Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-01-15 / 3. szám

Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 1978. január 15. Ára: 3,50 Ft A szolgálat területének kiterjedése Dr. Káldy Zoltán püspök jelentése az Országos Közgyűlésen ló diszkriminációt. Ugyanakkor kifogásolunk minden oiyan ma­gatartást, amely meg akarja bon­tani a személyi, a politikai, a gazdasági, a szociális és kulturá­lis jogok egységét. Számunkra fontos természetesen a személyi szabadság, a jogegyenlőség és a lelkiismereti és vallászabadság- de ugyanilyen fontos a munká­hoz, a szociális ellátottsághoz, a pihenéshez, az üdüléshez, az egészségügyhöz és a művelődés­hez való jog is. Bármennyire lé­nyeges az egyház szolgálatának betöltéséhez a lelkiismereti es vallásszabadság, nem tudnánk örülni, ha csak ez volna, de nem volna biztosítva a munkához, a szociális ellátottsághoz és a mű­velődéshez való jog. Éppen ezért nagyon sajnálatosnak tartjuk és elítéljük, ha bizonyos nyugati kö­rök a lelkiismereti és vallássza­badság szent jogát, illetőleg an­nak helytelen beállítását hideg- háborús propagandára használják fel. Ez akadályozza az enyhü­lést, fokozza a feszültségeket, szembeállítja a különböző társa­dalmi berendezésű államokat és végső soron még a békét is ve­szélyezteti. Pedig magához, az élethez való jog a legalapvetőbb, ezt pedig csak a béke biztosít­hatja. A Magyar Népköztársaság Al­kotmánya rögzíti a legszélesebb értelemben vett emberi jogokat, személyi és társadalmi jogokat és társadalmi rendünk meg is teremti a tárgyi feltételeset, hogy ezek a jogok meg is valósul jó­nak. Ezeket a feltételeket né­pünk elsősorban úgy teremtette meg, hogy eltörölte a kizsákmá­nyolást. Jelentésem elején szóltam azokról a statisztikai adatokról, amelyek jelzik az istentisztele­tek, a bibliaórák, konfirmáció- órák és sok más egyéb alkalom számát. Ezeket a szolgálatokat lelkészeink nem tudnák elvégez­ni és a gyülekezeti tagok az al­kalmakon nem tudnának részt venni, ha nem volna számukra biztosítva a vallásszabadság. Mint ahogy a Parlament egyik, ülésén is elmondottam, itt is megismét­lem, ha nem volna vallásszabad­ságunk, egyházunk igényelné, hogy legyen. Ha helyi szinten né­ha fordulnak is elő olyan jelen­ségek, amelyek sérthetik a lelki- ismereti és vallásszabadságot, azok semmiképpen nem jetlem­mem H 98 A vendégek és a résztvevők egy csoportja a közgyűlésen zőek és feltárásukkal éppen esi kell segítenünk, hogy azok meg­szűnjenek. Az egyház es állam rendezett viszonya lehetővé te­szi. hogy az adódó problémákat nyíltan megbeszéljük és megol­dásukért kölcsönös jóakarattal fáradozzunk. > Állam és egyház viszonya Az evangélikus egyház és az állam viszonya nem egyszerűen rendezett, hanem mindkét fél számára gyümölcsöző. Mind az (Folytatás a 2. oldalon) vitette az Emberi Jogok Egység­okmányával, amely immár nem­csak az állampolgári és politi­kai, hanem a gazdasági, a szo­ciális és kulturális jogokat is magába foglalja. Az Evangélikus Egyház oldaláról nézve csak örülni tudunk, annak és helye­seljük, ha az emberi jogok min­den formájukban meg akarják akadályozni és szüntetni az em­bereket érintő bárminemű meg­különböztetést. Közelebbről a fa­jon, a bőr színén, a nemen, a nyelven, a. valláson, a politikai nézeten, az anyagi helyzeten va­es Salaam-i nagygyűlése üdvö­zölte a belgrádi tanácskozást es arra szólította fel a iagegyháza- kat, hogy a saját országukban és kormányaiknál fáradozzanak a helsinki elvek érvényre juttatá­sáért. Meggyőződésünk szerint a záróokmányt aláíró 35 ország többségének területén élő evan­gélikusok és evangélikus egyhá­zak sokat tehetnek a közvéle­mény mozgósításáért földrészünk békéjének és az itt elő népek együttműködésének érdekében. Az emberi jogok kérdése Ügy látom, hogy egyházunk legmagasabb szintű kormányzati szervében, az Országos Közgyű­lésen beszélnünk kell az emberi jogok kérdéséről. Ennek hármas oka is van. Az egyik az, hogy ezelőtt néhány nappal, december 10-én ünnepelte a világ az Em­beri Jogok Egyetemes Nyilatko­zatának az ENSZ-közgyúiés ’ ál­tal való elfogadásának 29. jubi­leumát. A másik ok az, hogy az utóbbi időben sajnálatos módon egyes nyugati körök az emberi jogokat própaganduháborúra használják fel a szocialista or­szágok ellen, külön is kiemelve a lelkiismereti és vallásszabad­ság jogát. A harmadik okunk pedig az. hogy az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Kon­ferencia belgrádi találkozóján néhány nyugati ország delegáció­ja éppen az emberi jogok téma­körének erőltetésével akadályoz­za az eredmények elérését és kí­vánja megbontani a helsinki el­vek egységét. Az emberi jogok körébe tartozik az Egyetemes Nyilatkozat szerint a jogegyenlő­ség, a személyi szabadság, a sze­mélyi sérthetetlenség, a lelkiis­mereti és vallásszabadság stb. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt az egyetemes nyilatkozatot 1948. december 10-én a fasizmus felett győztes országok képvise­lői alkották meg első helyen. Ezt a Nyilatkozatot 1966. december 16-án az ENSZ közgyűlése kibő­Gyülekezeti Segélyre 1 376 04S fo­rintot és a teológusok szuppliká- ciójára 1 428 150 Ft-ot adtak. Minden bizonnyal ez az áldozat- készség összefüggésben van a diakóniai teológia megértésével, annak vállalásával és gyakorlá­sával. Növekedett gyülekezeti tagjainkban az egymás iránit fe­lelősség és a közegyház szolgála­tának segítése. Gyülekezeteink, köztük a szórványgyülekezetek látják és megtapasztalják, hogy csak a nagy egész, tehát az egész egyház részeként, annak vérke­ringésébe belekapcsolódva tudják szolgálatukat elvégezni. Ennek jól értése ösztönzi őket az anya­gi áldozatokra is. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet belgrádi tanácskozása Több mint 2 évvel ezelőtt, amikor 1975 nyarán 33 európai és két tengerentúli állam leg­magasabb rangú képviselője Hel­sinkiben aláírta az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Ér­tekezlet záróokmányát, magyar- országi evangélikus egyházunk hivatalos fórumain, egészen a gyülekezetekig menően, továbbá sajtónkban szívből köszöntöttük ezt az értekezletet és annak zá­róokmányát. örültünk, hogy az aláíró államok vállalták a záró­okmányban lefektetett tíz alap­elvet és kötelezték magukat azok megvalósítására. Már maga az értekezlet létrejötte gyümölcse volt annak a politikai enyhülés­nek, amely utat tört magának, másfelől az értekezlet és annak záróokmánya arra volt hivatva, hogy az enyhülés további kibon­takozásának eszközévé váljék Az akkori megállapodásnak megfe­lelően két év múlva, vagyis eb­ben az esztendőben az aláíró ál­lamok képviselői tanácskozást tartanak és megvizsgálják, ho­gyan érvényesültek a záróok­mány határozatai. Ez a tanács­kozás folyik most Belgrádiján a Száva palotában. Mint értesü­lünk, a konferencia lényegében konstruktív jellegű és munkájá­ban azokat az utakat keresi, amelyeken a lefektetett elvek minden területen gyakorlattá válhatnak és a politikai enyhü­lés ez eddiginél is jobban tért hódíthat. Ugyanakkor vannak próbálkozások a konferencia lég­körének megzavarására és ered­ményességének meggátolására. Mi. mint evangélikus egyház, azon az állásponton vagyunk, hogy mindent meg kell tenni a konferencia pozitív eredményei­ért, a népek együttműködéséért és a béke biztosításáért nemcsak Európában, hanem világviszony­latbán is. Hangsúlyozzuk a hel­sinki elvek egységét, azt, jiogy azok együttes és egyenlő rangú érvényesítése hozhatja. csak meg a nagyon kívánt biztonságos bé- I két Európa és a többi földrész népei számára is. Nem helyesel­jük. hogy több kapitalista ország delegációja néhány olyan aján­lást akar elfogadtatni, amelyeket már Helsinkiben is elutasítottak és amelyek nyílt beavatkozást je­lentenének más országok bel- ügyeibe. Viszont egyetértünk azokkal a javaslatokkal, ame­lyek azt célozzák, hogy földré­szünkön a politikai feszültség csökkentése párosuljon katonai enyhüléssel. Helyeseljük, hogy a Lutheránus Világszövetség Dar jút, megáldottunk 4800 házassá­got és eltemettük 17 215 testvé­rünket. Ezek a számok arról is beszél­nek, hogy a szocialista társada­lomban mindez lehetséges volt. Lelkészeinket senki nem akadá­lyozta szolgáltaik végzésében és abban sem. hogy igéhez kötött lelkiismerettel hirdessék Isten törvényét és evangéliumát, to­vábbá az egyetemes hitvallások és az evangélikus hitvallások szem előtt tartásával végezzék minden szolgálatukat. Arra is volt bőven alkalom, hogy a bib­liaórák kihasználásával gazdagít­sák a lelkészek a gyülekezet éle­tét és felkészítsék a gyülekezeti tagokat feladataikra. Annak serr volt nehézsége, hogy a lelkészek az istentiszteleteken és bibliaórá­kon kívül is intenzív kapcsolatai tartsanak híveikkel a lelkipász­tori látogatások gyakorlásával Vannak lelkészeink, akik évente legalább egyszer valamennyi gyülekezeti tagúkat meglátogat­ják, sőt még arra is van példa a kisebb gyülekezetekben, hogy ezi évente kétszer is megteszik. Kü­lön is vezetünk naplót arról hogy hány alkalommal szolgál­tak a gyülekezetekben vendég- igehirdetök egy-egy istentisztele­ten, csendesnapokon és igehir­detés-sorozatokon. Kitűnt, hogy ó esztendő alatt majdnem 900 al­kalommal volt vendég-igehirdeti a két egyházkerületben. Ez az1 jelenti, hogy nem felel meg a valóságnak az a beállítás, mint­ha egyházunkban nem volnának igehirdetés-sorozatok, evangéii- zációk, csendesnapok. Jó luther: hagyományainknak megfelelően egyházunk törődik azzal, hogj aki anyanyelvén akarja hallgat­ni Isten igéjét, azt megtehesse és ezzel együtt a nemzetiségeket is tiszteletben tartjuk. Ezért hang­súlyozom még egyszer, hogy töbt mint 10 ezer alkalommal prédi­káltak lelkészeink az istentiszte­leteken szlovákul, vagy németül Még egy vonatkozásban szeret­ném a számokat megszólaltatni Ez az anyagi kérdés. Erről szólc számok arról beszélnek, hog> gyülekezeteink áldozatkészsége növekszik. Tudjuk, hogy ez ösz- szefüggésben van népünk foko­zatos életszínvonal-emelkedésé ■ vei. Mégis, ez az áldozatkészség« az életszínvonal-emelkedést if meghaladja. Lehet, hogy egyesek számára egyenesen hihetetlen hogy 3 esztendő alatt gyülekezet: tagjaink, teljesen önkénteser 72 435 287 forintot adományoztak megajánlásokban, külön adomá­nyokban és offertóriumban. Eh­hez még azt is hozzá kell tenni hogy ugyanebben az időszakba: kovszki Jánost, a Baptista Egy­ház elnökét, Hecker Frigyest, a Methodista Egyház szuperinten­densét, majd az országos fel­ügyelő felkérte dr. Káldy Zoltán püspök-elnököt, hogy terjessze elő jelentését az 1974—1977-es évekről. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök jelentésében előbb szólt több ki­emelkedő eseménjwöl, elsősorban a Teológiai Akadémia új épü­letének építéséről, a nyíregyházi ÉLIM Egészségügyi Gyermekott­hon renoválásáról, az új fordí­tású magyar Biblia megjelenésé­ről, majd szó szerint az alábbia­kat mondotta: A számok is beszélnek A kiemelt események kapcsán azt lehetne mondani, hogy mind­ezek valóban nagyon jelentősek, az egész egyházunk életét érin­tik és meghatározzák, mégis e nagy események mögött mi van a gyülekezetekben. Ez. valóban fontos kérdés, még akkor is, ha nem osztjuk mindenestül azt a sokat hangoztatott tételt, misze­rint „a gyülekezetekben el az egyhálz”. Gyakran elmondtuk már, hogy nemcsak a gyüleke­zetekben él az egyház, hanem a szeretetintézményekben is, a Teológiai Akadémián is, a sajtó­ban is, a különböző bizottsági üléseken és közgyűléseken is. Ezzel együtt valóban jó körül­nézni gyülekezeteinkben. Azok a számok, amelyek a gyülekeze­teinkben folyó munkát jelzik, a szó szoros értelmében beszélő számok. Beszélnek a lelkészek szolgálatáról, a gyülekezetek mozgásáról, a gyülekezeti tagok­nak evangélikus egyházunkhoz való viszonyáról, áldozatkészsé­géről. Beszéljenek hát ezek a számok, amelyek 3 esztendő ada­tainak összesítését adják. Ebben a 3 esztendőben magyarországi evangélikus egyházunkban tar­tottunk 154 213 istentiszteletet, melyből 7653 volt szlovák és 3068 német nyelvű. Az úrvacso- rázók száma 435 850. Tartottunk 36 801 bibliaórát, 35 539 gyermek - bibliaórát, lelkészeink 227 590 lelkipásztori látogatást végeztek. Megkereszteltünk 13 668 gyerme­ket, megkonfirmáltunk 7354 if­Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök jelentése A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Közgyűlése há­romévenként tartja ülését. Az idén a közgyűlést december 16- án tartották az Országos Egyház Üllői úti székházában. A meg­nyitó istentiszteleten Tóth-Szöl- lős Mihály, a Bács-Kiskun Egy­házmegye esperese prédikált. Ezt követően dr. Fekete Zoltán or­szágos felügyelő nyitotta meg a közgyűlést. Üdvözölte a közgyű­lés alkotó tagjait és a vendége­ket, dr. Pozsonyi Lászlót, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal főosz­tályvezetőjét, Lóránt Vilmos ta­nácsost, dr. Bakos Lajos refor­mátus püspököt, dr. Berki Ferizt, a Magyar Ortodox Egyház es­peres-adminisztrátorát, Lacz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom