Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-01-08 / 2. szám

\ EGYETEMES IMAHÉT 1978, január 16—22. Nem vagytok idegenek! Efezus 2, 13—22 A HAZAI PROTESTÁNS EGY­HÁZAK a világprotestantizmus­sal karöltve ezt az esztendőt is szép alkalommal: együtt imádko­zással nyitják meg. összetartozá­sukat, egy tőről fakadó életüket fejezik ki és gyakorolják így azo­kon az alkalmakon, amelyekre az egyetemes imahét során összese- reglenek a hívek. PÁL APOSTOLNAK EZ AZ IGÉJE fogja össze és vezeti gon­dolatainkat e héten: „Nem vagy­tok idegenek!’’ (Ef 2,19/a). Kikhez fordult így az apostol? Mindenki­hez. Hozzánk emberekhez, akik születési, nyelvi, vallási okok miatt sokszor idegenek marad­tunk egymás számára. Fái rámutat arra, aki által az emberileg elképzelhetetlen válto­zás megtörtént. Krisztus azért jött, hogy véget vessen az idegenség- nek, elkülönültségnek, lerontja a válaszfalat, békességet szerzett. Boldog bizonyosságként hirdeti az apostol, hogy ahol a mi erőnk vé­géhez ér, ott Isten újat teremtő módon tud cselekedni Jézus Krisztusban. Ő új távlatot nyi­tott meg. A megbékélés, a meg­értés emberszíveket közel hozó szükségét és lehetséges voltát hir­dette meg Pál. EGYHÁZAINK MEGŰJIJLT ÉLETE MA IS azt tanúsítja, hogy ott van folyamatos megújulás, távlat, küldetés, feladat, ahol az egyházban naponkénti bűnbánó, hitbeli megértés történik az Űr Krisztusban. Amikor az egyház munkálkodik azért, hogy az em­bereket semmiféle válaszfal ne különítse el egymástól. Az egyház népe Krisztusra nézve végzi a bé-r kéltetés szolgálatát, amely egye­temes emberi érdek. De egyete­mes érték is. Összeköt mindenki­vel, hogy senki ne legyen idegen abban a világban, amelyet annyi­ra szeretett Isten, hogy az ő egy­szülött Fiát adta érte. JANUÁR 16. HÉTFŐ Az ember újjászületése 3 Kor 5, 14—17 Ezékiel 36, 25—27 Űj tervekhez új emberek kelle­nek. Ahhoz a merőben újhoz, amit Krisztus élete, bizonyságté­tele jelent, nem lehet az óember­rel közelebb jutni. Kicsoda az új­jászületett ember? Isten műve. Ezékielnél olvasunk az első, nagy, embert művelő programról, amelynek során Isten készítette fel alkotását szavának és tettei­nek megértésére. Isten végérvé­nyes újjáteremtő akarata a Meg­váltó krisztusban tárult fel. En­nek célja Krisztus áldozatos éle­tének követése: „akik élnek, ez­után ne maguknak éljenek, ha­nem annak, aki értük meghalt és feltámadott” (2 Kor. 5, 15). Mi Isten új terve az újjászüle­tett emberrel? A békéltetés szol­gálata. S mi adja ehhez a sok­szor mértéken felül szükséges erőt? Krisztus szorongató szerel­me. A Krisztustól áradó szeretet- ben és az embertársat elérő bé­kéltetésben a hangsúly nem a sza­vakon, hanem a tetteken van. A naponkénti bűnbánat és a megértés útján érkeztek el a ma- gyar-'protestánS egyházak a cse­lekvő önzetlenség krisztusi létfor­májához, a segítő, szolgáló élet­forma szabadságára. Így ragyog- tassuk fel környezetünkben isten­tiszteletünk és emberszolgálatunk szép egységét. ADJUNK HALÁT Krisztus példá- jáért, haláláért és feltámadásáért, aki által új élete lehet egyházainknak; a szolgálatban kapott új életlehetőségért, a békéltetésre nyert megbízásokért. VALLJUK MEG bünbánattal, hogy sokszor megelégedtünk a szavak bi­zonyságtételével, megerőtlenítettük Krisztus áldozatát, mert uralkodni akartunk; nem tudtunk békességet teremteni körülöttünk, mert nem ér­tettük meg mit jelent Krisztus békes­sége. KÖNYÖRÖGJÜNK az újjászülő Szentlélekért, aki megvilágositja ren­deltetésünket, megmutatja a járható utakat és alkalmas eszközzé formálja életünket akarata teljesítésére; a Ma­gyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa tagegyházai, valamennyi fele­kezet számára a teremtő Lélekért, aki a cselekvő önzetlenség krisztusi létfor­májában további növekedést ad. JANUÁR 17. KEDD Kol 3,12—17 János 19, 25—27 Pál apostol számára minden ta­lálkozás nagy lehetőség arra, hogy bizonyságot tegyen élete Uráról. Krisztus követeként vitte az ál­dást mindenhová. Nekünk sem le­het szebb szolgálatunk ennél. De mit és mennyire tudunk szétosz­tani? Krisztusból annyit tudunk csak megmutatni, amennyit meg­ismertünk. És amennyire hit által Krisztusban vagyok,olymértékben tudok cselekedeteimmel ember­társaim mellé állni. Kapcsolataink tükrök. Akik részünkről könyörü­letes szívet, jóságosságot, alázatot, szelídséget, hosszútűrést tapasz­talnak, azokban tükröződik visz- sza ránk az élő és Lelke által je­lenvaló Űr. A megszentelt új ember külde­tést ismer fel abban, hogy elfor­dulhat magától és odafordulhat embertársához. Nem régi önma­gát akarja megvalósítani, hanem engedi hit által magában és az után szolgálatában Krisztust ki­bontakozni. Különös utat jár: Is­tenhez indul és így a másikhoz érkezik el. Urunk képessé tesz arra, hogy a „külső” emberem is ugyanolyan készséges legyen a jóra, mint a „belső”, a világban is ugyanaz le­gyek, mint a gyülekezetben, kint is olyan, mint otthon. Boldog és boldogító keresztyén ember, aki­ben Isten békessége uralkodik és Krisztus beszéde lakozik gazda­gon. Ma is érvényes a reformáto- ri felismerés: „Nem teszünk sem­mi jót azért, hogy a mennyek or­szágába jussunk, de mert hit ál­tal már ott vagyunk, ezért tudunk igazán jót cselekedni.” Ez a hit vezesse minden lépésünket. ADJUNK HALAT az egyházakért, amelyek annál közelebb kerülnek a világhoz, minél teljesebben megtérnek Urukhoz; Krisztusban megszenteli kapcsolatainkért, kiegyensúlyozott családi életünkért. VALLJUK MEG bünbánattal, hogy sokszor nehéz gyakorolni a krisztusi életet, mert inkább szeretnénk élni a magunkét; eltakarjuk életünkkel oly­kor Krisztus szeretetét, mert hiányzik belőlünk a Lélek gyümölcse. KÖNYÖRÖGJÜNK Krisztust magasz­taló életért, békességet munkáló ige­hirdetésért, a szeretet kötelekének lát­hatóvá tételéért a hazai egyházak testvéri közeledésében; az Egyházak Világtanácsa jó szolgálataiért a világ békéjének megőrzésében. JANUÁR 18. SZERDA Hitünk gyümölcsei Zsid 13, 1—3, 8—12 5 Móz 15, 7—19 Krisztus tanítványainak közös ismertetőjele: a jó cselekedeteket termő élet. Aki hitével megtér az­úrhoz, az eljut a felebaráthoz — ez a keresztyén erkölcs alfája és ómegája. Első helyen említi az apostol az atyafiúi szeretetet, amelyben maga Krisztus fordítja arcát embertár­samhoz — rajtam keresztül. Sze- retetintézményeinkben is ez a mélyre hajló, krisztusi szeretet tündököl fel, tudja gyógyítani azokat a fájdalmakat, amelyeket a test okoz. Hányán tapasztalják meg ezt a szabadító szeretetet bi­zonyságtételünk által? Nem álta­lában kell gyümölcsöt teremnünk, hanem éppen azt, amit az embe­rek leginkább tőlünk várnak! A szükség meglátásához új szem kell. Aki feltekint minden jónak bevégzőjére, az meglátja, hogy körülötte hol van szükség EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u, 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vin Előfizetési ár: egy évre 120,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 2.7211 ISSN 0133—1302 77.3719 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató segítésre. Naponta tekintsünk fel a békesség Istenére, és azután vi­lágunkra, amelynek jövendője fe­lé csak egyetlen út vezet: a meg­békélés. ADJUNK HALAT Krisztus erejéért, ami úgy jelenik meg az egyházak éle­tében, mint szolgáló szeretet; a sze- retetintézmények munkásaiért, akik hitbeli engedelmességgel követik a szolgáló Űr Krisztust; a Keresztyén Békekonferenciáért, amely a békesség Istenének hírnökeként munkálja a jö­vendőt a népek világában. VALLJUK MEG bűnbánattal, hogy nem mindig engedelmeskedünk Urunk sürgető felszólításának; sok jót szeret­nénk tenni ahelyett, hogy az éppen szükségeset cselekednénk. KÖNYÖRÖGJÜNK engedelmes lel- kületért, embertársainkat segítő cse­lekedetekért; gyakoroljuk a diakómát, a krisztusi cselekvést gyülekezetünk­ben a betegek, megpróbáltak között. (Folytatjuk) Istentiszteleti rend Budapesten, 1978. január 8-án Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Harmati Béla, du. 5. Hafenscher Károly, du. 6. Sze- betetvendégség: Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (mag(yar). Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfal­va de. 8. Boros Károly. Gyarmat u 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de 11. Benczúr László. Váci út 129. negyed 10. Benczúr László. Fran- gepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Űjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV- telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos­palota Kisíemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. f<^ 11. Cinkota de. fél 11., du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákosli­get de. 10. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.), du. 6. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. Görög Ti­bor, de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9., de. 11., du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Lehel László. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. fél 10. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 8. Bencze Imre. Németvölgyi út 138, de. 9. Ruttkay Miklian Géza. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rőzse István. Csil­laghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos, Csepel de. fél 11. PASSIÓI ELŐKÉSZÜLETEK OBERAMMERGAUBAN Az oberammergaui (NSZK) passiói játékok idei próbái során új változat előkészítése folyik. Ferdinand Rosner bencés páter és barokk költő 1750-ből származó feldolgozását viszik „színre”. Hermann Greifenstein egyházfő­tanácsos (Bajorországi Evangéli­kus Egyház) üdvözölte az új vál­tozatot: „Ez mentes az antiszemi­tizmus leghalványabb nyomától is.” Inkább keresztprédikáció, amely az egész emberiség bűnét teszi nyilvánvalóvá, de elsősorban is a közreműködőkét és a néző­két — mondta, az egészet tekint­ve azonban ellentétet lát az igé­nyes és magas művészi színvona­lú színrevitel és az egyszerű, né­pies szöveg között, amelyet laiku­sók adnak elő eltérő képességgel. — HELYREIGAZÍTÁS. Lapunk 1977. évi 51. számában a Bóesán tartott presbiteri konferenciáról szóló cikkben sajnálatos névelirás történt. A javaslatot, hogy minden presbiter rendelje meg az Evan­gélikus Életet, nem a kiskunhalasi gyülekezet gondnoka, hanem fel­ügyelője: Márkus Dezső tette, aki lapunk hűséges olvasója. A nével­írásért szíves elnézést kérünk. „Az Ige testté lett, itt élt közöt­tünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének di­csőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1, 14). VASÁRNAP. — „Az Űr ezt mondta Ábrámnak: Megáldalak és áldás leszel” (1 Móz 12, 2 — Gál 3, 9 — Lk 2, 41—52 — Zsolt 112, 1—6). Az áldás: Isten jelen­léte. Az Ábrahámnak adott ígéret egyúttal feladat is a mai keresz­tyének számára is. Az Űr áldá­sa részeseinek valljuk magunkat. Ezt az áldást osztani, megélni kell a szolgáló szeretet formájá­ban. Szűkebb és tágabb környe­zetünk számára egyformán. Ha ezt nem tesszük, visszaélünk Is­ten ajándékaival. HÉTFŐ. — „Az én Istenem el­küldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem” (Dán 6, 23 — Zsid 1, 14 — Mk 1, 1—11 — Jn 3, 31—36). Hatalmas úr az Isten. Mégis milyen sokszor reményte­lenül és hitetlenül tekintünk Rá és ezzel összefüggésben egyéni életünk, gyülekezetünk, egyhá­zunk és az egész világ jelene és jövendője felé. Merjük végre Rá bízni jelenünket és jövőnket, és használjuk arra energiánkat, hogy akaratát éljük meg, tudva azt, hogy így a jövőnk a legjobb kezekben van. KEDD. — „Aki elküldött en­gem, az velem van: nem hagyott egyedül” (Jn 8, 29 — Zsolt 25, 16 — Mk 1, 12—15 — Jn 4, 1—14). Jézus vall így az Atyához való viszonyáról. De Jézus arról is szólt: övéit nem hagyja magukra, velük lesz. — Nem egyedül vív­juk életünk harcait saját ma­gunkkal szemben, bűneink ellen. És nem egyedül vívjuk harcunkat — sok jóakaratú emberrel együtt — a jóért, a békéért, a szebb jö­vőért: Jézus ezekben a harcok­ban, küzdelmekben is velünk van. Velünk van életünk minden percében és halálunk óráján is. Ö ígérte. SZERDA. — „Szomorúságotok örömre változik” (Jn 16, 20 — Zsolt 56, 9 — Mk 1, 21—28 — Jn 4, 15—18). Szomorúságot válthat ki az ember szívéből a magány, a félelem, a bűn tapasztalása, a lelkiismeret nyugtalansága. De a szomorúság örömre is változhat. Jézus a mi életünk szomorúsá­— Vízkereszt után az 1. vasár­napon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 2, 41—52; az igehirdetés alap- igéje: Zs 97, 1—12. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN.. Ja­nuár 8-án, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház félórá­ját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. SELMECZI JÁNOS, a Teológus Otthon igazgatója. — KECSKEMÉT. 1977. decem­ber 5-én az evangélikus és refor­mátus gyülekezet tagjainak öku­menikus együttíétén Tóth-Szöllős Mihály esperes tartott előaadást a júniusban Moszkvában tartott Bé­kekonferenciáról, amelyen a vi­lágvallások képviselői voltak je­len. A hallgatók nagy figyelemmel vették a hírt, hogy a nagy világ­vallások képviselői éppen korunk legfontosabb kérdésében, a béke kérdésében tudtak egymáshoz kö­zeledni, megértéssel és egységgel határozatokat hozni. — PAPA. 1977. december 11-én kedves, emlékezetes találkozása volt a gyülekezetnek egykori, hu­szonöt évvel ezelőtti segédlelké- szévei, Varga György bakony- szombathelyi lelkésszel és felesé­gével. A délelőtti istentisztelet igehirdetésének, a 25 konfirman­dushoz szólásnak és a délutáni gyülekezeti szeretetvendégségen elhangzott előadásnak is egységbe foglaló iggje volt: Az Isten szere­Végzi ezt úgy. hogy nem hagy magunkra, hogy felszabadít a bűnbocsánat által az örömre és az örömmel végzett szolgálatra. A hozzá forduló életben Ö jnaga munkálja az örömet és békessé­get. CSÜTÖRTÖK. — „Én vagyok az alfa és az omega, így szól az Űr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható” (Jel 1, 8 — 5 Móz 3, 24 — Mt 4, 18—25 — Jn 4, 19—26). Isten ha­talmát és nagyságát, melyet az emberi értelem csak sejteni, de teljességgel megérteni nem tudja, állítja elénk mai igénk. Jelenléte és hatalma korlátlan. Miért van mégis sokszor félelem a szívünk­ben és szolgálatunkban? — Hi­szen ez a korlátlan Űr a mi Iste­nünk és egyúttal szerető mennyei Atyánk! PÉNTEK. — „Szereteteden el­gondolkozunk templomodban, ó, Isten” (Zsolt 48, 10 — Ef 5, 19 — Zsid 2, 14—18 — Jn 4, 27—30). Jó és szükséges valóban Isten szeretetén „elgondolkozni” az Ö házában. De ez az „elgondolko- zás” nem lehet öncél, hanem erő­gyűjtés és erőforrás. Erőgyűjtés és erőforrás arra, hogy azt a sze­retetet, amit megismertünk, amit kaptunk, azt éljük és adjuk to­vább. Istennek is ez az akarata. A templom csendje, az istentisz­telet áhítata küld az élet zajába, sűrűjébe, ha nem megyünk el a felebarátunkhoz, akkor rosszul „gondolkozunk el” Isten szerete­tén. SZOMBAT. — „Most már föl­kelek — mondja az Űr — a nyo­morultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt, és szabadulást adok annak, aki arra vágyódik” (Zsolt 12, 6 — Lk 14, 21 — Lk 10, 21—24 — Jn 4, 31—38). Sokszor vádolták az egyházat, vezetőit az­zal, hogy politikai kérdésekkel foglalkozik, isten maga' — hisz az egész világ ura — késztet a nyomorultak és szegények érde­kében végzendő minden szolgá­latra, mely azonban nem lehet szűk körű, hanem világtávlatú szolgálatnak kell lennie. Nern ül­hetünk tehát tétlenül, ölbe tett kézzel a világban tapasztalható nyomorúság láttán, hanem a dia- kóniai úton kell járnunk, ha Is­ten gyermekeinek valljuk magun­kat. ifj. Kendeh György tét. Mindegyik szolgálatot a ven­dég lelkész végezte, felesége pedig énekszámmal és saját költésü ver­sének előadásával gazdagította a délután programját. — ÉRD. 1977. november 27-én a zsúfolásig megtelt templomban avatta fel 'Molnár Gyula esztergo­mi lelkész a templomépitők em­léktábláját. A kőbe vésett nevek: Bányai Sándor lelkész, Csaba György felügyelő, Pintér János gondnok és Katzenbach János épí­tész. A kezdő oltári szolgálatot id. Harmati Béla h. lelkész végezte. Szavalt Perlaki Zsuzsa és Knódel András. A templomban nemrég kémény épült, s ez volt az első fű­tési alkalom. Oífertóriumként 1470,— Ft gyűlt össze. — PAKS. 1977. december 4-én dr. Fabiny Tibor teológiai akadé­miai tanár vezetésével teológus­nap volt a paksi és a tengelici gyülekezetben. Dr. Fabiny Tibor igehirdetése mellett ifj. Bencze Imre és ifj. Hafenscher Károly budapesti, valamint Szabó Izabel­la ózdi és Tekus András győri teo­lógiai hallgatók szolgáltak műsor­számokkal. A gyülekezeti alkal­mak perselypénze 7942,— Ft volt, amelyet Sólyom Károly paksi lel­kész, a Tolna-Baranyai Egyház­megye esperese adott át a Teoló­giai Akadémia küldötteinek a lel­készképzés céljaira. A tengelici gyülekezet külön is nagy mennyi* ségű süteményt küldött a teológus ifjúságnak. gait is örömre akarja változtatni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom