Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-12-17 / 51. szám
99 Uram, Te voltál hajlékunk... T emplomszentelési Magas hegyre épített templom a rádi. A falu közigazgatásilag Pest megyéhez, tájegységileg inkább a nógrádi hegyes vidékhez, evangélikus egyházunk szempontjából pedig a váci anyagyülekezethez tartozik, annak filiá- ja. Az evangélikus templom a falu legmagasabb lakott pontján épült Meredek út, sok lépcső visz fel, kifullad az ember, mire felér. Onnan viszont nemcsak nagyszerű kilátás nyílik a falura s környékére, hanem a rádiak szép, rendben tartott templomában is gyönyörködni lehet. Érdemes felmenni, körülnézni és a 68 éves templomot is megnézni. MEGÚJÍTOTT TEMPLOM várta vendégeit itt az idei templomszentelési emlékünnepen. A gyülekezet és presbitériuma,. élükön Bachát István lelkésszel énekszóval, meleg köszöntéssel fogadta kedves vendégeit: D. dr. Kál- dy Zoltán püspököt és feleségét, és azokat, akik a Pest megyei egyházmegyét és a váci gyülekezetét képviselték. Még a nap is kisütött néhány percre az ünnepélyes fogadtatáson, sugarai áttörték a felhőket, színesítették az avart, szép őszi nap volt. _ „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre” — hangzott a jól ismert 90. zsoltár a püspök igehirdetésében. Az őszi hangulat ma nemcsak kívülről érint meg bennünket — mondotta bevezetésül — hanem felolvasott igénkből is. A zsoliá- ros is tud „őszről", elmúlásról, de bizonyságot tesz az örökkévaló Istenről is. S róla ez az üzenete: hajlék ő, otthon. Ö adja otthonunkat, hazánkat, Isten otthont teremtő Isten. Ő teszi otthonná a templomot is és igazán otthonná családi hajlékainkat is. De hajlékunk nekünk Jézus is, akiben „elrejtőzhetünk”, védelmet kaphatunk a bűnnel és halállal szemben, s benne az élet forrásánál vagyunk. És hajlékunk a megszentelő szentlélek, aki gyülekezetei teremt, abban pedig barátságos, meleg, testvéri légkört. Befejezésül arra intette a püspök a gyülekezetét, hogy a szép, megújított templomban, hajlékukban erősödjenek a Szent- háromság egy igaz Istenbe vetett hitben és ezzel együtt a sze- retetben és szolgálatban is, hogy falunk és hazánk is, amelyben otthon érezzük magunkat, egyre szebb és otthonosabb legyen. — GYULA. Október 29-én a gyulai evangélikus templomban tartották a helyi protestáns egyházak szokásos reformációi emlékünnepélyüket. Az ünnepélyen Nagy Sándor református espereslelkész igehirdetéssel, dr. Vámos József teológiai tanár „Reformáistentisztelet Rádon A KÖZGYŰLÉSEN a lelkész elmondotta, hogy a viszonylag fiatal templomot azért kellett többször javítani, erősíteni, mert nem biztos, hogy jó helyre épült. Ez a rádi gyülekezet gondja, de ezt a gondot a kicsiny gyülekezet egy emberként vállalta, szinte, és szép összefogással igyekezett most is megoldani. A mintegy százötvenezer forintos költség egyharmadát kapták, a többit és sóik munkát a gyülekezet vállalta szívesen. így újult meg a templom. Az üdvözlésekben Keveházi László esperes köszöntötte a gyülekezetei és arra biztatta őket, hogy szép hajlékban családias életet éljenek egész egyházunk szép szolgálatát is vállalva népünk családjában is. Kapuszta Jenő a váci anyagyülekezet má- sodfeülgyelője pedig arra kérte a gyülekezetét, hogy a most hallottakat és a kialakult légkört vigyék magukkal az utcára és btthonaikba is. MELEG, CSALÁDIAS ALKALOM volt ez a szép ünnep. Ennek egyik megnyilatkozása volt, hogy a gyülekezet szívből köszöntötte püspökét, aki 20 éves püspöki szolgálata alkalmából ötször fordult meg ebben a gyülekezetben. Egy másik ilyen megnyilatkozás meglepő, de megkapó is volt. Alig mondott „áment” a püspök a szószéken, felpattant egy asszony a pádból és így szólt: „Köszönjük az igehirdetést, Isten áldja meg püspök Urat” — s közben szeme sok gyülekezeti tag szemével együtt könnyes volt. De idetartozik az is, hogy az istentisztelet után a vendégek és a presbitérium egy presbiter testvér és családja vendégei voltak ebéden. S az ebéd bizony délután négy óráig elhúzódott, annyi kérdés záporozott a püspök felé, és annyi érdeklődés mutatkozott nemcsak egyházunk kérdéseit, hanem egész világunk fejlődését, gondjait és örömeit illetően is. Közben pedig nemcsak a délutáni istentisztelet ért véget, amelyet Balogh András kerületi lelkész végzett, hanem a szén őszi. ünnepi és minden résztvevő hitét erősítő nap is. A magas hegyre épített rádi terrmlom pedig hívogassa, erősítse hitében és szolgálatában a gyülekezetét nemcsak ünnepekben, hanem hétköznapokban is. K. L. ció — ma” címen előadással szolgált. Az ünnepély műsorát gazdagította a gyulai református és baptista gyülekezetek énekkarainak szolgálata. Október 29-én a délelőtti istentiszteleten dr. Vámos József igehirdetéssel szolgált. Két nógrádi templom felújítása NÖGRÁDNAK jó a hangzása egyházunkban. Országosan élen jár a Gyülekezeti Segélyre való adakozásban, de egyéb közegyházi célok támogatásában is. A megye gyülekezeteiben kimagaslóan jó a templomlátogatási arány, hiszen Nógrád közismert egyházszeretetéről, templomsze- retetéről, s a lelkész iránit! sze- retetéről. AZ IPOLYVECEI GYÜLEKEZET jelentős áldozatkészséggel végezte el temploma külső és belső felújítását. Ipolyvecén hagyományos a templom iránti szeretet. Néhány történelmi adat is szemlélteti, hogyan jutottak előbbre a hívek templomuk teljes felépítésében: Az 1700-as évek végén még csak egy kis vályog- templomot tudtak építeni. Az első kőtemplommal 1883-ra lettek készen. Amikor az új lelkészlakkal is elkészültek, válhatott anyagyülekezetté Ipolyvece, 1908- ban. Ez 70 évvel ezelőtt történt. A kis falu hívei már korábban is nagy áldozatkészségről tettek tanúságot. Mivel szocialista államunkban kedvezőbbek az anyagi Lehetőségek, így néhány évvel ezelőtt teljes egészében felújították a lelkészlakást, most pedig elkészültek a templom tatarozásával. Hangsúlyozni kell azt, hogy hogyan ment végbe a felújítás. Az összefogásnak és áldozatkészségnek a szép példáját nyújtották. A kőművesek, bádogosok, ácsok, festők, villanyszerelők, asztalosok szakmunkája mellett állandóan ott álltak akár mindenes segítségükkel is a gyülekezet tagjai. Felújították az orgonát, ma már villannyal működtetik a harangokat, átépítették a szószéket, új bársony oltárterítőt, oltári dísztárgyakat, új csillárokat vettek, perzsaszőnyegek díszítik az oltárteret. És még hosszan lehetne sorolni, mennyi ötlettel és szeretettel gazdagították, díszítették a templom belsejét; Az ipolyvecei gyülekezet lélek- száma 250 fő. És ez a kis gyülekezet 300 000 forintot adott pénzben és munkában az évi szokásos áldozatok mellett. Közegyházi segéllyel és a kölcsönnel együtt mintegy félmillióba került a vállalkozás. A felügyelő és a gondnok, s Rezessy Miklós lelkész reggeltől estig található volt az építkezésen, sőt legelői jártak az összes munkálatban. A nógrádi gyülekezetek küldöttségei eljöttek a templomszentelő ünnepségre. Amikor az Az ipolyvecei templom egyik gyülekezetnek vám öröme, akkor vele együtt örülnek a többiek is. A balassagyarmati, ipoly- szögi, szügyi, patvarci, csesztvei, mohoirai, szécsényi, bániki, két- bodonyi, ősagárdi, felsőpetényi, vanyarci és ikladi gyülekezetek küldöttségei jelentőssé tették az .ünnepséget, mert így nemcsak egy gyülekezeti eseményről volt szó, hanem az egész környék evangélikus népéről. D. dr. Ottlyk Ernő püspök a teljesen felújított templomot felavató igehirdetésében arról beszélt, hogy miért szeretik a hívek az Isten házát. Jézus Krisztusban Isten légköre, gondolkozásmódja, a lehetőségek világa nyílik meg. Ezt ezekkel a szavakkal. lehet jellemezni: helyreállítani. rendbe hozni, kijavítani, megújítani, gyógyítani, megváltani, megtéríteni és újjászületést adni. Ahogyan a régi templom meg tudott újulni, úgy tudja Isten megújítani magát az embert is, minden téren. Jézus a megújulás Istene! A LEGÉNDI GYÜLEKEZET is teljes külső és belső renoválást végzett el templomán. A ba rátságos nógrádi dombok k öz,t élő kis gyülekezet számára szintén küzdelmes volt ez a munka. 1807-ben készültek el először egy olyan templommal, amelyben már istentiszteletet lehetett tartani. 1812-ben — a napóleoni háború nehéz évében — lett kész a torony építése. A régi számadások mutatják, milyen erőfeszítést jelentett a nógrádi jobbágyok krajcáraiból létrejött összköltség előteremtése. Ökrös és lovas szekerek szállították az anyagot. 1875-ben jött létre a templom mai méreteiben. Lényegében két emberöltő alatt tudták felépíteni az Isten házát. A mai adakozás módja megható volt. 1977 karácsonyán határozta el a közgyűlés a templom teljes tatarozását. Megindult az adakozás. Személyenként •1000 forinttal járultak hozzá. Serakihez sem kellett elmenni, senkitől sem kellett kéfrai, mert a hívek maguk hozták be adományaikat. Közben kellemetlen meglepetés is. érte a gyülekezetét, kiderült, hogy a torony teteje olyan rossz állapotban van, hogy azt is teljesen fel kell újítani. De ehhez a pótköltségvetéshez is készséggel járultak hozzá a hívek. A gyülekezet teljesen a maga erejéből végezte el a tatarozást, csak kölcsönt kellett felvennie, amit ugyancsak saját erejéből térít vissza. Ezek az adatok világosan mutatják a gyülekezet hitét, templomszere- tetét. Babka Tivadar lelkész hűségével és szorgalmával tűnt ki az építkezés ideje alatt. D. dr. Ottlyk Ernő püspök a templomot felavató igehirdetésében Jézus hatalmára utalt, aki megteremti az Isten házának dicsőségét és ragyogását. Olyan emberek kellenek, akiken keresztül' Isten be tudja bizonyítaná új életet teremtő hatalmát. Ez az új élet betölti nemcsak az Isten házát, hanem azt a családot, munkahelyet,, környezetet, ahol a hivő ember él, szolgál. — BÖKÖD. November 11— 12-én teológusnap volt a gyülekezetben. Dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatójának vezetésével Bencze Imre, Labor- czi Géza, Sztankó Gyöngyi és Te- kus András IV. évf„ valamint Szabó Izabella és Szabó Márta III. évf. hallgatók szolgáltak. Szombaton délután a gyülekezet ifjúságával találkoztak és a keresztyén élethivatásról beszélgettek. A gyermekek között a leány- hallgatók szolgáltak, az istentiszteleten az otthonigazgató hirdette Isten igéjét. A délutáni szere- tetvendégségen színes műsor keretében arról szóltak, hogyan várják a keresztyének Uruk vissza jövetelét. A teológusnap alkalmából a gyülekezet .4038 Ft adománnyal támogatta lelkészképzésünket. — AJKA. November 26-án délelőtt iktatta be tisztségébe Síkos Lajos a Veszprémi Egyházmegye esperese a gyülekezet új felügyelőjét, gondnokát és pénztárosát, valamint a régiek mellé újonnan megválasztott huszonhat presbiterét. Délután a csé- kúti leánygyülekezetben iktatta be tisztségébe a zsúfolásig megtelt templomban az új gondnokot és tizenhat presbitert. A gyülekezeti énekkar örömteli meglepetést szerzett. Egyrészt a nők kara, másrészt a gyermekek kórusa jelentett lelki felüdülést, megmutatva, hogy milyen gazdag érzelmi világgal tudják kifejezésre juttatni örömüket Isten ajándékának vételekor. A termelőszövetkezetek mind gazdálkodnak, s ezért, amikor az itt élő gyülekezetek tagjai adakoznak, nem a nélkülözhetetlenből adják adományaikat, hanem abból az eredményes jövedelemből, amelyre'közös munkával önszorgalommal jutottak el. Népünk jóléte fokozódásának jele ez, Ottlyk Márta TÉVÉ Portréfilm Istvánról Régen éreztem úgy a modem technika jó ajándékát, mint a vele folytatott egyórás beszélgetés figyelésekor, amelyet a televízió egyik késő este vetített. A halála előtt pár hónappal készült felvételt az egy esztendeje elhunyt költő már nem láthatta. Mintha itt ülne velem szemben, úgy válaszol a láthatatlanul kérdező beszélgetőtárs. Csukás István mondataira. Méternyi közelségben látom az arcát, figyelem közvetlen szavait, a kísérő kézmozdulatait. S átélem a metakommunikáció jelentőségét az emberi érintkezésben: így nevezik a szavak tartalmához kapcsolódó, a tekintetben, arcjátékban, gesztusokban, hangszínben megnyilvánuló néma közlést. E sorok írásakor már kezemben van felesége jóvoltából az elhangzott beszélgetés szövege s érzékelhetem a személyes szó többletét. A tragikusan gyors halál 54 éves korában megrendítő hátteret sző a felvett beszélgetés mögé. s még inkább kiemeli az élményt: a képernyőn élő személy beszélget velünk. Személyes vallomása — így, élő voltában — irodalomtörténeti adalékká válik: olyan belső megvilágítást ad verseihez, gyermekeknek írt verses meséihez, az általa összeállított antológiák lelki hátteréhez, egész költői fejlődéséhez, amelyet olvasói és kritikai értékelői egyaránt hasznosíthatnak. Nem is szólva a kortárs költőkkel való kapcsolatának a felvillantásáról. Maga az ember pedig, aki megnyílt előttünk, az őszinte emberségnek a sugárzásával hatott mélyen reánk, a portréfilm nézőire, hallgatóira. A tévébeszélgetéssel, ezzel az utolsó nyilvános emberi-írói tettével két felejthetetlen emléket állított: az egyiket a nagyanyjáról, a másikat a halállal való szembenézéséről. Válaszai során a legnagyobbat, a legtöbbet a nagymamáról mondotta. Édesanyja helyett, aki belehalt a szülésbe, nagyanyja nevelte, saját tíz gyermeke után tizenegyedikként. A mindössze két elemit végzett zsellérasszony nemcsak pótolhatatlan anyai szeretetet adott neki. Tőle származtatja Kormos István a költői fantáziát és az irodalmi ihletet is. Ö szoktatta rá a könyvekre. Stendhal és Tolsztoj regényeit olvasta. s adta a fiú kezébe. És sok történetet mondott el neki a Bibliából, amelyet gyakran olvasgatott. Köztük saját képzeletével szőtt történetek is szerepeltek A nagymama színes népi mesevilága vette körül az ébredező értelmet. A költőt a szakkritika nem egyszer nevezte népi szürrealistának; ez a megjelölés — mondotta most Kormos István — valójában és igazában a nagyanyjára illik reá. Még amikor a tévébeli beszélgetőtárs a felvétel további folyamán a gyermekkortól messze eső témát pendített meg, a költő a válaszát meglepően megint a nagymamával kezde. „Sok gyönyörű szerelmes verset írtál és írsz még ma is — mondta a kérdező. — Mit jelentett életedben és mit jelent a szerelem, mit jelentettek a nők?” A válasz így kezdődött: „Ugyanazt mondhatom. amit a költészetre, hogy mindent. Nagymamától kezdve, akitől az első szavakat hallottam. aki először hallotta az én szavaimat. Nagyon fontos szerepük volt a nőknek az életemben ...” Megrendültén lehettünk tanúi Kormos István emlékező szavai közben, ahogyan a Győr közeli Héderváry-birtokon, váltakozó urasági cselédházakban szegény sorsban élő „névtelen” asz- szony belső csillagvilága indított el magasságok felé egy írói tehetséget. Tisztelet neki, és vele együtt sok más anyának, akinek emlékét nem örökítheti meg így az utód. Számunkra, akik tudjuk a hamarosan bekövetkezőt, drámai izzásúvá lesz a beszélgetés, amikor a fiatalkor bohósága kapcsán önkéntelenül a halál kerül szóba. Húszéves koromban — mondja a költő — egy nagy szamárságot írtam egy versben, valami olyasmit, hogy nem verem össze a bokám én a halál előtt. Most már másképpen gondolkodik. És a kérdező indítására megnevez néhány megrendítő halált .szerettei, barátai, ismerősei köréből: a nagyanyja halálát, Juhász Ferenc feleségéét, Simon Istvánét, és tovább. Nem fél a haláltól, de szeretné felnevelni még a kisebbik leányát, a beszélgetés idején — tavaly — négyéves Lucát, akit máris bevezetett gyermekléptekkel Petőfi Sándor, Weöres Sándor és saját gyermekverseivel a költészet szépséges birodalmába. „Sok mesét írok, verses mesét írok, a kislányomnak rengeteg verset mondok, gyerek verset, amikor el akarnak ' lepni az ilyen gondolatok a halál valóságáról. Saját halálát a feladat, a szeretet kötelezése halasztatná vele minél későbbre: „jó ideig benne akarok maradni ennek a gyereknek a jövőjében”. Az élet értelmét a halállal szembesítve az „érted”, „értetek” élni meggyőződésével fejezte ki, s ebben — ha másban nem is — egyek Pál apostollal: „De testben maradnom szükségesebb tiérettetek” (Fii 1. 24.). Másképpen történt: a függöny legördült. Mögüle mégis világíts, az utolsó vallomás és az életmű, kiváltképp sok vers a gyermekek örömére. Veöreös Imre
