Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-07-23 / 30. szám

Események csokorba kötve Nehéz az eseményeket osztályozni. Mert lehet időrendiség szerint csoportosítani őket, de ez nagyon „száraznak” tűnhet. Lehet fontossá­gukat és hatásukat tekintve rangsorolni őket, de vajon ki vállal­kozik arra, hogy egy kazalból néhány szalmaszálat emeljen ki mond­ván, hogy ez a „legfontosabb”. A legkorszerűbb történetkutatási mód­szer az, amikor az eseményeket összefüggésben vizsgálják. Mert egyetlen eseményt sem szabad a maga elszigeteltségében vizsgálat tárgyává tenni. (Lehetni lehet, de az sohasem ad valós eredményt!) Így vagyunk az egyházi eseményekkel is. S ha azt mondjuk, hogy a felgyorsult tempójú . világban ember legyen a történetkutató, aki a helyére tudja tenni az eseményeket, akkor ez érvényes az egyház életére vonatkoztatva is. Mert csak az egész összefüggésében lehet valamire azt mondani, hogy jelentős vagy jelentéktelen. Évek óta vezetek egyházi életünkről a magam részére esemény- naptárt. (Természetesen ebben csak azok az események szerepelnek többségükben, amelyek egyházi tisztségemmel valamiféle kapcsolat­ban állnak.) S ebben a kalendáriumban hogy sűrűsödnek az esemé­nyek! Egyházi életünk dinamizmusáról szoktunk beszélni. Helyeseb­ben: olyan „mozgalmas” egyházi életünk, hogy az már összességében kihat egyházunk egészére. Ez a jó értelemben vett dinamizmus, amikor már nem „mi” hozzuk mozgásba az egyház organizmusát, hanem az események jelentősége és azok funkciói hozza mozgásba az egyház egészét. \ Én már régen nem a más kertjének a rózsáját szagolom s az én gyülekezetem temploma is van olyan szép, mint bármely templom a világon. A mi egyházunk is „hemzseg” az eseményektől — csak le­gyen időnk számontartani őket. Ezért most fellapozom naptáram néhány oldalát s közreadom annak „titkát”. Ezek az események, me­lyekről szólni fogok, ismertek. Hiszen lapunkban majd mindegyikről adtunk hírt. Most mégis, így csokorba kötve, „szebben” mutatnak. ÁPRILIS 9-ÉN, NEMESKÉREN TEMPLOM AVATÓ ÜNNEPSÉG VOLT. Pontosabban az az egyszerű esemény történt, hogy a műem­lék templomot államunk igen nagy költséggel felújította, megmen­tette a pusztulástól s az évekig tartó felújító munka után „vissza­adta” azt egyházi használatba. Ugyanekkor ott, Nemeskéren. meg­nyílt egy hely- és egyháztörténeti kiállítás, a szervezés alatt álló egy­házi Múzeumunk egyik első „gyermeke”. 1978 tavaszán egyházunk megnyitott egy kis múzeumot s nem az egyház vagy gyülekezet lett múzeumi „emlékké”! Micsoda különbség! ÁPRILIS 12-ÉN, egy borongás, esős szerda délután mintegy két tucat meghívott vendég előtt került elhelyezésre Piliscsabán az Egészségügyi Gyermekotthonunk új nővérszálló épülete alapköve. A jelenlevők száma — ismétlem —, nem volt sok. Mégis ünnepi volt a hangulat. Az alapkőletételre megvan a sajátságos egyházi szertar­tás. az elhelyezendő okirat megfelelt az „előírásoknak”. Tulajdon­képpen semmi ünnepélyes aktus itt sem történt. Csak egy kis fejjá­ték kell: azért építünk nővérszállót, mert biztosak vagyunk, hogy lesznek nővérek. S nyilván azért van szükség nővérekre, mert a pi­liscsabai otthont tovább akarjuk fejleszteni, hogy ilyen irányú szol­gálatunk még tágabb ölelésü legyen. Ennyi történt mindössze. ÁPRILIS 20-ÁN, NÉGY EGYHÁZMEGYE LELKÉSZEIVEL (egy­házunk papságának egynegyedével) találkozott Kortekangas finn püspök. De mondhatom így is: négy egyházmegye lelkészt kara ta­lálkozott egy finn püspökkel. A két nép barátsága, a két egyház test­véri kapcsolata közismert. Most csak annyi történt, hogy ez a ba­rátság és testvéri kapcsolat mintegy száz lelkészen keresztül tovább mélyült és erősödött. ÁPRILIS 23-ÁN, PÁPÁN, első ízben a Veszprémi Egyházmegyében presbiteri konferenciát tartottak. Nem voltak sokan, „csak" úgy há- romszázhúszan, huszonnyolc gyülekezetből. Közösen hallgatták a presbiterek Isten igéjét, tájékozódtak egyházunk mai életéről s ta­lálkoztak egymással, hogy kicserélhessék gondolataikat. Személyes hitük és egyházunkban végzendő szolgálatuk gazdagodott ezzel a vasárnappal. ÁPRILIS 25-ÉN EGYHÁZUNK VEZETŐSÉGE GYŐRÖTT JÁRT, ahol hálaadással szemlélték meg az ottani Szeretetotthonunk most elkészült, új központi fűtés rendszert. Füstölgő szeneskályhák helyett ősszel már radiátorok sugározzák a meleget 54 idős testvérünk szo­bájában. Ebben az eseményben sem az volt a feltűnő, hogy az egy­házvezetőség meglátogatott egy Otthont, hanem az, hogy egyházunk­nak ma már nem volt „megfelelő” a vaskályhák adta fűtés. Mert akik egyházunk gondoskodó szeretetére bízták magukat életük alko­nyán, azok a lelkek igen drágák nekünk. Öérettük „kellett” ezt a központi fűtést megépíteni. Hogy mennyibe került ez a beruházás, s mennyivel „nő” az Otthon értéke ezáltal? Másodlagos kérdés. A leg­fontosabb az ott élők kényelme! MÁJUS 7-EN. BAJÁN PÜSPÖKI SZOLGÁLATTAL MEGÁLDOT­TÁK A TATAROZOTT. TEMPLOMOT. Baja egyházunknak egyik legkisebb városi gyülekezete. A szétszórtságában is életképes kis gyü­lekezet sok gonddal küszködik, de élni akarása példamutató. S példa­mutató az a testvéri segítség is, ami egyházmegyén, szomszéd gyü­lekezeten túlmenően, egészen a közegyházig „sietett” e kis gyüleke­zet segítségére. Íme, néhány kiragadott esemény egy hónap krónikájából. Így, sű­rítve még többnek látszik. Ügy vagyunk egyházunk eseményeivel is. mint a mezei virággal: szép a búzavirág elszórva a búzatengerben, de mégis csak szebb csokorba kötve. Szabad nekünk örvendeznünk gazdag „othonunk” eseményteljes egyházi életünk dinamizmusán. ____________________Karner Ágoston Fe lfelé ível a Keresztyén Békekonferencia HÚSZÉVES TÖRTÉNELME so­rán most ívelt legmagasabbra a KBK sikere. A Prágában tartott V. nagygyűlésen 600-an jelentek meg 95 országból és 43 különbö­ző egyházból. Az előző nagygyű­lésen 1971-ben 49 országból jöt­tek a résztvevők. Most ez a szám megkétszereződött. A kiemelkedő eredmények sorába tartozik, hogy a KBK 1975-ben létrejött ázsiai, 1977-ben megalakult afrikai, és 1978 elején'kialakított latin-ame­rikai kontinentális szervezetének képviselői is megjelentek. Eza^t jelentette, hogy kialakult a KBK „munkaerő-hálózata” a harmadik világban. Erre az erőre lehet épí­teni a jövőben is. A KERESZTYÉN BÉKEMUN­KA NAGY MEGBECSÜLÉSÉT jelentették azok a levélbeli üd­vözlések, amelyek vezető állam­férfiak részéről futottak be. A KBK történetében először fordult elő, hogy 18 állam vezetője kül­dött köszöntést, köztük Kádár Já­nos és Koszigin szovjet minisz­terelnök, az ÉNSZ részéről pedig Waldheim főititkár, ugyanis a KBK a nem kormányszintű szer­vezetek sorában az ENSZ tagja. Mindez azt jelenti, hogy a KBK szolgálata világméretűvé vált, felfigyeltek rá állami vezetők is, mert egyetemes emberi érdek a nemzetközi enyhülés politiká­jáért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, az elnyomott és kizsákmányolt népek igazságáért való küzdelem. Az EGYHÁZAK ÖKUMENI­KUS EGYÜTTESÉBEN is erősö­dött a KBK szolgálata felé for­duló figyelem. Az orosz ortodox egyház nagy erőket vetett be a KBK munkájába. Pimen pat­riarcha részvétele megtisztelő volt a nagygyűlésre. A római ka­tolikus egyház magas szintű je­lenlétét örömmel állapíthattuk meg. Tomasek prágai bíboros megjelent a fogadásokon, Vrana olmützi római katolikus püspök és Vanek prágai érseki helynök több más római katolikus egyhá­zi vezetővel együtt megfigyelői minőségben volt jelen. Az egyhá­zi világszervezetek is képviseltet­ték magukat, .mind az Egyházak Világtanácsa, mind az evangéli­kus, református, baptista világ- szövetség, az európai, afrikai, ázsiai egyházak konferenciája és sok más egyházi szervezet. Ez pedig arra mutat, hogy az em­beri együttélés békéjéért felelős­séget hordozó KBK sajátos fel­adatát tisztelettel és támogatás­sal veszik körül a többi egyházi szervezetek is, tudva, mennyire kiemelkedő feladatot lát el az ökumenikus együttesben a KBK. A világkeresztyénség minden egyházi típusának volt képviselő­je a világ minden tájáról. „ISTEN SZOLIDARITÁSRA HÍV” — hangzott a nagygyűlés összefoglaló főtémája. Ezt bontot­ták fel az előadások altémákra. Ezeknek az előadásoknak az ér­tékük abban volt, hogy egyszerre hoztak gondos teológiai megala­pozást, és ebből folyó aktuális, haladó következtetést. „KERESZTYÉNEK A BÉ­KÉÉRT, IGAZSÁGÉRT ÉS FEL­SZABADÍTÁSÉRT” címmel hangzott Andriamanjato rnada- gaszkári lelkész és polgármester előadása, amelyben . a hatalmas fekete világrész hangját szólal­tatta meg. A KBK afrikai tago­zatának ő az elnöke. Benyomást keltőén fejtette ki, hogy Isten annyira szolidáris az emberrel, hogy a száfnára legdrágábbat, egyszülött Fiát adta oda az em­berért, hogy aki őt követi, szán­ja oda magát az ember szolgála­tára, mégpedig éppen a bajban levőnek, az elnyomottnak, a ki- zsákmányoltnak a védelmére. Af­rikában erős a fény és az ár­nyék, erők feszülnek a felszaba­dításért folytatott küzdelemért is, de az elnyomó rendszerek fenn­tartásáért is. Szellemesen emelte ki, hogy van „antiszolidaritás” is. Ebben a helyzetben az élet vé­delme, az emberhez méltó körül­ményekért való küzdelem, a fel­szabadításért folytatott harc je­lenti az igazságos magatartást. Ez a szolidaritás konkrét útja. „ENYHÜLÉS, LESZERELÉS, EGYÜTTMŰKÖDÉS” volt a cí­me az NSZK-beli Mochalski lel­kész és lapszerkesztő előadásá­nak. Korszakunk legdöntőbb kér­désére tette a hangsúlyt. A kü­lönböző társadalmi rendszerű ál­lamok békés együttműködése az alapvető cél az emberi együtt­élésben. Ez azonban nem jelent­heti azt, hogy a felszabadítási küzdelmek magukra maradjanak, és az elnyomásra törekvő ten­denciák gátlástalanul törjenek a népek szabadsága ellen. Az elő­adás meghirdette annak a világ­konferenciának a szükségét, amely összefogná az egyházakat a leszerelés követeléséért és az éhség elleni küzdelemre. A kettő szorosan összefügg: a fegyverke­zési hajsza megfékezése óriási összegeket szabadítana fel a vi­lágélelmezés javítására, a lakott föld éhezőinek védelmére. ÁZSIÁNAK, A LEGSŰRŰB­BEN LAKOTT FÖLDRÉSZNEK a hangját szólaltatta meg az in­diai Gregoriosz ortodox metropo­lita, aki 1975 óta Teológiai Aka­démiánknak díszdoktora is. Ki­váló közgazdasági szakértőnek is bizonyult előadásában, amikor kifejtette, hogy a lakott föld 70 százalékának szegénysége szoro­san összefügg azzal a társadal­mi struktúrával, amely még a neokol onializmus helyzetét tük­rözi. A világnak ezen a részén a szocializmus társadalmi rendje jelenti reménységüket, amelyben megszabadulhatnak nemcsak az imperialista hatalmak befolyásá­tól, hanem a saját országukban élő kizsákmányolóktól is. A FŐTITKÁRI JELENTÉS VOLT A NAGYGYŰLÉS KI-’ EMELKEDŐ ESEMÉNYE. Dr. Tóth Károly református püspök — akkor még főtitkár — jelen­tését dr. Káldy Zoltán püspök egyik felszólalásában joggal ne­vezte valóságos doktori disszer­tációnak. A méreteiben is nagy­szabású dolgozat bemutatta a KBK fejlődéstörténetét. Majd összegezte azokat az ó- és új- szövetségi teológiai tanításokat, amelyek indítást adnak a ke­resztyén ember mai békeszemlé­letéhez. Ezután alaposan feltárta a marxistákkal való együttmű­ködés alapjait. Ez a tisztázás igen fontos az egyházi békemun­kában, mert a közös feladatok­ban való együttműködés lényeges kérdéseit tekintette át. Ezután összképet adott Afrika, Ázsia, Latin-Amerika legfontosabb problémáiról. Kitért a Kelet— Nyugat-párbeszéd kérdéseire, a leszerelés, az emberi jogok ak­tuális témáira. Áttekintette az ökumenikus helyzetet, az egyhá­zak szerepét a nemzetközi kér­dések megoldásának segítésében. Kitárult mindaz a széles körű szolgála,t, amelyet a KBK a leg­utóbbi nagygyűlés óta, 1971 óta a mai napig elvégzett. A VITÁK, FELSZÓLALÁSOK, MEGBESZÉLÉSEK elevenek vol­tak. A sokféle ember, a külön­böző társadalmi rendszerű or­szág, a valamennyi típusú egy­ház természetesen véleménykü­lönbséget is jelentett. Ez nem is lehet másként a békemozgalom átfogó széles frontján. De jó volt a közösségi szellem, amelyben ki­ki kereste az emberiség jövője biztosításának lehető legjobb megoldásait. A KBK alapszabá­lya kimondja, hogy a keresztyén békemozgalom mindenkit hív, csak az antikommunistákat nem. A világ haladása, fejlődése ér­dekében elhangzott minden jó szándékú véleményt szabadon mondhattak és megbecsüléssel fogadtak. DR. TÓTH KÁROLY REFOR­MÁTUS PÜSPÖKNEK A KBK ELNÖKÉVÉ TÖRTÉNT MEG­VÁLASZTÁSA büszkeséggel tölti el a magyar egyházakat. Ez a választás azokra az eredmé­nyekre épült, amelyeket hét év alatt az 6 főtitkári szolgálatával ért el a KBK. Ez alatt az idő alatt először is kiépült és megszi­lárdult az a törzsgárda, amely­nek szolgálatára építeni lehet. Másodszor szinte lelki otthont találtak a KBK-ban a harmadik világ egyházai és keresztyénéi, itt kaptak következetes védelmet haladó törekvéseik. Harmadszor jó eredményekre jutott el a KBK teológiai munkája, ez vált élhar­cosává és motorjává azoknak a bátor kiállásoknak, amelyek vi­lágszerte megbecsülést és elis­merést hoztak a mozgalomnak. Ottlyk Ernő ETIÓP DELEGÁCIÓ LENGYELORSZÁGBAN Az etiópiai ortodox egyház de- elején Varsóban látogatást tett a legációja Abuna Toekle Hayma- lengyel ortodox egyház meghívá- noi pátriárka vezetésével június sára­A megnyitó istentisztelet POZSONY Huítiboldt Egyetem ökumenika professzorát. Az .ünnepélyes dok­torrá avatásra június 20-án ke­rült Sör Pozsonyban. A pozsonyi evangélikus teoló­giai fakultás tiszteletbeli doktori címmel tüntette ki dr. Gerhard Bassarakot, a berlini ~ (NDK)'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom