Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-02-27 / 9. szám

GYERMEKEKNEK

Tanítók

A gyermekek sokszor feledkeznek meg arról, hogy az életben szüleik utón a tanítóiknak köszönhetnek a legtöbbet. Legtöbbször csak felnőtt korunkban szoktuk igazán értékelni azoknak munkáját, akik fáradságot nem kímélve megtanítottak bennünket az írásra és olvasásra, valamint a bennünket körülvevő világ megismerésére. Az emberiség minden korszakában voltak tanítók, akik nélkül a társadalom, a tudomány és kultúra fejlődése el sem képzelhető. Mert a tanítók tanítványai, ha felnőnek, maguk is tanítókká lesznek, s továbbfejlesztik és továbbadják azt amit tanítóiktól tanultak. Így fejlődik lépésről lépésre a tudomány, a kultúra és a civilizáció.

AZ ELKÖVETKEZENDŐ HETEKBEN a középkor nagy egyházi tanítóival fogunk megismerkedni. Ebben az időben a természettudomány még gyerekcipőben járt, és a nagy gondolkodók és tanítók inkább az egyházi tudományban a hit és az erkölcs titkainak kutatásában, valamint a filozófiai gondolkodásban képezték magukat, s adták tovább tudományuk eredményeit a következő nemzedéknek. Ez a gondolkodás tette képessé a következő korszak tudósait, hogy a hit és erkölcs dolgai mellett a körülöttük levő világot is egyre jobban megismerjék, és így a középkor egyházi tanítóinak munkája is beleépült az emberiség egyetemes tudományának fejlődésébe.

A KÖZÉPKOR EGYHÁZI TANÍTÓI KÖZÖTT fogunk találkozni olyannal, akinek az ének és a

— Böjt 1. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 2 Kor 6, 1—10; az igehirdetés alapigéje: Mt 16, 21—27.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 21-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet MEKIS ADÁM békéscsabai esperes, püspökhelyettes.

— PILIS. Január 23-án Káposzta Lajos sol tvad kerti lelkész végezte a délelőtti és az imahét

zene volt a szívügye, és akinek hatása még ma is érezhető az egyházi éneklésben (Nagy Gregorius, 540—604). Egy másik nagy tanító egész életét arra szentelte. hogy megfejtse a titkot, miért lett Isten Jézus Krisztusban emberré (Anselmus 1033—1109).

Megismerkedünk „a legistenfé- löbb és legkegyesebb” szerzetessel, Clairvauxi Bernáttal (1090—1153) is, aki nemcsak tanította, hogyan kell kegyesen élni, hanem példát is mutatott erre. Megismerjük a középkor egyik legnagyobb gondolkodójának, Aquinói Tamásnak (1225—1274) az életét és munkálkodását is, aki gondolkodásával példát mutatott arra hogy a keresztyén hitet hogyan lehet összhangba hozni a gondolkodással. Megismerkedünk Kempis Tamás (t 1471) világhírű könyvével, a „Krisztus követéséivel, és meglátjuk, hogy a kegyes szerzetes Krisztus követésének olyan titkait tárta fel, amelyek még ma is nagy segítséget jelentenek a keresztyéneknek Krisztus követésében és az emberek szolgálatában. Végül végigkísérjük életútján Temesvári Pelbártot (t 1504), a magyar szerzetest, aki prédikációban bátran ostorozta és a szegények szerete- tére intette a cicomázó nemes urakat.

Hat héten át ülünk majd a nagy középkori tanítók lábánál, s engedjük, hogy ne csak tanítsanak bennünket, hanem életük példájával formáljanak bennünket olyan emberekké, akik Istennel való közösségben megtalálják az élet igazi titkát, a másik ember javát szolgáló szeretetet.

S. J.

befejező istentiszteletén az igehirdetői szolgálatot, valamint a délutáni szeretetvendégségen „Hit és életszínvonal” címmel előadást tartott.

— NAGYKANIZSA. Január

30-án vallásos estet tartottak a gyülekezetben, — Február 6-án Madarász István somogyvámosi lelkész, a Somogy—Zalai Egyházmegye Gyülekezeti Segély előadója szolgált igehirdetéssel, ismertette a Gyülekezeti Segély munkáját és a presbiterekkel megbeszélést folytatott a temp- lomrenoválással kapcsolatos kérdésekről.

Olvassuk együtt Péter első levelét

2,4—10: Mi az egyház?

Jellemző a szakaszra — ószövetségi fogalmak, íráshelyek be- leszövésével — a templom, a papság és az áldozatok hasonlatként való felhasználása. Már a kezdő szavak, „Járuljatok őhozzá”, kultikus, szertartási szó- használattal fejezik ki a Krisztushoz való kapcsolódást. Űj templom épül a kép szerint „élő kövekből”, tehát emberi életekből, a Krisztusban hívőkből. „Lelki ház” ez, ami azt jelenti, hogy Szentiélektől teremtett és áthatott ház az egyház, a gyülekezet.

A hasonlatban Krisztus maga is „élő kő”, azzal a nagy különbséggel, hogy „szegletkő”, sarokkő. Zárókőnek is fordíthatjuk a szót. De akár az épület sarkába beépített nagyobb kőnek vesz- szük, akár a boltozat legfelső ösz- szefogó kövének, a kép jelentése azonos: a feltámadt, élő Krisztus hordozza és tartja össze az egyházat.

Változik a kép: a hasonlat folytatása szerint a keresztyének nemcsak templom, hanem „szent papság”, a templomban Istennek szolgáló papi sereg is. Az ószövetségi szertartásokhoz hasonlóan ők is áldozatokat mutatnak be, de „lelki áldozatokat". A „lelki” jelző itt sem szellemi dolgot jelöl, hanem o Szentlélektöl indítottat. Ilyen „áldozaton” az Istent magasztaló és a közbenjáró imádság, továbbá a másokon való segítés értendő elsősorban, amint két fontos párhuzamos bibliai hely mutatja (Zsid 13, 15 —16; Fii 4, 18). Ezek „kedvesek Istennek”. A „Jézus Krisztus álIn vocavit

Böjt első vasárnapja ezt a latin nevet az istentiszteletet bevezető zsoltárversnek, az „introitus”-nak első szaváról kapta: „Segítségül hív (invocavit) engem, cn pedig meghallgatom, és megláttatom vele üdvösségemet” (Zsolt 91, 15—16).

Az introitus az Istentisztelet nyitánya. Benne valamiképpen mindig megszólal az a téma, amit azután az oltár előtt felolvasott igében és az igehirdetési alapigében találunk. Ez a rövid zsoltárvers, vagy prófétai ige azt az alaphangot csendíti meg, ami az egész istentiszteletet, a választott énekeket, és a prédikációt meghatározza.

Ez a mai bevezető biztató hangú, bizonyságtevő zsoltár, Arról szól, hogy a hivő ember Isten közelében védelemre talál minden kísértés ellen, mert Isten minden hatalmát cs erejét arra fordítja, hogy védje, oltalmazza az embert. Jézus Krisztusban azért vállalta az emberi sorsot, hogy segítsen rajtunk.

Böjt első vasárnapjának istentiszteletein azt a biztatást kapjuk, hogy nem hiába fordulunk segítségért Istenhez. Ma minden ige arról szól, hogy Jézus végigjárta az emberi élet útját, vállalta a kísértés megpróbáltatását, és győzött. Életünk küzdelmeiben nem maradunk magunkra, sőt, annak a Jézusnak nyomában járva, aki megért bennünket és segít rajiunk, megtanuljuk megérteni az embereket minden gondjukban-bajukban, és igy magunk is alkalmasakká váljunk arra, hogy segítsük egymást.

lelöen (lásd 1, 10—12-ről szóló

cikkünket), de újra meg újra biztatást kaphatunk a levélírótól a mi Bibliánk, az Ó- és Újszövetség forgatására, s általa Krisztus megismerésére.

