Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-11-05 / 45. szám
^ öKumenS öKumené í§> öKumené ^ Egyházak és keresztyének az emberi jogokért A kérdés időszerűsége Az utóbbi években az egyházakban eleven és sokoldalú párbeszéd indult meg az emberi jogok tartalmáról és megvalósításáról. Az utóbbi évek nagy ökumenikus és felekezeti világkonferenciáinak megbeszélésein — mint a Lutheránus Világszövetség VI. Nagygyűlésén Da résfalam ban is — e kérdés fontos szerepet kapott. Az ENSZ Emberi Jogokról hozott nyilatkozatának (1948, dec. 10.) 30. évfordulója bizonyosan új lökést fog adni e folyamatnak. Jelenleg ezen kérdések szervezett és közös tárgyalását két új nemzetközi egyházi grémium végzi. Az Egyházak Világtanácsa úgy határozott, hogy a Nemzetközi Ügyekkel foglalkozó Osztálya kér rétéin belül egy általános, csak az Emberi Jogokkal foglalkozó Bizottságot hoz létre, s egy végrehajtó bizottsági titkárt ruház fel e kérdéssel foglalkozás felelősségével. Az Európai Egyházak Konferenciája 112 tagegyháza, továbbá a Krisztus Egyháza USA Nemzeti ( Bizottsága, valamint a Kanadai Egyházaik Tanácsa — mint a Helsinki Biztonsági és Együttműködési Konferencia záródokumentumában érdekelt országok — szintén elhatározták egy emberi jogok kérdésével foglalkozó bizottság megalakítását, és kifejezték azon törekvésüket hogy e bizottság munkáját az Európai Egyházak Konferenciája szervezeti keretein belül elősegítik. A következőkben csak néhánv gondolatot és szempontot emelhetünk ki azok közül a meglátások közül, melyek az utóbbi évek világméretű egyházi-teológiai vitáiban előtérben állanak, s amelyeket a jelenlegi eszmecserékben minden bizonnyal tovább kell gondol™ és részletesebben ki kell dolgozni. Emberi jogok a történelmi folyamatban Az eddigi eszmecserék rámutattak arra, hogy az. emberi jogok kérdése csak egy bonyolult és világméretű folyamat összefüggésében vizsgálható helyesen. Az „emberi jogok” egyrészt a legelemibb életszükségletek (élethez. kenyérhez, lakáshoz, munkához stb. való jog), másrészt az emberiesség belső kibontakoztatásának (kultúrához, lelkiismereti és hitbeli szabadsághoz, a közös döntésekben, történő igazságos részvételhez való jogok) összessége. Az „emberi jogokat” az egyének jogai, valamint a társadalom s a különböző közösségek (mint család, munkaközösség stb.) jogai közösen alkotják. Csak a jogok és a felebarát, a közösség iránti kötelességek együtteseként fogható fel. Ma különösen fontos, hogy az ember' jogokról a nyugati ipari országokban, a keleti szocialista államokban és az úgynevezett „harmadik világ fejlődő országaiban” vallott különböző felfogásokat ne hagyják figyelmen kívül. Fontos, hogy ne játsszák ki egyiket a másik ellen, hanem törekedjenek egymás felfogásának történeti összefüggésben történő közelebbi megismerésére. A különböző környezetben élő egyházaknak és keresztyéneknek törekedniük kell arra, hogy az emberi jogokról folytatott vitákban meggyőződésüknek és _ tapasztalataiknak megfelelően és mindezt figyelembe véve foglaljanak állást. Talán még nagyobb szerepet játszik az emberi jogok már említett komplex értelmezése mellett az a kérdés, hogy miként lehet ezeket a jogokat megvalósítani a gyakorlatban. Az egyházak és a keresztyénele mindig szem előtt kell hogy tartsák nem csupán egy új, etikai magatartás elkerülhetetlenségét. s egy új belső gondolkodásmód szükségességét. hanem azt. hogy külső, szociális-gazdasági. valamint politikai struktúrák eme jogok megvalósításában miiven szerepet, játszanak. Mégpedig mindenki számára érvényesen: szegényeknek és gazdagoknak, nőknek és férfiaknak, színeseknek és fehéreknek. Elengedhetetlen, s ezért az egyházak és keresztyének részéről különösen fontos feladat, az embereknek ezekre az alapvető értékekre és jogokra való nevelése. Ugyanakkor éppolyan elengedhetetlenül szükséges megváltoztatni azokat az igazságtalan és alkalmatlan gazdasági, szociális és politikai struktúrákat egy olyan társadalomban, amelyben ezek a struktúrák az alapvető értékek és jogok mindenki számára történő, személyi, csoport, népi, faji stb. különbségtétel nélküli megvalósításának útjában állnak. Az ebben a történelmi folyamatban való részvétel „valóságérzéke” megköveteli a már meglevő „kapcsolópontok” komolyan- vét-elét. Ilyen a már említett ENSZ-nyilatkozat az Emberi Jogokról. vagy a Helsinki Záródokumentum, melyeket sem lebecsülni („utópia”), sem pedig önigazoló módon másokat kárhoz- tatóan magyarázhatni nem szabad, hanem inkább azok elmélyítésén és kiszélesítésén kell kitartóan és türeimesen munkálkodni. Ai emberi jogokért történő fáradozások teolójftai-egyhá/i indításai Magától értetődőnek kellene lennie, hogy az egyházakat és keresztyéneket ezen a területen hitük és saját etikai normáik vezetik. De vajon valóban mindig és tényleg így történik-e? Az emberi jogok vonatkozásában a döntő „keresztyén norma” Jézus szava: „Szeresd felebarátodat, mint magadat”. Itt világosan a másik ember áll a középpontban. A teremtéshit nem csupán mindenegyes, vagy közösségben élő emberért, hanem minden élőlényért és minden teremtményért. Isten egész teremtéséért felelőssé tesz minket. Az ember bűnössége miatt azonban a teljes és Istennek tetsző humanitásért folytatott harcot csak állandó bűnbánattal, Isten ítéletének tudatában lehet folytatni. Minden — mégoly rejtett — önigazultság Isten ítélete alatt áll. Mint egyházak és keresztyének tehát az emberi jogok megvalósításának történelmi folyamatában történő részvételünket Jézus Krisztus szabadító cselekvése részeként értelmezzük. Olyan cselekvésnek. amely része az egyház békéltető szolgálatának a világban, s amely a hi tből és a bűn- bocsánatból merít erőt. A keresztyén reménység nem távolít el minket ettől a felebarát földi jogaiért érzett felelősségfői. Éppen ellenkezőleg: a reménység óv meg minket minden elbizakodottságtól, de egyszersmind minden kishitűségtől és reménytelenségtől is. Az emberi jogokért történő fáradozások keresztyén hitmotívu- mai adnak számunkra végül is állandó és sajátos elhatározásokat és új erőt anélkül, hogy elválasztanának miniket azoktól, akik ugyanezekért az emberi célokért komolyan fáradoznak. Keresztyének. vallásosak és nem hívők itt egyaránt Isten azon elrejtett gondoskodása alatt állnak, aki minket teremtése védehnezésére és a teljes c*m berség megvalósítására szólít fel. Nagy Gyula (Ford. Bízik László) i (Megjelent az Európai Lutheránus Kisebbségi Egyházak cikk- szolgálata kőnyomatosában. Genf, 1978. No 7.) Jankovich Ferenc: SERKENJ FEL! Serkenj fel, kegyes nép, mosolyog a hajnal — nehéz álmaidból serkenj víg mosollyal! Sej, hányd el, sej, vesd el százados batyudat, mutasd a világnak a te szép arcodat. Mutasd meg híredet, mutasd meg nevedet, • mutasd a világnak munkás két kezedet: Víg akaratodat, jó hamar kedvedet —- Serkenj föl, kegyes nép, az Isten teveled. Az Isten teveled: mert tiéd az ország, tiéd a hatalom, tiéd a szabadság. Amennyi Könnycsepp volt magyarok szemébe: annyi áldás szálljon magyar nép fejére! Amennyi csillag van az ég tetejébe: annyi áldás szálljon magyar nép fejére! . Serkenj fel. kegyes nép, mosolyog a hajnal — nehéz álmaidból serkenj víg mosollyal. (Megjelent „A HAJNAL SZÍNEI” című verseskötetben 197S-bcn) Hírek az ökumenéből HARMADIK EGYHÁZI ADÁS AZ NDK TELEVÍZIÓJÁBAN. A szeretet megőrzése — egyházi adás a diakónia vasárnapján — hangzott a téma szeptember 9-én, az NDK televízió II. csatornáján sugárzott adásban. A 20 percen keresztül sugárzott műsor bepillantást engedett a fürstenwa.Idi Samaritánus-inlézet szeretetszólgálati munkájába, és ismertette az NDK-beli egyházak ilyen irányú szolgálatát, (epd) NAPENERGIA A PARÓKIÁN. Az NSZK-belj Ringstedt evangélikus-református gyülekezetének lelkészlalcását a nyári időszakban a tetőre szerel t napenergiagyűjtő ernyő által feimelegített vízzel látják el. (epd) Műhai idéz, jövőt ígér November 7-e azok közé a dátumok közé tartozik, amelyek mellett nem lehet úgy elmenni, hogy legalább egy gyors felmérést ne végezzen az ember múltat idézve, jelent összegezve és jövőt kutatva. A múlt olyan történelmi eseményt idéz, amely korfordulót hozott, s amelynek előszele is elegendő volt ahhoz, hogy tömegek mozduljanak meg, mint nálunk az őszirózsás polgári demokratikus forradalom idején — Károlyi Mihályok lépjenek elő a történelem színpadán, akik az idők követelését megértve szót mertek emelni a nagyobb igazságért. Olyan eseményre tekintünk vissza, amelynek kihatásai nem korlátozódtak egy nép egy nemzedékének életére, hanem kiindulópontjává váltak annak a folyamatnak, amely tovább hullámozva elér mai életünkig és alakitó hatása van térben is a világ valamennyi népének éleiére. Emberi jogról és társadalmi igazságról nem lehet hitelképesen beszélni, ha nem hivatkozunk 1917. november 7-éré. az oroszországi munkásosztály győzelmére, s ha nem gondolunk sok tekintetben mini modellre ás arra, ami ott történt, és amit a több mint hat évtized alatt ez a nagyórejű politikai közösség az egész Szovjetunió politikai, társadalmi és gazdasági életének területen éppen úgy mint szerte a világon a munkásosztály jogainak érvényesítése területén elért. Mert a munka értékéről, tisztességéről és céljáról sem tudnánk egyre inkább egyértelműbben beszélni, ha nem adta volna meg az Októberi Szocialista forradalom a hűséggel dolgozónak a megbecsülést és nem helyezte volna el azt a közösség felemelkedésének összefüggésébe. Békéről sem szólhatnánk úgy enélkül a történelmi esemény nélkül, ahogy ma szólunk — többet várva e szó hallatán mint nyugalmi állapotot, elásott csatabárdokat, kényszerű egyezségeket. Üj világra gondolunk, amelyben a békéért tenni társadalmi elkötelezettség. országirányító feladat, a népek közötti érintkezés erkölcsi törvénye. S az előbbi két gondolattal egybeforrasztva e szó hallatán munkát, kenyeret, otthont, orvost és tudományt is értünk e Föld minden népe és lakója számára, különösen ott. ahol ez ma még várakozásként hat, ahova még nem ért el a történelmi forduló hulláma, még nem ünnep a november 7. vagy egy ahhoz hasonló értékű dátum. Ha végiggondoljuk azt, amiről csak éppen utalva volt szó az előzőkben, akkor azt is megértjük, hogy a keresztyénség is érintetté vált a hat évtizeddel ezelőtti és alatti eseményektől. S ahol önvizsgálat vagy a történelem Urának ébresztője alapjait e világban jelenlevő Ura élő szavát meghallotta, ott felismerte, hogy jog. igazság, munka és béke nem egy számára idegen világ kategóriái. Az egyház, a keresztyénség lényegétől elválaszthatatlan ügyekről van szó, azóta ugyancsak az egész emberiséget érintő esemény óla, amikor Urunk eljött szolgálni a világért, az emberért. _____________ _______________' M. Gy. A l elkészi hivatalok figyelmébe Az AUami Egyházügyi Hivatal az evangélikus egyház elnökségének az alábbi levelet’küld te: „A Nehézipari Minisztérium egyetértésben az Országos Anyagéi Arhivatallal, utasította a Magyar Villamos Müvek Trösztjét, hogy a jövőben az egyházak és felekezeti közösségek templomainak és imaházainak villamosenergiafogyasztását a 3/1977. (XII. 29.) NIM—ÁH. számú rendelet 25. paragrafusában meghatározott árszabás szerint (tehát 1.20 Ft kWh alapdíj nélkül) számolja el. A rendelkezésnek visszaható hatálya nin^s és az egyes áramfogyasztó egységeknek külön-külön kell a fogyasztást elszámoló szervnél bejelenteniük, hogy a fenti rendelkezés hatálya alá tartoznak. Kérem, hogy a fentiekről az érdekelt gyülekezeteket tájékoztatni szíveskedjék”. A fentiek értelmében kérjük a lelkészi hivatalokat, hogy a fogyasztást elszámoló szervnél haladéktalanul tegyék meg a szükséges bejelentést. t Dr. Gyimesy Károly Dr. Gyimesy Károly ny, lél- temetése november 8-án, szerdán kész október I9-é#i 85 éves korá- délelőtt fél 10 órakor les.z a Farban elhunyt. Hamvasztás utáni kasréti temetőben. A KERESZTYÉN REMÉNYSÉGRŐL — BANGALOREBAN „A keresztyén reménység ellenállási mozgalom a fatalizmussal szemben” — jelentette ki az Egyházak Világtanácsa Hit és Szervezett Bizottsága Bangaloreban (India) tartott kéthetes ülésének végeztével. A résztvevők 58 országból jöttek. csaknem valamennyi feleke- zetet képviselték — jelen volt D. dr. Pröhle Károly teológiai professzor Is —, „Közös számadás a reménységről” című. egyhangúan elfogadott nyilatkozatukban kijelentették, hogy „a Krisztus uraságában való végső reménység és Isten eljövendő országa sem el nem választható szabadság, igazságosság, egyenlőség és béke iránti történelmi reménységünktől, de nem is azonosítható vele”. A bizottság megerősítette, hogy „van közös keresztyén elkötelezettség. és hogy lehetséges az összehangolt cselekvés”, különösen az ember méltóságával és túlélésével kapcsolatban. „Minden igaz tett számít, mert Isten megáldja azt” — mondották, és — „a reménységnek különös ereje van a kis tettekben", A bizottság ugyanakkor óvja is a keresztyéneket: „reménységben való életünk nem a biztonságban való élet garanciáig, hanem hívás kockázatvállalásra". Számót vetve az egyházak jelenlegi helyzetével, a bizottságot a szégyen érzése töltötte el, hogy „a közös reménység olyannyira elrejtett, hogy szinte felismcrhe- tetlen”. A résztvevők olyan nyitott sebekre utaltak az egyház testében, mint a kiváltságosok és hatalmasok pártjára állás, de „még ennél is botránkoztatóbb” a keresztyének közös úrvacsoravételének lehetetlensége. A bizottság hangsúlyozta „egy gerinces ökumenizmuá* szükségességét, melynek szerves alkotórésze az apostoli hit közös meg- vallása. egymás teljes és kölcsönös elismerése, valamint annak módja, hogy az egyházak együtt tudjanak tanítani, beszélni és cselekedni". — segédlelkészi áthelyezések. Szabó Vilmos balassagyarmati segédlelkész és, felesége, Szabó Vilmosáé, sz. Piri Zsuzsanna galgagutai lelkészi munkatárs november 1-től a Déli Egyházkerületbe távozott. D. Dr. Ottlyk Ernő. az Északi Egyházkerület püspöke november t-i hatállyal a Déli Egyházkerülettől átvette Lehoczky Endre volt szentetornyai segédlelkészt és ettől' pz időponttól a galgagutai gyülekezetbe küldte ki szolgalatra.
