Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-02-27 / 9. szám
A helyes út Életünk folyamán gyakran kerülünk elöntések elé. Talán igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy az élet tulajdonképpen nem más, mint a döntések szakadatlan sorozata. Mivel Jézus Krisztus is valóságos ember volt, ő maga sem kerülhette el ezeket a döntéseket. A mai evangéliumi történet, a Jézus megkísértéséről szóló tudósítás különösen is jól mutatja ezt. Ahogyan Jézus a kísértések között megtalálta az Atyától kijelölt útját, nemcsak azt mutatja, hogy lehet győzni a kísértések fölött, hanem kitűnő segítséget nyújt nekünk is az egyetlen helyes út megtalálásához. Bármennyire is sematikusnak látszik, de mégis csak az az igazság, hogy döntéseinknél az a leg- ' megbízhatóbb mérce, hogy lépésünk hasznára van-e a körülöttünk élőknek, vagy sem. Sok mindenről esik szó Jézus és a Sátán párbeszédében, alapjában véve azonban mindig arról van szó, hogy Jézus hogyan hajtsa végre a rábízott feladatot, az emberek megváltásának munkáját. A legtöbbször azért lépünk tévutakra, és jut zsákutcába az életünk, mert ezt a szempontot szem elől tévesztjük. Pedig különösen a mai modern élet berendezkedése jól mutatja, hogy minden lépésünknél. munkánk végzése közben, a közlekedésben, a vásárlásnál és életünk minden területén menynyire kell figyelni másokra. Hiszen minden szavunk, cselekedetünk valamilyen módon érint másokat, életünk minden lépésének közösségi kihatása van. Aki döntéseinél ezt figyelmen kívül hagyja, az nem találja meg a társadalomban sem igazi helyét, de a saját boldogságát sem. Döntéseinknél igen nagy segítséget nyújthat számunkra az az örök törvényszerűség is, hogy a látszatra tetszetős, könnyű megoldások soha sem vezetnek el az igazi célhoz. A Sátán éppen azzal kísértette meg Jézust, hogy a lehető legkönnyebb megoldásra biztatta: tegyen csodát, ámítsa el, és lássa el kenyérrel az embereket. Ezzel nemcsak az áldozatokkal járó igazi útról akarta őt eltéríteni, de azt is el akarta érni, hogy az emberek ne kapják meg Jézustól az igazi megoldást. Az ember természeténél fogva szívesebben választja a könnyebb utat, pedig nem mindig ez a célravezető. Ahhoz. hogy az ember igazán segítsen, és mások számára hasznos legyen, nem elég külső látszatmegoldásokat választani, hanem gyakran vállalni kell a dolog nehezebb végét is, a lemondást, az áldozatot. Ezt elsősoran a csadáli életben tapasztalhatja meg az ember, de érvényes az egész társadalomban végzett munkánkra is. Jézus számára Isten igéje volt döntésében a legfőbb mérce. Szinte bámulatra méltó, milyen ügyesen forgatta az ige kardját a Sátánnal szemben, aki szintén Isten igéjével akarta őt tőrbe csalni. Nekünk már sokkal könnyebb dolgunk van, mint neki volt. Hiszen Jézus Krisztus életében és szolgálatában nekünk már megbízható mércénk van arra, mit tegyünk merre lépjünk. Ha öreá figyelünk, és a tőle kapott erővel megpróbálunk az ő nyomában járni, akkor mindig megtaláljuk az igaz utat, a szolgáló szeretet útját. ür, Selmeezi János — ... hangzott a felszólítás az al'berti zsúfolt templomban. A szószéken Keveházi László espereshelyettes s a szószék alatt a Pestmegyei Egyházmegye déli gyülekezeteinek 300 presbitere, valamint az albenti gyülekezet tagjai. Így végződött egy nagyon jó hangulatú presbiteri konferencia január 30-án. DE MI VOLT EZ A KONFERENCIA? Folytatás. A gyenesdiá- si teológiai konferenciákon éreztük meg mi lelkészek, ho>gy az amire ott eljutottunk nem „papok ügye”, hanem egész egyházunké, ahol nemcsak papok szolgálnak, de felügyelők, gondnokok, presbiterek. Rájuk is tartozik mindaz, ami elhangzott a konferencián. így folytatódott a gyenesdiási teológiai konferencia Albertiben 300 presbiter előtt. Kezdet. Ügy tudom, nem sok ilyen konferencia volt az országban, így mégis kezdet is volt. Egyházmegyénkben az. Az egyházmegyét, amely földrajzilag Pest körül félkörben fekszik, szervezési okokból kettéosztottuk, azzal az elhatározással, hogy más időpontban - és helyen az északi résznek is megtartjuk ezt az összejövetelt. A konferencia annyiban is testvére volt a gyenesinek, hogy átgondolt, feszes programja volt. Négy előadás egy délután. MIRŐL SZÓLTAK AZ ELŐADÁSOK? Szent-lvány Ödön a Déli Egyházkerület felügyelője a presbiterek életviteléről szólt. Jó volt hallani nem teológustól a lutheri tételt: az ember egyszerre igaz és bűnös. Az előadó nyugtalanítani és nyugtatni akart, hátha könnyen vettük presbiteri hivatásunkat? Ugyanakkor nyugtatni; Isten új életre, új szolgálatra hív minket. Presbiter óvott a tipikus presbiteri betegségtől: lelkész dolga a lelkiek, világiaké az anyagiak intézése. Mi presbiterek olykor csak jóindulatú szurkolókként hallgatjuk a prédikációt. Törekedjünk többre, hangzott a biztatás a presbitertől presbitereknek, erezzünk felelősséget gyülekezetünkben ne csak a pozitív zárómérlegért, de a bibliaórákért, az igehirdetések tartalmáért is. „MA NEM FOGOK PRÉDIKÁLNI," azért jöttem fel a szószékre, mert szeretek az emberek szemébe nézni” — kezdte D. Káldy Zoltán püspök előadásának bevezetését. Nemzetközi és közegyházi tájékoztatót hallottunk. Egyházunkat a püspök abban a világban mutatta meg, ahol 1 milliárd keresztyén él 3,5 milliárd nem keresztyén között. Ebben a világban az em berek száma egyre nő, s az élelmiszer- és nyersanyag- készlet egyre fogy. Az emberiség az erdők 2 3 részét már kiirtotta a földön, s ha nem vigyázunk a szó szoros értelmében levegőnk sem lesz. Mindezekről a tényekről országos püspök-elnökünk a szemtanú hitelességével szólt, hiszen minden emberlakta földrészen járt már. Látott éhező indiai gyereket és amerikai milliomost. Látta a felekezetekre szakadozott keresztyénységet Afrikában. — Afrikai város egyetlen utcájában 15 templom, mindegyik más fé- lekezeté. — Ez csak egyik személyes élménye a sok közül, mely- lyel megragadóan érzékeltette az egyházak felelősségét és bűntudatát. Ebben a világban kell szolgálni a keresztyéneknek. Ez csak úgy lehetséges, ha vallásra való tekintet nélkül össze tudunk fogni mindazokkal, akik segíteni szeretnének a közös gondok megoldásában. Az evangélikusok soha nem hitték magukról: nálunk van az igazság egyedül. De mindig váltottuk: „ahol az evangéliumot tisztán és igazán hirdetik és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki”, ott van egyház. Ha közelebb kerülünk Jézushoz, közelebb kerülünk a más felekeze- tűekhez, de közelebb az emberhez is. így szolgálhatjuk egyszerre egyházunk és az emberiség egységét. Előadást hallottunk? —* Nem! Szolgálatra, Krisztus sze- retetére indító igehirdetést, rendhagyó formában. „A munka sok...” zúgott az ének, majd dr. Selmeezi János a Teológus Otthon igazgatója beszélt az utánpótlásról: lelkész-, kantor- és diakónial munkásképzésünkről. Nagy érdeklődéssel hallgattuk a diakónial munkásképzésről mondottakat. Nyolcadik elvégzése vagy érettségi után lehet jelentkezni erre a pályára azoknak a fiúknak és lányoknak, akik felelős szeretetet és hivatást éreznek a betegek, öregek iránt. Betegápolói és teológiai képzést kapnak. A hároméves kiképzés alatt természetesen fizetést Is. De nem ismertetés volt ez csupán, hanem biztatás; nézzünk szét környezetünkben, hátha vannak olyanok, akik alkalmasak és vállalnák az egyház szolgálatát. De segítsük is azokat, akik ezeket a nem könnyű „szakmákat” tanulják. Segítjük őket hitben, „Nem csak kenyérrel él az ember” ... a teológusra, kántorra, diakónusra is áll ez. S mintha a kenyér néha több lenne számunkra, mint a hivő biztatás. Dr. Muntag Andor teológiai tanár az anyagi kérdéseinkről szólt. „Nem vagyok szakember” — Az Ótestamentumi tanszéket vezeti. — Személyében a szórványlelkész szólt, aki évekig szolgáit nagy szórványban. Ismeri a gondokat, de tudja, hogy az ! A Mekis Adám köszöntése Mekis Adám, a Kelet-Békési Egyházmegye esperese, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökhelyettese január 22-én töltötte be 65. életévét. Ebből az alkalomból az Egyházkerület Elnöksége február 4-én Békéscsabán a Kőrös Hotel különtermében ünnepi ebédet adott. Az ebéden részt vettek: D. Káldy Zoltán püspök, Szent-lvány Ödön egyházkerületi felügyelő és a békéscsabai lelkészek. Jelen volt dr. Pozsonyi László, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője, Lóránt Vilmos egyházügyi tanácsos, Gregor György, a Békés megyei tanács egyházügyi titkára és Cseke Béla, a Hajdú megyei tanács egyházügyi titkára. Káldy Zoltán püspök méltatta Mekis Ádám szolgálatát. Hangsúlyozta, hogy a felszabadulás óta teljesen egyértelmű teológiai, egyházpolitikai és politikai alapállásból végezte minden szolgálatát. Töretlen volt mindig ez a haladó magatartása. Megemlítette, hogy Békéscsabán 37 év óta végez lelkészi szolgálatot, 25 év óta esperes és két ciklusban püspökhelyettes. A Békés megyei tanácsnak 1954 óta, Békéscsaba Város Tanácsának pedig 1971 óta tagja. Ugyancsak tagja az Országos Béketanácsnak 1969 óta. Mekis Ádám válaszában arról tett bizonyságot, hogy minden munkáját Jézus Krisztusban való hitben és Hozzá való kötöttségben végezte. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke levélben köszöntötte Mekis Ádámot. anyagi kérdés nem független a gyülekezet lelki életétől. Élő gyülekezetben oldódhatnak csak meg az anyagi kérdések. Üjra keld tanulnunk ezt a szót: „Mi-”. Merjük sokféle formában elmondani, a mi egyházunk, a mi könyvtárunk, a levéltárunk ... stb„ s akkor a kötelező természetes lesz. Ha meggondoljuk, hogy havi 16,60-at kérünk híveinktől, akik önálló keresettel rendelkeznek, — ennyi az évi 200 Ft, akkor nyilván csodálkozunk milyen keveset kérünk. Pedig ebből az ősz- szegből megy a mi egyházunkra, lelkészképzésünkre, intézményeinkre. Nem szakember, lelkész szólt. Aki a kedves üdvözlésre így válaszolt: „tényleg idetartozónak Házi feladat Agendánk szerint vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnap volt A naptár téli hónapot mutatott, január 30-át. Az időjárás viszont mit sem törődve ezzel — tavaszt hirdetett, amikor Hartán Bács- Kiskun megye minden gyülekezetéből mintegy 200 presbiter gyülekezett presbiteri konferenciára. Az egyházmegye elnöksége most nem hivott, sem vendég-, sem központi előadókat erre az alkatomra. Nem az „ezt megoldjuk magunk” felkiáltással döntött így, hanem ezzel is kifejezte azt, hogy a diakónia „házi feladat’’ is. Nemcsak országos szinten kidolgozott teológia, hanem egyházmegyénkben továbbvitelre és gyülekezetekben megélésre adatott. „AZÉRT TARTJUK EZT A NAPOT, hogy amit cselekszünk presbiteri szolgálatunkban, az az Isten akaratának megfelelő legyen” — mondta Tóth-Szöllős Mihály esperes igehirdetésének bevezetésében. Ennek a vasárnapnak az igéje, Ap Csel 26, 9— 20 szerint Pál apostol vall arról, hogyan ragadta meg Jézus Krisztus és hogyan formálta alkalmassá a szpgálat elvégzésére. Ebből a találkozásból születik az új. Ezt a találkozást Jézus így indokolja, azért jelentem meg, hogy szolgámmá tegyelek. Olyan szolgálat ez, amelyet a hajóslegény végez. Akinek mindenki parancsod, s alá senkinek sem parancsol. Mindig nagy tisztesség volt presbiternek lenni — ma is az! A szolgálat teszi azzá, aminek tartalma, hogy Jézust mások is megtalálják. Azt a Jézust, aki ma is fény, aki ma is kapaszkodó és támasz. Kevés ehhez gyülekezetenként egy lelkész. Ez a szolgálat együtt jár a szemnyitogatással és a békéltetés szolgálatával. „A szolgámmá tettelek” jézus! mandat egyet jelent azzal, hogy eljussunk az emberekhez. Ott viszont nem a magunk életét éljük, hanem Jézus szolgáló életét. Vele lehet ráállni erre az útra. Az istentiszteletet gazdagította a soltvadkerti gyülekezet vegyes karának szolgálata Szakács László vezetésével. AZ ISTENTISZTELETHEZ KAPCSOLÓDOTT Káposzta Lajos egyházmegyei diakónial lelkész előadása, amelynek címe: „Diakónial életfolytatás a presbiteri szolgálatban” volt. Vannak ismertebb statisztikai adatai a gyülekezetnek, amelyeket minden gyülekezeti tag ismer. Most nem az után kérdeztünk, hogy hány tagot számlál egy-egy gyülekezet presbitériuma, hanem nehezebbet, hány olyan presbitere van gyülekezetünknek, aki tesz is valamit, hány olyan, áld az emberek, a gyülekezet és a közegyház ügyeivel való törődés szintjén végzi szolgálatát, amelyet a presbiteri esküben meg is fogadott. Milyen presbitere vagyok gyülekezetemnek, olyan, mint Márta, aki sokra igyekezett, vagy olyan, mint Mária, aki a „jobb részt” választotta. Jézus nem ítéli el a sokra igyekezést, de a diakóniai életvitelhez elengedhetetlenül szükség van erre a „jobb rész”-re. Mert ez tesz „képessé” a pásztorolásra, a munkatárs szerepére. A presbiter „ismerős” Nemcsak egy gyülekzetben, hanem úgy is, hogy maga is ismeri az országos egyház irányát, teológiájának legújabb vívmányát, annak belső ösz- szefüggéseit, egész társadalmunk javát segítő törekvéseit. Belül van az ügyön, ezért nincs számára külső parancs. Itt is úgy van jelen, hogy a látottakból, hallottakból, megbeszélésekből mi valósítható (Folytatása a 3. oldalon) Presbiterek egy csoportja a konferencián érzem magam, nem szeretnék soha »magas katedrára ülni«, s elfelejteni a gyülekezeteket. Köszönjük ezt az igazi emberi szót! De nemcsak a professzornak, minden előadónak.” HADD KÖSZÖNJÜK MEG AZ ALBERTI GYÜLEKEZETNEK is a terített asztalokat, amivel a szó eredeti értelmében is diákomét (asztalkörüü szolgálat — eredeti értelmében) végeztek közöttünk. Haladjunk együtt! Presbiterek, lelkészek a szolgálat útján, amely a mi utunk, — hangzott a biztatás Albertiben 300 presbiter és a gyülekezet felé. Kertész Géza Haladjunk együtt a szolgálat útján