A levél szerzője nem foglalkozik azzal a kérdésiéi, hogy az egykori választott nép végképpen elvesztette-e az Isten ígéreteit. Pál apostol értük gyötrődő szíve hosszan küzd ezzel a problémával, és reménységes nemmel felel a kérdésre (Róm 9—11). A Péter-levél látószögében az olvasói révén csak a pogányokból lett keresztyének helyezkednek el. A Római Levél címzettjei életében és környezetében annál égetőbb volt Isten egykori népének helyzete Krisztus elutasítása után. A tanulság: egyetlen kérdésre sem elég a Biblia egy- egy részének figyelembevétele, mindig az egész Szentírást tartsuk szem előtt!

A Krisztusban való hit nem egyszerű, sima ügy. Jézus Krisztus vonz is, taszít is; „szegletkő” és „megütközés köve”. Isten úgy rendelte (8. vers vége), hogy Jézus Krisztus és a róla szóló „ige” mindig kettős lehetőséget, válaszukat ad elénk. Talán nem is igazi hit, amely nem a Benne való kételyek legyőzésével lesz azzá.

Az egyetemes papság protestáns tanítása tágabb értelmet kap a most olvasott szakasz alapján, minit általában arról beszélni szoktak. Nem csupán azt jelenti, hogy Jézus Krisztus által közvetlen a kapcsolatunk Istennel, s emberi vagy mennyei közbenjárók nélkül fordulhatunK hozzá. Az egyik felhasznált ószövetségi idézet Isten egész népének papi funkciójára utal: ez pedig a közvetítő szolgálat Isten és az egész világ között (9/avers: 2 Móz 19, 6). Ez a papi szolgálat mindenekelőtt a világért való, Isten előtti imádságos felelősségünket jelenti, annak minden gyakorlati következményével együtt, Béleállít a ipái emberiség égető: kérdései: közé. És — mint a levél ' folytatja — a tanúskodást is magában foglalja Isten kegyelmének és szeretetének műveiről: „hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az ö csodálatos világosságára hívott el titeket”, azaz hitre juttatott.

Az egyház — éz a legtalálóbb meghatározása — „Isten népe”. Isten irgalmában részesültek — „kegyelmet nyertetek” —, hogy az ő irgalmát vigyék tovább a világon szóban és tettben.

Veöreös Imre

Evangelium anyanyelven

Mi soproniak

Sopron és környékén még ma is elég sok a németül is beszélő ember. Nemcsak tudnak, beszélnek is németül. Otthonukban, autóbuszon, és templomokban még ma is gyakran anyanyelvükön röppen ed a szó ajkukról.

EZ A BESZÉD IGEN RÉGI KELETŰ Sopron és vidékén. Sopron őslakói a középkorban a Nagy Károly által ide telepített bajor németek, az ún. hién- zek voltak. Nyelvjárásuk is az

o-bajorral van rokonsággal. Az Arpád-házbeli királyok idején magyar nemesek települnek a mégyébe és a városba, az őrhelyeken is székelyek és besenyők vannak, de a német betelepülés és a német szomszédokkal való érintkezés is még tovább tart. Az Árpádok alatt elég gyakran belesodródott ez az ősi város a háborúkba, de a magyarsághoz mindig hű maradt, akkor is, amikor Ottokár cseh király a tehetősebb polgárok gyermekeit kezesként cipelte el. E hűség jutalmára. ÍV. László király a várost 1277-ben egyesítette a váraljával és hozzácsatolta a magyar lövészek lakóhelyét is, amelynek Lö- vér volt a neve. Innen a mai napig használt Lövér szó eredete. Ebben a fenyvesekkel körülövezett, tiszta levegőit árasztó festői környezetben épült felszabadulásunk után a ma már idegenforgalmi szempontból is igen jelentős modern Fenyves (Lövér)- szálló; itt épült a szívbetegek számára készült Állami Szanatórium, a SZOT és különböző vállalatok üdülői, ahonnan vasárnaponként mindig jön egy-egy számunkra ismeretlen evangélikus az istentiszteletre.

DE MARADJUNK AZ ÉVSZÁMNÁL, mely egy kis kerülőn el csalt a festőd Löverekbe. 1277—1977! Sokan az új év első napjaiban és heteiben megszokásból még 1976-ot írtak. Itt az év eleje óta olyan az 1977, mint az aranydió a fenyőfán. Sopron 700 éves, ilyen feliratú képeslapokat küldenek mostanában turisták és üdülő vendégek rokonoknak és ismerősöknek városunkból. Az ünnepi esztendő forgatókönyve már elkészült, most már a részletek kidolgozásán fáradozik egy szakemberekből ösz- szetevődő munkatársi gárda, hogy ünnepi összejöveteleken és jubileumi kiállításokon megfelelő tálalásban kifejeződjék: az építé»- szét, a szobrászat, festészet, a zene, irodalom, színjátszás, és az emberi művelődés többi ága hogyan fejlődött itt, mit adott Sopronnak és mit kapott tőle. Ebben az összefüggésben igen jelentős a reformáció korai térhódítása Sopronban. Talán nincs még egy városa az egész országnak, ahol az elmúlt 450 esztendőben a város külső és belső, szociális és kulturális képét az evan- géliikusság sajátos kovásza oly döntően meghatározta volna, mint éppen Sopronban. A reformáció virágzása korában a város vezetői egyben az evangélikus gyülekezet vezetői is voltak. Igen jellemző, hogy Sztáray Mihály, a zsoJtárköl-tő és drámaíró, a város elöljáróságának küldi 1570. febr. 7-én kelt igen szép levelét, melyben dicséin a vezetők buzgalmát, külön kiemeld a magyar hívek lelki gondozásának nemes szándékát, és igen finom érveléssel elhárítja soproni magyar lelkésszé történő meghívását. „Az útnak nehézsége és nagyon is sovány, leromlott lovai miat kénytelen otthon (Pápán) maradni Enyingi Török István oltalma alatt.

Békéscsaba — Mekis Ádám írása szerint — fennállása óta csak olyan lelkészt választott, aki jól bírja a szlovák nyelvet. Ez az elv áttételesen soproni vonatkozásban is megáll, hiszen világszerte mindmáig érvényesül a reformációnak az az alapelve, hogy az evangélium hirdetése és a szentségek kiszolgáltatása minden nép anyanyelvén történjék. Sopron ezt az elvet alkalmazta a gyülekezet kötelékébe tartozó minden más néprétegre. Nemcsak arról van hiteles történeti feljegyzésünk, hogy az osztrák származású Gerengel Simonnak milyen meleg szíve és finom történeti érzéke volt a magyar nemzet iránt, úgyhogy vele egy időben békében szolgálhattak itt a magyar lelkészek is. Sopron legelső lelkészeinek ez a kiemelkedő egyénisége az akkori magyarság külön kérésére kiváló Kátéjának az úrvacsorával kapcsolatos 6 kérdését latin nyelven is közli, mert a magyarok jártasabbak voltak ott és akkor a latin nyelvben, mint a németben. A kisebbségi jogok és igények messzemenő figyelembevételét igazolja az is, hogy az itteni magyar lelkészek egyben horvát lelkészek is voltak. Van olyan feltevés, hogy Sztáray Mihályt nemcsak kiválósága és hírneve miatt próbálta Sopron megnyerni egyik lelkészének, hanem a szláv nyelv ismerete miatt is, melyet a Dráva menti szolgálatai során tanulhatott meg.

A XVI. ÉS XVII. SZÁZADBAN Sopron egész kultúrája protestáns gyökerű és veretű. Ez időben nemcsak az döntő jelentőségű, hogy a város értelmisége és polgársága szinte egy emberként csatlakozott a reformációhoz, hanem az a körülmény is, hogy ez a város az osztrák protestáns száműzötteknek több mint egy századon át adott menedéket. Ezek nemcsak a német szót hozták és erősítették a nyugati végeken, hanem igen komoly szellemi és anyagi tökét, hitvalló hűséget.

De ne kerüljük meg a témát! Kik vagyunk ma mi soproniak és környékbeliek? Szükséges és indokolt-e még ma is a német szó és ének hetente 3—4-szer az itteni evangélikus gyülekezetben, mint hajdanában Lang Mátyás, Gamauf és Kolbenheyer Mór idején?! Szükséges, indokolt és helyénvaló a 30-as évek végén történtek után, hogy a gyönyörűen felújított soproni színházban néha bécsi színtársulat is vendégszerepei, az őszi szüreti felvonuláson a határmenti burgenlandi fiatalság is lelkesen vonul népviseletben, és hogy óvodában és német tagozatú osztályokban tovább gyűrűzik a német szó?! A reformáció azt feleli : Szükséges! Kormányzatunk bölcs, korszerű és demokratikus nemzetiségi politikája pedig azt válaszolja: Szükséges is, meg lehetséges is!

A MAGYAR NEMZETBEN már ismételten megjelent a soproni öregdiákokhoz címzett felhívás Sopron 700 éves jubileumának méltó megünneplése végett. Ezek az öregdiákok mindig hálával gondolnak arra, amit annak idején a soproni gyülekezet nagy templomában lelki eledelként kaptak, és arra a hazafias szellemre, melyet többek között a Kis János püspök által alapított Magyar Társaság, a „kis akadémia” ápolt és erősített, ök az élő tanúi annak, hogy e gyülekezet papjai szinte kivétel nélkül 2 nyelven beszéltek, írtak és gondolkodtak, de gondolatuk, szavuk és írásuk a nemzeti egységet szolgálta ebben a kétnyelvű gyülekezetben. És talán nem túlzás és önteltség ez a befejező mondat: Ilyenek vagyunk mindmáig — mi soproniak!

Weltler Rezső

tal” hozzátétel figyelmeztet, hogy az Isten imád ásóban és a szeretet gyakorlásában végbemenő „áldozatbemutatás” nem mint emberi teljesítmény lesz értékessé Isten szemében, hanem mint Krisztus által munkált tett.

A szegletkőről szóló, Krisztusra vonatkoztatott ószövetségi idézet (6. vers: Ézs 28, 16) után nyomban más, rokon ószövetségi helyeket sző bele a szerző a szövegébe. Ezek az újabb idézetek a hasonlatot más irányba fordítják: a szegletekben elbotlattak, és rajta tönkrezúzták magukat, akik nem ismerték fel a jelentőségét s megvetették (7—8. vers: Zsolt 118, 22; Ézs 8, 14—15). Az Ószövetség népe elutasította Jézust: ez a történeti tény húzódik meg a levélíró okfejtése mögött. Az ő helyükre lépett az egyház. Izrael népének Istentől kapott méltóságát, hivatását jelző ószövetségi megjelöléseket ezért a szerző a levél olvasóira, pogá- nyokból lett keresztyénekre viszi át (9—10. vers). Ok lettek „Isten népe”.

így áttekintve az egész szakaszt néhány dolgot meg kell beszélnünk. A levél keletkezése korában még nem voltak egybegyűjtve az Üjszövetség könyvei. Csak az Ószövetség volt — vagy annak mondásaiból készült gyűjtemény — a levélíró kezében. De mennyire fontos neki ez az ő Bibliája! Ismételten érvel vele. Mi mai keresztyének másként keressük az Ószövetségből a Krisztus felé vezető szálakat, mint a szerző teszi kora írás- magyarázó módszerének megfe-