Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-12-24 / 52. szám
GYERMEKEKNEK Isten Fia a jászolban Lk 2, 1—7 KETTEN MENNEK AZ ÚTON, egy férfi és egy asszony. Nagyon lassan bandukolnak. Fáradtak lehetnek. Hosszú út van már mögöttük. Mária és József a két fáradt vándor. Betlehem felé tartanak. Ott kell jelentkezniök a népszámláláson. így parancsolta a császár, az akkor ismert világ ura, aki tudni akarta, hányán laknak országában. Mindenkinek a saját városába kell mennie és ott kell feliratkoznia. Ezért kell Józsefnek és Máriának Betlehembe utazni. Ez az ő városuk. Dávid családja ebből a városból származik. Nagyon hosszú az út Betlehemig. Vonat még nem járt abban az időben. Szamárháton, vagy kocsin sem jöhetnek, mert nagyon szegények. Annyi pénzük sincs, hogy kocsit, vagy szamarat vegyenek maguknak. Gyalog kell megtenniök az egész utat. Sokáig tart az út és most már nagyon fáradtak. Különösen Mária, mert ő várandós. Parányi életet hordoz a szíve alatt. VÉGRE MEGLÁTJÁK BETLEHEM FEHÉR HÁZAIT. A nap éppen most van lemenőben. József szelíden biztatja Máriát: „Mindjárt ott leszünk. Aztán gyorsan keresünk valami jó szállást éjszakára.” Lassan beérkez- »'JW^tsK 'a városba. Most már majd- ÄSiiato»»- egészen ... besötétedett,Be- D jUisiiennek egy nagy házba, a vendégfogadóba. Az utasok itt kaphatnak szállást éjszakára. Lesz itt biztosan fekvőhely — gondolják — ahol mindketten kipihenhetik fáradalmaikat. De ezen a napon nagyon sok volt az utas, akik már korábban megérkeztek a vendégfogadóba. Már az egész ház tele van velük. Hiába nézelődik József és Mária, egy talpalatnyi szabad helyet sem találnak. Az egész vendégfogadóban nincs már számukra hely. „Hát most mit csináljunk? A szabad ég alatt aludjunk?” — mondja kétségbeesetten Mária. Szerencsére nem maradnak a szabad ég alatt. Egy ember megsajnálja őket. A házban ugyan mar nincs hely, de az istállóját felajánlja nekik. A birkák éppen kint vannak a mezőn. Szerencsére szalmát is találnak a földön, meg egy jászolt, amiből a birkák szoktak enni. Abban vet ágyat József szalmából Máriának. O maga a szalmán pihen le. Hálát adnak az Ü" Istennek, hogy mégis csak találtak egy nyugodt helyet. „Jó éjszakát Mária, aludjál jól!” Jó éjszakát József, te is pihend ki magad!” Így kívánnak egymásnak jó éjszakát. AZONBAN EZEN A SÖTÉT, CSENDES ÉJSZAKÁN, ott a betlehemi istállóban csodálatos esemény történik. Mária megszüli gyermekét, akiről az angyal jó előre hírt hozott neki. Egészen kicsi baba az elsőszülött fiú. Éppen olyan kicsi, és éppen olyan tehetetlen, mint minden újszülött gyermek. Ki gondolná, hogy ebben a tehetetlen kis gyermekben az Isten Fia született meg a világra? Ki hinné, hogy ez a kis gyermek, ha majd megnő, hatalmas „király” lesz, aki minden embert boldoggá tehet? így mondta az angyal Máriának. Mária kimondhatatlanul örül újszülött gyermekének. Karjába veszi és csókolgatja. József is nagyon boldog. Érdes, nagy tenyerével megsimogatja a csöppséget. Máriának nem voltak babaruhái, de volt néhány kendője. Azokba pólyálja be gyermekét. Bölcső, vagy kiságy sincs az istállóban. József a jászolt béleli ki jó vastagon szalmával és Mária ebbe fekteti á' kis' gyermekét.' EZUTÁN MARIA ÍGY SZÜL JÓZSEFHEZ: „Jézus legyen a neve, így mondta az angyal!” Isten Fia, az ég és a föld királya ott fekszik a szegényes jászolban. Most még senki nem tudja, milyen jelentős esemény történt ezen a csendes éjszakán Betlehemben. Selmeczi János Boldog volt-e Spartacus és Péter apostol, Assisi és Münzer, Marx és Tolsztoj, Che Guevara és Schweitzer? — kérdezhetjük, hiszen mindannyian az igazságot vágyták. De rákérdezhetünk az igazságra is, mint egykor Pilátus: mi az igazság? Mi az, ami — a kiváló bibliafordító és interpretáló Jörg Zink szerint nem csupán boldoggá, de áldottá is teszi az érte éhezőket. Emlékeimben fel-felvillannak esték, amikor