Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-12-03 / 49. szám

Lelki kérdésekről beszélgetünk

„ Világosság" filíti?

Figyelmesen olvassátok hangosan a textust. (János 12, 36) Ügy érzem, hogy ma este is „kemény eledel” kerül asztalunkra. Tehát: „amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!” S most vegyük sorra,' mi mindenre gondoltatok, illetve milyen kérdéseitek vannak?

— Kissé gőgösnek érzem. Mindenki más sötétségben jár rajtunk kívül? S ha gőgös a mondat, akkor szeretetlen is, hiszen sokan nem tehetnek arról hogy nem keresztyének. Nem is hallottak Jézusról.

— En inkább realizálásnak tekintem. Ugyanezzel az igénynyel lépnek elő mások is, akar vallásuk, akár világnézetük táborából. S a rivalizálás méltatlan hozzánk.

— Azokat_ akik önhibájukon kívül nem ismerik Jézust, ma szokás anonym keresztyénnek minősíteni. Hogyan kell ezt értenünk?

— Engem az zavar, ami ebből a mondatból élettolytatá- sunkra nézve következik. Még erkölcsileg is. S ne ha'a ’udt. de gyakran a papok sem kivételek. Ne kijelentő módban, hanem felszólító módban vegyük textusunkat, különben az ellentmondás agyonvág bennünket.

— Szerintem itt döntésről

van szó. Van bűn és van kegyelem. de középen áll az ember döntése. Ott van ellentmondás keresztyén emberek életében. ahonnan hiányzik még mindig a döntés. Éneikül a sötétség tart hatalmában. A Jézus melletti döntés azonban kényszerítő módon meghozza a világosságot, s annak erősödését, végső győzelmét. Szeretném, ha valameny- miien osztanátok álláspontomat. '

Szokásomtól eltérően az utolsó megjegyzésnél kezdem az egész íigj/ kibogozását. Döntés. Persze, hogy ööh.tésf.Csak. soha

ne felejtsétek el. hogy az alap Jézus döntése és nem a miénk. Érettünk is szenvedett, érettünk is vállalta a legkínosabb halált, a kárhoztató ítéletet olyannyira, hogy egyszerűen elfordította arcát Jézustól az

Atya, és nem válaszolt kiáltására. Hiszen mindenestül bűnné lett érettünk! Így szeretett, így szerezte meg számunkra az en- gesztelést és a megváltást. Erről sohasem szabad elfelejtkeznünk, o i":'' i zz emberi döntésünk homokjára építünk a kőszikla helyett! Ennek boldog ismeretében és örömében — azután! — szabad természetesen figyelmeztetnünk egymást, sokszor nagyon is keményen és kíméletlenül, hogy vegyük végre komolyan az evangéliumot s ahhoz tartsuk magunkat. Tehát a felismert vétkeink ellen becsületesen kezdjünk Jézus erejével, a megértett igéit véssük szívünkbe, küidő szavának szívesen engedjünk stb. Az számomra is kétségtelen, hogy nem lehet „Jézussal járni” anélkül, hogy ne kezdenénk hasonlítani őreá. Akit szeretsz, akivel a legtöbb idődet töltőd, aki valóban fontos számodra, ahhoz gyakran még a hanahordozásod- dal is kezdesz hasonlítani. S mi- ve1 Jézus a világ Világossága, szükségképpen válnak tanítványai a világosság fiaivá. Nincs kétértelmű mondat, nincs sötét háttér, nincs rejtett érdek, nincs

leplezett ocsmányság. Azok mind sorra kikerülnek a világosságra és miközben a feloldozás igeje reájuk hull, el is veszítik erejüket, hatalmukat. Ezért írtak mar az apostolok annyit arról, hogy a gyülekezetek szeplőtelenül, íe-ddhetetlenül, tisztán, igazán, stb. élnek és éljenek. Mivel lehetséges mindez Jézusért számunkra, ezért éljünk is ezzel a lehetőséggel örömmel. Ugyan az óemoer gúnyáját csak földi hálálunk pillanatában vetjük le, de hordozzuk Jézus szenvedését és győzelmét, szolgálatát és szerete- tét egyre inkáDb már útközben is. Szivünk alapvető nyomorúságából, az ősbűnünkből csak a halálban szabadulunk meg, de a közönséges és mindennapi vétkeinktől meg lehet és meg kell szabadulnunk. Lehet, hogy a végén még a közvetlen hozzánk tartozók is csak tisztaságot és szeretetem önzetlenséget és szívjóságot, gyönyörű emberséget látnak rajtunk — hiszen ők nem látják bensőnket! —, mi akkor is tudjuk, hogy a fenevad csak visszabújt odújába, szívünk mélyére, de ugyan mi lenne belő’.ühk Jézus r.ál.vüi?! Bizony, életünkben és halálunkban szüntelen Jézusra szorulunk és kegyelméből élünk Ez a mi titkunk! De az abszurdum, hogy valaki is közülünk vidáman ev'ickéíjen szennyben, undorító vétkekben s magát még keresztyénnek merje mondani. Ugyan, mi közössége van sötétségnek a világossággal?! Amit pedig az ún. „anonym” keresztyénekről mondtatok, az reánk nem vonatkozik. Isten, az Igaz Bíró, mindenkit igazságosan ítél a végső napon. Annak mértéke szerint, amennyi jutott kinek-ki- nek számára az Ö megismeréséből. Inkább magunkra gondoljunk. Mi milyen sokat is kaptunk?! Vajon me-gtesszük-e. ami tőlünk telik?! Itt valóban nincs idő halogatásra. „Amíg nálatok van a világosság...” Lássák meg rajtunk hazaérkezve otthonunkba, liogy_ együtt voltunk ma este, és ez"t az igét forgattuk meg szíveinkben! Balikó Zoltán

Az énekeskönyv-szerkesztők műhelyéből

— Advent 1. vasárnapján az oltárterítö színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Km 13,

11—14; az igehirdetés alapigeje: Lk 4, 11—21.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. December 17-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök.

— KEMÉNY LAJOSNAK, a

fasori majd a Deák téri gyülekezet lelkészének, a Pesti egyházmegye volt esperesének sírjánál (Rákoskeresztúri Üj Köztemető 59. parcella 1. sor, az első kö- röndnél balra az első sarok) megemlékezést és koszorúzást tart a két gyülekezet közösen december 9-én, szombaton délután 3 órakor, halálának 25. évfordulóján. A két gyülekezet vezetősége szeretettel hívja mindazokat. akik Kemény Lajos szolgálatáról ily módon is szívesen emlékeznek meg. „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek!”

— DEÄK TÉR. December

7-én, csütörtökön este 6 órakor gyülekezeti estet rendeznek a gyülekezeti nagyteremben (V., Deák tér 4.. I. ein.). Előadást tart Szabó József ny. püspök ezen a címen: Madách Ember tragédiája — Jézus nélkül? Minden érdeklődőt szeretettel vár a gyülekezet elnöksége.

— SZARVAS ÜJTEMPLOM.

Október 22-én a gyülekezet gyermekbibliaköre műsoros sze- retetvendégséget rendezett, amelyen igehirdetéssel Nobik Erzsébet csabacsüdi lelkész szolgált.. — Október 29-én reformációi emlékünnepet tartottak a gyülekezetben. A délelőtti istentiszteleten, valamint az esti műsoros szeretetvendégségen Pathó Gyula és Kepenyes Erzsébet teológus szolgált.

Mint lapunk olvasói előtt ismert, egyházunk új énekeskönyv kiadására készül. A szerkesztő bizottságok és az énekírók több mint két éve dolgoznak az új énekeskönyv összeállításán. Az énekeskönyv háromnegyed részében kéziratban már készen áll. Terveink szerint a bíráló és egyéb szerkesztői munkák miatt

gyülekezeteink kezébe e könyv legkorábban csak 1931 őszén kerülhet. Híveink tájékoztatására azonban lapunk hasábjain már mostantól fogva közlünk 'egy-egy új éneket a fenti címmel. Ezzel kívánjuk elősegíteni, hogy híveink az új énekeskönyvvel még a megjelenés előtt megismerkedjenek.

ÁDVENTI ÉNEK

Dallama: Már búcsút veszek tőled

Már vegyétek a lámpát És olajat bele,

Üdvösség fogadását Test és lélek tegye.

* Sión őrzője harsan:

Jő az Isten Fia!

Várjátok jöttét sorban,

Zengjen halleluja.

Ti okos szüzek, készen,

Fejet emeljetek Víg, zengő énekléssel,

Mint szép angyalsereg.

Az ajtó nyitva, tárva,

És kész a lakoma:

Fel, fel, a virrasztásra!

Közel Jézus maga.

Lorenz Lorenzen 1660—1722, fordította Weöres Sándor Német énekeskönyv (1950) 122. sz.

t

Az Úr kedves esztendeje szolgálatában

Lukács 4,16—21

Sokszor találkozunk az irodalomban, a filmeknél, a művészetben többféle területen is az ún. befejezetlen művekkel. Az író szándékosan nem zárja le a cselekményt, a film alkotója nem fejezi be a képsort, 'nincs megoldás és végleges válasz azért, mert az alkotó az olvasókra, a nézőkre bízza a választást, a megoldást-, a továbbvitelt.

Amikor Jézus a názáreti zsinagógában meghirdette az Űr kedves esztendejét, nem meghatározott számú napra, nem 365 napra gondolt. „Az Űr kedves esztendeje” az az időszakasz, ami ott kezdő.lölt, amikor Jézus felolvasta Ézsaiás próféta messiási jövendölését és magára alkalmazta: „Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára!”

ŰJ EGYHÁZI ESZTENDŐT KEZDÜNK EL A MAI VASÁRNAPPAL és egy-egy év ünnepei és vasárnapjai sorában nyomon követhetjük Jézus áldozatos életét. Máig tart „az Űr kedves esztendeje”, az evangélium hirdetése, a szegények, az elesettek, a foglyok és vakok felkarolása és segítése.

Jézus prédikációját akkor értjük meg igazán, ha szembeállítjuk kortársai várakozásával, akik a Messiástól azt remélték, majd élére áll a rómaiak elleni fölkelésnek. Jézus útkészítöje, Keresztelő János pedig úgy gondolta, hogy Jézus ítéletet hirdet majd, megbünteti a gonoszokat és megjutalmazza a jókat.

Jézus a nép és Keresztelő János várakozásával ellentétben Isten kegyelmét, szeretetét, bocsánatát hirdette meg. Amikor a korabeli szokás szerint kezébe vette a zsinagógában a könyvtekercset, népe felnőtt férfiainak azt a jogát gyakorolta, amelyik szerint bármelyik felnőtt férfi a folyamatosan olvasott 'Tóra, azaz Mózes törvénye mellé választhatott és felolvashatott valamit a próféták; !, vöt -a- gyarázatokat is fűzhetett hozzá. A názáreti zsinagógában azonban nem valamilyen feltűnően jó bibliaismerettel rendelkező valaki szólalt meg, hanem az, aki el merte mondani: „Az Űr Lelke van én- rajtam, mert felkent engem ...” Ezért az új, most elkezdett egyházi esztendőben a gyülekezet feladata, hogy azt legye, ami a názáreti - ékről van megírva: „Mindenki szeme rajta függött a zsinagógában!”

Ez azt jelenti, hogy be kell állnunk abba a szolgálatba, ami nem fejeződött be a nagypénteki eseményekkel, hanem a családoktól a nagyvilágig, az egyes embertől az egész emberiségig folyik. Az Űr kedves esztendeje szolgálatában állunk!

A MOST ELKEZDŐDÖTT ŰJ EGYHÁZI ESZTENDŐBEN is folytatódnia kell annak, ami Jézus körül elkezdődött. „Szokása szerint’’ bement a zsinagógába és kereste a gyülekezetei. Az istentisztelet. a templom, a gyülekezet megbecsülése, annak látogatása önmagában még nem tesz keresztyénné, de nem lehet senki sem Krisztus követője, aki rendszeresen kerüli és megveti a gyülekezetét. Hiszen Isten igéje, az igehirdetés az, amelyikben mennyei Atyánk hivó és küldő hangját meghalljuk. Jézus számára a Biblia még csak az Ószövetség volt, számunkra itt az Újszövetség is. milyen sok áldozat. fáradozás, hit és Jézus iránti szeretet kellett ahhoz, hogy kezünkbe vegyük új magyar fordításban a Bibliát! Szólaljon meg közöttünk az új egyházi évben is a Jézusról szóló örömhír, az evangélium! Isten nem akarta a bűnös, tőle elszaladt ember halálát, hanem Fiát küldte, hogy általa magához vezessen minket.

AZ ŰR KEDVES ESZTENDEJÉNEK , Tfä^ffcAjAHOZ HOZZÁTARTOZIK AZ IS, hogy folytatódjék az evangélium hirdetése mellett a diakónia, a segítségnyújtás szolgálata is. Csak az az egyház, csak az a gyülekezet méltó Urához, ahol a szegények, az elesettek, a rászorultak segítséget kapnak. Nemcsak embenől-emberia. család- tól-családig kinyújtott kézről, segítő szándékról van itt szó. Ma, amikor a nagyvilág olyan közel jön hozzánk, amikor tudunk és hallunk más emberek, távoli népek helyzetéről, nehézségeiről is, keresztyén felelősségünk köre kitágulhat. Hiszen ha a világon béke van, az mindnyájunk békéje, ha jólét van, az mindnyájunk jóléte, ha fejlődés van, az mindnyájunk fejlődése is. Ugyanígy a „helyi”, egy-egy kisebb körre -kiterjedő háború, békétlenség, nyomor, éhezés, feszültség kihatással van a világ többi részére is.

Az egyházi világszervezetek felelőssége, s ezt hazai egyházunk az elmúlt évtizedben tudatosan vállalta és munkálta, hogy szemünk előtt legyen az egész világ. De a keresztyének és a helyi gyülekezetek sehol a világon nem zárkózhatnak be önző. vagy nemtörődöm módon a maguk jóléte és boldogsága keresésének várába. Mert minket, mindnyájunkat, bármely részén is éljünk a világnak, arra hívott el Jézus, hogy az Űr kedves esztendeje szolgálatában öröm és békesség, szeretet és megértés munkálói legyünk, mindenki a maga helyén, a maga környezetében.

Jézus neve a prófétai jövendölésekre utalva így is elhangzik: Irományét, azaz velünk az Isten. Az Űr kedves esztendeje szolgálatában énekelhetjük és imádkozhatjuk a régi szép ádventi énekkel: „O jöjj, ó jöjj Immánuel!” Harmati Béla

I IMÁDKOZZON K!

Istenünk, mennyei Atyánk! Kegyelmedről és szeretetedről tesz bizonyságot az új egyházi esztendő, amikor újra nyomon követhetjük Krisztus Urunk áidozatos életét. Hirdettesd evangéliumodat az egész világon és tégy minket eszközöddé, hogy szolgáljunk szavunkkal és életünkkel másoknak. Csöndesíts el színed előtt, hadd lássuk meg akaratodat és add, hogy igédnek megtartói lehessünk. Amen.

— RÁKOSPALOTA. „Az alkohol az élet feszültségeiben” címmel szociálpszichológiai jellegű előadást tart dr. Bodrog Miklós rákospalotai lelkész a Hazafias Népfront XV. kerületi székhazában. (XV., Bocskai u. 26.) december 5-én, kedden este 6 órakor.

— MÚZEUM. Értékes ajándékkal gazdagította egyházi gyűjteményeinket Csákó Gyula ny. püspöki titkár: Konrad Lange bécsi éremművész 1846-ban V. Ferdinándról és József nádorról készített érmét, valamint egy svéd gránit alapra erősített, 1917-ből származó Luther-érmét ajándékozott az Evangélikus Országos Múzeumnak.

— BUDAVÁR. A gyülekezet novemberi szeretetvendégségen a Teológiai Akadémia munkáiét ismertető sorozatban dr. Muntag Andor dékán, az ótestamentumi teológia tanára tartott ismertetést Ámósz próféta könyvéről és világáról. Az ádventi vasárnapok megszokott estjeinek keretében december 3-án Túrmezei Erzsébet olvas fel ádventi verseiből, s Aili Mäenpää finn lelkészné, énekművésznő énekel.

— DIÓSGYŐR. December 9—

10-én dr. Koren Emil budai esperes szolgál a gyülekezetben három részes igehirdetés-sorozattal, a vasárnapra kijelölt ige, Lk 17,

20—30 alapján. A sorozat harmadik része szeretetvendégség keretében hangzik eL