Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-07-30 / 31. szám
XLIII. ÉVFOLYAM 31. SZÁM 1978. július 30. Ara: 3,50 Ft Az Ötödik Keresztyén Békevilággyűlés üzenete a világ egyházaihoz és keresztyénéihez Kedves Testvérek! Köszöntelek Titeket a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Ö hívott egybe minket — mintegy tiOO keresztyént a világ hat kontinensének 84 országából — Prága városába, ahol 20 évvel ezelőtt alakult meg a Keresztyén Békekoni’erencia. Itt gyűltünk össze az ötödik Összkeresztyén Béke Nagygyűlésre 1978. júniusában a következő bibliai mottóval: „... hogy ráigazítsa lábunkafa békesség útjára” (Lk 1, 79). Fő témánk pedig: „Isten szolidaritásra hív — Keresztyének a békéért, igazságosságért és felszabadításért.” Hálát adunk Istennek az útért, melyen az elmúlt két évtizedben vezetett bennünket. Mozgalmunk sajátosan nemzetközi szervezetté lett. Legutóbbi nagygyűlésünkön, 1971 szeptemberében még csak 49 ország képviselői voltak jelen. Mára ez a szám megkétszereződött. Tanúi voltunk 197o-ben az Ázsiai Keresztyén Békenagygyűlés, 1977-ben az Afrikai Keresztyén Békenagygyűlés és 1978- ban a Latin-amerikai és Karibi Keresztyén Békenagygyűlés összehívásának. Az Egyesült Nemzetek Szervezete nem kormányszintű szervezetként ismert el. Az Egyesült Nemzetek Szervezete székhelyén szerény irodánk és állandó képviseletünk működik. Felismertük: 1. hogy Isten hívása vezetett a Keresztyén Békekonferencia megalakításához, és hogy mozgalmunk a legmélyebben gyökerezik a Biblia üzenetében; 2. hogy mozgalmunk 'kezdeményezései az emberiségnek az igazságos béke utáni legmélyebb vágyát tükrözik, és hogy az emberiség jövőjének és javának gondja kormányozza minden akciónkat; 3. hogy a minden keresztyén egységéért való fáradozás legmeg-, felelőbb módja az, ha másokkal együtt munkálkodunk az egé^Z emberiség békéjéért és igazságáért. I. Ezen a nagygyűlésen meghallottuk Isten szolidaritásra hívó szavát és továbbítjuk Nektek az. általunk meghallott üzenetet. A keresztyének szolidaritásának a bibliai üzenet iránti engedelmességben kell valósággá lennie, együtt mindazokkal, akik küzdenek az igazságtalanság és elnyomás ellen, és együtt mindazokkal, akik törekednek és fáradoznak. hogy igazságosabb, emberségesebb. szabadabb élet legyen a társadalomban. Mindez, konkrét fogalmakat használva, pl. az úgynevezett harmadik világban a politikai és gazdasági l'elszábadulásert folytatott küzdelemmel való azonosulást jelenti. Azt is jelenti, hogy vállvetve fáradozunk mindazokkal együtt, akik az emberiségnek jobb szociális létet akarnak teremteni. Hitünk Jézus Krisztusban, aki az emberiség egészéért odaadta életét, arra ösztönöz, hogy ezt a szolidaritást minden emberrel keressük, a politikai nézetben vagy áz ideológiai meggyőződésben mutatkozó különbségekre vaió tekintet néíkül. Isten, a mi Atyánk, minden emberi lénynek teremtője, Jézus Krisztusban megmutatta az egész emberiség iránti szeretőié t. Isten Szentlelke, aki széretétét önti szívünkbe, nem szab korlátokat e szeretetnek. Istetínek ez a Krisztusban való szerélete nem követeli hitbeli előfeltételek teljesítését azoktól, akikre irányul. A keresztyének szolidárisak tehat másokkal, nemcsak saját magukkal. Szolidaritásuk az igazságos békéért való fáradozásban, s nem pusztán érzésekben vagy kegyes ékesszólásban jut kifejezésre. Világos célja-van; egy béKeresztyén Békevilággyűlés (Balról jobbra: Andriamanjato, Nikodim mctropolita, dr. Tóth Károly református püspök, Thampy — India) kében élő emberi társadalom, nagyobb igazságossággal és szabadsággal, itt a történelemben. Tudjuk, hogy Isten királysága a történelemben nem valósul meg tartósan és tökéletesen. De Isten Fia ebben a történelemben öltött testet. Itt a történelemben kell az eljövendő királyságnak megmutatkoznia az emberi társadalmi életben, ha nem is tökéletesen. A keresztyének ezért nem menekülhetnek egy kizárólagosan túlvilági kegyességbe, sem nem lehetnek közömbösek az elnyomottak és kizsákmányoltak küzdelme iránt. '' Nem lehetnek semlegesek vagy közömbösek, ha békéről és igazságosságról van szó. Cselekedniük kell, cselekedniük a történelemben, cselekedniük szolidaritásban másokkal, akik : elkötelezték magukat békére és igazságosságra. Azok a keresztyének, akik a politikamentességet vagy semlegességet választják, ezzel a válasz-, tásukkal az igazságtalan társadalmi struktúrákkal azonosítják, magukat. Éppen közömbösségük engedetlénség a Biblia üzenetével szemben. A másokkal való szolidaritás Krisztus, a mi Urunk iránti keresztyén engedelmesség elválaszthatatlan része. Békéért való küzdelmünk, melyet másokkal való szolidaritásban vívunk, mindig fárasztó küzdelem. Gyakran félreértenek bennünket, olykor barátaink fordulnak szembe velünk szolidaritásra való elkötelezettségünk miatt; sok alkalommal kétségbeeséssel és kudarccal kell szembenéznünk. De minden sötét pillanatban erőt ad a mi Urunkba vetett hit. Krisztus keresztje és feltámadása mindig megújítja reménységünket, .felvidít és megerősít a szenvedés és kétségbeesés közepette. A béke fejedelme segít tehetetlenségünkben. Minden helyzetben ő a reménységünk, és a keresztyének számára nincs reménység nélküli helyzet. Ez a hit,' ez a szeretet, és ez a reménység az, mely sajátosan keresztyén békemunkánk megkü- lönböztétő. jegye. • Az Ütmutató kiadása nem egy könyvecske elkészítésével kezdődött, hanem azzal, hogy 1728. május 3-án Zinzendorf az esti áhítat alkalmával egy „jelszót” (Losung) adott a gyülekezetnek a következő napra. Hamarosan szokássá vált, hogy Herrnhutban ezt elvitték a házakba — összesen 32 ház volt akkor ott. De már 1731-re, az év minden napjára összeállította Zinzendorj a, jelszavakat. Roger Mehl professzornak, a strasbourgi egyetem teológiai fakultása dékánjának közlése a franciaországi protestánsok számáról . bombaként hatott a franciaországi református és evangélikus egyházak állandó tanácsának ülésén. A statisztika szerint háromszor annyi francia vallotta 1980-ban jelenik meg tehát az Ütmutató 250. kiadása, melynek kézirata már készül. Ügy tervezik. hogy azonos előszóval jelentetik meg mindegyik kiadását, vagyis mind a 24 nyelven. Tervbe vették azt is, hogy az Útmutató első, 1731-es (természetesen német) kiadását is újranyomják a fellelhető egyetlen eredeti példány alapján. magát protestánsnak, amikor megkérdezték, mint amennyi protestánst az egyházak együttvéve számontartanak. összesen három millió protestáns él Franciaországban, mondotta Mehl profesz- szor, az egyházak azonban csak egymillióról tudnak. Franciaország lakosainak szánta 52 millió. Tudatosabban, jobban Gyermek- és fiatalabb koromban nálunk, a mi környezetünkben szégyennek számított az, ha valaki kormánypártinak vallotta magát, de az is gyanús volt, aki valamilyen formában ..beleártotta magát” a politikába. Nem is emlékszem — az egyik nagyapámon kivi.il — olyanra, aki ne lett volna ellenzéki, aki ne szidta volna minden adódó alkalommal a kormányt, a kormányok intézkedéseit. Később azt is megtudhattam, hogy az effajta helyi morgo- lódas mellett létezett egy protestáns egyházi ellenségeskedés is hangzatos jelszavakkal, a régi serelmek állandó feihanytorgata- savai együtt. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy az otthoni, a jalunkbeli dacoskodás csakúgy értelmetlen volt, minp az egyházi berkekben honos kuruckodás, és még inkább keserű valóságnak kell mondanunk azt, hogy az ilyesfajta ellenállás semmit sem változtatott a Horthy-kor szak politikáján. Sőt: miközben a politikától tartózkodó ..kisemberek” a vérmérsékletük szerint szidtak a kormányt, az egymást követő intézkedések egyre tervszerűbben nyirbálták az állampolgárok nagyobb részének személyi szabadsagát, korlátozták anyagi lehetőségeiket. Ezt a minden állami, kormányzati intézkedést kritizáló hagyományt azután bőven gyakoroltuk a felszabadulásunk után Is, mint „kisemberek” csakúgy, mint egyháziak — néha joggal, de többnyire csak úgy „szokásból”. Csak úgy szokásból, mert hát kire, vagy mire is lehetne a legegyszerűbben áthárítani a magunk mulasztásait, a magunk kényelmes (nem akarom azt mondani, hogy lusta) voltának káros következményeit, mint a személytelennek tűnő állami vezetésre? Fogalmazhatnánk azért úgy is, hogy ha más körülmények között is, de időnként újból divat lett szidni a kormányt és főleg a kormányzat szükségszerű, ám sokak számára kényelmetlen intézkedéseit. Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán — politikai és általános helyzetünkre nagyon jellemzően — valami kellemesen furcsa dolog történt: a Minisztertanács elnöke, amikor a beszámolójában gazdasági helyzetünkről szólott, több ponton a kormányzati, az államigazgatási szerveket, a gazdasági vezetőket bírálta — mégpedig igen határozottan — azért, mert nemzetgazdaságunk nem fejlődik olyan mértékben, mint ahogyan erre lehetőségünk van. A biztosabb előrehaladásra lehetőségünk van egyrészt azért, mert népünk nemzeti egysége elmélyült és így bizalommal támogatja kormányzatunk politikáját, másrészt pedig azért, mert sok, eddig fel nem használt energia, tehetség van még bennünk a munkánk, a feladataink jobb elvégzésére. Most azért ez azt jelenti, hogy ezzel elérkezett az ellenzékieskedés alkonya? Nem, mert egyszerűen nem erről van szó. hiszen az ilyesfajta magatartásnak — az egyházi protestánsokkal együtt — nálunk már régen bealkonyult. Ellenben: azt kell látnunk, hogy a miniszterelnöknek, a minisztereknek és az országgyűlési képviselőknek a vezetést bíráló megjegyzései nekünk azt diktálják, hogy társadalmunkért, önmagunkért mi is megtegyük azt. amit tennünk kell s az eddigieknél tudatosabban, jobban. Vámos József II. Hálásak vagyunk Istennek, hogy a békemunka már nem kevesek ügye. Szerte a világon erősödik a békemozgalom. A keresztyének nincsenek egyedül, vagy nem járnak mindig mások előtt a béke, igazságosság és felszabadítás keresésében. Szerényen együtt dolgozunk azokkal, akik vezetnek a küzdelemben, mindenütt a világon. Együtt örülünk azokkal, akiknek erőfeszítése sikerrel jár, így pl. Vietnam, Angola és Mozambik hős népeivel. A siker azonban nem jelenti erőfeszítéseink végét. Vietnamnak még szociális és gazdasági újjáépítésre van szüksége; Angolának még meg kell szilárdítani a függetlenséget a nemzeti szuverenitását veszélyeztető ismételt próbálkozások ellenében; Guinea-Bissaunak, Mozam- biknak és szinte minden politikailag felszabadult volt gyarmatnak még gazdasági félszabadulásra van szüksége. A küzdelem folytatódik. A világ még mindig messze van a békétől és igazságosságtól. A közel-keleti helyzet továbbra is a feszültség melegágya, mely a világ békéjét veszélyezteti. Folytatódik a faji elnyomás Dél- Afrikában, Namíbiában és Zim- babvében. Fasiszta katonai diktatúrák vannak uralmon Latin- Amerika sok országában és másutt. ’ A hidegháborút állandóan felújítják. A neokolonialista kizsákmányolás új és elnyomóbb formákat ölt. A gyarmatosítás gazdagságát még fel kell számolni. A fegyverkereskedelem és a fegyverkezési verseny fenyegetően növekedik. A világ naponta egymilliárd dollárt pazarol fegyverkezésre, miközben a világ fele nélkülözi az élelmet, az iskolázást és az egészségügyi ellátást. Üj és embertelenebb tömegpusztító fegyvereket fejlesztettek ki. A neutronbomba az emberiség durva megsértése, és közelebb hozza egy újabb háború veszélyét azáltal, hogy elmossa. a hagyományos és a nukleáris fegyverek közötti különbséget. Hogyan nézhetik a keresztyének mindezt közömbösen? Örülünk a feszültség enyhülésének Európában. Üdvözöljük az enyhülést és a Helsinki záróokmányt. Támogatjuk valamennyi rendelkezésének teljes végrehajtását kivétel nélkül. Elutasítjuk azok ténykedését, akik háborús hisztériát szítanak és a fegyverkezési vei'senyt az esztelenségig fokozzák — egy harmadik világháború elkerülhetetlenségéről beszélve —, hogy saját önző érdekeiket szolgálhassák. Felhívunk minden keresztyént, hogy csatlakozzék a politikai enyhülés meg- íordíthatatlanná tételére irányuló erőfeszítésekhez, és ahhoz , a törekvéshez, hogy a politikai enyhülést a katonai enyhülésről folytatott tárgyalások . kivessék. A SALT—II. sikeres befejezése és a SALT—III.-ra irányuló tárgyalások megkezdése az első lépés lehetne ebben az irányban, örü■ lünk, hogy összehívták az ENSZ- közgyűlés tizedik rendkívüli — a leszerelés ügyének szentelt — ülésszakát. Mind a, 149 tagállam részt vesz az általános és teljes leszerelésre irányuló tárgyalásokI ban. Míg Prágában ülésezünk, az ■ ENSZ rendkívüli közgyűlése az általános és teljes leszerelés ' megvalósítására irányuló konkrét program és terv kidolgozásá- I nak utolsó szakaszában jár. Az előterjesztett tervezet elismeri a . nem kormányszintű szervezeteknek a leszerelésért végzett fára- i dozásban való figyelemreméltó ’ szerepét. Fokozzuk hát erőfeszí- • léseinket szolidaritásban a kormányokkal és a világ népeivel, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetével á fegyver nélküli . világ, az igazságos béke világá- 1 nak megteremtésére irányuló tö- - fekvéseikben ... AZ ÜTMUTATÓ 250. KIADÁSA STATISZTIKA BOMBA FRANCIAORSZÁGBAN
