Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-07-23 / 30. szám

Hétköznapi imádságok Siiho Talvitie finn evangélikus lelkészt sokan ismerik egyházunk­ban. 1949-ben tanulmányokat folytatott teológiánkon, és ismerkedett gyülekezeteink életével. Hazájában járó lelkészeink ismételten ta­pasztalták vendégszeretetét és őszinte érdeklődését hazánk és egy­házunk riánt. 1967-ben imádságos könyv jelent meg Helsinkiben „Arkisia ru- kouksia”, vagyis: „Hétköznapi imádságok” címmel. Mindegyik imád­sághoz fénykép tartozik és az imádságok gondolatai a képekhez kapcsolódnak. Újságunk időnként közölni fogja a könyv1 egy-egy imádságát. Csak­nem valamennyit. Mivel a fényképeket közölni nem tudjuk, bemu­tatásukat szöveggel pótoljuk. Tehát egészen szabad fordításokról lesz szó. Adja Isten, hogy minél többeknek valóban hétköznapi imádságaivá váljanak. Kerék az útfélen Az országút mellett, az árok­parton ócska kocsikerék hevert. Félig belepte már a gaz meg a sár. Abroncsa vékonyra rozsdá­sodott, küllői szétkorhadtak. Sommire se jó már. De ha még jó volna is, ilyesfélét ma már ritkán használnak. Egészen'mindegy, mekkora ko­csit vitt tovább, amíg használ­ható volt. Most már az is, hogy kiket vitt és merre: örömre, vagy bánatra, munkára vagy pihenés­re, a józan szorgalom vagy a mámoros bűn útjaira. Bizonyos, hogy amíg használható volt, járt sima úton is, göröngyösön is. Ká­tyúba is süppedt, sokszor talán, alig lehetett kiemelni. Messze mögöttem maradt az ócska kerék, de gondolataim visz- sza-visszatértek hozzá. Mintha életünkről — mindnyájunkéról — mondott volna vaiamit az az ócs­kaság. Istenüszleleli rend Budapest, 1978. július 23-án Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Bé­la, de. 11. (úrv.) Harmati Béla, du. 7. Harmati Béla. Fasor de. 11. Muntag Andorné, du. (>. Muntag Andorné. Dó­zsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kő­bánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 .(úrv.) Matúz Pál. Rá­kosfalva de. 8. Matúz Pál. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Matúz Pál. Kassák La­jos út 22. de. ll. Ifj. Ferenczy Zoltán. Váci üt 129. de. negyed 10. Ifj. Feren­czy Zoltán. Frangepán u. de. 8. Ifj. Ferenczy Zoltán Újpest de. 10. Blázv Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Vi­rágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest do. 10. Kispest Wekor- letelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Baráth Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál. Má­tyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Béesikapu tér de. 9. (úrv.) Foltin Brúnó. de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. Foltin Brú­nó. Torockó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de 10. Gö­rög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Nyirő József, de. 11. Nyirő Jó­zsef. du. fél 7. Ruttkav Elemér, Buda­keszi de 8. Ruttkav Elemér. Pesthideg- kút de. léi 11. Ruttkav Elemér. Mono- ri u. 0. de. 10. Turcsányi Károly. Ke­lenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Rutt- kay Miklian Géza. Nagytétény de. fél 9. Rozsé István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rozsé István. Buda­örs du. 3. Törökbálint du. fél 5. Ro­zsé István. Csillaghegy de. fél 10. Ka­posvári Vilmos. Csepel de. fél ll. — Rein Katalin, a paksi gyü­lekezet pénztárosa és a Tolna— Baranyai Egyházmegye esperesi hivatalának adminisztrátora jú­nius 29-én váratlanul elhunyt. Egész életének szolgálatát szülei­nek, hivatali munkájának, gyüle­kezetének hűséges és áldozatos szolgálatára adta. Temetésén Só­lyom Károly esperes hirdette Is­ten igéjét: ..... aki nékem szol­gál, engem kövessen, aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya ...” evangélikus elet A Mggvarorszási Evaneélikus Esvház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőséé és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 78.2139 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek: ne esztelenül, hanem böl­csen” (Ef .5, 15). VASÁRNAP. — „Hiába keltek korán és feküsztök későn: fá­radtsággal szerzett kenyeret esz­tek. De akit az Ür szeret, annak álmában is ad eleget” (Zsolt 127, 2 — Zsid 13, 5 — Lk .16, 1—9 — Zsolt 119, 161—176). Nyilván nem a lustaság igazolására van ez az ige, hanem azoknak szól,* akik teljes mértékben megfeledkeztek Isten gondviselő szeretetéről. Azoknak szól, akik a hajszolás, az aggodalmaskodás rabszolgáivá váltak. A kizsákmányoló életfor­ma ellen szól, amelyik nem en­gedi meg a szabad időt, a pihe­nést, a megnyugvást. Azoknak szól ez az ige, akik állandó aggo­dalmaskodás közepette minden idejüket, maradék erejüket arra fordítják, hogy biztosítsák javai­kat, Vegyük észre Isten gondvi­selő szeretetét is, hogy felsza­badultabban élhessünk mások ja­vára. HÉTFŐ. — .Miután régen sok­szor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk” (Zsid 1, 1—2 — Zsolt 50, 2—3 — Préd 9, 13— 18 — 1 Sám 20, 24—31). Sok­féle csodálatos dolog van a vilá­gon, de a legnagyobb csoda, hogy Isten megszólalt és szóba állt az emberrel. Régen is. most is. Ha úgy érezzük, hogy hallgat az Is­ten, akkor valószínű, hogy a mi figyelmünkkel, felfogóképessé­günkkel. szándékunkkal van a bai. Mert Ő a mi nyelvünkön szól. hozzánk beszél, s olvan nyelven, amit értenie kell min­denkinek: a szeretet nyelve ez. IvFDD. — „Látjátok, hogy kö­zeledik az a nan” (Zsid 10. 25 — Zak 14. 7 — Péld 16, 1—9 — 1 Sám 23, 1—18). Nem ritkán va­gyunk rövidlátók, s járunk föld­re szegezett tekintettel felebará­taink között. Mikor van baj a látásunkkal? Amikor csak azt lát/iuk. hogv múlik az időnk, sza­ladnak. futnak a percek, de azt nem vesszük és^re. vagv szem elől tévesztjük, hogv merre, mi­iven irányba. Bibliai látásunk ak­kor lesz. ha az idő rettentően gvors futását nem céltalan folya­matnak latiak, hanem az a végső nap valaminek a kezdetét jel én ti a számunkra. SZERDA. — „Tőletek terjed to­vább az Ür beszéde, mindenhová eljut a ti Istenbe vetett bitetek híre” (1 Thessz 1, 8 — Ézs 43, 21 — 1 Pt 3, 1—6 — 1 Sám 24, 1—23). Az Istenbe vetett nyugodt, derűs. bízó. szilárd hit híre mesz- sze* eliut. S az Istenben bízó hit leginkább az ember életviteléből olvasható le: abból, hegy menv- nvi szeretetet képes maga körül szétsugározni, leh^t, következtetni a hite ereiére. Ugvanakkor az Ür beszédét is tovább kell adni. CSÜTÖRTÖK. — „Hit által en­gedelmeskedett Ábrahám, amikor elhivatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy” (Zsid 11, 8 — 1 Móz 12, 4 — 1 Kir 3, 16—28 — 1 Sám 31, 1—13). Az ember egyik leg­alapvetőbb döntése, hogy mer-e Istenre hagyatkozni hit által? Ábrahám nem tudta elhívásakor, hogy hova is kell mennie, s mi vár ott reá. Elképzelni sem tud­ta, hogy milyen lesz az a hely, amelyet örökségül fog kapni. Mégis ment, mert Istenben bí­zott, s ez a bizalom volt tettének indító oka. Mindig valami új felé megyünk, egy „még sosem volt” felé haladunk, s időnként bi­zonytalanság fogja el az ember szívét. Hová és merre? Hit által azonban mindent Isten kezéből vehetünk: múltunkat, jelenünket, j ö vőnket. FÉNTEK. — „Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be” (Jn 1, 11 — Hős 4, 1 — Mt 13, 44 —46 — 2 Sám 1, 17—27). Ősi ta­pasztalat, hogy az ember elfor­dul Istentől, megtagadja, sőt fel­lázad ellene, mert tehernek érzi uralmát, nyűgnek a szeretetét, bilincsnek a vezetését. Mi is megtagadjuk, mi sem fogadjuk be, amikor szeretetlenek vagyunk, amikor bűneink győznek felet­tünk, amikor nem a jót csele- ked.iük, amikor önzőek vagyunk. A szeretetlenség, a bűn, az önzés, a gonosz még akkor is Isten . ta­gadása, Jézus nem befogadása, ha közben állandóan mondogat­juk is, hogy: Uram, Uram. Be­fogadjuk, amikor a tőle kapott szeretetet továbbadjuk. SZOMBAT. — „Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg. És egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon” (Zsid 12, 12—13 — Zsolt 121, 3 — Lk 12, 54—59 — 2 Sám 2, 1—11). Köny- nyen elcsüggédühk, hamar meg­adjuk magunkat, gyorsan ellan­kadunk, s elzsibbad az életünk, s lelassul az életünk vérkeringése. Pedig rogyadozó lábakkal, elzsib- badtan nem lehet messzire jutni, különösen a kanyargós nehéz úton. A gyülekezet közössége azonban karoljon fel mindenkit a Jézus Krisztus nevében, hogy az is haladhasson, aki sánta, vagy nehezen tud járni. Régen azokat megvetették, akik testi hibásak voltak. A Jeruzsálemi templom­ból ki voltak tiltva. De a Jézus Krisztusban megszerveződött kö­zösségnek mindenkit magába kell ölelnie. Nemcsak egyenként tar­tozunk Jézushoz, hanem közö­sen is. A gyülekezeti élet nem egyéni kezdeményezések alkal­ma, helye, hanem közös vállalko­zás a szolgálat területén. Ribár János Uram, életemnek Ura, úgy ismertelek meg én téged, mint aki a mozgás, változás, haladva cselekvés Istene vagy. Nem az állásé, a tehetetlenségé, a merev mozdulatlanságé. Kérlek,- ne engedj annak az útfélre jutott keréknek a sorsára jut­nom. Ne engedd, hogy lélekben bénává merevedjek, hogy haladásra alakulásra, változásra vagy változtatásra képtelenné váljak. De ha igy is volna, csodás erőddel indíts újra útra, a te utadra, arra a kes- kenyre, göröngyösre, amelynek útjelző tábláin az olvasható, hogy áldozat, szolgálat vagy megbékélés. Gyorsabban változik korunkban az élet körülöttünk, mint eddig bármikor. De nemcsak körülöttünk, bennünk magunkban is. Annyi miden és mirideki meg akar változtatni, át akar alakítani, mozgásba akar hozni bennünket. Lehet, hogy ez máskor se volt másképpen, de soha nem volt annyira nyilvánvaló, mint e mai rohanó életben, a tömegtájékoztatási eszközök, a rádió és a televízió világában. Uram. a te utad mindig az emberek közé vezet engem. Arra, hogy szeressem, becsüljem és segítsem őket. Azokat is, akik nem szeret­nek és nem becsülnek engem, de mégis rászorulnak a szeretetve, a segítésre és a megbecsülésre is. Indítsd el: te tudod, hányadszor már. tehetetlenné bénult, útfélre jutott életemet a szolgáló szeretet útjaira. Amen. Fordította: Schreiner Vilmos HALÁLOZÁS — Ambrus Sándor'kiskőrösi gyülekezet 28 éven át volt hűsé­ges felügyelőié rövid szenvedés után 75 éves korában elhunyt. Né­pes családja és a gyülekezet nagy részvéte kísérte utolsó útjára jú­nius 16-án. Példamutató szorgal­ma és a gyülekezetéért vállalt mindennemű áldozatkészsége szép örökségként maradt utána. Az Evangélikus Élet hűséges olvasó­ja volt. Koporsójánál Ponicsán 1977: 8,9 MILLIÓ BIBLIA Közel 9 millió Bibliát és több mint II millió Újszövetséget ad­tak el a bibliatársulatok 1977 fo­lyamán, 109 országban. Ez a szám 1,8 millióval, ill. 650 ezerrel több az 1978. évinél. Ezenfelül még 27 millió különböző bibliai részt is terjesztettek. Imre kiskőrösi igazgató-lelkész hirdette, a vigasztalás igéiét. Nagybocskai Vilmos imát mon­dott. a sírnál Seben István és Ra­fael József szolgált. ..Most azért megmarad a hit. a remény, a sze­retet. e három: ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet”. — KÉZI meghajtású betegkocsit el­ajándékoznának rászorulónak. Cím a kiadóhivatalban. A 8,9 millióból 2.6 milliót az USA-ban terjesztettek. Második helyen van Dél-Afrika (Namíbia és Transzkei hozzászámításával) 656 ezer példánnyal, a harmadik helyen pedig az NSZK 492 ezer példánnyal. A 39 európai ország közül 15-ben csökkent a terjesz­tett bibliai példányok száma. Es h&roE r. . Amennyire vissza tudok emlékezni, még diákkoromban is, minden napot imádsággal kezdtem. Sokszor nem is volt az több, mint egy összekulcsolt kéz és egy bennem élő kicsinyke vers egy sora: Én Istenem felébredtem. .. köszönöm, hogy megtartottál. A későbbi években néha csak egy mélyről jövő sóhaj: Uram, légy velem! Néha a folytatása annak, amit este otthagytam abba, hogy... ha majd reggel a nap újra felkel... mert itt elnyomott az álom. Felnőtt koromban életszükségletté lett bennem ez a reggeli találkozás Istennel. Csodálatos dolog a felkelő nap, a halvá­nyuló esthajnal csillag találkozása mellett térdet hajtva várni a pillanatot, amikor lelkünk is megtelik fénnyel és lehetősé­günk nyílik arra, hogy Istennel beszél­jünk és azután új erővel, tiszta akarás­sal induljunk az új nap felé. Az ilyen reggeli találkozás gazdagsága betölti egész valónkat. Teljessé teszi egész na­punkat. Kora reggeli órák! Azt tartják róluk, hogy rendkívüli dolgok ideje ez. Szüle­tés—halál nagy helycseréje. Fordulópont bajb'an, betegségben. Próba: bírjuk-e erővel az indulást az új nap elébe. Nincs alkalmasabb napszak az elcsendesülésre, mint a reggel. Még a világ is csendes. Künn is, bennünk is. Szinte a szívünk dobbanása hallatszik csak. A messze tá­volból érkezik a nap. Hozza a fényt, a meleget. Behunyt szemmel is érezzük. Si­mogat, melegít. Lábainál földünk. A föl­dön az imádkozó ember. Isten közeledé­sét várja. Hívja, szól hozzá. Érzi és tud­ja, hogy jön vagy már mellette is van, mert olyan felszabadult, olyan boldog. És tele vannak valamennyien, akik a reggel órájában keresték Istent. „Felkele azért Ábrahám „jó reggel.” „ ... és elért a hegyhez, ahol megjelent neki Isten.” — Ez volt Ábrahám reggeli felkelésének jutalma. És felkele Jákob reggel ... és megfo­gadta, hogy az Űr lesz az Istene. „Reggel pedig kenyérrel laktak jól... és szedék azt reggelenként.” Aki elfelej­tette reggel megszedni a maga mannáját, egész nap éhezett. „És harmadnapon virradatkor... kive­zető Mózes a népét a táborból az Isten elé.” Ez a nap volt a törvényadás napja az egész világ számára. „És felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre... és nevét kiáltá az Úr.” Felkelt, elindult reggel és szólították. „Józsué pedig felkele jó reggel.” Imád­kozni akart, egyedül lenni Teremtőjével. Korán kell felkelnünk ahhoz, hogy le­gyen időnk rá egyedül lenni Istennel. „Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd ... meglátogatod őt minden reg­gel.” Felkészültél-e a vele való találko­zásra? Sietségedben nem mulasztod-e el a lehetőségét ennek a találkozásnak? Boldog az az ember, akit minden reggel meglátogat. „Uram, jó reggel hallgasd meg az én. szómat, jó reggel készülök Hozzád.” „És reggelenként zengem a te kegyelmessé- gedet, mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.” „Jó reggel kereslek Téged, Téged szomjúhoz lel­kem.” „De én Hozzád rimánkodom Uram, jó reggel elődbe jut az én imádságom.” „Jó dolog hirdetni jó reggel a Te ke­gyelmedet ...” „Uram .. . lény karunk reggelenként és szabadítónk a szorongat- tatások idején.” Dávid hite muzsikál ezekben a sorokban. „Reggelről reggelre napfény hozza íté­letét.” Nincs hát előtte titok, ítéletét nap­fény hozza. „Kora reggel pedig még szürkületkor, fölkelvén kiméne és elméne egy puszta helyre és ott imádkozzék.” Fárasztó nap után, amikor talán túl sokat adott ön­magából másoknak, szükségét érezte an­nak, hogy megújítsa erejét és még szür­kületkor fölkelt és kiment a puszta hely­re, hogy ott imádkozzék. Ha még neki is szüksége volt erre, mennyivel inkább nekünk. Fizikai, szel­lemi kimerültségünk pillanataiban meny­nyire kell nekünk is, mennyire segíthet nekünk is a beszélgetés Istennel. A Mes­ter sem kelt fel minden szürkületkor, de nehéz időkben neki is, nekünk is szük­ségünk van ezekre a korai találkozások­ra, túl a naponkénti reggeli együttléte- ken. Élete vége felé történt, hogy az éjsza­kát az Olajfák hegyén töltötte és kora reggel bejött a városba. Ott keresték fel az emberek. Ott beszélt nekik „a hegyek elmozdításáról” és azt ígérte, hogy „amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek és meglészen nek­tek.” És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menőnek napfelkeltekor. .. mikor pedig ,reggel, a hétnek első nap­ján feltámadott, megjelenők először Má­ria Magdalénának.” Akik a Mestert igazán szerették, már kora reggel hozzásiettek. Vitte őket a szeretetük. Nélküle nem találtak nyugal­mat. Hiányzott nekik. Jézus neim csalat­kozott bennük. Meg is kapták jutalmukat. Ne. mulasszuk el a reggeli imádságot, ne adjuk fel mi se a találkozás lehetősé­gét az élő Megváltóval. Kicsinyke áldozat ez azért, amit cserébe kapunk érte, fény­ben járni megújult erővel nap-nap után, az egész napon át. Gyarmathy Irén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom