Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-10-15 / 42. szám
GYERMEKEKNEK. Akik nem látnak, és mégis hisznek ín 4, 46—54 Egy helyen azt olvashatjuk a Bibliában, hogy a hit a nem látható dolgok létéről való meggyőződés (Zsid 11, 1). Mai igénkben olyan emberről olvashatunk, akinek olyan nagy hite volt, hogy bár nem látott és mégis hitt. Élt Kapemaumban egy királyi tisztviselő, akinek megbetegedett a fia. Amikor meghallotta, hogy Jézus erre a vidékre érkezett és Kánéban tartózkodik, elment hozzá és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. Erre Jézus azt mondta neki: Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek. A főembert azonban nem kedvetlenítette el Jézus korholó szava, hanem tovább könyörgött Jézusnak: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem. Ekkor Jézus így válaszolt neki: Menj el. a te fiad él. Ekkor mutatkozott meg az, hogy milyen erős hite van ennek a főembernek. Más tovább kérlelte volna Jézust, hogy jöjjön el személyesen és gyógyítsa meg a fiát. A főember azonban hitt Jézus szavának és elindult, haza. Még útban volt hazafelé, amikor szembe jöttek a szolgái azzal a hírrel, hogy gyermeke meggyógyult. Ekkor megkérdezte tőlük, hogy hány órakor lett jobban. Azt mondták / neki, hogy tegnap egy órakor hagyta el őt a láz. E válaszból az apa megállapította, hogv éppen abban az órában, amelyben ezt mondta neki Jézus: A te fiad él. Ezek után nemcsak a főember hitt Jézusban, hanem egész házanépe. A hitetlenkedő Tamásnak, aki nem akarta elhinni társainak, hogy Jézus feltámadott és él, ezt mondta a feltámadott Jézus: Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek. Jézusnak ez a mondása mindenkire vonatkozik, aki csodák várása nélkül. Jézus puszta szavának hisz. A királyi tisztviselő is így hitt. Nem várt csodát, vagy gyógyító szertartást, hanem egyszerűen hitte, amit Jézus mondott. Az ilyen hit az igazi hit, mert aki előbb csodákat kíván, az nem hisz Jézus isteni hatalmában, hanem kételkedő szívvel előbb próbára akarja tenni az Urat. Ennél a gyógyításnál Jézus még csak el sem ment a királyi tisztviselő házába, Kapernaumba, hanem a messzi Kánában mondotta el gyógyító szavait és lám. Jézus szava a távolból is hatott. Jézus szava ilyen távolból is ható ige. Hozzánk kétezer esztendő távlatából szól és mégis van ereje. Amikor olvassuk Jézus szavait a Bibliából, vagy hallgatjuk a gyér- mek-bibliaórán, bennünket is meggyógyít a mi bűneinket is megbocsátja és a mi életünket is megújítja. Boldogok, akik Hisznek Jézus szavában, az ő új életet ajándékozó hatalmában. Ismerjük meg egymást Templomunk — gyülekezetünk „Van egy ház, amely a tiétek is. Minden megkereszteltnek része van benne.” Amikor ezek a mon- d'atok elhangzottak, elsős általános iskolás voltam. A rejtélyt az elsős hittankönyvben olvasható vers oszlatta el: „Mikor szólnak a harangok Templomunkba elindulok Énekeskönyv a kezemben Imádság van a szívemben”. Ez a ház, amely az enyém is. a templomunk, ahová a harang hívogat és nem üres szívvel. .Amelyik oldalon ez a vers olvasható, egy templom van, amihez út vezet. Ez az út köti össze az otthonnal. az otthonunkkal. De szép is ez a templom, a soltvadkerti evangélikusok temploma. Tiszta, mindig az. Kényelmesek a padok, azzá teszik az ülőpárnák. A konfirmandusok ajándéka. Minden év konfirmandusai gazdagítják valamivel a templomot. Biztosan, az én korosztályom is ígv cselekszik majd. Nemcsak a templomunk újult meg így az utóbbi években, az iskolánk sincs 20 éves még. Ott tartjuk a hittanórákat is. Ezeken az órákon a hittankönyv mellett átvesszük falunk településtörténetéi, gyülekezetünk kialakulását. abban a templomépítés körülményeit. Maid a jelenről beszélgetünk. A gyülekezeti ház építéséről, amelyet már szüléink építettek. A renoválásnál'már mi is ott voltunk, sőt segédkeztünk. Két jelentős alkalomra emlékszem vissza nagyon szívesen az elmúlt félévben. Az egyik a karácsony este, a másik az anyák- napja volt. Az evangéliumok alapján — otjrhon — az, akinek kedve volt hozzá, karácsonyi történetet. írt párbeszédes formában. Volt, aki csak egy résztörténetet fogalmazott meg. A legérdekesebb az volt. amikor felolvastuk fogalmazásunkat. Ezek meghallgatása után állítottuk össze a karácsonyi történetet, a mi nyelvünkön. Ilyen volt nálunk a gyerekek karácsonya. Egy-egy . rész között olyan énekeket énekeltünk, amelyet mi választottunk és gyűjtöttünk az énekeskönyvből, az iskolaiból is, sőt olyat is, amelyet szüléinktől, nagyszüleinktől hallottunk. Olyan énekeket tanultunk így meg, amelyeket talán, ez ötlet nélkül — soha. A másik az anyáknapja volt A müsorösszeállitó módszerünk ugyanaz volt, mint karácsonykor, de sokkal nehezebb dolgunk volt. Inkább verseknél és kis történeteknél kötöttünk ki. Itt jöttünk rá arra. hogy énekeskönyvünk milyen szegényes ilyen énekekben. Jó lenne, ha az új ezen segítene! Szeptembertől már a reformációi ünnepre készülünk. lfj. Káposzta Lajos Soltvadkert AZ INDONÉZIAI S1MALUNGUN EGYHÁZ HETVENÖT ÉVES A 131 000 lelket, számláló indonéziai „protestáns-keresztyén Si- malungun-egyház” szeptember 2-án ünnepelte fennállásának 75. jubileumát. 1902-ben A. Theis német misszionárius kezdte meg itt szolgálatát. Igen sok nehézséggel kellett, megküzdenie. Csak hat évi igehirdetői szolgálat után keresztelhette meg- az első jelentkezőket. Később a siiiialungok népéből is kerültek ki misz- szíonáriusok. 1928-ban még csak 900 volt a megkereszteltek száma. Ma az egyház Észak-Szu- mátrában és Jávában működik. Jelenleg 43 lelkész, 35 evangélista és 3000 presbiter és diakóniai munkás dolgozik. Ez az egyház tagja a Lutheránus Világszövetségnek. ..írok nektek, ifjak... «i Tanévkezdés - egy elsőéves szemével Teológiai Akadémiánk elsőéves hallgatói az első magyar nyelvi órán dolgozatot írtak arról, mit jelentett számukra a tanévnyitó ünnepély és a tanévkezdő csendesnap. A dolgozatok közül az alábbiakban közreadjuk az egyiket. A TEOLÓGIAI AKADÉMIA TANÉVNYITÓJA számomra már régóta ismert esemény. Mióta Budapesten tartózkodom, minden évben eljöttem a tanévnyitó és tanévzáró ünnepélyekre. Ünnep ez a szó legszorosabb értelmében. Hiszen egy-egy tanévnyitó alkalmával hálás szívvel gondolhatunk arra a lehetőségre, hogy Isten mindig ad alkalmat az újrakezdésre és mindig ad új szolgákat, akik ügyét hivatásszerűen továbbviszik. Tanévzárókor pedig az elvégzett munka áldásáért és eredményedért szoktunk hálát adni. Ezeken az ünnepélyeken mindig lelkesen, de egy kicsit fájó szívvel vettem résizt. Én nem ülhettem a teológus, ifjúság sorai között, nem engem iktattak be kézfogással új elsősnek, nem tőlem búcsúztak, mint végzős ötödévestől és az ünnepi prédikáció sem közvetlenül nekem szól. Egyszóval: nem voltam teológus. Az idén azonban megváltozott a helyzet. Ami eddig csak álom volt számomra, amire csak vágyakozva gondoltam, az Idén valóra vált. A TANÉVNYITÓ ISTENTISZTELETRE a templomba püspökünk és professzoraink mögött vonultunk be. A nagy gyülekezet — mert a templom zsúfolásig megtelt — felállva köszöntött minket. Jövel, Szentlélek ÜrisAZ EGYESÜLT LUTHERÁNUS EGYHAZAK ZSINATA AZ NSZK-BAN ten ... énekeltük, de mindnyájan tudtuk, hogy az éneklés egyben imádság is, mert Isten Lelke nélkül nincs igazi ünnep. Püspökünk prédikációja a feltétel nélküli, egész életet odaadó szolgálatról , szólt. Olyan útbaindítás volt ez, I amely sokunk számára felejbhe- | tetten lelki élménnyé vált. Az újonnan beiktatott tizenhat fiatal között én is ott lehettem. Világosan és egész pontosan éreztem — és most is érzem — a felelősségei, amellyel ezt a szolgálatot vállaltam és az összes kötelezettséget is. ami ezzel együttján. Isten igéjéből azonban erőt is merítettem ezen az istentiszteleten. Ezután kiálltunk a gyülekezet elé és megmutattuk maguru kát: Itt vagyunk, készek vagyunk a szolgálatra. A TANÉVKEZPÖ CSENDESNAP már a komoly munka elindítására és hitünk elmélyítésére szolgált. Sok, eddig számomra megválaszolatlan kérdésre kaptam feleletet professzoraim előadásaiból. Világossá vált, mit kell tennem teológiai tanulmányaim és egész szolgálatom során: Mindenekelőtt komoly, elmélyült munkára, erős hitre, szilárd reménységre és miméi több szerettette van szükségem. De biztatást kaptam arra is, hogy minderre erőt kaphatok Istentől. Az ötödévesek csendesnapi előadásai egyben példát is mutattak nekünk arra. hogy az itt eltöltött évek nem telnek el hiába. Bizonyságtételükből kicsendült a hit és a szeretet hangja és az az eikötelezettség, amellyel életüket tették erre a szolgálatra, amelyet most mi is elkezdünk. A CSENDESNAP UTOLSÖ ESEMÉNYE, a közös úrvacsoravétel a betetőzése volt annak a lelki eseménysorozatnak, amelyben e két nap alatt részünk volt Számomra az úrvacsora ezt jelentette: Tiszta lappal indulhatok az új életre, a teológus életre, s majd a szolgáló életre. Csak hálát adni tudok Istennek azért, hogy teljesülhetett regi' kívánságom, hogy elindulhattam ezen az úton. Az első két nap eseményeiből olyan kezdő lendületet kaptam, amely reménységeim szerint nemcsak teológus éveim alatt, hanem egész szolgálatomban éreztetni fogja hatását. ifj. Mekis Ádám Magyar írók Sopronról Az Akadémia Kiadó ezen a nyáron egy igazán tetszetős antológiával lepett meg bennünket: „Vallomások egy városról"címen. E műnek alcímét idéztem fentebb. A gyűjtemény harminc magyar író vallomását, élményét közli Sopronról, Sarkady Sándor költőnk válogatásában. Sopron puszta említése is már melegséggel önti el szivünkét, hiszen arról a városról van szó, amelynek kötődése a magyar reformációhoz erőteljes, és amely az újkor óta fészke volt a magyar lutheránizmusnak. Szellemi hagyatékai között' őrizzük a haladást. egyfajta mélyről táplálkozó minőséget, türelmes együttélést nemzetiségek és felekezetek között. Olyan testamentum ez, amelyre még ma is párás szemmel tekintünk, hiszen a város an- nelesei nem tudnak máglyákról. Servetekről, nem tudnak ellenreform ációs kegyetlenségekről, neihzetiségek áldatlan harcáról, holott két nemzetiség, két vallás bélelte a város falait, A kettő an- titéziséből született mindig az egészséges új, az előremutató, a haladó. SOPRON KÜLÖNLEGES SZELLEMI LELKÜLETÉBÖL tehát nem hiányzott az evangélikus hatás. Múltját is csak az érti igazán, aki a magyar reformáció legősibb fészkeként kezeli és tisztában van azzal, hogy a reformáció világosságot hozott, az értelem felszabadítását jelentette, és hogy ebben a városban valósulhattak meg legkövetkezetesebben a reformáció elvei. így pl., ha ma azt mondjuk. Sopron iskola város, altkor ennek mély lutheránus gyökerei vannak, vagy ha arról szólunk, hogy a városban haladó társadalmi viszonyok uralkodtak, akkor ebben is a jó értelemben vett protestáns szellemet kell keresnünk. Az sem véletlen, hogy szellemi nagyságaink közül sokan innen indultak el, hogy Lackner, Kis. Berzsenyi, Pákh, Petőfi, Széchenyi és a többiek rendkívül otthonosan mozogtak falai között, és mélyen magukba szívták a város levegőjét. AZ ANTOLÓGIÁBAN SZEREPLŐ 1RÖK között szép számmal találkozunk evangélikus „hátterű” írókkal. Olyanokkal is, akiknek egyfelől szoros kötődésük volt Sopron egyházi intézményeivel iskoláival, másfelől életük későbbi során kapcsolódtak be az egyház szolgálatába. Az evangélikus Weöres Sándor költő, aki Kis János püspök versét is idézi, Tatay Sándor. Dér Endre, Jánosy Lajos evangélikus teológiánkat végezték el, Csaba József az evangélikus líceum tanára volt, s a „plebejus irodalom megszállottja”. Szalatnai Rezső pedig a Déli Egyházkerület presbitere volt haláláig és lapunk egyik hűséges írója. Soroljuk tovább? A SOPRONI EVANGÉLIKUS EGYHÁZAT nem lehetett kikerülni. beépült szellemi életével, kultúrájával, intézményeivel a város életébe Hozzátartozott a városhoz, mint ma gyárai, szállodái. szanatóriuma! vagy egyéb intézményei. Hegedűs Géza írja emlékezésében: „És elkezdtünk járni az utcáikon. Most már alaposabban körülnéztünk a háború sújtotta városban,'többek közt azt is néztük, hol lehetne enni. Nagyon éhesek Voltunk. Folyton éhesek voltunk. Először a római katolikus egyháznál kaptunk ebédet. egy félórával később felfedeztük az evangélikus egyházat, ahol újra megebédeltünk, majd megtaláltuk a zsidó hitközséget, ahol harmadszor megebédeltünk ...” Hegedűs három ebédje lehetne a város szimbóluma. Valahogy így ment végbe évszázadokon keresztül. S ezt érezték meg íróink, költőink, amikor vallottak a városról. Sopronról. Végső soron sok mindent kaptak Soprontól, s írói arculatuk barázdái között a leg- barátságosabfjak, a legszelídebbek. a legemberségesebbek a soproniak. Keresstúry Dezső, Illyés Gyula. Száhonyi Károly, Passuth László. Jékely Zoltán, Kónya Lajos, vagy az antológiát záró Pozs'- gay Imre művelődési miniszter, mind végtelen szeretettel szól Sopronról, mintha vissza akarnának adni valamit abból, amit kaptak. ILLYÉS GYULA SZAVAIVAL AJÁNLOM olvasásra az antológiát: ..Ez a város a magyarságnak egy igazán katasztrofális, nehéz helvzetében kitartott. Kitörölhetetlen nyomot hagyott ezzel a nemzeti tudatban. Hűséges túrós Sopron, a ..leghűségesebb” ielzöt kapta a nemzettől. Számunkra pedig örök példát jelent hűségre a hazához és néphez.” Rédev Pál i Egyházunk műkincsei Kallós Ede Kiisztus-feie Dr. Balás Ambrus adományából nem lett Evangélikus Országos Múzeumunk tulajdona e szép Krisztus-fej. Az égetett, mázatlan cserépből készült —• terrakotta — mű Kallós Ede hódmezővásárhelyi születésű művész alkotása (1866—1950). A neves szobrász Budapesten, majd Párizsban tanult. Onnan visszatérve számos emlékművet, síremléket és épületdíszítő szobrot mintázott. Első jelentős műve, Dávidról készült szobra a naturalista plasztika kiváló emléke. Szülővárosában és Makón Kossuth Lajos szobrát, Gyulán Erkel Ferencét, Nyíregyházán Bessenyei Györgyét, a fővárosban pedig többek között Vörösmarty Mihály és Irányi Dániel szobrát mintázta meg. F. X. Az egyesült lutheránus egyházak (VELKD) október 23—26. között tartják zsinatukat Bad Bevensenben. A tárgysorozaton szerepel az új vezető-püspök megválasztása. Ezt a tisztet eddig Eduard Lohse hannoveri püspök töltötte be. SZÁZÉVES A STEPHANUS-STIFTUNG badult asszonyok és lányok társadalomba való visszatérését segítse, Ma az intézményben 600 munkatárs 1437 gondozottal foglalkozik itt. A berlini (NDK) Weissensee kerületben levő Stephanus-Stiftung. .számos egyházi konferencia színhelye júniusban ünnepelte 100 éves fennállását. Az intézményt 1878-ban eredetileg azért k —4 n 1- 1-1 /-V rr* T c-70 .