Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-12-03 / 49. szám

*

Eitető örökséej

Az Ökumenikus Tanács reformációi emlékünnepe

(Folytatás a 3. oldalról)

létével és Trajzler Gábor orgo- nakíséretével kapcsolódott az ünnepi programba. — Jelen volt az ünnepségen Lóránt Vilmos, az Állami Egyházügyi Hivatal Protestáns Főosztálya tanácsosa.

Keveházi László esperes Gál 5, 1, 5—6 alapján elmondott igehirdetésében arról szólt, hogy amit a reformátorok felfedeztek, hirdettek, ma is az egész keresz- tyénségre érvényes. A „semper reformari” azt jelenti: mindig önvizsgálatot kell tartanunk, hol állunk? Nem maradtunk-e el valahol reformátor őseinktől? Még inkább jutottunk-e előbbre? Követjük-e Krisztust, aki elöl megy a történelemben?

Mai reformációi ünnepünkön elmondhatjuk: Isten tanított és felszabadított arra, hogy bízó hitben, egyedül Őrá támaszkodva, egyedül Benne bízva éljük egyházi életünket. De felszabadított arra is. hogy hitünk munkás, sze- retetből másokért dolgozó hit legyen. Ezért tagegyházaink nevében mondhatom; minden energiánkkal szeretnénk mi is mindent megtenni azért, hogy társadalmi rendünk tovább épüljön és az emberiség élete szebb legyen. Ez a hitvallásunk és segítőkészségünk a reformáció szép öröksége.

Dr. Esze Tamás főgondnok előadása erre a kérdésre kereste a választ: készek vagyunk-e számba venni, elfogadni és használni a reformációban ránk hagyott hitbeli és erkölcsi örökségünket.

A reformáció, amelyet egy ön— SZENTES. A reformáció ünnepén közös evangélikus-református reformáció ünnepélyt rendeztek a gyülekezetben, amelyen dr. Cserháti Sándor szegedi evangélikus és Imre Ernő szentesi református lelkész szolgált. Énekkel Lakos Judit és Szabó Imre, verssel Simon Albert gyüMegjelent '

Dr. Muntag Anclor: Am ősz könyve

című kommentárja

Ara: 105,— Ft Kapható a Sajtóosztályon

magában nem jelentős esemény lobbantott fel és indított el hódító útjára, eredeti célját messze meghaladva új korszakot nyitott a nyugati világ szellemi, gazdasági és társadalmi fejlődésében. — A történelemben nincsenek véletlenek, önmagukban megragadható és körülhatárolható események. Ezért, ha a reformációt meg akarjuk érteni, ne csak megvalósulására és eredményeire figyeljünk, hanem zarándokoljunk el a forrásvidékére.

Az előadó korabeli megnyilatkozásokat és későbbi értékeléseket elemez.ve mutatta meg, hogy a reformáció mindenütt évszá- zados váradalmakból táplálkozva formálódott Noha reformátoraink nem voltak forradalmárok és erre nem is törekedtek, a reformáció mégis forradalom volt, éspedig a szellem, az erkölcs és a társadalmi igény forradalma olyan értelemben, hogy ez a három annyira összeötvöződött benne, hogy ezeket egymástól elszakítva nem is lehet vizsgálni, megérteni és magyarázni.

A reformáció nem halványuló hagyomány, hanem éltető örökség. Tanítása, tanácsa, példája időnként aktualizálódik. Hogy megmaradtunk és vagyunk, ezt annak köszönhetjük, hogy válság ideién alkalmaztuk a „Semper reformari debet” elvét. Ez történt a 16. sz-ban a református puri tónus mozgalomban, és az evangélikus pietizmusban. — S úgy látjuk, hogy ezért van ma is ideje és helye egyházaink életében a reformációnak. ^ p

lekezeti felügyelő szolgált. Az offertóriumot kegyszerek vásárlására fordítják.

— CSEPEL—SZIGETSZENTMIKLÖS. A csepeli gyülekezethez tartozó Szigetszentmiklóson november 5-én közös reformációi emlékünnepet tartottak a helybeli protestáns gyülekezetek a református imaházban. Igehirdetéssel Villányi Péter és Döb- rössy Lajos református, előadással Almási Mihály baptista és Mezősi György evengélikus lelkész szolgált. Az ünnepi műsort a helybeli református és baptista gyülekezet énekkara és versmondás gazdagította.

Megjelent '

Dr. Muntag Anclor: Amósz könyve

című kommentárja

Ara: 105,— Ft Kapható a Sajtóosztályon

— KERTES, közművesített 200-as telken háromlakásos ház eladó kedvező fizetési feltételekkel. Életjáradék is lehetséges. Lakottan, lakáscserével, esetleg lakásmegosztással. Utóbbi esetben csak fiatal, vagy középkorú, szerény igényű, nem dohányzó, becsületes, egyházszerető személy (házaspár) jelentkezését várom személyesen, vagy levélben. Cím: Szabó Sándor 1158 Budapest, XV. (Pestújhely), Cser ven ka u. 21.

— HANGLEMEZEN, kazettán és magnószalagon zsoltárok, dicséretek, lelki, karácsonyi énekek orgona, zenekari kísérettel, szóló ének előadásban kaphatók, Bakai Gitta énekesnőnél. Telefon: 780-578. 1101 Budapest, X., Csilla u. 3. fszt. 756.

— TORONYÓRÁK felújítását, automatikus felhúzórendszerét készíti Kovács Jenő órásmester. 8000 Székesfehérvár, Érsekúivári u. 7/a. Kérjen díjtalan tájékoztatót!

— HARANGÖNTÉST, javítást, szolgáltatást, le- és felszerelést, vasállványok és könnyűhúzásü koronák készítését. átalakítását vállalja ,,Slezák László aranykoszorús harangöntő utóda és fia”, Gombos Lajos harangöntő mester. 2162 Örbottyán, Pf. 2.

— TORONYÓRÁK javítása, karbantartása, felújítása. Mechanikus felhúzásúról, elektronikus felhúzásúra való átalakítása. Villanyórák felszerelése a toronyba (10 perc eltérés évenként). Garancia minden esetben. Pere Gyula órás, 4440 Tiszavasvári.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1978. december 3-án

Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. H. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Harmati Béla. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Egyházzene? áhitat. Igét hirdet: Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. féi 9 Muntag Andorne. Üiiői út 24. de. fél ll. Kar rácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaiy Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. ll. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frange- pán u. de. 8. Drobina Erzsébet. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Szemere telep de. háromnegyed 8. Ma- tuz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest WekeiTeteiep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Karner Ágoston, du. 5. Szeretetven- dégség: Benczúr László. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Baráth Pál. Sashalom de. 9. Barátit Pál. Mátyásföld de. 9. Gerhát Sándor. Cinkoia de. fél ll. Szalay Tamás, du. fél 3. Szalay Tamás. Kistar- csa de. 9. Szalay Tamás. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László.

Becsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. . (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. Koren Emil. Toröekó tér de. fél 9. (úrv.) Iíj. Foltin Brúnó. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor, du. 5. Szeretetvendégség: Veöreös Imre.

XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengódy László, de. 11. Csengödy Éászló, du. fél 7. Ruttkay Eiemer. Pesihidegkut de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10. Filippinyi Janos. Kelenföld de. 8. Teológus, de. fel 10. Teológus, de. 11. (úrv.) Muntag Andor. du. 6. Teológus. Németvölgyi út 138. de. 9. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. (úrv.) Rőzse István. Budafok de. 11. (urv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11.

— SOPRONBAN elcserélném két és

fél szobás modern, komfortos, távfűtéses állami bérlakásomat hasonló méretűért. Budapesten. Sopron szép antik város, pompás levegője van. Okom: álláscsere és iskoláztatás.

Cím: Hajduné Csizmadia Márta matematikus, Budapest, VII., Hársfa utca 40.