annak idején barátaimmal e kérdésről beszélgettünk. Eseményekről vitázva végkövetkeztetésként maradt a régi séma: ahány ember, annyiféle igazság. — KEMENESM AGASI. Október 22-én a közgyűlés újjáalakította a presibitériumot, ismét 23 taggal, lö tagot a régiből választottajk újjá: ifj. Jánossy Jenőt, Sebestyén Zoltánt, Kiss Antalt, ifj. Nagy Károlyt, Guóth Emilt, Kiss Ernőt, Smidéliusz Józsefet, Döbröntey Bélát, Smidéliusz Károlyt, Páli Lajost, Horváth Ferencet, özv. Szényi Györgynét, Varga Józsefnét, Huiber Lajos- nét, özv. Molnár Ferencné t és Szántó lmrénét. A 12 új tag pe- dig: Horváth József, ifj. Bodor Lajos, Mesterházy Dénes, Barcza Sándor, Király Károly, Mesterházy Ferenc, ifj. Király Lajos, Kovács Károlyné. özv. Kovács Józsefné, özv. Pintér Lajosné, Gulyás Endréné és Papp Ferencné. Gondnokká Guóth Emilt, helyettesévé Döbröntey Bélát, a számvizsgáló bizottság tagjaivá Barcza Sándort, Papp Ferencnét, elnökké Huiber Lajosnét választották meg. Az eskütétel november 19-én volt. — IRSA. A gyülekezet a nyár folyamán felújíttatta szép hangú orgonáját. Tárnái Endre és Soós Péter mesterek kiváló minőségű munkát végeztek. így nekik is köszönhető az a zenei élmény, amelyet Gáncs Aladár lelkész orgonahangversénye nyújtott október 29-én este reformációi emTEHÁT EZ AZ IGAZSÁG AZ IGAZSÁGRÓL? Mi keresztyének, amikor az Igazságot keressük valaki olyanon tájékozódunk, aki túl van világunk dimenzióin. Nem valami, hanem Valaki az Igazság számunkra. Aki, hogy minket önmagához vezessen, s egyben példát mutasson az igaz emberi életre — testté, emberré lett. Magatartása alapján joggal mondhatta önmagáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” E magatartásról leolvashatjuk, mi az igazság, amely felé csak törekedni képes az annyi bűnnel terhelt emberi lélek. Minden emberi gyarlóságunk, gyötrő gondolatunk, megpróbáltalékünnepély keretében. A műsorban többek között megszólaltak Pachelbel művei, amelyek előadására az orgona különösen is alkalmas. Az alberti és az ir- sai énekkar szolgálatai gazdagították az ünnepélyt, amelyen az előadás is az orgona szolgálatáról szólt. Az előadást és a délelőtti istentisztelet igehirdetői szolgálatát is Gáncs Aladár tartotta. — A gyülekezet zenei életéhez szervesen hozzátartozik a mintegy negyven főnyi énekkar munkája és szolgálata. A gyülekezeti vegyeskar évente 20—25 alkalommal szolgál saját gyülekezetében, de szívesen viszi el a szép kórusműveket más gyülekezetekbe is. így indult el november 19-én Gyömröre, ahol a délelőtti istentiszteleten, és Péteribe, ahol délután szolgált 13—13 énekszámmal. Műsorukon a régi klasszikus szerzők mellett Bárdos-, Viski-, Halmos-, Szoko- lay-művek is szerepelnek. A déli órákban meglátogatták a kis- tárcsai özvegy Papnék Otthonát, ahol az idős testvérek nagy örömére szintén énekeltek. Azt vallják, hogy szolgálnak, p az ilyen látogatások nyomán ők maguk is gazdagabbak lesznek lélekben. Ezért hálásan köszönik a gyülekezetek meghívását és a megtapasztalt nagyon meleg vendégszeretetet. tásunk ellenére hisszük és valljuk: az Isten igazságos, sőt még ennél is több, irgalmas, aki megpróbál, de meg is vigasztal. Igazságában nincs okunk kételkedni, mert még a szenvedések idején a mélységből kiáltva is érezzük sze- retetét, amelynek — emberi észszel szinte felfoghatatlan — mély jelképe a Golgota három keresztje: az Isten báránya két lator között. Az abszolút bűntelen és a bűnösök egyazon szenvedése. Az Isten bárányának bűntelen gyötrelme, végső elhagyatottsága az ára annak, hogy az ember ne érezze magát egyedül még fájdalmas betegségekben, gyászban és halálban sem. Isten igazsága mely Jézusban testet öltve, a személyes példa erejével képes az ember gondolkodását, életgyakorlatát átformálni, egymás iránti irgalmas szolgálattá. Azok az emberek, akik ezt az élet stílust vállalják a végtelen szeretet sugárzásában, valóban áldottak, bármi a sorsuk, mert boldogságuk belülről fakad. Akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot — Jézus-arcú emberek, Isten gyermekei. — Mi az igazság?! — kérdezte gúnyosan a gőgös római Pilátus. HOL LEHET AZ IGAZSÁG? Kinek van igaza? — kérdezzük mi is olykor, emberek különböző véleményét hallgatva. Gondolunk-e ilyenkor arra, hogy önigazságunk megdől, porrá omlik, ha a krisztusi szeretet megvilágításába helyezzük? Hogy minden emberi gyarló számítgatás ellenére azok a „boldogok”, akik mások igazságáért, boldogságáért, életéért készek feladni a magukét. Hogy azoknak van „igazuk”, akik felvállalják emberek, népek, a világ sorsát, Felveszik még az igazságtalanság terhét is, hogy igazához jusson a szegény, az elnyomott, az arcszínéért, a fajáért 'megalázott. — Akik meggyőződéssel vallják, hogy nincs nagyobb igazság annál, ha az ember életét adja, égeti el felebarátaiért, azok ideig és örökké tartó boldogságáért. Donáth László Az édes anyanyelvűnk szerelmese í. Lőrincze Lajos professzort aligha kell bemutatnunk az olvasóinknak. Ö az, aki időnként ránk mosolyog a televízió képernyőjéről, a rádióból évtizedek óta szól hozzánk utánzásra csábító, jellegzetes „Lőrincze-hangon”, cikkei különböző folyóiratokban, újságokban keltik fel figyelmünket, könyvei hatalmas tudásáról vallanak. Ö aiz, akivel ha találkozunk az utcán, önkéntelenül ráköszönünk, érezzük, hogy húsunkból való hús és vérünkből való vér. Régi ismerősünk és tudjuk, hogy amit művel, értünk műveli, szeretjük őt, mert belőle is árad irántunk a szeretet. Pajkos szarkalábak húzódnak szeme sarkában, kedvessé, játékossá varázsolva arcát, bársonyos tekintete bizalmat kelt, hosszan elnyújtott e-hangjai Du- nán-túli nyelvjárásra utalnak. A szoba megtelik vele, pedig csupa szerénység, a tudós megtestesült alázata. Egyetlen Szenvedélye a magyar nyelv művelése. A pillanat varázsát érzem. Gondolataink villám módján cikáznak hazai tájakra, idegen országokba, távoli földrészekre. Érzem, hogy Lőrincze Lajos lelkében feszülnek az érzelmek s ez a feszültség magával sodor. ízes magyar nyelv gyöngyözik ajkáról, részegedni lehet a szavaktól. Csodálatos nyelv a magyar! Aranyról tanultam, hogy az estét több, mint hetven változatban alkalmazta költészetében, pedig szótáráböl Hiányzott emlékezetem szerint az erdélyi „csillaghasadás” és a „degenyeg se- tétség” változata. Lőrincze ennek a nyelvnek a szerelmese és hivatott tudósa. Munkája nem korlátozódik a szűkebb haza területére. Apostola az ügynek, aki a világon szétszórt magyarok szivébe is röpíteni akarja e drága szavakat. A feladat félelmetesen nagy. Legalább akkora, mint kagylóval kimerni az óceánt. 2. — Mondcuna valamit, tanár úr, életéről? — Szentgálon születtem, pápai kollégista voltaim, s mint szegény diáknak a teológia volt a legkézenfekvőbb lehetőség a továbbtanulásra. Rövid ideig teo- lóguskodtam, mégsem egészen magamtól hagytam ott. Pápai valiástanárom volt az, aki szeretettel figyelt és egy alkalommal megkérdezett: „Lajos, jól érzed iitt magad?” Szégyelltem volna magamtól megszakítani a tanulmányokat. Ellenben Nagy Gábor kiborította zsebét — 98 pengő volt a tartalma —, és ezt mondta: „ne félj itt hagyni a teológiát, ez elég lesz egyetemi beiratkozásra.” így lett hitoktatóm segítsége első ösztöndíjam. 1937-től Eötvös-kollégista lettem. Pais Dezső „tapogatta fejemet, mi lakozik abban.” (Fejta- pogatás volt az Eötvös kollégiumban a felvételi vizsga neve.) Sokat köszönhetek tapintatos pedagógiájának, kifinomult ösztönnel vezetett a magyar nyelv rejtelmeibe. Itt lettem szerelmese a magyar nyelvnek. Ez az idő a falukutatás, falujárás kora volt. Szülőfalum határának neveit gyűjtöttem össze — País- nak ez a munkám nagyon tetszett —, s kibővítettem érdeklődésemet a néprajz szerteágazó kérdései felé. Györffy István is a mesterem lett. Természetesen elsősorban a nyelv érdekelt, hiszen a nyelv az a művészi kifejező eszköz, amely a néprajzot is értelmezi. 1941-től tanársegéd lettem az egyetemi Magyarságtudományi Intézetben. A nyelv- ismeretben való elmélyülés során kerültem kapcsolatba írókkal, költőkkel. így alakult ki Kodály Zoltánnal is a kapcsolatom. — Elmondaná, hogyan történt ez? — Jövő tavasszal lesz negyven éve annak, hogy Kodály javaslatára jó magyar „ejtési” versenyt hirdettek az egyetemen. A versenyt megnyertem, s ezidőtöl haláláig a meister barátságát élveztem. Ez az alkalom azért is emlékezetes számomra. mert Ortutay Gyula,' a rádió akkori munkatársa tartotta elém a mikrofont. A Tudományos Akadémián Kodály volt a Nyelvművelő Bizottság elnöke, én pedig a titkára. — Tanár urat a hazai társadalom elsősorban rádióműsorán keresztül ismeri. — Valóban. Ezt is Kodálynak köszönhetem, ő vett rá 1952- ben, hogy „édes anyanyelvűnkről” tartsak előadásokat. Azt hittem, ez pusztán „tolipróba” lesz, de életem legfontosabb eseményévé vált. — Úgy tudom, határainkon kívül is fáradozik a magyar nyelv ügyéért. — 1970-ben kezdődött egy átfogó tevékenység ezen a téren. Megalakult az Anyanyelvi Konferencia, mondhatnám mozgalom. amelynek az lett a fő feladata, hogy a hazánkon kívül élőket segítse a magyar nyelv megőrzésében és a magyar kultúra ápolásában. Háromszor ülésezett a konferencia eddig és nagy sikerrel. — ön az anyanyelvi védnökség elnöke. Ugye, az anyanyelv az a köldökzsihór, amely még összeköt bennünket a külföldön élő magyarokkal? — Elsősorban. De ezenkívül a származás, az otthon, a haza varázsa, amely honvágyban jelentkezik, a magyar múlt és a hagyományok, dalok, táncok s a történelemhez való kötődés. Egyszóval sok minden dobogtatja meg a külföldön élő magyarok szivét. De a nyelv kétségen kívül az a csatorna, amelyben a haza üzenete eljuthat a kinti magyarokhoz. — A Magyar Nemzet nemrég tudósított arról, hogy a jugoszláviai Adán Szarvas Gábor ünnepségek voltak. — A szomszédos államokban élő magyarokkal is jó kapcsolataink vannak. Nyelvművelő napok voltak itt, s tankönyvek kérdését vitattuk át. — Lát-e tanár úr lehetőséget abban, hogy a magyar lutheránus egyház a maga eszközeivel részt vehetne ebben a munkában? — Elárulom amikor kicsi gyermek voltam, s először hallottam ezt a szót: „lutheránus”, nem tudtam, mi az. Szentgálról, erős református háttérrel indultam. Később rájöttem, hogy a Kemenes-alja magyar községei evangélikusok. Ma azt Is tudom, hogy világviszonylatban jelentős egyház. Nyugati országokban a magyar egyházak nemcsak vallásos. de társadalmi intézmények is A felekezeti korlátok sem olyan magasak, mint nálunk. Itt a magyaroknak módjuk kínálkozik vallásos igényük kielégítése mellett kis „magyar levegőt” szippantani. A magyar kultúra fellegvárai ezek az egyházak. Amerikában jártamkor sajnálatomra nem fordultam meg evangélikus közösségekben. Viszont tudom, hogy Önöknek jó kapcsolataik vannak nyugati magyar egyház- községekkel. A protestantizmus ősi ereje az anyanyelvű igehirdetés. Az új fordítású Biblia magyar nyelvű kiadványaik, újságjaik jó szolgálatot tesznek. Segíteni tudnak aibban is. hogy politikától függetlenül a jóindulatú emberekkel foglalkoznak, olyanokkal, akik kapcsolatot akarnak tartani a magyar nyelvvel,, kultúrával, régi hazájukkal, stb. — Tanár úr idén tavasszal járt az Egyesült Államokban. — Igen, Sok régi barátunkkal találkoztam, sok új barátra tettem szert. Mindenütt nagy szeretettel fogadtak, és ami a lényeg, fontosnak tartják az Anyanyelvi Konferencia munkáját. 3. Órájára nézett Lőrincze professzor úr. Az idő, a zsarnokságáról ismert, tolakodó vendég ránk zörgetett és magával ragadta anyanyelvűnk szerelmesét. Alig maradt villanásnyi időm, hogy megköszönjem a beszélgeteSt' Rédey Pál „írok nektek, ifjak...” „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot... ”
