Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-10-01 / 40. szám

Istentiszteleti rend Hétköznapi imádságok Munkatársak között Uram, nehéz a munkám, de tudom, érzem is, hogy a közös mun­kában erő van. Sokszor megfigyeltem és megtapasztaltam már ezt. Nehéz terhet is könnyű hordozni azokkal együtt, akik megosztják feladataikat és erejüket egymással. Alázatosan könyörgöm: segíts és nevelj arra,, hogy munkámban is átéljem a terhek, gondok és örömek közösségét. Segíts, ne elégedjek 'meg azzal, hogy csak a magam dolgát végezzem el úgy-ahogy, nem törődve azzal, hogy a közelemben levő is el tudja-e a magáét vé­gezni. Segíts, hogy ne akarjam mindig, mindennek csak a könnyebb végét megfogni, hanem vállaljam, és ha kell a szó szoros értelmé­ben vállamra vegyem nemcsak a nekem jutó terheket, de erőm sze­rint a másokét is. Uram, tudod, hogy egész életünkben egymásra szorulunk. Munkánkban is. Köszönöm, hogy adtál munkatársakat és megajándékoztál az együtt végzett munka örömével. Őriző szereteted ne engedje, hogy ez az öröm barijaikor is elhervadjon és megfakuljop bennem. Tudod, hogy munkatársaim közül sokan hordoznak láthatatlan terheket is. Családi és nevelési gondokat, sejtett betegségek félelmét, régi fájdalmak és csalódások talán soha be, nerg gyógyuló sebeit. Olyan terheket, amelyeket hordozni senki nem segíthet, nem is tud róluk senki. És hányán olyanokat, nehezeket, majd elhordózhatatla- n'okat, amelyekről sokan tudnak, de nem segíti viselni azokat senki. Uram, ébresszed fel felelősségemet, hogy Krisztus törvényét, egymás terhe hordozásában betölthessem. Uram, könyörgöm mindazokért, akik fáradtan, öregen talán, kény­telenek egyedül, segítőtársak nélkül dolgozni. Azokért, akik csak fe­lesleges nyűgnek érzik munkájukat. Azokért, akik régen elfelejtet­ték már a munka örömét, csakis annak anyagi eredményeit hajszol­ják, s bármennyi is legyen, mindig kevésnek találják azt. Azokért, akiket már megmosolyogtak, ki is gúnyoltak talán úgynevezett mun­katársaik azért, mert tényleg komolyan vették kötelességüket. Azo­kért, akiknek munkája nagyon nehéz. Azokért, akiknek munkája re­ménytelennek látszik. Azokért, akik soha nem örülnek, vagy soha nem örülhetnek annak, hogy másokért vagy másokkal együtt dol­gozhatnak, Azokért, kiknek a kezéből rokkantság vagy betegség ütötte ki a munkát. De azokért is, akiknek munkáját igazságtalan- , ság és önzés vette el. Segíts és használj fel eszközödül abban, hogy. minden kézbe min­denütt jusson munka, és dolgos kezekbe mindenütt jusson kenyér. Hallgass meg, egem, Uram, egyszülött Fiadnak Jézus Krisztusnak szent és áldott nevében. Ámen. Simo Talvitie: Arkisia rukouksia (Hétköznapi imádságok) c. könyve alapján Schreiner Vilmos ÜJ ORTODOX KÉPVISELŐ AZ EGYHÁZAK világtanácsAnál Az Orosz Ortodox Egyház szent szinódusa Vitalij Borovoj prefesz- szor protopresbitert nevezte ki a moszkvai patriarchátus új képvi­selőjévé az Egyházak Világtaná­csa genfi központjánál, valamint egyúttal a genfi önálló orosz or­todox gyülekezet elöljárójává. Bo­rovoj professzor, aki a moszkvai hittudományi akadémia profesz- szora, már 1962-ben, 1904-től 1966-ig és 1968-tól 1970-ig is ve­zetője voll a genfi orosz ortodox képviseletnek. — HÁZASSÁG. Buga Lajos (Buga László presbiter és Győrig Ilona fia) és Doktor Erzsébet V (Doktor Ferenc gyülekezeti gond­nok és Németh Vilma leánya) szeptember 2-án tartották eskü­vőjüket a tárnokréti templom­ban. Az esketést Biczó Ferenc lelkész végezte. ..A szeretet soha el nem fogy.” — LUTIIER-kabatot szakszerűen ké- szít Dóczi Zoltán szabómester. 1061 Budapest VI.. Majakovszkij u. 6. — TOROWörAk javítása, karban­tartása, felújítása. Mechanikus felhú­zásúról elektromos felhúzásúra való átalakítás. Villanyórák felszerelése a toronyba (±10 perc eltérés évenként). Garancia minden esetben. Pere Gyu­la órás, 4446 Tisza vasvári. — A BUDAI SZERETETOTTHON belépésre keres gazdasági vezetőt, gépírni tudó adminisztrátort. Bérezés az egészségügyi dolgozók bérezésé­nek megfelelően. Jelentkezés írás­ban: 1029 Budapest, Báthori László u. 8. — TORONYÓRÁK felújítását, auto­matikus felhúzó rendszerét készíti Kovács Jenő órásmester. 8006 Székes- fehérvár. Érsekújvári út 7,a. Kérjen díjtalan tájékoztatót. Budapesten, 1978. október 1-én Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Harmati Béla. du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor ele. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, clu. 6. Muntag Andorne. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Szir­mai Zoltán, üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 21—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc. de. 12. (magyar).. Tbaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 16. (úrv.) ifj. Seben István teol. (szuppl.). du. 5. Szeretet- vendégség: Szabó József. Vajda Pé­ter u. de. fél 12. (úrv.) ifj. Seben István teol. (szuppl.). Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos lit 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Drobina Erzsé­bet. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Virágh Gyula. So- roksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyu­la, Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pesílörinc-Szemeretelep de. három­negyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerletelep de. 8. Pest­újhely de. 10. Schreiner VilmoS. Rá­kospalota. MÁY-telep de. 8. Schrei­ner Vilmos. Riíkospalota-Xagytem- plom de. 10. Bodrog Miklós. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Karner Ágos­ton. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rakoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. * Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Foltin Brúnó. de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Mado- csai Miklós. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. (úrv.) Görög Ti­bor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9.. de. 11.. du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. i'O. Lehel László. Kelenföld de. 8. Missura Ti­bor. de. fél 10. Missura Tibor. de. 11. (úrv.) Vladislav Kiedron. du. 6. Mis­sura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Ivelenvölgy de. .9. (úrv.) Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv.) Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Lehel László. — HARANGÖNTÉST, javítást, szol­gáltatást, le- és felszerelést, vasáll­ványok és könnyühúzású koronák készítését, átalakítását vállalja ..Sie- zák László aranykoszorús harangön­tő utóda és fia**. Gombos Lajos ha' rangöntő mester. 2162 Orbottyán. Pf. 2. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egybáz Sajtoosztalyanak lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésen felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztosea e$ kiadóhivatal: 1088 Budapest 'Vili. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszárr.laszán : 516—20 412—VTII Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja a Maavar Posta Index: 252Í1 ISSN 0133—1302 78.2809 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs maeasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek” (Jer 17, 14). VASÁRNAP. — „Az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le. és életet ad a világnak” (Jn 6; 32—33 — Zak 3. 4 — Mt 9. 1—8 — Zsolt 147). Isten hitünket és életünket meg­erősítő, . tápláló „mennyei kenye­rét” Jézus Krisztusban ajándé­kozta nekünk. Igéjében és az úr­vacsora jegyeiben a miénk. Ám ennek az ajándéknak sem célja, sem értelme nem rekedhet meg a magunk kis.világánál: a terem- tettség egésze, minden ember számára szól. Életünk ne csak elfogadója, de eszköze és hordo­zója is legyen e mindenkit fel­emelni akaró, életet ajándékozó szeretetnek. „Mily nagy az Űr kegyelmessége ..(13. ének, 1. v.) HÉTFŐ. — „Próbára tesz ben­neteket Istenetek, az Ür, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e Istenete­ket, az Urat” (5 Móz 13, 4 — Jel 2, 4 — Mk 8, 22—26 — Jel 2, 1— 7). Isten felnőttként kezel ben­nünket. Nem csak nekünk adta, hanem egyben ránk bízta éle­tünket, embertársainkat, a világ- egyetemet minden kincsével, le­hetőségével, örömével és gondjá­val együtt. E feladatok végzése közben kell az iránta való szere- tetünket és hűségünket megél­nünk. Munkánk és pihenésünk, családi és közéletünk minden megnyilatkozása a Hozzá tarto­zásunk próbája. „Lelkem vigyázz serényen . .(457. ének, 1. v.) KEDD. — „Nincs olyan te­remtmény, • amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szemei előtt. Neki kell majd számot adnunk” (Zsid 4, 13 — 1 Móz. 3, 9—10 — Kol 3, 5—11 — Jel 2, 8—11). Isten elől nem lehet elbújni. Számon kéri minden bűnünket, de azt is, amit nem vállaltunk a küldetésünkből. Felelősek vagyunk minden embe­ri nyomorúság, fájdalom, igaz­ságtalanság megszűnéséért is, mert azért adta Krisztusban sze- retete erejét, hogy egymás, terhét hordozzuk. Amit pedig mások segítésére és szolgálatára adott nekünk, nem sikkaszthatjuk el magunknak. „Nem henyélni, munkásságra hívott Isten e vi­lágra ...” (452. ének, 1. v.) SZERDA. — „Elesett vagyok, de ő megsegít” (Zsolt 116. 6 — 2 Kor 12. 9 — Kol 3. 12—17 — Jel 2, 12—17). Nincs az a mélység, ahová ne hajolna utánunk szere­tő Istenünk. Tudja jól: „akit po­rig aláztak, porig kell azért le­hajolni, a méltósága vesztett sorshoz, méltóságvesztve igazod­ni” (Baranyi Ferenc). Jézus Krisztusban így hajol utánunk, és segít rajtunk, hogy szerefeté- nek ez a mozdulata egyben pél­da is legyen számunkra az el­esettek, elnyomottak, magukra maradottak segítésében. „Él Is­ten az égben, légy jó reménység­gel ...” (396. ének, 1 v.) CSÜTÖRTÖK. — „Ne nyugta­lankodjék a ti szívetek: higgye­tek Istenben és higgyetek énberi- nem” (Jn 14, 1 — Zsolt 31, 25 — Lk 19. 1—10 — Jel 2. 13—,29). Biztos bázisa van az életünknek: Isten szeretete és kegyelme, amit megkaptunk mindannyian. Jézus Krisztusban. Ez az életünk biz­tosítéka, nem J;ell féltenünk ma­gunkat. Bátran nekifoghatunk hát feladataink végzésének, hogy Isten kegyelme által megerősö­dött életünk támasza lehessen mindazoknak, akik szolgálatát ránk bízta. „Jövel, Jézus, lelkem hő szerelme...” (414. ének, 1. v.) PÉNTEK. — „Mit kellett vol­na még tennem szőlőmmel, amit meg nem tettem? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért termett vad szőlőt?” (Ézs 5, 4 — Jn 15, 5 — 1 Jn 1, 5—10 — Jel 3, 7— 13). Az az igazán nagy érték, amiért megküzdöttünk. Isten megküzdőit -értünk: saját Fiát áldozta fel azért, hogy életünk megújuljon és felszabaduljon az önzés, a lelkiismeretlenség, fá­sultság, közöny, szeretetlenség és minden bűn alól. Ö komolyan vette segítő szándékát, s erre nem lehet más a válaszunk: ko­molyan vesszük ajándékát. „Is­ten, szívem néked adom .: (431. énék, 1, v.) SZOMBAT. — „Isten alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézus­ban jó cselekedetekre teremtett” (Ef 2. 10 — Jób 10. 12 — Jer 17, 12—17 — Jel 3, 7—13). Isten megújítása Krisztusban sohasem rész szerint való és öncélú. Nem­csak lelkűnkben, látásunkban te­remt újjá. hanem ezekkel együtt egész lényünkben és minden tet­tünkben. Így általa ..cselekszik a kezetlen — de csak a te kezed­del; virágba borul a virágtalan — de csak a te virágoddal; fé­nyes lesz a fénytelen — de csak a te fényeddel...” Mert: „Meg­szólal a kimondhatatlan... a te szivedben.” (Weöres S.) „Gyor­san folyó időmet az Ür nem adta hiába . ..” (453. ének, 1. v.) ifj. Foltin Brúnó „Engem nem látott senki még” Emlékezés Babits Mihályra A megemlékezés szép perceit a Ma­gyar Televízió rendezte. Én folytatom. Mély karosszékembe bújva hallgatom a remek gondolatok, értékelő szavak pergő forgatagát, né^em a kitűnő kopo­nyák redős homlokát, villanó szemét: igen — kapkodják a szót; nagy huma­nista. született filozófus, zárkózott, ma­gányos. tépelödö lélek, nincs a megérde­melt helyén, mint nagy költő, ideje len­ne már. mert kétségtelenül a legnagyob­bak közül való. Várom, lesem a bizonyításokat, Ba- bits-versek idézetét, nem megy, nem úgy, ahogyan egyszer én, személyesen a leikébe láttam. Feloldódott , percei voltak; fényesek, igazak, tiszták, ha morzsák is ... Az öccse Tamásiból nősült és igy ke­rült az én kis gyerekkori pajtásom Szek- szárdra feleségnek. Sógora lett „A Mi­hály”, amit mi párszor már a régi meg­értés nyelvén megbeszéltünk. 1937 nyarán, inkább már a nyári ősz­ben, szeptemberben, anyámmal lerán- dultunk Földvárra, ahová baráti alapon, a hatszobás villában mindig jutott egy kis balatonozás, pontosabban, akkor mentünk, amikor jutott. Egyik aranydélután átrándultunk Sió­fokra és felkerestük a Babits-villát, hát­ha még itt lesznek. Több volt, mint szerencse. Gyigyi azonnal a fülembe súgta; itt van Mihály bácsi. Nem tudtam, többé merre van a Ba­laton, elvesztettem a tájékozó erőmet, a vonzás a kert felé húzott, de nagy féle­lem is. Menj, előbb jelents be! Mondd meg, hogy hallottam a nagy művéről és az érdekelne — hogyan születette Ha «fá­radt., vagy nem, akkor nem . . . Nem tudom hogyan értem oda, de már előtte álltam. Babits azonnal felkelt a fonott székből;-letette a könyvét és fe­lem lépett. Ez a legkisebb udvariassági mozdulat, de teljesen felborított — én a nagy adjys. aki éjjel-nappal akkor csak verset olvasott, de már a többit is. kor­társakat sorra, ettől az élő valóságtól, amelyre életemben alkalmam adódott, részeg bizonytalansággal, ügyetlenül rea­gáltam. Olyan kedves kisfiús nevetéssel nézett rám, a széket közelebb húzta és hozzá­tette, ne arra — mert én egy másikat választottam volna; ne arra. összegyűrő­dik a szép kosztümje. Citromsárga lenvászon kosztümöm fel­oldotta az- összes feszültséget, visszane­vettem, vigyázva végigsimítottam a szok­nyámat és melléje ültem. S mert szemét követve látom, hogy a trotör kígyócipömet nézi. tovább neve­tek — ez a szüleim jómódja, belőlem nem telne ... Mert? De annyi kedves kíváncsiság­gal. Mert én egy állás nélküli tanítónő va­gyok, a helyi lap vasárnapi mellékleté­nek. amely gyermeklap, a segédszerkesz­tője. de csak tiszteletdíjért. Pécsett? — ,4 maga szép városában... Igen. Annyi színházjeggyel is. bármily kultúrmegmozdulásra tisztelt belépővel, hogy az életpm csupa mese . .. És Babits Mihály vidám, kedves, köz­vetlen, csak úgy peregnek a szavak, már bármit kérdezhetek — éreztem, itt úszik az almafás kertben, a lépésközeiben, fekete szemében. Mert az nagyon meg­lepett, hogy milyen beteges benyomást keltő, csak a szeme, az nem. az fénylik. A Jónás könyve érdekelne! — Hogy hol kezdődött? — Ott, a ma­ga szép városában, ismételte másodszor, abban a zöldkupolás török templomban, amikor a reggeli miséken úgy bámultam a tömjénfüst bódulatában és úgy vá­gyódtam a mélységek, az égi titkok után. Akkor indultam Tarsisba — Ninive he­lyett. — Megértett? Én igen. Gyerekkorom óta az egyház, az evangélikus egyház bibliás légköré­ben élek. Jól ismerem Jónás próféta könyvét az Ószövetségből. És most, így vers alakban, ennyire Isten közeit meg­őrzőén — ezt nem lehet csak úgy ■ ■. Hit nélkül idáig nem lehet jutni. Az egyet­len terület, ahol minden hamis szó, csi­nált érzelem — rikitana. Ez a nagy mű pedig fenségesen egy­szerű köntösben, értem alatta a nagyon könnyű ütem- és rím.formákat, csak a történet üzenetét tolmácsolja, vagyis olyan csodás tartalom és formaegység, hogy nem lehet letenni. Húzza az em­bert a Szentírásból érzett vágy — Isten igaza felé. — Ebben már bátor lettem... A min­dig titkolt és szégyenlős Isten-keresésem. — Megérkeztem Ninivébe... És, ha rajtam keresztül más is . .. Jónás imájával — más is. — Ha úgy. ahogyan én is; testben és lélekben leborulva. Akaratom ellenére felugrottam. Pedig még nem akartam menni, de a helyzet megteremtette. Olyan boldog voltam, és itt már nem volt mit mondani. Erről nem. más témát keresni — bűn lett volna. Kézfogáskor még ennyit mondott. — Látja, akik ebben a sorokban megérte­nek. lelkitestvérek, akik mosolyognak — sohasem ismertem őket. de ők sem.. Vi­gyen magárai gondolatban — imádkoz­zon értem; hiszek az imában! Még egy találkozót megbeszéltünk, meghívott pesti lakásukba, de a követ­kező tavaszon már nem találtam. Szana­tóriumban volt és oda nem kerülhet­tem. Az én hibámból, amit mindig saj­nálok. Akkor még megbeszélhettük vol­na; vallott hitünket. „Ó. nem ejt. hová is ejtene le — ahol őrt nem állna tárt tenyere” (Isten kezé­ből). Vánesa Júlia

Next

/
Oldalképek
Tartalom