Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-07-30 / 31. szám

Lelki kérdésekről beszélgetünk Meghallgat ,.l)úrmit" kérünk? Mai beszélgetésünk szorosan kapcsolódik a múltkorihoz. Akik itt voltak, emlékezhetnek, arra, hogy imádkozó életünk a Szent­lélek nélkül semmit sem ér. Ben­ne kell élnünk a családban ah­hoz, hogy a család' fejévéi és tag­jaival közösségünk legyen. A be­szélő viszonyt személyi kapcsolat előzi meg. Hiszen az imádság nem „bűvös szekrény”, sem „vallásos mechanizmus”. Elöljáróban felol­vasom esténk textusát 1 János 5, 14—15 szakaszból: „az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ö akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit ké­rünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kérünk Tőle!” — Nyilvánvaló, hogy nem „bármi”-röl van szó, hanem ha „az ő akarata szerint” ké­rünk. akkor hallgat meg min­ket. Nem szellemes kibúvó ez? Hiszen így a meghallgatott imádság az 0 akarata szerinti volt, míg a meg nem hallga­tott imádságra jön a káden- cia: nem volt az ö akarata szerinti. — Nagynéném imádkozva tölti ki lottószelvényét. Ami­kor azt mondtam, hogy ez nem helyes, megsértődött, mert ö csak örömöt akar szerezni a családnak. Mi a ti vélemé­nyetek? — Nekem más a problé­mám. Édesanyámtól sokszor hallottam, hogy nem szabad imádsággal kierőszakolni va­lamit. mert a végén Isten reánkhagyja, teljesíti, de ez sokba kerül azután. Egy ro­konát emlegette, aki ,,kiimád­kozta"1 férje életét, végül meg is maradt élő halottként a férfi, azután a nagy imádkozó éveken át ápolhatta, a végén ő is belebetegedett. Neki a „bármi" férje élete volt, ki is könyörögte, de ráfizetett. Ho­mályos ügy, nem is látom tisztán. — Valami van ebben, ami félelmetes is. Szomszédunk­ban lakott egy asszony, akinek nem volt gyermeke. Nem nyu­godott bele, orvosokhoz járt, meg mindenféle búcsújáró helyre, naponta rengeteget imádkozott, fogadalmakat tett s végül lett gyerek, de nem volt normális. El is költöztek valahová hamarosan. Istentiszteletek a Balaton mellett Badacsonytomaj protestáns imaház: a hónap első vasárnapján de. 9. Bala- onakali evangélikus templom: iúni- js 18. július 2, július 16, július 30. lugusztus 13, augusztus 27, szeptember 10, szeptember 24, de. 10. Balatonal- nádi evangélikus templom (Bajcsy- Zsilinszky u. 25.) minden vasárnap lu, 4. Balatotiboglár református Ima- láz: a hónap első és harmadik vasár­napján de. 9. Balatonfenyves refor­mátus imaház: a hónap első és har­madik vasárnapján du. fél 3. Balaton- rüred református templom: a hónap tlső vasárnapján de. fél 8. a hónap :öbbi vasárnapján de. 8. Balatonfűzfő református templom (József Attila u.): a hónap első és harmadik vasár- oapján du. tél 6. Balatonkenese re­formátus templom: a hónap utolsó vasárnapján du. háromnegyed 3. Ba- latonlelle református imaház: a hó­nap első és harmadik vasárnapján de. fél 11. Balatonszárszó evangélikus üdülő (Jókai u. 41.): minden vasárnap de. 10. és reforpaátus templom: a hó­nap második és negyedik vasárnap­ián de. 10. Balatonszemes evangélikus ímaház (Fő u. 32.): a hónap második és negyedik vasárnapján de. fél 9. Balatonszepezd: június 25. július 9. lúlius 23, augusztus 6, augusztus 20. szeptember 3, szeptember 17. du. 2. Balatonvilágos Drenvovszky villa (Zrínyi u. 36.): júliusban és augusz­tusban minden vasárnap du. 3. Fo­nyód protestáns templom: a hónap első és harmadik vasárnapján du. fél 2. Gyenesdiás evangélikus szeretetott­hon (Béke u. 57): minden vasárnap de 10. Keszthely evangélikus temp­lom (Deák F. u. 18.): minden vasár­nap de. 10. Kőröshegy református templom;, a hónap második vasárnap­ján du, 1. Kövágóőrs evangélikus templom: június 18. július 2. július 16, július 30. augusztus 13, augusztus 27, szeptember 10. szeptember 24. du. 3 és június 25. július 9. július 23. augusztus 6. augusztus 20. szep­tember- 3. szeptember .10. de. 11- Révfülöp evangélikus templom: 1únl- us 25. július 9. július 3. augusztus 6. augusztus 20, szeptember 3, szeptem­ber 17. de. 10. Siófok (Fő u. 93.): min­den vasárnap de. 11. Sümeg protes­táns templom (Széchenyi u.): a hó­nap negyedik vasárnapján du. fél 4. Tapolca protestáns templom (Darányi u. 133.): a hónap második vasárnap­ján du 4.. a hónap negyedik vasárnap de. 10. Zamárdi evangélikus imaház (Aradi u. és IV. köz sarok): a hónap második és negyedik vasárnapján de. fél 12. Zánka evangélikus imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de. 11. — Sokszor annak nincs gyermeke, aki rettentően sze­retne. Miért nem fogadnak örökbe egy menhelyi gyere­ket? Igaz, hogy néha rosszul sült el a dolog, de legtöbbször nagyon szép lett minden. Ha nekem nem lenne egyszer gyermekem, rábeszélném a férjemet, hogy fogadjunk örökbe egy kis árvát. Szerin­tem nem szabad erőszakos­kodni, még imádságainkkal sem. Vissza szeretnék térni arra a megjegyzésre, hogy az esti tex­tusunk tulajdonképpen szellemes kibúvó, amivel Isten presztízsét mindig biztosíthatjuk. Nem hi­szem, hogy így van. Dialektikát érzek a kettő között: szabad bár­mit kérnünk — meghallgat az Ő akarata szerint. Tehát bármit szabad kérni imádságban, de nem szabad elfelejteni, hogy egyedül Isten tudja, mi jó nekünk, mire is van szükségünk. A két akarat közti különbségről van szó . és hinnünk kell abban, hogy egye­dül Isten akarata a jó. — Engem az utolsó mon­dat foglalkoztat: „már meg­kaptuk, amit kérünk Tőle...” Tehát nem az imádsággal kez­dődik. Isten szeretete van elöl. Mikor még gimnazista voltam, titkon egy bicikliért imádkoz­tam. Nem szóltam anyuéknak, mert apu akkor szanatórium­ban volt sokáig és nehezen éltünk. Már karácsony is el­múlt, sehol semmi. Tavasszal mondta anyu, hogy menjek le az alagsorba és kamránkból hozzam fel a kerékpáromat. Képzeljétek el! Apa gyönyö­rűen tud faragni és beteg­ágyon is csinált apró kis tár­gyakat, már karácsonyra meg­vették számomra a kerékpárt, de nem szóltak, mert féltettek a meghűléstől. Rögtön beda­gadnak a manduláim és óriási lázam lesz. Igazuk volt szü­leimnek, mert egész télen haj­tottam volna a kerékpárt. Így meg a szakosztályban megta­nítottak mindenre, évek óta kerekezek és soha nincs sem­mi bajom. Értitek? Én imád­koztam, keseregtem, türelmet­lenkedtem, pedig már régen ott állt a kerékpár, csak ép­pen nem tudtam róla. — Elég hosszú volt a szto­rid, de megérte. Magamban elrendeztem a dolgokat három mondatban. Mit szóltok hoz­zá? Először is, ha hiszed, hogy Isten gyermeke vagy, kérj „bármit”, ha ki is derülne, hogy butaság, te csak kérj bátran. Másodszor számolni kell azzal, hogy Isten okosabb nálunk és mert igazán szeret, azt adja, ami nekünk jó. A butaságainkat nem teljesíti. Azért mert szeret. A harma­dik pedig, hogy még — vala­hogy így olvastam a Bibliá­ban —, szánkon sincsen az imádság szava, Isten már tud­ja és teljesíti, ha javunkat szolgálja. Tehát Isten szere­tete az első és a mi imádsá­gunk a második. Mondjátok, nem furcsa? Las­san be kell fejeznünk, mennyi mindenről beszélgettünk és bár nem mondtuk ki a Szentlélek ne­vét, úgy érzem, hogy a múltkori esténk folytatódott mégis. Hi­szen, ha a Szentlélek nem báto­rítana, nem is mernénk kérni semmit sem. S ha nem venne kö­rül fényével, nem ismernénk fel mindenben Isten szeretetét. Én a három mondat kontráját adom: nem szabad fegyelmezet­lenül imádkozni, nem kell két­ségbeesni, ha hallgat az Isten és soha, soha nem dicsekedhetünk valamivel, hogy azt mi „imád- koztuk ki”, mert Isten szeretete a part és a meder, körülveszi sze- retetével imáinkat. Jézus „belső szoba” kifejezés­sel szólt az imádságainkról. Amit ma este megbeszéltünk és igaz­nak tartunk, szabja meg mind­nyájunk belső szobája rendjét. Balikó Zoltán ÁLDJUK TEREMTOiNK (a 718-as énekünk dallamára) Áldjuk Teremtőnk: értünk alkotott rétet, virágot, földet, csillagot, testvéri szívet és munkás kezet, jóra erőt, mely cél felé vezet. Áldott a vér, mely értem is kifolyt, bűnöm lemosta: nincsen semmi folt. Oldó hatalmad áraszd, Jézusom, szent szerelmed vezessen jó úton. Lélek fuvalma, drága égi tűz, tégy eszközöddé, félszet messze űzz! Távol s közelben munkánk mennyi még — lángodat add, vezérlő fényesség! Színed elé tart mind e földi lét — Próbás viharban-éjjelen ki véd? Szép új világod hozd el, Istenünk, Szentháromság, erőddel légy velünk! Bodrog Miklós — Szentháromság után a 10. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Lk 19, 41—48; az ige­hirdetés alapigéje: Hab 2, 1—4. — NYÍREGYHÁZA. Szalay Tamás volt nyíregyházi lelkész Cinkotára történt beiktatásával megüresedett lelkészi állásba a szolgálatok ellátására helyettes lelkészi minőségben B ozorády Zoltán őrimagyarósdi lelkész ka­pott megbízást. — GYÉKÉNYES. A gyülekezet hálaadó istentisztelet keretében ünnepelte lelkésze, Bándi István gyékényesi szolgálatának 25. év­fordulóját. Az istentisztelet ige­hirdetői szolgálatát Dubovay Gé­za. a Somogy—Zalai Egyházme­gye esperese végezte. Az isten­tiszteletet követő közgyűlésen a gyülekezet nevében Kovács Sán­dor jegyző és Rituper Józsefné üdvözölték a lelkészt és átadták a hívek értékes ajándékát. Ezután az ifjúság és a gyermekek kö­szöntései következtek. Az egy­házmegye jókívánságait Dubovay Géza esperes és Horváth Lajos egyházmegyei felügyelő tolmá­csolták. A jelenlevő lelkészek Is­ten áldását kérték szolgatársuk életére és munkájára. — Ez alka­lommal köszöntötte a gyülekezet Bogár István gyülekezeti felügye­lőt. aki huszonnégy esztendeje tölti be felelősségteljes tisztségét. Hit által Hab 2:1—4 Szédületes utat futott be mai igénknek ez a mondata: Az igaz em­ber a hite által él. E megállapítás mögött található meggyőződés nemcsak az Ószövetség kegyesei számára volt az élet zsinórmértéke, hanem évszázadokkal később Pál apostol egy kis tartalmi változta­tással erre a meggyőződésre építette fel a keresztyénség egész taní­tási rendszerét és a keresztyén életforma gyakorlati alapelvét. Üjabb századok múltán pedig egy egyszerű ágostonrendi szerzetesnek erre az igére való rá'csodálkozása indította el azt a folyamatot, amit refor­mációnak, az egyház megújulásának nevezünk. Érdekes lenne annak elemzése, hogy az egyes történelmi helyzetekben milyen szerepet töl­tött be ez az ige, de feladatunk most inkább az, hogy megkeressük, milyen útmutatást nyújt igénk nekünk, mai keresztyéneknek. Hiszen igénk időszerűsége mindaddig megmarad, amíg a hit látássá nem lesz és el nem jön az idő, amikor Isten csodálatos dolgait színről színre láthatjuk. ISTEN GYERMEKE MINDIG és minden helyzetben bizalommal teszi le életét és sorsát mennyei Atyja kezébe. Ezt jelenti elsősorban a hit által való élés. Tudjuk, hogy a kis gyermek milyen bizalommal néz édesapjára és édesanyjára. A legnagyobb veszedelemben sem fél, ha maga mellett tudja szüleit, akik minden bajban oltalmat nyújta­nak számára. A hit is ilyen gyermeki bizalom abban a mennyei Atyá­ban, akinek nemcsak arra volt hatalma, hogy megteremtse a világot és benne nekünk is életet adjon, hanem arra is, hogy fogja kezünket, vezessen életünk göröngyös, vagy virágokkal szegélyezett útján és ol­talmazó kezét védő pajzsként terjessze ki életünk minden napja fölé. Erre a teremtő és gondviselő Istenbe vetett hitre a mai kor emberé­nek is szüksége van, mert bármennyire is kezébe vette sorsa irányí­tását, sorsának és jövőjének ma is sok veszélye és ismeretlen ténye­zője van, amelyeken csakis e hit birtokában kerekedhet felül. De a gyermelü bizalom azt is jelenti — s ezt a többletet adta meg igénk­nek Pál apostol — hogy ha hibázunk és vétkezünk, szüléinkhez min­dig a megbocsátás reményében fordulhatunk. A szülői szeretet a leg­nagyobb bűnt is meg tudja bocsátani. E tekintetben Isten szeretete még a szülői szeretetnél is tökéletesebb, mert a legnagyobb áldozat­ra, egyeszülött Fia feláldozására is kész volt azért, hogy gyermekei­nek bocsánatot, új életet, üdvösséget szerezzen. E megbocsátó szere- tetbe, az új élet lehetőségébe vetett hit nélkül csupa félelem ma is az ember élete. ENNEK A GONDVISELŐ ES MEGBOCSÁTÓ ISTENI SZERE­TETNEK a megvalósulását Isten gyermeke mindig türelmesen ki tudja várni. Isten világot kormányzó és emberi sorsokat irányító munkája olyan, mint a búvá patak. Sokáig a föld mélyén csörge­dez, hogy azután nem várt helyen és időben a felszínre törjön és mindenki számára szemmel láthatóvá legyen. Isten rejtett munká­jának, szeretetének megvan a maga pedagógiai célja, hiszen Isten mindent kitűzött terve szerint cselekszik. Türelmetlenségünkkel nem siettethetjük munkáját. A türelmetlenség és az állandó jelkí­vánás csak megkeményit és elvakítja hitünk szemét és megakadá­lyoz abban, hogy valamit is megsejtsünk fstqá munkájából. Izrael népének egész története, de különösen Jézussal való találkozása szépen illusztrálja ezt. Isten gyermekeinek élete őrhelyen való ál­lás, feszült várakozás, azaz állandó készenlét és készség Isten sze­retetének meglátására, elfogadására. Enélkül a készség nélkül so­ha nem vagyunk képesek meglátni és átélni Isten szeretetét, új életet ajándékozó munkáját. Sokszor hosszú ideig kell erre a pilla­natra várni, néha egész életünkön át, de ennek a türelmes várako­zásnak mindig megadja Isten a beteljesedést. Természetesen, amíg e földön vagyunk és hitben járunk, Isten munkájával kapcsolatban mindig lesznek homályba tűnő részletek, de majd egyszer, amikor a hit látássá lesz, minden homály napnál világosabbá válik. A HITNEK EZ A TÜRELMES VÁRAKOZÁSA NEM JELENT TÉTLENSÉGET. Sokan úgy értelmezik a hitet, hogy az érzés, vagy szemlélet csupán, pedig sokkal több ennél: magatartás. Bármeny­nyire is sokat idézett, mégis nagyon igaz Luther megállapítása: „A hit csodálatosan hatalmas, tevékeny valami, úgy, hogy nem is kér­dezi, kell-e jót cselekedni, hanem mielőtt kérdezné, már meg is cselekedte.” Erre indítja a megtapasztalt szeretet és a meggyőző­dés, hogy Isten gondviselő szeretetét és bűnbocsátó kegyelmét első­sorban gyermekein keresztül gyakorolja a világban. Amennyire en­gedelmesek a jó cselekvésében Isten gyermekei mennyei Atyjuk­nak, olyan mértékben tudja Isten láthatóvá tenni a világban sze­retetét és gondviselő munkáját. A hit által élő emberek éppen ezért nem tétlenül várják Uruk szeretetének megnyilvánulását, hanem engedelmesen belesimulnak munkájukba, szorgos tevékenységükkel, és éber felelősséggel mindenütt jelen vannak, ahol csak szükség van szeretetükre és segítő munkájukra. Így válik a hit alapjává és mozgató rugójává annak a keresztyén magatartásnak, amely fo­gékony az emberiség nagy kérdései, a háború és béke, az enyhülés és leszerelés, valamint egy igazságosabb társadalmi rend megterem­tésének problémái iránt is és ezeken a területeken is Isten előtti felelősséggel munkálkodik. Ez igénk legidőszerűbb útmutatása. _____________________ Selmeczi János IM ÁDKOZZUNK! Urunk, Istenünk! Köszönjük, hogy szereteteddel életünk minden napján gondunkat viseled és bűnbocsátó kegyelmeddel mindig lehe­tőséget adsz a megújulásra. Kérünk, hogy ez a gondviselés és bűn­bocsátó szereteted indítson bennünket is szolgáló szeretetre ember­társaink iránt, hogy ezáltal gondviselő és bűnbocsátó szereteted meg­nyilvánulásának eszközei lehessünk a világban az emberek között. Ámen. A SAJTÓOSZTÁLY értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÜLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG az iratterjesztés szünetet tart. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július l-től augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom