Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-12-17 / 51. szám

EVA N G ÉLIK US HÉT /LAP XLIII. ÉVFOLYAM 51. SZÁM 1978- december 17. Ara: 3,50 Ft ' Ev végi hajrá a szeretetten Együtt kiáltunk és együtt cselekszünk Kikerülhetetlen kép a karácsony előtti zsúfolt utca, emberek egy­más hegyén-hátán az üzletekben, megürülő polcok bent, s hovato­vább a kirakatokban is. Mindent felvásárolunk. A végén már nem azt vesszük, ami kellene, amit elterveztünk, amit szerettünk volna, hanem azt, ami még van. A kereskedelem felkészült a karácsonyi forgalomra — olvassuk. Ennyi vagon hús, vágott baromfi, ennyi hektó sör, s egyéb italok, ennyi burgonya, szaloncukor, s ennyi mé­ter fenyő ... És minden elfogy. Nincs az a mennyiség, amit meg ne vennénk, meg ne ennénk, meg ne innánk, ízlésesen pödört maslik alá ne rejtenénk a karácsonyfa alatti csomagokban. EVVÉGI HAJRA AZ AJÁNDÉKOZÁSBAN. Konjunktúrája van a szeretetnek. Ebben is teljesíteni kell a normát. Ha számokkal, sta­tisztikával mérhető volna a felhasznált szeretet, mint valamely ener­giaforrásnál a kibocsátott áram, ezekben a napokban vastag szalon­cukor guzzal vonhatnánk be ezt az ezer sebbel-bajjal forgó földgo­lyóbist. Nem a szeretettel van baj. Hiszem. Azt nem lehet túladagolni. Csak a beteg szeretet válik terhessé. Az egészséges szeretetből soha­sem elég. Azt hiszem inkább azy elosztással van baj. A „hajrák” rendszerint azt akarják behozni, ami a munka folyamatos ütemé­ben valami okból elmaradt, s közeledik a határidő', amikor számot kell adni a teljesítményről. Sokszor gondolok arra. hogy ez áradó, zúduló, minden áldozatra képes szeretet, ami most töményen gomo­lyog az utcaforgatagban, zsúfolt üzletekben, azért sűrűsödött így ösz- sze, mert hiányzott a mögöttünk eltelt hónapokból. Nem lenne szebb, ha a nagy figyelemmel és tapintattal megküldött, elhelyezett fenyőágas gyertya most virágok emlékét ragyogná, amit a fáradt férj, fáradt feleségének „csak úgy” a munkás hétköznapok délután­ján hazavitt, legalább olykor-olykor, minden ok nélkül, nem hajrá­ból. hanem „csak úgy”, s vele mosolyt, szivmeleget vitt volna be a fáradt hétköznapokba? Nem lenne szebb, ha a most oly gondredökig ható leleményesség eloszlott volna a szürke hétköznapok között, s a szeretet apró csodáival ünneppé varázsolta volna azokat? Kolozsvári tanárom intett minket gyakran így: „Fiúcskák, tegyetek minden na­pot ünneppé: egy szál virággal, egy békességet teremtő mosollyal, egy váratlan jó szóval. ..” Nem lenne szebb, ha ez a mostani szere- tetáradat a folyamatos szeretet tetözése volna és nem az üresség, a közömbösség, a feledékenység és az elféledettség pótléka? Álpótlé­ka?! NEM KÉTELKEDEM AZ EMBEREK KARÁCSONYI SZERETE- TÉNEK ŐSZINTESÉGÉBEN. Ha van is néha keserű alja, igaz sze­retet az. Néha úgy vagyunk ezzel is, mint „minden jó adománnyal, ami onnan fölülről száll alá”: beszövi, át meg áthatja embervoltunk ezer árnya. Állok az utcaforgatagban. Szeretnék meg-megállítani egy-egy sie­tő embert, akinek négy-öt csomag már ott lóg a karján, vállán: ne siessen, nem az a fontos, hogy még két szatyor lógjon a kezében, hanem, hogy tiszta legyen a szeretet, amivel viszi. Mert hiszem, hogy igaz a csomag mögött a szeretet. S ha az elmúlt hónapokban, hetekben sokszor volt hiánycikk ez a szeretet, nem hajrával kell behozni a lemaradást. A szeretet különös műfaj. Nem lehet mennyi­ségileg pótolni. Egy mód van, hogy a hiány, az üresség megteljék: a bűnbánó és megbocsátó szeretet. Az aktív reménység, hogy másképp lesz ezután s ennek záloga, ez a kicsi gyertyafény, ez a szépen megpödört masli a csomagon, ez a kis fenyőág, ez az őszinte, tiszta szó, ez a könnyes mosoly ... ÁLLOK AZ UTCAFORGATAGBAN. Mindenki, hogy siet! Nem futunk el valami mellett? Vagy talán Valaki mellett? Egy kép vil­lan elém. A pádon az utcaforgatagban két bakfis leány kacagva, jó­kedvűen majszolja a lángost. Arra megy egy id;ős hölgy. Nem, nem éhes, nem „szegény”, sőt jólöltözött, csak éppen erősen hajlott hátú, öreg és magányos. A két leány ránéz, az egyik felugrik, odalép, s megkínálja: „Kedves néni, egyék egy kis lángost!” — s már le is tör egy darabot. Nem most történt. Még a nyáron, egy felhős, hűvös nyári napon, amiben az idén sokszor volt részünk. De a néni szívét karácsonyi meleg járta át. Tőle tudom. MI ATYÁNK... A MI „MINDENNAPI” SZERETETÜNKET add meg nekünk ma... Most, karácsony küszöbén is. Koren Emil AZ INDIAI ÁRVlZ A szeptember végén bekövetke­zett indiai árvíz hétmillió embert tett hajléktalanná és további nyolcmillió embert érintett. A Lutheránus Világszövetség világ- szolgálat osztálya 275 tonnás szál­lítmányt irányított a helyszínre és felszabadította kalkuttái készle­teit is, hogy azonnali segítséget nyújthasson. Október közepétől hat repülő­gép szállított Európából Indiába műanyagponyvákat 15 000 család részére, valamint-ruhát, élelmet és gyógyszereket. Az elszálláso­lásra, az országban vásárolt ru­hákra, takarókra és élelemre, va­lamint a vízvezetékek helyreál­lítására költött összeg, a szállítá­si költségekkel együtt 730 000 US dollárt tesz ki. Az LVSZ részt vesz még egyéb programokban is, melyek segítségéve] 5000 gyerme­ket élelmeznek és Kalkutta nyolc központjában 16 000 embernek főznek ételt. Azt is tervezik, hogy építési anyagot is beszereznek az elpusztult otthonok helyreállítá­sára. A különböző segélyprogra­mok együttes összege 1 609 000 amerikai dollár, mélyet pénzben és természetben Dánia, az NSZK, Norvégia, Svédország és az USA ad. Az erőfeszítéseket a Lutherá­nus Világszövetség összehangolja az indiai kormánnyal és az Egy­házak Világtanácsával is. Külön gond azoknak a segítése, akik nemcsak hajléktalanokká váltak, hanem megélhetésüket is elveszí­tették az árvíz következtében. D. dr. Káidy Zoltán püspök felszólalása a IX. Magyar Békekongresszuson Az OBT elnökségébe újra beválasztották D. dr. Káidy Zoltán püspökelnököt, a béke-világtanáös tagját, a Béketanács tagjai közé pedig, Mekis Ádám esperest és Baranyai Tamás lelkészt. Végül a békekongresszus állásfoglalást fogadott sl, amely meghatározza a mozgalom hazai és nemzetközi munkáját az elkövetkező évekre. A kongresszuson, amelynek tanácskozására la­punkban később még visszatérünk, felszólalt Káidy Zoltán püspök is. Nagy tetszéssel fogadott felszólalását lapunkban teljes egészében közöljük. állók, vagy éppen felette állók, mi a szocializmus és a kapitaliz­mus harcában nem akarunk sem­legesek maradni, hanem a szo­cializmus mellett vagyunk, még akkor is, ha tisztán látjuk, hogy a keresztyén hit és a marxista világnézet több ponton különbö­zik egymástól és egymással nem ötvözhető. Mi tudjuk, hogy ami­kor a szocialista társadalmi rend építését segítjük, akkor népünk boldogulását segítjük és vele együtt a békét is építjük. Ezért buzdítjuk híveinket mindig be­csületes munkára és arra, hogy jó lelkiismerettel és örömmel ve­gyenek részt társadalmi rendünk építésében. Ezért támogatjuk a Hazafias Népfront munkáját is, amely a nemzeti egység kovácsolásának szép szolgálatát is végzi. A békéért, a haladásért és igazságosságért való kiáltásunk­nak és cselekvésünknek három forrása van. Az egyik biblikus keresztyén hitünk. Nyilvánvaló előttünk, hogy az egyház nem élhet önző módon önmagának, hanem önfeledten kell szolgál­nia 'minden embernek éspedig úgy, hogy más világnézetű em­berekkel együtt védi és gazda­gítja az emberi életet. Hitünk alapján is küzdünk minden el­len, ami megszegényíti, megcson­kítja, torzzá teszi és kizsákmá­nyolja az. emberi életet. Ugyan­akkor, támogatunk minden tö­rekvést, ami az emberi élet ki- teljesedését, széppé tételét, az emberi méltóság megbecsülését és egy olyan társadalmi rend fel­építését segíti, amelyben nem­csak egyes kiváltságosak, hanem az egész nép örülhet, az életnek és élvezheti munkája gyümöl­csét. Az is egyben békeszolgálat, ha mozgósítunk a család megbe­csülésére, a munkának örömmel és felelősséggel való elvégzésé­re, a szülők és öregek tisztele­tére, az elöljárók megbecsülésé­re. Kiáltásunk és cselekvésünk második forrása: hazaszerete­tünk. Az elmúlt évtizedekben megváltozott hazaszeretetünk tar- taLma és iránya. Egy ideig egy­házunkban a hazaszeretet egyen- Lő volt Magyarország történelmé­nek és földjének — Budapest­nek, a Bakonynak, a Mátrának, a Hortobágynak, a Balatonnak — szere tétével, anélkül, hogy az új társadalmi rendet és annak építőit is szerették volna. Ma már — az előbbiek el nem ha­gyásával — a hazaszeretetünk el­sősorban azoknak az emberek­nek szeretetét és megbecsülését jelenti, akik velünk együtt épí­tik a szocialista társadalmi ren­det és annak a társadalmi rend­nek a szeretetét is, amelyet ma­gunkénak vallunk. Vagyis, az egyház tagjainak a legbenső ér­zelme változott meg, éspedig po­zitív irányban szocialista társa­dalmi rendünk és annak veze­tői iránt. A békéért való cselekvésünk harmadik forrása az a bizalmi légkör, amely az állam és az egy­ház viszonyában fennáll. 30 év­vel ezelőtt éppen decemberben kötötte meg egyházunk a? ál­lammal azt az egyezményt, amely rendezte az állam és egyház vi­szonyát. Ez a viszony ma már nem egyszerűen rendezett, ha­nem gyümölcsöző. Jó alapot ad az állam és egyház olyan együtt­működésére. amely egész népünk javát és a szocialista építést szol­gálja. Ezt a bizalmi légkört erő­sítették azok a cikkek és tanul­mányok, melyeket államunk s társadalmunk vezetői írtak az állam és egyház viszonyáról. E három forrásból táplálkoz­va akarunk együtt kiáltani és együtt cselekedni a jövőben is esész népünkkel és minden bé­két szerető emberrel. Mekis Ádám kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a IX. magyar békekongresz- szus alkalmából, a békemozgalomban kifejtett tevékenységük elis­meréseként a mozgalom több hűséges, példamutató munkását magas állami kitüntetésben részesítette. Nagy örömünkre szolgál, hogy a kitüntetettek között van Mekis Ádám kelet-békési esperes, a Déli Egyházkerület lelkészi főjegyzője is. aki a Munka Érdemrend ezüst fokozatában részesült. A kitüntetést november 30-án az Országház Munkácsy termében Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke nyújtotta át. Mekis Ádám munkássága jelentősen gazdagította egyházunk béke­szolgálatát az elmúlt évtizedek során, többek között lapunk hasáb­jain is. További szolgálataihoz Isten áldását és jó egészséget kívá­nunk. * HELGE BRATTGARD A SVÉD NEMZETI BIZOTTSÁG ÚJ ELNÖKE A Lutheránus Világszövetség Svéd Nemzeti Bizottság október végén Linköpingben Helge Bratt- gard 58 éves püspököt választotta meg új elnökévé. Skara püspöke ezzel Ólof Sundby uppsalai érsek utóda lett a nemzeti bizottságban, mert az érsek sok elfoglaltsága miatt nem jelöltette magát újra. Helge Brattgard a Lutheránus Világszövetség Tanulmányi Bi­zottságának elnökhelyettese, húsz év óta aktívan részt vesz a világ- szövetség tanulmányi munkájá­ban. Teológiai tanulmányait Lundban végezte, 1944-ben avat­ták lelkésszé. / Az Országház kongresszusi termében december 1—2-án két napon át tanácskozott a IX. Magyar Békekongresszus. Az Országos Béketanács elnök­sége, tagjai, nyolcszáz küldött, valamint számos vendég, köztük Romesh Chandra, a béke-világta- nács elnöke jelenlétében hangzott e,l Sebestyén Nándorné főtitkári beszámolója a VIII. magyar békekongresszus óta végzett munkáról, amelyhez tpbb mint ötven hozzászólás kapcsolódott. Ezt kö- vetőleg megválasztotta a kongresszus az Országos Béketanács tisztségviselőit.. Igen tisztelt Békekongresszus! A Magyarországi Evangélikus Egyház tisztelettel és ragaszko­dással köszönti a IX. Magyar Bé- kekong'resszust. Nem vagyunk itt kívülállók, sem tiszteletbelli ta­gok, sem vendégek, hanem csa­ládtagok és munkatársak, akik együtt kiáltunk a család többi tagjaival a háború és minden pusztítás eLlen és együtt cselek­szünk a békéért, az építésért és a haladásért. Tudjuk, hogy kiál­tani kell a háború ellen és cse­lekedni kell a békéért. 'Azt is tudjuk, hogy együtt kell kiálta­ni és együtt kell cselekedni. Mé­lyen egyetértünk azzal a ma­gyar költővel, aki a háború fo­lyamán sok elpusztult életet, fel­égetett falut és családi otthont látott és amikor visszaemlékezik egy óriási tank rohamra indítá­sára — amelyet már nem lehe­tett az indulásban meggátolni — így ír: ..Szemem láttára in­dult a gép, a szívaprító, agyakat szertezúzó, óriás rémkolosszus. Korábban kellett volna, koráb­ban kiáltozni. Korábban kellett volna; ököllel nekimenni”. A ma­gvar békemozgalom ezt a ..ko­rábban kiáltás” és a korábban „neki menés” szolgálatát végzi. Egyházam együtt van a magyar békemozgalommal a „kiáltásban” is és a háború rémének és a föl­dön található minden igazságta­lanság,nak való ..nekimenésben”, vagyis a cselekvésben is. De együtt vagyunk a béke és haladás híveinek világméretű mozgalmával, közelebbről a Bé- ke-világtanáccsal is. Együtt va­gyunk azokkal, akik következe­tesen fáradoznak a különböző társadalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett éléséért és együttműködéséért, a politikai és katonai enyhülésért, a háborús konfliktusok megszüntetéséért, a fegyverkezési hajsza megállítá­sáért és a leszerelésért, a faji egyenlőségért, a gyarmati rend- ■ szer utolsó maradványainak fel­számolásáért. Mi is munkálko­dunk azért, hogy az európai biz­tonsági és egvüttműködési érte­kezlet Helsinkiben aláírt záró­okmányának minden szakasza egyformán érvényesüljön. Nem felejtünk el „kiáltani” ezekért a célokért azokon a nem­zetközi egyházi konferenciákon, amelyeken részt veszünk, akár az Egyházak Világtanácsa, akár a Lutheránus Világszövetség világ­gyűléseiről. vagy konferenciáiról van szó. Külön öröm számunk­ra, hogy a szocialista országok egyházainak kezdeményezésére 20 esztendővel ezelőtt alapított Ke­resztyén Békekonferencia — amelynek munkájában aktívan részt veszünk — két évtizeden keresztül nagyon egyértelműen fáradozott azért, hogy a keresz­tvének cselekvő hozzá iárulást ad- iamak a nemzetközi 'békemozga­lomnak. Idehaza együtt vagyunk né­pünkkel a szocialista társadalmi rend építésében, népünk boldo­gulásáért való munkában. Noha. a kanitalizmusban élő egyháizak kénvisel óitól nem egyszer kap­tunk olyan tanácsot, hosv szo­cialista társadalmi rendünkben maradjunk „semlegesek”, kívül-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom