Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-05-15 / 20. szám
\ % Mennybemenetel ünnepének igéje Teremtő és erőforrás Ézs 40, 27—31 Jézus Krisztus Urunk mennybemenetelének ünnepén az ótesta- mentomi prófécia az örökkévaló Úristen felé fordítja tekintetünket. Mintha az Ótestamentom nyelvén akarna szólani az Apostoli Hitvallásnak erről a mondatáról: Jézus Krisztus... „ott ül Istennek, a Mindenható Atyának jobbján". Kicsoda ez a mindenható Atya, akit mi Jézus Krisztusban ismertünk meg? A FÖLDKEREKSÉG TEREMTÖJE. Akarta ezt a világot, hogy legyen — és meglett! — s a megteremtésétől kezdve egy pillanatra sem hagyta magára. Fenntartja, kormányozza, hordozza. gondját viseli, céljához vezeti, teremtett világával való jó és üdvösséges terveit véghez viszi. Igent mond életünkre, jót gondolt felőlünk s azt meg is valósítja. Sohasem volt könnyű Isten népének hinni, — mert gyakran esak hinni lehetett. S Isten népe is gyakran vált vakká és hitetlenné. Nem emlékezett a szabadítások és megmentések sorozatára, a történelem Istenének megtapasztalt cselekedeteire. Isten mostani népének sem mindig könnyű az Isten világkormányzó szeretetét hitben elfogadni. Auschwitz, Hiroshima és Vietnam után — s a szörnyű sort lehetne folytatni — valóban nem könnyű az életet akaró, irgalmas és jóságos Istenben való hitet vallani. Jézus Krisztus keresztje, feltámadása és — mennybemenetele felől azonban lehet. Hiszen a mindenség őbenne teremtetett s általa és reá nézve áll fenn (Kol 1,15—20). Benne ismerjük fel a Terem- tőben — az Atyát. KIAPADHATATLAN ERŐFORRÁS. A megfáradás, ellankadás mindig is kísértette Isten úton járó népét. Pedig nekik szól az ígéret: Erőt ad a megfáradtnak,... akik az Urban bíznak, erejük megújul. A hibásak mi vagyunk, mert elfeledkezünk a kiapadhatatlan erőforrásról, az Űrről. Pedig figyelmeztethetne a sokat próbált énekköltő — Gerhardt Pál — bizonyságtevése is: „Az Űrra bízzad dolgod és könnyebbül a teher.. Milliók tapasztalhatták meg annak valóságát, hogy „akik az Urban bíznak, erejük megújul". Hivatkozzunk a törékeny egészségű Pál apostolra s hallatlan munkavégzésére, utazásaira? Isten népe történetének fényes lapjai szólnak azokról, akik Isten erejével futották meg pályafutásukat. Vagyis az erős és irgalmas Isten szolgálatában állottak, Jézus követésében s nem fáradtak el a jó cselekvésében. Mert az erőt nem azért kapjuk, hogy „karriert", fényes pályát fussunk meg, hanem hogy szolgálatban égjünk el embertársaink javára. Így mindig újra „szárnyra kelhetünk", szárnyaink nőhetnek, mert Urunk a Krisztus is „szárnyra kelt": nem tudta a sír sem fogva tartani. Mennybe ment. vagyis elfoglalta helyét az Atya jobbján. Az örökkévaló Istenről szóló prófétai bizonyságtevés így válik számunkra élő, világunkat s benne életünket céljához vezető Krisztusunkról való prédikációvá. Dr Qroó Gyula IMÁDKOZZUNK! Ür Jézus Krisztus! Mennybe mentél, hogy megjelenjél mindenütt, ahol ketten, vagy hárman egybegyülekeznek a te nevedben. Kérünk, teljesítsd most rajtunk Ígéretedet, és éreztesd jelenléted éltető erejét, hogy megerősödjünk a hitben és megteljünk szereteteddel. Ámen. — SZILSÁRKÁNY—SOPRON- NÉMETI. A gyülekezetben húsvét második napján a Győri Szeretetotthonban támogatására tartott offertorium 500,— Ft-ot eredményezett; ezenkívül többen külön személyi adományokat juttattak el a szeretetotthon céljaira. — Ugyanezen az ünnepi alkalmon adta át rendeltetésének hálaadással Ferenczy Vilmos, a gyülekezet lelkésze Sopronnémetiben özv. Dorner Istvánná buzgó presbiter ajándék fehér oltárterítőjét. — NAGYACSÁD. Április ll^én iktatta be tisztségébe Tóth Sándor mezőlaki lelkész Gyenge József megválasztott gondnokot, s egyben köszönetét mondott az eddigi gondnoknak, Magassy Kálmánnak példamutató és áldozatos szolgálatáért, aki mint presbiter továbbra is segítő szeretettel szolgál. — KÖSZÖNET. A porrogszent- királyi gyülekezet és a gyászoló család ezúton is köszönetét mond D. Dr. Káldy Zoltán püspöknek, a Somogy-Zalai Egyházmegye összes lelkészének és mindazoknak, akik Lágler Béla porrog- szentkirályi lelkész temetésén megjelentek és mély fájdalmunkban velünk osztoztak. Istentiszteleti rend Budapesten, 1977. május 19-én mennybemenetel ünnepén Deák tér de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly, du. 6. (úrv.) Harmati Béla. Fasor de. 11. du. 6. Karácsony Sándor u. 31—33. du. 6. Thaly Kálmán u. 38. du. 6. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 7. Veöreös Imre. Zusrló de. 11. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László, váci út 129. du. fél 7. Benczúr László. Cjpest du. fél 7. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Matúz Pál. Rákosszentmihály du. fél 7. dr. Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 11. (úrv.) D. Korén Emil. du. 6. Foltin Brúnó. Óbuda de. 10. Görög Tibor. du. 6. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút du. fél 6. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10. (úrv.) dr. Lehel László. Kelenföld de. ll. Missura Tibor, du. 6. Missura Tibor. Budafok du. 6. Bencze Imre. Csepel du. 6. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ Tompa Lajos, a békási gyülekezet tagja és felesége, sz. Fuchs Mária április 10-én ünnepelték házasságkötésük 25. évfordulóját Mezőlakon. A gyülekezettel való közös úrvacsoravétel után Tóth Sándor lelkész köszöntötte a jubiláló^ házaspárt és Bibliát adott át ajándékul. így köszönte meg a gyülekezet és a lelkész a több mint hat éve odaadóan végzett békási gyülekezeti szolgálataikat. — HALÁLOZÁS, özv. Czirják Istvánná, sz. Raffai Karolin — Raffai Sándor volt bányakerületi püspök unokatestvére — 90 éves korában Szentesen elhunyt. Április 14-én a gyülekezet és szeretteinek nagy részvéte mellett temették el végső kívánságának megfelelően Halasy Endre szentesi lelkész szolgálatával. — Szentpáli Pálné, sz. Jeszenszky Ilona, Szentpáli Pál volt pusztaföldvári lelkész özvegye életének 79. évében türelemmel viselt hosszas betegség után április 16-án Szegeden elhunyt. Temetése április 21-én volt a salgótarjáni központi temetőben levő családi sírhelyen. EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz május 15-én, vasárnap délután 6 órakor a fasori templomban (VII., Gorkij fasor 17.) Közreműködik: A LUTHERÁNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA Szemere Erzsébet, Mohácsi Judit, Berczelly István, Trajtler Gábor Vezényel: WELTLER JENŐ karnagy Igét hirdet: SZIRMAI ZOLTÁN „Áldott legyen Isten, mert nem utasította cl imádságomat” (Zsolt 66,20). VASÁRNAP. — „Új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint.” (2 Pt 3,13 — Ézs 65,17 — Jn 16,23b—30 — Zsolt 66,16—20). Mai természettudományos ismereteink szerint ennek az isteni ígéretnek a megvalósulása túl van az ember által elképzelhető időn és térbeli határokon. — De ez a mondat nem is természettudományi megállapítás, hanem bizonyságtétel. Arról az Istenről, aki a teremtés munkáját még nem fejezte be. Arról az Istenről, aki a világfejlődés „csattanóját” a végére hagyja. HÉTFŐ. — „Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztel- kedj meg, segítségül hiván az Ür nevét” (ApCsel 22,16 — Zsolt 3,9 — Mk 1,35—39 — ApCsel 3,1—11). A megkeresztelésünkön már túl vagyunk. Arról — hála szüléinknek — már nem késhetünk le. De lekéshetünk az imádkozásról. Pedig azt nagyon szívesen halogatja az ember. Majd este. Majd ha egy kis nyugalom lesz. Majd legközelebb, ha jobban tudok koncentrálni. Majd ha túl leszek ezen, vagy azon. Majd a templomban, ott valahogy könnyebb. Majd otthon, ha végre egyedül maradok. Majd ha nem leszek ilyen álmos. — Most imádkozz, miért késlekedsz? KEDD. — „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” (1 Kor 9,16 — Zsolt 78,3—4 — Jk 5,13—18 — ApCsel 3,12—16). Ez a mondat csak első személyben hangozhat el. Második személyben, úgy, hogy „jaj neked, ha nem hirdeted az evangéliumot”, nem jó. Harmadik személyben sem: jaj nekik, ha nem hirdetik az evangéliumot. Csak első személyben, hiszen ez hitvallás. És a hitvallás — még ha többen vallják is ugyanazt —, mindig csak első személyben lehet: hiszek. Ezt senki más nem mondhatja el helyettem. Nekem kell elmondanom. SZERDA. — „A te szeretedben sok örömünk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem” (Filem 7 — Bir 5,31 — 1 Tim 2, 1—8 — ApCsel 3,17—26). Még szeretni sem elég akárhogyan. Jól kell szeretni. S jól szeretni külön tudomány. Tapintatosan. Melegen. Okosan. Felszabadí- tóan. Feltétel nélkül. Csak. — Ügy, hogy a másiknak öröme legyen benne. Ügy, hogy a másik élete azáltal kiteljesedjék. Ügy, hogy a másik képessé váljon maga is szeretni. Ügy, hogy a másik szíve felüdüljön tőle. CSÜTÖRTÖK. — „Jézus üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, mert ő mindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsid 7,25 — Zsolt 6,5 — Mk 16,14 — 20 — Zsolt 47.) Két szóra figyeljünk most nagyon. Az egyik a „tudja”, a másik az „esedezzék”. . Jézus tudja boldogítani, tudja gazdagítani, tudja felkészíteni az örök életre az embert. — „Esede- , zik értünk”: „rogate” hetében s' nemcsak mi imádkozunk. Jézus is azt teszi. Most is. PÉNTEK. — „ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából és vitt ót szeretett Fiának országába” (Kol 1,13 — 1 Sám 26,24 — 2 Kir 2,1—12 — ApCsel 4,1— 12). Isten országáról legtöbbször jövőidőben gondolkozunk. Az a meglepő e mondatban, hogy az igék múltidőben, befejezett történésként szerepelnek. Megszabadított. Átvitt. Nem lehetetlen, hogy az ember már most, kísértések között és a bűnnel vívott küzdelem ellenére szabadnak tudja magát: szabadnak a szolgálatra. Nem lehetetlen, hogy már a földön a mennyországban érzi magát időnként. SZOMBAT. — „A pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta” (Mt 16,18 — Zak 9,8 — Ef 1,15 —23 — ApCsel 4,13—22). A „pokol kapui” kifejezés az elmúlás és a halál hatalmának ősi szimbóluma. Az egyház megmaradásának és jövőjének biztosítéka Jézus ígérete. Annak az ígérete, aki diadalmaskodott az elmúláson és a halálon. A halálon is diadalmaskodó Ürnak pedig ne lenne hatalma ahhoz, hogy ott és akkor teremtsen szolgáló népet, ahol és amikor akar? Nem az elmúlt kétezer év a jövő egyházának biztosítéka, hanem a jelenben is szolgáló és szolgálatra teremtő Ür. Bizik László EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi EvaneéüKus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin a. 12 Telefon: 142-074 Csekkszámi a szám: 516—20 412—Vm Előfizetési ár: egy évre 120.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 77.1212 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnvomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Az 1952. évi zsinat Harminckét éve felszabadult hazában, a szocializmust építő társadalomban vezet egyházunk útja. Az eltelt idő természetesen azt is jelenti, hogy vannak már „saját” évfordulóink is, melyek e három évtizeden belüli egyháztörténelmi eseményekre emlékeztetnek. Szeretjük és megbecsüljük egyházunk több. mint négy és fél évszázados történelmét. de ezen belül külön örömmel tőit el bennünket, ha közelmúltunk eseményeire emlékezhetünk és elmondhatjuk: jó munkát végeztünk és az azóta megtett út igazolta korábbi döntéseinket. EBBEN A HÓNAPBAN VAN 25 ÉVE ANNAK, hogy egyházunk zsinata elfogadta az 1952. évi I. törvénycikket, a Magyarországi Evangélikus Egyház területi beosztásának újjárendezéséről. Igaz, a zsinat megnyitása február 5-én volt, de azután komoly előkészítő bizottsági munka következett — megkérdezték és felmérték az egész egyház közvéleményét —, majd a zsinat május 20-án tartott ülésén elfogadták az új. I. tc.-t. A törvénycikk előadója így méltatta az elvégzett munkát: ..ezzel a törvénnyel egyházunk nagyot lép előre a jövőbe”. MI SZÜKSÉG VOLT ERRE A TÖRVÉNYRE? Az igazság az, hogy már régen szükség volt rá. így látták ezt a lelkészek is, a gyülekezeti tagok is. Már 1924- ben javasolták nógrádi lelkészek, hogy az akkori négy egyházkerület területét módosítsák, arányosítsák a kerületeket. Utánuk még sokan igyekeztek napirenden tartani, hiszen szembetűnő volt az aránytalanság. Az ország evangélikus népességének 57 %-a tartozott a bányai egyházkerülethez, 28 %-a a dunántúlihoz, és 7,5 %— 7,5% tartozott a Dunán inneni és tiszai egyházkerülethez. A két utóbbi kerület alig volt nagyobb, mint ma egy nagyobb egyházmegye. A Horthy-korszakban azonban megakadályozta a rendezést az irredentizmus szelleme, hiszen mindig az ország területének gyarapítására törekedtek. A fenti számok mást is elárulnak. Egyházunk mindig büszke volt demokratikus szervezetére, berendezkedésére. Pedig ez a két világháború közti időben merő formaság volt csupán. Az' akkor még ún. egyetemes közgyűlésbe, vagy a zsinatba a kerületek egyenlő számú képviselőt küldtek, s ez azt jelentette, hogy az 57%-nyi evangélikusságot ugyanannyi személy képviselte, mint a 28 %-nyi vagy 7,5 %- nyi evangélikusságot. Az igazi demokrácia megvalósítása is követelte, hogy arányosítsák a kerületeket. AZ EVANGÉLIKUS ÉLET HUSZONÖT ÉVVEL EZELŐTTI SZÁMAIBAN épp úgy, mint a Lelkipásztor hasábjain rendszeresen folyt a zsinati munka előkészítése. az egyházak népének tájékoztatása. A Lelkipásztorban „Zsinati csomópontok" címmel jelent meg cikksorozat, amelyben ezt olvassuk. „A mai egyházkerületi határok végeredményben az első világháború előtti történeti helyzet maradványai, s nem kérdés, hogy kegyeletes vagy fiktív történeti szempontok nem szoríthatják háttérbe azokat a gyakorlati szempontokat, amelyek az evangélium szolgálatának elősegítése érdekében kívánják a módosítást. Ezek között a szempontok között legfontosabb a püspöki szolgálat hathatóságának biztosítása.” S valóban, a püspöki szolgálat hathatósága a harmadik súlyos érv volt az egyház területrendezési törvényjavaslata mellett, hiszen volt olyan püspök, akt kerülete legtávolabbi gyülekezeteit csak úgy tudta meglátogatni, ha előbb szinte keresztülutazta az országot és két másik püspöktársa székhelyén is átutazott. Az új törvénycikk jól megfogalmazott. helyes alapelveken épült. Egyházunk szakított az irredentizmussal. mely kerékkötője volt a szervezeti kialakulásnak. A reform mind a négy kerületet érintette. egyik sem maradt régi formájában. A két kis kerület megszűnt és az egész ország területét két kerületre osztották be. Mindkettőben 8—8 egyházmegye van és nagyjából egyenlő a rendes lelkészi állások száma is. Ezzel az igazi demokrácia érvényesülhet a magasabb testületekben való képviselet területén. MINDKÉT PÜSPÖKI SZÉKHELY BUDAPESTEN VAN. A Déli Egyházkerület püspöke egyben Deák téri lelkész is. az Északi Egyházkerület püspöke pedig a Budavári gyülekezet lelkésze. Ez a rendezés ahhoz is hozzásegítette egyházunkat, hogy a „kerületi önállóság” hangsúlyozása helyett egyre erősebb lett az ,.országos egyház egységének" kidomborítá- sa. Az országos feladatokban a püspökök egymás közötti munka- megosztásban. de mégis mindig együtt és egységesen dolgoznak. Aki ma egyházunkat megismeri, ezen az egyházszervezeten keresztül ismeri meg. Ez a szervezet a kerete annak a szolgálatnak, melyet egyházunk híveink körében az evangéliummal, a szentségekkel és a mindenki felé forduló szolgáló szeretettel végez, szocializmust építő hazánkban. Az Evangélikus Élet 1952. iúlius 27-i számában olvassuk a Déli Egyházkerület alakuló üléséről szóló beszámolóban: „A zsinat I. törvénycikkét, a pünkösdi törvényt végrehajtottuk.” MA. 25 ÉV UTÁN IS CSAK AZT MONDHATJUK: valóban „pünkösdi törvény” volt, mert nemhogy kerékkötője lett volna, de jó kerete és eszköze ma is egyházunk szolgálatának. Tóth-Szöllős Mihály !
