Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-30 / 5. szám

.7

tJ?

iMVÄSÄRNAP IGÉJE

A szeretet hatalma

ApCsel 26,9—20

Péter, Jakab és János felejthetetlen élményben részesültek a hegyen. Életük végéig nem felejtették el. Jézus isteni dicsőségének tanúi voltak mindvégig.

PÁLNAK MÁS JUTOTT OSZTÁLYRÉSZÜL, őt is vakította a lobbanó fény Damaskus előtt, ö is hallott mennyei szózatot, őt is földre sújtotta a megrendítő élmény,élete végéig tanúskodott erről, emerre járt. Amíg azonban a hegyen azért öltöztette a dicsőség fényébe Jézust az Atya, hogy szeretetét Úreá árasztva erőt adjon az egyre nehezebb úton egészen a kereszthalálig, addig itt azért áll Pál útjába a győztes Jézus a mennyből, hogy legádázabb ellenségéből leghűségesebb tanítványt formáljon. A dicsőség hegyén Jézus „változott át”, az országút porában Pál változott át. üldözőből — apostol, ellenségből barát, az „eretneküldözőbőT’-ből boldog rabszolga. Ekkora hatalma van a szeretetnek! Semmi más nem tudta volna ezt végbevinni. A szeretet azonban ellenállhatatlan. Az egyetlen, igazi megoldás!

HAMIS ÜT AZ, HA KITÉRSZ ELLENSÉGED ELÖL. Alázd meg magadat, ha sok szenvedésbe kerül is, higyj a szeretet hatalmában.

Hamis út az is, ha hidegen őrized sérelmeidet s kivárva a kedvező alkalmat, egyszerre fizetsz meg mindenért. Lehet, hogy sikerül terved, de mit értél el vele? Az ilyen „győzelem” a legiszonyúbb vereség.

JÓT ROSSZAL VISZONOZNI — ÖRDÖGI. Jót jóval visznonozni — emberi. Rosszat jóval viszonozni — krisztusi. Pál így ismerte meg Jézus dicsőségét. Az ellenállhatatlan, a mindent meggyőző szeretet- ben. Hányszor elmondhatta ezt szolgálatai során. Négyszemközt, szűk körben, szerte a gyülekezetekben. Most is ez az egyetlen témája a római helytartó és a zsidó király előtt. Lehet bolondságnak minősíteni, lehet abszurdumnak tartani, lehet ragaszkodni a régi úthoz, az igazság érvényesítéséhez. így azonban nincsen megoldás. Isten országának kezdete és megvalósulása egyaránt a szeretet. Karácsony éjszakáján tört fel ennek az isteni szeretetnek forrása, azóta árad egyre hatalmasabban, összeköti Isten és ember szívét, megbékéltet ellenségeket széttöri a gyűlölet bilincseit, házassági válságokat old meg, otthonokat épít újjá, népek között dönt le százados válaszfalakat, életet teremi a nagy nélkülözés világában.

HIGGYÜNK A SZERETET HATALMÁBAN. Ez old meg minden problémát. S ha most eszünkbe jut valakinek a neve, akiről eddig hallani sem akartunk, — menjünk, keressük meg, alázzuk meg magunkat, amíg tart az út, szívünk szeretetével nyerjük meg ellenségünket barátunkká. így adhatunk dicsőséget Istennek a földön!

lialikó Zoltán

IMÁDKOZZUNK!

T >'• - Uram! Harcoltam ellened, de Te győztél. Nem akartalak felfogadta téged, szíved szeretetével meghódítottál. Szolgáddá és tanúddá tettél.. Áldott légy! Segíts, hogy merjek bízni a szeretet hatalmában. Adj erőt, hogy kész legyek szolgálni is a szeretet győzelméért. Szeretnék barátja lenni annak, aki gyűlöl. Szeretném, ha barátommá válna, akit eddig látni sem akartam. Hiszek, Uram, a szeretet hatalmában. Amen.

—• JÖ állapotban lévő harmóniumot vennénk. Az ajánlatokat ármegjelöléssel kérjük eljuttatni Evangélikus Leikészi Hivatal, 3129 Luciáivá címre.

— ÉRTESÍTÉS. A Kisapostagi Egyházközség hosszú bélyegzője elveszett. Használata érvénytelen.

— FELHÍVÁS. Egy munkaiközösség szeretné feldolgozni az aszódi Leánynevelő intézet történetét. Kérik az egykori növendékeket, tanárnőket, intézeti alkalmazottakat, ha évkönyvek, fényképek, bizonyítványok, egyéb iratok, tárgyi emlékek vannak a birtokukban, bocsássák rendelkezésükre. Az írásbeli visszaemlékezéseknek is örülnek. Az ajándékokat az aszódi Petőfi Múzeumban helyeznék el. a kölcsönzött anyagot pedig fényképezés után visszajuttatják. A támogatást várja és előre köszöni Detre János- evangélikus lelkész, 2170 Aszód, Szon- tágh lépcső 1,

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1977. január 30-án

Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Muntag Andor, de. 11. (urv.) dr. Muntag Andor, du. 6. Gáncs Péter. Fasor de. 11. du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9. üllő! út 21. de. fél U. Karácsony Sándor u. 31— 33. de. 9. Rákóczi üt 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Xhaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél ló. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kis- templom de. 10. dr. Bodrog Miklós, du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. fél u. Cinkota de. fél 1.1, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9, Kosa László. Rákosliget de. 10. Feren- czy Zoltán. Rákoskeresztúr de. tél 11. Kosa László.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. D. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. !). Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Csen- gödy László. Pesthidegkút de. fél 11. D. dr. Ottlyk Ernő. Modori u. 6. de.

9. D. dr. Ottlyk Ernő. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél ltl.

— KEMENESMAGASI. 1976

karácsony estéjén a . gyülekezet gyermekei istentisztelet közben énekeket és szavalatokat adtak elő. Szavaltak: Varga Judit, Nagy Katalin, Raska Éva, Balogh Éva, Varga Agnes, Nagy Márta, Nesz- vecskó Péter és Raska Zsolt.

— HALÁLOZÁS. Csőváry De- zsőné ny. tanítónő 1976. december 30-án elhunyt. A kétbodonyi gyülekezet volt pap né j át és a község volt tanítónőjét január

7-én temették Kétbodonyban a község és a gyülekezet nagy részvéte mellett. A koporsó mellett Schultz Jenő vatnyarci, Bártfay Kellő Gusztáv tiszaföldvári és Görög Zoltán kétbodonyi lelkész szolgált és hirdette a feltámadás evangéliumát. „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.”

— SZÜLETÉS. Boros Abának és feleségének, Bodor Ágotának második gyermekük született. Neve: GYOPÁRKA. A gyermeket nagyapja, Boros Lajos somlósző- lősi lelkész keresztelte meg 1976. december 26-án a veszprémi templomban.

„Isten ugyanis, aki ezt mondta: .Sötétségből világosság ragyogjon fel’, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (2 Kor 4, 6).

VASÁRNAP. — „Hogy megismerjem őt és feltámadása erejét” (Eas 25, 8 — Fi 1 3. 10 — Mt: 17, 1 —9 — Zsolt 97). A „megdicsőülés hegyén” valami olyat ismertek meg a tanítványok Jézusból, amit eddig „eltakart” ember volta, s a „szolga formában” való megjelenése. Az Űr Krisztus hatalma ragyogott fel előttük, mert hallották az Atya hangját: „Ez az én szeretett Fiam!” Az igazi hit ma is a „Szolga Jézust” látja: „Úrnak!”

HÉTFŐ. — „Békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által” (Náh 2, 1 — Kol 1, 20 — 2 Moz 34, 29—35 — Lk 7, 36—50). Mózes . a Sinai hegyen, Jézus a Golgotán vállalt szolgálatáért részesült Isten „dicsőségéből”. De míg a parancsolatok a számonkérés, a megméretés „Ítéletében” mutatták meg Isten hatalmának „dicsőségét”; addig ez Krisztus keresztáldozatában, az „értünk való Isten” irgalmában ragyog- tatta fel: szeretetének mindeneket átölelő „dicsőségét”.

KEDD. — „Azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket” (Zsolt 8, 3 — 1 Kor 1, 27 — 2 Kor 4, 7—12 — Lk 8, 1—15). Nem kétséges, hogy hitünk „felfedezése”: Jézus Krisztus Ür! — mindent, — az életet és a halált, a világot és benne az egész emberiséget Krisztus bűnt legyőző, „életmentő” hatalma alatt lát — most és mindörökké. De ez a hatalom az Övé s nem a miénk! Ö tart — minket, cserépedényeket —, s őriz a szolgálatban.

SZERDA. — „Felöltöztétek az új fetíibert, aki íérémtőjének képmására állandóan megújul” (Zsolt 145, 10 — Kol 3, 10 — 2 Kor 4,

13—18 — Lk 8, 16—21). Az „újat”, az igazi változást azzal hozza el életünkbe, az — örök életet ajándékozó — Isten, amikor megérteti velünk: „minden értetek van”. Mert ebből gyökerezve rajzolódnak ki — különben önző — életükben a Teremtő Isten örökkévaló szeretetének „arcvonásai”. S lesz „elsőrendű életcélunk” a felebarát szolgálata.

CSÜTÖRTÖK. — „Milyen ki- kutathatatlanok az ő útjai! Ugyan ki értette meg az Űr szándékát?” (Zsolt 23. 3 — Róm 11, 33—34 — ApCsel 26, 1—3. 13—23 — Lk 8,

22—25). A gyűlölettől „elvakult** vallásos fanatizmus mindig „téved”, mindig félreérti az „Ür szándékát”. Csak amikor a feltámadott Űr Krisztus búnbocsána- tának érthetetlen szeretete „kápráztatta” el Pál szemevilágát, akkor értette meg Isten akaratát: szolgálatra, tanúskodásra küld, — mások megmentésére.

PÉNTEK. — „Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj” (Jer 25, 6 — Lk 4, 8 — Fii 3, 17 — 4, 1 — Lit 8, 26—39). Akinek a „mennyben” Uruk és Krisztusuk, s — az ő megváltó haláláért — „polgárjoguk” van, azok nem rabszolgái a „földi dolgoknak”. Nem bálványozzák sem a pénzt, sem a hírnevet és dicsőséget. Megszabadultak az önimádat igézetétől is. S Pálhoz hasonlóan mások üdvösségéért és békességéért „apostolkodnak.”

SZOMBAT. — „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérjls tőle?” (Jer 32, 41 — Lk 11, 13 — Jel 1, 9—18 — Lk 8, 40—56). János „látomásai” a vasárnaphoz, a feltámadott „Urat” dicsőítő ünnepnaphoz kapcsolódnak. Ezért az istentiszteleten — az igével és az úrvacsorával való élés során — adta Isten Szentlelke a „látást”: Jézusé minden hatalom! Ma is így „ragyog fel előttünk Isten dicsőségének ismerete, Krisztus arcán”.

Csizmazia Sándor

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja

Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért telel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal:

1088 Budapest VTO.. Puskin ú. 12 Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vni

Előfizetési ár: egy évre 1.28.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 85211 ISSIV 0133—1302

S)

77.0155

Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs masasnvomás Felelős vezető;

Sopronj Béla vezérigazgató

Canossa, 1077

Eszak-Itáliában még ma is megvan az a kis község — híres vára azonban már csak romjaiban látható —. amelynek neve szálló igékbe került. „Canossát járni” annyit jelent, mint vezekelni, megbánni valamit, megkövetni valakit. Bismarck, a vaskancellár egy alkalommal ezt mondta: „nem megyünk Canossába!”, s azóta politikusok is buzgón használják a kifejezést. Mert? Canossa vára volt az a hely, ahol az egyház- és a világtörténelem fordulóponthoz érkezett a középkorban. Aztán Canossa tanná, elvvé és eszmévé vált, amely azóta is kísért az egyház életében. Kevesen gondolnak rá, de a diakónia teológiája lényegében Canossa felszámolását jelenti egyszer s mindenkorra az egyház tudatában.

KEREKEN 900 ÉVE, JANUÄR VÉ- GÉN, két fagyos téli napon keresztül IV. Henrik király mezítláb vezekelt Canossa várkapuja előtt, várva, hogy VII. Gergely fogadja, s egyúttal feloldja a pápai átok alól. Ez az a pártját ritkító, híres canos- sai jelenet, amely a világtörténelemben sem azelőtt, sem azóta nem fordult elő.

Magát a híres jelenetet sok sorsdöntő epizód előzte meg. A korszak zűrzavara «wámtalan szereplőjével inkább egy S1 , akcspeare-d rámához hasonlít, amelyben azonban a vezérmotivum élesen végighúzódik. Ne tévess-zen meg bennünket, a klasszikus középkorban vagyunk, a módszerek és az eszközök tipikusan kö- zén''or’ak. Véres tragédiák, nehézkes esa' ít válogatják effvmást. Dúlás és fosztogatás, erőszak és kegyetlenség barát és ellenség részéről egvaránt természetes. A szövetségi rendszerek családi és más erdekek következtében kaleidoszkópszerűen szinte naponta változnak. Mindenek felett az egyéni önzés bonyolult szálai szövik keresztül-kasul e történelmi korszakot. Mélyen benn járunk a feudális társadalom kialakulásában. Óvatosan azt is kijelenthetnénk: a feudális társadalom gúlája még nem ülepedett meg, s ezért mozog, inog, recseg- ropog minden.

DE MINT MONDOTTAM, A VEZÉRESZME VILÁGOSAN KIHÚZHATÓ, S mi ne a dráma részleteire figyeljünk, hiszen az epizódokat még csak vázolni sem tudnánk e néhány sorban, hanem a fő vonalakra, amelyek hosszú századokra meghatározták Európa történeti arculatát. Ez pedig abban foglalható össze, hogy éppen Canossánál dőlt el az eddig lappangó küzdelem, ki lesz a világ ura. Vajon az uralkodásban egyházi, vagy világi vezetőé lesz döntő szó? A Lenin által klasszikusan fogalmazott tételt, hogy „a döntő dolog mindig a hatalom kérdése”. gyakorlatban a középkorban is tudták. Erre ment tehát a játék.

Természetesen, ha átgondoljuk, nem egyszerű folyamattal állunk szemben. A középkori állam alakulata, de a középkori egyház is még széttöredezett állapotban volt. Nem szabad mai mértékkel mérnünk őket. Hiszen a feudális társadalmi rend sem alakult ki tökéletesen. Állam, amennyiben az akkori laza képletet államnak nevezhetnénk, és egyház, amelynek tökéletlen szervezete ugvan fennállt már, kibogozhatatlanul egybe- szövődött. A vezetés centralizmusa azonban csak halvány álom volt. Uralkodó, császár, király, fejedelem, vagy a pápa, püspök választása gyakrabban ment végbe az utcán, és kardok, fegyverek erőszakja révén, mint komoly diplomáciai megállapodás, vagy erkölcsi megfontolás 'útján. S azon se csodálkozzunk, hogy végrehajthatatlan fenyegetések, leváltások, kizárások, átkok hangzottak el, s ezeknek olykor érvényt a durva erőszak tudott csak szerezni. így azután több uralkodó és több pápa lehetett párhuzamosan. Mosolyogni való tény ma, hogy a világi hatalom jelképét, a koronát, vagy az egyházi hierarchia csúcsát jelképező tiarát, mint a „babaruhát” adták, s vették vissza. Játék volt mindez, hitvány és véres játék.

BIZONYOS RENDTEREMTÉSI TENDENCIÁT AZONBAN ÉSZREVEHETTÜNK. S ez idézte elő azt a harcot, amelyet a történelem a pápaság és császárság küzdelmeként tart nyilván. A küzdelem fókuszában a 11. század második felében IV. Henrik német-római császár, és VII. Gergely, a pápák egyik legtehetségesebbje állt. Az utóbbi egv bizonyos reform, a Clunyi reformmozgalom rendíthetetlen híve volt. míg az előző a német oligarchák között próbálta pusztán koronáját biztosítani. És eközben adódott „lcétfrontos” küzdelme. Nem vitás, hogy a reformmozgalom a maga etikai bázisával kitűnő „Hinterlandot” jelentett az egyháznak. Az adott történelmi szituációban megbízhatóbb szövetségesnek bizonyult, mint az oligarchák önzése és harácsolási ösztöne.

AZ EGYHÁZ ELVEI EKKOR MÁR EGYÉRTELMŰEK VOLTAK. „A pápa felett senki sem ítélhet. A pápa hatalma isteni eredetű. Az apostoli széknek királyok, népek feltétlen engedelmességgel tartoznak. Nemcsak lelki kérdésekben, de világi ügyekben is. És döntő ítéletet hozhatnak. A pápának jogában áll letenni és kinevezni császárokat, s az alattvalókat feloldhatja a fejedelmek iránti hűség alól. stb.”

Ezek vaskos uralkodói elvek voltak. Ha ezeket sikerül keresztülvinnie / az egyháznak, akkor valójában a világ felett egyetlen hatalom létezik, az egyház hatalma. A küzdelem tehát nem kis tétért, folyt. Ezt megérezte Henrik is.

S itt Canossánál dőlt el két fagyos, téli napon a küzdelem az egyház javára. Nem végérvényesen, de a pápaság győzött. A kiátkozott császár koronájáért vezekelt, mert hatalma már formális sem volt. Ettől kezdve az európai uralkodók többsége riadtan hajtotta fejét a pápa hatamas keze alá.

S AZ EGYHÁZNAK CANOSSA ÓTA VÁLASZOLNIA KELL A SZIGORÚ KÉRDÉSRE: vajon a krisztusi elvekből, a Názáreti szelid tanaiból ez követke- zik-e? Kilenc évszázad telt el e sorsdöntő pillanat óta. S bár a reformációban először kapott halálos sebet ez a felfogás, az uralkodás szelleme az egyházban változatlanul kísért. Itt-ott válik csak csak valóra, amit Urunk az Újszövetségben nyilatkozott ki: „Én azért jöttem, hogy szolgáljak”. Dr. Rédey Pál