Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-02-27 / 9. szám

\ • > A m 1 VASÁRNAP IGÉJE Böjti út Máté 16, 21—27 Az egyházi esztendő most kezdődő szakasza Jézus szenvedésére és halálára hangsúlyozottan irányítja a figyelmünket. Nem egyszerűen azért, hogy újra végigfigyeljük Jézus útját a Golgotáig, hanem azért, hogy a „böjti úton” követői legyünk. Milyen az az út, amelyre Jézus hív bennünket? AZ ENGEDELMESSÉG ÚTJA. Jézus számára karácsonykor kezdő­dött: meg kellett születnie, mert az Isten igy akarta. Végig kellett járnia a valóságos emberi életutat, amelynek végét maga Jézus igy jelezte előre: „Sokat kell szenvednie, meg kell öletnie, de harmad­napon föl kell támadnia.” Nemcsak Péter hallgatta értetlenül Jézus­nak ezt a jövendölését. Azóta is sokan szerettek volna parancsoló, el­lenségeit leigázó Messiást, aki követőitől sem engedelmességet vár, hanem a bűnös világot szabad prédaként adja nekik. Csak a Krisztus­ba vetett hit és bizalom nyitja meg a szemünket annak meglátására, hogy Jézus értünk volt engedelmes, és — Pétert és minden más enge­delmeskedni nem akarót — a szokatlanul kemény, visszautasító sza­vával is, erről szeretne meggyőzni. Jézus engedelmességéből bocsána­tot és megújult erőt kapva, próbáljuk mi is hálaadással járni az en­gedelmesség útját. A SZOLGÁLAT ÚTJA. Krisztus minden szava és cselekedete szol­gálat volt az ember javára. A legnagyobb: szenvedése és halála. Szol­gálatát elfogadni nem akaró Pétereknek azzal is szolgált, hogy kemé­nyen megítélte őket: ezzel hitüket, gondolkodásukat és magatartásukat tisztította. Azt akarta, hogy aki az ő követője, az „tagadja meg magát”, vagyis ne legyen önző, maga felé forduló ember, hanem minden ere­jével, segítségével forduljon a másik ember felé, a szolgálat útján is legyen Jézus követője. Az ember jobban szeretne magának olyan Messiást, aki kényelmet hoz lemondás és szolgalat helyett. Csak a Krisztusba vetett hit-tudja őszintén elfogadni és értékelni Krisztus szolgálatát, de továbbadni és hálálni is akarja azonnal úgy, hogy se­gítő szeretettel kész lemondani, áldozatot hozni, még szenvedni is embertestvéreiért. Próbáljuk meg örömmel követni Jézust a szolgálat útján is! AZ ÉLET ÜTJA. A meggyalázás, a megöletés ellenére Krisztus éle­tet hozott, hirdetett, ajándékozott és ígért. Most sem csak azt mondta, hogy „meg kell öletnie”, hanem azt is: „föl kell támadnia”. De Péter éppen ezt nem hallotta meg... Pedig ez volt a lényeg, az evangé­lium, hogy ti. a böjti út vege nem a halál, hanem az élet. Ezt az életet az „találja meg”, aki nem önzőn menti, hanem a szolgálatra áldozza életét. „Elveszíti” viszont mindenki, aki szolgálat helyett magának akarja „megnyerni a világot”. Krisztus életigérete teszi értelmessé az engedelmességet, s az nem tehertétel többé, hanem természetes maga­tartás. Az élő Krisztus éltető ereje teszi a szolgálatot eredményessé és győzelmessé, úgy hogy az nem szenvedés és tehetetlen próbálkozás többé. Próbáljunk böjtben is messzebbre látni nagypénteknél: a feltá­madott, élő Krisztus hív követésére! Böjti útra indulunk. Rendítsen meg és késztessen bűnbánatra Krisztus mérhetetlen szenvedése! Sírjunk és gyászoljunk őszintén halála miatt! De ne álljunk itt meg! Kövessük őt az engedelmesség és a szolgálat útján, hogy így vele járhassuk az élet útját is. Bárány Gyula IMÁDKOZZUNK! Urunk. Jézusunk! Köszönjük, hogy nemcsak hívsz követésedre, ha­nem végigjártad előttünk az engedelmességnek, a szolgálatnak és az életnek az útját. Tudjuk nem azért, hogy példát adj csupán, hanem erőt is a „böjti útra”. Add, hogy elfogadjuk, amit értünk tettél, s kö­vethessünk azon az úton, amely engedelmességed és szolgálatod által minket is az éietre visz. Ámen. — FIATAL házaspár lakásmegoldást keres eltartási vagy életjáradékos szerződéssel. ,,Nagy lakás előnyben” jeligére a kiadóhivatalba. — KVJMTf SZOBÁT, ellátást, gondo­zást biztosítok most épülő budai ker­tes házban idős egyénnek megegyezés szerint. „Magánház’* jeligére, a ki­adóhivatalba. Istentiszteleti rend Budapesten, 1977. február 27-én Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6. h-moll mise. — Igét hirdet: Harmati Béla. Fasor de. 11. dr. Muntag Andor- né, du. 5. Szeretetvendégség. Dózsa Gy. út 7. de. fél 9. dr. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sán­dor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 /b. de. 10. (szlovák) Cseiovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) dr. Fabiny Tibor. Rákosfalva de. 8. dr. Fabiny Tibor. Gyarmat u. 14. de. fél 10. dr. Fabiny Tibor. Kas­sák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László, du. 5. Szeretetvendégség. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Ma tűz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAv- telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos­palota kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11.. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán Rákosliget de. 10. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9, (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Koren Emil. du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. D. Ko­ren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vil­mos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács Jó­zsef. Pesthidegkút de. fél 11. (úrv.) Muncz Frigyes. Modori u. 6. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Ro­zsé István. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Buda­örs du. 3. Törökbálint du. fél 5. Ben- cze Imre. Csillaghegy de. fél 10. Ka­posvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — SZÁZADIK SZÜLETÉS­NAP. Balogh Andrásné, sz. Vi- czena Julianna, aki Oroszlányban született, és a kelenföldi gyüleke­zet legöregebb tagja, február 13-án ünnepelte századik születés­napját. További életére Isten ál­dását kérjük! EVANGÉLIKUS ÉLET A Mae.varorszáei Évanaelikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felei: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1083 Budapest VIEL. Puskin u. 12 Telefon: 142-074 Csekkszámlaszöm: 516—20 412—VHI Előfizetési ár: egy évre 120.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 0) 77.0617 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs ma sas nyom ás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Aki bűnt cselekszik, az az ör­dögtől van, az ördög cselckszi a bűnt kezdettől fogva. Azért je­lent meg az Isten Fia, hogy le­rombolja az ördög munkáit (1 Jn 3, 8). VASÄRNAP. — „És hang hal­latszott a felhőből: Ez az én Fiam, aikit kiválasztottam, Öt hallgassátok!” (Lk 9, 35 — Ézs 55, 3 — Mt 4, 1, 11 — Zsolt 91). Jézus megdicsőülésének történe­tében a mondanivalót és a lénye­get nem a tanítványoknak kell megkeresni. De még nekünk sem, csaknem kétezer év után — ott és akkor Isten megmondta a tanítványoknak: „Őt hallgassá­tok!” Nem „erőszak” által terem­ti meg a várva várt Messiás Is­ten országát — ahogy Izrael vár­ta —, hanem Isten bűnbocsátó szeretetón át vezet az út az örök­ké valóságba. HÉTFŐ. — „Nézzétek meg a liliomokat: Salamon teljes dí­szében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik (Lk 12, 27 — 1 Móz 1, 31 — Jak 4, 1—10 — Lk 16, 19—31). Ha Isten gondvi­selő szeretetében helyet kapnak az ég madarai és mező virágai, akkor mennyivel inkább az em­ber. akit Isten önmagával való kö­zösségre teremtett. A teremtetí- ségben az értéktelen mezei vi­rág is jobbam pompázik, mint a tehetős Salamon király teljes dí­szében. De értelmünkkel, anya­gi javainkkal és technikai vív­mányainkkal Isten szeretőiének eszközeiként cselekszünk és for­máljuk a holnap békés világát? KEDD. — „Könyörgünk érte­tek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ö akaratát a Lélektől kapott teljes bölcsesség és meg­értés által. Éljetek az Úrhoz mél­tóan teljes mértékben” (Kol 1, 9—10 — Zsolt 119, 34 — Jak 1, 13—18 — Lk 17, 1—10). Isten akaratát tudni minden élethely­zetben — a, legnehezebb keresz­tyén életgyöfebrlat. Pál azért kö­nyörög, hogj? ez a Kolosséban élő hívők életében valóság legyen. SZERDA. — „Mindenkor örül­jetek” (1 Thessz 5, 16 — Zsolt 33, 21 — Zsolt 4, 14—16 — Lk 17, 11—19). Az emberi élet végső, nagy megválaszolatlan kérdései­nek egyike: mi az élet értelme? A részleges és megszámlálhatatlan válaszokban talán ez a közös: „minden ember boldog akar len­ni”. Ezt a sikeres és eredményes életet ne másokon keresztül, má­sok rovására „könyököljük” ki. Az örömteli boldog élet ott kez­dődik, amikor másokat boldoggá tudunk tenni. CSÜTÖRTÖK, — „Krisztust várjuk azzal az erővel, amely- lyel aló tud rendelni önmagának mindent” (Fii 3, 21 — 1 Krón 29, 11 — Zsid 12, 1—7 — Lk 17, 20—37). Jézus tőlünk számon kéri azt a hitet, amelynek hiá­nyában igazi nagysága nem bon­takozhat ki előttünk. A termé­szeti világ erőinek ura és nem alávetettje, mert „minden ben­ne, általa és élte teremtetett”. Hitünk mindig akkor csökken, amikor nem számolunk Jézus látható és láthatatlan világokat átfogó isteni hatalmával. FENTEK. — „Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága kezdte örvendezve fennhangon dicsérni az Istent mindazokért a csodákért, ame­lyeket láttak” (Lk 19, 37 — Zsolt 109, 30 — Mt 16, 21—24 — Lk 18, 1—8). A nép Jézus jeruzsále- mi bevonulásakor hozsannázóit. Nem sokkal később „feszítsd meg”-et kiáltott arra a Jézusra, aki hamis messiási várakozását nem volt hajlandó teljesítem. Nem értették meg, hogy Ö nem uralkodni jött, hanem áldozatos szeretetével szolgálni. SZOMBAT. — „Az az Isten akarata, hogy megszentelődje- tek” (1 Thessz 4, 3 — Zsolt 116, 12 — Mt 12, 38—42 — Lk 18. 9— 17). Senki sem várja tőlünk, hogy „angyalok” legyünk — mert nem is lehetünk —, de a hivő keresz­tyén élet „alapműveletei” közé tartozik a családi élet tisztasága. Gyermekeink felneveléséhez úgy kell a jó családi légkör, mint rügyfakadáshoz a tavasz. Kalácska Béla A LUTHERÄNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA február 27-én és március 6-án délután 6 órakor istentisztelet keretében a beák téri templomban á’őádja J. S. BACH H-MOLL MISÉJÉT. Közreműködnek: Szemere Erzsébet, Mohácsi Judit. Barlay Zsuzsa, Fülöp Attila, Bérezelly István és Trajtier Gábor Vezényel : Wcitler Jenő Igét hirdet február 27-én HARMATI BÉLA március 6-án DR. HAFENSCHER KAROLY A belépés díjtalan Luther a színpadon Már a cím is sejttette, hogy nem a megszokott, módon találkozha­tunk a reformáció eseményeivel Dieter Forte drámájában. „Luther Márton és Münzer Tamás — avagy a könyvelés bevezetése” volt a téma február 3-án a tele­vízió második csatornáján a Modern Könyvtár sorozatban 1975- ben megjelent Mágori Erzsébet készítette fordítás alapján. Az 1970. decemberében először a svájci Baselben bemutatott szín­müvet már 1972. októberében részletesen elemeztük lapunkban, most azonban egyrészt a könyv megjelenése, másrészt pedig a te­levíziós bemutató kapcsán hadd térjünk vissza annak kérdéseire. A RADIÖ- ÉS TELEVÍZIÓ ÜJSÁG ez évi 5. számában Szántó Erika dramaturg úgy harangozta be a darabot hogy „ ... a számok és tények a történelmi figurák tettei (s gyakran szavai) doku­mentum-hitelességgel kerültek be Forte művébe, szinte változ­tatás nélkül bánt a fellelhető do­kumentumanyagokkal de szemlé­lete annál „szemtelenebbül” ere­deti és mai.” Aki viszont látta a darabot és olvasta a könyvet, éppen ezt a „dokumentum-hiteles­séget" kérheti számon a szerző­től, aki ugyan azt állítja, hogy mintegy ötéves forrástanulmá­nyozás után írta meg színművét, és „számok és tények valódiak”. Nincs lehetőségünk arra, hogy részletesen kitérjünk a dráma minden egyes részletére, ezért először is annak alapkérdését kell megvizsgálnunk. Forte szerint a reformáció mozgatórugója a pénz, az anyagi érdekek voltak, mert az akkori „nagytőkés” augsburgi Fugger család tartotta „pórázon” Luthert, a német-római császárt, az egyházi vezetőket és Bölcs Frigyes választófejedelmet. Lu­ther azért fordult a szentek és bú­csúk középkori kultusza és gya­korlata ellen, hogy így kevesebb legyen az ünnepnap és több a munkanap. A 95 tételt azért fo­galmaztatták meg vele, hogy a né­met pénz Rómába áramlását meg­akadályozzák. TERMÉSZETESEN SENKI SEM TAGADHATJA, hogy a re­formáció és Luther személye ösz- szefüggött a kor gazdasági-politi- kai-társadalmi eseményeivel. For­te módszerét azonban, hogy az emberi érzéseket, a vallásos meg­győződést, a teológiai munkát, a világtörténelem egyik legbonyolul­tabb korát egyszerűen anyagi ér­dekekre vezeti vissza, vülgárma- terialista túlzásnak tekintjük. Ezért az alapkérdés föltevése te­kintetében a darabot hibásnak, szűknek és torznak tartjuk. Szólnunk kell valamit a darab­ban található történelmi hamisí­tásokról és tényekre vagy adatok­ra nem támaszkodó kitalálásokról és Luther különböző korból, más­más környezetből kiemelt szavai­nak összeszerkesztéséről. Az ellen­reformáció szerzőinek szinte tel­jes ocsmány fegyvertárát felvo­nultatja Forte a reformátor ellen. Ügy látszik, hogy ötéves állítóla­gos forrástanulmányozása közben rossz forrásokra talált csupán! Az utószóban felsorolt módszerére utaló megjegyzésekkel ellentétben a szerző például összevonta Lu­thernek egy 1521-ben Melanch- thonhoz írott levelét az 1540-ben feleségéhez írott szavakkal, sem­mit sem törődve az időbeli és helyzetbeli különbségekkel. Ca- jetan kardinális, kora híres teoló­gusa úgy jelenik meg a darab­ban, mint szabadgondolkodó, aki a Bibliát altatószerként használ­ja, és a mohamedánizmus iránt érdeklődik, és megbotránko­zik azon, hogy Luther még hisz az Istenben. TERMÉSZETESEN EGY ÍRÓ­NAK, HA TÖRTÉNELMI TÉMÁ­HOZ NYÜL, joga van arra, hogy mondanivalója hangsúlyozása kedvéért a történelmi valóságot megváltoztassa, értékelje az ese­ményeket. A reformáció közismert és sokak által tudományosan vizs­gált folyamatának azonban egy ilyen vézna alapelv oldaláról tör­ténő hamisított bemutatását „do­kumentum-hitelességű” színdarab­nak tekinteni nagy tévedés. Saj­nos, a televízió előadásában a rendezést a darab torz vonásait csak még jobban kihangsúlyozta, bár lehetősége nyílt volna azok tompítására. Tévesnek tartjuk azt a rendezői elképzelést, amelyik azt a Luthert, aki bátran ellene mert mondani pápának és csá­szárnak, és többször bírálta a Fu.ggereket is. a színpadon szá­nalmas bohócként ábrázolják. Forte műve mindenesetre arra indít, hogy leszámoljunk az itt-ott még föllelhető romantikus, idea­lizált Luther-képpel. A reformá­torok koruk gyermekei voltak, nem „szenteknek” tartjuk őket, akiket nem érhet kritika, hiszen kimutathatóan tévedtek is, hi­báztak is. A reformáció mozgal­mát azonban nem lehet megérte­ni a mártírok hite. Luther teoló­giai tudása, a sokaknál komo­lyan vett vallásosság, a reformá­ció egyháza Istent dicsérő és az emberek javát munkáló igyeke­zete nélkül. A SZERZŐ A BASELI ŐSBE­MUTATÓ UTÁN tiltakozott az ellen, hogy marxistának nevezzék, bevallása szerint nem akart ideo­lógiai tételeket bzionyítani. „Az volt a cél, hogy konkréten feltár­junk egy helyzetet”. A mai kö­zönségnek akart írni mai kérdé­sekről „szentségtörő” módon, és műve talán legjobban Brecht meg­hökkentő színpadi műveinek nyo­mában halad. Ügy látta: „Akkor vette kezdetét valami, ami ma életelvvé vált: a pénz utáni haj­sza. Az a gondolkodásmód, ami mindent megmételyez és az embe­reket egymás ellen fordítja.” Ha a szerzőnek valóban az volt a célja, hogy a pénz utáni haj­szát, a mai kapitalista gondolko­dást mutassa be, akkor azt mond­hatjuk, hogy az elénk tartott gör­be tükör „öntési és csiszolási" hi­bái miatt a mai kapitalista társa­dalom bemutatása csak rész­ben, a reformáció félreértelmezé­se viszont tökéletesen sikerült. Ifj. Harmati Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom