Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-02-27 / 9. szám

Hitünk mai kérdései Vendégségben Űrvacsoravétel alkalmával nemcsak visszanézünk arra, amit Krisztus értünik tett, hanem elő­re is tekintünk. Az úrvacsora Krisztussal olyan közösséget munkál, amely az örökkévalóság felé mutat. Minden úrvacsoravé­„Ahol ketten vagy hárman ösz- szegyülnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” — mondotta Krisztus Urunk. Ez a kijelentés alapja annak a reménységünk­nek, hogy a gyülekezet istentisz­teletén jelen van az élő Krisztus. Nemcsak Róla szól az ének, öt keresi imádkozó szavunk s az Ö igéje hangzik. Ennél több törté­nik közöttünk: Ö maga szólal meg. Közösséget vállal velünk. Nem az ige az egyetlen, ame­lyen keresztül megvalósul a Krisztussal való kapcsolatunk. Az úrvacsorában is jelen van kö­zöttünk az élő Krisztus. Miéirtt élünk az úrvacsorával, ha az igében is megkaphatjuk a Krisztussal való közösséget? Krisztus rendelése köteles Jézus az úrvacsora szerzése­kor ezt is mondotta: „ ... ezt cse­lekedj étek az ón emlékezetemre.” A tanítványok számára mint Jézus végakarata úgy hangzott e pár szó. Ez azonban nemcsak őket kötelezte, hanem minket is. Kereszthalála bizonysága an­nali, hogy nagy áldozatott vállait értünk. Joggal elvárhatja tő­lünk, hogy rendelkezésének en­gedelmeskedjünk. Mielőtt dön­tünk afelől, hogy oda lépünk az Űr asztalához vagy sem, gon­doljunk mindig Jézus szavára: „ezt cselekedjétek”. • • Özönvíz után Apadnak már a fekete vizek; halak, hüllők szálkás csontváza villog az iszapos, keserű fövenyen; hályogos szemét föl-fölnyitja a nap, félszegen ráhunyorít a zsenge ágak kifeslő kis zöld szarvacskáira; nem dögszagot, virág-sóhajtást hord a szél, piros sugarak pelyhe pezseg a láthatáron. kikölt egy fészekalja friss gyönyört a reménység; sarjadó parti rétet szoptat a nyájas tenger — a pusztulás süket hadai elvonultak. Üzenet érkezik az eljövő időkből, üzenet érkezik — látod a virradat kelyhéből röppenő gyönyörű madarat! Szárnya-tollával körbe-simogatja a mindenség kék domborulatát; csőrében az öröm olajágát hozza — köröz a magasban, most készül leszállni: e tájon tanyázna, hazát lelne itt. — Kotord el útjából az özönvíz korhadt, kudarcos üledékeit. 1973 (Megjelent a „Visszfény” című kötetben 1976) ígéretünk van A kenyérszaporítás csodája után, amikor az emberek a köny- nyű kenyérszerzés lehetőségével voltak elfoglalva, akkor mondot­ta Jézus; „Aki eszi az én teste­met és issza az én véremet., an­nak örök élete van és én feltá­masztom azt az utolsó napon.” A földi és a mennyei kenyér ösz- szetartoznak. De mindegyiknek más a rendeltetése. Amíg a tes­tünk, amit kenyérrel táplálunk, múlandó, addig Krisztus .az élet kenyere” a feltámadás felé segít. Azért élünk az úrvacsorával, mert igényeljük Krisztus szolgá­latát, ami bennünk az új életet munkálja és a feltámadáson át aiz örök élethez segít. Jézus életközösségre hív Ha elfogadjuk a meghívást a Feltámadott Űr életközösségre lép velünk. Magát adja nekünk. Vele jutunk közösségre. És ez az úr­vacsora legnagyobb ajándéka. Az úrvacsora testvéri közös­séggé formálja a gyülekezetét is. A közös étkezés során átéljük, hogy a hitben testvérekkel együtt vagyunk Krisztus vendégei. Ta­lán ismeretlen az, aki mellettünk térdel, de Krisztusnak van ha­talma arra, hogy közösségbe for­rasszon bennünket. Belső indítást nyerhetünk arra, hogy keressük, elmélyítsük, gyakoroljuk a test­véri kapcsolatot. Házi feladat (Folytatás az 1. oldalról) meg otthon? Mert egy lelkész nem elég minden meglátásához, felismeréséhez es megvalósításá­hoz. EZT VITTE TOVÁBB Sárkány Tibor hartai lelkész a „Mit jelent ma a két fillér egyházunkban”> előadása. Ez lelkés2i munkakö­zösségi téma is volt. Ez a téma­felvétel annak jó példája, hogy az LMK-munka ott éri el célját, ahol gyülekezetszerű, azaz a gyü­lekezeti munkához nyújt segít­séget. Az anyaginak ma két kísérté­se van: belefeledkezés és annak lebecsülése. Van, akinek az anya­gi cél, s van, aki hajlamos arra, hogy elfeledkezzék arról, hogy az evangélium hirdetésének is vannak anyagi feltételei. A Bibliában Isten népének lé­te és jövője annyiban volt biz­tosítva, amennyire rábízta ma­gát Istenre. A krisztusi gyüleke­zet pedig először átadta magát az Úrnak. Az egyházban az anyagi kérdés, az mindig lelki kérdés is. Ott van egyház, ahol az evan­géliumot hirdetik. Az anyagiak célja is 'ez, hogy hirdessük az evangéliumot, kiszól gáltassuk a szentségeket és szeretettel szol­gáljunk minden embernek. Azért kell az anyagi, hogy szolgálatun­kat el tudjuk végezni; falun, vá­roson és szórványban is. A „nekünk ennyi is elég” fel­fogás a diakőnda egyházában tart­hatatlan. Mert a lelkészképzést, a szeretetintézményeink fenn­tartását, a sajtókiadványok meg- ljéKntótését nem a gyülekezet "végzi, hanem az egész egyház. És mi ebben az egészben élünk. A DÉLUTÁNT FÖRUMON Tóth-Szöllös Mihály esperes em­lékeztetett az egy éve megtar­tott konferenciára. Onnan indul­va vezette végig azt, hogy miben lépett előre az egyházmegye. Ar­ra is rámutatott, hogy van ami­ben nem léptünk eleget, mert a diakóniai tanfolyamra nem küld­tünk munkatársat, hallgatót. Ez presbiteri feladat is, hogy küld­jünk és keressünk erre a tanfo­lyamra hallgatókat gyülekeze­tünkben. E nap résztvevőinek érzését fogalmazta meg Font Jártas solt- vadkerti felügyelő köszönő sza­vában, amikor elmondta, hogy jó volt így ez a nap tartalmában és hangulatában, de ehhez kellett a hartai gyülekezet szeretet« és ál­dozatvállalása is. Köszönet érte! Káposzta Lajos Erőforrás A gyülekezettel való közös úr­vacsora-vétel mellett lehetősé­günk van arra, hogy egyéni ele­iünk elöntő fordulói alkalmával is keressük a Krisztussal való közösséget és átéljük a vele való találkozást. Kórházba indulás előtt, operációra való felkészülés alkalmával, kísértések között. De erőforrás az úrvacsora a feleba­rát iránti szeretet gyakorlásában is. Örömlakoma Az Újszövetség nyelvén „eu- charisztiának”, az örvendező há­laadás ünnepének nevezték az úrvacsorát. Az Űr asztalánál va­ló örvendezésünknek, hálaadá­sunknak az a forrása, hogy Jézus Krisztus önmagát adja nekünk az úrvacsorában. Különös, titokza­tos, csak hittel megragadható igazság az, hogy az úrvacsorái asztalnál Krisztus a házigazda és az étel is. Egyházunk tanítása szerint a kenyérben és a borban Jézus Krisztus, a feltámadott, élő Ür valósággal adja magat ne­künk. „Az úrvacsora Jézus Krisz­tus Urunk valóságos teste és Vé­re kenyérben és borban” — tanít Luther. HARCOK NAMÍBIÁBAN Namíbia (Délnyugat-Afrika) északkeleti határvidékén már hó­napok óta harcok folynak a dél­afrikai hadsereg és az ország fel­szabadításáért küzdő SWAPO- harcosok között. A harcok már kb. egy év óta folynak. Mi sem természetesebb, hogy a helyi lakosság tudomást szerez a szabadságharcosok búvó­helyeiről és mozgásáról, ezért az­után a dél-afrikai katonák polgá­ri személyeket, férfiakat és gye­rekeket is elhurcolnak, hogy akár kínzások árán is információkat szerezzenek tőlük. A dél-afriiíai hadsereg felhasználja az Angolá­ban vereséget szenvedett nyugat- barát erők egykori harcosait is a harcban. így tehát feketék har­colnak feketék ellen, az egyik oldalon saját függetlenségük, a másik oldalon a fehér kisebb­ségi uralom érdekében. Pana­szok vannak a fehér katonák magatartására, de mindenekelőtt ezeknek a fehér zsoldban álló fe­ketéknek a fegyelmezetlenségére, akik bemennek a házakba, meg­erőszakolnak asszonyokat, kis­gyermekeket és terheseket, ütle­gelik a férfiakat és fiúkat, s el­veszik a rádiókat, értéktárgyakat, élelmet, kecskéket és szarvasmar­hákat. Ennek a terrornak a kö­vetkezménye. hogy az emberek el­hagyják házukat és az ország más részében keresnek menedé­ket. ALÁZATOSKODÓ MEGSZÓLÍTÁS ÉS A SZOLGÁLÓ EGYHÁZ John Búrt clevelandi (USA) anglikán püspök a különösen ang­likánoknál és római katolikusok­nál szokásos alázatoskodó megszó­lítási formák („nagytiszteletű”) el­len fordult. „Ilyesmi nem illik egy szolgáló egyházhoz” — mond­ta. „Ügy kellene tennünk, mint a lutheránusok, akik lelkészüket egyszerűen .lelkész úrnak’ szólít­ják.” (epd) D. KALDY ZOLTÁN PÜSPÖK A DEÁKWÉRI GYÜLEKEZET BIBLíAÓRAJAN Amint arról Lapunkban már hírt adtunk, D. Káldy Zoltán püspököt a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet január 21-én díszdoktorává avatta. Az egyhá­zunk és a Romániában élő, egy­házak kapcsolata számára nagy jelentőségű eseményről egyhá­zunk püspök-elnöke a Deák téri gyülekezet bibliáéraján számolt be január 25-én. A zsúfolásig megtelt gyülekezeti teremben a Deák téri gyülekezet tagjai és számos vendég jelenlétében Szent-lvány Ödön egyházkerületi és gyülekezeti felügyelő köszön­tötte a püspököt, aki részletesen tájékoztatta a jelenlevőket az ün­nepségről és a Román Szocia­lista Köztársaságban élő Ágostai Hitvallású Evangélikus Zsinat- Presbiteri Egyház és a többi egy­házak életérőL KÜLFÖLDI CIKK TEOLÓGIAI AKADÉMIÁNK MUNKÁJÁRÓL A Potsdamer Kirche című ke­let-német egyházi újság decem­ber 12—i száma Uwe Dittmer saj- tólelkész tollából figyelemremél­tó cikket közöl a budapesti Evan­gélikus Teológiai Akadémiáról „Tanuljunk egymástól!” cím alatt. Az Akadémiánkat meglátogató lelkész az oktató- és nevelőmun­kának azt a sajátosan magyar evangélikus vonását emeli ki cikkében, hogy az akadémiai képzés szorosan egybefonódik az aktív gyülekezeti élettel, a pro­fesszorok munkája pedig a köz­egyház szolgálatával. A német evangélikus lelkész­képzés számára is követendő volna a magyar példa — írja a cikk. Az elmélet és a gyakorlat egységét olyan példákkal illuszt­rálja, mint pl. a szupplikációk és teológusnapok rendszere, a tan­évnyitó és tanévzáró alkalmak erős gyülekezeti látogatottsága, a Teológiai Szakcsoportok munká­ja, valamint az Evangélikus Élet­ben közölt gyakori híradás a teo­lógusok életéről és a tanárok gyülekezeti szolgálatairól. Azt külön is ritka és követendő pél­dának tartja a szerző, hogy teo­lógiai tanárok rendszeresen ír­nak nálunk cikkeket az egyházi néplapba. AZ AFRIKAI KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA ELŐKÉSZÍTŐ ÜLÉSE Az Afrikai Keresztyén Béke­konferencia előkészítő ülését 1977. január 25—26. tartották Dar es Salaamban, a Luther Ház üléstermében. Az ülésen a Ke­resztyén Békekonferencia aiel- nöke, dr. Richard Andriamanjato (Madagaszkár) elnökölt. Az ülés egyik feladata a küszö­bönálló Afrikai Keresztyén Bé­kekonferencia helyének megha­tározása volt. Megállapodtak ab­ban, hogy az Afrikai Keresztyén Békekonferencia a Keresztyén Békekonferencia Sierra Leone-i Regionális Bizottságának meghí­vására Preetown-ban, Sierra Leo­néban (Nyugat-Afrika) kerül 1977. december 19—21. megren­dezésre. Az Afrikai Keresztyén Béke- konferencia fő témája a követke­ző lesz: „Afrikai keresztyének szerepe a felszabadításban, igaz­ságos rendezésben és békében.” A javaslatok alapján az ülés­nek három altémája lesz: Afri­ka politikai felszabadítása; Az afrikai társadalom jövője; Afri­kai szol! dóri tás. Az ülésen, amelyen az Afrikai KBK előkészítő bizottsága meg­alakult, részt vett dr. Tóth Ká­roly, a Nemzetközi KBK főtit­kára, S. Shauri, a Tanzániai Egyházak Keresztyény Tanácsá­nak főtitkára és Simon Phiri, az Egyházak Össz-Afrikai Tanácsá­nak képivselője. A. J. Cole-Wilson lelkészt Sier­ra Leonéból jelölték ki az Af­rikai KBK Előkészítő Bizottsága elnökévé, Egyiptomból Samuel püspök, Kenyából Mrs. M. Mugo, és Benin köztársaságból Harry Henry lelkipásztor társelnökök lesznek, Ndugu S Shauri pedig titkár. A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA NYUGAT-NÉMETORSZÁGI BIZOTTSÁGA ÜLÉSE A KBK Nyugat-németországi születésnapja alkalmából, aki ma Regionális Bizottsága január 23— is tevékenyen í-észt vesz a Béke- 30. között Frankfurtban tartotta konferencia munkájában. Ma­ülését. A tanácskozáson nagy sze- gyarországi egyházainkat a Bi- retettel köszöntötték D. Martin zottság ülésén Harmati Béla bu- Niemöller volt egyházéin ökot 85. dapesti lelkész képviselte. ÜLÉSEZETT A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA ELNÖKSÉGE A Keresztyén Békekonferencia elnöke Nyikodim leningrádi és novgorodi metropolita meghívta a mozgalom alelnökeit és főtit­kárát Leningrádba és ott megbe­szélést folytatott velük 1977. feb­ruár 3-án. A megvitatásra került kérdések között első helyen sze­repeltek a Nyikodim metropolita egészségi állapota következtében előállott helyzetben teendő szük­séges intézkedések, mivel ő, az elmúlt év őszén ötödik szívin­farktusát szenvedte el. A találkozó résztvevői nagy megértéssel fogadták Nyikodim metropolita egészségi állapotáról szóló beszámolót és kifejezték mélységes, testvéri együttérzésü­VALTOZÁSOK A PAPI Evangélikus lelkészek házassá­ga ugyanolyan mértékben van ve­szélyeknek vagy éppen csődnek kitéve, mint bármely más házas­ság — véli dr. Peter Gerlitz lel­kész (Bremenhaven) a „Deutsches Pfarrerblatt”-ban írott cikkében. Lelkészi házasságok növekvő számban előforduló felbomlásával kapcsolatban a cikkíró vélemé­nye, hogy a keresztyén házasság „nem jobb és nem rosszabb, mint akármelyik más házasság” és a papi házasság nem különbözik akármelyik gyülekezeti tag há­zasságától. A papi házasság nincs kiváltságos helyzetben és feltehe­tőleg soha nem is volt. Ha a lel­készre nem nehezednének ugyan­ket. Arra kérték öt, hogy tovább­ra is tartsa meg a KBK elnöki tisztét és ugyanakkor kidolgoz­ták az előállott helyzetben teen­dő intézkedéseket. A találkozó résztvevői áttekintették a moz­galom 1977. évi tevékenységének tervét, az V. Békcvilággyűlésre vonatkozó elképzeléseket, amely­re 1978. június 22—29. között ke­rül sor Prágában. Tanulmányoz­ták a KBK új Statútumának ter­vezetét, amely tükrözi a keresz­tyén békemozgalom fejlődését. Foglalkoztak más, időszerű kér­désekkel is. A tanácskozáson részt vett Filaret kijevi metropo­lita, az Orosz Ortodox Egyház ukrajnai exarchája is. HÁZASSÁGOKBAN azok a terhek, mint bármely más házasságban, akkor magánéletét gettóban folytatná, és elveszítené kapcsolatát a gyülekezet házas­sággal és családdal kapcsolatos problémáival. Mindennek hatása lenne hivatására is. Mindenesetre a papi házassá­gok az utóbbi időben mélyreha­tóbb változásokon mentek keresz­tül, mint valaha — írja Gerlitz. A lelkészlakra is betört a kor, lelkészlak és papi házasság alkal­mazkodtak a társadalmi viszo­nyokhoz. Ezért tarthatatlanná vált az a követelés, hogy a papi házasságokban ne tükröződjék a korszellem hatása, és így legyenek példák, (epd) tel arra serkent, hogy remény­séggel nézzünk előre. Ütban va­gyunk a mennyei dicsőséges va­csora felé! Ott lesz teljessé Krisz­tussal és megváltottál val való boldog életközösségünk! Ferenczy Zoltán Garai Gábor:

Next

/
Oldalképek
Tartalom