Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-12-17 / 51. szám

GYERMEKEKNEK. Két igazi barát Mt 11, 2—10 Életünk boldogságához elen­gedhetetlen, hogy legyenek bará­taink. Azonban nem mindegy, hogy milyen barátokat sikerül találnunk. Mert a barátok nem­csak a jóra tudnak ösztönözni, hanem rosszra is tudnak csábíta­ni bennünket. Mai igénk két igaz barátról. Jézusról és Keresztelő Jánosról beszél. Az ő barátságuk igazi barátság volt. Lássuk köze­lebbről, mik voltak ennek az iga­zi barátságnak az ismertető jelei. Amíg a barátoknak jól megy a soruk, nem nehéz összetartani, jó barátságban maradni. Nehezebb lesz mindjárt a helyzet, ha a ba­rátok közül egyik nehéz helyzet­be, vagy bajba kerül. Ilyenkor a bajbajutott barát szíve rendsze­rint megtelik irigységgel és ke­serűséggel. Azt gondolja, hogy a másik nem törődik vele, holott valójában éppen ellenkezője az igazság. Keresztelő Jánosnak iga­zán lett volna oka, hogy a szíve megteljék keserűséggel és irigy­séggel Jézus iránt. Hallgatóinak nagy serege átpártolt Jézushoz, róla megfeledkezett, ő pedig He­rodes király tömlöcébe került. Jánosnak bizonyára eszébe ju­tott, hogy a csodatevő Jézus se­gíthetne rajta. A látszat azonban az volt, hogy Jézus mit sem tö­rődik vele. János mégsem irigy­kedett Jézusra és nem gondolt reá keserűséggel. Őszintén örült barátja sikerének. Nem fájt neki, hogy ő most háttérbe szorult és börtönbe került. Ilyen az igazi barátság. Keresztelő János azért tudott ilyen baráti magatartást tanúsí­tani Jézus iránt, mert tudta, hogy nem az ő barátságuk, még csak nem is az ő személyük a fontos, hanem az ügy, amelyért Isten mindkettőjüket' elküldte a világba: az emberek üdvössége, öröme és boldogsága. Ez izgatta őt, amikor a börtönből elküldte tanítványait Jézushoz az izgal­mas kérdéssel: Te vagy-e az El­jövendő, vagy mást várjunk? Jé­zus magyarázgatás helyett ezt a választ küldte Jánosnak: Menje­tek és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak és sánták járnak, leprások tisztulnak meg és süketek halla­nak, halottak támadnak fel és szegényeknek hirdettetik az evan­gélium és boldog az, aki nem bot- ránkozik meg énbennem. Nincs feljegyezve a Bibliában, hogy milyen hatást tett Kereszte­lő Jánosra Jézus üzenete. De biz­tosak lehetünk, hogy János meg­nyugodott. Az üzenetből ugyanis megtudhatta, hogy megvalósul mindaz, amiért ő is élt, küzdött és harcolt. Ez megnyugvás volt számára akkor is, ha ő mindezt csak a börtönből láthatja. Mind­ez megerősítette őt Jézus iránti barátságában is. Mert az az igazi barátság, amikor valami szép és nemes ügy megvalósítása érdeké­ben tudnak összefogni a barátok. A közös célért folytatott küzde­lem, vagy a célkitűzés megvaló­sulásának öröme a barátság leg­biztosabb tartópillére. Jézus a magunk és mások bol­dogságának megvalósítására hív barátságra bennünket. Ezért mondja mindánnyiunknak: Ti barátaim vagytok, ha azt teszi­tek, amit én parancsolok néktek. (Jn 15,14.) S. J. Képek az ősatyák életéből 9. MAI KÉRDÉSEINK: 1. Az ős­atyák történetének melyik jele­nete jut eszetekbe a képről? 2. Hol van megírva a történet a Bib­liában? 3. Milyen újszövetségi eseménynek az előképe ez a tör­ténet? 4. Írjátok le színesen, ho­gyan képzelitek el és hogyan mondanátok el kis testvéreteknek a történetet. Válaszotokat december 31-ig küldjétek be a következő címre: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 1088. — A legtöbb pontot elérők a sorozat végén könyvjutalmat kapnak. A beküldött leírások közül pedig a legsikerültebbeket közölni fogjuk az Evangélikus Életben. — HALÁLOZÁS. dr. Nagy Imre ny. állatorvos életének 72. évében rövid szenvedés után november 12-én Szombathelyen csendesen elhunyt. A hamvasz- tás előtti temetési szolgálatot november 18-án Lehel Ferenc szombathelyi lelkész végezte. „Közülünk senki sem él önma­gának ...” — Dr. Zelenka Margit ny. kö­zépiskolai tanár, a Budapesti Evangélikus Leánygimnázium alapításától megszűntéig lelkes és szeretett tanára december 3-án rövid szenvedés után elhunyt. Hamvasztás utáni temetése de­cember 22-én, pénteken délelőtt fél 11 órakor lesz a Farkasréti temetőben. — HALÁLOZÁS. Dr Ruzics­ka Andor ny. főorvos 78 éves korában Budapesten elhunyt. Egyházát szerető régi szarvasi család hűséges tagja volt, aki orvosi gyakorlatában gyümölcsö­zővé tudta tenni a keresztyén szeretet indításait. A hat testvér közül ő a második — Ruzicska László vallástanár után —, aki elindult e földi életből. Teme­tésén dr. Koren Emil budai es­peres szolgált. „Nem félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, ha­nem erőnek, szeretetnek és jó­zanságnak lelkét.” — KÉSZÜLŐ új énekesköny­vünk szövegi bizottsága egy év óta hetente egy teljes munka­napot áldoz az énekek felülvizs­gálata, prozódiai igazítása, új énekek gyűjtése és bírálata mun­kájának. A héttagú bizottság eddig mintegy 500 felveendő ének bíráló javaslatával készült el. A heti rendszeres munka mellett nyár elején egyhetes munkaülésen dolgozott együtt Gyenesdiáson, most pedig ugyan­így a Mátrában tartott egyhetes munkaülést. Javaslatukkal ez év végére készülnek el, s adják át a tervezett és javasolt anyagot a különböző egyházi szerveknek és közösségeknek bírálatra. „írok nektek, ifjak...” Bátor szelídek Bátor szelídek. — Különösen cseng ez a két szó együtt. Mint­ha ütnék egymást. Nem tűnik így első pillantásra? De úgy vé­lem, hogy csak látszólag ellen­tétesek. Feszültség van „csupán” közöttük. Éppen e feszültség késztet mélyükre hatoló gondol­kodásra, úgy talán mégis felold­hatónak bizonyul. Bátorság Elődeink előtt eszményként le­begett ez a szó. így -teremtek a hősök, a vitézek, a rettenthetet­len harcosok. Valóban úgy lát­szik, hogy a régiek elsősorban testi, fizikai értelemben tartot­ták elérendő célnak a bátorságot. Aki ezzel bírt, megbecsülésre számíthatott. De még a roman­tika hőskultuszában, a nagy tör­ténelmi regényekben vagy epo­szokban, az indiáintörténetekben is többet jelent már bátornak lenni. Az idealizált hős nemcsak erős, ügyes és biztos kezű, ha­nem éppen így lélekben is az — nyugodt, találékony és határo­zott. Helyén van esze és szíve egyaránt. Éppen erős' lelke teszi igazán bátorrá. Ma is a jó tulajdonságok, po­zitív fogalmaink közé számítjuk a bátorságot. Nem kell magya­rázni, hogy mennyire szükség van rá. Századunkban sok ször­nyűséget okozott a gyávaság, a megalkuvás, a helyt nem állás, a felelőtlenség. Ezért ma különö­sen is mindennapi kenyerünk, életszükségletünk az, hogy vál­laljuk magunkat, tetteinket: egy­szóval, hogy bátrak legyünk. Munkánkban, tanulásunkban is csak úgy tudunk helytállni, hogy előrehaladunk: bátor, merész lé­pésekkel új utakat kezdünk, új lehetőségeket keresünk. Szelídség A bátorsággal ellentétben a szelídség egyáltalán nem pozi­tív fogalom ma. Száz ember kö­zül hányán válaszolnának igen­nel a kérdésre: Szeretnél-e sze­líd lenni? vagy szelíd embernek tartod-e magad? Maradjon ez csak meg költői kérdésnek! > A Magyar Szinonimaszótár alapján is elmondhatjuk: nyelv­használatunk tükrözi a .szelídség negatív értékelését. A szelíd ro­konértelmű szavai közül — ga- lamblelkű, jámbor, szelídített, kezes, gyengéd, enyhe, Lágy — talán csak a gyengédet tartjuk rokonszenves, elérendő tulajdon­ságnak. A többi mintha taszíta­na. E szavak a szelíd embert valamiképpen gyengének festik le, s melyikünk szereti, ha gyen­gének látják. A szelídségben van egy mozzanat, ami megalázko­dást, alázatot feltételez, s ez mintha valóban ellentétes lenne forrón kívánt bátorságunkkal! . Ilyen gondolatokkal küszködve olvashatjuk Jézus sz-avát: „Bol­dogok a szelídek, mert ők örök- lik a földet.” (Mt 5, 5) Isten or­szágának elnyeréséiről van itt szó, de előtör belőlünk a kérdés: miért éppen a szelídeké az? — De talán éppen szelídnek lenni nagy bátorság! Feloldható feszültség Friedenthal írja híres Luther- könyvében Melanchthoinról: az ő bátorsága más fajtájú volt — ő engedni is mert —, gyűlöletes tulajdonság ez a hajthatatlanok szemében. Valahogy így képze­lem el a feloldást. Egyszerre bá­tornak és szelídnek lenni! Együtt érvényesül a kettő, mert mélyü­kön ugyanúgy ott van a nyugodt biztonság. Közös forrásuk, a meg­győződés, a bizalom, a hit. Jézus hív, hogy nála oldjuk fel e két tulajdonság feszültségét: „Tanul­játok meg tőlem, hogy .én szelíd vagyok és alázatos szívű, s nyu­galmat találtok telketeknek!” Ö mert szelíd lenni, s megalázta magát, hogy bátorságot, erőt kap­jon. Az ő példájából tanulhatjuk meg a bátor szelídséget — a sze­líd bátorságot. Azt gondolom, hogy érdemes megpróbálnunk, mert boldogságot ígér a szelídek­nek. Értjük, érezzük: nem lehet könnyű így élni. A mindennapok rohanásában merni szelídnek lenni, ugyanakkor nyugodt bá­torsággal küzdeni és küszködni. De úgy látszik, hogy lehetséges. S ráadásul még Isten országát is ígéri Jézus. . . Tulajdonképpen így visszhangozhat bennünk sza­va: Boldogok, akik mernek sze­lídek lenni, mert Isten is sokat mer rájuk bízni. Ifj. Seben István — HIBAIGAZÍTÁS. Lapunk december 10-i számának 6. olda­lán közölt „Karácsony előtt — könyvek között válogatva” című cikkünkben sajtóhiba van. A második hasáb negyedik bekez­dése helyesen: Itt van dr. Kálc|y Zoltán püspök , Új úton című könyve. Érdemes újra és újra el­olvasni például az annak idején elhangzott püspöki székfoglalót — különösen is, az Országos Presbitériumnak az elmúlt he­tekben megtartott ülésével kap­csolatban, amelyen az állam és az egyház közötti Egyezmény megkötésének 30. évfordulójáról történt megemlékezés. — TAB. Október 29-én búcsú­zott el a gyülekezet a huszon­nyolc éven át közöttük szolgált és november 1-én nyugdíjba vo­nul lelkészétől, Jakus Imrétől. £z alkalommal szeretetük szá­mos jelével halmozták el volt lelkészüket és papnéjukat. A tabi utolsó szolgálata keretében ke­resztelte meg Jakus Imre lel­kész két unokáját; ifj. Jakus Im­re agrármérnök és felesége, sz. Neubauer Erika első gyermekét. DÁVIDOT, valamint Jakus Lász­ló fővadász és felesége, sz. Félix Márta második gyermekét, JU- DITOT. Eiy háromszáz éves könyv sikerének titka Amikor harmincöt évvel ez­előtt, teológus koromban először került kezembe John Bunyan (1628—1688) „Zarándok útja” cí­mű könyve, szinte nem tudtam letenni. Mint egy detektívre- gényt, olyan izgalommal olvas­tam. S most, hogy megbízatást kaptam, hogy a könyv megjele­nésének háromszáz éves évfor­dulója alkalmából — a könyv 1678-ban jelent meg először — megemlékezést írjak róla, újra átlapoztam. Eközben újra úrrá lett rajtam a harmincöt évvel ezelőtti izgalom. Mi a titka an­nak, hogy Bunyan műve a ke­resztyén irodalomnak a Biblia mellett egyik legnépszerűbb és legsikeresebb alkotása lett? Hi­szen már szerzőjének életében több, miht százezer példányban kelt el, s a mai napig több, mint száz nyelvre fordították le, két­szer is készítettek filmet belőle és egyszer operának is feldolgoz­ták. A ZARÁNDOK ÚTJA SIKE­RÉNEK ÉS NÉPSZERŰSÉGÉ­NEK talán az a legfontosabb titka, hogy a könyv szereplői — Keresztyén, Reményteljes, Bátor- szív, Harcos stb. — ahhoz a cél­kitűzésükhöz, hogy a jelenvaló világból az eljövendőbe jussa­nak, mindvégig hűségesek ma­radnak. Sem kudarc, sem üldöz­tetés nem tudja őket megtörni. Kitartásukat és harcukat végül is siker koronázza. A könyv meg­jelenésének korában nagyon so­kan voltak, akiknek meggyőző­désükért szenvedniük kellett. Ma­ga a szerző is tizenkét évig fo­goly volt meggyőződéséért, s könyvét is ez alatt az idő alatt írta meg. A meggyőződésért va­ló bánta Imaztatás még ma sem ritka világunk sok részén és ma is azoknak az embereknek a cél­kitűzése valósul meg, vagy fog megvalósulni, reménységünk sze­rint, akikben megvan az a hű­ség és kitartás, amilyen kitar­tóak és következetesek a könyv szereplői és volt a szerzője. A könyv népszerűségének a titka tehát az, hogy amíg olvassuk az egyes szereplők küzdelmes éle­tét, azonosítani tudjuk velük ma­gunkat annak ellenére, hogy küz­delmük külső körülményei egé­szen mások, mint a miénk. John Bunyan könyvében arra az örök emberi kérdésre kereste a vá­laszt, hogy mi az ember életé­nek célja és értelme, s hogyan valósíthatja meg ezt életében. Lehet-e ennél időszerűbb és si­kert ígérőbb téma bármikor a történelem folyamán ? A Zarándok útja sdkerének másik titka, hogy Bunyan épp­úgy, mint a • Szentlrás az élet küzdelmében mindig az eleset­tek, a kisemmizettek és a szegé­nyek oldalára áll. Ebből a hozzá­állásból érthető, hogy a . könyv elsősorban a szegény néprétegek olvasmánya volt. Hosszú időn ke­resztül kevés jeles író akadt, aki tisztelettel említette, vagy érté­kelte volna a könyvet. Egészen a legutóbbi, időkig a könyv szám­talan kiadása a kunyhók és cse­lédházak számára készült. A pa­pír, a nyomtatás, a képek, mind olyan minőségűek voltak, hogy az egyszerű szegény emberek is meg tudják vásárolni. Nem cso­da, hogy Móricz Zsigmondnak is a Biblia mellett a Zarándok út­ja volt az első olvasmánya. Ma­ga a szerző, John Bunyan is na­gyon egyszerű ember volt Egy üstfoltozó fiaként látta meg a napvilágot, maga is apja foglal­kozását követte, s küzdelmes éle­te során nem nagyon volt alkal­ma iskolák végzésére. Az élet is­koláját járta végig, s ennek ta­pasztalatait írta le könyvében. Mindezt úgy tette, hogy a vele hasonló sorsban vergődő embe­rek számára indítást és erőt ad­jon egy szebb és jobb életért va­ló küzdelemhez. A KÖNYV FORMÁJA ÉS STÍLUSA is alkalmas volt arra, hogy népszerűségét előmozdítsa. Nem hosszú és unalmas elméle­ti fejtegetések formájában, ha­nem pergő és a mindennapi éle­tet tükröző párbeszédekben tár­gyalja a legmélyebb kérdéseket is. Ezzel a puritán angol és skót körökben — ahonnan a színda­rabok és regények száműzve vol­tak — olyan sikert ért el, amit semmilyen más irodalmi mű nem gyakorolhatott. De új színt és életet tudott vinni a kontinens országainak az ún. ortodox teo­lógia dogmatikus fejtegetéseitől kiszáradt lelki világába is. Teo­lógusok és lelkészek még ma is sokat tanulhatnak ebből a stí-* lusból, hogyan lehet és kell az evangélium üzenetét hosszú el­méleti fejtegetések helyett lé­nyegre törően és gyakorlati mó­don közel vinni az emberekhez. VÉGÜL VAN A ZARÁNDOK ÚTJÁNAK EGY OLYAN JEL­LEGZETESSÉGE, amely különö­sen napjainkban időszerű John Bunyan a baptista közösséghez tartozott. Elsősorban baptista meggyőződéséért kellett elszen­vednie a tizenkét éves fogságot is. John Bunyan ennek ellené­re megmaradt igazi ökumenikus egyéniségnek. Könyvében szinte nyomát sem találjuk a felekéze- ti elfogultságnak. "Ugyanez az ökumenikus szellem érezhető mű­vében azokon a helyeken is, ami­kor hivő szereplői más meggyő­ződésű, vagy nem vallásos em­berekkel találkoznak. Bunyan életének és fő művének éppen az a legfőbb tanulsága, hogy az elfogultságnak mindenféle for­mája békétlenséget, háborúságot és szenvedést szül. Az emberiség s benne a keresztyénség boldo­gabb jövendőjének útját csak úgy találhatja meg, ha igazi öku­menikus szellemben, mindenfajta elfogultságtól mentesen együtt tudja keresni és építem! ezt az utat. Selmeczi János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom