Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-12-03 / 49. szám

Lelki kérdésekről beszélgetünk „ Világosság" filíti? Figyelmesen olvassátok hango­san a textust. (János 12, 36) Ügy érzem, hogy ma este is „ke­mény eledel” kerül asztalunkra. Tehát: „amíg nálatok van a vi­lágosság, higgyetek a világosság­ban, hogy a világosság fiai legye­tek!” S most vegyük sorra,' mi mindenre gondoltatok, illetve milyen kérdéseitek vannak? — Kissé gőgösnek érzem. Mindenki más sötétségben jár rajtunk kívül? S ha gőgös a mondat, akkor szeretetlen is, hiszen sokan nem tehetnek ar­ról hogy nem keresztyének. Nem is hallottak Jézusról. — En inkább realizálásnak tekintem. Ugyanezzel az igény­nyel lépnek elő mások is, akar vallásuk, akár világnézetük táborából. S a rivalizálás mél­tatlan hozzánk. — Azokat_ akik önhibáju­kon kívül nem ismerik Jézust, ma szokás anonym keresz­tyénnek minősíteni. Hogyan kell ezt értenünk? — Engem az zavar, ami eb­ből a mondatból élettolytatá- sunkra nézve következik. Még erkölcsileg is. S ne ha'a ’udt. de gyakran a papok sem kivé­telek. Ne kijelentő módban, hanem felszólító módban ve­gyük textusunkat, különben az ellentmondás agyonvág ben­nünket. — Szerintem itt döntésről van szó. Van bűn és van ke­gyelem. de középen áll az em­ber döntése. Ott van ellent­mondás keresztyén emberek életében. ahonnan hiányzik még mindig a döntés. Énei­kül a sötétség tart hatalmá­ban. A Jézus melletti döntés azonban kényszerítő módon meghozza a világosságot, s an­nak erősödését, végső győzel­mét. Szeretném, ha valameny- miien osztanátok állásponto­mat. ' Szokásomtól eltérően az utol­só megjegyzésnél kezdem az egész íigj/ kibogozását. Döntés. Persze, hogy ööh.tésf.Csak. soha ne felejtsétek el. hogy az alap Jézus döntése és nem a miénk. Érettünk is szenvedett, éret­tünk is vállalta a legkíno­sabb halált, a kárhoztató íté­letet olyannyira, hogy egyszerűen elfordította arcát Jézustól az Atya, és nem válaszolt kiáltásá­ra. Hiszen mindenestül bűnné lett érettünk! Így szeretett, így szerezte meg számunkra az en- gesztelést és a megváltást. Erről sohasem szabad elfelejtkeznünk, o i":'' i zz emberi döntésünk homokjára építünk a kőszikla helyett! Ennek boldog ismereté­ben és örömében — azután! — szabad természetesen figyelmez­tetnünk egymást, sokszor nagyon is keményen és kíméletlenül, hogy vegyük végre komolyan az evangéliumot s ahhoz tartsuk magunkat. Tehát a felismert vét­keink ellen becsületesen kezd­jünk Jézus erejével, a megértett igéit véssük szívünkbe, küidő szavának szívesen engedjünk stb. Az számomra is kétségtelen, hogy nem lehet „Jézussal járni” anélkül, hogy ne kezdenénk ha­sonlítani őreá. Akit szeretsz, aki­vel a legtöbb idődet töltőd, aki valóban fontos számodra, ahhoz gyakran még a hanahordozásod- dal is kezdesz hasonlítani. S mi- ve1 Jézus a világ Világossága, szükségképpen válnak tanítvá­nyai a világosság fiaivá. Nincs kétértelmű mondat, nincs sötét háttér, nincs rejtett érdek, nincs leplezett ocsmányság. Azok mind sorra kikerülnek a világosságra és miközben a feloldozás igeje reájuk hull, el is veszítik erejü­ket, hatalmukat. Ezért írtak mar az apostolok annyit arról, hogy a gyülekezetek szeplőtelenül, íe-ddhetetlenül, tisztán, igazán, stb. élnek és éljenek. Mivel le­hetséges mindez Jézusért szá­munkra, ezért éljünk is ezzel a lehetőséggel örömmel. Ugyan az óemoer gúnyáját csak földi há­lálunk pillanatában vetjük le, de hordozzuk Jézus szenvedését és győzelmét, szolgálatát és szerete- tét egyre inkáDb már útközben is. Szivünk alapvető nyomorúsá­gából, az ősbűnünkből csak a ha­lálban szabadulunk meg, de a közönséges és mindennapi vét­keinktől meg lehet és meg kell szabadulnunk. Lehet, hogy a vé­gén még a közvetlen hozzánk tar­tozók is csak tisztaságot és szere­tetem önzetlenséget és szívjósá­got, gyönyörű emberséget látnak rajtunk — hiszen ők nem látják bensőnket! —, mi akkor is tud­juk, hogy a fenevad csak vissza­bújt odújába, szívünk mélyére, de ugyan mi lenne belő’.ühk Jé­zus r.ál.vüi?! Bizony, életünkben és halálunkban szüntelen Jézus­ra szorulunk és kegyelméből élünk Ez a mi titkunk! De az ab­szurdum, hogy valaki is közülünk vidáman ev'ickéíjen szennyben, undorító vétkekben s magát még keresztyénnek merje mondani. Ugyan, mi közössége van sötét­ségnek a világossággal?! Amit pedig az ún. „anonym” keresz­tyénekről mondtatok, az reánk nem vonatkozik. Isten, az Igaz Bíró, mindenkit igazságosan ítél a végső napon. Annak mértéke szerint, amennyi jutott kinek-ki- nek számára az Ö megismerésé­ből. Inkább magunkra gondol­junk. Mi milyen sokat is kap­tunk?! Vajon me-gtesszük-e. ami tőlünk telik?! Itt valóban nincs idő halogatásra. „Amíg nálatok van a világosság...” Lássák meg rajtunk hazaérkezve otthonunk­ba, liogy_ együtt voltunk ma es­te, és ez"t az igét forgattuk meg szíveinkben! Balikó Zoltán Az énekeskönyv-szerkesztők műhelyéből — Advent 1. vasárnapján az oltárterítö színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Km 13, 11—14; az igehirdetés alapigeje: Lk 4, 11—21. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. De­cember 17-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. KÁLDY ZOL­TÁN püspök. — KEMÉNY LAJOSNAK, a fasori majd a Deák téri gyülekezet lelkészének, a Pesti egyházme­gye volt esperesének sírjánál (Rákoskeresztúri Üj Köztemető 59. parcella 1. sor, az első kö- röndnél balra az első sarok) megemlékezést és koszorúzást tart a két gyülekezet közösen december 9-én, szombaton dél­után 3 órakor, halálának 25. év­fordulóján. A két gyülekezet ve­zetősége szeretettel hívja mind­azokat. akik Kemény Lajos szol­gálatáról ily módon is szívesen emlékeznek meg. „Ne feledkez­zetek meg vezetőitekről, akik Is­ten igéjét hirdették nektek!” — DEÄK TÉR. December 7-én, csütörtökön este 6 órakor gyülekezeti estet rendeznek a gyülekezeti nagyteremben (V., Deák tér 4.. I. ein.). Előadást tart Szabó József ny. püspök ezen a címen: Madách Ember tragédiá­ja — Jézus nélkül? Minden ér­deklődőt szeretettel vár a gyüle­kezet elnöksége. — SZARVAS ÜJTEMPLOM. Október 22-én a gyülekezet gyermekbibliaköre műsoros sze- retetvendégséget rendezett, ame­lyen igehirdetéssel Nobik Erzsé­bet csabacsüdi lelkész szolgált.. — Október 29-én reformációi emlékünnepet tartottak a gyüle­kezetben. A délelőtti istentiszte­leten, valamint az esti műsoros szeretetvendégségen Pathó Gyula és Kepenyes Erzsébet teológus szolgált. Mint lapunk olvasói előtt is­mert, egyházunk új énekeskönyv kiadására készül. A szerkesztő bizottságok és az énekírók több mint két éve dolgoznak az új énekeskönyv összeállításán. Az énekeskönyv háromnegyed részé­ben kéziratban már készen áll. Terveink szerint a bíráló és egyéb szerkesztői munkák miatt gyülekezeteink kezébe e könyv legkorábban csak 1931 őszén ke­rülhet. Híveink tájékoztatására azonban lapunk hasábjain már mostantól fogva közlünk 'egy-egy új éneket a fenti címmel. Ezzel kívánjuk elősegíteni, hogy hí­veink az új énekeskönyvvel még a megjelenés előtt megismerked­jenek. ÁDVENTI ÉNEK Dallama: Már búcsút veszek tőled Már vegyétek a lámpát És olajat bele, Üdvösség fogadását Test és lélek tegye. * Sión őrzője harsan: Jő az Isten Fia! Várjátok jöttét sorban, Zengjen halleluja. Ti okos szüzek, készen, Fejet emeljetek Víg, zengő énekléssel, Mint szép angyalsereg. Az ajtó nyitva, tárva, És kész a lakoma: Fel, fel, a virrasztásra! Közel Jézus maga. Lorenz Lorenzen 1660—1722, fordította Weöres Sándor Német énekeskönyv (1950) 122. sz. t Az Úr kedves esztendeje szolgálatában Lukács 4,16—21 Sokszor találkozunk az irodalomban, a filmeknél, a művészetben többféle területen is az ún. befejezetlen művekkel. Az író szándéko­san nem zárja le a cselekményt, a film alkotója nem fejezi be a kép­sort, 'nincs megoldás és végleges válasz azért, mert az alkotó az ol­vasókra, a nézőkre bízza a választást, a megoldást-, a továbbvitelt. Amikor Jézus a názáreti zsinagógában meghirdette az Űr kedves esztendejét, nem meghatározott számú napra, nem 365 napra gon­dolt. „Az Űr kedves esztendeje” az az időszakasz, ami ott kezdő.lölt, amikor Jézus felolvasta Ézsaiás próféta messiási jövendölését és ma­gára alkalmazta: „Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára!” ŰJ EGYHÁZI ESZTENDŐT KEZDÜNK EL A MAI VASÁRNAP­PAL és egy-egy év ünnepei és vasárnapjai sorában nyomon követ­hetjük Jézus áldozatos életét. Máig tart „az Űr kedves esztendeje”, az evangélium hirdetése, a szegények, az elesettek, a foglyok és va­kok felkarolása és segítése. Jézus prédikációját akkor értjük meg igazán, ha szembeállítjuk kortársai várakozásával, akik a Messiástól azt remélték, majd élére áll a rómaiak elleni fölkelésnek. Jézus útkészítöje, Keresztelő János pedig úgy gondolta, hogy Jézus ítéletet hirdet majd, megbünteti a gonoszokat és megjutalmazza a jókat. Jézus a nép és Keresztelő János várakozásával ellentétben Isten kegyelmét, szeretetét, bocsánatát hirdette meg. Amikor a korabeli szokás szerint kezébe vette a zsinagógában a könyvtekercset, népe felnőtt férfiainak azt a jogát gyakorolta, amelyik szerint bármelyik felnőtt férfi a folyamatosan olvasott 'Tóra, azaz Mózes törvénye mellé választhatott és felolvashatott valamit a próféták; !, vöt -a- gyarázatokat is fűzhetett hozzá. A názáreti zsinagógában azonban nem valamilyen feltűnően jó bibliaismerettel rendelkező valaki szó­lalt meg, hanem az, aki el merte mondani: „Az Űr Lelke van én- rajtam, mert felkent engem ...” Ezért az új, most elkezdett egyhá­zi esztendőben a gyülekezet feladata, hogy azt legye, ami a názáreti - ékről van megírva: „Mindenki szeme rajta függött a zsinagógában!” Ez azt jelenti, hogy be kell állnunk abba a szolgálatba, ami nem fejeződött be a nagypénteki eseményekkel, hanem a családoktól a nagyvilágig, az egyes embertől az egész emberiségig folyik. Az Űr kedves esztendeje szolgálatában állunk! A MOST ELKEZDŐDÖTT ŰJ EGYHÁZI ESZTENDŐBEN is foly­tatódnia kell annak, ami Jézus körül elkezdődött. „Szokása sze­rint’’ bement a zsinagógába és kereste a gyülekezetei. Az istentisz­telet. a templom, a gyülekezet megbecsülése, annak látogatása ön­magában még nem tesz keresztyénné, de nem lehet senki sem Krisz­tus követője, aki rendszeresen kerüli és megveti a gyülekezetét. Hi­szen Isten igéje, az igehirdetés az, amelyikben mennyei Atyánk hivó és küldő hangját meghalljuk. Jézus számára a Biblia még csak az Ószövetség volt, számunkra itt az Újszövetség is. milyen sok áldo­zat. fáradozás, hit és Jézus iránti szeretet kellett ahhoz, hogy ke­zünkbe vegyük új magyar fordításban a Bibliát! Szólaljon meg kö­zöttünk az új egyházi évben is a Jézusról szóló örömhír, az evangé­lium! Isten nem akarta a bűnös, tőle elszaladt ember halálát, ha­nem Fiát küldte, hogy általa magához vezessen minket. AZ ŰR KEDVES ESZTENDEJÉNEK , Tfä^ffcAjAHOZ HOZZÁ­TARTOZIK AZ IS, hogy folytatódjék az evangélium hirdetése mel­lett a diakónia, a segítségnyújtás szolgálata is. Csak az az egyház, csak az a gyülekezet méltó Urához, ahol a szegények, az elesettek, a rászorultak segítséget kapnak. Nemcsak embenől-emberia. család- tól-családig kinyújtott kézről, segítő szándékról van itt szó. Ma, amikor a nagyvilág olyan közel jön hozzánk, amikor tudunk és hal­lunk más emberek, távoli népek helyzetéről, nehézségeiről is, ke­resztyén felelősségünk köre kitágulhat. Hiszen ha a világon béke van, az mindnyájunk békéje, ha jólét van, az mindnyájunk jóléte, ha fejlődés van, az mindnyájunk fejlődése is. Ugyanígy a „helyi”, egy-egy kisebb körre -kiterjedő háború, békétlenség, nyomor, éhezés, feszültség kihatással van a világ többi részére is. Az egyházi világszervezetek felelőssége, s ezt hazai egyházunk az elmúlt évtizedben tudatosan vállalta és munkálta, hogy szemünk előtt legyen az egész világ. De a keresztyének és a helyi gyülekeze­tek sehol a világon nem zárkózhatnak be önző. vagy nemtörődöm módon a maguk jóléte és boldogsága keresésének várába. Mert min­ket, mindnyájunkat, bármely részén is éljünk a világnak, arra hívott el Jézus, hogy az Űr kedves esztendeje szolgálatában öröm és békes­ség, szeretet és megértés munkálói legyünk, mindenki a maga he­lyén, a maga környezetében. Jézus neve a prófétai jövendölésekre utalva így is elhangzik: Iro­mányét, azaz velünk az Isten. Az Űr kedves esztendeje szolgálatá­ban énekelhetjük és imádkozhatjuk a régi szép ádventi énekkel: „O jöjj, ó jöjj Immánuel!” Harmati Béla I IMÁDKOZZON K! Istenünk, mennyei Atyánk! Kegyelmedről és szeretetedről tesz bi­zonyságot az új egyházi esztendő, amikor újra nyomon követhetjük Krisztus Urunk áidozatos életét. Hirdettesd evangéliumodat az egész világon és tégy minket eszközöddé, hogy szolgáljunk szavunkkal és életünkkel másoknak. Csöndesíts el színed előtt, hadd lássuk meg akaratodat és add, hogy igédnek megtartói lehessünk. Amen. — RÁKOSPALOTA. „Az alko­hol az élet feszültségeiben” cím­mel szociálpszichológiai jellegű előadást tart dr. Bodrog Miklós rákospalotai lelkész a Hazafias Népfront XV. kerületi székhazá­ban. (XV., Bocskai u. 26.) decem­ber 5-én, kedden este 6 órakor. — MÚZEUM. Értékes aján­dékkal gazdagította egyházi gyűjteményeinket Csákó Gyula ny. püspöki titkár: Konrad Lan­ge bécsi éremművész 1846-ban V. Ferdinándról és József nádor­ról készített érmét, valamint egy svéd gránit alapra erősített, 1917-ből származó Luther-érmét ajándékozott az Evangélikus Or­szágos Múzeumnak. — BUDAVÁR. A gyülekezet novemberi szeretetvendégségen a Teológiai Akadémia munkáiét ismertető sorozatban dr. Muntag Andor dékán, az ótestamentumi teológia tanára tartott ismerte­tést Ámósz próféta könyvéről és világáról. Az ádventi vasárnapok megszokott estjeinek keretében december 3-án Túrmezei Erzsé­bet olvas fel ádventi verseiből, s Aili Mäenpää finn lelkészné, énekművésznő énekel. — DIÓSGYŐR. December 9— 10-én dr. Koren Emil budai es­peres szolgál a gyülekezetben há­rom részes igehirdetés-sorozattal, a vasárnapra kijelölt ige, Lk 17, 20—30 alapján. A sorozat harma­dik része szeretetvendégség ke­retében hangzik eL

Next

/
Oldalképek
Tartalom