlyk Ernő