— LUTHER-kabátot szakszerűen készít Dóczi Zoltán szabómester. 1961 Budapest, VI., Majakovszkij u. 6.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: 516-20 412-VIII Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211

ISSN 0133—1302

78.3148

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

„Örvendj nagyon Sión leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán” (Zak 9,9).

VASÁRNAP. — „Dicsérjétek az Urat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret!” (Zsolt 147, 1. — Jn 12, 3. — Mt 21, 2—9. — Zsolt 24.). Ádventben az első lépésünk legyen a dicséret! Enélkül egészségtelen az életünk. A reménységgel előretekinteni képtelen, múltat sirató magatartás idegen a hozzánk és értünk jövő Jézustól. Ez a nap új kezdet lehet abban is, hogy imádságunk és énekünk ne legyen többé pa- r.aszdal vagy siránkozás. Tanuljunk meg úgy tekinteni az eddig megtett útra s a jövendőre, hogy csak dicsérni és magasztalni tudjuk Istent, aki megajándékozott s Jézusban a teljességet hozza. „Jer, mondjunk néki éneket: Ö, áldlak boldogan, Én alkotó Uram” (720. ének 1. v.).

HÉTFŐ. — „Ne csalja meg senki a honfitársát. Féld Istenedet” (3 Móz 25. 17. — Jn 13, 15. — 2 Kor. 1, 18—22. — Ézs. 6, 1—12.). Az emberi bűn és a gonosz indulatok mindig az embertárs ellen irányulnak. Az ő értékeire, becsületére, életére törnek. Isten úgy védi a felebarátot, hogy minket szólít fel istenfélelemre. Érvényes ez a parancs a munkánkra is, ahol lép- ten-nyomon ránk bízott élettel vagy anyagiakkal van dolgunk. Akkor sem mindegy, hogyan dolgozom, ha nem látja senki. Akkor sem fecseghetek felelőtlenül, ha a címzett messze van. Azt is jelenti az istenfélelem, hogy. minden erőmmel küzdenem kell a helytelen alapállás ellen, s ami tőlem telik, azt mind igazán és becsülettel bele keil adnom a mások javára végzett munkába. „Jézus, a világ javára, Mily nagy terhet vesz vállára! Romlásunkban ő nyújt kezet. Szabadulásra ő vezet” (107. ének 4. v.).

KEDD. — „Jézus pedig ezt mondta: Én ítéletre jöttem ebbe a világba, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek” (Jn 9, 39. — Zsolt 146, 8. — Mik 2, 1—5. 12— 13. — Ézs 1, 1—9.). Nekünk melyik változást hozza Jézus? Mindenki csalódik, aki azt hiszi, kitűnően tájékozódik, mindenben jártas, semmire sínes szüksége. Benne a vakok, az elesettek, a megvetettek, a szenvedők találnak orvosra. Ez a mondat pedig Isten mentő akaratát rejti, mert életünket a helyére' akarja tenni. „Üj világosság jelenék, Ó tévelygés csendesedek, Isten igéje jélenék,- Újonnan nekünk adaték” (721. ének 1. v.).

SZERDA. — „Akkor majd megtudja mindenki, hogy én vagyok az Űr, a te szabadítod és megváltód” (Ézs 49, 26. — Jn 11, 27. — 1. Móz 49, 8—10. — Ézs 1, 10—20). Ézsaiás egy maroknyi népnek mondta. Az első karácsony óta címzettje az egész világ. Mert Jézus olyan módon Urunk, hogy szolgai formát vett föl. Ügy szabadítónk, hogy mindent vállalt értünk. Ügy megváltónk, hogy az ellenségeiért halt meg. S ez annyira valóság, hogy nem kell a jövőben keresnünk, már most a miénk. „Jézus, dicsérjük nevedet, Hogy megváltottad népedet!” (107. ének 8. v.).

CSÜTÖRTÖK. — „Én tudom,

hogy az én megváltóm él” (Jób 19, 25. — Jel 1, 18—4 Móz 24, 15—18. — Ézs 2, 1—5.). Gyönyörűek a veretes, régi hitvallásaink. De nemcsak a nagy teológusok által megfogalmazott hitvallásra van szükségünk, hanem a szívünk legközvetlenebb, csöndes vallástételére is. Olyan ember szavait olvassuk ma, akinek élete tele volt szenvedéssel, küzdelmekkel, aki sokat vesztett. Amikor hasonló helyzetben keresünk útmutatást és erőforrást, bánatunkat vagy kérésünket ahhoz a Jézushoz vihetjük, aki feltámadt és él. „Élet fejedelme, Esdve kérünk téged, Te állj mellettünk őrt. Te adj békességet, Hogy érjünk jó véget” (106. ének 7. v.).

PÉNTEK. —■ „Hatalmas dolgokat művel. kikutathatatlanuL csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul” (Jób 9, 10. — Gál 4, 4—5 — Zsid 10, 19—23. — Ézs 2, 6—22.). Ritkán gondolunk Isten munkájának erre a két jellemzőjére. Kikutathatatlan, mert nagyságában felette áll minden emberi munkádnak. Csodája megszámlálhatatlan. hisz munkaterülete az egész Világ. Művei azonban csak hittel közelíthetők meg, s csodáit csak hivő szemmel láthatjuk. „Ó véghetetlen bölcsesség. Ö, nagy szeretet s kegyesség. Ki tud eléggé csodálni. Méltóképpen meghálálni?” (107. ének 3. v.).

SZOMBAT. — „Egy az Űr, egy a hit. egy a keresztség” (Ef 4, 5. — Ézs 42, 8. — 2 Sám 7, 1—7. — Ézs 5, 1—24.). Az egységért való küzdelemnek, akár családban, akár egyházban, akár világszinten vívják, értelme és reális alapja van. Hitünk szerint a magát a világért odaáldozó és szeretet ben szolgáló Jézus az egység végső forrása. így várta és várja az ádventben megújuló gyülekezet. „Jöjj, népek Megváltója! így kér a föld lakója” (105.

ének 1. v.).

Ifj. Szabó Lajos

Fizetség nélkül

N

em vagyok kerttulajdonos. Sok egyébbel együtt nem adatott meg nekem, hogy akár csak egy kicsinyke kertecském is legyen. Így hát mindig a másokét művelem. A munkámért nem kapok fizetséget, legfeljebb egy jó ebédet, amelynek elfogyasztását amúgy is egészségem ellen elkövetett merényletnek tartom.

— Na, Isten nevében — mondom, amikor ásóval, kapával, nyesőollóval vagy a gazhordó kosárral elindulok oda, ahova a ga.zda küld. Nem válogatok, egyforma örömmel teszek mindent. Ahogy nekikezdek, már énekelek is — mindent. Kezdve a vasárnapi templomi énektől, amelynek a dallama tovább zeng bennem, gyermekkorom dalait, ifjúságom slágereit és ismert operaáriákat, fiatalok rádióiból gyakran hallott táncdalokat. Szerencse, hogy a jobb fülűek nem hallanak ilyenkor, mert nincs a közelben ház és a gazda elnéző, annál is inkább, mert így teljesen belefeledkezem a munkába.

Jó barát a természet, jó tanácsadó, gondolatébresztő, vigasztaló. Elnézem azt a kicsinyke fenyőfát, amit tavaly ültettem, amely egész nyáron olyan halo- vány volt, mint a vérszegény gyermek, most meg, amikor a többi fa meztelenre vetkőzik, ő most kizöldül, apró tűlevelei megvastagodnak, jól megkapaszkodik a földbe, tudja, dacolnia kell

faggyal, téllel, felkészülni az életre, esőtlen napokra, fagyos éjszakákra. Bátor, nem fél. Rábízza magát Teremtőjére. Rám csak odavet egy pillantást: hogy lám, mi lett belőlem! A rózsák levelei már pirosba öltöztek, némelyik sárgába, halovány zöldbe. Virágaik helyén duzzadt piros fejek, itt-ott egy elkésett virágleány hófehér ruhában bújik meg a védettebb helyeken, ahová a szél nem megy utánuk. A magas gúlákra futott rózsák már elvesztették életük zöldjét, csak a barna tüskék állnak szúrásra, védekezésre készen. Kinek kellenének rózsa nélkül?

Ásóm nyomán kifordul a föld feketéje. A megbolygatott alvóhelyről fejét vesztve menekül a sok bogár, ki merre lát. Nyomukat jótékonyan betakarja gereblyém. Kiegyenesedem, megtorlóm verejtékező homlokomat. Hangosan károgva fekete varjak serege száll. Hová igyekeznek? Vagy hozzák már a hó hírét? A hangjuk érdes, erős. Nagy szárny csapással repülnek, aztán lassan belevesznek az ereszkedő ködbe.

Pihenni készülődik a nap. Apró. szürke felhők takarják el fényes arcát. Fölöttem megrázkódik a fa és peregnek a

levelek lassan, a kijelölt sorrendben. Egyik-másik megül a hajamban, belegabalyodva, mint életünk az évek pókhálójába. Az út mellett feketére aszott a virágok szára. Életük véget ért. Gyökerestül ki kell húzni őket. Nem ellenkeznek, gyökerük könnyedén elengedi a földet. A kopaszodó pázsiton egy bokor piros bogyóit kínálgatja a távozó ősznek. A málnabokrok levélvesztve bújnak meg a kerítés mellett. Egy kövér macska téli szőrkabátjában nehezen préseli át testét a drótsövényen. Fejem felett halk surranással vitorlázógép siklik lefele, hogy a lekopasztott réten földet érjen.

A hegy felöl lassan terjeszkedve közeleg a köd. A kis szilvafán megperdül az utolsó levél, aztán leválik az ágról és megpihen a földön. A kifosztott fák meztelenségüket panaszolják a hideg alkonyainak. A távoli hegyek körvonala alig-alig látszik, csak az •a kicsinyke fény vibrál egy fenyő fölött, az esthajnalcsillag próbál átfényleni a ködön.

Abbahagyom a munkát, leülök a kis padra a ház elé. Arra a megforgatott földre gondolok, amely jobb otthona lett növénynek, bogárnak. A betakart rózsákra, a tavaszvárásra megnyesett

bokrokra, a vékony ágakra, amelyek most indulnak először neki a télnék, tapasztalatlanul, gyanútlanul. A világ nagy kertjére, amelyben annyi a munkás. Olyan, aki énekelve teszi a jót a más javára, nem nézve a maga hasznát, fizetség nélkül és már akkor is boldog, ha a Gazda tekintete néha rátéved, és az olyanra, aki tönkreteszi azt, amin a másik egy életen át dolgozott. Olyanra, aki fát ültet, rózsát szemez, irtja a gazt, s olyanra, aki a gyomot a másik megművelt kertjébe hajítja, letépi a bimbót, kivágja a fát. Olyanra, aki szereti a napfényt, a világosságot és egész energiájával lát neki a munkának, Isten segítségét kérve, s olyanra, aki a leszálló köd leple alatt közelít és sötétben lopja a kert gyümölcsét, virágait.

A távolban kigyulladnak a nagyváros fényei.. Indulok. Búcsúzom a kerttől. Szívem melege megérint még egy kései virágot, kezem melege a meztelen fákat, a talpamé a harmatos utat. szememé a kicsi fenyőt, karácsonyi örömhír jövendő hordozóját. Becsukom a kaput. Halkan énekelve rovom hazafelé az utat:

— Ez a nap is csendesen elmúlt, édes Istenem. Semmi bajom nem esett. Szent kezed védelmezett.

Ahogy vasárnap a templomban énekeltük. Gyarmathy Irén