Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-11-05 / 45. szám

Lelki kérdésekről beszélgetünk Nélküle „semmit”? Kettős örökség Zsolt 10,5—11 Talán soha nem éreztük jobban, mint október és november fordu­lóján, mennyire egységet képez az élet és a halál. Az életet jelentő örömöt, gondot és munkát félretéve, mily sokan éltük át a halál csendjét és az örök élet reménységét, amikor az emlékezés és hála virágait szeretteink sírjára tettük! Nekünk keresztyéneknek — akik Luther szavaival „két világ polgá­rai” vagyunk — különösen is egységet jelentenek a földiek és a meny- nyeiek, az ideig- és örökkévalók. Mert Krszíus- tanítványainak — az első századokból ránk maradt Diognetoshoz irt levél tanúsága szerint — „közös az asztaluk, de nem az ágyuk; testben vannak, de nem test szerint járnak, a földön élnek, de országuk a mennyben van”. Mi ke­resztyének Szeretjük az életet, de nem félünk a haláltól sem, magun­kénak tudjuk a földi otthont, de azt is tudjuk, hogy az örök hajlék odafent vár. Mi a titlca e „kettős állampolgárságú” keresztyének reménységének és bizonyosságának? Az á kettős örökség, amelyre mai igénk, a IS. zsoltár gondolatmenete utal. A titok nyitja az az osztályrész (5—8. v.), amelynek révén egyszerre tartozunk Istenhez és felebarátaink­hoz. Az az öröm (9. 11. v.) a titok forrása, amely egyszerre fakad az Isten „jobbján” átélt bízonyságérzetből (9. v.) és az emberek közös­ségében kapott „kies hely” (6. v.) megtalálásából. Kíséreljük meg az ősi zsoltár e két gondolatát lefordítani mai esz­mevilágunk nyelvére. SZÍVESEN ÉS ÖRÖMMEL ÉLÜNK AZON A HELYEN, AMELY OSZTÁLYRÉSZÜNKÜL JUTOTT. Mit jelent ez közelebbről? Mindenek előtt azt, hogy mindenestől benne akarunk élni az em­beriség nagy családjában. Egynek tudjuk magunkat vele. Nem ide­gen, számunkra a „világ”. Ezért nem akarunk különbséget tenni az emberek közt fajuk, színük, vallásuk vagy világnézetük szerint: test­véreknek, egy Atya gyermekeinek tudjuk egymást. Mivel pedig test­vérek vagyunk, erősíteni akarjuk az egymással való összetartozásnak és egymásra utaltságunknak az érzését. Szolidárisok akarunk lenni „kies” (6. v.) világunk minden jóra és szépre irányuló törekvésével. Azt is jelenti felismerésünk, hogy szeretjük a hazát, amelyet a sorsunkat kezében tartó Űr (5. v.) földi életünk tartamára kijelölt. Ápoljuk ősi múltját, óvjuk szép jelenét, féltjük drága jövőjét. Készek vagyunk mindent megtenni boldogulásáért. S földi örökségünk öröme arra is utal, hogy megbecsüljük a tár­sadalmai. amelynek tagjaként itt élnünk, s halnunk kell. Becsüljük és értékeljük, mert közösségében jó a közérzetünk, s — ami ma nem mindenütt természetes — „testünk is biztonságban van” (9. v.)- Biz­tonságban élhetünk, bátran járhatunk az utcán, nem kell terroristák akcióitól félnünk, nem rabolják el gyermekeinket. Talán így lehetne mai nyelvre fordítani a zsoltáriró ősi szavait, ta­lán így hangzanánah ma a „bensőnket figyelmeztető” gondolatok (7. v.). Ilyesmit jelent ma „kies helyre esett osztályrészünk” ősi érzé­sű öröme. FELKÉSZÜLTEN VARJUK ANNAK AZ ORSZÁGNAK AZ ELJÖ­VETELÉT, AMELYBEN TELJESSÉ LESZ ÖRÖKSÉGÜNK UJJON­GÓ ÖRÖME. Hogyan is értsük ezt? Meg kell szívlelnünk először is azt. hogy életünk sorsa Isten kezé­ben van (5. v.). ő tudja, miért és meddig ad jó és rossz napokat, örömöt és bánatot, próbát és keresztet. Ma még csak a fonákját lát­juk annak, ami. egykor színről színre látható lesz. így mondja egy régi versünk: „Ha megáll a munka az élet szövőszékén s Isten tar- ' kamintás műve előttünk készen áll, Akkor értjük meg. mütrt kellett a fekete szál is, Nemcsak az arany és ezüst fonál...” Az élet oly sokféle mintáját szövő Mester kezében van tehát életünk is, halá­lunk is. Éppen halálunk órájára kapjuk azután a zsoltár nagy biztatását: nem. tántorodunk akkor sem meg, mert „ő fogja majd a jobb kezün­ket” (8. v.). Régi és mai irodalmunk számos példája mutatja, meny­nyien néznek félve, sőt borzadva a közeledő halál szemébe. E le- gyözhetetlennek vélt nagy ellenségen azonban diódáimat lehet arat­ni! Az ősi református ének szavait idézheti, aki arra az Istenre te­kint, aki kihozta Jézust a sírból: „Nincs már szívem félelemre, nézni sírom fenekére .. . !’■ Amint Jézus nem szállt le végleg a sírba, úgy ígéri híveinek is ezt a feltámadás Ura (10. v.). Ezért „örül a szívünk és ujjong a lelkünk” (9. v.), ezért teljes öröm van öndia; annak a Jézusnak a közösségében, aki így mondta önma­gáról: „ ... én azért jöttem hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (Jn 10,10 b). Ez a teljes öröm a földi és az örök élet együttes öröme és Ígérete. Nincs hatalma tehát a halálnak sem efölött a teljes öröm fölött, hiszen az élet és halál Urának a kezében van teljes életünk — az eljövendő is. Vasárnapi igénk fölé hajolva így tör fel számunkra az élő víznek az az ősi, életünket és halálunkat egyaránt enyhítő forrása, amelyből éltek elődeink, és élni fognak késői utódaink is. Fabiny Tibor liMádkozxunk! Életem és halálom Ura! Neked köszönhetek mindent. Bölcsőmtől a koporsómig Tőled kapokfpiinden földi ajándékot — ha kell. terhet és megpróbáltatást is. Köszönöm, hogy a síron túl is a Te kezedben tudhatom magam és szeretteim sorsát. Köszönöm, hogy szeretetet ol­tottál belém teremtett szép világod iránt, s köszönöm, hogy remény­ségemet ébren tartod új világot ígérő szavaid bizonyossága felöl. Ámen., Ez alkalommal szeretnék egy olyan felismerésnek hangot ad­ni, amely már legutóbbi beszél- geléseinkben is jelentkezett, csak eddig még nem mondtuk ki nyíl­tan. Beszélgettünk a Jézus által felkínált erőről, békességről és örömről. De mindaz, amit el­mondtunk Jézus ajándékairól egy valamit egészen nyilvánvaló­vá tett: Rá vagyunk utalva az Ö segítő szeretetére. Vagy ahogy Jézus ezt János 15,5-ben mond­ja:” Aki énbennem marad, és én őbenne, az terem jsok gyümöl­csöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” — Ez úgy hangzik, hogy Jézus nélkül semmi sem történik a vi­lágban. Pedig rengeteg olyan esemény történik nap mint nap, amelyről nem lehet kimutatni, hogy Jézusnak bármi köze is lenne hozzá. Még azt sem mond­hatjuk, hogy valami jót csak Jézus indítására tudnak tenni az emberek. Nem egy olyan embert ismerek, akinek nincs köze a ke­resztyén hithez, s mégis sokat köszönhet neki a társadalom. * — Én nem hiszem,hogy Jézus ezt ilyen általános érvényű kije­lentésnek szánta. Bizonyára egyet akart jól a szívünkbe vésni: semmi sem történhet nélküle a keresztyén életben. Valóban nem kell többre gon­dolni,’ mint maga Jézus momda- ni akart. A tanítványokhoz szól. és mondanivalója az ő életüket érinti. Báj- érdemes volna egy­szer elmélyedni a Kolossé-levél egyik mondatában: „Minden Őbenne (Jézus Krisztusban) áll fenn." Tehát mindennek és min­denkinek a világon valamiképpen köze van'hozzá. Az egész világ léte nyugszik azon a szereteten, amelyet Jézus képviselt. Ez azon­ban messze vezetne beszélgeté­sünk kiindulópontjától. De még akkor sem ragadtuk meg Jézus mondanivalójának lé­nyegét, ha azt úgy általában a keresztyén élet megnyilvánulása­ira értjük. Talán éppen arra akar Jézus ráébx-eszteni minket, hogy keresztyén létünkre is sok min­dent teszünk nélküle. Különben nem volna szükség erre a ko­moly figyelmeztetésre. János már egy olyan korban írta evangéli­umát, amelyben sok minden gé­piessé vált az egyházban. A. bi- zalomteli hitből hit tételek puszta elfogadása, a szeretetből pedig külső tisztesség és alamizsnálko- dás lett sok esetben. Keresztyén életünk megüresedése és elerőt­lenedése viszont mindig arra ve­zethető vissza, hogy valami miatt megszakadt a Jézus Krisztussal. való eleven kapcsolatunk. Ahogy János egy szép képpel kifejezi: a szőlővessző nem maradt a sző­lőtőkén. — De ha van, ami megy az egyházban és a hivő ember éle­tében Jézus nélkül is, akkor mi az, ami nélküle nem megy? János szavaival azt felelhetem: nem megy a gyümölcstermés. Ezt azonban egy kissé pontosab­ban meg kell magyaráznom. Mert sokan hivatkoznak arra, hogy valami látszatja azért van keresztyén mivoltuknak. Tehát nem mondhatjuk terméketlennek életüket. De Jézusnak nem min­dég)'. hogy mit terem az életünk. A szőlővessző nem hozhat más színű és ízű szőlőfürtöt, mint amilyenre a szőlőtőke predesti- nál.ia. Egyszóval Jézus azt akarja, hogy a tanítványok életében az Ö cselekedetei folytatódjanak. ígérete szerint a tanítványok is megtehetik azokat a cselekede­teket, amelyeket Ö tesz. sőt még annál nagyobbakat is (Jn 14,12). Ezek után talán már világos: Az Ö cselekedeteit semmiképpen sem tudjuk megtenni nélküle. Nem tudunk olyan határtalanul és nyílt szívvel bízni Istenben, mint ő tette, és nem tudunk olyan türelmes szeretettel segí­teni felebarátunkon, mint. ahogy ő segített, hacsak ő erre képessé nem tesz ‘minket. Ahhoz képest, ami Jézustól tel­lett, bizony nagyon szánalmas, ami tőlünk telik. Mennyi szó, és milyen kevés igazság, mennyi nyüzsgés, és milyen kevés valódi segítség! Még jó, hogy Jézus megengedi megízlelnünk a ku­darcok keserű ízét is, mint egy­kor a tanítványoknak, amikor azok nem tudtak segíteni a két­ségbeesett apa gyermekén (Mk 9,14—29). Mert ha másként nem lehet, akkor kudarcainkkal kell megtanítania minket, arra, hogy nála nélkül semmit sem csele­kedhetünk. — Minek kell történnie ahhoz, hogy Jézus életét élhessük, és cselekedhessük, amit ö cseleke­dett? Ennek egyetlen titka van. és ez a Jézus Krisztusba vetett hit. Mégpedig az olyan hit, amelyet súlyponáthelyezésnek is nevezhe­tünk. Míg eddig az volt fontos amit én gondoltam, ezután az lesz döntővé számomra, amit ő mond. Míg eddig csak magamra mertem számítani, ezután reá építek. Megbízom benne. Az ilyen hit nagy dolgokra képes. Ahogy Péter bevetette a hálót Jézus szavára, és teli hálót vont ki a vízből, noha egész éjszaka hiába halásztak. Ahogy Luther megállt a felismert igazság mellett, és ezzel elindította a reformációt, noha maga sem tudta, hogy mi­be is fogott. A beszélgetésünk elején idé­zett ige azonban még két ponton kiegészíti, amit a hitről eddig megállapítottunk. Félreérthetetle­nül kijelenti, hogy sok gyümöl­csöt csak Jézusban maradva te­remhetünk. Csak a bolond sző­lősgazda reméli, hogy tőkébe ol­tott vessző máris teremni fog. Huzamos, állandó kapcsolat nél­kül nincs termés. Tehát gyakori igehallgatásra, kitartó imádságos életre és a hit naponkénti har­cára van szükség a gazdag gyü­mölcsterméshez. Ugyanakkor azonban Jézus azt sem rejti véka alá, hogy ben­ne csak az maradhat, aki gyü­mölcsöt terem. Ez mintha ellent­mondana annak, amiről az előbb beszéltünk. Pedig a kettő együtt igaz. Aki elássa a rábízott tálen- tumot, az nem kap többet, sőt azt is elveszik tőle. amije volt. Sok keresztyén azért. marad tét­len, mert arra vár, hogy alkal­masabbá váljon a feladatok el­végzésére, holott Jézus segítsé­gével az arra alkalmatlan is hi­hetetlen dolgokat vihet végbe. Jézus nélkül semmit sem cse­lekedhetünk. Vele együtt azon­ban mindent! Mindent, amit. O el akar végezni rajtunk és álta­lunk. Még korántsem merítettük ki lehetőségeinket! — GERENDÁS. Augusztus 27- én Dedinszky Tamás bajai lel, kész igehirdetéssel, az esti sze- retetvendégségen gyülekezetéről „Szórvány a szórványban” címen előadással szolgált. Az esti alka­lom programját a békéscsabai énekkar magnetofonról hallga­tott énekszámai gazdagították. — MEZÖBERÉNY II. Szep­tember 24-én gyülekezeti szere­tetvén elégségen Huley Alfréd ge- rendási lelkész előadással szol-- gált „Régi templom használata mai gyülekezetben” címen. Fah­rt/ István helyi lelkész pedig finnországi útjáról számolt be a gyülekezetnek. — KARDOSKÜT. Szeptember 17-én gyülekezeti szeretetvendég- ségen Brebovszky Gyula csorvási lelkész előadással szolgált. — NAGYTARCSA. Szeptem­ber 10-én Zászkaliczky Pál mo­hácsi lelkész igehirdetéssel szol­gált a gyülekezetben, Az isten- tisztelet offertóriuma a mohácsi lelkészlakás építéséhez járul hoz­zá. — KŐBÁNYA. Október 1-én gyülekezeti szeretetvendégségen Szabó József nyugalmazott püs­pök tartott előadást Madách Im­re fő művéről, Az ember tragé­diájáról. Cserháti Sándor---------------------------------------------­-------------­FE LOLDOZÁS A 32. zsoltárból Boldog az, akinek elpártolása megbocsáttatott, bűne elfedeztetett. Boldog ember, kinek az Ür nem rója fel vétkét s lelkében nem lappang csalás. \ Míg elhallgattam, emésztődtek csontjaim, , hisz’ nyögtem napestig, mert éjjel-nappal rámnehezedett kezed, életerőm kiaszott, mint nyár hevében. Bevallottam neked vétkemet, nem takargattam bűnömet. Gondoltam: bevallom hitszegéseimet az Űrnak —• s te levetted rólam bűnterhemet. Hozzád imádkozzék azért minden hivő, amíg meg lehet találni téged; áradjanak bár nagy vizek, el nem érhetnek hozzá. Bodrog Miklós Az Országos Béketanács tagjaként szolgálok (Folytatás a 4. oldalról) zat rosszallásától és gyanakvásá­ból kísérve kénytelenek folytat­ni a tevékenységüket és bizonyos egyházi körök „fekete bárány­nak” bélyegzik a béke ügyéért síkraszálló keresztyéneket, EGYHÁZI SZOLGÁLATOM­BAN RENDKÍVÜL SOK SEGÍT­SÉGET NYÚJTOTT, nagy össze­függésekre nyitotta fel a szeme­met. a Béketanács munkájában való részvétel. Magasszíntű tu­dományos előadások, tájértekez- leti tapasztalatcserék, a béke „tudományának” ismeretterjesztő kiadványai segítettek, hogy az ösztönös >békevágy tényszerű is­meretekkel gazdagodva konkrét — Szentháromság után a 24. vasárnapon az oltárt éri tő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mt 9,18—26; az ige­hirdetés alapigéje: Zs 16,5—11. — SIÖFOK-KÖTCSE. Augusz­tus 27-én gyülekezeti szórvány- napon dr. Karner Ágoston orszá­gúé főtitkár igehirdetéssel szol­gáit a gyülekezetekben. — VECSÉS. Szeptember 3-án szeretetvendégségen Schreiner Vilmos pestújhelyi lelkész szol­gált. irányt és feladatokat kapjon. így ismerhettem fel és adhattam to­vább egyházi és nem egyházi fó­rumokon. hogy mit jelent az em­ber hűséges munkavégzésében, tisztességes családi életében, kö­zösségi magatartásában és egész életvitelében és világpolitikai tá­jékozódásában az, hogy békét akar. Mert. mindezekkel összefügg a béke. Hazafias Népfront rendezvé­nyei. ifjúsági klubok meghívott előadójaként mindig örömmel ta­pasztaltam, hogy lelkész létemre' nem vagyok „idegen” a résztve­vőknek, mert egy közös nyelven beszéltünk, a béke és a humánus felelőség egyetemes emberi nyel­Baranyai Tamás — ÖRIMAGYARÖSD. A he­lyet tesJelkészi szolgálatok ellá­tására szeptember 1-től kezdődő­en Rác Miklós nádasdi lelkész kapott megbízást. — MISKOLC. A gyülekezet másodlelkészi állásába október 22-én iktatták be Balicza Iván segédlelkészt. — NYÍREGYHÁZA. A gyüle­kezet föorgonása, Gáncs Aladár október 15-én lemondott állásá­ról és a Déli Egyházkerületbe távozott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom