Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-09-24 / 39. szám

XLIII. ÉVFOLYAM ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP MiháHii Ernő nlca Budapesten Egy, a jelen helyzetünk tekintetében is meghatározó megnyilat­kozásában, az országos felügyelői tisztébe történt beiktatása alkal­mával a gályarabok unokáinak mondotta egyháza népét és ezek, munkája folytatójának saját, magát. Joggal tehette mindkettőt, mert az az egyház, amelyben több mint húsz esztendőn át vezetői tisztet vállalt, valóban az egykori elődök örökségéből is gazdagodott, és mert maga, a kisbéri evangélikus gyülekezet lelkészének fiaként tát­iba meg a napvilágot, ennek az örökségnek a tudatában élte le a rá háruló, sokszínű feladatok teljesítésében az életét. Magyarországi evangélikus egyházunkban különösen is két, na­gyon kritikus időpontban bizonyította azt. hogy valóban jól érti a protestantizmus örökségének egyik lényegét. Azt, hogy — ahogyan ismét csak ő fogalmazott — a magyar protestantizmus „százados szabadságszellemével’’ teljes összhangban áll az új magyar társadal­mi rend minden jóra, emberségre való törekvése. Ennek a felisme­résnek a jegyében segítette elő azt az elvi és gyakorlati tisztázó­dást. amely az egyházunk és államunk közötti egyezmény megköté­séhez vezetett és ugyanezzel a világos látással segítette elő az ellen- forradalomnak egyházunkban való jelentkezése felszámolását is. Országos felügyelői szolgálatára a gondosság és a szerénység volt n jellemző. A gondosság úgy, ahogyan ezt a kifejezést szó szerint értjük: gondja volt mindarra, ami e lisztéből következően rá bíza­tott, A szerénység úgy, hogy hatalmas tudása, gazdag élettapaszta­lata ellenére sem avatkozott bele a szerinte nem rá tartozó teológiai kérdésekbe, hanem inkább a maga tevékenységével biztosította dia- kóniai teológiánk kibontakozását. Mi, magyar evangélikusok — tár­sadalmunknak telt, szinte fel sem sorolható szolgálatai mellett — ezt a tisztánlátást, gondosságot és szerénységet köszönjük dr. Mi- hályfi Ernőnek, akiről most. nyolcvanadik születésnapjára és egész élete munkájára emlékezve, utcát neveztek el Budapesten. Káldy Zoltán Turkuban * Juva érsek beiktatásán A finn evangélikus egyház új érsekét, dr. Mikko Juvát, a Luthe­ránus Világszövetség 1970 és 1977 közötti volt elnökét, október 1-én iktatják be tisztébe Turkuban. Az ünnepi alkalmon Martti Simojoki most nyugalomba vonuló érsek meghívásáfa reszt Vesz dr. Káldy Zoltán, egyházunk püspök-elnöke. Szeretni köszöntjük az Európai Egyházak Konferenciája tanácskozásának résztvevőit Magyarországon! Szeptember 26—29. között Siófokon tartja az Európai Egyházak Konferenciája, -az Európa különböző protestáns és ortodox keresz­tyénéit összefogó nemzetközi szervezet ..Biztonság — leszerelés — gazdasági élet” címen tanácskozását. A miijtegy száz résztvevő az euróbái egyházak és keresztyének szociáletikai feladatait és tenni­valóit vitatja majd meg, amint azokat a három munkacsoport témái közelebbről is meghatározzák: I. ..Megteremti-e .a fegyverkezési verseny az emberek biztonságát? — II. A fegyverkezés és a gazda­sági élet összefonódása mint akadály a békéhez és igazságossághoz vezető úton. — 111. A különböző helyzetben élő egyházak közös és külön lépései a leszerelés érdekében.” Az Európai Egyházak Konferenciája főtitkára dr. G. G. Williams angol baptista lelkész. Teológiai Akadémiánk tiszteletbeli doktora, a szervezet tanulmányi igazgatója pedig dr. Nagy Gyula, Teológiai Akadémiánk tanára, aki 1975 óta ál] a 112 tagegyházat összefogó .nemzetközi szervezet tanulmányi munkája élén a genfi központban. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa tagegyházai, a vendéglátók lehetőséget kívántak adni arra is. hogy az Európa kü­lönböző országaiból érkezett kiküldöttek a konferencia után magyar gyülekezeteket látogathassanak meg és igét hirdessenek. Evangé­likus egyházunk képviseletében a tanácskozáson Harmati Béla, Deák téri igazgató-lelkész vesz részt. Egyházunk és lapunk nevében szeretettel köszöntjük a siófoki ta­nácskozás résztvevőit. Isten áldását kérjük életükre és munkájukra! FÓRUM A FELEKEZETKÖZI DIALÓGUSOKRÓL Milyen mértékben tarthatják meg az egyházak identitásukat és saját hagyományukat anélkül, hogy az egység irányába való fejlődést akadályoznák? Külön­böző egyházak 31 küldötte ta­nácskozott erről a kérdésről a felekezeti világszövetségek és az Egyházak Világtanácsa által áp­rilis elején Bosse.vban (Svájc) rendezett konferencián. A cél az volt. hogy a kétoldalú megbeszé­léseken részt vevők- áttekinthes­sék a fejleményeket és tanulmá­nyozhassák a korábbi megbeszé­lések következményeit. A meg­beszélések során előtérben volt a konciliáris közösség gondolata, mely az általánosan elfogadott cél. A fórum felvetette a kérdést: „a különböző felekezeti és egy­házi tradícióknak el kell tűnniük, hogy az egyház teljes egysége megvalósulhasson és nyilvánva­lóvá legyen? Vagy pedig átvál­tozva ugyan, de hűek maradhat­nak önmagukhoz egy igazán egyesült egyházban?” A fórum az egység négy követelményét álla­pította meg: „1. véget vetni az előítéleteknek és ellenségeskedé­seknek, megszűntetni egymás el­ítélését; 2. részesedni az egy hit­ben; 3. közös készség a kereszt- ség. úrvacsora és egyházi hivatal elismerésére: 4. megegyezés a kö­zös döntés és cselekvés módjá­ról." Számadás Dar es-Salaam után A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának ülése Genf ben Köztudott, hogy a Lutheránus Világszövetség VI. nagygyűlését a múlt év nyarán tartotta a tan­zániai Dar es-Salaambán. A nagygyűlés akkor 29 tagú végre­hajtó bizottságot választott. A végrehajtó bizottság fogja intéz­ői hét éven keresztül az LVSZ ügyeit és irányítja munkáját. Az új vb ez év augusztus 27—szep­tember 2. között tartotta első munkaülését Genf ben. A hétna­pos ülésen a központban a Dar es-Salaam-i nagygyűlés részle­tekbe menő kiértékelése, továbbá az LVSZ előtt álló feladatok fel­mérése és azok fontossági sor­rendjének megállapítása volt. Az ülésen valamennyi vb-tag jelen volt. Az ülés légköre alkalmas volt arra, hogy a vb minden tag­ja őszintén mondja el vélerr^- nyét a lefolyt nagygyűlésről és aktívan vegyen részt a feladatok felmérésében és kidolgozásában. Minden jel azt mutatja, hogy a vb képes lesz azt a szolgálatot betölteni a következő években, amelyre a nagygyűlés megbízá­sából vállalkozott. Az ülés istentisztelettel kezdő­dött, az ökumenikus világszerve­zetek központjában. Ezt köve­tően a munkagyűlések sorozata következett, melyeken az LVSZ új elnöke, Kibira tanzániai püs­pök és az új alelnökök Hansel­mann püspök (NSZK). Hsiao pro­fesszor (Honkong) és Preús püs­pök (Egyesült Államok) elnökölt. Feltűnést keltett Kibira püspök elnöki jelentése. Az elnök ..Afri­ka hangját” szólaltatta meg a vb- ülésen. Ez a hang nagyon őszinte és sokszor radikális volt. Több esetben ..csendes vizeket” kavart meg. Feltette a kérdést, hogy az LVSZ valóban betölti-e azt á szolgálatot, amelyre hivatott. Éle­sem fette fel azt a kérdést is, hogy a Dar es-Sa!aamban hozott ha­tározatokból az elmúlt év során mennyit valósított meg a világ­szervezet. Az alábbiakban szó szerint idézünk részleteket ebből az előadásból. Kibira püspök megnyitó előadása A püspök előadásának