Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-01-01 / 1. szám

A VAKOKNAK szemük megnyílása Jézus vakokat gyógyított. Visz- szaadta a világtalanoknak a nap fényét s a virágos rét színpompá­ját, szeretteik soha nem látott arcvonásait. Istentől kapott ha­talmával gyógyított s enyhített mindenféle emberi szenvedést, betegséget. Mindezzel jelt adott arról, hogy valóban közel jött az emberekhez Isten országa. „Men­jetek és mondjátok el, amiket láttok és hallotok: vakok látnak és sánták járnak, leprások tisz­tulnak meg és süketek halla­nak...” (Máté 11,4). E MELLETT JÉZUS ARRÓL IS SZÓLT —, épp egy vak em­ber meggyógyítása kapcsán —, hogy a testi vakságnál még ve­szedelmesebb baj lehet a lelki vakság. S a méltatlankodó, segítő szeretetének szolgálatát akadá­lyozó farizeusoknak a szemébe vágja: „Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök”, (János 9, 39—41). Vajon nem vagyunk-e vakok, amikor nem vesszük észre Isten gondoskodó szeretetének ezer je­lét. Mennyi minden reánk lesel­kedő veszélyről nem is veszünk tudomást, mert megóv Isten men­tő szeretete. Így esztendő fordu­lóján visszatekintve ne az eset­leg elszenvedett kudarcokat, ve­reségeket emlegessük fel, csak a betegségeket, szenvedéseket, se­beinket számolgassuk, hanem in­kább keressük Istenünk megsegí­tő, megőrző szeretetének számta­lan jelét. Csak nyissuk ki jól sze­münket —, meg fogjuk találni őket. ISTEN SZERETETE SOKSZOR EMBEREK SZIVÉN, KEZÉN KE­RESZTÜL ér el bennünket. Ezt is észre kell azonban venni. Mi­lyen természetesnek találjuk az édesanyai gondoskodás megany- nyi megnyilvánulását, házastár­sunk, gyermekeink, barátaink fi­gyelmességét, gyöngédségét, tár­sadalmunk minden emberre ki­terjedő humárlus rendjét és gon­doskodását. Milyen ritkán csillan fel szemünkben a legdrágább gyöngy: a hálás öröm könnye. Sokszor csak utólag döbbenünk rá —, ahogyan a költő megfogal­mazta: ma valaki értem jól imádkozott. És néha már csak a késő bánat keserűségével emlé­kezünk egy kézre, amely óvott, hordozott, védett. Chaplin feled­hetetlen filmjének a „Nagyvárosi Fények”-nek megrázó zárójelene­tében a szemevilágát visszanyert leány megrendültén ismeri fel a toprongyos csavargóban egykori jótevőjét: „Most már — látok!” A LELKILEG VAK EMBER NEMCSAK A FELÉJE SUGÁR­ZÓ SZERETETET nem veszi ész­re, hanem érzéketlenül megy el a feléje sóvárgó emberek mellett is. Pedig mennyi ember vár va­lakire, valamire: egy kis meleg­ségre, jó szóra, arra hogy meg­hallgassák, hogy törődjenek ve­le, hogy megosszák magányát —, vagy éppen örömét, hiszen a megosztott öröm megkettőződik. Emberek élnek egymás mellett, mint párhuzamos sínpáron futó vonatok — és sohasem találkoz­nak igazán. Leélnek egy életet együtt, de egymás nélkül. — Az utolsó ítéletet jelképező példá­zatban az örök Bíró színe előtt azzal védekeznek majd a meg­ítéltek: Uram, mikor láttunk té­ged éhezni,.. szomjazni,.. jö­vevénynek ... ? Nem látták a se­gítségre szoruló emberben — Jé­zust. PEDIG JÉZUS AZÉRT JÖTT, HOGY LÁSSUNK! Hogy meglás­suk benne az Atya szeretetének hordozóját és eszközét. Van Urunk akinek és akivel szolgál­ni öröm. Nyíljon meg szemünk a hálaadás ezer okának látására: mennyire szeret az Isten! S meg­lássuk a szeretet gyakorlásának ezer alkalmát. Groó Gyula A VASÁRNAP IGÉJE A jóra rendelt emberek Ef 2, 8—10. Istenünk első szava hozzánk az új évben: „Kegyelemből. ..” Bizo­nyára nem véletlenül ez! Ezzel Isten máris a kezdet kezdetén el akarja venni szívünkből a szorongó, aggódó érzést. „Hiszen kegye­lemből van üdvösségetek...” és mintha hozzátenné még: hát nem tudjátok? — hát nem gondoltok most erre? Ez az üdvösség nemcsak a halálon túl, az időben messzi távolra vonatkozik, hanem az új év­re, annak minden napjára és órájára is! KEGYELEMBŐL — érhettük meg és indulhatunk el életünk újabb 365 napja felé. Az előttünk levő utat ugyancsak ennek a kegyelem­nek a melege sugározza és Jézus Urunk neve világítja be. Nem is­meretlen és félelmetes sötét úton bandukolunk a temetői sírgödör felé, hanem életünk más értelmet kap. Ami mögöttünk van: kegye­lem. Ami előttünk van: Isten kegyelmi ajándéka lesz. Elég ez a ke­gyelem és biztató előjel az elinduláskor! Valljuk, hogy életünk és ennek 1978-as évvel jelölt darabkája sem a véletlen, a vak sors, avagy a természet kezében van, hanem ennek teremtő ura és gazdá­ja az örökkévaló Ür Isten. HIT ÉS ENGEDELMESSÉG — drága útravalónk és roppant lehe­tőségünk! Isten világfenntartó terve nem alkalomszerű, hanem cél­ravezető és elrendezett. Az új év Nála pontosan el van készítve. Amit mi nem látunk, azt Ö mind látja! Szereti a világot és az em­beriséggel jót akar! Kétségtelenül vannak a világban gonosz csele­kedetek. Istenünk már az új év első napján óv ezektől! Nem is azért vagyunk ezen a világon, hogy csak éljünk, leéljünk egy bizonyos időt. Isten gyermekeit jó cselekedetre ösztönzi. Nem azért teszünk jót, hogy a magunk önző és hiú dicsőségét hajszoljuk. Hitünkből folyó engedelmesség kell, hogy késztessen arra. hogy em­berek között élve minél több jót tegyünk. Tenni, tenni kell a jót! Minél többet és minél többekkel! VILÁGUNK NÖVEKVŐ FELADATAIBAN ISTEN GYERMEKEI­NEK IS NÖVEKVŐ SZERETETTEL kell jót cselekedniük. Gondol­junk csak olyan lehetőségekre és területekre, mint a család, házas­ság, gyermeknevelés, munkahely, beteg emberek. Túl a szűkebb kö­rön, haza, társadalmunk, az emberiség. Jézus lépései nyomán mehetünk előre az úton. Szeretet—öröm, bé­kesség—türelem, szívesség—jóság, hűség és szelídség, önmegtartózta­tás—tapintat, megértés ... Ezek az ö lépései. AZ ŰJ ÉV ELSŐ NAPJÁN nemcsak meleg szívvel kívánunk egy­másnak boldog új évet, hanem boldog új évet kell szereznünk, ké­szítenünk egymásnak. A világ Ura és gazdája erre küld bennünket! Sümeghy József IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy az új évet is kegyelmed isme­retében kezdhetjük el. Tégy minket alkalmassá és késszé minden jóra. Adj szemet a jóra való cselekvés lehetőségeinek meglátására, engedelmességet az elinduláshoz, egészséget a teljesítésre. Urunk, hadd szolgáljuk az új évben még tudatosabban az emberek javát, a világ békességét, a Te dicsőségedet. Ámen. A vakoknak SZEMÜK MEGNYÍLÁSA A gondolkodó ember — keresz­tyén hivő létére is — sokszor ke­rülhet szejnbe a betegség nagy és nyomasztó kérdésével. Hogyan le­hetséges az, vetődik fel bennünk sokszor a nehéz kérdés, hogy az Isten-teremtette világban a be­tegségeknek az embert rontó-ölő kóroknak se szeri, se száma? Honnan származnak a betegsé­gek? Isten maga sújt-e az ember­re ilyen hatalmas csapással, mint a rák vagy az elmebetegségek? Vagy más forrásból jutnak el hoz­zánk e keserű italok? Miért nem szünteti meg Isten egyetlen toll­vonással azokat a szenvedéseket, amelyeket a betegségek okoznak teremtményeiben? És még hosz- szan lehetne folytatni a kérdése­ket izgalommal és keserűséggel, vádlón és támadón. A betegágy mellett állva, amelyen gyerme­künk, vagy barátunk szenved te­hetetlenül, vagy a magunk be­tegsége idején, mintegy sarokba szorítva félelemtől összeszorult to­rokkal kérdezünk, töprengünk, de az így feltett kérdésekre, amíg e testben járunk, aligha kapunk emberi értelmünket is teljesen megnyugtató választ. MEG KELL GONDOLNUNK AZT IS, hogy nem kellene-e ilyen gyötrő esetekben kérdezés helyett inkább csendben maradni és e csendben figyelni Istenre. Ebben a csendben hallgatózva érthetjük meg azt az igét is, amelyből en-. nek az írásnak a címe származik. Isten válaszként a bennünket egészségünkben sőt létünkben fe­nyegető helyzetünkbe, betegsé­günkbe Jézus Krisztust küldte, küldi hozzánk. Ö ma is elhozhat­ja számunkra a gyógyulást. En­nek a szónak az Űj-Testamen- tumban, sőt Jézus szavaibah há­rom különféle formája fordul elő. Bibliánk használja a gyógyítás orvosi szakkifejezését, a beteg kö­rüli gondozó-ellátó munka és vé­gül a megmentés kifejezéseit is ha Jézus gyógyítói munkájáról beszél. Jézusban minden együtt van, ami az ember, a beteg javát szolgálhatja. Ne csak magunk gyógyulását kérjük Jézustól, hanem vállaljuk vele mások, beteg embertársaink szolgálatát. Az ő szeretetében bíz­va biztatni kell minden beteget, hogy vegye igénybe lehetőségeit gyógyulásához. Használja fel a gyógyítás tudományának minden rendelkezésére álló eredményét, az orvosi szolgálat minden ágát, amelyre szüksége van. A beteg­nek társadalmunk is minden se­gítséget mozgósít, hogy egészsé­gét helyreállíthassa. Ha pénzösz- szeggel lehetne mérni az egész­ség értékét, hazánk egészségügyé­nek költségei nagy felkiáltójelként figyelmeztetnének erre. Tisztában vagyunk azonban az­zal, hogy különbözőképpen kere­si a beteg ember gyógyulásának lehetőségeit. Vannak betegek, akik hamar feladják a keresést, össze­törnek a betegség súlya alatt. Is­mét vannak olyanok, akik bizo­nyos egykedvűséggel és közönnyel hordozzák a betegséget. Oda kell állnunk melléjük. Lelki megerő­södésük erőt adhat testük hordo­zásához, sőt_ gyógyulásukat is se­gítheti. AZT IS TUDNUNK KELL, hogy lehetnek betegségek, amelyeket Is­ten sem akar elvenni rólunk. Ilyen volt például Pál apostol be­tegsége is. Az ilyen betegséggel kapcsolatban két dolgot is meg kell gondolnunk. Először is: min­den számítgatás és találgatás nél­kül tudomásul kell vennünk, hogy a betegség és a bűn között, egé­szen pontosan: az én betegségem és az én bűnöm között van össze­függés. Isten tudja, hogyan, s mi hisszük,_hogy Isten mindennek el­lenére jót akar nekünk. A máso­dik meggondolandó dolog: Isten az ő fiának is a szenvedés osz­tályrészét adta, és ő ezt az Atyába vetett bizalommal miértünk is el­hordozta. Betegségünkben keres­sük Jézust. Betegségünk nagy al­kalom és lehetőség hitürik gyakor­lására. Ágyhoz kötötten, erőnkből sokat vesztve talán, több alkalmat adhatunk a Szent Léleknek arra, hogy vezessen bennünket. Végül, tudjuk, hogy Jézus min­den gyógyítása „jel” volt. ígéret arra, hogy amikor újra eljön, olyan új élettel ajándékoz meg, amelyben nem lesz helye a beteg­szenek. Muncz Frigyes Erősödjetek meg Isten erejével a szolgálatra Kettős jubileum és hálaadás Gyulán Az utóbbi időkben gyakran sze­repel hírekben, tudósításokban Gyula. Nem véletlenül. Itt épül népgazdaságunk egyik kiemelt nagy beruházása, a gyulai hús­kombinát. Ide jönnek igen szép számmal kül- és belföldi turis­ták, akik nemcsak pihenésre, de gyógyulásra is várnak a gyulai gyógyfürdőben. A város szépsége, gondozottsága nem véletlenül vonz sok turistát. És azok is szép számmal találnak megnéznivalót, akiket érdekel hazánk múltja, tör­ténete, kultúrája. Itt található Er­kel Ferenc szülőháza és az Alföld egyetlen középkori — XIV. szá­zadban épült — téglavára, mely a nyári időben kitűnő helyet biz­tosít a várjátékoknak, mely már európai hírű. EBBEN A SZÉP ÉS VONZÖ KÖRÖS-PARTI VÁROSBAN él egy maroknyi evangélikus, akik most jelentős segítséggel és nagy anyagi áldozattal renováltatták kívülről templomukat a gyüleke­zet megalakulásának 70. éves és temploma felszentelésének 50 éves jubileumára. A november 27-én tartott há­laadó istentiszteletre meghívta a gyülekezet D. dr. Káldy Zoltán püspököt. Az igehirdető püspök Efezus 3, 14—19 alapján hívta a gyülekeze­tei hálaadásra és megerősödésre. Arra hívta a gyülekezetei, hogy „vegye át naponta Isten erejét”, és úgy éljen, mint akinek ener­giája, ereje van. És ezt az ener­giát, erőt élje meg környezetében. A továbbiakban szólt arról a püspök, hogy a gyülekezetnek kell templommá lennie Krisztus szá­mára, s ha ez valósul akkor tud a gyülekezet meleget árasztani, szeretni, akkor tud erőforrássá lenni mások számára is. A leg­kisebb, a legerőtlenebb is lehet erős, ha a fundamentum az Isten szeretete. Ebből a szeretetből él­jen a gyülekezet magáért, a vá­rosért, az egész világért. A ZÁRÓ OLTÁRI SZOLGÁ­LAT KERETÉBEN iktatta be a püspök az újonnan választott presbitériumot, mely a kipróbált idősebb tagok mellett fiatalokkal bővült ki. Az iktatóbeszédében a püspök arról szólt, hogy minden presbiter kapott valami lelki ajándékot Istentől, azzal éljen és azt forgassa a gyülekezet, az egész egyház érdekében. Az új presbiterek: dr. Kovács János, Martincsek Elemér, Somogyi Már­ta és Tóth Istvánná eskütétele után ünnepi közgyűléssel folyta­tódott a hálaadás. AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉST a gyülekezet felügyelője, dr. Szórá- dy István nyitotta meg. Köszön­tötte a püspököt, Mekis Ádám es­perest, a gyülekezet volt lelké­szeit Benkő István orosházi és dr. Bodrog Miklós rákospalotai lelkészeket, a gyulai felekezetek lelkészeit, a Kelet-Békési egyház­megye lelkészeit, akik majd tel­jes számban vettek részt a hála­adáson. Örömmel és megbecsülés­sel köszöntötte Gregor György egyházügyi titkárt és Balogh Im­re HNF városi titkárát, kiknek je­lenléte is élő bizonyság arról, hogy milyen szoros és építő az a kapcsolat, melyet egyházunk és államunk épít. A felügyelő beszámolt a gyüle­kezet életéről, szolgálatáról, me­lyet végzett és végez ma is. A gyülekezet lelkésze, ifj. Ken­dek György ismertette a gyüleke­zet 70 éves és temploma 50 éves történetét. Beszámolt a renoválá­si munkákról, megköszönte a ka­pott segítségeket. Külön kiemel­te a város vezetőinek segítségét, megértését és támogatását. Ehhez kapcsolódóan ünnepélyes nyilatkozatot terjesztett a közgyű­lés elé, melyben hálát ad a gyü­lekezet a múltért, a jelenért és kijelöli a gyülekezet további út­ját. BEFEJEZÉSÜL KÖSZÖNTÉ­SEK hangzottak el. Először a gyü­lekezet korábbi lelkészei, Benkő István és dr. Bodrog Miklós kí­vánták a gyülekezetnek, hogy a megújult külsejű templom meg­újult gyülekezetei öleljen össze. Mekis Ádám esperes a Kelet- Békési egyházmegye elnöksége és gyülekezeteinek köszöntését tol­mácsolta. Nagy Sándor reformá­tus esperes, dr. Rózsa Jenő római katolikus apát-plébános és Mészá­ros Tivadar püspöki vikárius, a Magyarországi Román Ortodox Egyház vezetője a gyulai testvér­egyházak áldáskívánását tolmá­csolták. Balogh Imre titkár a vá­ros és a Hazafias Népfront kö­szöntését tolmácsolta, kiemelve azt az áldozatos munkát, melyet a kis evangélikus gyülekezet a vá­ros szépítése érdekében is elvég­zett. A köszöntésekre végül D. dr. Káldy Zoltán püspök válaszolt. A gyülekezet presbitériuma az­után vendégül látta a jelenlevő­ket. Itt folytatódtak a köszönté­sek, amelyek sorából kiemelke­dett Gregor György megyei egy­házügyi titkár felszólalása. Itt köszöntük meg id. és ifj. Rapport István kőműves meste­reknek hűséges munkájukat, és adtuk át nekik valamint a társa­dalmi murikéban jelentős részt vállaltaknak gyülekezetünk aján­dékaként a Bánszky Mihály ké­szítette intarziákat. „ n CSALÁDI HÍREK — SZÁZADIK SZÜLETÉSNAP. A csöngei gyülekezet legidősebb tagja, özv. Bokkon Pálné, sz. Csepregi Lídia 1977. november 18-án ünnepelte századik szüle­tésnapját az acsádi szociális ott­honban, ahol nyolc éve él. A száz- esztendős Lidi nénit felkereste szülőföldjének tíztagú küldött­sége is és a tiszteletére rendezett házi ünnepségen köszöntötte őt Szerdahelyi Pál csöngei lelkész, aki átadta neki a gyülekezet ajándékát. A százéves asszony egészen a legutóbbi évekig la­punk hűséges olvasója volt és ma is teljes szellemi frisseségnek örvend. — HALÁLOZÁS Laukó János, a nagytarcsai gyülekezet négy gondnokának egyike 1977. októ­ber 30-án több éves betegeskedés után váratlanul elhunyt. Gyenge fizikumával is önkéntes jelentke­zéssel vállalta és példaadó szol­gálatkészséggel látta el tisztét. Unokáját kísérte a gyermek-is­tentiszteletre, maga pedig az 'is­tentiszteletre öltözött, amikor megállt a szíve. November 1-én temették a gyülekezet nagy rész­véte mellett, özvegye önként vál­lalta, hogy férje mandátumának hátralevő idejére betölti gondno­ki tisztét. „Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.” — HARANGÖNTÉST, javítást, szol- gáltatást. le- és felszerelést, vasáll­ványok és könnyűhúzású koronák ké­szítését, átalakítását vállalja „Slezák László aranykoszorús harangöntő utó­da és fia”, Gombos Lajos harangöntő mester. 2162 örbottyán, Pf. 2. — LUTHER-kabátot szakszerűen ké­szít Dó.czi Zoltán szabómester, 1061 Budapest, VI., Majakovszkij u. 6. — FIATAL diplomás nő intelligens bácsival vagy nénivel eltartási szerző­dést kötne Budapesten. Cím a kiadó­hivatalban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom