Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-01-01 / 1. szám

A MEGKÍNZOTTAK szabadonbocsátása A megkínzottak SZABADONBOCSÁTÁSA Sok minden lehet az emberi kínnak, gyötrelemnek az okozója. A bűn is az, amelyre nem csak mint fogalomra kell gondolnunk, elvonatkoztatva az élettől, ha nem úgy, ahogyan az megnevez­hető, sokféle formában látható és tapasztalható az emberi életben. Nemcsak kirívó, nyilvánvaló bű­nökről van szó, hanem olyanokról is, amelyekről csak mint rossz emberi tulajdonságokról, szoká­sokról szoktunk beszélni, s ame­lyek szintén feszült légkört te­remtenek, tönkretéve a körülöt­tünk és velünk élők nyugalmát, idegeit, sok szenvedést okozva ne­kik. Gondoljunk most például az al­koholizmusra. Alig van olyan ká­ros szenvedély, amely annyi testi és lelki kárnak, gyötrelemnek a forrása. Az alkoholizmust, vagy más szóval az iszákosságot is, amelyet sokan rossz szokásnak emlegetnek. Több ennél. Isten igéje súlyosan ítéli meg az iszá­kosságot. Azok közé a bűnök közé sorolja, amelyek az embert kizár­ják Isten országa örökléséből (1 Kor 6, 10) és kárhozatba viszik. Ennek a bűnnek emellett igen sú­lyos kihatásai vannak a minden­napi élet vonatkozásában is. Azo­kon a kísérő bűnökön keresztül is, amelyek a legtöbb esetben vele­járói. így: a csalás, hazugság, lo­pás, jázasságtörés, egészen a gyil­kosságig, vagy öngyilkosságig. AZ EGÉSZSÉGÜGYI VILÁG- SZERVEZET SZERINT az az al­koholista, „akinek az alkohol tes­ti-lelki egészségét, embertársaihoz való viszonyát, társadalmi és gaz­dasági feladatainak elvégzését aláássa”. S annak ellenére, hogy szinte nap mint nap olvasunk, hallunk az alkohol káros hatásai­ról, következményeiről, amit az alkoholista előbb-utóbb maga is észrevesz egészsége hanyatlásá­ban, mégis az alkoholisták száma egyre inkább növekszik. Á bűn, nemcsak annak okoz sú­lyos károkat, következményeket, aki hatalmába kerül, rabjává lesz. A BŰN ROMBOLD HATÁSA SOHASEM SZIGETELHETŐ EL az egyén életében. Hatása kiter­jed a környezetre is. Mindenek­előtt családjára, illetve arra a családi közösségre, amelyben az ember él. Felboríthatja a családi békességet, tönkreteheti a házas­ságot. Hány gyötrelemmel, féle­lemmel végigsírt, megzavart éj­szaka, veszekedések és verekedé­sek, tettlegességek mutatják a bűnnek súlyos következményeit. De kiterjed a bűn hatása az egész társadalomra és okoz sok gondot, gyötrelmet, erkölcsi és anyagi kárt az egész közösségnek. De nemcsak az egészen nyil­vánvaló bűnök jelentenek kínt, gyötrelmet. Sok seb és fájdalom keletkezik abból is, ha valaki nincs tekintettel a másikra. Megy a maga útján és csak a saját ön­ELNYÜHETETLEN SZIVATTYÚK A svéd evangélikus segélyszol­gálat 25 000 dolláros megbízatást adott két svéd mérnöknek, Per Fredrik Tröftennek és Jan Pers- sonnak, egyszerű és megbízható szivattyú tervezésére, a fejlődő országokban való használat és előállítás céljára. Az első minta- példányok elkészültek és kipróbá­lásra Indiába és Bangladesbe szállították őket. A szivattyúk szerkezete egyszerű, összeállításuk és üzembe helyezésük nem kíván szakértelmet.' Nincs szükség kü­lönleges szerszámokra, sem hosz- szú időre az összeállításhoz. Mivel a világ sok részén a for­rások ezrei tűntek el, s éppen víz­hiányban szenvedő területeken, ez a kérdés nem jelentéktelen. Az eddig használt szivattyúkat leg­többször a fejlett országokból szállították. Ezek bonyolult szer­kezetűek voltak, akadozott az al­katrészellátás és nem volt szak­ember, aki javítsa őket. A svéd mérnökök által tervezett szivaty- tyú ezen a gondon kíván segíte­ni. Könnyű a javítás és az alkat­részek egyszerű eszközökkel is elkészíthetők. A helyszíni hasz­nálat során akarják bizonyítani, hogy ezen túlmenően elnyűhetet- lenek is. Ha beválnak, erőfeszíté­seket tesznek a fejlődő országok­ban történő gyártásukra. ző életét éli. Ahol hiányzik az egymás iránti szeretet szolgálata, nem köt össze egymással szíve­ket, ahol nem tud az egyik a má­sikért élni és viszont, ott ennek az önző életstílusnak a nyomán sok fájdalmas seb nyílik s az embe­rek egyre inkább elszakadnak egymástól. VAN-E KIÜT, SZABADULÁS AZ ÖNZŐ ÉLETSTÍLUSBÓL, bű­nök rabságából, kínzó és máso­kat is gyötrő szenvedélyekből? Hi­tünk szerint Jézus Krisztus ma is a bűnösök, a megkinzottak szaba- dítója. önmagának és másoknak sok kínt okozó, Jézus szeretetével találkozott ember írta: „el nem hittem volna, hogy milyen ki­mondhatatlan békességet, szelíd­séget, türelmet, mennyi szeretetet, gondosságot és segítséget képes a Krisztusban való hit adni az em­bernek”. Jézus nemcsak megszabadít a bűnöktől, hanem felszabadít dia- kóniai életvitelre, a szeretet élet­formájára. Povázsay Mihály — Te hogy bírod a kínzást? Én nagyon félek, hogy nem fogom bírni. — Nem szabad rágondolni. Gondolj az ügyre, amiért érde­mes szenvedni. Ez a párbeszéd a lengyelorszá­gi fasiszta német megszállást megelevenítő filmből esztendők óta emlékezetemben maradt. A MEGKÍNZOTTAK VÉGTE­LEN SORA kígyózik át az embe­riség történelmén. A sor elején pontosan nem is látjuk; ki volt az első kínzó és megkínzott? Ki találta ki, hogy embertársát meg­törje, meggyötörje, megalázza? Azt azonban már világosan lát­juk a sorból, hogy olyanok is voltak benne, akiket az egyház kínzott meg, hogy a meggyötört „lelkét mentse”. Azt is látjuk, hogy a kínzás szinte „művészet­té” fejlődött, ha szabad ezt a szót egyáltalán itt kimondani. Látha­tunk régi kínzókamrákat, rafi­nált kínzóeszközöket és kínpado­kat. Számunkra azonban még fáj­dalmasabb, hogy a kínzások „kö­zépkora” nem ért véget. Talán so­ha a történelem folyamán nem kínoztak annyi embert a világon, mint századunkban. Gettók, kon­centrációs táborok lettek ,a kínzás halált hozó műhelyei. S emberek — emberek? — a kínzások spe­cialistái. S gondolhatunk a kínzás „prolongálásának” áldozataira, akik a hirosimai atomtámadás kö­vetkezményeit még ma is hordoz­zák. DE A SORNAK NAPJAINK­BAN SINCS VÉGE. Újsághírek minden kriminél jobban megbor­zongatnak olykor. Ki tudja fel­tárni pontosan, hány embert gyö­törtek, kínoztak halálra Chile mai urai? És hány névtelen szenvedő­je, megkínzottja, halálra gyötört- je van a dél-afrikai fehér rezsim­nek Steve Bikón kívül? KRISZTUS A MEGKINZOT­TAK SZABADÍTÓJA akar lenini. Őmaga mondja „programjában”;! „elküldött... hogy szabadon bo­csássam a megkínzottakat”. És ennél a mondatnál nemcsak a lel­ki kínokra kell gondolnunk, ha­nem arra, hogy Jézus nem akar megkínzott embert a világon. Ha az egyházat — fájdalmunkra — láttuk is a kínzók között, Jézus elképzelhetetlen közöttük. Ő min­den kínzás, gyötrelem ellensége, vége. Ezt nemcsak idézett monda­tából tudjuk. Méginkább abból, hogy maga is belépett a megkín­zott emberek sorába. Az ő hátát is felszaggatta a durva korbács, vérző sebek borították arcát a tö­visek miatt, nagy szegek ütötték át kezét, lábát. Szökött, fellázadt rabszolgahalállal halt meg. De mindazt azért vállalta, hogy ne legyen többé szenvedés, szűnjön minden fájdalom. A MEGKÍNZOTTAK SZABA- DÍTÁSA AZ EGYHÁZ FELADA­TA IS. Ezért vagyunk szívből szo­lidárisak minden igaz emberi ügyért, békéért, társadalmi igaz­ságért, népek szabadságáért, az emberi haladásért megkínzott em­bertársunkkal, a Chilében meg­gyötört politikai foglyokkal ép­pen úgy, mint bárhol az apartheid politika megalázott jaival. Ezért emeljük fel szavunkat minden kínzás, elnyomás, megkülönböz­tetés, megalázás ellen. JÉZUS SZAVA ÖSZTÖNÖZ­ZÖN MINKET TÖBB ODA­ADÁSRA, buzgóbb imádságra, hogy a megkinzottak végtelennek tűnő sora szakadjon meg egy­szer s mindenkorra. Az új eszten­dő küszöbén emeljük fel szavun­kat Istenhez, de legyen erősebben hallható az egyház szava minde­nütt az egész földkerekségen, hogy jöjjön el mindenütt és minden vonatkozásban a megkinzottak szabadon bocsátásának „kedves esztendeje”. Reveházi László Alois Her south: Haza Halkan ejtsd ki ezt a nevet! Hagyd a dobpergést, lengő lobogókat! Elég, ha érzed, mennyire otthon él benned, milyen kezdettől ismerősen, milyen védetten, biztonságban, ahogy te benne. Ejtsd ki olyan egyszerűen, ahogy azt mondod: édesanyám, vagy: kenyér... ahogy a jó barátot, a testvért, a kedvest megáldod. Még amikor messze állsz és hallgatsz, jócsengése ennek a névnek akkor is ott a szívedben. Mert amit szeretünk, s ami olyan bensőségesen, mélységesen megadja magát, azt nem kell kényszerítenünk. Hangos unszolással csak megölnénk. Idegen kertekben is ragyog a fény olyan tisztán, mint nálunk. Városról-városra, országról-országra minden határon és tengeren át nyomok vezetnek, élnek emberek, anyák, gyermekek, apák, testvérek, mint te és te. Csak érezd, hogy a szívedhez ez van a legközelebb, itt,a helyed, örökséged, ez az ország... csak szeresd: és az elég. Németből ford. Túrmezei Erzsébet Elhunyt Toivo Laitinen Toivo Laitinen finn barátunk 1977. november 21-én, négy nap­pal 72. születésnapja előtt meg­halt. Öt évtizeddel ezelőtt ő volt Finnországból az első stipendi- áns, aki Sopronban tanult. Két hónappal ezelőtt még elnökölt azon a baráti találkozón, amit a finn-magyar egyházi ösztöndíja­sok szerveztek Helsinkiben. Ót- ven évvel ezelőtt akkori püspöke mint „évfolyamának legtehetsé­gesebb és legígéretesebb tagját” ajánlotta ösztöndíjasnak Raffay püspökhöz írott levelében. Sopro­ni tanulmányai mellett akkor so­kat utazott szerte hazánkban. Benyomásait pontosan jegyezte, bár fejében-szí vében egyaránt éltek az emlékei. Csodálva hall­gattam —, míg lakása ablakából ‘ nyírfákon és fenyőkön át elnézett a tengerre — milyen pontosan idézte ötven év előtti vitáját egy magyar jezsuitával a hit által va­ló megigazulásról. Több apró írása mellett három jelentős cikkel ő kezdte ébreszt- getni a finn egyházban irántunk az érdeklődést. Úgy jött Sopron­ba, hogy előbb egy_évig készült a magyar útra nyelvileg is. S ha zökkenői akadtak az akkor még a líceumban működő Soproni te­ológián, kisegítő nyelve — a hé­— Óév este az oltárterítő színe: fehér. Az istentisztelet oltári igé­je: Lk 12, 35—40; az igehirdetés alapigéje: 2 Kor 5, 9—10. — Újévkor az oltárterítő szí­ne: fehér. A délelőtti istentiszte­let oltári igéje: Lk 2, 21; az ige­hirdetés alapigéje :Ef 2, 8—10. — Vízkereszt ünnepén az oltár­terítő színe: fehér. A délelőttti is­tentisztelet oltári igéje: Mt 2, 1— 12; az igehirdetés alapigéje: Ézs 49, 1—6. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Ja­nuár 8-án, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. bér volt. Magyarul ötven év után is gördülékenyen, olykor válasz­tékosán fejezte ki magát. Magyarországi szórványtapasz­talatait fiatal lelkészként bőven kamatoztathatta hazájában. Hu­szonnyolc éven át hét különböző helyen lelkészkedett, a helyek többségében irdatlan, vármegyé- nyi szórványterületen. Tizenkét évig volt tábori püspök. Kilenc éve élt nyugdíjban. Teológiai doktori értekezését az 1840-es évek egyházfogalmáról írta. Tucatnyi kiemelkedő köny­ve jelent meg idők folyamán, s három évig a Kotimaa főszer­kesztője is volt.« ötven év óta nem járt hazánk­ban, de kevesen hordozták szí­vükben a magyar szeretetet oly forrón, mint ő. Vágyott közénk. Szíve gyenge volt. Hosszú évek óta bőre alá varrt elemmel mű­ködött. Nyáron szélütés érte, de felépült. Ősszel már úgy mozgott, mintha semmi baja sem volna. Amikor lakásán becsukta ma­gyarországi feljegyzéseit, kezem­re tette kezét: „Én már öreg va­gyok és beteg. Épp ezért, ugye, ha nyáron hozzátok megyek, se­gítesz bejárni a régi helyeket...” Sajnos, hiába ígértem meg. Koren Emil Igét hirdet DR. SELMECZI JA­NOS, a Teológus Otthon igazga­tója. — NAGYTARCSA. Évenként esküvőjük 25., illetve 50. évfor­dulóján felkeresi a jubüáns há­zasokat, vagy özvegyeket Győri János, a gyülekezet lelkésze. Áhí­tat keretében átadja a gyülekezet ajándékát. Advent első vasárnap­ján pedig az összes felkeresett jubilánsok lehetőleg családjuk­kal együtt részt vesznek a gyüle­kezet úrvacsoravételén. Tíz 25 és tizenhárom 50 éve házasságot kö­tött párt, illetve özvegyet hívott a gyülekezet 1977 ádvent első vasárnapján az oltárhoz és a dél­utáni műsoros estre. Vískeresst ünnepének igéje »is.v cm Rajtad mutatom meg dicsőségemet! Ézs 49, 1—6 KICSODÁN MUTATJA MEG AZ ŰR AZ ö DICSŐSÉGÉT?_ Az nyilvánvaló, hogy az Ür Isten beszél itt, aki magát a megelőző ré­szekben is úgy mutatja be, mint teremtő, megtartó, számon kérő, de megváltó Isten. Az a személy, akiről viszont ő beszél ebben az ige­szakaszban és akit megszólalni is enged a prófétai szón keresztül — még retjve marad az ige hátterében. Egy azonban vitathatatlan mindenképpen. Az, akiről itt szó van, az Szolga. Többször is így van szó róla. Szolgának teremtetett már anyja méhében, az Izrael „visz- szatérítésében" és Istennek az egész világra kiterjedő szabadításá- ban is. ISTEN A SZOLGÁN MUTATJA MEG AZ 0 DICSŐSÉGÉT. A pró­féta idejében éppen úgy, mint napjainkban, lehet sok mindenre gon­dolni a szolgával kapcsolatban. Olyanokra, akiken keresztül Isten cselekedett. Prófétáktól kezdve királyokig sokan voltak, akiket Isten eszközként felhasznált népe boldogulásáért és üdvösségéért, sót, hogy üdvözítő szeretete kiterjedjen az egész világra. Akik „keze ügyében” szolgálatot végeztek, azokon felragyogott dicsősége. A SZOLGÁLATBAN RAGYOG FEL UGYANIS ISTEN DICSŐ­SÉGE. Abban a szolgálatban, amely egyrészt hűen szólaltatja meg az ige üzenetét ott, akkor és úgy, ahogyan annak szólnia kell Isten népe javára. Másrészt abban a szolgálatban, amely nem a maga hasznát keresi, hanem egyre szélesülö távlatban érez felelősséget gyülekezetért, népért és világért. KARÁCSONY ARRA A SZOLGÁRA VETETTE ISTEN DICSŐ­SÉGÉNEK FÉNYÉT, AKINEK NEVE: JÉZUS KRISZTUS. Őrá tel­jesen illik a prófétai ígéret minden szava. Rá, aki szolgai formát vett fel és abban járt egész életében. Aki úgy is született,, mint szolga, úgy is halt meg. Amikor a feltámadás dicsősége hullott rá, akkor is tovább szolgált. JÉZUS KRISZTUS SZOLGÁLATÁBAN ISTEN D1CSŐÜLT MEG: .4 betlehemi jászolbölcsőnél is ezéft hódolnak a napkeleti bölcsek. Útbaigazító, gyógyító, szabadító szaváért, irgalmas cselekedeteiért Istent dicsőítik, akiknek szolgált. A keresztfa alatt, szolgáló halála láttán, hangzik a vallomás: bizony Isten Fia volt. Szolgálata olüan tökéletesen továbbította Isten segítő, mentő, üdvözítő szeretetét, hogy mögötte mindig felragyogott a szerető atyai arc. JÉZUS KRISZTUS SZOLGÁLATÁNAK JUTALMA AZ, amikor népe életében is visszatükröződik szolgáló szeretete. Vízkereszt ün­nepe ezért szólítja ma is szolgálatra Isten népét. Az evangélium hű­séges továbbadásának a szolgálatától egészen a teljes világ javáért végzendő szolgálatig. Akik a szolgáló Krisztusra feltekintve meglátják, hogy még min­dig nagyon keveset tükröztek vissza Isten dicsőségéből és ezért nála keresik az erőt — azok értik jól az ige üzenetét. „„ .. . _ .. __________________________________ Mezősi György IM ÁDKOZZUNK Istenünk, Atyánk! Köszönjük, hogy nekünk ajándékoztad a világ világosságát. Kérünk, tégy bennünket a világosság fiaivá, hogy hálás örömmel szolgáljunk neked, és igaz szeretettel munkáljuk ember­társaink javát a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki veled és a Szent­lélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom