Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-02-06 / 6. szám

* A református A MAGYARORSZÁGI REFOR­MÁTUS EGYHÁZ életének ki­emelkedő eseménye zajlott le, amikor befejezte munkáját az 1964 óta 14 ülésszakban működött VII. budapesti 'zsinata. Január 21-én megalakult a református egyház VIII. budapesti zsinata, amelynek elnökei: D. dr. Bartha Tibor, tiszántúli püspök és dr. Zsebők Zoltán, orvosprofesszor, tiszántúli egyházkerületi felügye­lő, lettek. A zsinat alel nőkéivé Ráski Sándor, tiszáninneni püspö­köt és dr. Esze Tamás, dunamellé- ki egyházkerületi felügyelőt vá­lasztották meg. D. DR. BARTHA TIBOR, RE­FORMÁTUS PÜSPÖK. A ZSI­NAT LELKÉSZI ELNÖKE zsinati megnyitó beszédében összefoglalta az eredményeket és kijelölte a fel­adatokat. Méltatta a református teológiai doktorok munkaközössé­gének szolgálatát, amely összpon­tosította a református egyház szellemi erőit. Értékelte az új bibliafordítás munkáját és szol­gálatét. Közel tízesztendős fárado­zás eredményeként jött létre a református egyház új törvény- könyve. A bibliai tanulmányozást segíti a Szentíráshoz készített kommentársorozat megjelenteté­se. Jelentős teológiai eredmény a szolgáló egyház tanításának kidol­gozása. Ennek jegyében készült el „Az istentisztelet teológiája” és „A gyülekezet diakóniája” című ta­nulmányi munka. Külön kiemelte áz egyháztörténeti kutatásra for­dított munka jelentőségét. TÁRSADALMI VONATKO­ZÁSBAN MÉLTATTA MIND­AZT, ami hazánk felszabadulásá­nak 25., majd 30., az állam és az egyház között létrejött egyezmény 20., majd 25. évfordulója alkalmá­ból kifejezésre jutott. „A szocia­lista állammal kötött egyezmény mind az égyház, mind az állam részéről szilárd elvi alapokon nyugszik, egyik fél részéről sem igénye) elvi engedményeket, egy­aránt megfelel egyházunk és tár­sadalmunk érdekeinek”. Köszöne­tét fejezte ki a kormányzat egy­házpolitikáját megvalósító és ér­vényesítő kormányzati szervek munkájáért, elsősorban az Állami Egyházügyi Hivatal és annak el­nöke, Miklós Imre államtitkár magas színvonalú és mindig elvi szempontoktól vezetett tevékeny­ségéért. A NEMZETKÖZI ÉLET bőséges feladatokat tár a református egy­ház elé is. Bartha püspök kiemel­te a Keresztyén Békekonferencia szolgálatát, amely nagy eredmé­nyeket ért el a keresztyénség lel­kiismeretének mozgósításában, társadalmi felelősségének tudato­sításában, a béke megmentése ér­dekében. Dr. Tóth Károlynak, a KBK főtitkárának különösen is kifejezte elismerését áldozatos és nagyarányú munkájáért. AZ EMBERSZERETET jegyé­ben erősödött a református egy­ház diakóniai szolgálata a diakó- niai tanfolyam megszervezésével. Az emberszeretet tágabb gyakor­lásának területeként pedig a ha­zaszeretet konkrét cselekedeteit jelölte meg. „Gyülekezeteink tag­jai fokozottabban meg kell tanul­egyház zsinata ják, hogy hazánkban ma az em­berszeretet és a hazaszeretet leg­hatékonyabb eszköze: az odaadó, becsületes munka”. SZAMOSKÖZI ISTVÁN, DU- N A MELLÉKI REFORMÁTUS PÜSPÖK, az előző zsinat alelnö- ke, a VII. zsinat munkája eredmé­nyeinek összefoglalásával köszön­tötte a VIII. zsinatot. MIKLÖS IMRE ÁLLAMTIT­KÁR, az Állami Egyházügyi Hi­vatal elnöke, nagy jelentőségű fel­szólalásában értékelte a reformá­tus egyház szolgálatát a népi­nemzeti egység jegyében. Hangoz­tatta. hogy az egyházak maguké­nak vallják a szocialista társadal­mat, mert a humánumot, az em­ber érdekét állítja központba, s nem a világnézeti különbséget. Kifejtette, hogy az állam és egy­ház viszonya rendezett, a hívők megbecsült állampolgárokként vesznek részt a szocializmus épí­tésében. Majd idézte Kádár Já­nost, aki azt mondotta, hogy a szocializmus híveinek köre túl­terjed a párttagok körén, mert a szocialista célok az egész nép ér­dekét szolgálják. Mindenkit tömö­rít a társadalmi összefogás, a kö­zös célokért. D. DR. OTTLYK ERNŐ PÜS­PÖK a Magyarországi Evangéli­kus Egyház, a Magyarországi Egy­házak ökumenikus Tanácsa tag­egyházainak, valamint D. Káldy Zoltán püspök-elnök nevében — akit azon a napon avattak a ko­lozsvári teológia díszdoktorává és ezért volt távol — köszöntötte a református zsinatot. Kiemelte, hogy a református és evangélikus zsinat közti testvéri kapcsolat csaknem kétszáz esztendőre nyú­lik vissza. Amikor az ellenrefor­máció nyomása enyhült egyhá­zaink felett, a felvilágosodás ha­tására, összeülhetett mindkét egy­házban az első országos zsinat 1791-ben, amit a reformátusok Budán, az evangélikusok Pesten tartottak. Azóta minden reformá­tus és evangélikus zsinaton köl­csönösen köszöntötték egymást az egyházak képviselői. ÜJ CÉLKITŰZÉST NYERT A KÉT EGYHÁZ EGYÜTTMŰKÖ­DÉSE, amikor egyházaink azt a történelmi feladatot teljesítették, hogy megtalálják és kidolgozzák az egyház útját a szocializmusban. Űj volt ez a feladat, de egyben életbevágóan fontos. A MAGYARORSZÁGI EGY­HÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁ­CSÁBAN v*ló együttműködésünk az a terület, ahol konkréttá vál­nak közös szolgálataink. A közös bibliafordítás, a nemzetközi kon­ferenciákra készített sok közös teológiai tanulmány, és számos közös akció jelzik együttműködé­sünk kiemelkedő megnyilvánulá­sait. A gyülekezetekig ér ennek kisugárzása, amikor mind a refor­máció hetében, mind éppen most, az egyetemes imahét hetében lel­készeink és gyülekezeteink közö­sen tartott istentiszteleteken van­nak együtt. Kiemelkedő az a nem­zetközi egyházi szolgálat is, ame­lyet összehangoltan végzünk az egyházi világszervezetekben. ROMAI KATOLIKUS PÜSPÖK ULTIMÁTUMA NAMÍBIÁBAN Namíbiában Rudolf Koppmann római katolikus püspök felszólí­totta a kormányt, hogy záros ha­táridőn belül engedélyezze a faji elkülönítés feloldását az egyházi iskolákban és kórházakban, mert az egyház többé nem hajlandó „felülről jövő nyomásra” nyilvá­nos intézményeit csupán egy ki­vételezett kisebbség szolgálatá­ba állítani. Ez a felszólítás szá­mos beadvány ellenére ered­ménytelen maradt. Arra az eset­re, ha a kormány nem enged, Koppmann püspök a „fehér” ró­mai katolikus iskolák bezárását helyezte kilátásba. „A diakúnia nagy ügy gyülekezetünk számára... ’ Megújították a soltvadkerti templom belsejét A címben olvasott mondatot a soltvadkerti gyülekezet lelkésze fogalmazta így abban a beszámo­lóban, melyet a megújított templo­mért való hálaadás napján, az ün­nepi istentiszteletet követő köz­gyűlésen mondott el. A folytatása pedig így hangzott: „a soltvad­kerti evangélikus gyülekezet szá­mára olyan nagy ügy. hogy ezt a nagy ügyet nem lehet .rendetlen’ körülmények között sem hirdetni, sem pedig hallgatni”. Ez a felis­merés mozdította meg már évek­kel ezelőtt a gyülekezet vezetőit, presbitereit, de egész népét is, hogy templomukat először kívül­ről, majd belülről is teljesen meg­újítsák. Alig másfél éve felezték be a külsőt, most, a karácsony előtti vasárnapon a gyülekezet ap- raja-nagyja várta a templomban D. Káldy Zoltán püspököt, hogy az ünnepi hálaadó istentiszteleten hallgassa igehirdetését. A LELKÉSZI BESZÁMOLÓ­BÓL érdemes kiemelni még két fontos dolgot. Az egyik az. hogy a gyülekezet tagjai egy emberként álltak az ügy mellé. Minden külső segítség nélkül, saját erőből vé­gezték el a munkákat. A költség- vetést megismerve „ugyanazzal a lélegzetvétellel mondtuk, hogy ez azt jelenti, hogy családonként há­rom naDszámba kerül az. ami most előttünk van, s amiért most hálát adunk” — mondta Káposzta La­jos lelkész. A pontos tervezést őszinte kérés követte, s a gyüle­kezet tasiai becsülettel tettek ele­get a ..három napszám” áldozatá­nak. Igv került elő az a meqköze- lítőleg 650 000 Ft. melvből a 139 éves templom megúiult. A másik megemlített dolog a helyi ktsz di­csérete volt. A lelkész így számolt be erről: „A soltvadkerti ktsz olyan társadalmi rendben végezte el a temDlombelső-felúiítási mun­kát. amelyben a társadalmi rend alapja a munka.” Hozzátette még: „a jó munka!”. Valóban szemet gyönyörköd te tő. amit csináltak. Frissen festett falak, fehérre át­festett. megújított oltár, teljesen új templompadok és melegpadló a lábunk alatt, hogy a rideg kő­padló ne sugározzon fagyos hide­get a templomba gyülekezőkre. Meleg levegő befúvásó.val kelle­messé tették a templom téli le­vegőjét is. Most már igazán „ren­des” körülmények között lehet hallgatni a diakóniai igehirdetést az ősi falak között. AZ EGYHÁZMEGYE ESPERE­SÉNEK, Tóth-Szöllös Mihálynak, oitári szolgálata után D. Káldy Zoltán püspök Zsolt 51, 12—14 alapján prédikált. Nagyszerű ka­rácsonyi ajándéknak nevezte a felújított templomot, melyet a soltvadkerti gyülekezet hazai és külföldi segélyek nélkül, saját ál­dozatból, szeretetéből szerzett magának. „A megújult templom egy má­sik templomra irányítja figyel­münket: Szívetek templomának megújulását kéri az ige! Lehet nagy áldozatokat hozni, de a szív marad! Legyen a szív újjá! Ha ilyen szépen megújítottátok a templomot, engedjétek, hogy Is­ten a szíveteket is megújítsa. A másik ember iránti felelősség növekedjék ebben a szívben. Újuljon meg szívünk egész né­pünk, egész emberiségünk és az emberiség békéje iránti felelős­ségünkben!” Szólt a püspök arról is, hogy ebben a szeretetben mennyire állhatatosaknak kell lennünk családi-gyülekezeti és társadalmi közösségünkben, és állhatatosan kell szeretnünk Istent — külön­ben miért e templom? Végül az innen áradó örömre fordította a gyülekezet figyelmét. Ne csak most a hálaadás napján, de min­dig örüljenek és vidámodjanak, amikor itt vannak a gyülekezet­ben és innen elmennek. „Örülje­tek! Isten szeret! örüljetek — hogy. ezt prédikálják —, hogy Is­ten kicseréli a szíveteket —, hogy megújult ez a templom —, hogy lehet énekelni. Istent dicsérni! — örüljetek egymásnak, a minden­napi kenyérnek, egyházatoknak és magyar hazánknak. Bűneink megbocsáttattak, vétkeink elfe­deztettek, új szívvel dicsérjük az Istent!” Alig hangzott el a pré­dikáció, a gyülekezet másfél éve újjáalakult vegyeskara szolgála­tával mutatott példát az örven­dező, Istent dicsérő éneklésre. AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉSEN a lelkész jelentése után sok kö­szöntés hangzott el. Egyben ta­lálkoztak a köszöntést mondók: a nagyon szépen megújított temp­lom látványa a hálaadásban és az örömben való egyesülést tük­rözte. Az egyházmegye gyüleke­zeteinek nevében az esperes, a szomszéd kiskőrösi gyülekezet ne­vében Nagybocskai Vilmos igaz­gató-lelkész, Vámos József ta­nár a Teológiai Akadémia nevé­ben szólt. A nagyközségben élő reformátusok örömét Sipos Árpád lelkipásztor, a baptista gyüleke­zet köszöntését Boros Gergely lelkipásztor, a római katolikuso­két Király András plébános tol­mácsolta. A dunaegyháziak üd­vözletét Hroncsik Imre felügyelő, a bócsaiakét Gáspár István fel­ügyelő adta át. D. Káldy Zoltán püspök meg­köszönte a gyülekezet tempiom- szeretetét, a megújulás munkájá­ba belefektetett sok munkát, Fe­kete János megyei egyházügyi titkár megjelenését, a KTSZ dol­gozóinak igen szép és jó munká­ját, a lelkésznek és a gyülekezet vezetőségének áldozatos szolgá­latát. Üdvözlését ezzel a gondo­lattal fejezte be: „Megújult or­szágban, megújult templomokban megújult szívű emberek végez­zék Isten szeretetének szolgála­tát!” A GYÜLEKEZET TAGJAI MÉLTÁN ÖRÜLHETTEK e ka­rácsonyi ajándéknak. Példát is mutatnak egyben mindnyájunk­nak abban, hogy a szolgáló egy­ház nem szegényedik, hanem in­kább megújul a rend szeret.eté- ben, a szeretet felelősségében és a kezek munkájának örömében. Tóth-Szöllős Mihály A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA HÍREIBŐL A KBK Nemzetközi Titkársága január 10—13. között Prágában tartotta ülését. Az ülésen kidol­gozták a mozgalom 1977-es vég­leges munkatervét. Tekintettel a moszkvai Világvallások Konfe­renciájára. melyet ez év júniusá­ban tartanak Philip bangalorei teológiai tanár tartott előadást ezzel a címmel: A nem-keresz­tyén vallásokkal való együttmű­ködés teológiai háttere. Az ülésen egy dokumentumot is kidolgoz­tak. amely a KBK egyik nagy­méretű hozzájárulása lesz a kon­ferencia munkájához. A főtitkári jelentés áttekintette az elmúlt év fontosabb eseményeit. Különös­képpen hangsúlyozta a KBK-ban folyó teológiai munka fontosságát, vizsgálta a rhodeziai felszabadí- tási mozgalmak álláspontját az ország függetlenné válásával kap­csolatban. a közel-keleti helyzet újabb fejleményeit, az ENSZ 31. Az Egyházak Világtanácsa gen­fi központjában január 18—22 napjain került sor az EVT lesze­relési konzultációját előkészítő tanácskozásra. Mint ismeretes a nairobi nagygyűlésen határozat született, hogy az EVT foglalkoz­zék a militarizmus és leszerelés közgyűlésének legfontosabb hatá­rozatait. maid szólt az európai enyhülés elmélyítése érdekében szükséges további lépésekről. A résztvevők a KBK vezetősége szá­mára javaslatokat dolgoztak ki a soron következő akciókra nézve. A Titkárság ülése után további fontos tanácskozásokra került sor Prágában. A hat állandó tanul­mányi bizottság vezetői január 14-én tartották ülésüket, amit a mozgalom folyóirat szerkesztő bi­zottságának ülése, valamint az előkészület alatt levő Békelexi­kon szerkesztőbizottsági ülése kö­vetett. Magyarországról dr. Pákozdy László Márton professzor, mint a teológiai bizottság titkára és D. dr. Ottlyk Ernő evangélikus püs­pök, mint a Békelexikon szer­kesztő bizottságának tagja vett részt. kérdéseivel. E nagyon időszerű probléma világméretű feldolgo­zása érdekében fogják megtartani az EVT-nek ezt a konzultációját. Az előkészítő munkát egy tíz ta­gú csoport végezte, melynek tagja dr. Tóth Károly, a KBK főtitkára is. NYUGDÍJASOK SZOLGÁLATA A SVÉD KATEDRÁLISOKBAN Az idegenforgalom és turiz­mus rohamos növekedésével együtt mind több ember kívánja megtekinteni Svédországban is a régi templomokat. Ezenkívül új­ra és újra felmerül az az igény, hogy emberek néhány percre, rövid elcsendesed ésre betérhes­senek egy templomba. A svéd evangélikus egyházban ezért most azzal próbálkoznak, hogy önkéntesen jelentkező nyugdíja­sokat kérnek fel templomi ügye­let tartására és az idegenvezetői teendők ellátására. TANÁCSKOZÁS A LESZERELÉSÉRT

Next

/
Oldalképek
Tartalom