Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-07-23 / 30. szám
GYERMEKEKNEK. Okosan cselekedett Lk 16, 1—8 Jézus tanítási módszerében szeretett meghökkentő, nem várt fordulatokat alkalmazni. Mindezt azért tette, hogy hallgatói jobban» megjegyezzék - tanításának lényegét. A legmeghökkentőbb fordulatot talán a hamis sáfárról szóló példázatában alkalmazta. Hogyan is szól ez a példázat? Volt egyszer egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára — ma úgy mondanánk: gondnoka. Ezt a gondnokot bevádolták a gazdájánál, hogy eltékozolja vagyonát. Ezért a gazda magához hívatta őt és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot sáfár- ságodról, mert nem lehetsz tovább sáfár. Erre a sáfár így gondolkodott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfár- ságot? Kapálni nem tudok, koldulni szégyenek. Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen aki befogadjon a házába. Azután egyenként magához hívatta urának minden adósát és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az így válaszolt: Száz korsó olajjal — ez a mai mértékben negyven hektóliternek felel meg. Vedd az írásodat, ülj le gyorsan és írj öt- venet. Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával — ami mai mértékegységben kifejezve 270 métermázsának felel meg. Vedd az írásodat és írj nyolcvanat — szólt neki a sáfár. A sáfár tehát sikkasztásával elég nagy értékkel károsította meg gazdáját. Mindenki azt várta, hogy Jézus azt fogja mondani, hogy így nem szabad tenni, mert a sikkasztás bűn. Jézus azonban hallgatóinak nem kis meghökkenésére így folytatta: Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett. De hát mit jelent ez? Jézus csalásra, sikkasztásra bíztat? Egyáltalán nem! Ez nem példa, hanem példázat, amelynek nem minden vonása szolgál példaképül. Jézus máskor is mondott ilyen meghökkentőt. Egyszer, amikor utolsó visszajöveteléről beszélt, azt mondta, hogy úgy fog eljönni, mint éjjel a betörő. Ezzel nem azt mondta, hogy ő betörő, hanem azt hangsúlyozta, hogy váratlanul fog eljönni. A hamis sáfárról szóló példázatban Jézus nem. sikkasztásra biztat, hanem azt hangsúlyozza, hogy a sáfár okosan tette, hogy az utolsó pillanatban barátokat szerzett magának az anyagi javakkal. Rájött arra, hogy nem akkor biztosítja magát, ha az anyagi javakat magának tartja meg, hanem ha másnak is ad belőle. Jézus mindehhez hozzáfűz még egy mondatot: Mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. Jézus ezzel azt mondja, hogy az emberek hit nélkül is észre veszik, hogy legjobban akkor használják az anyagi javakat, ha embertársaikat is lekötelezik vele. Mennyivel inkább kell az ő követőinek, akik világosság fiainak mondják magukat, törekedni arra, hogy anyagi javaikat ne csak a maguk javára használják, minden rendelkezésükre álló eszközzel embertársaik javát is szolgálják. S. J. Jézus példázatai Rej tvénysorosa tunk tanú Isága i REJTVÉNYSOROZATUNK 3. FORDULÓJÁBAN tovább csökkent a beküldők létszáma, viszont csaknem teljes számban mind a hat rejtvényre küldtek megfejtést. A gyerekek szorgalma dicséretet érdemel, ez a forduló is magas színvonalú volt, általában igen jó válaszok érkeztek. Kiderült az is, hogy jól ismerik a gyermekek Jézus példázatait, sőt azok mai üzenetét, értelmét is. De hogy mi volt a példázatok eredeti, Jézus korabeli értelme, azt már nagyon kevesen tudták. (Voltak a kortörténeti háttérre vonatkozó kérdések is.) Ezt jobban kellene ismertetni, megértetni a gyerekekkel! Voltak olyanok, akik az első két fordulóban gyengébben szerepeltek, és csak a 3.-ban kerültek be a legjobbak közé. Az 1. képről, amely a magvető példázatát ábrázolta, a kérdés és a válaszok érdekessége miatt a következő héten részletesebben lesz szó. A 2. képen az irgalmas sama- ritánus példázata volt látható. Nehéz volt a 3. kérdése: Miért nem segített a két ember, és miért segíthetett a harmadik? Mivel a példázat csattanója nyilvánvalóan a felebaráti szeretet, általában azokat a válaszokat fogadtam el, amelyek ebbe az irányba mutattak, még ha csak találgattak is. A 3. rejtvény válaszai jelentették a legrosszabb eredményt. A tékozló fiú (elveszett fiú) példázatára természetesen mindenki ráismert, de hogy az idősebb fiú a farizeusokat, a fiatalabb pedig a Jézust követő bűnösöket jelképezi, erre mindössze öten (!) jöttek rá, pedig a példázat különben értelmetlenné válik. Itt mutatkozott meg leginkább a kortörténeti ismeretek hiánya. A 4. kép — az eltévedt (elveszett) juh — 3. kérdése szintén különlegesség volt. Énekverseket kértünk, amelyekben utalás történik erre a példázatra. Három énekverset már helyesen felelt- nek fogadtam el, összesen öt (csak öt!) ilyen van. Volt ugyan, aki 20-at, vagy annál többet is írt, de ezek sokkal inkább a jó pásztor hasonlatára utaltak, így, bár van kapcsolat a két kép között, nem fogadhattuk el őket. 5. képünk nem volt egészen egyértelmű, de mégis majdnem minden beküldő az> adós szolga példázatára gondolt. Mi is. Szinte mindannyian tudták is alkalmazni a példázat mondanivalóját a keresztyén mindennapokra, a bűnbocsánattal és megbocsátással való élésre. Néhányan különösen is kiemelték a keresztyének mindennapi imádságát, a Miatyánkot, mint a bűnbocsánattal, megbocsátással való találkozás helyét. A 6. képet, a tíz szűz példázatát szintén jól felismerték. De azt már nem mindenki tudta, hogy Jézus itt az ő visszajövete- lét várókról, illetve nem várókról beszél, és hogy az olaj a hitet jelenti, azt jelképezi. VÉGEREDMÉNYBEN JÓL SIKERÜLT ez a forduló is. Teljes pontszámot ugyan csak egy beküldő ért el, de az átlag magasabb volt mint az előző sorozatokban. Sokan nagy lépést tettek az összesítésben való jó helyezés felé. A jövő héten az I. rejtvényt részletesen elemezzük. ifj. Seben István MECKLENBURG A mecklenburgi evangélikus egyház jelentése szerint a tartományi egyháznak 727 000 tagja van. A 324 lelkészi állás közül jelenleg 23 betöltetlen. Az elmúlt évben 14 800 gyermek részesült egyházi oktatásban. Megkereszteltek I960 gyermeket és felnőttet, megkonfirmáltak 3414 fiatalt, megáldottak 814 házaspárt és eltemettek 814 személyt. Egy fedél alatt Generációs problémák a családban „írok nektek, ifjak. Nemrégiben egy kedves, idős nénit látogattam meg otthonában. A kertkapuban mosolygó arccal fogadott, és örvendezve mutatott az eresz felé, ahol két gondosan megépített fecskefészek húzódott meg. Hat kis fecske van az első fészekben, a szülők már a másikban laknak. Amikor a kicsik repülni tanultak, a szülők is elkezdték új fészküket építeni. Most már külön laknak — mondotta a néni, de egy fedél alatt! Az embereknél az „egy fedél alatt” élés sokszor nem ilyen megragadó, gyönyörködtető. Néha már gyermekekben is feléb-' red a gondolat: jó-e egy fedél alatt? Ingrid Sjöstrand, svéd költönő így. ír erről egyik gyermekversében : Van hozzá közöd, mit csinálok? És hogy mit gondolok? Van hozzá közöm, mit csinálsz? És hogy mit gondolsz? Van közünk egymáshoz? Hozzám, hozzád, mindenkihez, aki véletlenül épp itt él épp most, és akitől függ, hogy mi lesz a világból? Van közünk egymáshoz, talán, igen. TAGADHATATLAN TÉNY, hogy a családban a szülőnek köze van a gyermekéhez, de ez fordítva is igaz. De ez a „közöm van hozzá” sokszor nehéz, problémákkal teli kapcsolatot jelent. A kisgyermekek még elengedhetetlennek érzik a szülőhöz való szoros kapcsolatot, életüket másképp nem is tudják elképzelni. De milyen ritkán tapasztalható ez fiataloknál. Vajon mi lehet az oka ennek? A FIATALOK KÉSZEN KAPJÁK AZT, amit az előttük járó nemzedék keserves küzdelmekkel harcolt ki magának. Az idősebb nemzedék gondolkodását, életstílusát a nehéz társadalmi viszonyok emléke is meghatározza. Háború, éhezés, szegénység kitörölhetetlen - nyomokat hagytak sok emberben. A fiatalsággal mindig együtt jár valamiféle elégedetlenség is. Szeretnének gyorsabban előre haladni, többet felmutatni, mint az előttük járó nemzedék. Ezt az igyek- vést pozitívan kell megítélni, mert előre viszi nemcsak az egyes embert, hanem a családot, a társadalmat is. Az együttélő nemzedékek gondolkodásában, életigényében valóban jelentős különbségek vannak. De e különbözőségek miatt sokszor nem egy családban robbanásig feszült a helyzet, amelyben mindkét generáció szenved. Valóban nem könnyű az öregeknek megérteni az ifjúság lángolását, lendületét, akkor, amikor ők már , nem képesek talán lépést tartani velük. Azonban a fiataloknak sem könnyű megérMONTGOMERY, ALABAMA, USA Montgomery városábán a Dexter Avenue-n levő baptista templomot, melyben Martin Luther King az Egyesült Államokban élő feketék jogaiért való küzdelmet egykor megindította, műemlékké nyilvánították. tflvtasóinh írjáh Egyházunk műkincsei A nemeskéri szószék Az Országos Műemléki Felügyelőség egyik kiváló művészet- történészének, Granasztóiné Győrffy Katalinnak a megállapítása szerint a nemeskéri műemlék templomunkban Magyarország legkorábbi és legérdekesebb szószékoltára található. Felállításuk és egybeépítésük 1736-ban történt, amikor az oltárt- egy Nümbergből származó soproni mester elkészítette. A szószék azonban ennél jóval régibb. Gazdagon faragott késő reneszánsz, kora barokk stílusú, a 16—17. század fordulójáról való. A szószékkosár és a rajta levő evangélista szobrok és egyéb díszítő faragványok hársfából készültek. A szép kerubfejek, gyümölcsfüzérek és konzolok német stíluskapcsolatra utalnak. Feltételezhető, hogy a szószék Perlaky József püspök révén — akinek az édesanyja wittenbergi Hun- nius-leány volt — került át szász területről a nemeskéri ar- tikuláris templomba. F. T. Tisztelt Rédey Pál! Őszintén szólva, elsősorban a lelkiismeretfurdalás adta kezembe a tollat. Elolvasva ugyanis a június 4-i Evangélikus Élet 3. oldalán megjelent cikk egyik mondatát, mely így hangzik: „Bizony elvárhatjuk, hogy rendszeres reflexiókat nyújtsanak róla ...” Igazat kell adnom önnek abban, hogy „sikerélmény” nélkül (elnézést, hogy ezzel a ma oly divatos szóval élek) — nehéz hosszú távon igazán örömmel dolgozni. Teljesen egyetértek abban, hogy a lap igen tartalmas, színvonalas, érdekes. Talán célravezető lenne, ha üres csekkeket helyeznének el a templomajtókban, hiszen voltaképp magánszemély nem igen van tisztában a rendelési móddal. Persze a lelkészi hivatalok mindenkor készséggel segítenek. Szerintem még abban a stádiumban vagyunk, hogy most kezd olvasni a „hívek tábora”. Nem tudom, hol volt, vagy mikor volt a múlasztás (én magam még 30 éven innen vagyok), de az biztos, hogy rendszeresen templomba járó, idősebb ún. hivő asszonyoknak ajándék kép- pen és magam is fizettem be félévi díjat, azon csodálkozva, hogy vajon miért nem jutott nekik eszükbe mindez? Én amikor huzamosabb ideig betegeskedtem, kb. 3—4 éve, akkor „fedeztem” fel ezt a lapot. Bosszant, ha nem kapom meg időben és vasárnap reggel, vagy délután nem olvashatom el az igemagyarázatot, stb. Egyébként korábban „két igeismertető” volt. Nekem hiányzik Martensen dán római katolikus püspök a .jezsuiták VII. ökumené kongresszusán szólva azt mondotta, hogy evangélikusok és római katolikusok, akik közös akciókban közel kerültek egymáshoz, és tést tanúsítani az egyre gyorsabban fáradó szülők iránt. A boldogabb, teljesebb jövendő megköveteli a különböző korosztályok egymáshoz tartozásának a rendezését. Hiszen aki ma még „tizenéves”, pár év múlva maga is szülő lesz. Gyermekeit nehezen tudja nevelni az, aki szüleivel rendezetlen viszonyban élt. MINDEN FIATALNAK TUDOMÁSUL KELL VENNIE, hogy a családi kötelék több, mint egyszerű emberi kapcsolat. A barátainkat magunk választhatjuk meg éppúgy, mint az élettársunkat. A szüleinket, családunkat azonban kaptuk. Hitünk szerint Istentől, ajándékba. A vér szerinti kapcsolat így bizonyos elkötelezettséget ró ránk. Vállalni — szeretni kell szüleinket akkor is, ha a régi világ sok-sok emlékét hordják magukban, akkor is, ha életmódjukkal nem is tudunk mindig egyetérteni. A Krisztust követő emberek életében a vér szerinti kapcsolat mellett döntő jelentősége van Isten parancsának: Tiszteld atyádat és anyádat. A szülök iránti tisztelet kötelezettsége soha nem múlik el, még akkor sem, ha valaki közben maga is szülő lesz. Egyszer élénk, vitának voltam tanúja, ahol fiatalok és idősebbek felváltva tettek szemrehányást egymásnak, hogy miért nem lehet a másik generációval együtt élni. Egy idős ember azonban így kelt a fiatalok védelmére: Nekünk könnyebb, mert mi már voltunk fiatalok. De ők még nem voltak öregek! Egy fedél alatt élünk. Megtűrni a másikat — nehéz feladat. Szeretni tudni a másikat — Istentől kapott ajándék. ifj. Ferenczy Zoltán is. örülök annak is, ha a Napról napra rovat szerzője énekkel is kiegészíti a magyarázatot. Szeretem az évfordulók kapcsán írt megemlékezéseket is. A férjem világi szemmel nézi az újságot, és mindig sok új információt kap irodalmi, történelmi cikkek kapcsán. Nagyon jónak találom a Lelki kérdésekről beszélgetünk sorozatot. Talán kevésbé színvonalas a Falvakon-tanyákon, bár Sárkány Tiborné írása nagyon is nagy problémát érint igen tárgyilagosan, és „életszagúan”. (Elnézést, de gondolataimat azonnal papírra vetem.) Van egy olyan érzésem, hogy a serdülő korosztály kissé kirekesztett réteg. Gondolom, ezért hozták létre a szerkesztők az Írok nektek, ifjak sorozatot. Véleményem szerint kissé elvontan közelítik meg a problémákat a szerzők. Azt hiszem, hogy kb. 7 évvel ezelőtt is volt hasonló sorozat, amely akkor nekem jobban tetszett. Talán lehetne néhány aktuális problémát is felvetni, vitára indítani. Pl. a templomlátogatottság kérdését, vagy a gyermekbibliakörök hiányát, stb. Persze ez csak akkor lenne helyénvaló, ha ún. „zártkörű lap” lenne . .. Végül köszönöm, hogy elolvasta eszmefuttatásomat. Abban biztos vagyok, hogy sokunkat csak a lustaság — persze időhiányra hivatkozva —, gátol abban, hogy dicsérő szándékkal kezünkbe vegyük a tollat. Őszinte tisztelettel: Nyíregyháza, 1978. június 18. Pelles Ferenené hitükben is egymás iránti megértést tapasztaltak, „csak nagyon nehezen tudják megérteni, miért nem ünnepelhetik együtt az eucharisztiát”. INTERKOMMUNIÓ
