Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-07-16 / 29. szám

...hogy a gyülekezel ne piruljon A dunaegyhási gyülekezet felújította orgonáját 1978 novemberében ülést tar­tott a dunaegyházi presbitérium. A lelkész bejelentette, hogy az egyházkerüiet. szuperintendense (püspök), Szeberényi Gusztáv ca­nonica visitacióra (hivatalos lá­togatásra) jön a gyülekezetbe. ITT KEZDŐDÖTT A KÖZÉD SZÁZÉVES DUNAEGYHÁZI OR­GONA TÖRTÉNETE. A lelkész bejelentése után ugyanis a pres­bitérium több tagja szóvá tette, hogy a püspök látogatásáig be kellene fejezni az orgona építését, amellyel kapcsolatban „már nyolc éve szedelőzködünk”, „Ne pirul­jon” a gyülekezet a püspök előtt a régi rossz orgona miatt. Azt gondolom, hogy ez a régi presbiteri ülési jegyzőkönyv, ame­lyet Szabó István lelkész idézett a dunaegyházi orgona jelújítása alkalmával tartott egyházzenei áhítaton, a mai napig igen tanul­ságos. — Mindenesetre úgy lát­szik a gyülekezet mai presbité­riuma is jól megtanulta ezt a lec­két. Ebben bizonyára jelentős ré-' sze van Tóth-Szöllős Mihály es­peresnek, aki hazai egyházi ének­és zeneügyünknek az egyik lelkes zászlóvivője, s aki dunaegyházi lelkész korában saját kezűleg fo­gott hozzá a háborús időkben el­hanyagolt orgona megjavításához. Utóda Szabó István tovább vitte a gondolatát az orgona teljes megújításának, sőt kibővítésének. AZ ÉRTÉKES KIS CSUSZKA- LÁDÁS ORGONA FELÚJÍTÁSÁ­RA Trajtler Gábor orgonamű­vész, országos egyházzenei igaz­gató készített tervet. S bizonyára úgy emlegetik majd száz év múl­va Tárnái Endre orgonaépítő mester és Soós Péter hangszer­szerelő nevét Dunaegyházán, mint a mai napig számon tartják Steinreig Lipótét, aki 10 éves ga­ranciát vállalva építette meg an­nak idején az orgonát, de 100 év múlva is magasan értékelt mun­kát végzett. Dunaegyháza mert! tartozik Ma­gyarország legnagyobb és legis­mertebb falvai közé, S' 'TTtagyaror- szági evangélikus egyházunknak számos ennél nagyobb gyüleke­zete van. Aki ezen az ünnepi es­tén betévedt a Duna menti falu evangélikus templomába az egy­házzenei est élménye alapján fel­mérhette, mennyit nőtt a felsza­badult hazában akárcsak a zene területén a befogadóképesség és igényesség. Egyúttal azt is, hogy mire jutott azok törekvése, akik sokat tettek azért, hogy ne kell­jen „pirulnunk” még falusi gyü­lekezeteinkben sem orgonáink el­hanyagoltsága, kántoraink „bal­kezessége”, énekkaraink, gyüleke­zeteink nívótlan éneklése miatt. ÜGY KÍVÁNKOZIK, HOGY A MÁR ELŐBB EMLÍTETTEK MELLETT most mindjárt ideír­jam Weltler Jenő, az általa veze­tett Lutheránia ének- és zeneka­ra, az ő szolgálatukat megértő és évek óta hűségesen segítő neves előadóművészek nevét is. A szol­gálat színvonala, amely hatalmá­ba kerítette ezen az estén a du­naegyházi, a szomszéd falvakból idesereglett és a lelkészükkel együtt vendégségben itt tartózko­dó naszvadi (Csehszlovákia) hit­testvéreinket, azt igazolta, hogy a Lutheránia többet akar, mint ze­nei ínyencségekre éhes fővárosia­kat kielégíteni. Szolgálni kíván s erre kész bárhol, ahol a lehető­ségek erre adottak. TRAJTLER GÁBOR SOKOL­DALÚSÁGÁNAK is újra tanúi lehettünk. Az értékes kis orgona szakszerű átépítése konstruktőri képességeiről tanúskodik, orgona­művész mivolta abban nyert iga­zolást, hogy rövid időn belül a zeneszerszámban rejlő variációk sokaságát mutatta be. A program pedig, amely egy óra leforgása alatt az egyházi zene történeti keresztmetszetét adta, tájékozott­ságának gazdagságán túl a kiváló pedagógust is újra elénk állította. A program befejező számának beállítása, a Weltler Jenő által feldolgozott, ismert esti énekünk, amit a gyülekezet együtt dúdolt az énekkarral azt is jelezte, hogy az ének- és zenei program össze­állítói és előadói gondoltak arra, hogy, ami a templomban történik az istentisztelet, s ezért legszebb befejezése a bensőséges imádság. TARTOZOM MÉG AZZAL, hogy Tóth-Szöllős Mihály espe­res a Zsolt 33, 1—5 verse alapján elmondott, az alkalom ünnepé­lyességét, bensőségét és lehetősé­gét jól érzékelő igehirdetése né­hány gondolatát is idézzem. — Énekeljetek az Úrnak új éneket! Az új ének igenlése annak, hogy Isten szava igaz és cselekedetei hűségesek. Isten szava igazsága és cselekedetei hűsége az, amit a szolgáló Jézusban szólt és tett a világért, az emberért. Az orgona hangja és a gyülekezet éneke ak­kor illendő az „igazakhoz”, ha er­ről a szolgáló szerétéiről tanús­kodik és azt továbbítja. Szépen zengjenek hangszerel­tek! — A dunaegyházi gyülekezet alkalmas időben újította meg or­gonáját, amikor reménységünk szerint hamarosan kezünkbe vesz- szük az új énekeskönyvet és gyü­lekezeteinkben elkezdjük tanulni az új énekeket. Ez az esemény ezért serkentő példa lehet más gyülekezetek számára is. —• Mi­vel szép számmal voltak jelen a dunaegyházi egyházzenei áhítaton más gyülekezetek lelkészei, pres­biterei és hívei is, ez az útmuta­tás bizonyára nem marad hatás­talan. M. Gy. Isten tiszt ele ti rend Budapesten, 1978. július 16-án Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. 11. (úrv.) Harmati Béla, du. 7. Harmati Béla. Fasor de. 11. (úrv.) Muntag' Andor. du. 6. Muntag Andor- né. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 1;2. Zugló de. 11. (úrv.) Matuz Pál. Rákosfalva de. 8. Matuz Pál. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Matuz Pál. Kassák Lajos út 22. de. 11. Ifj. Fe- renczy Zoltán. Váci út 129. de. ne­gyed 10. Ifj. Ferenczy Zoltán. Fran- gepán u. de. 8. Ifj. Ferenczy Zoltán. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsé­bet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár- Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyulia. Pest­lőrinc de. 10. Matúz László. Pestlő- rinc-Erzsébettelep de. 8. Matúz Lász­ló. Kispest de. 10. Kispest-Wekerlete- lep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota- Nagytmplom de 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Baráth Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál. Mátyásföld de. fél 11. Cin- kota de. fél 11. du. fél 3. Kistarca de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rá­koshegy de. 9. Kosa László. Rákosli- get de. 10. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (lelkészavatás — úrv.) Ottlyk Ernő. du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Ottlyk Ernő. Öbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Ele­mér. du. fél 7. Liska Endue. Pesthi- degkút de. fél 11. Nvfrő József. Mo­dor» u. 6. de. 10. Lehel László. Kelen­föld de. 8. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Ben­cze Imre. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. ■I ALALOZAS — Pályi Dénesné, a volt ko­módi lelkész özvegye 86 éves ko­rában május 23-án elhunyt. Te­metése június 19-én volt a rá­koskeresztúri temetőben Blat- niczky Jenő ny. cinkotai lelkész szolgálatával. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 5X6—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 @r 78.2138 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Napról-iianra „A világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazság és egyenes­ség” (Et 5, 9). VASÁRNAP. — „Nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk” (T Sám 2, 2 — Jn 10, 30 — Mt 7, 15—21 — Zsolt 92, 13—16). Sá­muel anyja nagy szomorúságára sokáig gyermektelen maradt, de kitartóan, állhatatosan, sokáig, hosszasan könyörgött az Űr színe, előtt. S ez a mdhdat már a fia születése feletti hálaének, mert a háláról sem feledkezett meg. Át­élte, hogy élete csak akkor van kősziklán, ha egészében Istenre hagyatkozik, minden gohdjában, bajában. Jézus is így tanított. Le­het, hogy fövényre, homokra könnyebb, építeni, de viharok ide­jén a kőszikla sokkal tartósabb alap. Megmaradni csak szilárd alapon lehet. HÉTFŐ. — „Én az Atyától jöt­tem és eljöttem a világba” (Jn 16, 28 — Ézs 35, 4 — Jn 8, 31—36 -— 1 Sám 17, 1—11). Akkor tud­juk igazán, még mélyebben érté­kelni Jézus szolgálatának jelen­tőségét, ha megsejtjük, megérez- zűk, hogy ö mit adott fel a gol­gotái keresztért. A mennyei Atyá­tól jött el ebbe a nem mindig ké­nyelmes világba, az emberért, a világért, mindenkiért. Jézus le­mondása aligha fogható fel a szá­munkra teljes mélységben. De ez mutatja, érzékelteti Isten hatal­mas szeretetét, titokzatosságát, s megújító voltát. Elfogadva ezt a szeretetet, induljunk továbbadni. KEDD. — „Senki sem ragad­hatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezé­ből” (Jn 10, 28—29 — Zsolt 91, 4 — Gál 6. 7—10 — 1 Sám 17, 12— 30). Mindenki szeretné biztosítani önmagát, családját, életét, tulaj­donát, jövőjét, mert az ember megmásíthatatlan tapasztalata, szomorú élménye, hogy sokféle veszély van. Keressük a biztonsá­got,' mert időnként kiszolgáltatot­taknak érezzük magunkat. Sok­szor a bonyolult biztosítási kötvé­nyek ellenére is bizonytalanság­ban él az ember. Az Atya kezé­ben van a legnagyobb biztonság és béke, amit Jézus Krisztus ho­zott el. SZERDA. — „Nyomorúságom­ban az Urat hívtam segítségül. Az Űr meghallgatott, tágas térre vitt engem” (Zsolt 118, 5 — Zsid 5, 7 — Kol 1, 3—11 — 1 Sám 17, 31—51). Bárkit érhet baleset, nyomorúság, szenvedés, össze­csaphatnak a fejünk felett a hul­lámok. Vagy kétségbeesünk, ösz- szeroskadunk, feládjuk, magunk­ba fordulunk, vagy Istenhez kiál­tunk! A deficites élethelyzetünk legyen a számunkra alkalom, in­dítás, ok arra, hogy Istenhez kiáltsunk. A zsoltáros bizonyság- tétele, hogy ő is a nyomorúsága idején kiáltott fel. Isten meghall­gatta. CSÜTÖRTÖK. — „Jézus erre azt mondta nekik: Ahogyan en­gem elküldött az Atya, én is el­küldelek titeket” (Jn 20, 21 — Ézs 6, 8 — 1 Kor 12, 12—26 — 1 Sám 17, 52—58). Újra és újra tu­datosítanunk kell küldetésünket, hogy mi a feladatunk, szolgála­tunk, kinek a nevében fordulunk mások felé. Nem mindegy, hogy ki kinek a nevében szól. Jézus, el­végezte a megváltás szolgálatát, s kiküldte a tanítványait, hogy hirdessék a nevét, és valami egé­szen újat adjanak a világnak. A szeretetet, ami nem emberi for­rásból származik. PÉNTEK. — „Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. Ha végigsö­pör rajta a szél, vége van” (Zsolt 103, 15—16 — Zsid 13, 14 — Fii 2, 12—18 — 1 Sám 18, 1—16). Pe­regnek a hónapok, futnak az évek, gyűlnek az évtizedek — megállíthatatlanul. Évről évre többet érzünk meg az idő múlá­sából. Amikor egy fokkal erősebb szemüveg kell, s jobban igényel­jük a pihenést, izmaink kevésbé rugalmasak, és többször gondol­kodunk ' el az életünk értelmén. Bár még virágzik az életünk, de itt-ott már egy-egy szirom lehull. Sokan úgy védekeznek az idő fu­tása ellen, hogy nem vesznek róla tudomást, kozmetikai trükkökkel, egyre nagyobb adagú élénkítő szerekkel sarkallják a szívet, hogy tartsa az ütemet. Isten biz­tat minket, hogy nem a semmibe rohanunk, hanem felé haladjunk. Ne csak múljon az időnk, hanem teljen istenszeretettel, embersze- retettel, szolgálattal. SZOMBAT. — „Ekkor azt mondta Jákob a háza népének: Távolítsátok el az idegen istene­ket, amelyek nálatok vannak! Tisztítsátok meg magatokat” (1 Móz 35, 2 — 1 Kor 3, 23 — Mt 21, 18—22 — 1 Sám 20, 1—23). Jákob felszólítását ne engedjük el a fülünk mellett, mintha nem nekünk szólna. Persze nem is az ókor idegen isteneitől kell óva­kodnunk, de az ember tudva, vagy tudatlanul választ magának valamit, vagy valakit, amit imád, dicsér, magasztal, amiért reszket, időt, erőt, egészséget áldoz. Azaz áldozatot mutat be, ma is van ételáldozat, italáldozat, füstölő­áldozat, mikor melyik kerül az életünk középpontjába. Sokféle idegen isten lehetséges ma is. Az idegen istenek közös jellemzője, hogy csak önmagunkra irányítják a figyelmünket, énközpontúságra alakítanak át. Az idegen istenek­től csak az Atya, a Jézus Krisz­tus által képes megszabadítani. Ribár János Berzsenyi Dániel első iskolája Kissomlyón A KEMENESALJA LANKÁS VIDÉ­KÉN, a Kissomlyó-hegy lábánál, János- házáról Sárvárra tartó országút mentén fekszik Kissomlyó község. Neve 1319-ben, a győri káptalan oklevelében szerepel először Sumuloként. Egy 1329-ből való oklevél Hegchesumlia, egy 1332-ből való okmány pedig Somlio néven említi. A vasvári káptalan 1349-ben kelt levelében Hegesomlyot ír. A különböző nyelvtörté­neti változásokon áteső falunév az 1700-as évek végére Hegyes Kis Somlyó­vá alakul. Korabeli források tanúsága szerint itt kezdett tanulni Berzsenyi Dániel az 1780-as évek végén (a falu ugyanis szom­szédos a költő szülőfalujával, Hetyével). VAJON MILYEN LEHETETT A NAGY KÖLTÖ ELSŐ ISKOLÁJA az egyszerű Vas megyei kis faluban? Hrabovszki György, a falu akkori evangélikus lelkipásztora részletesen le­írta az iskola anyagi és személyi helyze­tét. „1784: Az épülethez kívántató eszkö­zöknek, mindennemű materiáléknak, mésznek, téglának, köveknek és más egyéb szükségeseknek megszerzésében foglalatoskodott az érdemes konvent. Az elöl számláltatottaknak utána azt kérdezhetnék successörink (utódaink), hát a mesterünk (tanítómester) hol la­kott, vagy hol tanított. Azért azt is írás­ban közöljük. Minthogy ifjúi legények voltak oskolamestereink, egy kevés ideig eleintén Somlyó házanként tartotta őket, azután az öreg Mészárosnéhoz jártak, utóbb pedig kirendeltetvén deputatumok (járandóságuk), maguk provideálták (lát­lát el) magokat. Ballér Istvánnak Nemes Hegedűs István uram adott helyet a nagy szobájában. Sebestyén helyébe 1784. esz­tendő március havában T. Wietoris aján­lása mellett Takács Ferenc inspektor úr Polgár Istvánt hozta le maga költségén Sopronból." MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI SZEMPONT­BÓL NAGYON ÉRDEKES, hogyan folyt a tanítás Berzsenyi iskolájában. Hra­bovszki „Tanításrend”-je erről is tájé­koztat bennünket. „Hétfőn reggel: 1. Énekelnek és imádkoznak. 2. Egy diktátumot mondanak a nagyobbak, me­lyet tanulnak ki jövőre a kisebbek is. (A padok előtt, kijőve kell elmondani.) 3. Leckéznek szokott könyveikből. 4. Mu­tatják a kisebbek kézírásukat. 5. A na­gyobbak pedig meghallván a Donatusból vagy a grammatikából következő lecké­jük magyarázatát. 6. Felmutatják szom­bati munkájukat. 7. A repetáit dictum mellé egy pár deák igét tanulnak. Délután: 1. Énekelnek, imádkoznak. 2. Leckéz­nek szokott könyveikből. 3. Magyar, deák és német applicátiókat olvasnak. 4. Luntz erkölcsi könyvét olvassák, mely deákul és németül kérdeztetik. 5. Á számvetésben gyakorolják magukat.” A hét többi napján a felsoroltakon kí­vül még egyéb tantárgyakat is tanulnak: „Hallják a keresztény tudománynak Gróf Konrád és a hannovéri katekizmus szerint való előadását, hallják hazájuk históriáját Windisch szerint (Carl Win- disch tankönyve szerint), tanulják ha­zánk ismeretét Windisch és egyebek sze­rint. Colloquimot mondanak. Közönséges geográphiát tanulnak Lutz szerint.” Szerda és szombat délután szabadság „vagyon, de a nagyobbak éneknótát ta­nulni felgyülekeznek egy óra tájban”. HRABOVSZKI T1SZTELETES 50 PONTBAN FOGLALJA ÖSSZE a szigo­rúbbnál szigorúbb iskolai törvényeket. Néhány az érdekesebbek közül: „Tanítvány becsülje tanítóját mint édes atyja után való édes atyját, kinek megbántása példásan büntettetik meg.” „A reggeli, oskola télen hajnalban, (vi- lágosodáskor), nyáron pedig 6 órakor kezdődik, a délesti délután 1 órakor. A tanítás mind délelőtt, mind délután há­rom órákig tart.” „Midőn beiratik azon matrikulába (anyakönyvbe), ha kitelhetik tőle, adjon egy garast, mely pénz spongyára, krétá­ra. lineára, mappák s több eféle eszkö­zök megszerzésére fordíttatik. Űjítsa pe­dig, ha lehet ezen ajándékát minden új esztendőben, hogy a gyűjteményből szer­zőid) oskolakönyvek szaporodjanak.” „Minden 'gyermek tisztán megmosva és megfésülve jöjjön az oskolába, a ronda, borzas meg f ésültetik, megmosdatik az egyik alumnus (árvaházi tanuló) által." „Kiki odahaza jóllakjék és szükségét végezze, mert az oskolába kenyeret, gyü­mölcsöt vagy valamely játékot hozni, vagy az. oskola alatt ott kinn futkosni szabad nem lészen.” „A könyvben ne merjen senki pingál- ni, vagy firkálni, aki cselekszi, annak körme megverettetik.” HRABOVSZKI GYÖRGY FELJEGY­ZÉSEI SZERINT POLGÁR ISTVÁN 1784-től 1790-ig tanított a faluban. Ber­zsenyi Dánielt (miután szülei tízéves ko­ráig nem adták iskolába) minden való­színűség szerint az 1787—1788. tanévben tanította. Ö állította ki a költő első isko­lai bizonyítványát is. ,,Üdvözlet a jóakarata Olvasónak! Nemes Bersenyi Dánielt, nemes Ber- senyi Lajos úr, hetyei, Vas megyei lakos fiát, miután vezetésem alatt az évi tan­folyamot elvégezte, magasabbfokú tanul­mányok elvégzése céljából mély tiszte­lettel a felsőbb iskolák igen nagyszerű és mélyen tisztelt vezetőinek figyelmébe ajánlom. Amennyire megállapíthattam róla: lelkének nem megvetendő tehetsé­geit tapasztaltam; dicsérem előmenetelét, helyeslem erkölcseit. Ezért ajánlom is őt a jóakaratú embereknek. Adja Isten, hogy elvégezve magasabb tanulmányait, a nagyszerű gimnázium díszére, tanárai­nak és szüleinek legnagyobb és óhajtott örömére növekedjék fel. írtam Hegyes Kis Somlyón 1788. okt. 13-án Polgár István az evangélikus hitvallásúak iskolájának igazgatója” Hegedűs Magdolna >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom