Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-05-15 / 20. szám

/ 0 Arccal Dar es-Salaam felé Az egyház életjeleiről A KÉSZÜLŐ LUTHERÁNUS VILÁGGYÜLÉS TANULMÁNYI CSOPORTMUNKÁJÁBAN három fő témát tárgyalnak meg. Ezek >wközül a második (az elsővel múlt heti számunk foglalkozott): Krisz­tusban — egy közösség a Szentlé­lek által. A világgyűlés résztvevői a tervek szerint mintegy 25 cso­portban e téma kapcsán közel tíz problémát vitatnak meg. Közülük veszünk elő most egyet. ízelítőül a Dar es-Salaam-1 nagygyűlés sze­mináriumi vitaanyagából: „Az egyház jelei: ige, szentségek — és mi még?” A PROBLÉMA FELVETÉSE . JELLEGZETESEN LUTHERI. Lu­ther Márton többször foglalkozott írásaiban Krisztus egyháza ismer- * tetöjeleivel. A reformáció ideién ez a kérdés a korabeli római ka­tolikus egyházzal kapcsolatban volt aktuális. Idézem Luthert: „A jelek, amelyekről külsőleg felis­merhető. hol van az igazi egyház a világban, a keresztség, az oltári szentség és az evangélium, nem pedig Róma. ez vagy amaz a hely. Mert ahol keresztség és evangé­lium van, senki ne kételkedjék, ott szentek (Krisztusban hivők) vannak. Róma vagy a pápai hata­lom azonban nem jele a keresz- tyénségnek. Mert ez a hatalom senkit nem tesz keresztyénné, aho­gyan a keresztség és az evangé­lium teszi.” Más iratában Luther az egyház e három ismertető.iele — az evan­gélium hirdetése, a keresztség és az úrvacsora — mellé még né­hány mást is felsorol, például az egyházi szolgálatot, az imádságot stb. De már őt is foglalkoztatta, ami a mostani, lutheránus világ­gyűlésen a kérdés felvetését töb­bek között előmozdította: hát az Isten akarata szerint való élet nem tartozik hozzá az egyház is­mertetőjeleihez? Mondhatjuk így is: a diakóniai élet! Luther sorra veszi a tízpai-ancsolatnak a máso­dik felét, s megállapítja, hogy egyház ott van, „ahol a Szentlélek Mózes második táblája (4—10. pa­rancsolat) szerint is megszentel bennünket. Ha segít, hogy atyán­kat és anyánkat tiszteljük ...” és így tovább. De nyomban hozzáteszi — mi­lyen mai, keresztyén módon gon­dolkodott! —. hogy a helyes élet­folytatás, a diakónia mégsem lehet kizárólagos ismertető.iele az egy­háznak, mert „némely pogányok is tesznek Ilyen cselekedeteket, sőt olykor szentebbeknek látszanak, mint a keresztyének”. Mi ezt úgy mondjuk: az embertársakon segítő szeretet — a keresztyén élet leg­főbb feladata — nem a hivők pri­vilégiuma, kiváltsága; sokan a nem keresztyének között jobban gyakorolják, mint mi, hivő embe­rek, de még így sem feledhetjük Jézus szavát: „...erről ismerik meg, hogy az én tanítványaim vagytok”. A lutheránus világgyű­lésen felvetett problémában — a háromszavas kérdő mondatrész­ben: „és mi még?” — ott feszül a keresztyén életfolytatás, a diakó­nia, a helyes emberi magatartás is mint jel kérdése. A NAGYGYŰLÉS SZÓBAN FORGÓ SZEMINÁRIUMI PROB­LÉMÁJA belőlünk kritikai észre­vételt és helyeslő továbbgondol- kozást vált ki. A kritikai észrevé­telünk magára a kérdésre irányul. Nem lehet szó szerint megismé­telni a XVI. század izgalmas kér­déseit a mi korunkban! Ma nem az a problémánk ti- ami a refor­máció idejének egyik valóban izzó kérdése volt —. hogy miről lehet felismerni az igazi egyházat. E kérdés körül abban a történeti és egyháztörténeti helyzetben felfor­rósodott a levegő, folyt a vita Ró­ma és Wittenberg között, egymás­nak feszültek a teológiai ellenté­tek, s messze túl 'a napok, szerze­tesek körén, polgárok és egyszerű emberek egzisztenciális, létfontos­ságú ügye volt. A mai időben eléggé elvont gondplkozásúnak kell lennie, aki ezzel a kérdéssel foglalkozni kíván. Viszont egyszerre maivá lesz a beszélgetésünk, ha a felvetett probléma ma érvényes változatát keressük meg. Ez pedig az egyház korszerű életének, működésének a kérdése. Milyen funkciói, feladat­körei vannak az egyháznak? Mi­lyen módon tudja kifejezni lénye­gét? Hogyan tölti be rendeltetését a földön? Egyszerűen: milyennek kell lennie ma? S miközben az egyház életének és szolgálatának alakításáról beszélgetünk, az egy­ség is erősödik közöttünk, mind a lutheránus- egyházakkal, mind más keresztyén egyházakkal. Örömmel látjuk, hogy a Luthe­ránus Világszövetség genfi köz­pontjának a szóban forgó problé­ma tárgyalását előkészítő szem­pontjai közül sok ebben az irány­ban mozog. Elgondolható, és van­nak is rá példák — olvassuk pél­dául a részükről kiadott tanulmá­nyi füzetben —. hogy egy egyház­ban nagyon hangsúlyozzák az ige­hirdetésnek és a szentségek kiszol­gáltatásának a jelentőségét, de a lelki élet mégis nem elég eleven, vagy az illető egyház magatartása ellene mond a minden ember iránt való szeretet isteni parancsának. Vagy a problémával kapcsolato­san többek között ezt is ajánlják a csoportoknak megvitatásra: „Hogyan lehet az igét és a szent­ségeket kapcsolatba hozni olyan sajátos kérdésekkel, mint a rasz- szizmus (az emberfajták közötti egyenértékűséget tagadó fajelmé­let), az emberi jogok vagy az em­beriség életben maradása?” AZ EGYHÁZ ÉLETMŰKÖDÉ­SÉHEZ HOZZÁ TARTOZIK — hogy a leglényegesebbeket említ­sük — a Krisztusról szóló hit­ébresztő és hitmélyítő evangélium hirdetése; a lelki élet mélyítése; a mai ember életproblémáit és korunk kérdéseit is felölelő ige­hirdetés; a szeretetszolgálat, an­nak személyes és intézményes művelésével, valamint az egész emberiséget szem előtt tartó, vi­lágméretű felelősségével. Nemcsak az a kérdés tehát, hol van az igazi egyház, hanem in­kább az, hogyan él az igazi egy­ház, hogy teljesítse hivatását az emberek között. Nem az „ismer­tetőjelek” fontosak, hanem az „életjelek” keresése — nem büsz- kélkedésül, vagy egymás közötti vitául, hanem megvalósítandó fel­adatul. Kívánjuk, hogy Dar es- Salaamban a szóban forgó cso­portmunkában helytálló válaszok szülessenek a kérdésre, és a világ minden tájáról összegyűlt részt­vevőkön keresztül sok indíttatás is fusson szét a beszélgetésből a lutheránus egyházakba, a miénk­*3e is' Veöreös Imre Ady Endre: Hiszek hitetlenül Istenben Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok. Mert sohse volt még úgy rászorulva Sem élő, sem halott. Szinte ömölnek tört szívemből A keserű igék, Melyek tavaly még holtak voltak, Cifrázott semmiség. Most minden-minden imává vált, Most minden egy husáng, Mely veri szivem, testem, lelkem S mely kegyes szomjúság. Szépség, tisztaság és igazság, Lekacagott szavak, Óh, bár haltam volna meg akkor, Ha lekacagtalak. Szüzeség, jóság, bölcs derékség, Óh, jaj, be kelletek. Hiszek Krisztusban, Krisztust várok, Beteg vagyok, beteg. Meg-megállok, mint alvajáró S eszmélni akarok S szent káprázatokban előttem Száz titok kavarog. Minden titok e nagy világon S az Isten is, ha van És én vagyok a titkok titka, Szegény hajszolt magam. Isten, Krisztus, Erény és sorban Minden, mit áhítok S mért áhítok? — ez magamnál is Óh, jaj, nagyobb titok. Istentiszteleti rend Budapesten, 1977. május 15-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafens- cher Károly, de. 11. (úrv.) Harmati Béla, du. 6. dr. Hafenscher Károly, fasor de. 11. (úrv.) Donáth László teol. (szuppl.), du. 6. Egyházzenei áhi­tat. — Igét hirdet: Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Donáth László teol. (szuppl.) Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Redey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 5. Szeretetvendégség: Csizmazia Sán­dor. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Ká­roly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Ká­roly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Ben­czúr László. Váci út 129. de. 8. Ben­czúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Vi­rágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Weker- letelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schrei­ner Vilmos, du. 5. Szeretetvendégség: Virágh Gyula. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Ottlyk Márta teol. (szuppl.). Rákosszentmihály de. fél 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél ll. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Foltin Brúnó, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Foltin Brúnó, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Ta­kács József, du. fél 7. Csengődy Lász­ló. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Modori u. 6. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Buda­fok de. 11. Missura Tibor. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. A SAJTÓOSZTÁLY értesíti a Lelkészi Hivatalokat és kedves Vevőit, hogy május 15—31-ig a kiszolgálás és a csomagok postázása festés miatt szünetel. Az időközben beérkező megrendeléseknek június 1. után tudunk eleget tenni. Az esetleges késedelemért szíves elnézést kérünk. aIÉ VASÁRNAP IGÉJE így imádkozzatok! Zsolt 130, 1—8 Parancsként hangzik a mai vasárnap igéjének a mondanivalója, mégis inkább lehetőség: imádkozzatok. A lehetőséggel akkor szere­tünk élni, ha biztosítva van annak eredménye. Az imádság is ak­kor fér bele életünk gyakorlatába, ha annak sikerét remélhetjük, ha választ kapunk olyan kérdésekre, hogy pl. mikor, hogyan ered­ményes az imádságunk. A 130. Zsoltár ezekre a kérdéseinkre vá­laszol. KIÁLTANI, mint aki veszélyben van. Nem elég tehát, ha csupán a megszokás késztet imádkozásra. A zsoltáríró is azt mondta: „A mélységből kiáltok hozzád.” Gondok, félelmek, fájdalmak és csalódá­sok „mélységein” túl látnunk kell a legveszélyesebb szakadékot, a bűn és kárhozat mélységét. Csak így akarhatunk valóban megszabadulni belőle, Ha látjuk, hogy mit rombol az önzés, a káröröm, a felelőtlen­ség, stb., ha nemcsak vallásos kifejezés számunkra a bűn, hanem valóságos veszély, akkor világosodik meg az is, hogy milyen ki­csinyek vagyunk legyőzésére. Sőt, ha nagyon őszinték vagyunk, még ara is rádöbbenünk, hogy érdemünk, jogcímünk sincsen arra, hogy Isten szabadítson ki a bűn mélységéből. Ráadásul minden mú­ló perc csak mélyíti és kilátástalanabbá teszi a „mélységben’ való szorongásunkat. — Akire így nehezedik bűne súlya és akit az egy­re mélyebbre nyom, az immár nemcsak vallásos igényből „rebegi el” napi fohászkodását, hanem segítséget várva kiáltozik a mély­ségből. VÁRAKOZNI, mint az őrök. Ez a második, amit meg kell tanul­nia az imádkozó embernek. Ahogy a zsoltáríró mondta: „Várom az Urat, mint az őrök a reggelt.” Siker, eredmény, konkrét kérésünk teljesülése után való vágyódásunkon túl látnunk kell, hogy az „őrök” az Urat és a reggelt várják. S ez meghatározza várakozá­sukat. Állhatatosan, éberen, kitartó hűséggel és fáradhatatlanul kell nekünk is imádságunk meghallgatására, az eredményre várnunk. Azzal a felelőséggel, hogy azt várjuk, aki minket őrhelyünkre állí­tott a bizonyságtevő szolgálat megbízatásával. Tehát nem jellemez­heti a várakozásunkat zúgolódás, vagy türelmetlenség. Feladatként kaptuk azt Urunktól a jelen idő számára. Az őrnek az a legfonto­sabb, hogy nem önmagát őrzi, hanem a rábízottakat. A „várakozás” tehát tulajdonképpen szolgálat. Ez ad igazi erőt a várakozásunk­ban: gyermekeinkért, szeretteinkért, népünkért, ember társainkért mondott imádságunkra várhatjuk Urunk ígéretének teljesülését. BIZAKODNI, mint aki ígéretet kapott. Ez az imádsággal kapcso­latos legfontosabb magatartásunk a várakozás ideje alatt. „Bízom ígéretében ... Bízzál Izrael...' — mondta a zsoltáríró is. S amire a bizakodása vonatkozott az időszerű kérés-meghallgatáson túl, az az Isten bűnbocsánata1 volt. Így tett erről biébnijsagót: „Nála van a bocsánat.” IsTért bocsánatában az tud bizakodni, aki úgy ismerte meg Istent, rritfrii aki szereti az embert Fia,Sézú)s Hfis'ztus által, aki gazdag és erős, tehát meg tud és meg is akar váltani. Hogyne biza­kodnánk hát benne, amikor ezt a reménységünket nemcsak önma­gunkra érthetjük — hiszen a zsoltáríró is egész népét biztatta Isten­ben való bizakodásra — és nekünk már nemcsak ígéretünk van, hanem beteljesedés is Jézus Krisztusban. Az imádság Istentől kapott lehetőség keresztyén életfolytatásunk számára. Ha jól élünk vele, a békesség, a megelégedés és a szol­gálat áldott eszköze lehet önmagunk és mások számára. Imádkoz­zunk hát azért, hogy imádkozásra is Urunktól kapjunk erőt! Bárány Gyula IMÁDKOZZUNK! Urunk! Köszönjük, hogy meghallgatod kiáltásunkat. Nem a mi szép és buzgó imádságunkért, hanem, mert „nálad van bocsánat”, mert gazdag vagy és megtartod Ígéretedet. Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban a bizonyságot is megadtad, hogy merjünk hozzád to­vábbra is imádkozni. Hallgass meg ma is minden könyörgést, amely egyházadért vagy az egész világért, földi és örök jövendőnkért száll hozzád. Ámen. •j* Lágler Béla Nagypéntek volt. Krisztus Urunk haláláról prédikáltunk, amikor megkaptuk a szomorú hírt: Lágler Béla porrogszentkirá- lyi lelkész, a Somogy-Zalai Egy­házmegye két cikluson át volt es­perese április 6-án elhunyt. Áp­rilis 12-én gyászoló családjától, lelkész nélkül maradt gyülekeze­tétől körülvettem az egyházmegye valamennyi lelkészének, távolabb­ról érkezett szolgatársaknak a részvétele mellett D. dr. Káldy Zoltán püspök szolgálatával te­mettük el Porrqgszentkirályon, ahol 44 esztendőt töltött el, mint parókus lelkész. Még legalább két esztendeig szerette volna hirdetni az igét. 1979 végén ünnepelte vol­na 50 éves lelkész! jubileumát. Is­ten azonban másként határozott felőle és hazahívta megfáradt szolgáját. Az igehírdető 1 Pt 1,24—25 alapján tartotta temetési beszé­dét, amelyben hangsúlyozta, hogy nagyon sokáig fog hiányozni gyü­lekezetének. egyházmegyéjének és az egész Magyarországi Evangé­likus Egyháznak Lágler Béla, aki bölcsességgel végezte szolgálatát és reménységgel hirdette azt az igét. amely megmarad örökké! Az egyházmegye lelkészei ne­vében Dubovay Géza esperes szólt a sírnál, az egyházmegye nevében Horváth Lajos egyház- megyei felügyelő mondott búcsú­zó szavakat. Gyülekezete nevé­ben a porrogszentkirályi gyüleke­zeti felügyelő mondta el az el­hunyt lelkészük iránti hála és köszönet szavait. Húsvét után egy nappal áll­tunk elhunyt szolgatársunk ko­porsója mellett, akinek a halála nagy veszteség mindnyájunk szá­mára, de gyászunkban éppen a feltámadott Űr Jézus evangéliu­ma bátorít, amelyet ő is hirdetett, mert ez az evangélium megma­rad és megtart örökké. EGYHAZAK PÁRBESZÉDE EURÓPÁBAN Az Európai Egyházak Konfe­renciájának és az Európai Római Katolikus Püspöki Kari .Konfe­renciák Tanácsának képviselői az év elején találkozót tartottak Marseilleben, melyen többek kö­zött a konciliaritás jelentőségéről és az északírországi helyzet gya­korlati kérdéseivel foglalkoztak. Európában 23 római katolikus püspöki kari konferencia van, összesen több mint 900 püspök­kel. Az Európai Egyházak Kon­ferenciájának 108 tagegyháza van 26 országban. !

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom