Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-11-05 / 45. szám

gyermekeknek: Aki erősebb a halálnál Mt 9, 18—36 Az ember legősibb és legke­gyetlenebb ellensége a halál. Hiába küzdünk ellene, hiába próbáljuk elkerülni, előbb vagy utóbb mégis ő diadalmaskodik felettünk. Mai igénk azonban azt az örömüzenetet tartalmazza, hogy van a halálnál erősebb és hatalmasabb valaki: Jézus Krisz­tus, a halál legyőzője. A zsidóknak szerte az ország­ban sok imaházuk volt, ezeket zsinagógáknak nevezték. Minden ilyen zsinagógának az élén egy főember állt, aki felügyelt a zsi­nagóga rendjére és vezette a zsi­nagógában folyó istentisztelete­ket. Ez a tisztség igen nagyra be­csült volt a zsidóság körében. A názáreti zsinagógának veze­tője egy Jairus nevezetű ember volt. Ennek a Jairusnak megbe­tegedett és meghalt a 12 eszten­dős leánykája. Gondolhatjuk, hogy milyen nagy szomorúság és bánat költözött Jairusék otthoná­ba ezzel a tragikus eseménnyel. Jairus azonban nem esett kétség­be. Meghallotta, hogy a városba érkezett Jézus, aki ott nőtt fel Názáretben. Visszaemlékezett ar­ra a csodálatos prédikációra, amit nemrégen a zsinagógában hallott Jézus ajkáról. Azóta sok különös hír érkezett Jézusról, hogy gyógyíthatatlan betegeket gyógyít, visszaadja a vakok sze- mevilágát, sőt olyan hír is érke­zett. hogy egy Nain nevű város­ban egy fiatalembert a halálból is feltámasztott. Jairus szívében felcsillant a remény: hátha az ő halott leánykájukat is fel tudja támasztani! Futót1}; Jézushoz és kérését térdre borulva mondta el. Elképzelhetjük, hogy a körül­álló zsidók hogy csodálkoztak azon, hogy az általuk oly sokra becsült főember ott térdel Jézus előtt. Jairus azonban mit sem tö­rődött ezzel. Senki számára sem szégyen a Krisztus előtt való le­bomlás. Jairus nem kevesebbet kért Jézustól, mint azt, hogy tá­massza fel halott leánykáját. Jézus azonnal útnak indult Jairus házába. Odaérve nagy szomorúságot talált. A zsidóknál ugyanis az volt a szokás, hogy ha valakit nagyon szépen akartak eltemetni, akkor zenészeket és si­rató asszonyokat hívtak a ház­hoz. akik nagy lármát csaptak muzsikájukkal és .sírásukkal. Jé­zus a házba érve mindenekelőtt ezeket a zenészeket és sirató asz- szonyokat küldte el ezekkel a szavakkal: Menjetek el. mert a leányka nem halt meg, csak al­szik. Azok pedig kinevették őt. Jézus ezután megfogta a leány kezét és ezt mondta neki: Leány­ka, ébredj fel. A leány erre azon­nal felkeit és járkált. Jairus há­zában a szomorúság és a gyász nagy örömre fordult, az ese­mény híre pedig elterjedt az egész vidéken. Lehet, hogy már ti is álltatok szomorúan hozzátartozótok ko­porsója mellett. Az elmúlt héten pedig mindannyian kint jártunk a temetőben és virágot helyez­tünk szeretteink sírjaira. Akik hiszünk Jézus halált legyőző ha­talmában, azzal a reménységgel gondolhatunk a halálra, hogy az utolsó ítélet napján Jézus min­den sir fölött, a mienk fölött is megáll és mindnyájunkat feltá- ; maszt örök életre. Selmeezi János „írok nektek, ifjak...” A mi kerületünk Teológiai Akadémiánk és „ssükcbb hazája,” „A mi kis kerületünknek több mint 200 000 lakosa van.” — mondta Bejcsi Gézáné, a Haza­fias Népfront XIV. kerületi bi­zottságának titkára, Akadémián­kon tartott előadásában. Bár las­san 2' éve lesz már ennek, még­is jól emlékszem e mondatára, mint sok másikra is. Szereteteés lelkesedése, amellyel kerületünk­ről beszélt, máig megmaradtak emlékezetemben. ÜJ TEOLÓGIAI AKADÉ­MIÁNK 1974-ben épült fel Zugló­ban, s ez a földrajzilag is egé­szen más. új helyzetet teremtett lelkészképzésünik számára. Az Üllői úti, belvárosi környezetet felváltotta a Bosnyák tér park­ja, zajos forgalma, éjjeli piaca. Alkalmazkodnunk kellett a kör­nyezethez. a közlekedéshez, vá­sárlási lehetőségekhez stb. De újat jelentett bekapcsolódni egy másik gyülekezetünk életébe is, ami az elmúlt évek tanúsága sze­rint jól sikerült, gyümölcsözőnek bizonyult. Tovább kell halad­nunk. ezen az úton, újabb szol­gálatokkal. De most nem erről akarok írni. Sokkal inkább azok­ról a szálakról, amelyék egész kerületünkhöz fűznek miniket KAPCSOLATAINK tulajdon­képpen új helyzetünkből nőttek ki. Akadémiánk jelentős esemé­nyein, tanévnyitó és záró ünnepi üléseinken,, díszdoktoraink ava­tásán vendégeink között mindig ott üdvözölhettük és üdvözölhet­Egyhíizunk műkincsei j Mária Dorottya nadorné üvegtálja Képek az ősatyák életéből 3. Mai kérdéseink: 1. Az ősatyák történetének melyik jelenete jut eszetekbe a képről? 2. Hol van megírva a történet a Bibliában? 3. A történetnek melyik monda­ta vagy melyik más bibliai mon­dás foglalja össze a történet üzenetét? 4. írjátok le színesen, hogyan képzelitek el, és hogyan mondanátok el kis testvéretek­nek a történetet. Válaszaitokat 1078. november 19-ig küldjétek el a következő címre: Evangélikus Élet Szer­kesztősége. Budapest, Puskin u. 12. 1088. — A legtöbb pontot el­érők a sorozat végén értékes könyvjutalmat kapnak, a leírá­sok közül pedig a legsikerülteb­beket közölni fogjuk az Evangé­likus Életben. Az egykori Tiszai Evangélikus Egyházkerület püspökének, Czé- kus Istvánnak idős korban nem­rég elhunyt leánya, Witauschek Gyuláné Czékus Irén hagyatéká­ból kapta egyházi múzeumunk ezt a szép empire üvegtálkát. Néhai tulajdonosa József nádor 'felesége. a Württernbergből származó Mária Dorottya volt. Udvari lelkészének, Bauhofer Györgynek Vilma leányát, aki utóbb Czékus István felesége lett. ő tartotta keresztvíz alá. Az özvegy püspökné Özdon, 1908-ban írt Visszaemlékezései — amelyet Payr Sándor sajtó alá is rendezett — értékes .adatokkal szolgál az utókornak, különösen a szabadságharc éveiről. p T Dr. Arne Sovik, a Lutheránus Világszövetség tanulmányi osz­tályának munkatársa, aki a vi­lágszövetséget képviselte az Európai Egyházak Konferenciája siófoki konzultációján, szeptem- ben 23—24-én látogatást tett egyházunknál. Szombaton ismer­kedett a Deák téri gyülekezet életével, Harmati Béla igazgató- lelkész tájékoztatása alapján, vasárnap a pécsi gyülekezetben szolgált igehirdetéssel, utána pe­dig a gyülekezet érdeklődő tag­jaival folytatott beszélgetést. jük kerületünk képviselőit. Ä már említett előadás élményére1 mindig szeretettel gondolunk vissza. Élménnyé tette a téma: kerületünk örömei, gondjai, ak­tuális feladatai, de ugyanúgy az előadó személyisége is. Ugyan­ekkor tartott diaképes vetítéssel egybekötött előadást a XIV. ke­rület történetéröl Szabó Bende­gúz és Köri László. Jó volt meg­erezni azt az ügyszeretetét, ami őket fűtötte és fűti, átérezve a felelősséget kerületünk jövőjéért. SZOLGALATKERESÉS . ÉS SZOLGÁLATVÁLLALÁS jel­lemzi teológiánkat, s saolgálatke- resés és szolgólatvállalás az ügye Teológiai Akadémiánknak is. Azt kerestük ebben az esetben is, hogy mit tehetünk kerületünkért, feladatot kerestünk és vállal­tunk, amivel segíthetünk. Az egyik ilyen, feladat, amelyben évről évre részt veszünk, főváro­sunk faültetési akciója. Felesle­ges arról beszélni, milyen fontos a főváros számára minden zöld terület, minden fa. Környeze­tünkről, levegőnkről van szó. Az a néhány fáeska, amely tényke­désünk nyomán, zöldéi tni kezdett, talán szóra sem érdemes. Hisz- szük: mégsem felesleges a szol­gálatunk. A másik tevékenység amelyre felkértek, egészen más jellegű. Kerületünk időszakosan megje­lenő újságjának, a „Zugló”-iiaW terjesztése a feladat, melyet vál­laltunk. Érezzük, nagyon fontos dolog ez. Közreműködésünkkel sokezer helyre juthat el ez a lap, tájékoztatva a körülöttünk, velünk együtt élő embereket ke­rületünk életéről, munkáiról, ak­tuális feladatairól, terveiről. MINT, FIATALOK... teológiai hallgatók élünk és tanulunk eb­ben a kerületben. Magúinkénak érezzük az adott kulturális, sport és egyéb lehetőségeket, s köszö­nettel élünk velük. Szeretnénk, ha a jövőben még többet tehet­nénk ezért a „szűkebb hazá”- ért. Ügy gondoljuk, hogy ezzel tartozunk magunknak, s az itt Ülők közösségének. Ifj. Seben István A gyülekezet munkásainak Fundamentum és ráépítés A LAMBETH KONFERENCIA HATÁROZATAIBÓL A Lambeth-konferencia, a vi­lág anglikán püspökeinek konfe­renciája, legnagyobb érdeklődés­sel kísért témája kétségtelenül a nők lelkésszé avatásának kérdé­se volt. A témáról azonban a megelőző várakozással ellentét­ben nyugodt vita folyt, melynek végén határozatot fogadtak el, mely szerint „elfogadják azokat a tagegyházakat, ahol lelkésszé avatnak nőket... és azokat is, ahol nem”. Mindkét csoportot sürgették és felhívták a másik meggyőződésének tiszteletben tar­tására. Számolva azzal, hogy ez a dön­tés csalódást okozhat a római ka­tolikus egyházban, az ortodox egyházban valamint az ókato­likus egyházban, a konferen­cia világossá tette: „a külön­bözőség megőrzése a hit és isten- tisztelet egységében, ez része az anglikán örökségnek”. Erőteljes támogatást és elfo­gadást kapott az a javaslat, mely megerősítette az anglikánok tá­mogatását az Egyházak Világta­nácsa iránt, mert az EVT „az ökumenikus mozgalom legátfo­góbb kifejezése és egyúttal a vi­lágméretű ökumenikus együtt­működés és szolgálat fő eszköze”. TANZANIA: DINAMIKUSAN NÖVEKVŐ EVANGÉLIKUSSÁG Kezükben vakolókanál, tenye­rüket sebesre töri a lapát és a kő. Forró nap tűz vagy hideg szél fúj, — ők lelkesen nyújtják egymásnak láncban a vízzel telt vödröket... Ez a kép villan elém, amikor Nehemiás könyvére, — a számomra egyik legkedvesebb ótestámentúrni könyvre — gon­dolok. A romok helyén épült ak­kor az új Jeruzsálem. A funda­mentum, amire építenek, nem­csak kő és tégla, — sokkal in­kább Isten szava. Abban a tu­datban fáradoznak, hogy Isten akarata, szeretete és terve van minden mozdulatuk mögött. Ő. a történelem Űra, tette a csodát, hogy építhetik az új várost. Is­ten szava és ígérete a fundamen­tum. Egy nagy történelmi fordu­latban Ö ébresztette felelőségre Nehemiást és munkatársait, hogy az elpusztult, megítélt régi világ romjain reménységgel ke-zdjék meg a munkát. Ez a kép jön elém, amikor Rá­tok gondolok, kedves presbiterek, őrállók, kántorok, — gyülekezeti munkatársak! Néhány hónappal, talán több évvel ezelőtt valaki, valószínűleg a lelkészetek szol­gálatra hívott Titeket is. Legyen tudatossá bennünk, hogy az em­beri hívás mögött Isten hívása van, Ö ébresztett felelősséget bennünk a gyülekezetünkben fo­lyó munka vállalására. 33 éve egy regi világ omlott össze. Lehetőséget adott Isten az egyháznak is az újra kezdésre. Adott reménységet, látásokat, Nehemiásokat, Nem tudora, tu­datában vagyunk-e mindennap annak a csodának, hogy ma, itt szabadon hirdethetjük az evan­géliumot — minden munka fun­damentumát — renoválhattuk templomok százait, orgona mellé ülnek fiatalok, ös&zegyűjthetjük a gyermekeket az ige köré, s le­hettek áldott segítői, munkatár­sai a lelkészeknek-! Ezért min­dennap hálát kell adnunk az egyház Urának! LEHET, HOGY MUNKÁBA ÁLLÁSUNK KEZDETÉN több volt bennünk az öröm, az ügy iránti sizeretet. Jézus néha leül­tet maga mellé, mint a. Genezá- reti tó partján tanítványait, és a legfontosabb kérdést teszi fel csendesen: „Szeretsz-e engem?” Mert az egyházban végzett mun­ka rugója az Urunk iránti hálás szeretet. Akkor ezt két nagy tette után kérdezte tanítványaitól: ke­reszthalála és feltámadása után. Ma tőlünk, ezek mellett az örök­érvényű fundamentumkövek mel­lett, azért is kérdezheti, mert ezerszámra adta tudomásunkra — egyéni életünk és hazánk tör­ténelmében — hogy mennyire szeret minket. Az ilyen nagy sze­retetnek oka és joga van arra. hogy kérdezze: szeretjük-e öt. ISTENÜNK ÚJAT AKAR EPI­TENI a régi világ helyett. Sok egyházban és gyülekezetben is szeretetévei át akar melegíteni bennünket, hogy nagyobb bizal­munk legyen Iránta, és a Tőle kapott erővel, jókedvvel lendül­jünk munkába. A gyülekezetben annyi a ''munka: beteget várnak látogatást és segítő kezet, idős magányosok, hogy rájuk nyissa valaki az ajtót, az orgona.' hogy mpllé üljön valaki. Presbiterek­nek átgondoltan kell dönteniük abban, hogy milyen gyülekezeti terv szabja meg az évi munkát, előteremteni és jól gazdálkodni a szükséges anyagiakkal, köz­egyházi felelősségét hordozni, megvizsgálni, hogy mit kell még csinálni, hogy vonzóbbá legyen az istentisztelet, a gyülekezeti élet. A felelősségre ébredt gyü­lekezet nem nézi páholyból a lel­kész fáradozását, részt kér a munkából. SOROZATOT KEZDÜNK LA­PUNK HASÁBJAIN most gyüle­kezeti munkatársainkra gondolva. E sorozat azt szeretné kérdezni: hálásak vagyunk-e a történelem Űra iránt, szolgálatunk a Szent­íráson és a hitvallásokon alap­szik-e. látjuk-e feladatainkat a világban végzendő szolgálatun­kat illetően. A>. a kérésünk, hogy Nehemiás könyve mellett olvas­suk el figyelmesen az Egyházi törvényeinket bevezető „Ünnepé­lyes' Nyilatkozatot". És akarjunk megújulni és résztvenmd a mun­kában! Efezusi levél 2. részének régén azt olvassuk, hogy Krisztus tart­ja össze az egész gyülekezetei, az egész épületet és Általa nö­vekszik ez az épület szent temp­lommá, Ti is ennek az épületnek építésére vagytok elhíva, mely­ben Isten lakik Lelke által! Görög Tibor Arne vSovik látogatása ugyan a tanzániai lakosságnak csak 6 százaléka, az egyház mégis dinamikusan növekedik, melyre az ifjúság növekvő vonzódása jel­lemző. Sebastian Kolowa, a tanzániai evangélikus egyház vezető püs­pöke május közepén Hannover­ben arról nyilatkozott, hogy egy­házához kereken 800 000 megke­resztelt eavháztag tartozik. Ez

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom