Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-10-15 / 42. szám
/ É*. Tartozunk az életünkkel másoknak Dr. Nagy Gyula kitüntetése Kdldy Zoltán püspök tanévnyitó igehirdetése Egy különleges, sajátos gyülekezet előtt prédikálok. Professzorok előtt, akik tanítani fogják a teológus ifjúságot, teológus ifjúság előtt, akik közül tizenhatan, az első évben most indulnak teológiai tanulmányaik végzésere Édesanyák és édesapák előtt prédikálok, akik küldték vagy engedték fiaikat, leányaikat a Teológiai Akadémiára. Ökumenikus vendégek előtt prédikálok, akik velünk egyek a Jézus Krisztusban való hitben. Hadd prédikáljak erről a felolvasott igéről ilyen összetételű gyülekezet előtt a lelkészt szolgalatra alkalmazva. Mondom még egyszer az igét, amit a lelkészi szolgálatra alkalmazva szeretnék prédikálni: „Abból ismertük meg a szeretetet, hogy ö az ő életét a dia értünk, ezért tartozunk mi is életünket odaadni testvéreinkért.” Ne legyen frázis, ha én most hangsúlyozom azt. hogy 3 lelkészi szolgálat egyértelműen életodaadást jelent. Az életünknek az odaadását jelenti. Nem kevesebbet, nem többet, „csak” az életünket kell odaadni. A puszta, földi, emberi életet. Különben a lelkészi szolgálat nem lelkészi szolgálat, hanem béresmunka. Ezen alul nincs lelkészi szolgálat. EZT A LELKÉSZI SZOLGÁLATOT mindenestül kell, hogy a szeretet határozza meg, a szeretet forrásából táplálkozzék, az szorítsa mederbe, fogja össze, tartsa össze. Igen, a szeretet! Viszont Jézuson tűnik ki. hogy lényegében mi a szeretet. Ne higy- gyetek azoknak — legyenek lelkészek, vagy professzorok, ha vannak .ilyenek —, akik azt a tév- tanl tanítják, hogy Jézus Krisztus nem példakép. Hogy az valami moraliztnus, ha Jézust példaképnek állítjuk oda. Jézus elsősorban valóban nem példakép. Ö az Üdvözítő. Az egyetlen, aki fölött nincs más! Igen. Ö az Üdvözítő. Ezzel együtt azonban példakép is. Rajta lehet leolvasni, hogy mi a szeretet. Rajta lehet látni, példázva látni, hogy mi a szeretet:: G pedig abban mutatta meg a szeretetet, hogy az életét adta oda másokért. A földi életét, az emberi életét. Azt adta oda, amitől az ember a legnehezebben tud megválni. Azt adta oda, amiről azt mondjuk, hogy a legdrágább, a legértékesebb. A legnagyobbat adta — az életét adta. Tehát a halálában, nyilatkoztatta ki a szeretet lényegét. ÖNKÉNT ADTA. Nemi parancsszóra, nem kényszerből, nem úgy, hogy rákiáltottak: add oda! Ónként adta! Az eredeti görög szövegben arról van szó, hogy: „letette” az életét. Letette! Mögötte önkéntes vállalás van. Mondjam másképpen? Nem szabódott! Nem óckodott! Nem óvatoskodott. Nem spórolta magát! Nem kímélte magát! Adta. Pazarlóan adta. Teljesen adta. önkéntesen adta. AZT IS OLVASSUK: „ÉRTÜNK”, vagyis másokért. Az a görög prepozíció, amely itt szerepel az eredeti textusban, azt jelenti, hogy „javunkra” a mások javára, a mások előnyére, a mások boldogulására, a mások megsegítésére adta. Ismételjük hát: az életét, a földi élétét, önként, másokért adta. Tudom jól, hogy nyelvészek kifogásolják most azt 'a kifejezést, amit használni fogok. de azért is használom. Nem magyaros, mégis kifejező, szemléletes: „Így néz ki a szeretet”, ahogy Jézus élte. így néz ki a szeretet, ahogy a kereszten látjuk, így néz ki a valódi, az igazi, a nem hamis, a nem ócska szeretet, így néz ki, ahogy Jézus megélte, hogy életét adta értünk, másokért! Itt persze könnyű lenne megállni és bámulni a keresztet. Öszszecsapni a kezünket és azt mondani: Micsoda szeretet! Óriási! Nagyszerű! Kiváló! Ezt kell tanítani a Teológián! Eddig rendben is volna. HANEM. AMI MOST KÖVETKEZIK, az egy kicsit nehezebb. Tudniillik itt ez következik: „Ezért” mi is kötelesek vagyunk odaadni az életünket testvéreinkért. Megint csak hadd hivatkozzam az eredeti. görögre. Az az ige, ami a görögben van. azt mondja: tartozunk, kötelesek vagyunk, Dr. Káldy Zoltán püspök igét hirdet adósok vagyunk. Adóssá vagyunk az életünkkel a barátainknak, a testvéreinknek. Kötelességünk, hogy odaadjuk az életünket testvéreinkért. Tartozunk vele. Szeretném nagyon hangsúlyozni, hogy nem a gondolatainkat kell odaadni a testvéreinkért. Nem a „szép” lelkünket kell odaadni a testvéreinkért, nem a nagyszerű elgondolásainkat, nem a teológiánkat kell odaadnunk a testvéreinkért. Nem is az imádságunkat kell felajánlani a testvéreinkért! Hanem az életünket kell odaadni a testvéreinkért! A puszta, földi, emberi életünket! Azt kell odaadni a lelkészi szolgálatban testvéreinkért ! Nem kell most rögtön valami vérre, véres mártírságra gondolni. Bizonyára olyan is van, hogy valakinek egy bizonyos pillanatban kel! odaadni az életét a másikért. Adódhat olyan papi szolgálat is, amikor a puszta életét kell odaadni a másikért, ilyen vagy olyan formában, hogy a másikat megmentse. De lehet egy egész életen keresztül is odaadni az életet a másikért. Egy egész lelkészi szolgálatban. Darabonként! Igen, darabonként odaadni az életemet a másikért, a másik javára, a másik boldogulására, a másik előmenetelére! ÉS ENNÉL AZ ÉLET-ODAADÁSNÁL nem lehet kikötés. Itt nem lehet feltételszabás. Nem lehet így gondolkodni: én kész vagyok szolgálni a másikért, én kész vagyok élni a másikért — ha!... Ha.-.. nem megy rá az egészségem ! Ha... ez a másikért való szolgálatom nem meríti ki az erőmet! Ha ... nem mennek rá az idegeim! Ha... nem rokkanok bele! Ha ... a nyolc órán túl nem kell szolgálnom a másikért! Ha ... az éjszakámat nem zavarják meg a hívek ügyes-bajos dolgaikkal. Ha ... nem kell szolgálnom, cap- tatnom sárban, , szórványokban. Ha ... Budapesten maradhatok lelkész! Ha... gépkocsival végezhetem a szolgálatot! Ha . . . nem kell tönk regyalogolnom magamat! Ha . . . legalább olyan jogaim vannak ebben a Magyar Népköztársaságban, mint a többi állampolgárnak ! Ha . . . legalább annyi a fizetésem, mint a többi magyar állampolgárnak, akik hasonlóan végezték el az akadémiát, vagy az egyetemet. Ha... a lelkészi szolgálat mellett hódolhatok a hobbijaimnak! Ha... a szabad időmet úgy tölthetem el, ahogy én akarom. Ha . . . kultúrközpont közelében szolgálhatok. Ha . . . hetente Budapesten a Nemzeti Színházban egy darabot me Elnézhetek! Ha .. . és újra csak ha .. . CSAKHOGY A „HA”-BA BELEHAL A SZERETET! Ahol kikötések vannak a szolgálatban, ott meghal a szeretet. Nemcsak meghal, hanem ott már nincs is szeretet. Nemcsak nincs, nem is volt szeretet. Mondjuk, hogy a szeretet „önfeláldozó”. Ez egy elkoptatott szó, mindenki „önfeláldozó”: a szülő „önfeláldozó”, a gyerek „önfeláldozó”, a nagyszülő „önfeláldozó”, a professzor „önfeláldozó” a püspök „önfeláldozó”. Itt jobb volna ennek a szónak az eredeti formáját használni, tudniillik azt, hogy „Én”-feláldozó. Én! A nagy „En”- nek a feláldozásáról van szó. Az énemnek, az önző. csak a magam előnyét munkáló Én-emnek a feláldozása az, ami felszabadít a szolgáló szeretetre. E nélkül lehetünk béresek, de nem lelkészek! ÉS HADD MONDJAK MÉG EGYET: ennek a szeretetnek, a másokért való élésnek, akkor is meg kell lennie, és azt akkor is meg kell élni, ha a másik erre — vagy nem reagál, vagy rosszúl reagál, mert ez a szeretet, amiről én prédikálok független a másik ember magatartásától! Független attól, hogy keresztyén vagy nem keresztyén, ateista vagy nem ateista, templomos vagy nem templomos, akinek szolgálok. Ezt a szeretetet mindig, mindenkivel, mindenütt, kikötések és feltétel- szabások nélkül gyakorolnunk kell a másikért. A másik békességéért, a másik kenyeréért, a másik előrehaladásáért, a másik igazságának megtalálásáért, a másik életéért. FÜGGETLENNEK KELL LENNIE ATTÖL is, hogy van-e eredménye, van-e gyümölcse. Mert nem azt keli néznem, hogy van-e gyümölcse ennek a másikért való életemnek, van-e haszna a másikért való életemnek. Érdemes-e magamat áldoznom a másikért. Egy a döntő: Jézus szava. „Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.” ARRA KÉREM TEHÁT professzor testvéreimet, hogy az Isten Szenttelkének az ereiével neveljék ezt az 53 fiút és leányt olyannak, ráki kész az életét odaadni másokért, a lelkészi szolgálatban. Darabokban is, meg egyszerre is! Lányok, fiúk! Csak akkor van értelme a lelkészi szolgálatnak, ha oda tudjátok adni az életeteket. Kikötések és feltételszabások nélkül! Édesanyák, édesapák, nagyszülők! Engedjétek, hogy ne kíméljék magukat ezek a fiúk és a lányok, amikor az evangélium továbbadásáról, a másik ember megsegítéséről van szó az egyházban, az egyházon kívül, ebben a magyar társadalomban. Csak az nevezhető lelkészi szolgálatnak, amelyben az egész életünket oda tudjuk adni másokért. Isten segítsen meg bennünket, hogy ezt a szolgálatot az Ö ereiével és az ö hatalmával el tudjuk végezni, Másakéi-t! Hadd írjam bele elsősorban a fiúknak és a lányoknak a 'szívébe ezt az igét: „Abból ismertük meg a szeretetet. hogy ő az életét adta értünk, ezért mi is tartozunk azzal, hngv étotünket adjuk testvéreinkért” Ámen. (Magnófelvétel) Az Elnöki Tanács dr. Nagy Gyulának, a Teológiai Akadémia tanárának, az Európai Egyházak Konferenciája tanulmányi osztálya vezetőjének, eredményes munkássága elismeréséül, 60. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke nyújtotta át. Jelen volt dr. Káldy Zoltán, az evangélikus egyház elnök-püspöke. Tanévnyitó a Teológiai Akadémián A teológus ifjúság SZÍNÜLTIG MEGTELT A TEMPLOM ezen az őszi, hétköznap délutánon. Ott voltak egyházunk vezetői, püspökeink és kerületi felügyelőink, az országos munkaágak vezetői, esperesek, lelkészek, a testvéregyházak küldöttei és a testvér akadémiák képviselői. Ott volt a Keresztyén Békekonferencia ausztráliai küldötteinek, hazánkban tartózkodó csoportja is. Államunkkal és társadalmunkká! való jó kapcsolataink jeleként, a vendégel? sorában köszönthettük Lóránt Vilmos egyházügyi tanácsost és Kertest Gézát, a HNF XIV. kér. bizottságának alelnökét. De rajtuk Ma pedig a Teológiai Akadémia életét és munkáját figyelemmel kísérő és imádságban hordozó, érte áldozatot hozó gyülekezet töltötte meg a templomot. Bizonyságtétel volt ez arról, hogy nálunk az Akadémia élete és szolgálata közegyházi ügy, az egész egyház ügye. Ezt már nem az egyházvezetőség mondja, hanem a gyülekezetek népe vallja és éli. A lelkészképzés ügye nem csupán „katedra-ügy”, hanem az egyház életének lüktetésébe tartozó „szívügy”. S ez nagyszerű dolog! Bizonyára ez a közegyházi hozzáállás termette azt a szép gyümölcsöt, hogy az évnyitón dr. MunA gyülekezet egy része kívül igen sokan jöttek a különböző gyülekezetekből, szülők és érdeklődők, fővárosból és vidékről, Szombathelytől Miskolcig és Balassagyarmattól Békéscsabáig. Ott köszönthettük sorukban Ba- kay Péter ny. esperes-lelkészt is, aki lelkészi karunk „neszora”, és unokáját kísérte el az akadémiai felvétel alkalmára. A gyülekezeti tagok ilyen nagy érdeklődése és részvétele híven mutatta azt a hatalmas , változást, ami híveink tudatában az elmúlt három évtizedben végbement. Arra gondoiok. hogy éppen most, 35 éve annak, hogy velem is kezet fogott a dékán Sopronban, és íelfap Andor dékán 16 új első évessel fogott kezet, és vette fel őket a hallgatók sorába. A MEGNYITÓ ISTENTISZTELET IGEHIRDETÖ SZOLGÁLATÁT D. dr. Káldy Zoltán püspök- elnök végezte ? Jn 3, 16 alapján. Ezt a textust a lelkészi szolgálatra alkalmazva prédikálta. Igehirdetését lapunkban teljes egészében közöljük. A megszólító igehirdetésre mintha válasz lett volna a dékáni megnyitó. Dr. Muntag Andor dékán a tanév célkitűzéseit fogta össze beszédében, és hadd idéz(Folytatása a 3. oldalon) L Szeptember 19-én délután ünnepi tanévnyitó üléssel kezdődött meg Teológiai Akadémiánk 28. munkaéve, az ötödik esztendő az ú.i épületben. vett a teológiai hallgatók sorába. De ott nem voltak sokan, csak a professzorok és a teológus ifjúság, néhány szülő csupán es pár érdeklődő soproni gyülekezeti tag.
