Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-09-24 / 39. szám

„írok nektek, ifjak .. .** GYERMEKEKNEK^ A nagy parancsolat Mt ZZ, 34—40 Egy vérből teremtettünk Az emberek szeretnek summáz- ni, azaz rövid néhány tételben, vagy mondatban összefoglalni a dolgokat. Így könnyebben meg tudják jegyezni és tanulni mind­azt, amit tudniuk kell, vagy ami­re szükségük van. Ezért foglalta össze Isten is tiz parancsolatban azokat a szabályokat, amelyek gyermekei számára érvényesek. Ebben a tíz parancsolatban tulaj­donképpen benne van minden szabály, amely ahhoz szükséges, hogy az emberek Istennek tetsző, boldog életet éljenek. A FARIZEUSOK ÉS AZ ÍRÁS­TUDÓK AZONBAN nem eléged­tek meg a parancsolatoknak ez­zel a summázásával. ök a tízpa­rancsolat alapján az élet legkü­lönbözőbb alkalmaira is külön- külön szabályt fogalmaztak meg, és így a tízparancsolatot 613 sza­bályra bontották fel. A szabá­lyoknak ebben a szövevényében sokszor maguk sem tudtak eliga­zodni, és ezért állandóan vitat­koztak a parancsolatokról. Egy­szer egy írástudó magát. Jézust is zavarba akarta hozni, amikor odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Mester, melyik a legnagyobb parancsolat a törvényben ? Jézust azonban nem lehetett zavarba hozni. Ezt az alkalmat használta fel, hogy az embereket megtanítsa arra. hogy a farizeu­sok által összeállított szabályokat még' a tízparancsolatnál is rövi­debben egy kettős parancsolat­ban össze lehet foglalni. Így vá­laszolt az írástudónak: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szí­vedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! Ez az első és nagy pa­rancsolat. A második pedig ha­sonlít ehhez: Szeresd felebaráto­A Vasas-Marázai gyülekezet tagja vagyok, s az Evangélikus Élet szorgalmas olvasója, különö­sen a rejtvény indulása óta. Kon­firmációra készülésem közben kapcsolódtam be a rejtvény meg­fejtésébe, több-kevesebb sikerrel. Most éreztem csak igazán, meny­nyivel előnyösebb helyzetben van­nak a pécsi és a hozzá hasonló nagyobb gyülekezetben élő bará­taim, akik fejüket összedugva kö­zösen oldották meg a rejtvényt, míg én magamra voltam utalva. Azt hiszem, ez komoly probléma minden szórványban élő kis evan­gélikus társamnak. Több kilomé­ter választ el a hozzám hasonló korú evangélikus gyerektől. Nem egy iskolába járunk. Ha véletle­nül találkozunk, hosszú időbe ke­rül, míg feloldódik közöttünk az idegenkedés. Minden faluban csak egy-két evangélikus gyerek van, mi ket­ten vagyunk a húgommal, Ezért együtt volt a gyerekbiblia óra és a konfirmandus óra. Örömmel ké­szültünk, megismertük Jézus, é'e- tét, tanítását, mondásait. Életem legszebb napja volt, amikor elő­ször álltam az oltár elé úrvacso­ravételre. A gyülekezet fárado­zott azon, hogy szép ünneppé vál­jon számunkra a konfirmáció napja. Már a tavaszi szünetben megismerkedtünk a többi szór­vány-konfirmandussal, és két na­pot együtt töltve, készültünk a konfirmációra. Nagyon izgultam azon a napon. Mielőtt indultunk, édesanyám megkérdezte, meg­van-e mindenem. Én azt feleltem, mindenem, csak bátorságom nincs. De igyekeztem, amit ott tanultam megfogadni és próbálok aszerint élni. Nálunk a szokásos istentisztelet minden negyedik vasárnap van. Én minden alkalommal igyekszem részt venni szüleimmel és nagy- szüleimmel. Istentisztelet után mi külön is szoktunk beszélgetni a tisztelendő bácsival. Ha nem is­mertük az éneket, akkor megta­nuljuk. Megkérdi, értettük-e a beszédét, s ha nem, akkor közö­sen megbeszéljük. Ügy érezzük, hogy szívesen jön ebbe a kicsi gyülekezetbe istentiszteletet tar­dat, mint magadat! E két paran­csolat tartja az egész törvényt és prófétákat. Mindezt tulajdonkép­pen nem Jézus találta ki. A sze­retetnek ez a kettős parancsa megtalálható az Ószövetségben. A farizeusok és írástudók is ismer­ték, csak nem vették észre, hogy e kettős parancs Isten minden törvényét magába foglalja. AKI ISTENT SZERETI, annak nem kell folyton különböző pa­rancsolatokra gondolnia. Az. Is­ten iránti szeretetből ugyanis szinte magától következik, hogy nem teszünk olyat, amivel Istent megbántanánk, hanem minden­ben az ő kedvét keressük. Ügy vagyunk ezzel is, mint a szüléink iránti szeretettel. Annak a gyer­meknek, aki szüleit igazán szere­ti, nem kell sokat magyarázni, hogy hallgassa meg szüleinek jó tanácsait és kövesse azokat. A szülők iránti szeretet éppen ab­ban mutatkozik meg, hogy ma- gyarázgatás és kérés nélkül is mindig azt tesszük, amivel nekik örömet szerzünk. JÉZUS AZ ISTEN IRÁNTI SZERETETHEZ hozzákapcsolja az emberek szeretetét is. Ez egy­részt azt jelenti, hogy Istent csak úgy szerethetjük igazán, ha sze­retjük az embereket is. Másrészt azonban ebben az összekapcso­lásban benne van az is, hogy az emberek szeretetére az a tudat adja a legfőbb indítást, hogy Is­ten szeretete nagyobb a mi szere- tetünknél. ö úgy szeretett ben­nünket, hogy egyszülött Fiát fel­áldozta értünk. Ez a szeretet a forrása Isten és emberek iránti szeretetünknek, a törvény igaz betöltésének. Selmeczi János tani, de minket gyerekeket külö­nösen is szeret. Én várom mindig az istentiszteletet és szeretek részt venni rajta, szívesen hallgatom a bibliai történetek magyarázatát, és szeretek énekelni, Kishúgom most 8 éves, lelkesen készül már most a konfirmáció­ra. Szeretünk éneket és imádsá­got tanulni, és kérjük a jó Istent, hogy mindig büszkén vallhassuk magunkat ágostai hitvallású evangélikusnak. Sátor Tünde Kékesd A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az ÚTMUTATÓ megrendelések október 13-ig, az 1979. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosz­tály kéri, hogy az Útmutató és Evangélikus Naptár megrendelésen más irat­terjesztési anyagot ne ren­deljenek a Gyülekezetek, kizárólag ezt a két kiad­ványt. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sor­rendjében igyekszik kielé­gíteni. A határidőn túl be­érkezett megrendeléseket a Sajtóosztály nem tudja fi­gyelembe venni. A Sajtó- osztály kéri megrendelőit, hogy a két kiadványból csak a szükségletnek meg­felelően küldjék be meg­rendeléseiket. Az Útmutató ára: 9,— Ft, A Naptár ára: 30,— Ft. Szeretjük a jövő időt. Egészsé­ges életszemlélet ez, hiszen ter­veink megvalósításának területe a mindenkori holnap. Ha kicsit körültekintünk a jövő gondolatá­nál, jó néhány feltételt veszünk észre. Mennyi mindennek kellene úgy fejlődnie és alakulnia, hogy valóban legyen egyáltalán holna­punk! Ha a napi eseményeket fi­gyeljük egy sajtótallózás során, kérdőjelek sokasága születik meg bennünk. A legfontosabb feltételt, a békét érezzük veszélyben. Vé­gignéztük a svéd televízió Har­lemről szóló dokumentumfilmjét, s közben előttünk volt a VIT le­nyűgöző seregszemléje. Kimond­hatatlan ellentét! Azonnal hang­zik a kérdés: hogyan lehet még napjainkban is ilyen ádáz gyűlö­let ember és ember között? Faj­üldözés, népirtás, terrorhullám, filmszínházi merénylet és sorol­hatnánk tovább. Úgy hisszük, hogy Isten akarata nem lehet ez. Mivel Isten akaratát a Szentírás­ból ismerjük meg. ezért kutassuk, mit olvashatunk benne a népek, fajok különbözőségéről és egysé­géről! „Egy vérből. ■ Pál apostol vallomása legyen az első megállónk! Ahol filozófiai iskolák hadakoznak egymással, ahol az ókori kultúra fénye ra­gyog és a nagyváros nyomora is fellelhető, ott hangzik fel a mon­data: Athénben a 130 méter ma­gas sziklatömeg tetejéről, mond­hatjuk úgy is. hogy az akkori vi­lág fórumáról: „Az egész emberi nemet egy vérből teremtette, hogy lakjon a föléfl egész felszínén." (Ap Csel 17,26.) Páratlan erejű igehirdetési mondat ez. Isten munkájának hirdetésével rárhu­A franciaországi evangélikus egyházak nemzeti tanácsának el­nöke, a párizsi evangélikusok volt püspöke, Albert Greiner lel­kész szeptember 28-án és 29-én vendégelőadásokat tart Teológiai Akadémiánkon a hallgatók és professzorok részére. Előadásá­nak témája a franciaországi és a NYÁR . . . UTAZÁS . . . PIHE­NÉS . . . ÜJ BARÁTOK ... ÚJ ÉL­MÉNYEK. Ezek együttesen adják meg mindazt, amit az ember egész évi munka után elérni szeretne, hogy kikapcsolódjék, erőt nyerjen és gyarapodjon is ismeretekben. S ha mindezt még külföldön ér­heti el. akkor rendszerint külö­nösen is élményekben gazdag nyárra emlékezhet vissza. Ezért voltunk mi is hálásak egyházunk és államunk illetékeseinek, hogy csereüdültetés során a tabarzi csoporttal az NDK egyik legszebb üdülőkörzetében Thüringia föld­jére léphettünk. Az első friss élmény az indulás­kor ért bennünket. A kis csoport most találkozott először és ismer­kedtünk egymással. Négy lelkész — egy református és hárman egy­házunkból —, ketten a feleségük­kel. Az egyik házaspár két kis­leányát is magával hozta az útra. S ez mindnyájunknak nagy örö­me volt, annyi felnőtt között lát­ni, amint tágra nyílt szemmel szívták magukba a három hét minden látnivalóját és élményét. Bebizonyították, hogy a nyelvi akadályokat a gyermekek küzdik le legkönnyebben. Hamar össze­barátkoztak az üdülőben nyaraló német gyermekekkel, és együtt játszottak. A búcsú estéjén pedig már együtt énekelték velük né­metül. azokat az énekeket, ami­ket rövid idő alatt megtanultak. Mi, felnőttek pedig örültünk an­nak a derűnek és napfénynek, amit jelenlétük mindnyájunknak adott. Arra az időre egy kicsit mindnyájunk gyermekei voltak. HA HAZÁNKBÓL UTAZUNK AZ NDK-BA, Drezda az ország kapnia. Mi is itt kezdtük az is­merkedést. Jó beosztással jutott idő arra. hogy megismerjük a ré­gi, megmaradt városrészt, és iás­tat az emberi nem alapvető te­remtési sajátosságara. Ember em­bernek egyenlő társa. Nincs ala­punk a megkülönböztetésre. A tömör kifejezést. ,.egy vérből”, továbgondolva megtaláljuk az élet védelmének mindenkori fel­adatát. A mondatot olvasva mindany- n.yian érezzük a vér és élet zárt kapcsolatát, a biológiai alaptör­vényt. Annál kevésbé látjuk meg az „egész” és „egy" szavak jelen­tőségét. A keresztyén gondolko­dás is sokszor szem elől tévesz­tette és egyes országok keresz­tyén vezetői ma is elfelejtik ezt a két szót. Ezek alapján ugyanis nem létezik a „különb” kategó­ria, sőt a legsúlyosabb szembe­fordulás a teremtől renddel, ha a „más vér” gondolata él bárkiben is. Egyenlő jogokkal indul min­den ember a mondat második ré­sze felé:„hogy lakjon a föld egész felszínén”. Felbonthatatlan egész, amit Pál mond, s ezt napjainkban érezhetjük leg lobban. Hogyan él­hetne a föld egész felszínén az ember, ha további területeket tűzdel teli a színesbőrűt tiltó táb­lákkal. ha'még mindig ismeri a „másfajta ember” kategóriáját? Pál apostolnál ez a mondat bi­zonyára nem csupán a teremtés ószövetségi alapján nyugszik, ha­nem meghatározza a keresztfán az egész emberiségért kiöntött „egy” vér. „Egész világ” Pál igehirdetésének forrása ugyanaz, mint a mai keresztvén- ség közös szolgálatának alapja: Jézus megváltói munkája. „Ügy szerette Isten a világot, hogy egy­szülött Fiát adta...” (Jn 3.46.) Az itt szereplő „világ” szó azt francia afrikai evangélikusok múltja és jelen helyzete, vala­mint az Ágostai Hitvallás eset­leges római katolikus elismeré­sének kérdése. Albert Greiner feleségével együtt már 1973-ban is járt ha­zánkban egyházunk elnökségé­nek meghívására. TABARZBAN suk a háború romjaiból újjáéledt modern Drezdát — a nagy vá­rost, melynek lakótelepei már a szocialista fejlődés dinamizmusá­ról tanúskodnak. Rövid látogatás a Zwingerben, majd egy kirándu­lás a szomszédos Meissenbe, a porcelángyártás híres, ősi fészké­be és néhány óra a páratlan szép­ségű múzeumban. Azután röpí­tett az autóbusz Thüringiába. Tabarz közel 5000 lakosú kis üdülőváros Thüringia közepén. Szakszervezeti üdülőközpont, ahol velünk egy időben is igen sokan üdültek nemcsak az NDK-bői. ha­nem szép számmal a különböző szocialista országokból is A vá­roska hegyek közé ékelődve, kb. 400 m magasságban, csendjével és kitűnő, tiszta levegőjével várt bennünket. De ez a főútvonalak­tól távol eső városka beírta ne­vét a történelemben is azzal, hogy a második világháború alatt a Hitler-ellenes antifasiszta mozga­lom egyik központja volt. ÜDÜLŐNK A „HAUS FORTU­NA” a Fiedrichroda felé kivezető utca végén, erdei környezetben állott. Néhány perc alatt besétál­hattunk a város főterére, de pár lépést kellett c.sak tennünk, és már a hegyoldal sétányain jár­tunk, fenyvesekkel és lombos er­dőkkel tarkított ideális környe­zetben. Vendégek voltunk itt. mi néhányan magyarok, s így velünk együtt üdültek természetesen né­metek is. Lelkész feleségével és unokájával, püspöki titkárnő és férje az aktív sportoló, gyerme­kükkel. özvegy papné lányával, egyházi otthon igazgatója felesé­gével. Vendéglátó házigazdáink­ról csak a legnagyobb hála mel­lett emlékezhetünk. (Régi mun­kásmozgalmi ember, párttag, akit most ennek az intézménynek ve­zetőjévé neveztek ki, és mosoly­mutatja, hogy 'Isten felbecsülhe­tetlen ajándékának mindenki ré­szese. Éppen az idegennek tartott samáriaiak ismerik fel az egysé­ges, minden emberi fajra egyfor­mán érvényes küldetést: "hal­lottuk és tudtuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője”. (Jn 4,42.) Az egész világ fogalmán senki serh érthet egy kiválasztott népet vagy magasabb rendű fajt. Jézus útját helyesen határozza meg az iménti két mondat, mert az egy­formán vezetett zsidóhoz és ide­genhez, farizeushoz és vámszedő­höz. felnőtthöz és gyerekhez, fér­fihoz és nőhöz, főpaphoz és ke­resztfán csüngő gonosztevőhöz. Nem küldheti másképp a tanít­ványokat sem: „Menjetek el te­hát, tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Mt 28,19). „Isten képmására” Ezek után térjünk át a Szent­írás első lapjaira! Témánk-' leg­eredetibb helyére értünk. „Meg­teremtette Isten az embert a ma­ga képmására, férfivá és nővé te­remtette őkel” (1 Móz 1,27). Isten munkájának egyesszáma azonnal többesbe vezet, de benne meg­marad a közös tulajdonság, az „istenképűség'’. Ezt az adottságot pedig nyilvánváló módon nem gyűlöletre kaptuk, hanem szere- tetre, minthogy Isten lényege is ez. Bár az Istennel való szembe­fordulás darabokra törte, de ő újra hirdeti a közismert szivár­ványképpel: „Ez annak a szövet­ségnek a jele. amelyet minden földi élővel kötöttem” (1 Móz 9.17). Ez a néhány szempont minden­képpen felelősségre ébreszt min­ket saját életünk terülétén. A né­pek. fajok sokszínűsége kiaknáz- hatatlanul gazdag lehetőség mind a jelen, mind a jövő szempont­jából. De ahhoz, hogy élni tud­junk vele, el kell tűnnie minden népi vagy faji önzésnek az em­beriség tudatából. Amikor a vi­lág ilyén válaszút előtt áll, ne­künk, keresztyéneknek világosan kell tudnunk, hogy érre kötele* el minket Isten teremtői munká­jának testvérré formáló sajátos­ság is: egy vérből teremtettünk. If j. Szabó Lajos gós, mindig vidám feleségével.) Azon voltak, hogy a rájuk bízot­tak valóban pihenjenek, kénye­lemben legyenek és semmiben ne legyen hiányuk. GAZDAG PROGRAMOT KÉ­SZÍTETTEK vendéglátóink, jár­tunk Erfurtban, ahol Luther szer­zetesi életét megkezdte, Eisenach- ban és Wartburgban, -ahol többek között az Újszövetség fordítása is készült, Weimarban, a német szellemi élet egykori középpont­jában, es a nácizmus kontrasz- ként melléje telepített haláltábo­rában: Buchenwaldban. És talál­koztunk sok-sok ismerőssel és ba­ráttal. Beszélgettünk egyházi ve­zető emberekkel, az államtitkár­ság munkatársaival, Berlinben az államtitkárság vezetőivel is. Va­lamennyien többször említették „március hatodikát”. amikor az állam elnöke és az egyház elnök­püspöke találkozott, és megerősí­tették, kibővítették kapcsolatai­kat. Örömmel hallottuk, hogy az egyháznak a béke és a népek ba­rátságának kibővítése érdekében tett erőfeszítéseit az NDK állami vezetői is nagyra értékelik, és amit az egyház és az egyes hivő végez a társadalom életében. UTUNK SORÁN MI IS gya­korlatban éltük át azt a közös­séget, mely ma minden szocializ­must építő társadalomban sok te­kintetben hasonlóan valósul. Jó volt együtt lenni, egymásnak de­rűs, kedves élményeket ajándé­kozni, találni közös pontokat, me­lyek barátságunkat erősíthetik, és egymástól hasznos dolgokat ta­nulni is. Szép nyár volt... utaztunk és pihentünk... új barátokat sze­reztünk, új élményekben része­sültünk és részesíthettünk máso­kat is. Köszönjük! Tóth—Szellő* Mihály Ismerjük meg egymást Két evangélikus gyerek egy faluban ALBERT GREINER VENDÉGELÖADÁSA BUDAPESTEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom