Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-07-30 / 31. szám

.Iskolák, la ni fék, Tanárok a Galga völgyében... Az aszódi Petőfi Múzeum gon­dozásában, az Ipari Műszergyár és az aszódi Nagyközségi Közös Tanács anyagi támogatásával új könyv látott napvilágot: ..Isko­lák, Tanítók Tanárok a Galga völgyében a 19. század végéig.” KÉT ÉVSZÁZAD ISKOLA- TÖRTÉNETÉT IDÉZI FEL A KÖNYV, természetesen az emlí­tett vidékre szorítkozva. „Galga völgye falvaiban a török idők után magyar, szlovák, német te­lepesek. katolikusok, evangéliku­sok, reformátusok, zsidók, ana­baptisták. görögkatolikusok val­lásra, nemzetiségre eléggé tarka képet mutattak, mégis békés együttlétben éltek. Tanítóik ne­héz körülmények között a kultú­ra alapjait rakták le. Ez a tanul­mány hézagosán, de nekik állít emléket.” Az alapításoknak, a tö­rök pusztítás utáni újraalapítá­soknak, küzdelmes, hősi korsza­ka volt ez a két évszázad sokszor elmondhatatlanul nehéz körülmé­nyek között. „A terem... oly rossz helyzetben van, hogy abban egész éven át legyen tél vagy nyár, szobák allyaiból majdnem vízfolyás nyílik, hol az ilyen sze­gény, alig 136 új forintokig rúgó állomású tanítónak ugyan azon helyen 25 éveken általi sok nél­külözésekkel küzdve véres verej­tékkel szerzett házi bútorait a penész és nedv emészti, még a mellett az egészségre nézve is igen káros hatású...” — írja az egyik tanító. De nemcsak ilyen nehéz­ségeik voltak. Még nem beszél­tünk a történelmi korszak nehéz­ségeiről, a felekezeti, nemzeti küzdelmekről e két évszázad alatt. S . mégis szaporodtak az iskolák, új és új nemzedékeket neveltek a tanítók, ebben az időben szüle­tett meg az aszódi gimnázium is, sok más egyházi iskolánkkal együtt. TÖBB MINT 300 TANÍTÓ ÉS TANÁR NEVÉVEL ismerkedhe­tünk meg a könyvben. Részint a Galga menti falvak különböző felekezeti iskoláinak tanítóival, részint pedig az aszódi. gimná­zium tanári karával az alapítás évétől a 19. század végéig. S köz­ben feltárulhat: hányán adták életüket csak ezen a vidéken a nemzet szép, de nehéz szolgála­tára. Köztük névtelenek is. és persze sok név ismeretlen előt­tünk mái', mégis érdemes felje­gyezni őket. De köztük olyan név is. mint Koren István neve, aki 1833-tól 1856-ig volt az aszódi „latin iskola” s ebben az időben Petőfi Sándor tanára is, de tudo­mányával egyébként is, már ko­rában is elismerést szerzett. Vagy köztük Csengey Gusztáv neve, aki nemcsak az akkor már algimnázium igazgatója volt, ha­nem később Eperjesen teológiai tanár is lett, s neve irodalmunk történetében is ismert, sorolhat­nánk a neveket tovább, érdemes ' is lenne. A lényeg számunkra mégsem ez. hanem az, amit a dolgozat írója mond: ..Ez a dol­gozat tisztelgés akar lenni mun­kájuk előtt. Eámpások voltak. A tudomány világosságát gyújtot­ták kis tanítványaik elméjében.” A KÖNYVNEK KÉT SZER­ZŐJE VAN. Jakus Lajos iskola- igazgató az első dolgozat írója. Neve már ismert azok előtt, akik hazánk, egyházunk történetével, különösen a 16. századdal fog­lalkozni akartak, örülünk mosta­ni írásának, úgy érezzük, hogy „tarsolyában” még sok minden van, amit közkinccsé lehetne és kellene tenni. Detre János aszódi lelkész a másik szerző, aki ezt a nagy múltú gyülekezetét örökölte s úgy érezte, hogy az örökség ebben a vonatkozásban is köte­lez. Sok munkával, tőle megszo­kott pontossággal gyűjtötte ösz- sze az adatokat s jó tollal tárja azokat elénk. Köszönjük munká­jukat nekik is, és mindazoknak, akik segítették e könyv megje­lenését. A KÖNYV BUZDÍTÁS IS. ..Ad­jon ez indítékot arra. hogy közsé­geink ma működő pedagógusai tovább kutassák s írják meg is­koláik történetét, tanító elődeik életrajzát.” Ehhez evangélikus lelkészeink is hozzájárulhatná­nak, nem ártana másutt is ösz- szegyűjteni az ilyen vonatkozású adatokat, „tisztelegni” a tanítói? előtt s ezzel hazánk kultúrtörté­netéhez is hozzájárulni. Mert ahogy evangélikus egyházunk szépen kivette abból részét a múltban, szép és jövőbe mutató szolgálat lenne annak megörökí­tése a jelenben. Keveházi László „ELSVÁJCIASODIK” AZ EGYHAZAK VILAGTANACSA? Egyre több svájci alkalmazott dolgozik az Egyházak Világtaná­csa genfi központjában. 1974 augusztusától 1978 januárjáig a titkárnők és a technikai alkalma­zottak között a svájciak aránya 20%-ról 48%-ra emelkedett. A 293 tagegyházat számláló szerve­zet nagy aggodalommal látja ezt a fejlődést, melynek jórészt az az oka, hogy a svájci hatóságok na­gyon megnehezítik , külföldiek munkavállalását az országban. Mindennek következtében meg­nehezül a tagegyházak részvéte­le a központ munkájában. Az Egyházak Világtanáesának összesen 279 alkalmazottja van, akik közül 115-en dolgoznak ve­zető beosztásban. Ezeknek több mint fele Nyugat-Európából való, és csak 7 való Afrikából, 9 Ázsiá­ból. 12 Latin-Amerikából és a ka­ribi térségből, 4 Ausztrálázsiából és 17 Észak-Amerikából. Csak két vezető munkatárs származik Ke- let-Európából. Az NSZK-ból és Nagy-Britanniából 13—13, az USÁ-ból 15, és Hollandiából 11 vezető való. De még ezek között is Svájc az első, 17 vezető beosz­tású alkalmazottal. NapróKiiapra „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Űr. az a nép. amelyet örökségül választott” (Zsolt 33, 12). VASÁRNAP. — „Adjatok há­lát az Istennek, az Atyának min­denkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében” (Ef 5,20 — Zsolt 103,22 — Lk 19.41 — 48 — Zsolt 33, 12 — 22). Legtöbb­ször, amikor imádságban Isten­hez fordulunk csak kérünk, óhaj­tunk, kívánunk: egy terjedelmes kívánságlistát terjesztünk fel. A sok kérés, kívánság a hívők ré­széről azt is jelenti, hogy legtöbb­ször azt veszik észre ami hiány­zik. csak a negatívumokat. Imád­ságaink ■ sokkal kisebb részét te­szik ki azok az imádságok, ami­kor hálát adunk, megköszönjük Isten megtartó szeretetét. Hálát adni a levegőért, a vízért, az új reggelért, az éjszakai pihenésért. Felsorolhatatlanul sok mindenért mindenkor. IIÉTFÖ. — „Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a vi­lágosságot, mert gonoszak voltak a cselekedeteik” ,(Jn 3. 19 — Zsolt 43. 3 — 5 Móz 7, 6 —ól —‘2 Sám 5, 1—12). Ha az embernek van mit takargatnia, titkolnia, rejte­getnie. akkor óvakodik a világos­ságtól. Kellemetlen a jó megvilá­gítás. ha nem tiszta az arcunk, a kezünk, vagy a ruhánk. De ha az életünk szennyes, akkor Jézus vi­lágossága nagyon zavaró. Félünk tőle. mert. leleplez. De Istennek a Jézus Krisztusban hozott ítélete nem elítélés, hanem diagnózis, helyzetfelmérés, a gyógyítás el­ső. szükséges feltétele. Jézus vi­lágossága nem pellengérre állít, csak feltárja a helyzetet s meg­mutatja. hogy gyógyulásra van szükségünk. KEDD. — „Mivel pedig teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel” (Zsíd 10, 19. 22 — Zsolt 27, 8 — 2 Móz 17. 8—15 — 2 Sám 5. 17—25). Az em­berben levő sóvárgás az Isten után évezredes. Sokezernyi tév­úton kereste az ember az Istent, végül Isten jött az emberhez Jé­zus Krisztusban. Isten megajándé­kozta az emberiséget önmagával. Mindig elfogadjuk áz ajándékot, miért éppen ezt vetnénk el? Akik elfogadják Istentől ezt, azokat két dolog kell, hogy gazdagabbá te­gye: az igaz szív és a teljes hit. Szívünkre embertársainknak van szüksége, a hitre és a bizalomra pedig nekünk. SZERDA. — „Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. Ez elment hozzá, és kérte, hogy jöj­jön és gyógyítsa meg a fiát” (Jn 4, 46—47 — Dán 6, 28 — 1 Kir 21, 1—21a — 2 Sám 7, 1—16). Az emberiség egyik legnagyobb el­lensége a betegség, ami nagyon sokféle formában támad. Igen ki­tartó ez az ellenség, a legyőzőitek helyébe újabbak, ismeretlenek jönnek. Ágyhoz, szobához köt. gyógyszererődöt épít körénk. s emiatt a kilátásunk is rosszabb, mert nehéz túllátni a gyógyító szerek gyorsan növő hegyén. Tu­dunk-e mozdulni Jézus felé a betegségben, vagy amikor szeret­teink valamelyikét féltjük ag­gódva? Jó. hogy szaladhatunk az orvosért, de megyünk-e Jézus fe­lé? A királyi tisztviselőnek Jézus volt az utolsó reménye és pogány létére is tudott bízni benne. CSÜTÖRTÖK. — „Leborultak a Bárány előtt és új éne­ket énekeltek eképpen: Véreddel vásároltad meg őket az Isten számára minden törzsből es nyelvből, minden nemzetből és népből; és királysággá és papok­ká tetted őket a mi Istenünk számára” (Jel 5. 8—10 — Zof 3. 9 — Jer 16. 14—17 — 2 Sám 7. 17— 29). A golgotái kereszt Isten meg­döbbentő és nagyszerű gondolata. Ezzel a véres, riasztó, ijesztő ke­reszttel Istennek az is célja, hogy odakiáltsa az embernek szerete- tének mélységes mélységét. Eny- nyire szeret minket az Isten, hogy még azt is vállalta, amivel csak a rabszolgákat illett meg­büntetni. A golgotái kereszten Istennek lélegzetelállító szeretető jut kifejezésre minden nép iránt, fajra való tekintet nélkül. S sze- Tetetének nagyságát nemcsak sza­vakkal juttatta kifejezésre, ha­nem tetteivel. Amikor úgy látni, hogy hiába beszélünk a szerétéi­ről, akkor jobb hallgatni és cse­lekedni. A kettő egysége s egyen­lősége igen fontos. PÉNTEK. — „Újuljatok meg lelketekben és elmétekben, ölt- sétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint teremtetett” (Ef 4, 23—24 — Ez 36, 26 — Jer 18, 1—6 — 2 Sám 9. 1—13). Vajon meg lehet-e változtatni az ember természetét? Megújulhat-e az ember lelke, elméje, új emberré lehet-e valaki? Sokan szeretnék újra kezdeni az életüket, s tiszta lappal indulni. De van rá lehe­tőség? Jézus tanításának lénye­ges mozzanata éppen az, hogy van rá lehetőség, általa, benne, vele lehet újra. kezdeni akármit. Az életet, egy elromlott házas­ságot. Á szeretetet is lehet újra kezdeni vagy a szolgálatot is. Mindent megújíthatunk. A meg­újító erő Istentől sugárzik fe­lénk, azt azonban már mi dönt­jük el; hogy beleállítjuk-e az éle­tünket ebbe a megújító sugár­zásba. SZOMBAT. — „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örö­möm legyen bennetek, és a ti örömötök teljessé legyen” (Jn 15, 11 — Ézs 9. 2 — Rm 11, 25—32 — 2 Sám 11, 1—13). Az öröm a leg­gyakrabban előforduló szavak egyike, a hétköznapi beszédben és a Bibliában egyaránt. Az em­bernek erre van a legnagyobb szüksége. Még a beteg is köny- nyebben gyógyul, ha van öröm az életében, de az egészséges is megbetegszik, ha sohasem tud örülni. Ezerféle módszerrel igyek­szik az ember egy kis örömöt ki­csiholni a világból. Néha sikerül is. de örömeink közepette is érezzük, hogy nem maradékta­lanok. nem arnyékmentesek, nem teljesek. Jézus meg akar ajándé­kozni minket a teljes örömmel, azzal, amit sehol sem lehet elő­állítani. mesterségesen nem hoz­ható létre. Az öröm Jézus aján­Ribár János Istentiszteleti rend Budapesten, 1978. július 30-án Deák tér ele. 9. (űrv.) Fabiny Tibor, de. 31. (űrv.) Fabiny Tibor. du. 7. Har­mati Béla. Fasor de. 11. Szirmai Zol­tán. du. fi. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán, üllői úí 24. de. fél 11. Karácsony Sán­dor u; 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (űrv) Matuz Pál. Rákosfalva de. 8. Matuz Pál. Gyarmat u. 14. de. fél 10. ifj. Ferenczy Zoltán. Váci út 129. de. negyed 10. Ifj. Ferenczy Zoltán. Frangepán u. de. 8. Ifj. Ferenczy Zol­tán. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Virágh Gyula. Sorok­sár Cjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matuz László. Kis­pest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos Rákospalota MÁV-lelep de. 8. Sehreiner Vilmos. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Bodrog Miklós. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kämet: Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cin- kola de. fél 11. du. fél 3. Kistaresa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákosli­get de. 10. Ferenczy Zoltán. Rákos­keresztúr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (űrv) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (ürv) Koren Emil, du. 6. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9, Foltin Brúnó. Óbuda'de. 9. Görög Ti­bor. de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de, 11. du. fél 7. Pesthiclegkút de. fél 11. Turcsányi Károly. Modori u. 6. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. Ruttkay Miklian Géza, de. 11. (úrv) Bencze Imre. du. 6. Bencze Imre. Németvöl­gyi út 138. de. 9. (úrv) Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — ALBÉRLETI szobát keres Buda­pesten két leány — lelkész unokák. Ajánlatokat 370—337 telefonszámon ké­rünk. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest vni. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszán: 516—20 412—Vili Előfizetési ér: eey év^re 160.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 © • 73.2140 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs, magasnyomás Felelős vezetó: SoprOm Béla vezérigazgató A sértett az, akit szóval vagy tettleg bántalmaznak, akit igaztalanul gyanúsíta­nak ,akit alaptalanul vádolnak, becsmé­relnek vagy hibáztatnak. Akire mások bűnét, mulasztását és hanyagságát rá akarják fogni. Az ilyen ember önérzeté­ben jogosan háborog, vagy keseredik fa­nyarrá. Sértett, mert hántás érte. S viszi, hordozza' magával a sérelmet mint egy nyomasztó szörnyű terhet, nyugtalanul alszik, gyanakvóvá válik és bizalmatlan lesz. Amikor viszont igazságot kap a sér­tett, feloldódik, megkönnyebbül és elége­dett lesz. S talán el is felejti a hántások fájdalmát. Az a kis heg, ami megmarad, az is begyógyul. Mint a finom rózsaszín bőr az égés után, úgy tér vissza az em­beri tartás. S ezért nem sért senkit visz- sza. Nem érezteti környezetével az el­szenvedett méltánytalanságokat. Hiszen minden rendben van. Elégtételt kapott. Az igazak elégtételt kapnak. Zártabb, szigorúbb és nyomasztóbb a sértődöttek világa, akik mindenre és mindenkire haragszanak. Sikertelenségük, boldogtalanságuk okát másokra hárítják. Mindig külső tényezőkre. Mások rosszin­dulatára és gáncsoskodására. Azt hiszik, mindenki velük foglalkozik, őket nézik le és őket vetik meg, a jóindulatú mo­solyt gúnynak vélik, s a barátságos kö­zeledést szánalomnak. Ilyen Annuska. Ül velem szemben és kínzott az arca. Világfájdalom teszi keserűvé. Azt mond­ja, mindenki kihasználja, s ő védtelen. Kérdezem, ki használja ki és hogyan, de erre csak legyint: — Ezt már úgy sem érti..: Annuska sértődött. A gondolataiban, a lelke mélyén, az álmaiban. Állandóan feszeng és keresi a helyét, pedig a ké­pességeihez és végzettségéhez képest el­ismerik és foglalkoztatják. Csakhogy a sértődöttségnek általában az az egyik in­dító oka, hogy az illető nem tudja meny­nyit ér, mire képes, nincs önkontrollja, mindig elnyomottnak és mellőzöttnek ér­zi magát. A hangja hirtelen csattan fel: — A Kati kapott prémiumot. Ez a gye­rek. Huszonhét éves. Mit tud a világból. És én. aki már húsz éve vagyok a válla­latnál. befoghatom a számat. S énnyi bevezető után következnek a vádsorozatok. Hogy a Kati csinos és le­nyűgözően fiatal, hogy a férfiak megbo­londulnak érte, az osztályvezetővel per­tuban van. így persze könnyű érvénye­sülni. Csupa látszat, meg felszín. És ami­lyen ruhákat hord! Nem beszélve a fe­szes farmerről. S azok a veszedelmesen ingerlő seprő szempillák, melyeket úgy tud lehunyni, hogy mindenki megszédül tőle a környezetében. Annuska csak egyet felejt el. Kati valóban fiatalabb nála húsz évvel. Valóban igéző a hamvas fia­talsága. Tényleg lefegyverzően bájgs tud lenni és ért mindenkinek a nyelvén. Vi­szont elvégezte a közgázon a külker sza­kot, két felsőfokú nyelvvizsgája van és most készül a harmadikra. S Annuska? Megrekedt valahol az érettségi ballagás emlékénél. S azóta csak vár és méltány­talannak érez mindent. Nem érti, nem ér­zékeli, hogy akik elébe kerültek, többre képesek, többet tesznek a közösség aszta­lára, s ezért többet is kapnak. Annuska vár, rebbenő tekintettel, majdnemhogy rimánkodva, megértést re­mélve. Miféle megértést? Hazúg ámítást, hogy a megrekedt, beszűkült világát, melynek szellemi tápláléka még mindig az otthon évtizedek óta őrzött „Űj idők” évfolyamok, igazoljam. — Boldogtalanságra születtem — só­hajtja leheletszerűen, mint egy pályaté­vesztett szihésznö a nagy jelenetben. Csupa pátosz és szenvelgés. — Nem men­tem férjhez, mert a férfiak mind buták, önzők és ostobák. Pedig kértek sokan. De én mindig valami többet akartam. Szárnyalni. Én igényesebb vagyok, mint a mai fiatalok. Érdekes, ha egy középkorosztálybeli sértődött, azonnal rossznéven veszi, ha felfedezi a fiatalság életrevalóságát és realitását. Annuskának egyébként fátyo­los a szeme. Mindig az. Állandó sírásra kész. De legalábbis szipogásra. Sértődött. Ebben az állapotban él. Haragban a vi­lággal és önmagával. Örök elégedetlen­ség nyomasztja. — Kaptam egy beutalót. Tudja hová? A Mátrába. A többiek persze a Balaton­hoz mennek. Kati is a feszes farmerjá­val. Persze nekem jó a Mátra. Engem ki lehet fizetni aprópénzzel. Apropó, pénz. A múltkor a Közértben is becsaptak: Mindig becsapnak. Mindenki. Látják raj­tam, hogy be lehet csapni, hogy erre szü­lettem? És tudja, mi történt múltkor a villamoson? Egy fiatal pimasz tacskó felállt nekem. Átadta a helyét. Azt mond­ta: tessék néni. Inkább leszálltam a kö­vetkező megállónál. Annuska háborog. Néha eleven, magas­ra csapó indulattal, máskor szánalomké­rő pötyögéssel: — Engem nem ért meg senki.;; Ránézek: — És maga kit ért meg. kit hallgat meg és kinek teszi könnyebbé, szebbé az életét? Kérdésem elhull a semmibe, választ nem kapok. t Ágii Tihamér Sértettek és sértődöttek

Next

/
Oldalképek
Tartalom