Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-07-23 / 30. szám

GYERMEKEKNEK. Okosan cselekedett Lk 16, 1—8 Jézus tanítási módszerében szeretett meghökkentő, nem várt fordulatokat alkalmazni. Mindezt azért tette, hogy hallgatói job­ban» megjegyezzék - tanításának lényegét. A legmeghökkentőbb fordulatot talán a hamis sáfárról szóló példázatában alkalmazta. Hogyan is szól ez a példázat? Volt egyszer egy gazdag em­ber, akinek volt egy sáfára — ma úgy mondanánk: gondnoka. Ezt a gondnokot bevádolták a gazdájánál, hogy eltékozolja va­gyonát. Ezért a gazda magához hívatta őt és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot sáfár- ságodról, mert nem lehetsz to­vább sáfár. Erre a sáfár így gon­dolkodott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfár- ságot? Kapálni nem tudok, kol­dulni szégyenek. Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmoz­dítanak a sáfárságból, legyen aki befogadjon a házába. Azután egyenként magához hí­vatta urának minden adósát és megkérdezte az elsőtől: Mennyi­vel tartozol az én uramnak? Az így válaszolt: Száz korsó olajjal — ez a mai mértékben negyven hektóliternek felel meg. Vedd az írásodat, ülj le gyorsan és írj öt- venet. Azután a másiktól is meg­kérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus bú­zával — ami mai mértékegység­ben kifejezve 270 métermázsá­nak felel meg. Vedd az írásodat és írj nyolcvanat — szólt neki a sáfár. A sáfár tehát sikkasztásával elég nagy értékkel károsította meg gazdáját. Mindenki azt vár­ta, hogy Jézus azt fogja monda­ni, hogy így nem szabad tenni, mert a sikkasztás bűn. Jézus azonban hallgatóinak nem kis meghökkenésére így folytatta: Az ura pedig megdicsérte a ha­mis sáfárt, hogy okosan cseleke­dett. De hát mit jelent ez? Jé­zus csalásra, sikkasztásra bíztat? Egyáltalán nem! Ez nem példa, hanem példázat, amelynek nem minden vonása szolgál példaké­pül. Jézus máskor is mondott ilyen meghökkentőt. Egyszer, amikor utolsó visszajöveteléről beszélt, azt mondta, hogy úgy fog eljön­ni, mint éjjel a betörő. Ezzel nem azt mondta, hogy ő betörő, ha­nem azt hangsúlyozta, hogy vá­ratlanul fog eljönni. A hamis sá­fárról szóló példázatban Jézus nem. sikkasztásra biztat, hanem azt hangsúlyozza, hogy a sáfár okosan tette, hogy az utolsó pil­lanatban barátokat szerzett ma­gának az anyagi javakkal. Rá­jött arra, hogy nem akkor bizto­sítja magát, ha az anyagi java­kat magának tartja meg, hanem ha másnak is ad belőle. Jézus mindehhez hozzáfűz még egy mondatot: Mert e világ fiai a ma­guk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. Jézus ezzel azt mondja, hogy az emberek hit nélkül is észre veszik, hogy leg­jobban akkor használják az anyagi javakat, ha embertársai­kat is lekötelezik vele. Mennyi­vel inkább kell az ő követőinek, akik világosság fiainak mondják magukat, törekedni arra, hogy anyagi javaikat ne csak a maguk javára használják, minden ren­delkezésükre álló eszközzel em­bertársaik javát is szolgálják. S. J. Jézus példázatai Rej tvénysorosa tunk tanú Isága i REJTVÉNYSOROZATUNK 3. FORDULÓJÁBAN tovább csök­kent a beküldők létszáma, vi­szont csaknem teljes számban mind a hat rejtvényre küldtek megfejtést. A gyerekek szorgal­ma dicséretet érdemel, ez a for­duló is magas színvonalú volt, általában igen jó válaszok érkez­tek. Kiderült az is, hogy jól is­merik a gyermekek Jézus példá­zatait, sőt azok mai üzenetét, ér­telmét is. De hogy mi volt a pél­dázatok eredeti, Jézus korabeli értelme, azt már nagyon kevesen tudták. (Voltak a kortörténeti háttérre vonatkozó kérdések is.) Ezt jobban kellene ismertetni, megértetni a gyerekekkel! Voltak olyanok, akik az első két fordulóban gyengébben sze­repeltek, és csak a 3.-ban kerül­tek be a legjobbak közé. Az 1. képről, amely a magvető példázatát ábrázolta, a kérdés és a válaszok érdekessége miatt a következő héten részletesebben lesz szó. A 2. képen az irgalmas sama- ritánus példázata volt látható. Nehéz volt a 3. kérdése: Miért nem segített a két ember, és miért segíthetett a harmadik? Mivel a példázat csattanója nyil­vánvalóan a felebaráti szeretet, általában azokat a válaszokat fo­gadtam el, amelyek ebbe az irányba mutattak, még ha csak találgattak is. A 3. rejtvény válaszai jelentet­ték a legrosszabb eredményt. A tékozló fiú (elveszett fiú) példá­zatára természetesen mindenki ráismert, de hogy az idősebb fiú a farizeusokat, a fiatalabb pedig a Jézust követő bűnösöket jel­képezi, erre mindössze öten (!) jöttek rá, pedig a példázat kü­lönben értelmetlenné válik. Itt mutatkozott meg leginkább a kortörténeti ismeretek hiánya. A 4. kép — az eltévedt (elve­szett) juh — 3. kérdése szintén különlegesség volt. Énekverseket kértünk, amelyekben utalás tör­ténik erre a példázatra. Három énekverset már helyesen felelt- nek fogadtam el, összesen öt (csak öt!) ilyen van. Volt ugyan, aki 20-at, vagy annál többet is írt, de ezek sokkal inkább a jó pásztor hasonlatára utaltak, így, bár van kapcsolat a két kép kö­zött, nem fogadhattuk el őket. 5. képünk nem volt egészen egyértelmű, de mégis majdnem minden beküldő az> adós szolga példázatára gondolt. Mi is. Szin­te mindannyian tudták is alkal­mazni a példázat mondanivalóját a keresztyén mindennapokra, a bűnbocsánattal és megbocsátás­sal való élésre. Néhányan külö­nösen is kiemelték a keresztyé­nek mindennapi imádságát, a Miatyánkot, mint a bűnbocsánat­tal, megbocsátással való találko­zás helyét. A 6. képet, a tíz szűz példáza­tát szintén jól felismerték. De azt már nem mindenki tudta, hogy Jézus itt az ő visszajövete- lét várókról, illetve nem várók­ról beszél, és hogy az olaj a hi­tet jelenti, azt jelképezi. VÉGEREDMÉNYBEN JÓL SI­KERÜLT ez a forduló is. Teljes pontszámot ugyan csak egy be­küldő ért el, de az átlag maga­sabb volt mint az előző soroza­tokban. Sokan nagy lépést tettek az összesítésben való jó helyezés felé. A jövő héten az I. rejtvényt részletesen elemezzük. ifj. Seben István MECKLENBURG A mecklenburgi evangélikus egyház jelentése szerint a tarto­mányi egyháznak 727 000 tagja van. A 324 lelkészi állás közül je­lenleg 23 betöltetlen. Az elmúlt évben 14 800 gyermek részesült egyházi oktatásban. Megkeresz­teltek I960 gyermeket és felnőt­tet, megkonfirmáltak 3414 fiatalt, megáldottak 814 házaspárt és el­temettek 814 személyt. Egy fedél alatt Generációs problémák a családban „írok nektek, ifjak. Nemrégiben egy kedves, idős nénit látogattam meg otthoná­ban. A kertkapuban mosolygó arccal fogadott, és örvendezve mutatott az eresz felé, ahol két gondosan megépített fecskefé­szek húzódott meg. Hat kis fecs­ke van az első fészekben, a szü­lők már a másikban laknak. Amikor a kicsik repülni tanul­tak, a szülők is elkezdték új fészküket építeni. Most már kü­lön laknak — mondotta a néni, de egy fedél alatt! Az embereknél az „egy fedél alatt” élés sokszor nem ilyen megragadó, gyönyörködtető. Né­ha már gyermekekben is feléb-' red a gondolat: jó-e egy fedél alatt? Ingrid Sjöstrand, svéd költönő így. ír erről egyik gyer­mekversében : Van hozzá közöd, mit csinálok? És hogy mit gondolok? Van hozzá közöm, mit csinálsz? És hogy mit gondolsz? Van közünk egymáshoz? Hozzám, hozzád, mindenkihez, aki véletlenül épp itt él épp most, és akitől függ, hogy mi lesz a világból? Van közünk egymáshoz, talán, igen. TAGADHATATLAN TÉNY, hogy a családban a szülőnek kö­ze van a gyermekéhez, de ez for­dítva is igaz. De ez a „közöm van hozzá” sokszor nehéz, prob­lémákkal teli kapcsolatot jelent. A kisgyermekek még elengedhe­tetlennek érzik a szülőhöz való szoros kapcsolatot, életüket más­képp nem is tudják elképzelni. De milyen ritkán tapasztalható ez fiataloknál. Vajon mi lehet az oka ennek? A FIATALOK KÉSZEN KAP­JÁK AZT, amit az előttük járó nemzedék keserves küzdelmek­kel harcolt ki magának. Az idő­sebb nemzedék gondolkodását, életstílusát a nehéz társadalmi viszonyok emléke is meghatá­rozza. Háború, éhezés, szegény­ség kitörölhetetlen - nyomokat hagytak sok emberben. A fia­talsággal mindig együtt jár vala­miféle elégedetlenség is. Szeret­nének gyorsabban előre haladni, többet felmutatni, mint az előt­tük járó nemzedék. Ezt az igyek- vést pozitívan kell megítélni, mert előre viszi nemcsak az egyes embert, hanem a családot, a társadalmat is. Az együttélő nemzedékek gon­dolkodásában, életigényében va­lóban jelentős különbségek van­nak. De e különbözőségek miatt sokszor nem egy családban rob­banásig feszült a helyzet, amely­ben mindkét generáció szenved. Valóban nem könnyű az öregek­nek megérteni az ifjúság lángo­lását, lendületét, akkor, amikor ők már , nem képesek talán lé­pést tartani velük. Azonban a fiataloknak sem könnyű megér­MONTGOMERY, ALABAMA, USA Montgomery városábán a Dex­ter Avenue-n levő baptista temp­lomot, melyben Martin Luther King az Egyesült Államokban élő feketék jogaiért való küzdelmet egykor megindította, műemlékké nyilvánították. tflvtasóinh írjáh Egyházunk műkincsei A nemeskéri szószék Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség egyik kiváló művészet- történészének, Granasztóiné Győrffy Katalinnak a megállapí­tása szerint a nemeskéri műem­lék templomunkban Magyaror­szág legkorábbi és legérdekesebb szószékoltára található. Felállí­tásuk és egybeépítésük 1736-ban történt, amikor az oltárt- egy Nümbergből származó soproni mester elkészítette. A szószék azonban ennél jóval régibb. Gazdagon faragott késő reneszánsz, kora barokk stílusú, a 16—17. század fordulójáról való. A szószékkosár és a rajta levő evangélista szobrok és egyéb dí­szítő faragványok hársfából ké­szültek. A szép kerubfejek, gyü­mölcsfüzérek és konzolok német stíluskapcsolatra utalnak. Felté­telezhető, hogy a szószék Perlaky József püspök révén — akinek az édesanyja wittenbergi Hun- nius-leány volt — került át szász területről a nemeskéri ar- tikuláris templomba. F. T. Tisztelt Rédey Pál! Őszintén szólva, elsősorban a lelkiismeretfurdalás adta kezem­be a tollat. Elolvasva ugyanis a június 4-i Evangélikus Élet 3. oldalán megjelent cikk egyik mondatát, mely így hangzik: „Bizony elvárhatjuk, hogy rend­szeres reflexiókat nyújtsanak róla ...” Igazat kell adnom ön­nek abban, hogy „sikerélmény” nélkül (elnézést, hogy ezzel a ma oly divatos szóval élek) — ne­héz hosszú távon igazán öröm­mel dolgozni. Teljesen egyetértek abban, hogy a lap igen tartalmas, szín­vonalas, érdekes. Talán célrave­zető lenne, ha üres csekkeket he­lyeznének el a templomajtókban, hiszen voltaképp magánszemély nem igen van tisztában a ren­delési móddal. Persze a lelkészi hivatalok mindenkor készséggel segítenek. Szerintem még abban a stá­diumban vagyunk, hogy most kezd olvasni a „hívek tábora”. Nem tudom, hol volt, vagy mi­kor volt a múlasztás (én magam még 30 éven innen vagyok), de az biztos, hogy rendszeresen templomba járó, idősebb ún. hi­vő asszonyoknak ajándék kép- pen és magam is fizettem be fél­évi díjat, azon csodálkozva, hogy vajon miért nem jutott nekik eszükbe mindez? Én amikor hu­zamosabb ideig betegeskedtem, kb. 3—4 éve, akkor „fedeztem” fel ezt a lapot. Bosszant, ha nem kapom meg időben és vasárnap reggel, vagy délután nem olvas­hatom el az igemagyarázatot, stb. Egyébként korábban „két igeis­mertető” volt. Nekem hiányzik Martensen dán római katolikus püspök a .jezsuiták VII. ökumené kongresszusán szólva azt mondot­ta, hogy evangélikusok és római katolikusok, akik közös akciók­ban közel kerültek egymáshoz, és tést tanúsítani az egyre gyorsab­ban fáradó szülők iránt. A boldogabb, teljesebb jöven­dő megköveteli a különböző kor­osztályok egymáshoz tartozásá­nak a rendezését. Hiszen aki ma még „tizenéves”, pár év múlva maga is szülő lesz. Gyermekeit nehezen tudja nevelni az, aki szüleivel rendezetlen viszonyban élt. MINDEN FIATALNAK TU­DOMÁSUL KELL VENNIE, hogy a családi kötelék több, mint egyszerű emberi kapcsolat. A ba­rátainkat magunk választhatjuk meg éppúgy, mint az élettársun­kat. A szüleinket, családunkat azonban kaptuk. Hitünk szerint Istentől, ajándékba. A vér sze­rinti kapcsolat így bizonyos el­kötelezettséget ró ránk. Vállalni — szeretni kell szüleinket akkor is, ha a régi világ sok-sok emlé­két hordják magukban, akkor is, ha életmódjukkal nem is tudunk mindig egyetérteni. A Krisztust követő emberek életében a vér szerinti kapcsolat mellett döntő jelentősége van Isten parancsának: Tiszteld atyá­dat és anyádat. A szülök iránti tisztelet kötelezettsége soha nem múlik el, még akkor sem, ha valaki közben maga is szülő lesz. Egyszer élénk, vitának voltam tanúja, ahol fiatalok és időseb­bek felváltva tettek szemrehá­nyást egymásnak, hogy miért nem lehet a másik generációval együtt élni. Egy idős ember azonban így kelt a fiatalok vé­delmére: Nekünk könnyebb, mert mi már voltunk fiatalok. De ők még nem voltak öregek! Egy fedél alatt élünk. Megtűr­ni a másikat — nehéz feladat. Szeretni tudni a másikat — Is­tentől kapott ajándék. ifj. Ferenczy Zoltán is. örülök annak is, ha a Nap­ról napra rovat szerzője énekkel is kiegészíti a magyarázatot. Szeretem az évfordulók kap­csán írt megemlékezéseket is. A férjem világi szemmel nézi az újságot, és mindig sok új infor­mációt kap irodalmi, történelmi cikkek kapcsán. Nagyon jónak találom a Lel­ki kérdésekről beszélgetünk so­rozatot. Talán kevésbé színvona­las a Falvakon-tanyákon, bár Sárkány Tiborné írása nagyon is nagy problémát érint igen tár­gyilagosan, és „életszagúan”. (El­nézést, de gondolataimat azonnal papírra vetem.) Van egy olyan érzésem, hogy a serdülő korosztály kissé kire­kesztett réteg. Gondolom, ezért hozták létre a szerkesztők az Írok nektek, ifjak sorozatot. Vé­leményem szerint kissé elvontan közelítik meg a problémákat a szerzők. Azt hiszem, hogy kb. 7 évvel ezelőtt is volt hasonló so­rozat, amely akkor nekem job­ban tetszett. Talán lehetne néhány aktuális problémát is felvetni, vitára in­dítani. Pl. a templomlátogatott­ság kérdését, vagy a gyermek­bibliakörök hiányát, stb. Persze ez csak akkor lenne helyénvaló, ha ún. „zártkörű lap” lenne . .. Végül köszönöm, hogy elolvas­ta eszmefuttatásomat. Abban biztos vagyok, hogy sokunkat csak a lustaság — persze idő­hiányra hivatkozva —, gátol ab­ban, hogy dicsérő szándékkal kezünkbe vegyük a tollat. Őszin­te tisztelettel: Nyíregyháza, 1978. június 18. Pelles Ferenené hitükben is egymás iránti meg­értést tapasztaltak, „csak nagyon nehezen tudják megérteni, miért nem ünnepelhetik együtt az eucharisztiát”. INTERKOMMUNIÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom