Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-12-17 / 51. szám
Lelki kérdésekről beszélgetünk A „világban” és mégsem? Ma egy nagyon fontos és izgalmas témáról beszélgetünk. Megint Jézus „főpapi imádsá- gá”-hoz lapozunk és ott olvassuk ezt: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, mint ahogy én sem vagyok e világból” Jn 17, 15—16.). — Mi, akik hitben járunk, megszoktuk, hogy a világról negative beszéljünk. De akkor miért kéri Jézus az Atyát, hogy csak tartsa itt övéit a világban? — A második mondatból én éppen a negatív szemléletet érzem ki: „nem e világból valók", tehát a Jézushoz tartozók és a „világ” között mintha■ egy árok húzódnék. Először is had.d szögezzük le: Jézus imádságát nem vette fel János magnóra. A lényege, a magva bizonyosan így hangzott. De az evangélium írója a maga és gyülekezete teológiáját is hozzáadta. És itt van a magyarázata annak, hogy a „világ” szónak a János-féle írásokban kettős értelme van. Van egy pozitív értelme és van egy negatív jelentése. Nézzük mind a kettőt! — De akkor itt János teológiájáról lesz szó, és nem arról, hogy mit mondott Jézus? Meg fogjuk látni, hogy amit elmondunK, az megegyezik azzal a szemlélettel, amit Jézus Krisztustól tanultunk meg az egész újszövetségből a Szentlélek dunk igent, hanem emberi sorsunkra. — Amikor igent mondunk emberi sorsunkra, nincs valami belső cél, amiért ezt boldogan tehetjük? Hiszen az említett busz, közért, betegség nem csalnak ki belőlünk boldog igent, csak kényszerűt. Azért mondunk igent, mert embersorsunk, ez a földi élet lehetőség arra, hogy az igazi élet megjelenjen benne. Képben ezt így tudnám szemléltetni: van egy gyönyörű herendi váza, vagy akár egy egyszerű cserép. Ezek akkor töltik be igazán szerepüket, ha virág kerül öblükbe. Egy csodálatos többlet kerülhet bele életünkbe: Isten! És akkor a munkában megjelenik a „több mint munka”, az imádságban a több, mint emberi beszéd”. Akinél csak' „váza” van, csak lélek nélküli utazás, házépítés, munka, annak az élete üres, tartalom nélkül elszaladó. De aki Istenit magába fogadja, annali a számára már itt elkezdődik valami több, az örök élet. (Az örök élet nem odaát kezdődik, ott csak folytatódik.) Ezért mondunk igent erre a „világ”-ra, a földi életre, az embersorsra boldogan. És igent mondunk a másik ember életére, boldogulására is. — Az elején arról volt szó, hogy a János-féle teológia szerint a „világ”-nak van egy negatív értelmezése is. Igen. János irataiban a „világinak van még egy olyan értelmezése is, amit így is mondhatunk: bűn. Amikor Jézus azt mondja, hogy a Jézushoz tartozók nem tartoznak a világhoz, azt mondja: nem tartoznak a bűnhöz. Jézus Krisztushoz tartozunk, nem a bűnhöz. És ez a „világ” nem kívül keresendő, hanem mibennünk. Amikor ÉN- központúak vagyunk, önzők, magunk körül forgók — akkor bennünk van ez a világ”, a bűn uarlma. Az, aki itt imádkozik értünk, legyőzte a bűn uralmát, megtörte hatalmát. De erről a témáról annyiszor volt szó, hogy befejezzük a beszélgetést mára. Isten Szentlelke mondja el a többit. De vigyük magunkkal ezt a felismerést: igent mondunk a földi életre is. mert már itt elkezdődik az örök élet! Görög Tibor által. Amikor Jézus azt kéri, hogy „ebben a világoan” legyenek követői — akkor ebben benne van a kenyeret termő fold, a ház, a ialu. város, az ország kanyargós Tiszájával, bérceivel, dalával. Benne vannak szeretteink, az emberek, akik között élünk, dolgozunk. Tehát a földi életünk. Ez az egyik, értelmezése a világnak. Es nekünk erre hangos igent lehet mondanunk. Nem olyan természetes ez sem a keresztyének körében, sem rajtuk kívül. Sokan kérdezik önmaguk- tól: jó, hát élünk, de mi az értelme az életnek? ßär a technika megkönnyíti az életet, valamiképpen mégis nehezebb lett, mert az ember szeretetében, felelősségében nem tudja követni a gyors fejlődést. Ezért olyan nehéz sokszor buszon közlekedni, közértben sorba állni, megöregedni, egyedül maradni. Szomorú statisztikánk van az öngyilkosokról, s azokról, akik valamiféle betegségbe menekülnek bele, mert „nem érdemes élni”. Jézus igent mondott a földi életre. Hogy gyönyörködött a magasan szálló madaraikban, a mező virágaiban, s nem mondta le a kánai menyegzőre való meghívást! Az, hogy nagyétűnek és részegesének mondták, azt árulja el — bár nyilván nem volt az —, hogy nem volt ase- kéta. ahogyan ezt kortársai elvárták volna tőle. Az első századokban a keresztyénségbe a görög és perzsa filozófia gondolatai szüremkedtek be. Szerintük a világban dualizmus van: két világ feszültségében élünk. Van egy tiszta, mennyei, szellemi világ és van egy szennyes bukott világ. A látható világ — a testünkkel együtt — a bukott világhoz tartozik. Ezért meg kell vetni ezt a világot és gyűlölni kell a testet. — Ügy tűnik, sok hitre jutott ember tévelyeg a „dua- lizmus”-ban. Legalábbis régebben sok törvényeskedés volt arról, hogyan szabad a hajat viselni, szabad-e moziba menni stb. Ha jól megnézzük, fellelhető ma is sok emberben a világ megvetése. Jézus imádsága szerint nekünk itt kell maradnunk, s ez a „kell’ nem isteni kényszert jelent, hanem a teremtettségünk következménye. Igent jelent arra a konkrét testre, melyet kaptunk. erre a népre, amelyben élünk, a szüléinkre, munkatársainkra. Nem gyönyörökre monAs énekeskönyv-sserkesztők műhelyéből KARÁCSONYI ÉNEK Dallama: Jer, mindnyájan örüljünk (726) 1. Szép karácsony ünnepén, Csillagfényes estéjén Jézus jött el s vele a remény. 2. Sötét éjben fényözön Pásztorokra ráköszön. Jézus jött el s vele az öröm. 3. Szép az angyali ének, Igaz örömöt ébreszt. Jézus jött el s vele az élet. 4. Régen várt égi ország Most végre eljött hozzánk. Jézus jött el s vele a jóság. 5. Harag s gyűlölet réme Szívünket ne kísértse. Jézus jött el s vele a béke. 6. Legyen a szíved hálás, Töltse be az ujjongás. Jézus jött el s vele az áldás. Madocsai Miklós — Advent 3. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1. Kor 4, 1—5; az igehirdetés alapigéje: Lk 3, 15—18. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. December 17-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök. — DUNAEGYHAZA. November 21-én gyülekezeti bibliaórán szolgált Sárkány Tiborné lélkészi munkatárs, egyházmegyei sajtóelőadó. Az írásmagyarázat után ismertette egyházunk sajtómunkáját, a jelenlevők több száz forint értékű könyvet vásároltak. — DÁNSZENTMIKLÓS. a gyülekezet kiegészítette tisztikarát és újonnan választotta presbitériumát. Az egyházi esztendő utolsó vasárnapján szépszámú gyülekezet jelenlétében 17 férfi és asszony állt az oltár előtt és tette le az esküt ebből az alkalomból. Az igehirdetés és iktatás szolgálatát Keveházi László esperes végezte. Köszöntötte az újonnan beiktatottakat Kiss Pál egyházmegyei felügyelő is. Az ezután következő presbiteri ülést, amely a jövő évi tervekkel foglalkozott, Roszik Mihály, a dán- szentmiklósi gyülekezet pásztorolásával megbízott alberti lelkész vezette. A gyülekezet erősödőben van, nemrég vásároltak — országos egyházi és egyház- megyei segítséggel — kályhát és szószéket gyülekezeti termükbe, most harangvásárlás gondolatával foglalkoznak. A gyülekezet, amely az utolsó hónapokban egyre inkább érezhette egyházunk segítségét, be is kapcsolódhatott annak életébe ezzel a választással is. — SZOLNOK. A város protestáns gyülekezetei október 29-én az evangélikus templomban tartották reformációi ünnepélyüket. Előadást tartott Tóth-Szöllös Mihály kecskeméti lelkész, a Bács-Kiskun Egyházmegye esperese „A reformáció egyháza: szolgálatra megújult egyház” címmel. Igét hirdetett Hamar István szolnoki református lelkész. Énekkari és zeneszámok egészítették ki a műsort, amelyen szép számmal vettek részt a gyülekezetek tagjai. Alii VASÁRNAP IGÉJE „Készítsétek el az Űr útját!” Lukács 3,15—18 Jézus nagy útkészítőjére. Keresztelő Jánosra figyelünk ezen a vasárnapon. Prédikációiból néhány mondatot őriztek meg az evangéliumok, de talán szavainál is jobban belevésődött az egyházi köztudatba szigorú, aszketikus alakja: a pusztából jött próféta durva, te- veszörböl szőtt ruhát viselt bőrövvel, eledele pedig sáska és erdei méz volt, Szókimondó prédikációja megdöbbentette az embereket. A régi ézsaiási prófécia beteljesedését látták megjelenésében: „Kiáltó hangja szól a pusztában: készítsétek el az Űr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit...” Hallgatóit „viperák fajzata” megszólítással és egyértelmű életváltoztatás hirdetésével lepte meg'. Az Újszövetség határán álló nagy prédikátor, Jézus útegyengetője sok szempontból példája és meghatározója az utána következő korok igehirdetőinek. Keresztelő János Jézus ádventjét, eljövetelét hirdette meg: „majd eljön az, aki erősebb nálam...” Annál is hangsúlyosabb ez a prédikáció, ha meggondoljuk, hogy körülötte „a nép reménykedve várakozott és szívükben egyre azt fontolgatták Jánosról, hogy vajon nem ő-e a Krisztus”. Minden kor igehirdetőjének az a feladata, hogy Jézus útját készítse és ne a saját útját egyengesse, ne magát hirdesse, hanem Jézusra mutasson rá. Az egyháznak nem emberi filozófiára, bölcselkedésre, hanem evangéliumra, a Jézusról szóló jó hírre van szüksége. Az egyes korok igehirdetési „divatja” hol a tanítást, hol az erkölcsre buzdítást, hol az elgondolkodtatást, vagy cselekvésre fölkészítést tudta a maga föladatának. A különböző főszempontok határozták meg a teológiai tanítást és a gyülekezeti gyakorlatot. Semmiféle emberi hangsúlynak sem szabad azonban kiszorítania azt a pré- dikációs mozdulatot, amelyik minden eszközzel tovább, följebb mutat arra, akitől az igehirdető a maga küldetését nyerte. Az egyház története Keresztelő Jánostól kezdve az apostolok és egyházi atyák, reformátorok, az előttünk járó nemzedékeit igehirdetésén keresztül máig az ádventi időt jelenti. Jézus akar közel jönni hozzánk, számára kell egyenes ösvényeket teremteni, minden útban álló hegyet és halmot elhordani. Milyen sokatmondó képek ezek! Gondoljuk el, mik azok a „hegyek és halmok", amelyek útjában állnak annak, hogy Jézus elérkezzen ho’Zzánk. Ilyen akadály lehet az, ha keveset vagy rosszat tudunk róla, ha magunkat olyan tökéletesnek és elégségesnek látjuk minden élethelyzetben, hogy azt gondoljuk, nincs is szükségünk rá. A másokkal kemény hangon beszélő próféta önmagához is kegyetlen! Szikráját sem látjuk benne az önelégültségnek vagy gőgnek: ____majd eljön az, aki erősebb nálam és én még arra sem vagyok mé ltó, hogy saruja szíját megoldjam!” Azt is el kell azonban mondanunk, hogy Keresztelő János igehirdetését nem mindenben hagyta jóvá Jézus! Jövendölése szerint „O Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket, kezében szórólapát lesz és megtisztítja szérűjét, a gabonát csűrébe takarja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel!” Azaz Keresztelő János olyan Messiást várt Jézusban, aki folytatja a kemény hangú igehirdetést, sőt a Bíró teljhatalmával tud majd különbséget tenni „búza és pelyva”, jók és gonoszok között. Mivel Jézus nem Isten ítéletét, hanem kegyelmét, nem az utolsó ítélet eljövetelét, hanem Isten országának békességét hirdette meg, maga az útkészítö is elbizonytalanodott. Elküldött kettőt tanítványai közül, hogy kérdezzék meg Jézust: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" Az egyház történelme folyamán sokszor előfordult, hogy más volt az igehirdetők, az egyház népe elképzelése a világról, mint az egyház Uráé. Jézus tanítványai az egyik samáriai faluban hamar tüzet akartak kérni azok fejére, akik nem fogadták be őket. Megtanulhatjuk azonban Jézustól, hogy első és utolsó szava a szeretetnek és megértésnek a hirdetése volt. Nem a „jókhoz”, a magukat tökéleteseknek érzőkhöz jött, hanem az elveszettekhez, a bűnösökhöz. Az evangélium éppen azt jelenti, hogy Isten a maga közelébe, Jézus által szeretete közelségébe akarja fogadni az embert úgy, hogy közben egymáshoz is közelebb hoz minket. Keresztelő János igehirdetését ezért Jézus élete példája nyomán mondhatja tovább az egyház népe: „Készítsétek el az Űr útját!" A vasárnap apostoli igéje szerint „Krisztus szolgái és Isten titkainak sáfárai” kell, hogy ebben a szolgálatban hűségesnek találtassanak. Harmati. Béla Imádkozzunk! Istenünk, mennyei Atyánk! Hálát adunk Neked, mert egyházadban elküldötted követeidet, hogy készítsék az utat. hogy hirdessék az evangéliumot. Keresztelő Jánostól kezdve máig Jézus Krisztusról tesznek bizonyságot az igehirdetők. Nyisd meg szívünket Urunk befogadására, hadd járjunk az ö útján, hadd keressük igazságát és így mienk legyen az örök élet. Ámen. — PESKÓ GYÖRGY orgonaművészt. aki rövid megszakítással évek óta vezeti a vakok Homérosz kórusát, ennek a munkájának megbecsüléseként Brail- le-éremmel tüntették ki, amelyet az Egészségügyi Minisztériumban adtak át ünnepélyesen, A vakok Homérosz kórusával az országban az állami és társadalmi szervek rendezésében több helyen tartottak és tartanak hangversenyeket. így legutóbb a miskolci templomban, ■ majd Szegeden a Tisza szálló nagytermében hangversenyeztek. _ Peskó György a kórus vezetéséért több kiemelkedő sajtóméltatást kapott, amelyek rámutatnak a kórus magas szakmai szintjére, amelynek alapjaiban ritkán tapasztalható összetartó szeretet rejlik. Mi is örömmel figyelünk fel Peskó György kiemelkedő orgonaművészi és karvezetői eredményeire. A LUTHERANIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA december 17-én, vasárnap délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja BACH KARÁCSONYI ORATÓRIUMÁT Közrem üködnek: Kovács Erzsébet, Schultz Katalin, Fülöp Attila, Ber- czelly István, Trajtler Gábor. Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: DR. HAFENSCHER KAROLY
