Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-01-01 / 1. szám
SZABADULÁS a foglyoknak Szabadulás a FOGLYOKNAK Ki az, akit a szabadulás jó hírével meg akar örvendeztetni a názáreti Jézus evangéliuma? Mi lehet a fogság? JÉZUS EGÉSZ FÖLDI SZOLGÁLATÁNAK IRÁNYÁBÓL TUDJUK azt, hogy a fogság a bűnt, a fogoly pedig a bűnben vergődő embert jelentette. Jól tudta, hogy a bűn legyőzte az embert. Látta és tapasztalta, hogy mennyire elhatalmasodott az embervilágon, tapasztalta, hogy ezer és ezer szállal behálózta, rabbá tette őket. Sokszor az ember nem is veszi észre ezt. Azért sem tulajdonít neki jelentőséget, mert sokan vannak a „közös fogdában”. Sokan végzik a munkájukat — a maguk módján. Élnek családjuk körében, embertársaik közösségében kevés szeretettel, hűséggel, felelősséggel. Észre sem veszik, vagy legfeljebb egy-egy pillanatra döbbennek rá arra: a kialakult élettér lehetne melegebb, őszintébb, meghittebb körülöttük. De önzésükön, felelőtlenségükön, sze- retetlenségükön nem is akarnak változtatni. Lehet rosszabb is! Amikor a „magánzárkába” — a magányosságba, az egyedüllétbe — juttat a bűn! Fájdalmas felkiáltások jelzik ezt a fogságformát: nincs, aki szeressen! Nincs, aki segítsen! Hányán juttatják magukat ide, amikor elfelejtik, hogy szeretetet csak az kap, aki maga is szeretetet ad. A segítség csak azt éri el, aki maga is segíteni tud és akar! De már csak a sóhaj maradt, s a kezeken a szeretetlenség láthatatlan bilincsei, a szívben a tehetetlen félelem és a boldogtalan vergődés „az ördög, hálójában” (351. ének). A BŰN BIZONY CSATAVESZTÉS: az ember igazi emberi vonásai, a szeretet, a hűség, a tisztaság, a szelídség, a felelősség, a megelégedettség elvesztése. Akár jól érezzük magunkat benne, akár másokat okolva sóhajtozunk kötelei között: fogság. Mégpedig olyan, amelyből nem tudunk a magunk erejéből megszabadulni. Amikor Isten törvénye hallatán, Jézus szolgáló élete láttán Isten Szentlelke segítségével felismerjük helyzetünket, valljuk a reformátorral: „A bűn és kárhozat igája rajtunk maradt” (207. ének). JÉZUS SZABADULÁST HIRDET A FOGLYOKNAK! Megszületése, emberré létele, szolgálatba állása értünk, a foglyokért, bűnA MOSZKVAI PATRIARCHÁTUS ÜDVÖZLI AZ ÚJ SZOVJET ALKOTMÁNYT Az Orosz Ortodox Egyház üdvözölte a Szovjetunió új alkotmányának tervezetét, mivel nagyobb mértékben garantálja az egyház munkáját, mint a megelőző alkotmány szövege. A patriarchátus ügyvezetője, Alexej tallinni met-' ropolita ebben az összefüggésben utalt az alkotmánytervezetnek arra a pontjára, amely kifejezetten garantálja a Szovjetunió minden polgárának lelkiismereti szabadságát, vagyis bármely valláshoz tartozás, vallásos kultikus cselekmények gyakorlásának jogát, vagy a jogot, hogy valaki semmilyen valláshoz se tartozzon és ateista propagandát folytasson. Ugyanez a paragrafus megtiltja a vallásos hittel összefüggésben gyűlölet és ellenségeskedés szítását, és megállapítja egyház és állam, egyház és iskola szétválasztását. Alexej metropolita megemlíti, hogy az állami tulajdonban levő templomokat díjmentesen használhatják az egyházak. Az egyházak szabadon tarthatnak istentiszteleteket, készíttethetnek kultikus tárgyakat, publikálhatnak teológiai irodalmat, ezenkívül fenntarthatják lelkészképző intézményeiket és nyugdíjpénztárukat. A gyülekezetek bevételei adómentesek. Egészében véve a patriarchátus az alkotmánytervezetet a társadalmi demokratizmus elmélyülése jelének tartja. Mint ismeretes, az említett alkotmánytervezet azóta a Szovjetunió új alkotmánya lett. ben vergődő, senyvedő emberekért történt. „Rá gondolok, Aki testté lett. Ura volt térnek, időnek, s foglya lett időnek, térnek ... Bezárva a térbe, időbe, viselte az emberi sorsot. Foglya lett a térnek, időnek, hogy én fogoly, szabad lehessek ... Hogy egyszer a téren, időn túl szabad szívvel hazamehessek.” (Túrmezei Erzsébet: Ádventi követség.) A bűnbocsánat ajándékával törte szét a bűn bilincseit Jézus. Kinyitotta az ajtót — kívülről. Hirdette: „megbocsáttattak bűneid, eredj el, többé ne vétkezzél” . .. légy ember újra. Légy szabad, Az NDK-beli Egyesült Evangélikus Egyház neustrelitzi szinódu- sa Heinrich Rathke mecklenburgi püspököt választotta az egyesült egyház vezető püspökévé. Rathke 1928-ban született Mecklenburgban, 1955 óta gyülekezeti lelkészként szolgált, 1970Most már évek óta húzódik az USA-ban a Missouri Synod evangélikus egyházának belső válsága, melyről lapunk hasábjain is többször rövid híreket adtunk. A Missouri Synod idei évi közgyűlésén nyilatkozatot fogadtak el a másik evangélikus egyházzal, az Amerikai Evangélikus Egyházzal (American Lutheran Church) való viszonyról is. Ebben kijelentették, hogy a köztük fennálló úrvacsorái- és szószék közösség tiltakozó közösség (fellowship in protest), mivel az Amerikai Evangélikus Egyház nőket is lelkésszé avat és nem ítéli el a Szentírás történeti értelmezését. A határozat elcsüggesztette a testvéregyház jelenlevő vezetőjét, szolgálni tudó, nyíltszívű, szerető, felelős társa az embertársadnak! Ügy hirdette az evangéliumot Jézus Lévinek, hogy az mindent elhagyott, Zákeusnak, hogy kárpótolta a megkárosítottjait. A LELKI SZABADULÁS VALÓSÁGOS TESTI-LELKI ŰJ ÉLET. Ajtó nyílik a szabad életre. Jézus nem egyszerűen „szabadon engedi” azt, akit felszabadított, hanem alkalmassá teszi az Istennek való szolgálatra és a felebarát iránti szeretetre, felelősségre. A szolgáló életre teszi képessé, amely jézusi jegyeket hordoz magán — mások szabadulásáért, szebb életéért. Detre János ben választották meg Mecklenburg püspökévé. Tavaly egyházunkat is meglátogatta. Az Egyesült Evangélikus Egyház vezető-püspöki tisztében D. Ingo Braecklein thüringiai püspök volt az elődje, aki a közeljövőben nyugalomba vonul. David Preus elnököt, aki ezután kijelentette: „Nem hisszük, hogy Isten a Missouri Sydon Evangélikus Egyházát választotta volna ki arra, hogy mindnyájunk egyetlen tanítója legyen.” Majd egész nyíltan kimondta, 1100 delegátus jelenlétében: „Ez a közgyűlés azt sugallja, hogy az Amerikai Evangélikus Egyház bolhái okozzák a Missouri Sydon viszketését és vonítását. Tudják meg kérem, hogy számos Missouri Sydon bolha kínoz minket.” De ez egyáltalán nem meglepő, mondta, majd így folytatta: „Nekünk mindnyájunknak vannak bolháink, és amikor Krisztusban testvérekként át akarjuk ölelni egymást, akkor vállaljuk egymást, — a bolhákat is és mindent.” Amikor Jézusnak a názáreti zsinagógában elmondott szavait halljuk, ne csak a bűn foglyaira és a bűnből való szabadulásukra, hanem a valóságos foglyokra és azok fizikai, testi szabadságára is gondoljunk. Jézus soha nem csak az emberi lelket akarta megmenteni és a bűnből megszabadítani. Minden szaván érződik — különösen Lukács evangélista meggyőződé- ses tudósítása alapján — hogy ő valóságos szegényekre, valóságos foglyokra, valóságos vakokra és valóságos megkínzottakra is gondolt, nemcsak azokra, akik „lelki értelemben” ilyenek. A ma keresztyén emberének különösen is le kell vonnia ennek az igazságnak a következményeit. Melyek azok? AZ EMBERISÉG ÜGYÉT EGYARÁNT KELL ANNAK SZÉLESSÉGÉBEN ÉS MÉLYSÉGÉBEN HORDOZNUNK. Sokan — ez főleg a magukat „komoly keresztyénekének vallók buktatója — úgy tekintenek a fizikai értelemben is fogságban, rabságban vagy kizsákmányolás alatt sínylődő emberek tömegeire, mintha azoknak az evangélium szabadító ereje elég lenne további boldog,1 szabad életük biztosításához. Félreértés ne essék: senki nem vonja kétségbe Krisztus örömhírének — általam is személyesen oly sokszor megtapasztalt — szabadító erejét. Mégis, újra meg újra meg kell tanulnunk, hogy sokszor van a rabságnak olyan társadalmi vetülete, amelynek a megoldásához más is kell, mint az evangélium. És ahol az evangéliumot ismerő embernek az evangélium hifdetésén túl mást is kell tennie. (Vagy talán nem volt igaza Bocskainak, Bethlennek, Thökölynek, Rákóczinak vagy Kossuthnak, amikor a „testi és lelki szabadságtalanság kibírhatatlan nyomása alatt fegyverhez nyúltak és azzal akarták milliók valóságos testi és lelki szabadságát biztosítani?) Voltak és vannak helyzetek, amikor nem elég a biblia olvasása, nem elég az imádság, nem elég az evangélium szabadításában való reménykedés, hanem tettek kellenek: valóságos, fizikai szabadságot is biztosító tettek, amelyek valóban szabadságot adhatnak foglyok és elnyomottak millióinak. AKKOR VAGYUNK KRISZTUS IGAZI TANÍTVÁNYAI, HA FELELŐSSÉGÜNK ÉS SZOLIDARITÁSUNK minden ember ügyére kiterjed. Amint a karácsonyi örömhír is azt hirdette, hogy e földön — tehát életünk valóságos talaján — békesség a jóakaratú embereknek, s amint Jézus názáreti beszéde sem hagy kétséget az ő teljes emberségünkért való felelősségéről és velünk, az emberiséggel való szolidaritásáról, ügy a mai keresz- tyénség programja sem lehet ennél kevesebb. 1978 keresztyén látóhatára sem szűkülhet le csak azokra, akik közvetlenül közelünkben vannak, tehát akik a mi meggyőződésünk és tapasztalatunk szerint is már szabadok. Imádságainkban, igehirdetéseinkben, missziói és ökumenikus felelősségünk új lendületet kapó szakaszában nem rekeszthetjük ki egyházi életünk látóhatárából azokat, akik meggyőződésükért, hitükért, hazaszeretetükért vagy szabadságvágyukért üldözést szenvednek, bárhol éljenek is ezen a kerek világon, akár Chilében, Dél-Afrikában, vagy bármely gyarmati, kizsákmányoló vagy fajüldöző rendszer elnyomása alatt élő nép tagjaiként. A sok helyütt még ma is rabságba^ élő tömegekkel szolidaritásban így hirdeti örömhírként az Űr kedves esztendejét, a testet- lelket egyaránt szabadítani akaró Názáreti Jézus szolgáló szeretetéve^' Fabiny Tibor IMÁDKOZZUNK! Hálát adunk neked, Istenünk, hogy egy múló év utolsó estéjén igéd fényében vizsgálhatjuk életünket. Köszönjük gondoskodó szere- tetcdet, amellyel ebben az esztendőben is megőriztél, és igéddel tápláltál minket. Kérünk, ha éveink elfogynak, akkor is tarts meg kegyelmesen veled és Fiaddal, az Ür Jézus Krisztussal való közösségben Szentlelked által. Ámen. Óév igéje Felelős szemléltei 2 Kor 5, 9—10. Lehet félelemből cselekedni, engedelmeskedni. Félve a szülő szigorú tekintetétől, az ellenőrzőbe beírt rossz jegyektől, a munkahelyi főnök bizalmának elvesztésétől, a törvény szigorának ránk sújtásá- tól. VANNAK KERESZTYÉNEK, AKIKNEK ISTENHEZ VALÓ KAPCSOLATÁT IS CSAK EZ A FÉLELEM JELLEMZI. Cselekedeteinek indítórugója az, hogy félnek Isten haragjától, hatalmától, leleplező ítéletétől. A félelemből való cselekedet, engedelmesség azonban mindig a kényszer keserű ízét hordozza magán. Szíve szerint talán mást cselekedne az ember. Ma is vannak csak félelemből keresztyének: félelemből engedelmeskedő és másokat is Isten ítéletével fenyegető keresztyének. PÁL APOSTOL A KERESZTYÉN ÉLET, CSELEKEDET, ENGEDELMESSÉG INDÍTÉKÁT MÁSBAN TALÁLTA MEG. „Arra törekszünk, hogy ... kedvesek legyünk neki." Arra törekszünk, hogy ne bántsuk meg, ne okozzunk fájdalmat, csalódást Istennek, a mi Mennyei Atyánknak, kinek szeretetét Jézus Krisztusban megismertük. Kedvesek akarunk lenni neki, Mennyei Atyánknak, aki úgy szeret bennünket, hogy Fiát értünk elküldte, és Urunknak, aki egész életével, halálával és feltámadásával szolgált nekünk és értünk és az egész világért. Ez a szeretet adja a cselekedet felelősségének súlyát. Nem tehetek akármit, éppen azért, mert Istenhez tartozom, irántam és minden ember iránti szeretetét megismertem. Adósa vagyok, ezért szeretem őt. Embertársaimban is vele találkozom, az ő teremtett világáért hordozok felelősséget. ÓÉV ESTÉJEN, AZ ELMÚLT ÉVRE VISSZANÉZVE ÉS AZ ŰJ ÉV FELÉ TEKINTVE ezért így teszem fel magamnak a kérdést: tettem-e, teszek-e elég jót, Isten iránti szeretetem meghatárózza-e döntő módon, felelősségteljesen életemet és cselekedeteimet? Vagy a szeretetből vállalt felelősség vállalása helyett másokra bízok, másoktól várok mindent: a becsületesen elvégzett munkát, az emberhez méltó légkör megteremtését családban és munkahelyen, az egymásnak feszülő emberi indulatok között a szeretet gyakorlását, a jövőért, az egész teremtett világért való felelősség hordozását? Az igazi istenhitből, Isten iránti szeretetből fakadó felelős élet és cselekedet megvalósításában a „test" munkaeszközzé válhat. Luther Márton így értelmezi Pál apostol szavait. A görög filozófiától befolyásolt környezetben élő korinthusi gyülekezetben — ami a testet a lélek börtönének tartotta — bizonyára nem véletlenül figyelmeztette Pál apostol erre a gyülekezet tagjait. MA ÉLŐ KERESZTYÉNEKNEK IS TUDATOSÍTANUNK KELL EZT. Mi vagyunk Krisztus keze, lába, szája, füle, ... ebben a világban. Kezünk lehet a mások felé kinyújtott baráti kéz, lábunk indulhat mások segítségére, szánkról hangozhat reményt adó, bátorító, felelősséget ébresztő szó, fülünket odafordíthatjuk a beszélgetésre vá- gyakozók, problémáikkal küszködök felé. így lehet a testünk a bennünk lakozó rossz lakóhelye helyett a jó cselekvésének áldott eszközévé, ha a visszajövő Krisztusra tekintő felelős szeretetünk egész életünket meghatározza. Sárkány Tiborné Horváth Erzsébet Ha kihamvadnak a lángok... Ha kihúnynak a karácsonyi fények, ha kihamvadnak a kis gyertyalángok, szürke hétköznapokba, Jézusom, lángolva és lobogva hadd vigyem csodálatos, örök szereteteddel jászladnál új lángra gyújtott szívem! Hozzánkhajló, örök szereteted ha új lángra gyújt gyertyaszíveket, és szeretetedet visszük ragyogva szolgálatokba és feladatokba, hadd örüljenek sokan melegének: nem leszünk fénytelenek és szegények, ha kiihamvadnak a kis gyertyalángok, ha kihúnynak a karácsonyi fények. Túrmezei Erzsébet HEINRICH RATHKE VEZETŐ PÜSPÖK KERESZTYÉN TESTVÉRISÉG — ÉS AMI VELE JÁR ...