beveze­tőjében örömmel számolt be ar­ról, hogy a tanzániai evangéli­kus egyházban milyen maradan­dó emléket hagyott a VI. nagy­gyűlés. ,,A legtöbb tanzániai szá­mára ez a világgyűlés volt az első nagy összejövetel, amit egy keresztyén felekezet rendezett és amelynek résztvevői és átélői le­hettek. Majd hozzátette, -hogy amint a bibliai „dicsőség hegyé­ről” le kellett jönniük a tanítvá­nyoknak. úgy a nagygyűlés részt­vevőinek .is vissza kellett tér­niük a saját szolgálati helyük­re „és meg kell próbálni végre­hajtani mindazt, amit mond­tunk, vagy leírtunk a világgyűlé­sen”. Aztán így folvtatta: ..Tan­zánia nem olyan régen vált ön­álló nemzetté. Azelőtt törzsekben éltünk. De mihelyt az európaiak megvetették lábukat az afrikai kontinensen, mesterséges határo­kat vontak a családok, nemzetsé­gek és törzsek közé. Ez az oka annak, miért dúl állandóan há­ború ezen a kontinensen. A ke­resztyén missziók egyszerűen át­vették saját nemzetük érdekeit és ezzel együtt próbálták prédi­kálni az evangéliumot. Ez az oka annak, hogy miért van Afrika sok részén ma is negatív maga­tartás a keresztyén egyházzal szemben.” Aztán beszélt az el­nök arról, hogy Dar es-Salaam- ban nagy hangsúlyt tettek arra, hogy ..partnerságban” éljenek az LVSZ tagegyházai. „Valóban el­jutottak arra a fokra, amikor már remélhetjük, hogy Észak és Dél, azaz a gazdagok és a sze­gények egyenlőtlensége eltűnik? Az északiak gazdagságának iga­zan nincs köze a déliek szegény­ségéhez? Hogy tudja a Lutherá­nus Világszövetség missziói mun­kájának programját végrehajta­ni anélkül, hogy ezzel a témával foglalkoznék? Nemcsak múltbeli, hanem a jelenlegi tapasztalatunk is az, hogy ez az egyenlőtlenség­ből folyó magatartás, amely érez­hető a szekuláris világban, jól kimutatható az egyházi kapcso­latokban is és így az a bizonyos partnerség valótlanná válik. Egyáltalában, mi a mi hozzájá­rulásunk egy új nemzetközi gaz­dasági rend előmozdítása érdeké­ben?” Ezt követően Kibira püs­pök nagyon élesen beszélt a „bőr színével ’kapcsolatos előítéletek­ről és az apartheidről”. Többek között ezt mondotta: „Van bőr­színnel kapcsolatos örökölt elő­ítélet, amely általános és megkí­sérti a fehér embereket más szí­nűekkel kapcsolatban. Rendsze­rint a hatalmas, erős gyarmato­sító népeknél jelentkezik a ki­sebb, fiatalabb és szegényebb né­pek irányában. Csak az erősebb beszélhet és csak öt kell meg­hallgatni, ez a stílus! Amire itt gondolok, az az a politika, ame­lyet eltűrnek olyan lutheránus egyházak, amelyek tagegyházai az LVSZ-nek. Eltűrik az apart­heidet! Valóban, mi is. a hatá­sa annak a nagyon ünnepelt Dar es-Salaambun kimondott .status confessionis'-nak a valóságos, ma is meglevő helyzethez képest? Még túlságosan korai az az igény, hogy egy feldolgozást vár­junk. amely bemutatná, mit is jelentett a gyakorlatban, hogy Dar es-Salaamban kimondták ezt a határozatot. Ténylegesen azt je­lenti, hogy azok, akik apartheidet gyakorolnak, szemben állnak hi­tünkkel és ez azt jelenti, hogy eretnekséget követnek el? Ha viszont ez így van, akkor milyen alapon állva szövetkezik az egy­ház az eretnekséggel? Amikor az egyház határain túlmegyünk, fel­fedezhetjük, hogy a dél-afrikai probléma a hatalmas, gazdag nyugati nemzetek tevékenységé- nek eredménye, a legvalóságo­sabb értelemben. Ha ezek a nem­zetek visszavonnák pénzügyi be­ruházásaikat ott, vagy ösztönöz­nék a multinacionális üzleti vál­lalkozásokat, hogy vonják vissza befektetéseiket, a Vorster-kor- mány rövid időn belül megbuk­nék! A poliphoz hasonló rend­szer hajaiban, ölelésében és szi­polyozásában van az egész afri­kai kontinens. És sohasem fog Afrikának igazán lehetőséget ad­ni arra. hogy gazdaságilag feltá­madjon! Mire gondol a Luthe­ránus Világszövetség, amikor misszióját afrikaiakkal együtt akarja végrehajtani? Meddig kell még afrikaiaknak életükéi vesz­teniük? Gondoljunk azokra a bombákra, amelyek Zairében rob­bannak, Vorsterék és Smithék gyilkosságaira, melyeknek afri­kaiak esnek áldozatul. Vagy a namíbiai dilemmára ... Mit ■ is gondolunk valójában és mit aka­runk tenni ténylegesen, amikor végre akarjuk hajtani azt a misz- sziót, evangélisációt, amiről ha­tározatok születtek a inlággyűle- sen? Ügy tűnik, hogy mindab­ban, amit tenni akarunk valami­ként keresztezzük más .keresztyé­nek’ utait, hiszen ,keresztyének' azok is, akik részt vesznek a felsorolt gonoszságokban. Hogyan lesz az egyház missziója ilyen körülmények között becsületes?!” Az előadás idézett részletei vi­lágosan mutatják, hogy „Afrika hangja” nagyon radikálisan tört be az LVSZ-be. De szükség van erre a hangra! Nagyon remél­jük, hogy befolyásolja áz LVSZ gondolkodását és irányvonalát. Az LSZV előtt álló feladatok Kibira püspök drámai előadá­sát követően hosszú megbeszélés folyt arról, hogy a feladatok kö­zül, melyek az LVSZ előtt áll­nak, melyekre kell előnyt bizto­sítani. E helyen csupán felsorol­juk azokat a- feladatokat, melye­ket a VI. nagygyűlés megbízása alapján a vb maga előtt látott: 1. Az evangélikus egyházak a misszióban. 2. Globális partner- süg. 3. Identitás, diakónia és is­tentisztelet az evangélikus egy­házakban. 4. Az evangélikus egy­házak társadalmi és politikai funkciói. 5. Nevelés. 6. Nők az egyházban és a társadalomban. 7. Az ifjúság az evangélikus egy­ház életében. 8. Az evangélikus egyházak és az ökumenikus moz­galom. 9. Találkozás más vallá­sokkal és ideológiákkal. A következő években ezekre a témákra és feladatokra esik majd a hangsúly. Különösen is hang­súlyozta a vb a misszió fontossá­gát, a társadalmi és gazdasági igazságért való fáradozást, az emberi jogok megvalósításáért folyó küzdelmet. Kiemelten kell kezelni a nők és az ifjúság sze­repét és szolgálatát az egyház­ban. Az eddiginél is fontosabb szerepet szán a vb a sajtó, a kommunikáció szolgálatának. A dialógusok fontossága Hosszabb időt szentelt a vb a Lutheránus Világszövetségnek különböző keresztyén egyházak­kal való párbeszédére. Kifejezte azt az óhaját, hogy az LVSZ és a Vatikán külön vegyesbizottság dialógusa elevenedjen meg a jö­vőben. Különbizottságot hozott létre az LVSZ az ortodox egyhá­zakkal, az anglikánokkal és a metodistákkal való párbeszéd folytatására. A jelek szerint kü­lönösen is jelentős lesz az orto­dox egyházakkal való dialógus. K. Z. HEINTZE PÜSPÖK LÁTOGATÁSA LENGYELORSZÁGBAN A lengyel evangélikus egyház nehéz helyzete ellenére is- ele­ven életet él — jelentette ki Ger­hard Heintze püspök (Wolíen- büttel, NSZK), aki Janusz Nar- zynski lengyel evangélikus püs­pök meghívására ismerkedett az egyházi élettel. Az áprilisban sorra került látogatás után Heintze püspök kijelentette hogy bár a náci rendszer emlékét még nem felejtették el a lengyelek, mégis barátján és testvérien fo­gadták őt, s ismételten méltá­nyolták az EKD-nak a kelettel foglalkozó, több mint egy évti­zeddel ezelőtt kiadott emlékira­tát (Ostdenkschrift). Gerhard Heintze püspök, aki az NSZK-beli egyházak munka- közösségének elnöke és az Euró­pai Egyházak Konferenciája el­nökségi tagja, Pszcyna gyüleke­zetében igehirdetéssel szolgált. Az istentiszteleten 900 fős gyüle­kezet volt jelen. Pszevna Tesin területén fekszik, ahol a 80 000 lelkes evangélikus egyház tagjai­nak egyharmada éL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom